Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! JVVc?­XXXIII. ÉVFOLYAM, 23. SZÄM 4.H0 forint 1!)S9. JANUÄIt 2G., CSÜTÖRTÖK Tökölről is elrepülnek a vadászgépek Még ebben e félévben megkezdődik a csapatkivonás Befejeződtek az előkészületiek, konkréttá vált az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport egyes csapatainak, fegyverzete és haditechnikája egy részének kivonási ütemterve. A részletekről Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter tájékoztatta szerdán a Magyar Táv­irati Iroda, valamint a TV Híradó munkatársát. Elmondta: a napokban Dmit­ri} Jazov hadseregtábornoiktól, a Szovjetunió,honvédelmi mi­niszterétől levelet kapott, amelyben hivatalosan tájékoz­tatja a magyar vezetést, hogy milyen alakulatokat és milyen ütemben vonnak ki Magyar- ország területéről. Eszerint még ennek az évnek az első felében Veszprémből, illetve környékéről hazaindul egy harckocsi hadosztály. Ugyan­csak az első félévben tervezik egy kiképző harkocsiezrcd ki­vonását is. Az esztendő má­sodik felében egy deszant-ro- hamzászlóalj, valamint a tö­köli repülőtérről egy vadász- repülő-ezred hagyja el hazánk területét. Jövőre egy vegyvé­delmi zászlóaljjal, illetőleg a szolnoki katonai tisztesiskola állományával csökken a had­seregcsoport létszáma. A pontos létszámadatokra vonatkozó kérdésekre vála. szólva Kárpáti Ferenc vezér­ezredes hangsúlyozta: a jelen­legi kivonások során elsősor­ban nem a létszám a lényeges; a meghatározó a fegyverne­mek ereje. Az adatok ugyan ismertek, de fontosabb szem­pont a kivonási tervekben szereplő fegyvernemek és ha­ditechnika, így a harckocsik, repülőgépek, deszant-roham- 'egységek tűzereje, ütőereje. A honvédelmi miniszter be. számolt arról is, hogy a két vezérkar tovább folytatja azo­kat a tárgyalásokat, amelyek során pontosítják: mi lesz a Egyelőre aßk a vállalkozók morognak Pénzbe kerül az adóív Történelmi időket idéz mos­tanában jó néhány kisvállal­kozó. Vespasianust, az ókori római császárt, aki a pénz szagtalanságát hirdette, vagy a középkort, amikor már füstadó címen is, kasszírozott pénzt az államháztartás. Most az egyéni vállalkozók elmúlt évi jövedelembevallá­sára szolgáló nyomtatványok vezettek felháborodáshoz. A nyomtatvány ugyanis, ame­lyen a maszekok bevallhatják jövedelmüket, hogy aztán fi­zetniük kelljen, pénzbe kerül. Igaz, nem sokba, 40 forint­ba. Bár kétségtelen, hogy az összeg nagysága ma nézőpont, viszonyítás kérdése. Mint ahogy a kérdést is eltérően kezeli a közvélemény. Van, aki azt mondja, fizessen csak a vállalkozó, hiszen a bőre alatt is pénz van. A másik fél véleménye? Hol a ver­senysemlegesség ? Miért a hátrányos megkülönböztetés ? Nos, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal — magát megnevezni nem kívánó — munkatársa nem diszkriminá­cióról beszél, csupán a tete­mes nyomdaköltséget említi, amit a költségvetés nem akar vállalni. Mondja, az APEH- nél felmerült már annak a gondolata is, hogy a jövő év­ben a személyi jövedelemadó­bevallás nyomtatványáért is fizetni kell esetleg. Akkor nem fordulna elő, állítja, hogy a renitens állampolgá­rok bestsellerként, tucatjával hordják szét a hivatalból a papírokat. Ebben bizonyára igaza van. Azt viszont meg kell kérdő­jelezni, hogy jogos-e a mai, kisvállalkozókkal szembeni gyakorlat? Mert igaz, hogy a nyomtatvány 40 forintos árát költségként elszámolhatják, de ez nem jelenti az összeg tel­jes visszatérítését. Márpedig — ha a vállalkozók tiltakozá­sa most nem is elég — a közvélemény bizonyára nem nyugodna bele egykönnyen az adózás melletti többletköltsé­gekbe. P. Zs. kiürített létesítmények sorsa? Ezzel összefüggésben rámuta­tott: néhány régóta húzódó probléma is megoldódik. Utalt arra, hogy az esztergomi ba­zilika szomszédságában levő műemlék épület sorsáért ag­gódva, mint országgyűlési kép­viselőt is, már korábban meg­keresték. Az épületben a szov­jet csapatoknak hosszú idő óta kórháza működik, most a mű­emlék épületet is végérvénye­sen kiürítik. Szóba került a gödöllői Grassalkovich-kas- télyban levő kisebb szovjet alegység áthelyezésének lehe­tősége is. Az egyeztető tár­gyalások során minden bi­zonnyal erre is találnak meg­felelő megoldást. A megbeszéléseik kiterjed­nek majd a veszprémi és a tö­köli létesítmények sorsára is. Az azonban már most bizton­sággal állítható: mindkét he­lyen csendesebbé válik a kör­nyezet, csökkenni fog a la­kosság által sokszor joggal ki­fogásolt magas zajszint. Az azonban egyelőre nem bizo­nyos, hogy valamennyi, a kö­zeljövőben kiürítendő lakta­nyát átadnak, hiszen a szovjet csapatok bizonyos átrendezé­sét is végrehajtják Magyaror. szágon. Mindenekelőtt a nyu­gati országrészből csoportosí­tanak át különböző egységeket — mondotta végezetül Kárpá­ti Ferenc vezérezredes. ★ Anatolij Gribkov hadsereg­tábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyve­res erői törzsének főnöke, aki kedd este óta rövid munkalá­togatáson hazánkban tartózko­dik, szerdán találkozott Kár­páti Ferenc vezérezredes, hon­védelmi miniszterrel, és meg­beszéléseket folytatott a Hon­védelmi Minisztériumban. Grósz Károly megbeszélései Pártközi kapcsolatok Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára, szerdán a Központi Bi­zottság székházában találko­zott a hazánkban tartózkodó Georges Hauival, a Libanoni Kommunista Párt főtitkárá­val. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös figye­lemmel a közel-keleti válság­góc legújabb fejleményeire. Grósz Károly megerősítette, hogy hazánk érdekelt egy tartós, igazságos közel-keleti béke létrejöttében. Georges Haui tájékoztatta Grósz Ká­rolyt Libanon miniállamokra való szétszakadásának veszé­lyeiről, az ország déli része izraeli megszállásának követ­kezményeiről, továbá a Liba­noni Kommunista Pártnak az ország egységének helyreállí­tására irányuló programjá­ról. Grósz Károly szerdán a Központi Bizottság székházá­ban találkozott JarmöWahlst- römmel, a Finn Kommunis­ta Párt elnökével, aki az MSZMP Központi Bizottsága meghívására pártküldöttség élén vasárnap óta tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen részletesen szóltak a közös elvi alapokon nyugvó, hagyományosan igen jó pártközi kapcsolatokról. Rámutattak, hogy az MSZMP és az FKP együttműködése a két ország baráti viszonyának fontos része, amely jól szol­gálja a népeink rokonságán, a kölcsönös szimpátián alapu­ló, a történelem próbáit is ki­állt magyar—finn kapcsolato­kat. Tájékoztatták egymást országaik helyzetéről és a két párt előtt álló legfontosabb tennivalókról. Vácsxeotiássló vélni akar Amikor megtudta, hegy anyósa aláírásokat gyűjt, s önre nem hallgatott, nem próbált hivata­los segítséget kérni? Bár megértem, hogy két tűi között van, hiszen családi békéje vagy társadalmi helyzete a tét. — Ha ezt hivatalosnak lehet nevezni, hogy kér­tem az elöljáróságot és a tanácsi kirendeltség ve­zetőjét, aki keresztlánya is az anyósomnak, hogy beszéljenek vele, akkor igen. Ám mostanáig egyikük sem kereste meg emiatt. Mondja meg, mit tegyek még? Mégiscsak a feleségein édesanyja. Sok mindent óiéit, nehéz időket is. Most a nyugal­ma, kényelme megvan. Elmúlt hetvenéves, de na­gyon tevékeny. Ogy látszik, megcsapta az új idők szele.1’ (3. OLDAL) Pozsgay Imre Kecskeméten < Tekintély! alapon többé nem lebet dönteni Világbanki kölcsönből megvalósult létesítményt avattak szerdán a kecskeméti Petőfi Nyomdában. Az ez alkalomból rendezett ün­nepségen Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter méltatta a csaknem másfélszáz éves múltú nyomda vállalkozásának jelentőségét. Az államminiszter találkozott a város oktatási és közművelődési intézményeinek képviselőivel is. Nem a szocializmus eszméje és alapprogramja bukott meg hazánkban, hanem az a sztá­linista modell, amely kiölte az emberekből a kezdeménye­zőkészséget, az a hatalomgya­korlási modell, amely össze­keverte a népfelség elvét a pártfelség elvével. Egyebek között ezt hangsúlyozta elő­adásában Pozsgay Imre, majd elemezte az ország jelenlegi válságos helyzetének okait, beszélt a párt előtt álló fel­adatokról, s kifejtette véle­ményét az alternatív mozgal­makról. Hangoztatta: jelenlegi vál­ságos helyzetünkben sem sza­bad katasztrófát látnunk; nem feltétlenül az összeomlás elő­szele, hanem üzenet arról, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. A ho­gyan továbbra azonban csak úgy lehet választ adni — s ezt az egyes párttag egyedül vagy egy-egy pártszervezet önmagában nem tudja meg­tenni —, ha a párt vezetése tisztázza múltját, szembenéz önmagával. Ezt az elszámolást a múlttal, amely semmiképpen sem lehet azonos a leszámo­lással, sokszor kényelmetlen vitákban kell elvégeznie a pártnak. E folyamat lényegéhez tar­tozik annak tudomásul véte­le, hogy teikintélyi, pontosab­ban személyi tekintélyi ala­pon többé nem dőlhetnek el a dolgok. Igaz, félünk a viták­tól, s a négy évtizedes beideg- ződöttség alapján tapasztalha­tó, hogy a párttagokban és pártonkívüiiekben is riadal­mat keltetlek a nézeteltérések, történjenek azok a legfelsőbb pártvezetők között avagy a független, illetve alternatív szervezetekkel való párbeszé­dekben. Gyökeresen szakíta­nunk kell e beidegződött szem­léletünkkel, be kell látnunk, hogy éppen az eddigi, egy szűk hatalmi csoport diktatú­ráján alapuló látszólagos egy­ség volt a mozgalom egyik legnagyobb szervezeti baja, s tékintélyvesztésének oka. Előadásában az államminisz­ter szólt a pedagógusok hely­zetéről is, s hangsúlyozta, hogy feltétlenül hisz abban, hogy az oktatásra, nevelésre, a tár­sadalom többet fog áldozni, mert megérti, hogy e nélkül nincs nemzeti felemelkedés. Vizsgázik az AFEII: március végéig több százezer adóbe­vallást kell átvenniük s utána feldolgozniuk B# azalnyi a bölcsesség H arról, miként illene, kellene az emberek­nek a váltakozó helyzetek­ben pillanatok alatt felis­merniük érdekeiket. Nem megy valami gyorsan ez. Sőt! Meg-megakadva. té­továzva, elbizonytalanod­va, elutasítástól, ellenál­lástól sem tartózkodva megy, viszonylag egyszerű dolgokban is. Talán azért történik ez így, mert az emberi természet hajlik a konzervativizmusra; a megszokott, az ismert 'leg­többször vonzóbb, mint a szokatlan, az ismeretlen. Űj elemet vitt be az is­kolák életébe az oktatási törvény akkor, amikor ki­mondotta az iskolataná­csok megalakításának a lehetőségét. Nem a köte­lezettségét: a lehetőségét. S már ez volt az első fur­csaság sokaknak. A ta- máskodók úgy fogalmaz­tak, hogy most vagy előír­tak valamit vagy nem, vagy kötelező valami, vagy miért nem hagyják az egészet békén? Minek ez? Tényleg, minek? Csend­ben, nem csapva körülötte nagy port, valójában az iskolatanácsok intézmé­nyének létrehozásával az oktatási törvény a társa­dalmi önigazgatásnak egy új elemét alakította ki, az önszerveződésnek egy olyan formáját, amely tág teret ad a helyi szándé­koknak, kezdeményezések­nek. Ha kötelezővé te­szik ... szerencsére, nem tették kötelezővé a tör­AI EJ ÉS vényalkotók az iskolata­nácsok megalakítását. Napjainkban a megyék közül országosan Pest me­gyében található a leg­több iskolatanács. A meg­alakulóban levőket nem tekintve, van már negy­venkettő. Ami az iskolák számát nézve akár cse­kélynek is ítélhető. Ne ítéljük annak! Rengeteg akadályt kellett legyűrni ahhoz, hogy ezek a testü­letek megalakuljanak, te­vékenykedni kezdjenek. Ezeknek az akadályoknak a tetemes része, mint ta­pasztalhattuk és észlelhet­jük ma is, nem a dologi feltételekben, nem az anya­giakban keresendő, még csak nem is szervezési ügyetlenségekre, gyakor­latlanságokra vezethető vissza, hanem sokkal-sok- kal egyszerűbb-bonyolul- tabb tényezőre: a lélekta­ni hatásokra. Arra például, hogy az iskolaigazgatók egy jelen­tős része úgy fogta fel az új testületet, mint munká­ja, jogköre korlátozásának egy potenciális lehető­ségét. A szülői munkakö­zösségek — nevezzük ne­vén a dolgot — vetélytár- sat gyanítottak az itések (mert hamarosan már így rövidítették), azaz az is­kolatanácstagok lehetsé­ges felbukkanásában. A testületben való részvétel­re felkértek viszont ide­genkedtek hogy a testü­let majd a pumpolásnak, azaz az anyagi segítségké­résnek lesz a színtere ... Rengeteg volt tehát a fenntartás, erőteljes az ódzkodás, érzékelhető a bizalmatlanság. Ehhez mérten kell látnunk azt a bizonyos negyvenkettes, említett számot — amiből huszonhét az általános is­kolai, kilenc a szakmun­kásképzőben, hat pedig a gimnáziumi iskolatanács —, s ha tárgyilagosan mérlegelünk, akkor rá­mondhatjuk: a kezdeti szakasz eredménye nem rossz. Forog a gépben a mag­nókazetta. A felvétel a no­vemberben Nagykőrösön megrendezett, több, mint száz főt vonzó fórumon készült. Itt a megyéből összesereglettek az iskola- tanácsok megszervezésé­nek, tevékenységük első idejének tapasztalatait ös­szegezték. Vélemények ke­mény bokszcsatája ez! Rá- érzések és tökéletes félre­értések váltakoznak; mint az életben. Mint más té­mákban. Lassan azért tisz­tul az égbolt az itések fe­lett, oszladozóban vannak a bizalmatlanság, a félté­kenykedés felhői. A tagok az iskola tevékenységében érdekelt gazdálkodó, költ­ségvetési, állami, társadal­mi szervezetek, egyesüle­tek a pedagógusok és a többi dolgozó, a tanulók, a szülők képviselőiből ver­buválódnak. A feladat vé­leményezés és javaslatok tétele olyan témakörök­ben, mint a helyi nevelési rendszernek a kialakítása, az iskolafejlesztés, az is­kolán kívüli kapcsolatok és együttműködés, a fa­kultáció, a szakkörök te­vékenysége, az intéz­mény költségvetése. Dön­teni egyetlen dologban döntenek az itések: az in­tézménynek nyújtott társa­dalmi támogatás felhasz­nálásáról. Kérdezhetjük: ezért kéllett ódzkodni, fél- tékenykedni? Kérdezhet­jük: miért véljük indoko­latlannak a tartózkodást ? L evélben, kedves sza­vakkal kérte fel a nagykőrösi Arany Já­nos Általános Iskola az is­kolatanács jövendő tag­jait: vállalnák-e, vállalják az. együttműködést. Volt azonban példa arra is a megyében, hogy ráböktek emberekre: te leszel...! Hatalmas a lélektani kü­lönbség a kétféle eljárás között? Hatalmas. Majd­nem négyszáz esztendeje, 1600-ban Jénában jelent meg az írások. A tanítás nagy tudóinak egyike, Lu­ther szól a lapokról. Pél­dául így: „Mindenki ta­nulja meg a saját lecké­jét..Amire jó stúdium mindaz, ami történt, tör­ténik az iskolatanácsok ügyében; az önszerveződés, a helyi demokrácia ügyé­ben. Mészáros Ottó i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom