Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

pcarr < MEGYE! 1989. JANUÁR 7., SZOMBAT 2 VmHÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITÍKINTÍSmam Tárgyalás a vegyi fegyverekről Mérlegelik a párizsi nemzetközi tanácskozás sikerének esélyeit Önmérsékletre intik Washingtont Líbia elleni hadjárata miatt Voroncov missziójának tétje a tűzszünet létrejötte ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Mielőtt Ronald Reagan — akinek már két hete sincs hátra az elnöki hivatali idő­szakából — az újévi pihenő után Kaliforniából visszatért Washingtonba, a film- és te­levízióipar művészei, gyártás- vezetői, rendezői nagyszabású díszvacsorával ünnepelték ha­marosan bekövetkező vissza­tértét a nyugati parton fekvő államba. A mosoly és vidám­ság estje után azonban az el­nököd hajnali három órakor nemzetbiztonsági főtanácsadó­ja ébresztette fel azzal a köz­léssel, hogy o líbiai partok­nál, nemzetközi vizek fölött, a Kennedy repülőgép-anyahajá­ról felszállt amerikai repülő­gépek rakétával lelőttek két líbiai MÍG—23-as vadászgé­pet. A földközi-tengeri fe­szültség már előzőleg mind jobban fokozódott amiatt, hogy az Egyesült Államok kormányzata „valamilyen lé­pést” helyezett kilátásba, mert állítása szerint Tripoli- tól nem messze olyan gyár kezdi meg működését, amely vegyi fegyver termelésére rendezkedik be. Nyugat-európai kommentá­rok szerint a lelépő washing­toni adminisztráció az „1986- oshoz hasonló kemény lecké­ben” szerette volna részesíte­ni Líbiát. Akkor — mint em­lékezetes — amerikai repülő­gépek bombatámadást hajtot­tak végre Tripoli és Bengázi ellen. Nyugati hírügynökségek szerint az amerikai kormány­zat most kikérte NATO-szö- vetségeseinek véleményét, hogy miként reagálnának, ha a Földközi-tengeren cirkáló repülőgép-anyahajókról fel­szálló harci gépeivel az Egye­sült Államok csapást mérne a vegyifegyver-gyártásra kész líbiai üzemre. A SZÖVETSÉGESEK AGGÁLYAI A NATO-szövetségesek zö­me nem helyeselt egy ilyen „megelőzőnek” nevezett ame­rikai csapást. Mint rámutat­tak: a vegyifegy ver-gyártást egyelőre nem tiltja nemzetkö­zi megállapodás, és számos országnak, köztük az Egyesült Államoknak is jelentős kész­letei vannak ezekből a pusz­tító anyagokból, sőt éppen Reagan elnök adott utasítást arra 1987-ben, hogy 17 éves szüneteltetés után újítsák fel a vegyi fegyverek gyártását, s az amerikai hadigyárak évi 5100 tonna ilyen veszélyes harci eszközt állítanak elő. Washington azzal érvelt, hogy Líbia azért nem rendelkezhet vegyi fegyverrel, mert Tripoli a „nemzetközi terrorizmus egyik legfőbb támogatója”, s rendkívül nagy a veszély ar­ra, hogy ezek a veszélyes anyagok Kadhafi rendszere útján a terroristák kezébe ke­rülnek. Mint több nyugat-európai lap rámutatott: Washington­ban annyira „allergiásak” Lí­bia nevének puszta említésére is, hogy nem veszik figyelem­be, hogy Kadhafi az utóbbi időben gesztusok egész sorát tette a földközi-tengeri fe­szültség csökkentésére. Túl ezen a washingtoni „bizonyí­tékokat”. amelyek az ottani sajtóban napvilágot láttak, nem találták egyáltalán meg­győzőnek. A hadügyminiszté­rium szerint ugyanis az, hogy a líbiai vezetés különleges szennyvízelvezető rendszert épített ki a leendő gyárból, továbbá magas falakkal vette körül és az üzem körül lég­védelmi ütegeket vont össze, annak volna bizonyítéka, hogy Kadhafi vegyi fegyver gyár­tására rendezkedett be a kér­déses objektumban. Tripoli gyógyszergyárként jelölte meg az épületet, s hajlandó volna arra, hogy amerikai vizsgáló- bizottságot engedjen be an­nak eldöntésére, hogy kinek igaz az állítása. WASHINGTON VISSZATÁNCOL A jelek szerint a Reagan- kormányzat hivatali idejének utolsó napjaiban mégsem mert vállalkozni arra, hogy egy olyan kalandba bocsát­kozzék, amelyet szövetségesei elítélnek, s így Washington magára marad egy észak-af­rikai viszályban. Így — mint híre ment — Reagan lemon­dott Líbia „megleckéztetésé- ről” az állítólagos vegyifegy- ver-gyár ürügyén. Azt viszont nem lehet talán soha megál­lapítani, hogy a két líbiai re­pülőgép lelövése csupán a fel­fokozott hisztéria nyomán, a helyi egységeknél támadt ideg- feszültség következménye vagy a nagyobb támadás el­maradása és lefújása miatti amolyan központilag elhatá­rozott „tekintélymentő ak­ció”. Mindenesetre Washing­ton túl gyorsan sietett közzé­tenni: a két repülőgép lelövé- sével a dolgot „lezártnak” te­kinti. Más kérdés viszont, hogy a Biztonsági Tanácsban heves vita alakult ki az ak­cióról, s az amerikai cseleke­detet számos delegátus elítél­te. Hírmagyarázók most arra próbálnak magyarázatot ta­lálni, hogy mi is lehetett Wa­shington e mesterséges fe­szültségszító magatartásának hátterében? Vannak olyan vé­lemények, hogy a kormányzat távozó vezetői Bush helyzetét akarták megkönnyíteni egy Líbia elleni katonai „villám- csapással”. Eszerint Washing­ton közel-keleti főszövetsége­sét, Izraelt, nehéz helyzetbe hozta azzal, hogy végül is kénytelen volt beleegyezni a PFSZ-szel való párbeszédbe. Ez a palesztin ügy arab tá­mogatóinak — s köztük Lí­biának — pozícióit erősítette a térségben. Ezt egy Tripoli elleni katonai csapás „ellen­súlyozhatta volna”. S így Lí­biával és a palesztin ügy ra­dikális arab támogatóival Bushna'k nem kellett volna tö­rődnie elnöksége első hónap­jaiban, amikor éppen elég más gond köti le. Más elemzések arra hívják fel a figyelmet, hogy a janu­ár első napjaiban összeült új amerikai kongresszusban máris rendkívül élesen vető­dött fel a hatalmas költség- vetési deficit problémája. A törvényhozás tagjai olyan megoldást keresnek, hogy vagy a bevételeket növelik az adók emelésével, vagy a ki­adásokat — s ezek között el­ső helyen a katonaiakat — nyirbálják meg. A CNN tele­víziós hálózat kamerái előtt megszólaltatott több képvise­lő és szenátor hivatkozott ar­ra, hogy a fegyverzetcsökken­tési tárgyalásokban való elő­rehaladás és a helyi konflik­tusok békés rendezése irá­nyába való fordulatok nyo­mán, alacsonyabb szinten le­hetnének a védelmi kiadá­sok. Nyilvánvaló, hogy a ha­diiparban érdekeltek körében mindez nyugtalanságot kelt, s szívesen veszik ha valahol fokozódik a feszültség ... SZÁZNEGYVEN ORSZÁGBÓL Bárhogyan is van, nem le­het véletlen, hogy az állító­lagos líbiai vegyifegyver-gyár elleni „csapás” gondolata ép­pen néhány nappal az előtt ér­lelődött meg, majd hunyt ki, hogy Párizsban összeül egy nemzetközi konferencia, amely egyetlen kérdéssel, a vegyi fegyverek alkalmazásának betiltásával foglalkozik. A tanácskozást, amelyen 140 or­szág képviselői vesznek részt, az ENSZ égisze alatt folytat­ják, s a tervek szerint öt na­pig tart majd. A probléma számos vetületét tárgyalják majd meg a konferencián, de az eszmecserék az általános várakozás szerint főleg három kérdés köré összpontosulnak. Az értekezlet első számú fel­adata az lesz, hogy a Népszö­vetség által 1925-ben jóváha­gyott, úgynevezett genfi jegy­zőkönyvet megerősítsék, s ha­tályát kiterjesszék minden olyan államra, amely vegyi fegyverekkel rendelkezik. Ilyen arzenál létezését csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok ismerte el hivatalo­san, de Washington számada­tot nem közölt. Nyugati becs­lések szerint az amerikai ve- gyifegyver-készlet 25—40 ezer tonna. Mihail Gorbacsov 1987- ben 50 ezer tonnában hatá­rozta meg a Szovjetunió eb­beli arzenálját és közölte, hogy leállította a további gyártást. Mint már említettük, az Egye­sült Államok viszont éppen ebben az évben újra kezdte e veszélyes fegyver termelését. Svéd források szerint, még legalább tíz országnak, ame­rikai becslés szerint pedig 20-25 államnak van vegyi­fegy ver-készlete. A nemzetközi konferencián megvitatják azt, hogyan lehet­ne meggyorsítani azokat a munkálatokat, amelyek e fegy­ver végleges betiltását készí­tik elő, és fontos téma lesz a tilalom ellenőrzésének kiala­kítása is. INGÁZÁSOK A BÉKÉS KIBONTAKOZÁSÉRT Julij Voroncov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes, kabuli nagykövet, a héten is folytat­ta közép-ázsiai ingázását a fő­városok között. Először Tehe­ránban tanácskozott, majd Isz­lámábádban folytatta megbe­széléseit. Voroncov missziójának ket­tős a célja. Egyrészt tárgyalá­saival elő kívánja mozdítani azt, hogy a tavaly áprilisban megkötött genfi egyezmények érvényesüljenek. Mint emléke­zetes, akkor Kabul és Iszlá­mábád egyezményeket írt alá az afganisztáni úgynevezett külső rendezésről. Ez megszün­tetne minden külső beavatko­zást Afganisztán belügyeibe, s lehetővé tenné, hogy az ország népe szabadon válassza meg kormányát. Az egyezmény ér­telmében 1989. február 15-ig kivonják a szovjet csapatokat, de Pakisztán is megszünteti az afgán felkelők támogatását. Ez nem valósult meg Ziaul Hakk kormányzása idején. Most a választások nyomán hatalomra került Benazir Bhutto miniszterelnöktől azt várják, hogy változtasson ezen a negatív politikai vonalon. A másik cél, amelyet a szovjet diplomata feladatául kapott, hogy igyekezzen elér­ni a tűzszünet létrejöttét Af­ganisztánban, s így széles kö­rű nemzeti egységkormány alakulhasson, s a szovjet csa­patok távozása után ne kez­dődjön iszonyatos öldöklés az elfajuló polgárháborúban. A felkelők egyelőre elutasítanak minden tűzszünetet, de a szov­jet diplomácia arra számít, hogy Voroncov mai tárgyalá­sa Bhutto miniszterelnök asz- szonnyal oda vezet, hogy Isz­lámábád nyomást gyakorol a lázadókra a megbékélési poli­tika irányába. Árkus István >1? átalakítási fo'yamat kérdéseiről A túlélők megsegítésére A világszervezet felhívása A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok ligája felhívást tett közzé pén­teken, amelyben 32 millió svájci frankot kér az örmény­országi földrengés túlélőinek rehabilitációját segítő prog­ram finanszírozására. A világszervezet genfi köz­pontja szerint a pénzt egy művégtagokat gyártó üzem felállítására, illetve egy reha­bilitációs központ és raktárak építésére, továbbá a hírköz­lési lehetőségek jayítására for­dítanák. A 146 szervezetet tömörítő liga közölte: a szovjet kormá­nyon kívül nemzetközi, nem kormányzati szervezetek is hozzájárulnak a rehabilitá­ciós segélyalaphoz. Eddig 18 millió svájci frank kész­pénz és 30 millió svájci frank értékű segély érkezett a föld­rengés túlélőinek megsegíté­sére. MINT A VAKOND Az ukrajnai Hmelnyickij vá­ros börtönéből ásott alagú- ton szökött meg két halálra ítélt — jelentette pénteki szá­mában a Pravda a bűnözők nevének közlése nélkül. A közelmúltban történt Monte Cristó-i esetről beszá­molva a szovjet lap megírja, hogy a rabok — akiket külö­nösen súlyos bűncselekmé­nyekért ítéltek halálra — kö­zös cellájukból fúrtak fel­váltva alagutat, s az egyik ágyról a másikra helyezgetett rongybabával jártak túl a fegyőrök eszén, játszották ki éberségüket. A hosszú évek munkáját si­ker koronázta, mégha azt nem is sokáig élvezhették: a két szökevény az ukrajnai város központiában, az egyik legfor­galmasabb útkereszteződésnél „került szabadlábra”. Hiába volt azonban a fáradságos munka, a rendőrség rövid időn belül elfogta a közveszélyes szökött bűnözőket — írja a Pravda bírálva azt a körül­ményt, hogy a szovjet váro­sokban még mindig találhatók központi helyen büntetésvég­rehajtó intézmények. Diplomácia Baráti véleménycsere Alekszandr Besszmertnih szovjet külügyminiszter-he­lyettes pénteken fogadta Raj­nai Sándor moszkvai magyar nagykövetet. A találkozót a magyar diplomata kérte. Ba­ráti véleménycserét folytattak a szovjet—magyar kapcsolatok kérdéseiről, és néhány idősze­rű nemzetközi problémáról, egyebek közt az afganisztáni helyzetről. Megbeszélés Record—Shultz találkozó Michel Rocard francia mi­niszterelnök Párizsban fogad­ta George Shultz amerikai külügyminisztert, aki a vegyi fegyverek tilalmával foglalko­zó nemzetközi konferenciára érkezett a francia fővárosba. Francia tájékoztatás szerint az egyórás megbeszélésen nagy figyelmet szenteltek az Európai Közösség és az Egye­sült Államok kiéleződött ke­reskedelmi ellentéteinek, a hormonkezelt marhahús és a búzaexport kérdéseinek is. A szovjet tudományos és kulturális élet vezető képvi­selői tartottak tanácskozást pénteken az SZKP KB szék­házában. Az értekezleten részt vett és felszólalt Mihail Gorbacsov főtitkár államfő is. Az eszmecserérőil, amely­nek mérlegét . ugyancsak a szovjet vezető vonta meg, várhatóan a közeli napokban ad részletes tájékoztatást a szovjet sajtó. Gorbacsov 1985-ben történt főtitkárrá választása óta A Német Kommunista Párt (DKP) péntek reggel Frank­furtban megnyílt IX. kongresz- szusán Herbert Mies elnök erősen önkritikus beszédében — tekintettel a belső viták­ra — az egység és a cselek­vőképesség megszilárdításá­ra szólította fel a tagságot. Mies 800 küldött és vendég, valamint 46 testvérpárt kép­viselőjének jelenlétében tar­totta meg az elnökség beszá­molóját. Az MSZMP-t Fock Jenő, a Központi Bizottság tagja, az SZKP-t Alekszandr Jakovlev, a KB Politikai Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára képviselte. Az elnök beszédében a DKP helyzetét elemezve fel­tárta, hogy a taglétszám az 1986-ban megtartott előző kongresszus óta 57 802-ről 47 513-ra zuhant vissza. Elis­merte, hogy a parlamenti mandátummal amúgy sem rendelkező párt az üzemi és szakszervezeti megbízottainak helyi eredményes munkája ellenére is képtelen mozgósí­tani tagságát. Minthogy sú­lyos nézeteltérésék' osztják meg sorait, természetszerűleg híjával van a vonzerőnek is. Mies szükségesnek mondot­ta, hogy a DKP történelmé­ben mind ez ideig legfájdal­masabb visszaesés feltartózta­tása végett demokratizálják a belső pártéletet, bírálóan és önkritikusan elemezzék a párt politikáját, mindenek­előtt a vezetés eddigi munká­ját, nem kerülve, meg a hi­báktól, mulasztásoktól, gyen­geségektől, a sztálini korszak utóhatásaitól megterhelt párttörténet még nyitott vagy vitatott kérdéseit sem. Mies azonban úgy ítélte meg, hogy a DKP-t mégsem fenyegeti a szakadás veszé­lye. A tagság ugyanis a még­oly nagy nézeteltérések elle­nére is hangsúlyozza a párt­egység megőrzésének fontos­ságát — mondotta. A tisztá­zatlan eszmei és politikai kér­KIGYULLADT és elsül­lyedt egy szaúd-arábiai tar­tályhajó a Perzsa (Arab)-öböl- ben, az ománi partok közelé­ben. A 37 ezer tonnás hajó legénységének hat tagja, köz­tük a kapitány eltűnt. 26 sze­mélyt helikopterek segítségé­vel kimentettek a viharos tengerből. Feltételezések sze­rint a hajó aknára futott, s megkülönböztetett figyelmet szentel a szovjet értelmiség­gel, ezen belül is a kultúra, a tudomány és a sajtó képvi­selőivel való kapcsolattartás­nak. Mint megfigyelők meg­jegyzik, Gorbacsov egyik leg­jobb támasza a peresztrojka sikeréért vívott harcban ép­pen az alkotó értelmiség. Moszkvában valószínűnek tartják, hogy a pénteki ta­nácskozás középpontjában is az átalakítási folyamat to­vábbvitelével összefüggő kér dések álltak. désekről tovább kell vitat­kozni, így azokkal az állás­pontokkal is, amelyeket kétes, antimarxista, illetőleg refor­mista, vagy szektás vélemé­nyeknek nevezett. Egyidejűleg világossá tette az elnök, hogy pártfogolja a DKP-n belüli véleményplu- ralizmus tiszteletben tartását, az új gondolkodást. Tisztázta azonban azt is, hogy a DKP helyzete és jövendőbeli fejlő­dése című okmánynak egy rendkívüli pártkongresszusig folytatódó vitájában a több­séggel együtt ellenzi külön­böző platformok kialakítását a DKP-ban. Mies pártja nevében teljes támogatásáról, rokonszcnvéről és szolidaritásáról biztosította a Szovjetunió forradalmi át­alakítási politikáját, _ Mihail Gorbacsov főtitkár és állam­fő leszerelési kezdeményezé­seit, s külön üdvözölte az ENSZ-ben előterjesztett had­erőcsökkentési javaslatát. Ez — mondotta — nagyszerű bá-/ toritás az összes békeerő szá­mára. -f*Tfv— Mies véleménye szerint az NSZK vezető körei és újságjai oly módon igyekeznek beavat­kozni az NDK belügyeibe, hogy kidomborítják a különb­ségeket a Szovjetunió és az NDK mostani fejlődésében. Az "elnök ezt úgy fogta fel, mint az NDK destabilizálá- sára, vagy belső fejlődésének akadályozására irányuló tö­rekvést. — Minden szocialista ál­lam, így az NDK is felelős­séggel tartozik azért — fejtette ki nézetét a DKP elnöke —, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal szövetségben a saját útját járja, a maga módján karolja fel és tartsa tiszteletben a Szovjetunióban végbemenő forradalmi átalakulás ösztön­ző hatását és a belőle faka­dó tanulságokat. a robbanás okozta a heves tüzet. HUSSZEIN jordániai ural­kodó pénteken délben fogadta Jasszer Arafatot, a PFSZ VB elnökét, aki az Egyesült Arab Emírségekből érkezett Am- manba. Arafat kíséretében van Mahmud Abbasz, a PFSZ VB tagja, Bászám Abu Serif tanácsadó és több más ismert palesztin személyiség. Megbe­szélésük témája a két fél kap­csolatait, valamint a közel- keleti rendezés érdekében ki­fejtendő közös arab erőfeszí­tések ügyét ölelte fel. ELÉRTE a Szovjetuniót is a Nyugat-Európában és Észak- Amerikában tomboló influen­za. Amint azt a Pravda pén­teki számában jelentette, csu­pán Leningrádban naponta 10-11 ezer ember betegszik meg. A Pravda bírálta a bü­rokratikus előírásokat, ame­lyek mindeddig gátolták a járvány elleni hatékony in­tézkedéseket. BRAZÍLIÁBAN átfogó köz- igazgatási reformot hajtanak végre és keretében átszerve­zik a szövetségi kormányt is — jelentették be hivatalosan Brasíliában. KIVÉGEZTÉK A GYILKOSOKAT Az indiai főváros crődílményszerü Tihar börtönében péntek reggel pontban nyolc órakor kivégezték Szatvant Szinghet és Kehar Szinghet, azt a két szikhet, akiket a legfelsőbb bíró­ság is bűnösnek talált az Indira Gandhi ellen több mint négy éve elkövetett gyilkos merényletben. A kötél általi ha­lált elrendelő ítélet végrehajtásával lezárult az a példa nél­küli jogi csata, amely sok szenvedélyes indulatot váltott ki. Indira Gandhit a hivatalát és rezidenciáját elválasztó kert­kapunál 1984. október 31-én terítette le szikh testőrei, Szat­vant Szingh és Beant Szingh sortüze. Közvetlenül a merénylet után a személyi testőrség többi katonája megölte Beant Szinghet. Az életben maradt merénylő és két másik szikh, Ke­har és Balbir Szingh ellen 1985 februárjában emeltek vádat. A merénylet után iszonytató szikhellcnes progromok robban­tak ki az indiai fővárosban: a véres eseményekben két és fél ezren veszítették életüket. A péntek reggeli ítéletvégrehajtás előtt rendkívül kiterjedt biztonsági intézkedéseket foganatosítottak az összes észak­indiai államban és a fővárosban az esetleges terrorcselekmé­nyek és zavargások megelőzésére. Pandzsábban bezárták az iskolákat és megtiltották a járművek használatát. A kivégzés elleni tiltakozás jeléül, a szikhek politikai pártja, az Akaii Dal sztrájkfelhívást adott ki. Ülésezik Frankfurtban a DKP IX. kongresszusa Több álláspont tisztázásra vár mmCsAK R 1 l Gor bat so v és ez értelmiség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom