Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

1989. JANUÁR 6., PÉNTEK 3 Transzformátorcsalád Zsámbékon, a Vegyesipari Kisszövetkezetben többek között barkács- és ipari célokra alkalmas transzformátorokat gyárta­nak. Ez évre 25 millió forint érték előállítását tervezik Csobánkán Szociális foglalkoztató Október közepén költöztek be az új csobánkai bentlaká­sos szociális foglalkoztató la­kói. Bár még hiányzik egy-két dolog a frissen festett falak közül, egyre otthonosabbá vál­nak a termek és a szobák. A csobánkai intézmény felépíté­sére azután került sor, hogy Lepencén a nagymarosi vízi­erőmű építése miatt lebontot­ták a régi foglalkoztatót. Tegnap délután a Pest Me­gyei Tanács elnöke, Balogh László és az OVIBER vezér- igazgatója, Szántó Miklós kor­mánybiztos, megtekintették a létesítményt és elismeréssel szóltak az ott folyó szociális munkáról. v " " ' ' ,,ii i.Miji.Mi.iy. lm n . v „m „ Kisoroszi ne legyen Gyűrűfíí i ....:______" " ■' ___________. A Benta nevű motoros átlós irányban távolodik el Kisma­ros partjaitól. Kisorosziba tar­tunk. Egymagám vagyok a já­raton. — Tudnak-e arról, hogy szóba került itt az átkelő köz­lekedés megszüntetése? — kérdezem Kálmán Zoltán ha­jóvezetőtől és Sághi Sándor brigádvezető hajókormányos­tól, a Pest Megyei Kishajózási és Javító Vállalat dolgozóitól, akik mindketten tanácstagok, de most egy kicsit tanácstala­nok. — ötvenéves vagyok, nehéz lenne máshol kezdeni — mondja a hajóvezető. Napi huszonöt-harminc bérletes kel itj át, minden vonathoz jö­vünk. Vácra, Dunakeszire jár­nak az emberek dolgozni. Az év meglepetése Az év meglepetése, hogy ja­nuár 1-jétől duplájára emelték a viteldíjakat. Három forint helyett hatot fizetek. A teher- kompokon harminc helyett negyvenöt forintért viszik át a személykocsikat, egy forint helyett három lett a kutyák viteldíja. A falubeliek közül sokan olvasták lapunk január 3-i tu­dósítását, melyben többek kö­zött hírt adtunk U. Budai Já­nosnak, a sziget megyei ta­nácstagjának a testület január 2-i ülésén elhangzott interpel­lációjáról, amelyben óva intett attól, hogy a vállalat a to­vábbi egyeztető megbeszélések előtt, szüntesse meg a Kisoro­szi—Kismaros, Szigetmonos­tor—Szentendre, Pócsmegyer— Leányfalu átkelő járatokat. — Az intézkedés sok min­dent vonna maga után — mondják az utcán megszólí­tott járókelők. Vörös Tiborné és Bágyi Istvánná szerint csökkenne az idegenforgalom, az élelmiszerbolt bevétele. A Dunán járnak át a telektulaj­donosok, a faluból elköltözött sok fiatal, akik a szülök gon­dozása végett jönnek rendsze­resen. És persze, súlyos hely­zetbe kerülnének a munkába járók. Az utcai félkörbe beálló Greff Antalné póttanácstag és Bognár Miklós is azon a né­zeten van, hogy nem szigetel­hetik el a külvilágtól Kisoro­szit, s elgondolkodtató nézetei­ken tűnődve a tanácsháza felé menet a sorok írója is úgy vé­li: a közlekedést nem lehet az ipari vállalkozáshoz hasonló feltételek szerint szabályozni. Talán az egész világon dotál­ják — ha van miből —, mert termelési, kulturális, szociális szükségletet elégít ki, nyeresé­get csak közvetve hozhat. Lakatos Barna, a vállalat igazgatója levelet írt Sziget- monostor és Kisoroszi tanácsá­nak. Azt. kéri, hogy kompen­zálják az évente keletkező veszteségeit, különben nem tudja üzemeltetni a járatokat. Szigetmonostornak az évi 16 mjllió forintos költségvetésé­ből 990 ezer forintot kellene átutalnia, ők könnyen döntöt­tek. mert a szentendrei belvá­roshoz közel eső állomáshoz kevesebben kelnek át, forgal­masabb a másik járat, amely a Határcsárdánál köt ki. Az marad, emerről lemon­danak, Szentendre városa pe­dig nyaranta hozzájárul, ha mégis közlekedtetik ottani úttörőtáboruk miatt. Kisoro­szitól 1,3 millió forintot vár­nak az első levél szerint, ami­re a megyei tanácsnak küld­tek kategorikus választ a hely­beliek. Azóta ment egy másik levél is a faluba, amiben to­vábbi egyeztetést ajánl a vál­lalat. Mert hát évi hatmilliós tanácsi költségv*eté^bőUiegyel-, len fillért sem adhatnak — vallja az egész testület, de a két parttal való kapcsolatról sem mondhatnak le. — A termelési értékünk 85 millió forint, a költségeink 12,5 millióval nőnek az idén. A kiadásainkat tíz százalékkal kell csökkentenünk, ameny- nyivel a támogatásunk is ke­vesebb volt már tavaly, s ez egyébként sem több, mint akár tíz éve volt — mondja Lakatos Barna, akitől azt kér­dezzük: mennyi a teljes válla­lati ráfizetés, mi drágult je­lentősen ? — Nehéz ezt pontosan meg­határozni. A társadalombizto­sítás, az anyag, a bér. — Az utóbbit mennyivel fej­lesztik? — Hát, amennyivel majd engedik. — Melyik állomásuk nyere­séges? — Dunaújváros, Nagymaros, talán Vác. De a helyzet olyan, hogy mindenképpen össze kell fognunk a helyi tanácsokkal. Elvágják a külvilágtól A Szentendrei-sziget lakóit viszont most a gyors megol­dás érdekli. Bruder Vilmos társadalmi tanácselnök-helyet­tes, aki a vállalat főgépésze volt a nyugdíjazása előtt, úgy véli: lehet a menetrenden vál­toztatni. Sokat jelent nyáron az idegenforgalom, jönnek a turisták. Vonzza őket a szi­getcsúcs kempingtábora is. Antalics József vb-tag szerint is úgy van, hogy a visegrádi oldal felől csak két órával több idő alatt érik el munka­helyeiket a dolgozók, hisz vissza kell menniük Tahitót- faluba, onnan át a váci ré­ven, s már le is késték a vo­natot, várhatják a másikat. — Tavaly csináltunk a kikö­tőhöz utat pénzért, meg társa­dalmi munkában — dohog. — Ez a befektetés is elveszne. Így megint sokan elköltözné­nek a faluból. — Fura helyzet — mondja Mészáros Lajosné vb-titkár —, hogy a költségvetésünk 70 szá­zalékát kitevő támogatásból mi fizessünk támogatást — és átadja a megyei tanácsnak írt levél másolatát, mely figyel­meztet, arra, hogy a községet kétfelől elzáró Dunán mindkét oldal járatára szükség van, mert ide különben csak a Ta- hitótfalu felől vezető úton le­het bejönni, nagyobb árvíz idején az is használhatatlan. — Gyűrűfű lenne így a köz­ségből — állítja a levél, ezt mondja U. Budai János tahi- tótfalui lakásában, megerősít­ve a kisorosziak álláspontját, hozzátéve, hogy ha kedvezőt­lenül döntenének, ismét napi­rendre kerülhet ez a téma a megyei tanácson, ahol őt nem elégítette ki Valkai György megyei tanácselnök-helyettes válasza, amit az ő interpellá­ciójára adott. Furcsa lenne - ­Megkerestük, Valkai Györ­gyöt is, aki elmondta: figye­lembe kell venni a vállalat helyzetét, de a menetrend­egyeztetésnél a tanácsnak is jelen kell lennie, s a gazdasá­gi követelményeket egyeztetni kell a lakosság érdekeivel. A községek ilyen kiadásait a tá­mogatások megállapításakor figyelembe veszik. A Pest Me­gyei Kishajózási és Javító Vál­lalat évente 18 millió forint árkiegészítést kap a vesztesé­gei kompenzálására. Furcsa lenne, ha ezt még egyszer be­hajtaná a tanácsoktól. Kovács T. István Áthúzták az eredeti számot A pénzügyminiszter válasza Lapunk november 24-1 szá­mában jelent meg az a le­vél, amit a Pest Megyei Ta­nács elnökhelyettese a peda­gógusok túlóra-bruttósításá­val kapcsolatban küldött a Pénzügyminisztériumba. Eb­ből az derül ki, hogy a me­gyei tanács pénzügyi osztálya által kimutatott 32,1 millió fo­rinttal szemben a minisztéri­um 10,005 millió forintot adott Pest megyének az „ágazati bérrendszerek kondíciójavító tényeződ” fedezésére. A további jogos bérigény rendezésére a j„- dagógus-szakszervezettel közösen lép fel a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága. Kíváncsian vártuk a fejle­ményeket, azt, hogy mit „lép” erre a minisztérium. Végül Villányi Miklós pénzügymi­niszter válaszolt a levélre. „Az 1988. évi közoktatási bérintézkedésekre szolgáló ál­lami támogatást a megyei ta­nácsok adatszolgáltatása alap­ján, a TGB által több alka­lommal tárgyalt és jóváha­gyott — a Minisztertanács ál­tal megerősített — összegben engedélyezte a Pénzügymi­nisztérium. A vitatott többletigények felmérését elrendelő körlevél ugyan nem tartalmazza téte­lesen az ágazati bérrendsze­rek kondíciójavító hatásainak összetevőit, de külön felhív­tuk a figyelmet ezek kimu­tatásainak szükségességére. A Pest Megyei Tanács pénzügyi osztálya ererdetileg nem Is jelzett ilyen címen többlet- igényt (pontosabban csak 1473 ezer forintot), munkatársaim figyelmeztetésére azonban utólag a vitatott mértékre mó­dosította az adatokat. A közoktatás bérintézkedé­sekből adódó — felmérés alapján összesített — pénz­ügyi igények fedezetét az Or­szággyűlés jóváhagyásával a parlamenti tartalék terhére biztosította a Pénzügyminisz­térium. Az állami költségve­tés további, e célra fordítha­tó forrásokkal nem rendelke­zik, ezért a megye többletigé­nyét nem áll módjában kielé­gíteni. Ügy gondolom azonban, hogy ez nem is szükséges, hi­szen a revizori vizsgálat, amely feltárta a pénzügymi­nisztériumi felmérés pontat­lanságát, s az igények jó ré­szének megalapozatlanságát, Felvásárlási láz Fejbe vágták az üzletvezetőt Jobb helyre, mint a forgal­mas autóbusz-megállóba, nem is telepíthették volna Érden a Nyugat-pesti Élelmiszerkeres­kedelmi Vállalat 249-es számú ABC-üzletét. A kora reggeli nyitást követően látogattunk ide. A polcok között nagy volt a tolongás. Sokasodó foghíjak tátongtak ott, ahol a lisztet vagy éppenséggel a cukrot tá­rolták. Barna István üzletvezető di­csérte beosztottai szorgalmát és idegállapotát. Elmondta, hogy a már említett termékek mellett a három-négyszerese fogy a sajtnak és az egyéb élelmiszereknek. Tegnap reg­gel sürgősen kellett kérnie Ácsról, a cukorgyárból plusz­rendelésként 30 mázsányi cuk­rot. Az üzletvezető elégedetten szólt arról, hogy már túl van­nak az éves leltáron, s a „se­gédmunkaerővel”, a Commo­dore—64-es számítógéppel egy­szerűsíteni tudták az admi­nisztrációt. Jelenleg a szabad­naposok is besegítenek. Az új árak feltüntetése esetenként nagy türelmet és emberfeletti munkát igényel. Az üzletveze­tő mostanában kevésbé ki­egyensúlyozott, már csak azért sem tudja rózsaszínben látni a világot, mert a karácsonyi ün­nepeket megelőző napon egy, az italospolcot dézsmáló há­zaspárt sikerült lefülelni. Mi­közben az „elfogási akcióban” segédkezett, a nő férje egy üveggel úgy fejbe vágta, hogy az ütés következtében majd­nem elvesztette a szemevilá- gát is. Gy. L. egyúttal megállapította, hogy a megyei tanács a bruttósí­tásra a Pénzügyminisztérium által biztosított állami támo­gatásból 10,3 millió forintot tartalékolt. Változatlanul fenn­tartom továbbá, hogy Pest megyének a túlóra létszámo- sítására 1988. évben engedé­lyezett állami támogatás fel nem használt részét nem von­ja el a minisztérium és az túlóradíj emelésére átcsopor­tosítható. Ez, illetve a megyei tanács tartaléka együttesen lehetőséget nyújt az ügy — a pedagógus-közvélemény szá­mára is — megnyugtató ren­dezésére. Ezen túlmenően a jövő év­re tervezett, a SZOT-tal egyeztetett központi bérpoliti­kai intézkedések a bérgazdál­kodás kötöttségeinek meg­szüntetésére várhatóan tovább enyhítik a pedagógustársada­lomban kialakult feszültsége­Villányi Miklós pénzügyminiszter A Pest Megyei Tanács által a Pénzügyminisztériumhoz el­juttatott igényt e sorok írója saját szemével látta, s ott va­lóban 1478 ezer forintot írtak be igényként az ágazati bér­rendszerek kondíciójavítására. Az eredeti számot áthúzták, s utána írták be azt a bizo­nyos 10 005 ezer forintot, amit a minisztérium megadott. El tudom képzelni, milyen felhá­borodás tört volna ki, ha ezt, az előre beírt 1478 ezer forin­tot kapja meg a megye. — Hogy történhetett meg, hogy ilyen számokat kaptak a pénzügyi osztálytól? — kér­deztem Németh Zoltánt, a Pénzügyminisztérium tanácsi főosztályának vezetőjét. — Véleményem szerint se­hol nem számítottak arra, hogy kaphatnak még valami­lyen formában pénzt a közok­tatásra a tanácsok, így nem is foglalkoztak komolyan az általunk kiküldött felmérő ívekkel. Aztán elkezdtek moz­golódni a pedagógusok, g a tervezettnél több jutott ne­kik. Azt azonban állítom, hogy az a tízmillió, amit pót­lólagos állami támogatásként kapott a megye, tulajdonkép­pen igazságtalanság volt va­lakivel szemben, hiszen ezt a pénzt máshonnan vették el. Ráadásul akkor, amikor tíz­milliót tartalékoltak a bruttó­sításra kapott pénzből! Látod, megszúrt! • • Otgyermekes anya az áldozat Zsámbok, Vásártér utca 15. Az utolsó ház a faluban, ide még az elektromos áramot sem vezették be. Az udvar szemetes, és roncsautótól a lyukas fazekakig minden ta­lálható rajta. Múlt év szep­tember 14-én itt történt az a családi tragédia, melynek ál­dozata egy ötgyermekes asz- szony. Élt huszonnégy évet, s ebből tízet Kovács Józseffel. Amikor összeköitöitek Még gyerekek voltak, ami­kor összeköltöztek, tizennégy éves a lány és három eszten­dővel idősebb az élettársa. Nem figyelt arra senki a kör­nyezetükben — sem a hivata­los helyeken —, hogy koruk­ból adódóan éretlenek a csa­ládalapításra. Egymás után születtek a gyerekek, egyik történetesen akkor, amikor már jó ideje külön éltek egy­mástól. Ezt az apróságot, ami­kor ismét összeköltöztek, álla­mi gondozásba adták, a töb­bieket közösen nevelték. Egy éve törvényesen házasságot kötöttek, bár a kapcsolat, mint az eddigiekből is kiderül, korántsem volt felhőtlen. A gyermekfejjel alapított nagy család olyan terhet jelentett a számukra, mely alól meg­próbáltak valamiképpen kibúj­ni. Kölcsönösen féltékenyked- tek egymásra, a férfi italozott, és nem adta haza a keresetét. Az asszony igazán csak az édesanyja mellett érezte jól magát, s ha valami sérelem érte, de olykor anélkül is, visszaköltözött egykori lakhe­lyére. Ez egyébként szomszé­dos volt azzal az aprócska he­lyiséggel, ahol a férjével és a kicsinyeivel lakott. A fiatal- asszony szeptember elején, mint már többször is előfor­dult, az anyjához költözött, de azért főzött a gyermekeire, ételt vitt nekik. A férjével azonban nem foglalkozott. Ko­vács József, mint az már any- nyiszor megesett náluk, szep­tember 14-én megpróbálta ha­zahívni az asszonyt. Nem hozott ételt — Délután négy és öt óra között jöttem haza a munká­ból, amit neki is látnia kel­lett, de nem hozott ételt. Ki­jelentette, hogy nem is főzött aznap semmit. Elmentem fát vágni, és kértem, hogy leg­alább fűtsön be a gyerekek­nek, de arra sem volt hajlan­dó. Azt felelte, hogy „neked is van két kezed, fűts be ma­gatoknak, ha a majmaidat meg akarod tartani”. Azt is mondta, hogy értsem meg, nem akar többet visszajönni hozzám, aznap is más férfival kocsikázott. Tálalómban motyogta Kovács József ekkor éles kést dugott a csizma szárába, állítása szerint azért, mert gombászni akart az erdőben. Ehelyett azonban a kocsmába indult. Először még ismét fel­kereste a feleségét, akiről tudta, hogy az imént vissza­kapta az egyik szomszédnak kölcsönadott háromszáz forin­tot. — Ha visszajössz hozzám, megkapod a pénzt — ígérte búcsúzóul, azután elment a kocsmába. Este fél tíz tájban már erő­sen italosán nyitott be újra a Vásártér utca 15. alatti házba. A szobában aludt a felesége, az anyósa, a sógornője és egyik kislánya. Felköltötte az asz- szonyt, a sötétben megfogta a kezét, és húzni kezdte, hogy jöjjön vissza. Hangos szó nem esett köztük, a fiatal nő fél­álomban motyogta, hogy nem megy sehová, majd azt kiál­totta: látod, megszúrt, utána megint csönd lett. A hirtelen felriadt családtagok azt látták, hogy a nyakából, mintha szö­kőkút lenne, sugárzik, fröcs­köl a vér. Néhány perc múlva már halott volt. Kovács József így vallott borzalmas tettéről. Szereltem az asszonyt — A kést a zsebembe dug­tam, és szaladtam telefonálni a postára, nem is a postára, hanem a tanácshoz, hogy or­vost hívjak, és bejelentsem a rendőrségen, hogy mit tettem.- Nagyon megbántam, mert sze­rettem az asszonyt, ha nem szerettem volna annyira, ott­hagyom az anyjánál, nem aka­rom mindenáron hazavinni. Legszívesebben én is ott fe­küdnék most mellette ... Az egyik szomszéd szerint, akinek a vallomását többen is megerősítették: Kovács Jós­ka nem agresszív, nem vere- kedős „gyerek”, csak italozó. Gyereknek emlegetik most is a nagycsaládos, korán házaso­dott férfit. Az anyós is azt vallotta, hogy „a Jóska nagyon iszákos volt, és nem adott pénzt a családnak, de addig a szörnyű napig sohasem bántotta Tün­dit”. Az előzetes letartóztatásban levő, büntetlen előéletű Ko­vács József ellen emberölés miatt emelt vádat az ügyész­ség. x Gál Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom