Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

1989. JANUAR 13., PÉNTEK 3 r Ülést tartott a Min lök fogadása céljából felállí­tandó menekülttáborokról kérdezett. A szóvivő utalt arra, hogy a kormány mostani ülésén ez a téma nem szerepelt, ennek ellenére elmondotta: a kor­mány illetékes szerveinél va­lóban felmerült az a javas­lat, hogy a román—magyar határ közelében menekülttá­bort kell szervezni. Hangsú­lyozta, hogy senki sem gon­dol valamiféle szögesdrótos kényszerlakhelyre, s éppen ezért helyesebb menekülttá­bor helyett befogadó állo­másról beszélni. Ezeken az állomásokon megfelelő körül­mények között lehetne fog­lalkozni az Erdélyből érke­zettek ügyével, körülményei­vel. A Vasárnapi Hírek munka­társa afelől tudakozódott: ter­vez-e olyan intézkedést a kormány, amelynek eredmé­nyeképp itthon is megvásá­rolhatók lennének azok az áruk, amelyekért jelenleg Ausztriába utaznak az állam­polgárok. A konvertibilis valutáért árusító üzletek számának je­lentős bővítése nem megol­dás — hangsúlyozta Marosán György. A dollárboltok kor­látlan bővítése ugyanis kettős valutarendszer kialakításához vezethet. Vagyis: a kapósabb cikkek lassan eltűnnének a forintért árusító üzletekből. Az igazi megoldást a forint konvertibilissé tétele jelente­né. Ez viszont egy hosszabb folyamatban, csak a gazdasá­gi feltételek megteremtése út­ján válhat reálissá. A válasz­ték bővítése érdekében a 350, jelenleg is működő dollárbolt mellett hamarosan még két, valutáért értékesítő áruház is megnyílik hazánkban. A várossá nyilvánítás kri­tériumairól a Magyar Hírlap munkatársa tudakozódott, s e témához kapcsolódva a Ma­gyar Televízió képviselője megkérdezte: miért fontos, hogy még több városunk le­gyen? Magyarország városainak száma az ezredfordulóig je­lentősen növekedni fog, a te­lepülésfejlesztési tervek sze­rint eléri a 180-at — mon­dotta Marosán György. A most pályázott nagyközségek mindegyikénél indokolt volt a várossá alakítás, de ilyen lépésekre gyakran nem kerül­het sor, tehát további pályá­zatra a közeljövőben, a kö­zéptávú tervben nem lesz le­hetőség. Magyar—csehszlovák tárgyalás A vízminőség nem romolhat SZÁJTÁTVA Ha sürgős... Ismerős félmondat került a címbe. Halljuk, mondjuk. Ha sürgős ... akkor, nos, akkor sok minden lehet, sok mindent szabad. Mert ha sürgős, akkor nem kell ezzel-azzal bíbelődni, apró részletekkel törődni, ak­kor a lényeg a lényeg ... De mi a lényeg? Az, hogy valami sürgős? Avagy az, hogy bár sürgős, de akkor is rendben, szervezetten menjen a végre­hajtás, csak éppen az átlago­san elfogadottnál gyorsabban, hamarabb a végéhez érve, mert hiszen valami oknál fog­va sürgős a feladat? Hajiunk arra: Inkább az utóbbi a cél­ravezető. Bizonyára a legjobb szán­dék vezette mindazokat, akik döntöttek, határoztak, szervez- tak Dunakeszi Kossuth Lajos utcájának építése ügyében. Ez az építés — decemberben jutott el végre valahára a be­fejezéshez — a kisvárosit; i botránykővé vált. A lassúságot felváltó kapkodás, a kereszt- beszervezés, az ez nincs, az nincs indoklások voltak a bot­ránykő elemei. Igen, itt is úgy kezdődött a dolog, hogy: ha sürgős... Es valóban sürgős volt, mind a városon átmenő forgalom, mind a belső köz­lekedés szemszögéből nézve sürgős volt az építés. Annyira azonban nem lett volna szabad sürgősnek len­nie, hogy — amint az a mos­tani, utólagos visszatekintés­ből kiderül, olcsó okosságra módot adva — megfelelő ter­vek nélkül kezdjék el a mun­kát, hogy ne tudják előre, olyan gépek kellenek ide, ami­lyeneket csa egészen más te­rületről lehet átcsoportosíta­ni... s így tovább, szinte ki­fogyhatatlanul. mert annyifé­le oka van annak a késede­lemnek, mely a városban bot­ránykővé, azzá a bizonyos ál­latorvosi lóvá tette az építke­zést. Aminek szerencsére vé­ge. Csak éppen a tanulságok levonásának ne legyen vége. S az okulásnak végképp ne legyen vége, hogy mire vezet, ha sürgős . . . Mert nemcsak Dunakeszin halngzott el ez a félmondat. Most is sok helyen elhangzik, mert rengeteg teen­dő sürgős; a késedelmekhez vezető szervezetlenség azonban soha nem lehet sürgős. MOTTO (Folytatás az I. oldalról.) tővé, hogy teljesítménnyel nem megalapozott jövedelem­re tegyenek szert. A Magyar Hírlap munka­társa arról érdeklődött, hogy a kormány ülésén született-e valamiféle olyan döntés, amely az alkotmány-előké­szítés eddig ismertetett me­netében változást hozna. A Magyar Nemzet munkatársa arról kérdezte a szóvivőt, hogy az új alkotmányban megha­tározzák-e az MSZMP stá­tusát, illetve felveszik-e az alaptörvénybe a Hazafias Népfront kezdeményezését tá­mogatva a Himnuszt. A kormányszóvivő kiemel­te: a mostani ülésen az al­kotmány koncepciójáról folyt a vita. Nem került szóba az MSZMP státusa sem, de az ezzel kapcsolatos eddigi állás­pont az, hogy az új alkot­mányban nevesítve ne szere­peljen az MSZMP. Hasonlóképpen nem volt szó a Himnuszról sem. A Veszprém Megyei Napló munkatársának kérdésére vá­laszolva kifejtette: összesen hat ipari és energiaszolgálta­tó üzemben állítanak fel újabb polgári fegyveres őr­séget, így további 206 polgári fegyveres őr lép szolgálatba. Mindez 32 millió forintba, az éves fenntartás pedig több mint 30 millió forintba ke­rül. Ezeket a költségeket a vállalatok fedezik. Az újabb polgári fegyveres őrségek lé­tesítése teljes mértékben összhangban van az ipari ob­jektumok szükségszerű vé­delmével és minden tekintet­ben egyezik az e területen kialakított nemzetközi nor­mákkal. A Magyar Rádió munka­társa az Erdélyből áttelepü­Csütörtökön befejeződött a magyar—csehszlovák határvi- zi bizottság vízminőségi albi­zottságának Tiszafüreden tar­tott négynapos ülése. A tár­gyaláson a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcso­latos vízminőségi kérdéseket tárgyalták meg a két ország szakemberei, Ä határozat idevágó lénye­ge, hogy a folyó vízminősége nem romolhat a vízlépcső- rendszer építése és üzemelte­tése során. Ennek kapcsán a szakértői bizottság mostani tanácskozásán javaslatot dol­gozott ki a Duna vízminőség­alapállapotát rögzítő program­ra. E programban a több mint másfél évtizede folyó vizsgá­latok eredményeinek feldol­gozásán kívül tisztázták az 1989-ben esedékes kiegészítő mérések helyét és idejét. Ez teszi majd lehetővé a későbbi esetleges vízminőség-válto­zások nyomon követését. Budaörs, Herceghalom Villámgyors vonatok Három kérdés, három válasz Nem ismerik a szegények számát Az áremelés érzékenyen érintette az ország lakosságát hiszen sokan eddig is a létminimum alatt éltek, ám most az e réteghez tartozók száma várhatóan emelkedni fog. S bár a kormány a nyugdíjak, a gyermekgondozási díj, a csa­ládi pótlék emelésével s más szociálpolitikai intézkedések kel igyekszik ellensúlyozni az árintézkedések hatásait, egyre többen szorulnak majd szociális segélyekre, kerülnek a sze­gények kategóriájába. A helyi tanácsok a rendel­kezésükre álló keretből rend­szeresen vagy alkalmanként segélyeket utalnak ki. Gogo- lák Balázsnak, a Pest Megyei Tanács csoportvezetőjének ezzel kapcsolatban a követke­ző kérdéseket tettük fel. 9 Ebben az esztendő­ben mennyit tud költség- vetésből fordítani a me­gyei tanács e célra? — Idén tizenegymilliárd fo­rintból kell gazdálkodnunk, s ebből segélyezésre 272,6 mil­lió forintot fordíthatunk. Az idősek — összesen 207,5 mil­lió forint értékben — rend­szeres és rendkívüli segélyt kapnak, az előbbi 2460 forint havonta, valamint szociális étkeztetési támogatást. Neve­lési segélyt pedig a fiatalko­rúak után kapnak a csalá­dok, rendszeresen vagy rend­kívüli esetekben. Ebben az évben 65,1 millió forintot. ® Mivel a kívülállónak nem sokat mondanak ezek a számok, talán jobban érzékelhető, ha tavalyi költségekhez hasonlítjuk őket. Mennyiben változtak ezek az értékek az 1989-es tételekhez viszonyítva? — Tavaly 158,5 milliót for­dítottunk az idősek támoga­tására. Több mint harminc- nyolcezren kaptak rendsze­res szociális segélyt 95 millió forint értékben, rendkívüli se­gélyre közel 52 milliót köl­töttünk, a szociális étkeztetés támogatására pedig 11,3 mii liót. A tavalyi értékhez viszc nyitva idén 31 százalékká több jut erre a célra. Rend szeres nevelési segélyt köze 30 millió, rendkívülit pedig 17,5 millió forint értékben utaltak ki a helyi tanácsok, vagyis összesen több mint 47 millió forintot. Ennél ebber az évben 38 százalékkal több jut erre. A harmadik kérdést Kővá­ri Lajosnak, a Statisztikai Hi vatal megyei igazgatóhelyet tesének tettük fel. 9 Hány ember élhet o közel egymillió lakosú me­gyében a létminimum szintjén vagy az alatt? — A szakszervezet és a kormány megállapítása sze­rint 3700 forintos egy főre jutó jövedelemnél beszélhe­tünk létminimumról. Ilyen jellegű adata azonban nincs a hivatalnak. Készítettünk ugyan 1987-ben felmérést a jövedelemviszonyokról, de ezt még nem összesítettük. Várhatóan két-három hónap múlva megtudjuk, hogy 1987- ben mennyit kerestek a me­gyében élők, s hogy közülük hányán voltak sorolhatók a szegények közé. Addig pedig a megyei tanács kiadja a rendelkezésre álló összeget a helyi tanácsoknak úgy, hogy valójában nem is igen tud­ják, hány és hány ember szo­rulna még rá a segítségre. F. A. M. Levél az Alkotmányjogi Tanácshoz . - . _ - _ A szövetkezeti tulajdon burkolt államosítása? A személyfuvarozási tari­fák emelésének okairól és a vasútfejlesztésről nyilatkozott az MTI-nek Ónozó György a MÁV vezérigazgatója. El­mondta többek között, hogy a szerelvények gyakoribb át­csoportosításával ezentúl job­ban igazodnak a lakosság utazási igényeihez. berekhez, akiktől teljesen el­szakadtak. Hogyan akarják megítélni az egyes alapszer­vezetek tevékenységét, ha azokról csak az információs jelentésekből tudnak •— . ha tudnak? Manapság állandóan csalt az alternatív szervezetekről, az ezekhez való viszony tisztá­zásáról hallunk. Azokról már alig esik szó, akik a felszaba­dulás óta szíwel-lélekkel a szocializmusért dolgoztak és dolgoznak. Ezért gondolkod­nak sokan úgy, hogy ez a „párt” már nem az a. „párt” amit ők magukénak éreznek. Sokat jelentene, ha ilyen kér­désekben tisztábban látnánk és egységesen lépnénk fel. A párt tevékenységét csak úgy újíthatjuk meg, ha az alap- szervezetek élő, politizáló kö­zösségek lesznek, ha a párt­tagság és a vezetők között élővé, elevenné válik a kap­csolat. De ha az ígéretek csak újra szólamok maradnak, az alap veszélybe -kerül. Így is rengeteget vesztett a párt te­kintélyéből, amit visszasze­rezni csak kemény és értel­mes munkával lehet. Koroknai Gábor, az MSZMP vámosmikolai szervezetének titkára Ügy érzem, sok tekintetben átestünk annak a bizonyos ló­nak a túlsó oldalára. Az or­szágban vita vita után zajlik, görög, mint a hólabda. De ez a vita szinte már csak ön­magáért van, eredményét alig látni. Minden második szavunk a reform. Annyit ismételgetjük, hogy már el is felejtettük ere­deti jelentését. Közhelyet fa­ragtunk belőle. Hasonlóan va­Pest megye utazóit is érin­ti, hogy új nyomvonalat épí­tenek a Budapest—Tatabánya vonalon. Herceghalmon és Biatorbágyon ennek jegyé­ben készült el az új állomás, 1990-re Budaörs és Hercegha­lom között 120, Herceghalom és Tatabánya között óránként 140 kilométeres sebességgel közlekednek a vonatok. gyünk a takarékosság fogal­mával is. Szavakban minden­hol mindennel takarékosko­dunk, s közben folyamatosan nő az adósságállomány, di­csekszünk, hogy milyen stabi­lak, vagyunk, nekünk szívesen adnak a tőkés bankok köl­csönt, miközben az ország a gazdasági ellehetetlenülés szé­lén táncol. De vehetjük a szakszerveze­tek példáját. Eddig azt mond­tuk, hogy a szakszervezet egyik fontos feladata a ter­melés segítése, a munkás tu­lajdonosi jogainak gyakorlá­sa. Az, hogy több és jobb árut állítsunk elő. Ma ez senkit sem érdekel. Sztrájk, tiltakozás, az igazgatók, a funkcionáriusok bírálata. Pe­dig én úgy gondolom, hogy ebből se több, se jobb terme­lés, se nagyobb fizetés, se magasabb nyereség nem lesz. Küzdjön a szakszervezet az igazságtalanságok ellen, de azért ne vonuljon ki a gyár­ból. Helyes, hogy javítjuk gaz­dasági kapcsolatainkat a tő­kés országokkal, de nehogy azután kiszoruljunk a KGST- ből is! Inkább annak jobb működtetésére, előnyeinek ki­aknázására kellene töreked­ni. Vigyázzunk, nehogy meg­alapozatlan döntésekkel szét­forgácsoljuk erőinket, s az ide-oda kapkodással káoszt teremtsünk. Erőink mozgósí­tásával, megfontolt takarékos­sággal, higgadt döntésekkel van kiút a jelenlegi helyzet­ből. Sőt, más alternatíva nem is létezik. Králik Lajos Nagykőrös Tisztelt Alkotmányjogi Ta­nács! Alulírottak, úgy is mint a tönkrement és csődbe jutott állami vállalatok hitelezői, az alábbi kéréssel, illetve indít­vánnyal fordulunk a Tisztelt Testülethez: Szövetkezeteinknek és vál­lalatainknak jelentős nagyság­rendet elérő követelései van­nak olyan felszámolt, felszá­molás előtt, illetve alatt álló nagyvállalatokkal szemben, melyek a ' magyar állam tu­lajdonában vannak. A felszámolások előtti egyez­tető tárgyalásokon, valamint a felszámolási eljárások so­rán azt tapasztaljuk, hogy a tulajdonosi felelősség teljesen háttérbe szorul, illetőleg a tulajdonos képviseletében el­járó ágazati és funkcionális államigazgatási szervek (Ipa­ri Minisztérium, Pénzügy­minisztérium) olyan intézke­déseket tesznek és hagynak jóvá, melyek alkotmány- és törvényellenesek. Ennek alá­támasztása céljából az alábbi konkrét esetekre kívánjuk rá­irányítani az Alkotmányjogi Tanács figyelmét. Köztudomású, hogy a Ganz- MÁVAG állami tulajdonban lévő vállalatot 1987. december 31. napjával megszüntették, és több önálló — jogi személyi­ségű — gazdálkodó szervezet­re osztották. Ennek ered­ményeként jött létre — töb­bek között — a Ganz-MÁVAG általános jogutódaként a meg­nevezett Ganz Mozdony- és Va­gongyár Vállalat is, amely már a létrehozásának idején 17 milliárd forint (!) adósság- terhet vett át a Ganz- MÁVAG-tól. A vállalat alapító okiratá­nak aláírása és annak jóvá­hagyása törvénysértő, mivel az állami vállalatokról szóló 197?. évi VI. tv. 27. par. (1) bek.-e előírja, hogy az alapítónak kö­telessége az újonnan létrejött vállalatot, ellátni a tevékeny­ségéhez szükséges eszközök­kel. Vagyis: induló vagyon­nal, amely birtokában az új vállalat zavartalanul meg­kezdheti. működését. Ennek az intézkedésnek az volt a célja, hogy a valószínűsíthető és a jövőben sorra kerülő felszá­molási eljárás hatálya alól ki­vonják az aktiválható vagyon­tárgyak nagyobbik részét (a többi önálló és új gazdálkodó szerv részére történő átadás­sal), az' adósságterheket pedig az általános jogutódra hárít­sák. Ezzel meghiúsították a hitelezők és szállítók felszá­molási eljárás során történő pénzügyi kielégítését. Ehhez hozzájárul az is, hogy a Pénz­ügyminisztérium adóhatósága útján a már tönkrement vál­lalatot adóhiányai miatt olyan büntetőadókkal . sújtja, me­lyek nagyságrendje szintén irreálissá teszi a többi hite­lező követelésének pénzügyi teljesítését. Ugyanez történt a Villamos Berendezés és Ké­szülék Művek (VBKM) eseté­ben is, amikor 1985-ben létre­hozták az Elektronikai Válla­latot, amely már megalakulá­sakor nagyon jelentős adós­ságtömeget és alaphiányt vett át a VBKM-től, és döntően en­nek következtében 1988-ban felszámolásra került anélkül, hogy az adósság jelentős há­nyada kifizetésre került vol­na. Jelenleg hasonló törekvést tapasztalunk a Labor Mű­szeripari Művek felszámolása esetép is. •Mivel mi, a hitelezők a szö­vetkezeti szférába tartozunk, így követeléseink is a szövet­kezeti tulajdon szerves részét képezik. Az általunk leírtak gondos' mérlegelésével levon­ható, az a következtetés, hogy ezek az eljárások, állami in­tézkedések az államosítás egy burkolt formáját valósítják meg. mivel így a szövetkezeti tulajdon ‘ közvetett formában (büntetőadók, vagyontárgy-át­csoportosítások útján) állami tulajdonba kerül. A minisztériumoknak a fel- számolási eljárások során az állam képviseletében ellátott tevékenysége alkotmányelle­nes, mivel az alkotmány, 8. par. (2) bekezdése deklarálja, hogy állami tulajdonban van­nak — többek között — a je­lentős üzemek is. Kétségte­len, hogy nincs meghatároz­va a „jelentős üzem” fogalma semmiféle és hozzáférhető jog­forrásban, viszont megítélé­sünk szerint a Ganz-MÁVAG, a Labor Műszeripari Művek, az Elektronikai Vállalat ka­pacitásánál, tevékenysége jel­legénél fogva jelentős üzem­nek minősülnek. Ennek mérle­gelésével a magyar államnak mint tulajdonosnak készfizető kezesként kell helytállnia a tönkrement vállalatainak tar­tozásaiért E felelősséget viszont az il­letékes államigazgatása szer­vek háttérbe szorítják, érvé­nyesítésének lehetőségét meg­akadályozzák. A kifogásolt eljárás — jog­ellenességén túlmenően — to­vábbi, 6Úlyos következmé­nyekkel jár, illetve járhat: 1. A hitelezők gazdasági helyzete is megrendül és maguk is fizetésképtelenné válnak. E tény pedig a gaz­dálkodási forgalom bizton­ságát sérti és súlyosan ve- szélyézteti. 2. Az állami vállalatokkal szembeni bizalom megren­dül és ez a külföldi mű­ködő tőke beáramlását ve­szélyezteti. Mindezekre tekintettel kér­jük a Tisztelt Testületet, hogy az Országgyűlés 9/1985/19990. számú határozata 6. par. (3). bekezdésében biztosított jog­körében az alkotmányellenes­ség tényét állapítsa meg, és egyben kezdeményezze azon államigazgatási normatívák, valamint ilyen jóváhagyások hatályon kívül helyezését, me­lyek mindezt előidézték, vagy az alkotmányellenesség létre­jöttét elősegítették. Szigetszentmiklós, 1989. ja­nuár 10. A levelet a kővetkező szBvetke- zetek írták alá: a kisnémedi Aranykalász Tsz, a kerepestar- csai Szilasmenti Tsz, a sülysáp! Alsó-Tápió Menti Áfész, a sárisá­pi Üj Élet Tsz, a solymári Roz­maring Tsz, a budakalászi Óbuda Tsz, a perőcsényi Vörös Csillag Tsz, a berneccbaráti Börzsöny Tsz, a szentendrei Szentendre Ipari Kisszövetkezet, a dunabog- dányi Úttörő Tsz, a tárkányi Egyetértés Tsz, a kiskunlacházi Pereg Tsz, a ceglédi Pest Megyei 5. sz. Építőipari SZKV, a buda­pesti Orvosi Műszer Kisszövetke­zet, a kartali Petőfi Tsz, a kő­szegi Műszaki és Villamos Ipari Kisszövetkezet, a letkési Ipoly- völgye Tsz. a budapesti Mezép- szer, a lórévi Dunamenti Tsz, a gombai Fáy András Tsz, a felső- pakonyi GÉPSZEV, a szigetbecsi Üj Élet Tsz, a püspökhatvani Gal- gavölgye Tsz, a péceli Rákosvöl­gye Tsz, a dabasi AGROÉP Épí­tőipari Szövetkezeti KV, a sziget- szentmiklósi Szigetfő Tsz, a kis­kunlacházi Petőfi Tsz, a dán- szentmiklósi—albertirsai Micsurin Tsz, a dömsödi Dózsa Tsz, a rác­kevei Aranykalász Tsz és a tök! Egyetértés Tsz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom