Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
4 1989. JANUAR 28., SZOMBAT ~***&*äk 7*. ORVOS ANDRÁS: TORZ OPTIKÁVAL Örökbe fogadott tehetséggondozók Erdélyi gyerekek Sződligefen A hótól, esőtől felázott focipálya nem volt igazán alkalmas a labda pattogtatására. A kopár fák látványa, a ködös idő sem vették el azonban az alkalmi játékosak kedvét. A fűcsomókon csúszkálva rúgták a bőrt. Messziről nézve úgy tűnt, mintha több család: apukák, anyukák és csemetéik alkották volna a két csapatot — nagy egyetértésben. Izzasztó labdamenetek és cseleik követték egymást. Néha egészen olyan volt a mérkőzés, mint az igázi. Amikor az evés ideje elérkezett, befejezték a játékot. Az ebédlőben vidám vetélkedő vette kezdetét még a vacsora előtt. Legnagyobb sikere annak volt, hogy k-i tudja leggyorsabban fölteikerni a hosszú cérnára kötött golyóstollat. Vacsora után izgatottan készülődtek — mégpedig színházba. Herényi Imre .rendező jóvoltából — az intézmény ajándékaként — megtekinthették az István, a király című rockoperát a Nemzeti Színházban. Kati néni előre elmesélte, miről szól majd a darab, ki milyen szerepet játszott történelmünkben. Szobák térítés nélkül Az esték ugyancsak mozgalmasak voltak. Nem hiányzott a derű és a jókedv: együtt játszottak a fellépő művésszel, a pantomimesekkel. Ám a dél- előttök tanulással teltek. Életkor szerint négy csoportot alkottak a nebulók. Hiszen a tizenöt kisdiák hiányos magyar nyelvi, történelmi, földrajzi ismereteit igyekeztek kiegészíteni e kurta hét alatt a felnőttek, akiket a focimérkőzésen szülőknek vélhetett a szemlélődő. Pedig ők a Magyar Tehetséggondozó Társaság tagjai: Török Mónika, Kiss Tamás, Somogyi Endre szentendrei, Nagy Sándor leányfalui, Calli Katalin budapesti és Holdam/ Ilona tokodi tanárok. A kilenc-tizenhárom esztendős gyerekek pedig néhány hete- hónapja Erdélyből menekültek hozzánk családjukkal. A legtöbben a múlt nyáron Ismerkedtek meg egymással — Szentendrén. Iskolaelőkészitő tábort szerveztek számukra a lelkes — s nemcsak lelkiekben fiatal — pedagógusok. .Űjabb résztvevőkkel kibővítve a létszámot, ugyanezt ismételték meg a téli szünetben. Az Állami Ifjúsági, és Sporthivatal harmincezer forintos támogatásából fedezték a költségeket, s a KISZ Pest Megyei Bizottsága térítés nélkül bocsátotta sződligeti vezetőiképző táborának néhány szobáját a társaság rendelkezésére — kényelmes szálláshelyet biztosítva számukra. Érzékenységük még a régi Esténként a pedagógusok összegyűltek az egyik szobában, s megvitatták az aznapi eseményeket. Legjobban annak örültek, hogy patronáltjaik — a korábbi helyzethez képest — már jobban beleszoktak az új hazai életformába. Bár érzékenységük a régi — az őket érő bántó megjegyzések iránt —, egymás között felszabadultan érezték magukat. Az majd csak később derül ki, hogy a sokszor a késő ejti órákig folytatott beszélgetéseik, a tábor családias légköre mennyire segíti a néhány fiút és leányt a magukkal hozott trauma átvészelésében, egyéniségük kibontakozásában. Legközelebb a tavaszi szünetben nyílik lehetőség újabb összejövetelre s már az is biztos, hogy a társaság a nyári szünetre is meghirdeti — mégpedig két hétre — a tábort a Balatonnál, Zánkán. Először múlt év november 5-i számunkban írtunk a tehetséggondozó társaságról. Pecsét nélkül is léteznek — jelezte a cikk címe. Akkoriban még ugyanis nem hivatalosan működtek. Pecsétjük ugyan még mindig nincs, de eredményeik révén sokan szereztek tudomást róluk. Lévén szó pedagógusokról, az ELTE KISZ- bizottsága „örökbe fogadta” őket. Ily módon most újfent megkísérlik végigjárni a hivatalossá válás rögös útjait, bízva a sikerben. Természetesen nem csupán az erdélyi gyerekekkel szeretnének foglalkozni, bár a kapcsolattartás fontos velük, hiszen személyiségük kialakulását, fejlődését figyelemmel ki sérhetik. Méghozzá úgy, hogy minden kis előbbre lépés számukra is örömöt jelent. Elképzeléseik között az szerepel, hogy a tehetséges tanulóikkal foglalkoznak. Például úgy, hogy Szentendrén gyermek képzőművészeti fesztiválok srendezését tervezik. Nem a megszokott értelemben vett olvasótáborok szervezésére is gondolnak. Mindenképpen szeretnék elérni, hogy a rendkívüli tehetségek ösztöndíjasként külföldön folytathassák tanulmányaikat. Számukra az is érdekes kérdés, hogy az átlagon felüli képességű egyéniségek miként fejlődnek, milyen módon kapcsolódnak közvetlen környezetükhöz, hogyan tudnak beilleszkedni a társadalomba. Újonnan született ötletük s hosszú távra szóló tervük: nyolcosztályos gimnázium létesítése Pest megyében — talán éppen Szentendrén. Mintaképük a törökbálinti Zsol- nay-iskola, ám amíg a teljes tantervet elkészítik, addig még hónapok telhetnek el. Kevesebb az ellenlábas Jóllehet, sokan foglalkoznak ebben a házban tehetséggondozással, ellenlábasaik száma az eltelt időben fogyatkozott. Eddigi eredményeik önbizalmat, hitet adnak a további tevékenységhez a társaság tagjainak. Reméljük, hogy talán hamarosan nemcsak gyakorlatilag létezhetnek, hanem — elméletileg is. Vennes Aranka Rádiófigyelő Szűrös Mátyásról, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjáról, a Központi Bizottság titkáráról készült személyes hangvételű portréműsor. Csütörtökön este hallgathattuk a Kossuth adón Mary György szerkesztésében. Egy-egy ilyen vállalkozás több okból is érdemes a figyelemre. Sokunkban él a természetes kíváncsiság, hogy megismerjük az ország jövőjére, közvetve személyes sorsunkra is hatást gyakorló politikusok gondolkodásmódját alakító életrajzi indítékokat. Kíváncsiak vagyunk arra is, miként tud élni a publicitás lehetőségével az, akiről a műsor szól. Mert jól tudjuk, az ilyenfajta közszereplésnek vannak veszélyei is. Egy alaposan meg nem formált gondolat, a határozatlanság, rossz beszédmodor ugyanúgy kelthet ellenérzést, mint a szürkeség, a túlzott közvetlenség, vagy az ex cathedra bölcsesség. Á mikrofon s a hangszóró furcsa szerkezet. A természetességet, az emberséget, mint magától értetődőt közvetíti, de minden mást sokszorosan felerősít. Szűrös Mátyást jó néhányszor hallottam már a legkülönbözőbb műsorokban. Élő adásban is habozás nélkül válaszolt bonyolult kérdésekre, politikushoz méltóan kerülte a buktatókat, tudott közvetlen, hiteles, meggyőző lenni, volt humora. E műsor összeállítói nem késztették ilyen bravúrokra. Élettörténete, püspökladányi emlékei, az elmúlt negyven év személyes és politikai eseményei érdekesebbnek bizonyultak volna, ha elvezetnek a mához, a múlt egy kicsit segített volna megérteni a ma összefüggéseit. Az egyházi iskolákról szólt a szerdai késő estén a Tanakodó legújabb műsora. Azokról a középiskolákról, melyeket sokáig titokzatosság vett körül. Amelyeket az ötvenes évek végén még a reakció melegágyaként tartottak számon, melyek hallgatói, még a hatvanas években is csak nehezen jutottak be a felsőoktatási intézményekbe, amelyekről azonban mindig az a hír járta, hogy a képzés, az oktatás, a nevelés kiemelkedően eredményes. Az egyházak ügyeiben világi szemmel jártas Rapcsányi ‘László, műsorában éppen az volt az élvezetes, hogy beszélgetőpartnerei segítségével rövid egy óra alatt elvezetett bennünket ebbe a különlegesnek hitt környezetbe. Megtudhattuk, hogy ezek a gimnáziumok tulajdonképpen alig különböznek bármely más hasonló oktatási intézménytől. A gyerekek itt is jók vagy rosszak, szorgalmasak vagy buták, okosak vagy egy kicsit butuskák. Cs. A. SZÍNHÁZI level Királyi halálok Valaha királyi halált haltak a színpadon a királyok. A színpadi király hős volt, a szó köznapi értelmében is — hősi tetteket végbevivő személy, kiemelkedő egyéniség, vezér —, és a szó színpadi, drámai, dramaturgiai értelmében is. Úgynevezett hősszínész játszotta, azaz olyan színész, aki kiállásban '/fizikumát tekintve) és orgánumát (hangját) illetően is daliás alkat volt. Nyiszlett, csaoott vállú, nyekergő színész hőst — de királyt különösképpen — nem játszhatott, hacsak nem valami komédiában vagy zenés bohózatban. A komoly és súlyos dráma, mi több, tragédia megkövetelte, hogy a hősszínész szépnövésű, izmos alkatú, zengő hangú, kackiás bajszú, tekintélyt parancsoló szakállú legyen. Akkoriban még adtak arra, hogy a színpadon szép emberek — szép férfiak, szép nők — jelenjenek meg rokonszenves szerepekben. És ezek a szép emberek szép eszméket, szép gondolatokat, szép, tragikus sorsakat, szép, drámai konfliktusokat, szép erkölcsi vívódásokat közvetítettek a színpadról. Bizonyos fenséget sem nélkülözhettek — még azok a hősök sem, akik egyébként nem voltak jó emberek, sőt, inkább pokoli fajzatoknaik bizonyultak, mint annyi híres drámai hős. Egy ilyen király méltósággal és a nézőben katartikus élményt keltve halt meg a színen. Vagy saját sorsa teperte le (lásd a görög tragédiák jó, de a végzetüket el nem kerülhető hőseit), vagy tragikus tévedései áldozatai lett, vagy az ármány győzte le, de erkölcsileg övé maradt a diadal. A világ erkölcsi rendje, emberi értékrendje valamiképp helyreállt egy ilyen király halálával. A kizökkent idő helyre- tolattatott. A színpadi királyok azonban mára igen megváltoztak. Jobbára eltűnt belőlük mindenféle hősiség. Daliás kiállást se igen várunk tőlük, nagy erkölcsi magaslatokba se nagyon emelkednek. Alfred Jarry bohóc- és bábszerű Ubü királya rémisztőén mulatságos figura. Pirandello JV. Henrike önnön hatalmának nyomasztó erkölcsi kérdéseivel viaskodó, csöppet sem hősi lény. És Eugéne Ionesco Berengár királya már úgy hal meg, mint aki önámításaival, öncsalásaival, pózoló nagyképűségével, ostobaságaival, szinte -tudatosan játszott el minden hősi- vagy legalább nagyszerű, jelentékeny jellemvonást királyi személyéből. Lehetne azon hosszasan elmélkedni, miért ment végbe ez a lassú, ám megállíthatatlan, s Májusban. Szegeden Diaporáma-fesztivá Május 5. és 7. között Szegeden országos diaporáma-fesz- tivált rendeznek. Az alkotások témája kötetlen, azonban egy- egy tíz percnél hosszabb nem lehet. Egy alkotó több művel is nevezhet. A bemutatáshoz a rendezők GAF és Aspectomat J—24 vetítőgépeket, vetítőpultot, a hangosításhoz szalagot (9,5, illetve 13 centiméter/secundum mono-sztereo) és kazettás magnetofont, erősítőt biztosítanak, de hozzájárulnak a saját technikával történő bemutatáshoz is. A pályamunkákat a diapo- ráma-vetítéshez előkészített állapotban kérik. Mind a diatáron, mind a magnószalagon szerepeljen a mű címe és az alkotó neve. A festőművész fotói Orvos András váci festőművész 1939- ben született Békéscsabán. 1963-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskolán. 1953. és 1977. között rajztanár, 1988. óta szabadfoglalkozású művész. Tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, és a Képző és Ipar- művészeti Szövetségnek. Eddig mintegy húsz egyéni és kollektív kiállításon vett részt képeivel, külföldön többek között Bulgáriában, Jugoszláviában, Lengyelországban. Angliában, az NDK-ban és Ausztriában. Első műveit az alföldi táj ihlette, később a Dunántúl vonzotta. Az 1970-es években sajátos pop-art művei tették ismertté. 1985 óta ismét tájképeket fest. A fotózás 1982 óta foglalkoztatja. Század eleji masinákkal dolgozik, s a ma talán korszerűtlennek ítélt technika a századelő hangulatát csempészi vissza a mába. Orvos András mint fotóművész is elkönyvelhet sikereket. Tatán részt vett az országos fotótárlaton, az 1984-es önarcképpályázaton. 1986-ban Vácott volt önálló fényképkiállítása. Művészi fotóit hétfőtől Vácott a Margaréta kávéházban tekinthetik meg az érdeklődők, ezekből a képekből adunk ízelítőt lapunk 4., 8. és 9. oldalán. oly jellemző átalakulása a királyi hősnek a színpadon. A folyamat lényege minden bizonnyal ott keresendő, amerre a társadalmi mozgások is mutatnak. Egy ,,elkirálytalanodó”, „elhőstelenedő” korszakban már anakronisztikussá válik a király (s nem csak a színpadi király) személye. Lehámlik róla minden rang, hír, név, hősiség. ami valaha még hozzátapadt, nem is a személyéhez, hanem inkább a — mondjuk így — funkciójához. A királyi trón, a királyi hatalom felemelt és megnövesztett kisebb egyéniségeket is. Trónok dőltével, hatalmak múltával mi maradt a királyságból s a királyból mint intézményből? Néhol megmaradt mint reprezentatív személy, máshol egy keveset beleszólhat a politikába is, — de mára bizony szemernyi hősiség sem mutatkozik k királyi személyekben. Nincs is rá szükség, már régen. Koronás fők így tragédiák hőseiként csak akkor szerepelhetnek manapság, ha vagy klasszikus drámákból érkeztek, vagy ha a koronájuk már inkább csak bohócsipka. Emlegettem már Berengár királyt. Ionesco Haldoklik a király című darabjának — mijét is? Hősét? De hisz nem hős, inkább pojáca. Főszereplőjét? De hiszen itt a főszereplő egy biológiai tény: a halál. Akkor hát mi ez a Berengár király? Mondjuk úgy, hogy valaki, aki másfél órás színpadi léte során végigéli saját lassú elmúlását, halála pillanatának kitágított, felnagyított másodperceit, s mindezt tulajdonképpen oly módon, hogy igyekszik a haldoklásáról, a haláláról, a lepusztult, sivár környezetéről és elporlótt hatalmáról tudomást sem venni. Lehetne ez a szemünk előtt végbemenő folyamat drámai és felemelő is. De nem az. Ionesco szemében már maga a halál is irreális folyamat, valami, amivel nem lehet megbarátkozni, nem lehet, nem szabad tudomásul venni, ö maga már fiatalkorában is rengeteget vívódott a halál gondolatával. 1932 augusztusában, húszéves korában már ezeket írta naplójába: „Félek. Egyszer rádöbbentem, hogy elkerülhetetlen a halál — minden összekuszáló- dott bennem, pánikba estem, minden sejtem sikoltozott, egész lényem ellenkezett. Semmi sincs bennem, ami elfogadná a halált.” Harminc évvel később, amikor a tulajdonképpen egy úgynevezett Berengár- trilógia részének tekinthető Haldoklik a királyt megírja, ez a félelem és tiltakozás groteszk kifejezésmóddal jelenik meg. Berengár király egy tönkrement, területét és hatalmát, sőt alattvalóit elvesztett királyság uralkodója. Országa népessége két királynéból — Berengár egy volt, s egy jelenlegi feleségéből — egy takarító- és ápolónőből, egy orvos-sebész- hóhér-bakteriológus-asztroló- gusból és egy testőrből áll. Margit, a volt hitves, a halál, a megsemmisülés, a természetes vég felé taszigálná Berengárt, Mária, a jelenlegi hitves, a haláltól óvná. Az orvos. stb. pedig tárgyilagosan tájékoztatja haldoklása folyamatáról, fázisairól, állapota változásairól. S miközben Berengár, a királyságát, hatalmát és méltóságát vesztette, cseppet sem hősi király lassan leépülő tudattal, lepusztuló fizikummal végigdemonstrálja és végigéli saját haldoklását, rádöbbent bennünket: a királyi halálok — mint az exitus oka — a legközönségesebb testi-lelki pusztulás. a királyi halálok pedig — mint hősi események — már csak tragikomikus, abszurd tréfák. A Katona József Színház új előadása. Ascher Tamás rendezése. Berengár- ként Sinkó Lászlóval, ezt a rá- ébredést. felismerést tudatosítja a nézőben. Takács István