Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

1989. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK 5 r Uj árpa fajták Tavaszi és őszi Hazánkban már nagyüzemi körülmények között vizsgázott sikerrel a legújabb hazai ne­mesítést! tavaszi árpafajta, a GK Isis. A Gabonatermesztési Kutatóintézet táplánszentke- reszti kutatóállomásán előállí­tott. két évvel ezelőtt elismert fajtát az idén már mintegy ötezer hektáron vetik a dunán­túli gazdaságok, így egy év múlva várhatóan nagy meny- nyiségű vetőmag áll a hazai gazdaságok rendelkezésére. Az új fajta nagy termőké­pességű, korán érő, alacsony szárú, kiváló állóképességű, kifejezetten nagyüzemi fajta, amely a tartós esőben sem dől meg. s az aratás elhúzódását veszteség nélkül tűri. Söripari feldolgozásra és takarmányo­zásra egyaránt alkalmas. Né­hány éven belül az egész or­szágban elterjesztik. Mivel a külföldi kísérletek eredményei kedvezőek, lehetőség van ar­ra, hogy hazánk, amely tavaszi • árpából eddig import vetőmag­ra szorult, hamarosan expor­tőr legyen. A táplánszentkereszti gabo­nakutatók egy új őszi árpa- fajtának a nagyüzemi elter­jesztését is megkezdték. A Gk Omega a minősítés szerint ha­zánkban jelenleg a második legjobb fajta, vele egy tizenöt éves árpafajtát váltanak föl. Malmukra hajtaná a vizet Nem ülnek ölbe tett kezekkel Aki naponta koptatja BudaSrs utcáinak aszfaltját, az aligha i-e- szi észre, hogy az utóbbi három évben mennyivel gazdagodott, gya­rapodott a város. Inkább hajlik arra, hogy számon kérje a fővárosi boltok áruválasztékát, kínálatát, s a buszok útvonalának meghosszab­bítását. Pedig a piros negyvenes, ha nincs csúcsforgalom, huszonöt perc alatt a végállomástól végállomásig tartó távot végigfutja. Csak­hogy nem bújik be az új lakótelepre, a legmesszebb lévő tízemelete­sek közé. Szóval van még bőven tennivaló — szögezzük le Fehérváry János tanácselnökkel, aki egyúttal vallja, itt az ember nem ülhet ölbe tett kezekkel. Pedig ülhetnének, hiszen a tervidőszak öt évéből három telt csak el, de amit hatvan hónapra terveztek, mindazt harminchat alatt valóra vál­tották. Tehát két évet megspó­roltak, s amit célként 1990-ig maguk elé tűztek, 1938 vécéig teljesítették. Rekonstrukció Csak felvillantva a leglénye­gesebbeket: a tervidőszak el­ső három évében 288 OTP-be- ruházásból épülő lakás telek- előkészíttését, közművesítését a tanács finanszírozta. Egyúttal a vállalkozásszerű lakásépítés — tehát aki csinálja, az adja el — feltételeit is megteremtet­ték. Az ÉPINVESZT a vállal­kozó, a költségvetési üzem a kivitelezője a Baross utcában épülő 70—120 négyzetméter alapterületű kétszintes, tető­térbeépítésű negyvenkilenc da­rab lakásnak. Ügy tervezték, hogy öt év alatt a közműveket 10,1 kilométerrel meghosszabítják. Ilyen hosszúságban vezetékes dák visszaverése helyett a ta­nács vezetői a falu érdekében dolgozhassanak. Tévedtem, a levél tizenhét aláírójának nem volt elegen­dő komoly nyilatkozatom. Ugyanis levelet juttattak el szerkesztőségünkbe, miszerint: „fenti állítását élhisszük, azonban tényként kell leszö­geznünk, hogy az újságírót nem egy alkalommal e levél több aláírója látta Szigethal­mon tartózkodni, és Németh Gábor társaságában, ami ugye nem valószínű kettőjük sze­mélyes ismeretsége nélkül. A tanácskozásra is, e levél írói­nak és az MSZMP nagyköz­ségi bizottsága előzetes tudta nélkül, de információink alap­ján Németh Gábor hívására érkezett Szigethalomra. E té­nyek mindenesetre alapállás­ban megkérdőjelezik az új­ságíró cikkének objektivitá­sát." Mit tagadjam, ismerem a szigethalmi tanácselnököt. Enélkül valóban elég nehéz lett volna tucatnyi cikkre va­ló információt kérni tőle az évek során. Ezt az ismeretsé­get bizonyítják az általam írt riportok, amelyekben Sziget­halom hátrányos helyzetének okaival foglalkoztam. Azzal, hogy mikor lesz végre vezeté­kes ivóvíz, hogy mikor készül el az iskola, hogy milyen ter­heket jelent az az egy falu- nyi albérlő, akik után a ta­nács nem kap fejkvótát, pe­dig a szolgáltatásokat az isko­lától az orvosi ellátásig itt veszik igénybe. Bevallom, so­kat írtam Szigethalomról, kár lenne tagadni, s nem is aka­rom. Mint, ahogy1 azt sem ta­gadom, hogy megszerettem a szigethalmiakat is. Nem a ta­nácsi vezetőket, az embereket, akik közül sokan az évek so­rán személyes ismerőseimmé váltak. Most már azt is bevallom, hogy magam részéről azért a megoldásért szurkoltam, amely végül is létrejött. Ez ugyan nem egyezett a tizenhét alá­író elképzelésével, akik leve­lükben jelezték: „a tanács­tagság többsége már döntött, támogatja Németh Gábor ta­nácselnöki tisztéből történő visszahívását." Ezzel szemben a legutóbbi szigethalmi tanácsülésen fel sem merült a bizalmatlanság. A tanácstagság kiállt az el­nök mellett. Dr. Békássy Koppány le­mondott a Hazafias Népfront elnöki tisztéről. Móza Katalin Nem nézője — szenvedője a falu címmel terjedelmes cikkben foglalkoztam a Szi­gethalmon kialakult helyzet­tel. Azzal, hogy tizenhét alá­írással a tanácselnök alkal­matlanságát bizonygató leve­let juttattak el újságok szer­kesztőségeihez és megyei szer­vekhez. A helyi pártbizottság tisztázni szerette volna a helyzetet, hiszen az aláírók zöme a szigethalmi népfront­bizottság tagja, összehívták őket és a megvádolt taná­csiakat. Erről az éjszakába nyúló eseményről szólt a tu­dósítás. A parttalanul folyó szóára­dat minden konkrét tény nél­kül olyan hiányosságokban mondta felelősnek Németh Gábor tanácselnököt, amelyek megválasztása előtt is már évek óta nehezítették az agg­lomerációs település helyze­tét. Nyilvánvalóvá vált a ma­ratoni értekezlet sokadik órá­jában, hogy a levél íróinak nem célja a nézeteltérések el­simítása, a közös ügyért való közös cselekvés, inkább egyé­ni sérelmeikért szerettek vol­na elégtételt venni. Innen a november 29-én megjelent írás felcíme: Egyéni sérelmek társadalmi mázzal? Ezt a cikket azzal kezdtem, hogy büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy nem vagyok rokoni kapcso­latban Németh Gábor sziget­halmi tanácselnökkel, nincs házam, telkem, telekigénylé­sem a faluban és nem ven­dégeltek meg a tanácsi üdü­lőben. Ezt a nyilatkozatot azért tettem, mert a levélírók szemében különös jelentőség­gel bírnak a rokoni kapcsola­tok. Hiszen nehezményezték, hogy Németh Gábor az előző, viharos körülmények között távozott tanácselnök unoka- testvére, s annak a ténynek is különleges jelentőséget tu­lajdonítottak, hogy Németh Gábor testvérének volt fele-1 ségét vezette anyakönyvveze­tő elé dr. Békássy Koppány, a szigethalmi HNF-bizottság elnöke, a levél egyik aláírója. Azt hittem, hogy a fenti nyilatkozat elegendő lesz an­nak bizonyítására, semmilyen alantas érdek nem fűz ahhoz, hogy a népfrontelnökség és a tanács vitájában részrehaj­ló legyek. Nem is foglaltam állást egyik fél mellett sem, csupán azt boncolgattam, hogy a közösség érdekében, a száz komoly gonddal küzdő település lakóiért jó lenne elásni végre a csatabárdot és hagyni, hogy az alaptalan vá­rosi kábeltévé stúdiót eme épület falán belül már szere­lik, a számítógépes oktatáshoz az eszközöket most szerzik be. Kevesen mondják meg ma­gyarul, hogy a helyzeti előny­nyel egy városnak élnie kell. Például azzal, hogy ha a vi­lágkiállítás rendezési jogát si­kerül a két partnernak meg­kapnia, abból Budaörs is pro­fitál. Mégpedig nem keveset. Aki fizet, építhet Mert jövet-menet útba esik. Szállodaépítők puhatolóznak már körülöttünk. Ám megszü­letett az a megegyezés az OTP vezérigazgatójával, hogy a Tetrpack magyar—svéd ve­gyes vállalat Budaörsön építi fel környezetkímélő üzemét. A tanács a hely biztosítása fejé­ben azt szabta feltételül: öt­venötmilliót utaljanak át Bu­daörs fejlesztésére. Nyitott a terep a külföldi tőkéből szál­lodát építeni kívánók előtt is, ha fedett és nyitott uszodát is építenek. S miért is ne? A vendéget éppúgy szolgálná, ki­szolgálná, mint a helybelieket. Nem ülnek most nem ölbe tett kezekkel. Folytatják a földgázvezeték építését újabb 570 háztartáshoz. A negyve­nes busz vonalának meghosz- szabbítását úgy akarják elérni a BKV-nál, hogy a tanács sa­ját pénzéből négy- vagy hat­milliót átad a vállalatnak. A Szivárvány és a Baross utca sarkán autóbusz-pályaudvart, a nádasdűlői 208 lakáshoz a telefonkábelek kiépítését is fi­nanszírozza a tanács. A kama­raerdei kis ÁBC-áruházat is az idén akarják tető alá hoz­ni. Mint ahogy az új város­résztől az autópálya alatt át­haladva, a tisztítóműhöz ve­zetik a szennyvizet. Ezzel a vezetéképítéssel az óvárosban újabb lakások köthetők rá a szennyvízhálózatra. A csator­naműnek . pénzt adnak át a tisztítómű harmadik ütemének építéséhez. Az idén tehát szinte csak fizetnek. Miközben az idősek napközi otthonát bővítik, az ótemetőt pedig kegyeleti parkká alakítják át. S tár­gyalnak a Győr-Sopron megyei ÁÉV-vel és a Magyar Hitel­bankkal az újváros tovább­építéséről. Varga Edit Megszüntetik a révet? Hát nit csináljanak, ha ráfizet­nek? Az idős Ferbert Béla oácsi ezt természetesnek tart­ja Kisorosziban, mert maga is rasonló elhatározásra jutott i/olna valaha, amikor még a nagy vizet járta a két part között. Szállítva az embereket oda-vissza, Kismarosra meg vissza. Csakhogy ő, aki 1929- től az ötvenes évekig mere­gette az evezőlapátot, sohasem Eizetett rá. A ma nyolcvanhat éves, még mindig egyenes tartású, derűs mosolyú hajósembernek, aki a vendégtől azt kérdezi: köszöntheti-e úgy, hogy isten hozta, a visszaemlékezései is mély, emberi tanítások. — Hogy milyen hajókkal jártunk át? — ismétli meg a kérdést, s mindjárt válaszol is rá. — Volt ott kicsi is, nagy is, mindig olyan, amilyen kel­lett, attól függően, hogy há­nyán akartak átmenni. A vízzel körülzárt faluban a rév kultúrát jelent, folya­matos családi, rokoni és ba­ráti kapcsolatokat, kereskedel­met, munkát, nz egész életet. A vízen mindig át kellett menni. Tudom-e, milyen az, ami­kor rakodik a Duna? — kér­dezik a vejével, Lévay Antal­lal együtt, majd Béla bácsi hozzákezd az elbeszéléshez. — Ha például Mohácsnál meg­akad egy jégtábla, s elzárja a többi útját, megkezdődik a torlódás felfelé, végig, kilo­méterek százain át. Nos hát ilyen történt meg velünk egyszer, hogy Kismarosra még átmehettünk, de már Verőce alatt elkezdődött a rakodás, vissza nem jöhettünk. Tudja, az ilyesmit nem a pénzért csináltuk mi, hanem becsület­ből. Volt úgy, hogy megfagyott a víz, s akkor a jégen közle­kedtünk. Azt hizlaltuk. Ága­kat vágtunk a parton, azokat kétoldalt végigfektettük, a .jé­gen lékeket vágtunk, a köztes területet locsoltuk. Éjjel öt­hat centit is vastagodott az út, azon mentek át az embe­rek, a lovak, néha még az au­tók is. Emlékek a régi időkből, amikor még a váci püspök felségjoga volt itt a kishajó­zás, tőle kellett bérelni a te­rületet 1948-ig, amikor is a községi hatáskörbe került. Valóságos politikai küzdelem árán dőlt el, hogy ki kapja meg a jogot. A kisiparosiak azzal érveltek, hogy övék a terület. A kisorosziak azzal, hogy nekik van rá szükségük, s ebben adtak igazat a köz- igazgatás akkori vezetők mondván: amikor a püspöké volt a haszon, nem kellett a kisiparosiaknak. Parázs izzik a takaréktűz­helyben, a konyha melegében gombolyodik az emlékek szí­nes fonala. — Talán azért is sikerült megőrizni az egészségemet — véli a házigazda —, mert egész életemet a Dunán töltöttem, jó levegőn, friss dunai szél­ben. összemosódnak már az év­számok, az események, me­lyek meghatározója a törté­nelem volt, aminek néhány évtizede óta olyan magánfog­lalkozás, hogy révész, nem létezik. Ettől kezdve Béla bácsi is áruszállító dereglyét vásárolt, s azzal kezdett fuvarozni Szobtól Bajáig. Később szövet­kezetét alapítottak, s ezeken a megviselt alkalmatosságo­kon szállították közös vonta­tóval a terheket. Sokszor olyan kalandokra is vállal­kozva, mint amilyen Buda­pesten a háború utáni évek­ben esett meg, hogy épp ak­kor csukták össze az ideigle­nes fahidat, amikor odaértek. Végünk — gondolták. Bár­káik recsegése, ropogása kö­zepette kellett manőverezni, hogy visszafordulhassanak. A Mahaj ősz nevű vállalat kormányosaként vonult nyug­díjba 1965-ben. Nagyon sze­rette. a hajót, a vizet, de most mégis azt mondja: bor­zasztó egy kenyérkereset volt az. Talán újra vállalná, ha még fiatalabb lenne. Nem ad re­ceptet senkinek mai gondjai­ra,-de--azért elmondja a vé­leményét. Talán oda kellene adni ismét saját vállalkozás­ba az ilyen hivatást. Nem lenne könnyű, de már olyan nehéz se, mint annak idején. A kisoroszi hajósok korel­nöke a kapuig kísér. Vidám kutyakölykök hancúroznak a lába előtt, most is mosolyog, mint aki nagyon sokat tud az életről, s így köszön el a ven­dégtől: Viszontlátásra, testvér! Kovács T. István A férfi tétova mozdulattal lépett be a ház nyitott kapuján. Óva­tosan körülkémlelt, majd elindult az emeletre vezető lépcsősor felé. Az el­ső szintre igyekezett, s ott a hármas számmal megjelölt lakást kereste. Amikor megpillantotta a sötétbarna ajtóra erősített alumíniumszámocskát, elbizonytalanodott. Aztán mégiscsak megnyomta a csengőt. Hosszúra nyúl­tak számára a várakozás másodpercei. Már azt hitté, hogy a lakásban senki sincs és hiába fáradt, amikor halk ne- szezés, majd közeledő léptek zaja szű­rődött ki. Kulcs fordult a zárban, az ajtó szélesre tárult. Magas, őszülő ha- lántékú férfi csodálkozott rá az ide­genre. — Mit óhajt? — kérdezte. — Bocsánat a zavarásért... Szabol­csi urat keresem — kezdte a jövevény. — Akkor megtalálta... én vagyok az — mosolyodott el a másik. — A barátom, Tolcsvai doktor kül­dött önhöz ... Alberti Béla vagyok, ha mond ez önnek valamit. — Hát persze ... Fáradjon beljebb — szívélyeskedett Szabolcsi. — A dok­tor úr, az én Gábor barátom már mindenről tájékoztatott. Alberti zavartan lépett be, s a bi­zonytalanságát csak fokozta a pazarul berendezett otthon. Persze nem ma­radt sok ideje a szemlélődésre, de amíg házigazdáját követve átment két helyiségen, értékes festmények, tár­gyak és bútorok között vezetett az út­ja. Szabolcsi egy szobához vezette, amely szemmel láthatólag a vendégek fogadására volt berendezve. Az egyik bőrfotelben középkorú, de vonzó külsejű nő ült, s éppen azzal volt elfoglalva, hogy a körmeit lila festékkel vonja be. Alberti köszönt, de a nő csak a fejével biccentett. — Pirikém, menj át a másik szobá­ba és videózzál, vagy csinálj, amit akarsz ... Nekem ezzel az úrral fontos megbeszélésem van — mondta Szabol­csi. A nő nem válaszolt, csak felkapta az üvegcsét, amelyben a körömlakk volt és eltűnt az egyik ajtó mögött — Nos, foglaljon helyet — mutatott az egyik bőrfotelre Szabolcsi. — Gábor barátom, aki tegnap este itt volt ná­lunk egy kis kártyapartin, azt mondta, hogy magának pénzre lenne szüksé­ge... — Igen, így van... Sürgősen szük­ségem lenne egy kis pénzre — bólintott Alberti. — Gábor, aki nekem gyerek­kori barátom, azt mondta, amikor hoz­zá fordultam, hogy maga ... talán tud­na segíteni. — Lehetséges. Mennyire van szük­sége? — ötvenezerre. — Hm. Nem kis összeg, de nem is túl nagy. Talán megoldható. Alberti elmosolyodott, majd azt mondta: — Csakhogy nekem minél hamarabb kellene. Tudja, az a helyzet, hogy negyvenéves koromra megvehetném életem első autóját, ha ön most segí­tene. Csakhogy az eladó legkésőbb holnap estig vár.. neki is kell a pénz. Százhúszat kér, de nekem nin­csen annyim ... — És az OTP-nél vagy valamelyik banknál nem próbált kölcsönt kérni? — Ugyan, az OTP... — legyintett Alberti. — Először is nem hiszem, hogy adnának ennyit, aztán a magas kamatok meg az a sok utánjárás... — Igen, ez így van — bólintott a másik. — De tudja, az a helyzet, hogy én csak a barátaimnak vagy a közeli ismerőseimnek szoktam segíteni.. Magát viszont még sohasem láttam Persze, ne értsen félre, közös bará tunk, Gábor szava nekem biztosíték De tudnia kell azt is. hogy ha én öt venezret adok, magának ötezerrel töb bet kell visszafizetnie. Azonkívül né mi biztosítékra is szükségem van, hogy megkapom magától a pénzem ... — Három hónapon belül vissza tu­dom fizetni.., Ami a kamatot illeti... így még mindig jobban járok, mint az OTP-vel. — Ez igaz, csakhogy a biztosíték... Nekem ugyan nincs szükségem a ma­ga autójára, három kocsim is van, de mégiscsak az lenne az igazi megoldás, ha nemcsak elismervényt adna a pénz­ről, hanem szerződést is kötnénk ... — Szerződést? Mire? — Csodálkozott Alberti. — Például, hogy eladta nekem az autóját. — De hiszen még meg sem vettem! — Az nem érdekes. Csak írjon alá egy megállapodást arról, hogy én ki­fizettem magát, így a kocsi az enyém. A dátumra meg az autó adataira ne legyen gondja ... Lehet, hogy az egész­re nem is lesz semmi szükség. De ha esetleg mégsem akarna, vagy nem tud­na fizetni... Alberti magába roskadva ült a fo­telban, de tudta, hogy nincs más vá­lasztása, meg kell állapodnia ezzel az emberrel. Majd csak előteremti azt a pénzt és nem lesz semmi baj. — Jó, rendben van — bólintott végül. — Nos, akkor meg is állapodtunk — mondta Szabolcsi, majd kiment a szobából. Szabolcsi pár perc múlva visszajött. Leszámolta az ötvenezer forintot, majd aláíratott egy elismervényt a pénz­ről. Aztán következett a kocsivásárlás­ról kötött szerződés. Alberti keserű szájízzel, de ezt is aláírta. Két nappal később, amikor a csa­ládjával egy kis kirándulást tett az új kocsijával, az utcán meglátta gyerek­kori barátját, Gábort. Kiszállt az autó­ból, hogy pár szót váltson a másikkal. Az orvostól tudta meg, hogy Szabol­csit két „suhanc" kirabolta az elmúlt este, amikor senki nem volt otthon. Szinte mindent elvittek Hogy a nyo­mokat eltüntessék, a lakást felgyújtot­ták. Semmi sem maradt meg. A fiúkat ugyan elkapták, de a legfontosabb, az uzsorakamatra kiadott kölcsönök ősz- szege, az adósok névsora, adatai elég­tek a lakásban... Csitári János Szigethcimon végre nyugalom lesz Az elnök mellé álltak Szívesség (?) ivóvíz jut el a lakásokba. Eb­ből 6,7 már szolgálatba állt, földbe került a másik 6 kilo­méteres csőhálózat is, csak az üzembe helyezésre vár. Az óvá­rosban pedig újabb 150 lakást kötöttek rá a szennyvízháló­zatra. Ennek előfeltétele nem kevesebb volt, mint hogy a bio­lógiai szennyvíztisztító máso­dik része, a napi 3 ezer 200 köbméteres elkészüljön. Igaz. nem tervezték, de megcsinál­ták a Hosszúréti patak kitisz­títását, hogy a felszíni vizek elvezetésének gondján enyhít­senek. A villanyhálózat 27 ki­lométerrel gyarapodott, míg a vezetékes földgáz a tervezett 2,7 kilométer helyett három év alatt 9,6-tál. Jelenleg 3 ezer 400 budaörsi lakás kap földgázt, a lakásállomány 45 százaléka. Persze nem teljes a leltár, ám ennél sokkal lényegesebb: az óváros rekontsrukciója meg­kezdődött. Törlesztik a hitelt Mégpedig azzal, hogy a Bia- torbágyi Takarékszövetkezet a Nefelejcs és a Szabadság ut­ca sarkán több mint harminc, míg a HM ötvennél több la­kást épít. Mégpedig olyan épü­leteket húznak fel, amelyek al­kalmazkodnak a domborzati viszonyokhoz, többszintesek. Alattuk pedig üzletek, szolgál­tató egységek nyernek majd elhelyezést. Budaörsön a tanács életében a bankkölcsöntörlesztés éve 1989. Ugyanis a tanács kilenc- venmilliós bankkölcsön felvé­telével oldotta meg nagy fel­adatát, a komplex középisko’a és az^általános - iskola építését. Mindkettőben ma már tanul­nak a diákok. Igaz, a PÁÉV még ma is adós a sportpályák­kal, az utak aszfaltozásával, a kerítés kifeszítésével, de ahogy a tanácselnök mondja, évtize­dekre megoldja Budaörs ok­tatási gondjait a tizenhat osz­tály tanítására alkalmas kö­zépiskola. Ahol tanuszoda, tor­naterem, szabadtéri diákfó­rum. két kézilabdapálya. 400 adagos konyha is van. S a vá­Friss levegőn, dunai szélben A vízen át kellett kelni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom