Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
.»//if. I F/] 1989. JANUÁJR 31., KEDD Pótalkatrész. Csendes a határ, pihennek a gépek. A műhelyekben azonban serény munka folyik, javítják, felújítják az egész év munkájában megfáradt traktorokat és a többi mezőgazdasági eszközt. Erden a Benia Völgye Termelőszövetkezetben a permetező-, a tavaszi magágyat előkészítő gépeket készítik elő a márciusi kezdésre. (Ilancsovszki János felvétele) Olvasónk tucatnyi aláírással hitelesített levelét egy humoros szójátékkal kezdi valahogy így:' „Olcsóbb lett az áram, mert eddig a Bocskav utcában 220 „volt” most már csak 180—160 volt van a konnektorokban. És sorolja a panaszokat, hogy az esti órákban hónapok óta nem tudnak televíziózni, mert összemegy a kép. nem indul a centrifuga, a lakásban ha föl- kapcsolják a villanyt, csak negyedóra múlva gyullad fel az égő. s akkor is hunyorog. Levélírónk méltán tartja igazságtalannak. hogy most. amikor az elektromos áram díja is emelkedik, a Bocskay utcában lakóknak állandó bosz- szúságpí-és .nagy károkat okoz a , hosszú ideje rendszeres áratningadozás. t már szinte nem is ráz az áram. Az olvasói panasz okát. s a lehetséges megoldást kutatva több illetékesnek is kérdéseket tettünk fel, így a megyei tanácsnál Takács Géza főenergetikusnak. Bogdan Istvánná solymári tanácselnöknek. az ELMÜ pilisvörösvári kirendeltsége vezetőjének. Légrádi Jánosnak, és az ELMÜ észak-budai üzem- igazgatósága üzemviteli osztályvezetőjének. Gergen Istvánnak. i A több helyről kapott tájékoztatás szerint az ELMÜ- nél tudnak a solymári fogyasztók panaszairól, s jogosnak tartják azokat. Csakhogy nem a Bocskay utcai trafó- állomással van baj, hanem a 35 milliméter keresztmetszetű légvezetéket kell kicserélni 95-ösre. Az ott. a Bocskay utcában egy 250 méteres szakasz. de azt még megelőzi a Kossuth Lajos, a Rákóczi és a Szőlő utca, ahonnan az áramingadozások panaszai erednek. Így összesen 800 méternyi légvezetéket kell kicserélni, de a Bocskay utcai trafóállomást nem, mert az egy új körzetben van. A közel 1 millió forintba kerülő vezetéket a terveknek megfelelően a második negyedév végéig cseréli ki az ELMÜ, A további fejlesztési lehetőségek akadályairól elmondta azt is Gergen István, hogy az eddigi 72 millió forintos költségvetési tervüket központi utasításra 60 millióra csökkentették az idén. Ebből következik, hogy az áramszolgáltatás minőségét nem lesz miből számottevően javítani a jövőben. Takács Gézától, a megyei tanáéi'•,T6t'tiei'géíndíisátíMi:t bedig érdekes és elgondolkoztató' dolgokat túcftúfrk meg. Elmondta, hogy Pest megyében sajnos nem egyedül a solymáriak gondja az áram- ingadozás. Az összes trafókörzetnek évente mintegy 6-7 százaléka zárolt, vagyis azokra a trafóállomásokra líjab'o fogyasztókat már nem lehet kötni a túlterhelés miatt. A túlterhelések okát pedig többek között, abban látja a főenergetikus, hogy az utóbbi években sokan vásároltak nagyfogyasztó hűtőszekrényt, fagyasztóládát, háztartási kisgépeket. Ezért az egyes trafókörzetekben a 15 évre tervezett fogyasztási felfutás olykor hamarább következik be, míg másutt 20 év múlva sincs zavar az áramellátásban. Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy egy-egy település lakosságának tehietőssége, vásárlóereje nagyban hozzájárul az elektromos hálózat idő előtti túlterheléséhez. Aszódi László Antal Univerzális szűrők Tizenöt embernek biztosít munkát Tatárszentgyörgyön a Mű- széntermelő Vállalat üzeme. Az itt dolgozók bronzból, porkohászati alapanyagból mintegy 50 különféle szűrőtípust gyártanak. Felvételünkön Szabó Pál az olajiparban használatos henger alakú zsugorbronzszúrőket drótkefével tisztítja át, mielőtt kiszállítanák azokat' (Ilancsovszki János felvétele) Importszerződés Fagyasztóládák A Transelektro Kereskedőház 50 ezer Gorenje gyártmányú fagyasztókészülék-szállításra kötött szerződést- 11 millió dollár értékben. A jugoszláv gyár 18 ezer 200 és 300 literes fagyasztószekrény, 26 ezer 200, 300 és 400 literes fagyasztóláda és 6 ezer hűtő-, mélyhűtőszekrény- kombináció szállítását ez év februártól július végéig — havi egyenlő ütemezésben — teljesíti. Ezek a készülékek hazánkban korábban már ismert és keresett cikkek. Zömében ezeket vásárolták tavaly a magyar turisták Ausztriában. A Gorenje fagyasztókat 14 belkereskedelmi vállalat, közöttük a Keravill, .a Ramovill, a Titán, a-Rayill,. a -Ferrovili és a Vasvill értékesíti az ország egész „területén, „törekedve kedvező feltételek biztosítására. A Kereskedelmi Minisztérium által is ösztönzött Trans- elelctro-import célja az, hogy az e téren mutatkozó hiány és így a magánimport megszűnjön. Beszélgetés az új gyá/i otthonban A legnagyobb kincs a tudás Marosvásárhelyen mindenki ismerte az ötvös családot, az emberek előre megsüvegelték, ha tagjai közül találkoztok valamelyikkel. A nagypapa még igazi, vándorló órásmester volt, aki Milánóban, Rómában, Becsben, Szegeden sajátította el a fogásokat, s virágoztotta föl a szakmát Vásárhelyen. Ezt a hivatást választotta a fia is, ám rossz hallása miatt pályamódosításra kényszerült. Öt vös Lajos pedig végképp hátat fordított a mesterségnek — tanár lett belőle. Magyart és történelmet oktatott a vásárhelyi gimnáziumban, sajátos módszerrel. Az iskolákban ugyanis az általános negyedik és nyolcadik osztályában, a fölső iskolák első és második évfolyamán a történelmet, földrajzot és az állampolgársági ismereteket román nyelven taníthatták. A többi osztályban magyarul folyt az oktatás, az egyetemes tananyag elviselte a nyelvet. Sok éjszakán ötvös Lajos állampolgársága magyar. Idén tölti be hatvannegyedik életévét, s 1986. január 21-e óta Magyarországon, Gyálon él. — Négy évvel ezelőtt mentem nyugdíjba — mondja Ötvös Lajos, s szép vonású arca távoli kifejezést ölt, ahogy a múltra emlékezik. — Már előtte foglalkoztam a gondolattal, hogy kérem a visszaho- nosításomat, s öreg életemet itt, Magyarországon pergetem. Nehézzé vált az élet Erdélyben, az 1982-es esztendő volt a fordulópont. A nyugdíjam 3300 lei volt. Egy kiló cukor hivatalos ára 14 leibe került, a tojás 1,80 volt, a liszt 4 lei. Hozzájutni azonban nehezen lehetett, a feketepiaci árak kétszeresére nőttek a hivatalosnak. Sok éjszakán keresztül forgolódtam, gyötrődtem. hogy önmagámmal szembenézve tisztázhassam helyemet a világban. Végül az döntött, hogy a fiamat nem vették föl egyetemre, bizonytalannak láttam a sorsát, jövőjét. Hivatalosan jöttünk Magyarországra, hozhattam egy díványt, az íróasztalomat, a könyveimet, magnókazettákat, személyes tárgyaimat. Házasságot kötnek A gyáli napok keserű csalódással kezdődtek. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan Lajos bácsi tervezte. Igaz, a fiút fölvették a vegyészkarra, s ma már harmadéves. Az idős tanár azonban alig lelt szálláshelyét, egy eladásra szánt, üres házban kapott végül ideiglenes otthont. Már az első héten fölkerekedett, s jelentkezett az Ady Endre Általános Iskolában, ahol ma is tanít. Itt ismerkedett meg Kristóf Eszterrel, aki történelmet oktat. Beszédbe elegyedtek, a beszélgetésből barátság lett, s szép, felnőttszerelem. Most, hogy Lajos bácsi megkapta a magyar állampolgárságot, nemsokára házasságot is kötnek. — Társra leltem hát a hazában, s meleg, jó otthonra — folytatja Lajos bácsi, bársony pillantással simogatva Eszter asszonyt, aki azt kérdezi, kérünk-e kávét? Lajos bácsi nevetve válaszol, micsoda kérdés, hát persze! — Tudja, eleinte nem tudtam betelni a kávéval, hatot-hetet is megittam egy nap, ízlelgetve, öröm- ködve. Nem voltam én kiéhezve, lesoványodva, csak a sejtjeim, az érzékeim vágytak jó ételre, s ez még ma sem csitult. A világ megnyugodott körülöttem, s én semmit sem vesztettem harcosságomból. Marosvásárhelyen 1947-ben léptem be a pártba, mikor az át- településemet kértem, kizártak. Itt az első dolgom az volt, hogy jelentkeztem a községi párttitkárnál, szeretnék az MSZMP tagjai közé lépni. Szívesen fogadtak, s most már hamarosan megkaphatom a tagkönyvemet is. Tudom, csodálkozik, miért olyan fontos dolog ez számomra. Én használni szeretnék, s úgy látom, legyenek bár messzeágazóak az "okok, hogyha a kommunista párt reformja sikerül az országban. az óriási eredmény lesz. S ez nemcsak az ország, a gazdaság, hanem egyértelműen a párt reformja is. Éppen ebből maradjak ki? A múltat vállalnunk kell, s csak ennek elfogadásával léphetünk előre. Kiadtuk a jelszót a cselekvésre, a változtatásra. Vissza kell fordítani az embereket az érzelmek. a szépség, a szeretet és önzetlenség felé, föl kell ébreszteni bennük a tenni- akarás igényét. Jó alkalom lehet erre a szűkebb pátria építése, fejlesztése, vagy csak az az apró ötlet, amit mi találtunk ki. tanártársaimmal. Az iskolában kialakítottunk egy sarkot, ahová minden héten valamelyikünk föltűzi a faliújságra az általa legszebbnek tartott költeményt. Ezáltal közelebb kerülhetünk egymáshoz, bátrabban beszélgetünk, vitázunk, s dolgozunk közösen. A tantestületben egyetértünk abban, hogy nem a pedagógusok, hanem a tudás, az ismeretek becsületét kell helyreállítani, hiszen milyen kincsei vannak ennek az országnak a jó termőföldön, a tudáson kívül? Érzem, sokat akarok, s Öreg fát átültetni Eszter félt is, esi tit, nem a te dolgod már ez, mondogatja. De én nem tudok már változni. Azt mondják, öreg fát átültetni nem lehet. Nekem elszakadtak a gyökereim, a természetem, az emberségem nem változtathatom meg, mert belehalnék. Sokat akarok? Lehet. De nem érdemes keveset... Bellér Ágnes Menekültügy amerikai módra Baptista lelkész tanulmányúton Egyre többet hallunk arról napjainkban, hogyan igyekeznek a különböző szervek köny- nyíteni a hazánkba érkező erdélyiek helyzetén. Az egyházak gyűjtést rendeznek javukra, a kormány ENSZ-támogatással menekülttáborok felállítását tervezi. A hivatalok még csak tanulják ezt a humanitárius „tantárgyat”, ám dr. Almást Mihály teológiai, tanárnak, szigetszentmiklósi baptista lelkipásztornak ebben már jócskán van tapasztalata. Négy esztendőn át ugyanis az Egyesült Államokban, az ohiói Clevelandben Erdélyből érkező menekültekkel foglalkozott, mint az ottani magyar gyülekezet lelkipásztora. — Hogyan kerül egy magyar baptista lelkész az Egyesült Államokba, s mivel foglalkozott a tengerentúl? — kérdeztem dr. Almást Mihályt. Fogadás a repülőtéren — Az ottani egyház meghívására kerültem Clevelandbe, az Egyesült Államokba, hogy az emigrációt összefogják, hiszen náluk már megszűnt a magyar nyelvű baptista lelkészképzés. Természetesen olyan lelkészeket várnak, akik bármilyen feladatot el tudnak látni. Csak egy példát mondok: meg kellett szerveznem egy emigráns könyvkiadót, szerkesztettem egy lapot is. — De a menekültek ügyeivel is foglalkozott. Ez hogyan kezdődött? — Mikor 1982 februárjában megérkeztem, kiderült, hogy a gyülekezet tagjainak túlnyomó többsége erdélyi menekült, és továbbra is folyamatosan érkeztek Romániából a magyar ajkú bevándorlók. Mi fogadtuk őket, segítettük a letelepedésüket. S mivel az amerikai életforma teljesen más, mint a miénk vagy az övék, meg kellett tanítani az érkezőket, hogyan boldoguljanak az új környezetben. — Tehat: megérkezik egy székelyudvarhelyi család a clevelandi repülőtérre. Vagyonuk annyi van, amennyit egy bőröndben el tudtak hozni, a nyelvet nem beszélik. Hogyan tovább? — Mivel mi az érkező baptisták jöveteléről előre értesültünk, fogadtuk őket a repülőtéren. Pár napig a házunkban laktak, s közben elintéztük a legfontosabb dolgokat. Először is meg kell szerezni a letelepedési engedélyt és a jogosítványt. Ez utóbbi könnyen megy Amerikában, nem kell több egy hétnél hozzá. Igaz, az első kocsiját össze is töri mindenki, ezért csak 200 dolláros autót veszünk nekik.' Tehát a papírok mellé kell egy autó is, hiszen kint nem boldogul az ember nélküle. Aztán jön a lakás. Ez nehéz ügy, hiszen a bevándorlóknak kevés a pénzük, s kezdetben csak a legrosszabb negyedbeli tudnak lakást bérelni. De 250 dollárért fűtéssel, világítással már találnak a négerek, Puerto Ri- có-iak lakta negyedekben szép, nagy lakásokat. Igaz, alkonyat után nem ajánlatos kimenni az utcára. De legfontosabb a munkahely. Egy hónapon belül munkába kell állítani az embereket, különben csak a körülbelül 600 dolláros munka- nélkülyi-segélyt kapja a család. Ebben rendkívül nagy szerepe van kint a lelkészeknek. 'Ha egy lelkész ajánl valakit, garantálja, hogy megbízható, akkor azt biztos felveszik. — S mi van azzal, akit nem tud nyugodt szívvel beajánlani egy üzembe vagy egy gyárba? — Általában olyan helyekre irányítjuk az embereket, ahol ismerjük a tulajdonost. Az első hónap tulajdonképpen szűrő, amikor kiderül, ki alkalmas a felajánlott munkára, kiderül, hogy ki a securitate beépített embere. Mert természetesen ilyen is előfordul. Magad uram... — Említette, hogy kocsit vesznek a menekülteknek, lakást bérelnek nekik. Miből fedezik ezt, honnan van erre pénz? Miből élnek, amíg munkát nem találnak, s meg nem kapják az első fizetést? — A központi segélykeretből és más egyházi szervezetektől az érkezéskor körülbelül ezer dollárt kapnak a családok. — S ki lehet ebből jönni? — Persze! De erre meg kell tanítani őket, mint ahogy mi is megtanultuk. Mikor először megláttam, hogy tíz dollárba kerül egy kiló karaj, azt mondtam a feleségemnek: ha csak nem találunk ki valamit, négy évig nem eszünk húst. Aztán rájöttem, hogy a tízdolláros karajban az élő munkát fizettetik meg a vásárlóval, s jóval olcsóbb, ha magam dolgozom fel az állatot. Így már csak 1 dollár volt egy kiló hús. Nos. Ilyenekre kell megtanítani a bevándorlókat. — Hogy viselik a menekültek az új életet, azt a tudatot, hogy el kellett szakadni hazájuktól? — Az első év nagyon nehéz mindenkinek. Ilyenkor a hazameneteltől az öngyilkosságig minden megfordul a fejükben. Rendkívül nagy szerepe van ezekben az időkben a lelkipásztoroknak, hogy átsegítsék a rászorulókat a nehéz pillanatokon. Egyébként az a tapasztalatom, hogy nálunk a menekültek támogatásából épp ez a lelki gondozás hiányzik. Enélkül nem vagy nagyon nehezen vészelik át a kritikus időszakot, nem tudnak talpon maradni. Egy biztos pont Az ausztriai menekülttáborokban elterjedt, hogy leghamarabb a baptisták kapnak beutazási engedélyt az Egyesült Államokba. Ez így van, hiszen a baptista egyháznak jelentős a befolyása az Egyesült Államokban. Igazán nem lehet csodálkozni ezek után, ha boldog-boldogtalan baptistának vallja magát az Amerikába kívánkozók közül. Azt mondják, ez beválik, hiszen ha ki is derül a megérkezés utáni első öt percben, hogy református, katolikus valaki vagy éppen ateista, nem hagyják magára az idegent. Az emigrációt összefogó különböző vallasd lelkészek között jó az együttműködés, s így mindenki megtalálja hittestvéreit, akik kezüket fogják az új hazában. Legalább ennyi biztos pont van életükben, ha már kényszerűségből el kellett hagyni otthonukat. Fiedler Anne, Mária Olvasóink kérdezik Solymárról 220 volt, ma csak 180
