Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám

1989. JANUAR 21., REDD KFT. HCRNÁDOH Darabolják a csirkét Baromfitermékek exportjá­ra kft.-t hozott létre a her­nádi Március 15. Tsz és a Nógrád Megyei Vendéglátó­ipari Vállalat. A megállapodás szerint Salgótarján közelében rendeznek be egy csirkedara­boló üzemet, amelyhez az épületet a nógrádi vállalat, a gépeket, a technológiát a her­nádi tsz adja. A társaságbeli együttműkö­dés azért előnyös mindkét fél számára, mert Hernádon el­fogyott a felesleges munka­erő, az exportlehetőségek vi­szont éppen a munkaigénye­sebb áru, a darabolt csirke iránt növekednek, s maguk nem győzték volna e termék­ből a mennyiség növelését. Nógrádban éppen a munka­erő lekötése okoz gondokat, és ezzel a megoldással hatvan asszonyt juttatnak most állan­dó keresethez. Az új üzemben évente 2600 tonna baromfit dolgoznak majd fel. Tervezik, hogy a kft.-be külföldi vállalkozót is bevonnak; ez korszerű csoma­gológépekkel léphetne be az üzletbe, megteremtve ezzel a feltételeket, hogy jobb áron értékesíthető, a nyugati pia­con versenyképes termék ké­szüljön az üzemben. Kevesebbet utazik az ügyfél Budakeszin Zökkenőmentesen alkalmazkodnak Budakeszi és Budaörs kö­zött körülbelül 10 kilométer a távolság. Egy jó erőben levő ember két óra alatt megtehe­ti az utat. Ugyanezt az autó­busz 15 perc alatt gyűri le, igaz. minden órában jó. ha egyszer. Nem csupán a kon­díció miatt, de egyébként is, aligha várható el viszont bár­kitől. hogy gyalog induljon ügyes-bajos dolgai után. Ma­radt tehát a tömegközlekedés oda és vissza. Az ügyintézés így — beleszámítva a városi tanácson eltöltött időt — fél napot rabolt el a budakesziek életéből. Eddig. Ám most új a rend. és eme új rendben a város által ellátott feladatkö­rök egy része a községhez, a maradék pedig a megyéhez került. Nincs tehát több bu­szozás Budaörsre. — Különösen a gyámügy területéről vettük át a leg­több munkát — mondja dr. Farkas Gyula budakeszi ta­nácselnök. — Ilyen jellegű te­vékenységgel mind ez ideig egyáltalán nem foglalkoztunk. Az ügj'félszolgálati iroda azonban itt nem tud segíteni, hisz ezek az esetek nagyon egyedi elbírálást igényelnek. Sajnos a szakigazgatási szerv­nek nincs jogásza sem. akik­re pedig különösen a perindí­tásoknál lenne nagy szükség. Hogy végül is elláthassuk a hozzánk került feladatokat, a megyei tanács segítségét kér­tük. — Művelődési és szociális téren viszont valószínűleg nem lesznek különösebb gondjaink — veszi át a szót Mayerné Stahácz Éva vb-titkár. — A művelődésügyi felügyelő sze­mélyében szakember kezébe kerülnek az idevágó dolgok. Az egészségügyben várható legfontosabb változás, hogy a jövőben valószínűleg eay ügy­vezető körzeti orvos intézi az egyes feladatokat az egészség­ügy irányításán belül. Státu­sa lényegében a városi főor­vosokéhoz lenne hasonló. Mi szeretnénk, ha hozzá tartoz­na a munkáltatói jogok gya­korlása is. Személyében így az összes egészségügyi prob­léma megoldódna. Az ügyve­zető orvos intézné például a magánpraxisok engedélyezé­sét. amiért idáig Budaörsre kellett utazni. És maradjunk még egy pil­lanatig az egészségügynél, pontosabban a pilisvörösvárí szakrendelőnél. Mert nem csu­pán Budaörsre kénytelenek utazni a budakesziek, néha ide is. A szakrendelő ugyan semmilyen szakmai munkát Belátható időn belül nem lesz rá pénz Zaj, por, rezonancia fenyeget Micsoda könnyebbség lesz az autósoknak, ha végre meg­indul a forgalom az MO-áson! S végre, valahára fellélegez­het a főváros is: a szó szoros értelmében: lesz levegő, 1990 végére a tervek szerint üzembe kell helyezni az MO-ás első szakaszát, az M5 és a 6-os főközlekedési út között húzódó részt. S amilyen jó tempóban haladnak az építők, bízhatunk abban, hogy nem lesz határidő-módosítás. Igen áim, de míg az MO-ás megkönnyíti a közlekedést, addig némi boszúságot is je­lent a környékén élőknek. Sőt nemcsak azoknak, akik a körgyűrű közvetlen közelében laknak, hanem azoknak is, akik csak közvetett kapcsolat­ban lesznek az úttal. Gondoljunk csak a dunaha- rasztiakra, akik falugyűlésen szólaltak fel az ellen, hogy az autópályára félvezető 51-est a község lakott területén szé­lesítsék, és emiatt területeket sajátítsanak ki. Nem elég, hogy sok családnak el kell hagynia otthonát, az ottmara- dóknak sem lesz sok örömük. Az MO-ás felé igyekvő gép­kocsik, teherautók, buszok Ba­ja és Kalocsa irányából hoz­zák a többtonnányi terheket, utasokat, s mind, mind ott haladt volna el a sűrűn lakott területen. Ha fel akarnak jut­ni az autópályára, ez az egyet­len megoldás, hiszen máshol nem terveztek felhajtót. A község lakói felismerték a megoldásban rejlő veszélye­ket: állandó zaj, por, rezonan- cia, megrepedő házak, csökke­nő ingatlanérték... Soroljuk még? Ügy véljük nem érde­mes. Végül is a közvélemény nyomására megváltoztatták az eredeti terveket, és a beruhá­zással együtt megépül a Ha­rasztit elkerülő út, amely Tak­sonytól ágazik el a mostani 51-estől. A dunaharasztiak idejében felébredtek, sajnos a sziget- gzentmiklósiak csak akkor jön­nek rá, hogy milyen gondot jelent az MO-ás, amikor el­készül a körgyűrűre felveze­tő út. Márpedig ez igazán nincs messze, hiszen jövőre azt is át kell adni a forga­lomnak! A távlati tervekben szere­pel egy szigeti gerincűt kiala­kítása, amely Szigetszentmik- lóstól északra kapcsolódna a körgyűrűhöz. Ám bárkit kér­deztem meg, senki nem tu­dott arra választ adni, hogy ez mikor készül el. Talán a következő évezredben, húsz év, negyven év múlva? Ki tudja, mikor lesz rá pénz. Be­látható időn belül senki sem tudja finanszírozni. Akkor hogyan bonyolódik le erre a forgalom — vetődik fel az emberben a kérdés, és -v«Wjjuk~ be. teljes joggal. •* Ráckeve,- Szigetes ép, Sziget- halom irányából Szigetszent- miklóson keresztül jutnak fel a körgyűrűre majd a gépjár­művek. A tervek szerint le­bontják a Csepeli úttal szem­ben lévő vegyesboltot, kisajá­tításra kerül a mögötte lévő ingatlan, és a Csepeli út meg­hosszabbításaiként a Bajcsy- Zsidinszky út torkollik a Gyá­ri útba. Vagyis az épülő párt­ház mögött, a József Attila és a Munkásőr úti lakótelep kö­zött halad az új út! Nos, ha még nem laktak hangos, forgalmas helyen azok, akik a környező házak­ban élnek, most megtudhat­ják, mi a magyarok Istene. Amikor egy-egy nagyobb te­herjármű elhalad az ablak alatt, olyan érzése támad az embernek, mintha egy óriás rázná a tenyerén, amihez rá­adásul még fülsiketítő zaj is párosul. Állandóan száll a por, ami egy idő után min­den résbe beszivárog beivó­dik az épületek falába, lera­kódik az ablakpárkányra. A József Attila és a Mun- káső.r úti lakótelep között megépülő út különösen érzé­kenyen érinti az ottélőket. Mi­vel a jegenyéket rövidesen ki­vágják, nem lesz fa a környé­ken. ami némileg tompítaná a zajt, a >szálló port megköt- ríé.--Ráadásai" erre' haladnak majd el a Csepel Autógyár autóbuszalvázait szállító te­herautói, a ráckevei Arany­kalász mirelit termékeivel megrakott hűtőkamionok. S ezenkívül minden Csepel-szi- geten lévő vállalat, mezőgaz­dasági nagyüzem erre viszi majd az áruját fed a körgyű­rűre, hogy azután bekapcso­lódjon az ország közúti vérke­ringésébe. Máshol nem me­het fel, hiszen nincs rá mód­ja! Igaz, ezek a termékek, ez a forgalom eddig is végighaladt a Csepel-szigeten, ám ebből jóformán semmit nem érzé­keltek a- szigetszentmiklósiak, mivel Halásztelek felé ha­ladtak a járművek. De mi lesz ezután ? Szakemberek szerint addig kellene elkészülni a kerülő útnak, amíg átadják a kör­gyűrűt. Ha enélkül is megin­dulhat az MO-áson a forga­lom, nagyon kicsi a valószínű­sége, hogy belátható időn be­lül lesz kerülő út Szigetszent- miklós határában. Fiedler Anna Mária Törzstenyészeti névjegyzék Rangot jelent Az állattenyésztésben szak­mai rangot jelentő törzstenyé­szetek idei névjegyzékét tette közzé a MÉM mezőgazdasági főosztálya. A listán szerepel­nek mindazok a gazdaságok, tenyésztők, akik a törzstenyé­szetekkel szemben támasztott magas szakmai követelmé­nyeknek megfelelnek, és ily módon részt vállalhatnak a nagy genetikai képességű ál­latállományuk továbbszaporí- tásában. A névjegyzékben ezúttal másodízben szerepelnek kis­termelők; egyelőre sertés- törzstenyészetekkel rendelkez­nek. Korábban csakis ,az álla­mi és mezőgazdasági nagy­üzemek és állattenyésztő vál­lalatok, valamint felsőoktatási intézmények tarthattak fenn ilyen telepeket, a rendelkezé­sek csak újabban nyújtanak lehetőséget a kistermelőknek is kiváló minőségű állatállo­mányuk jobb hasznosítására. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet szakemberei szerint a törzstenyészeti engedélyek iránt némileg fokozódik az ér. deklődés, mivel az elmúlt időszakban az apaállatok árá­ban javulás mutatkozik. Vár­ható, hogy további nagyüze­mek folyamodnak majd minő- sitésért, és nincsen kizárva az sem, hogy a kistermelők más állatfajok magas szintű te­nyésztésével is megpróbálkoz­nak. Erre főként a juh- és a prémesáílat-tenyésztésben kí­nálkozik lehetőség számukra. A törzstenyészeti névjegy­zékbe való felvételt egyéb­ként szakértő bizottság hely­színi vizsgálata előzi meg. Véleményezik, hogy tenyész­tési és állategészségügyi szem­pontból kifogástalan-e az ál­lomány, és ezután tesznek ja. vaslatot a törzstenyészeti en­gedély odaítélésére. nem végez, hisz a község já­ró betegeinek ellátása a fővá­rosi klinikákon történik, mégis a területi alárendelt­ség (vagy fölé-, attól függ. honnan nézzük) nagy úr. így fordulhat elő például, hogy halottszállításkor egy bélyeg­zőért kell átmenni Pilisvörös- várra. Képzeljük el a szituá­ciót. a holttest kiterítve, a hozzátartozók pedig tehetet­lenül toporognak körülötte, mivel még nincs meg a pe­csét. Talán ezen a meglehető­sen faramuci helyzeten is az ügyvezető orvos intézménye változtathatna. E rövid kitérő után azonban térjünk vissza a közvetlen megyei irányításhoz. Végig­hallgatva az előzőket, a ta­nácselnök és a vb-titkár sza­vait, az ember mindvégig vár valamit. Egy „de” szócskát. Talán megszokásból, talán mert kicsit hihetetlen, hogy egy ilyen mérvű változáshoz zökkenőmentesen alkalmaz­kodni lehetne. — Pedig ez az új szituáció egyáltalán nem púp a hátun­kon — folytatja dr. Farkas Gyula. — Mi örülünk. ho°y az állampolgárokat nem kell ide-oda küldözgetnünk ezen­túl, nem érzi senki úgy, mint­ha nem tudnánk neki hely­ben. a tanácson valamit el­intézni. De tényleg beszéljünk a nehézségekről is. Habár a konkrét feladatokat még nem kaptuk meg, a megváltozott helyzet értelemszerűen többlet- munkát ró majd ránk. Emiatt a megyétől létszámbővítésre kértünk engedélyt. Két sze­mélyt szerettünk volna alkal­mazni. egyiküket az idén in­duló ügyfélszolgálati irodán, a másikat pedig a műszaki osz­tályon. Mindkettőjükre nagy szükségünk van. amit azon­ban úgy látszik, nem vesznek odafönt figyelembe. Csupán egyetlen új ember alkalma­zására jött beleegyezés, amit nagyon nehezményezünk. A hatáskörök átcsoportosításával összhangban nyilván lesz fel­szabaduló létszám és úgy érez­zük, joggal elvárhatnánk, hogy a megyétől segítsenek rajtunk. Ráadásul amúgy sem szívesen jönnek hozzánk a szakemberek dolgozni, hisz az itt fizetett bérek összehason­líthatatlanul kisebbek, mint a főváros tanácsainál. A műsza­ki osztályon például jelenleg is van egy üres státusunk, amit nem tudunk betölteni. Falusy Zsigmond Kábeltévé Tápiógyörgyén Két éve kezdte meg a helyi információk sugárzását a ká­beltévé Tápiógyörgyén, a mű­velődési házban. Képünkön Kisspál László adásra állítja a készüléket. Egyelőre a köz- intézményekben — és az ABC-áruházban — fogható a helyi műsor, amelynek szere­pe a lakosság sokoldalú és fo­lyamatos tájékoztatásában to­vább növekszik. Anyagiak hiá­nyában a közeljövőben nem tervezik a bálőzat bővítését. (Erdősi Ágnes felvételei) Szeniendre és Vidéke Az idei első szám Megjelent a Szentendre és Vidéke című közéleti és kul­turális tájékoztató idei első száma. A növekvő népszerű­ségnek örvendő városi újság egyre inkább megfelel azok­nak a régen gyakorolt funk­cióknak, amelyekre egy vá­rosi újság egyáltalán vállal­kozhat. Számos érdekes infor­mációval szolgál, teret ad a várospolitikát érintő viták­nak. A lap e számának is eré­nye, hogy felvállalja, hogy a város érdekeinek, különérde- keinek szócsöve, ugyanakkor nemcsak a helyi pártbizott­ság és a tanács véleményét képviseli, de fóruma a külön­féle alternatív vélemények­nek is. Megtudhatjuk az újságból, nem igaz a hír, hogy a vá­ros erején felül eladósodott, részletés beszárholót olvasha­tunk arról, miért nem tetszik Szentendre lakóinak a nyári Teátrum, hogy bajor királyi serfőzde lesz a tanácsi kony­ha helyén, s valószínűleg or­vosi rendelő a pártbizottság épületének földszintjén, s megalakult a városban az Áp- rily Lajos cserkészcsapat. Egy másik írás arról szól, hogy az Erdélyből áttelepültek hogyan illeszkednek be nálunk. Cs. A. Milyen ember a munkásőr? Ők is a bőrükön érzik az áremelést Jó hangulatban indult be­szélgetésünk L örincz János­sal, a nagykátai munkásőr- egység most nyugállományba vonult parancsnokával kicsit szomorúra sikeredett. Nem azért, mintha Lőrincz János sértett ember lenne. Ellenke­zőleg. Saját kérésére, dön­tően megromlott egészsége miatt gondolt a nyugdíjra, amint elérte a korhatárt. Két infarktus után ez szinte kény­szerpálya volt. Ám, amikor parancsnokai kérték, még hét hónapig maradjon a posztján, természetesen igent mondott. De milyen hónapok voltak ezek? Itt keseredett meg a hangu­lat, amikor a politika közel­múltbeli változásairól kérde­zem. Azt az embert, aki az egész életét egy eszmének ren­delte alá, kereskedőinasként, ifjúsági vezetőként és mun­kásőrként is, minden poszton. Most rövid idő alatt mintha minden gondolat, ami éltette a talpáról a fejére fordult volna. Nem a reformgondola­tot, a gyorsítás tempóját ne­héz fölvenni. Inkább mind­ezek hordaléka zavarja, bántja. Milyen ember a munkásőr? Nagykáta környékén többsé­gében egyszerű emberek, döntő többségük kétkezi munkás, bár akad közöttük értelmiségi is. S nem mind párttag, mégis erősebb szálakkal kötődnek a rendszerhez, mint sok tagdíj- fizető. Volt olyan pedagógus munkásőr az egységnél, aki húsz évi kiemelkedő szolgálat után sem lépett be a pártba. Mi az összetartásuk titka? Azt igazán csak az értheti meg aki közöttük él, mondja Lő­rincz János. Valamit megsejt­het belőle, ha végig csinál ve­lük, közöttük egy többnapos gyakorlatot. Életpályája szinte egyenes úton vitte a Munkás­őrség felé. A pándi fiú mindig kovács szeretett volna lenni, ám olyan időben érte a pálya- választás, amikor minden le­hetőségnek örülni kellett, így lett kereskedősegéd a Hangya Szövetkezetnél. Szervezte a fiatalokat, majd a járási DISZ titkára lett. Szegeden töltötte a katonaidőt, s itt ugyancsak történelmi idők alakították sorsát. Amikor kitört az ellen, forradalom, szélnek eresztet­ték a sorállományt, s ő társai­val Szegedről gyalog indult Pándra. — Többször is föl akar­tak kötni útközben, majd ott­hon is — meséli mosolyogva. Optimista ember lehetett, hisz mint mondja, két ilyen akasz- tási fenyegetés között nősült, 1956. ‘ november 24-én. A pogrom elmaradt, csupán az ablakokat verték rá éjszakán­ként. Amikor megalakult az MSZMP, több társával j szer­vezni kezdte a pártot Pándon, majd megalakították a helyi munkásőrséget is. Huszonöt éve, 1964-ben lett a járási munkásőregység parancsnoka. Ez idő alatt számos magas el­ismerést szerzett az egység. A térség gazdálkodó egysé­gei is büszkék munkásőreikre. Ehhez nyilván hozzájárul az is, hogy igyekeznek úgy szolgá­latba osztani őket, hogy mi­nél kevesebb időre essenek ki a termelő munkából. Azt kérdeztem, milyen em­ber a munkásőr. Olyan, mint a többi, válaszolja a nyugal­mazott parancsnok —, akit a leköszönésekor munkásőr ez­redessé léptettek elő —, már­mint, ami életkörülményeiket illeti. Ok ií bőrükön érzik az áremelést, az egyre nehezedő életet, a romló életszínvonalat. Nekik is drágább a szabadide­jük, hiszen a második, har­madik gazdaságban kell ki­egészíteni a megélhetésre szánt jövedelmet. Mégsincs több leszerelőjük, mint néhány esztendővel ezelőtt. Az is ritka, aki az aláírt ötéves szolgálat után leszerel. Az átlagos szol­gálati idő tíz év fölött van a nagykátai egységnél. Amikor Lőrincz János bú­csút mondott a parancsnok­ságnak — nem a munkásőr­ségnek, hiszen nem szerelt le — negyvenhárom meghatott fiatal mondta el a munkásőr esküt a csapatzászló előtt. Móza Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom