Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
6 Titian 1989. JAGUAR 2?;, HÉTFŐ Ma ma'r tejterméket is;:. Ezúttal nem a filmről Jól Ismert bagdadiról van 6zó. Itthon vannak, a kereskedők már ismerik őket. Erre utal az Esti Hírlap január 20-i számában közölt Mi számít olcsónak? címmel megjelent riportja is. Az egyik ABC- áruház igazgatónője mondja: „Sajnos egyre többen akarnak a kabátjuk alá tett áruval fizetés nélkül távozni. Vinnék a kávét, az italt, a pipere- szappant, s jó néhány fájta tejterméket...” Néhány évvel ezelőtt még legfeljebb e honban legjobbnak számító kisebb-nagyobb csomagolású Omniákról, márkás konyakok elemeléséről tudósítottak az áruházi lopásokról szóló írások szerzői. Változnak az idők, változnak az árak. A tolvaj is alább adja. Az évekig érlelt Napóleon helyett már beéri az egyórás bruttó keresetével olykor közéi egyenértékű szappannal vagy a legtöbb helyen 20 percre szabott ebéd. idejével csaknem azonos értékű féltartós, félliteres tejjel. Lapunkban január 13-án a harmadik oldalon arról írtunk: közel egymillió lakosú megyénkben az illetékesek máig sem tudják a szegények számát. Azaz úgy tűnik, a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóhelyettese éppen olyan szegény — információban — mint én, a nyilatkozat olvasója. Annak ellenére, hogy 1937-ben felmérést végeztek a Pest megyei jövedelemviszonyokról, nincs hivatalos adat arról, hányán élnek a 3700 forintos létminimum szintjén, vagy alatta. Végre egyszer a hivatal szegényebb nálam. Én a kereskedőkkel együtt, — legalább a szegény tolvajok emelkedő tendenciájáról már tudok. A tejtermékkedvelök egy része sajnos az ő számukat, növeli. Vagy talán az importcigarettát csínők fordulnak kétszer ? . \ —győri — Parmival a kultúrvaróban A megtalált emberség Annyi hibáról, visszásságról, gondról írtam már eddigi újságírói pályafutásom során, hogy most kötelességemnek érzem, hogy egy jelentéktelen, de számomra igen kellemes élményt megosszak olvasóinkkal. A történet ott kezdődik, hogy óriási örömömre nagylányomat felvették Vdcra, a Zene- művészeti Szakközépiskolába és kollégista lett. Az egyik hétvégen hazajön Pestre, a következőn mi látogatjuk meg Vácott. Szeptember óta megszerettem a barátságos, Duna menti várost. Már ismerősként köszönnek a kopaszra nyírt út menti fák, ismerem a bazilika minden szegletét, a főteret, a sok szép, régi épületet, a Duna-parti sétányt. Felfedeztük a jobb éttermeket, eszpresszókat. A téli szünet Végén hatalmas pakkokkal megrakodva indultunk vissza Vácra. Egy bőrönd a tanszereknek, egy másik a ruháknak, a harmadik az egyéb „kincseknek”, külön fogason nagy becsben az ajándékba kapott gyönyörű selyemblúz. — Sebaj! Befér a Wartburgba. Mikor szokott a kocsink lerobbanni? Amikor rengeteg a csomag, amikor időre kell megérkezni, amikor benne ül hároméves Panni lányom is, aki ches, fázik és szomjas. Ez történt. Rohanva, taxizva, kimerültén elértük a vonatot. Vácon folytatódott a kálváriánk. Taxi sehol, a kollégiumba hétre kellett megérkezni. Férjem és nagylányom felkapták a bőröndöket és nekivágtak a meglehetősen hosz- szú gyalogúinak. Panni és én a pályaudvaron maradtunk. . Aki ácsoégott már egy fázó, testvére után bömbölő kisgyerekkel egy jéghideg pályaudvaron, tudja, hogy érezhettem magam. Próbáltam meleg helyet keresni. Találtam egy várót, ahol ugyanolyan hideg fogadott, minden piszkos volt, s ahol hat-nyolc kamasz randalírozott. Kiabáltak, verekedtek, elképesztő közönségességgel vitáztak. Panni viszont abbahagyta a bömbölést és ném nagy örömömre leplezetlen érdeklődéssel leste a fiúkat. Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy félrészeg harmincas dülöngélt be. Szorosan mellénk telepedett. Nemes egyszerűséggel közölte velem, hogy menjünk már együtt tovább, és dobjunk be egy felest ... Panka figyelme ekkor ráterelődött. — Mit akaj a bácsi? Méjt mondta a fiú, hogy kujva? — érdeklődött nagyra kerekedett szemekkel. Nem akartam Panni szókincsét ilyen fogalommagyarázattal bővíteni, felkaptam és visz. szamentem vele az előcsarnokba. Férjem sehol, Panni látnivaló híján ismét bőgni kezdett. Kegyetlenül fáztunk. Hirtelen egy idős, kedves bácsi lépett, hozzám. A pályaudvar alkalmazottja lehetett. — Fiatalasszony! Miért fa- gyoskodik itt kinn? Miért nem jön be a kultúrba? — Hová? — néztem rá döbbenten. — A kultúrba — mondta kedvesen —, még megfagynak itt mindketten, ezzel a szép babával — mosolygott rá Pankára. Elindultunk a nyomában. Benyitott egy tágas, nagy helyiségbe. Jó melég volt, tisztaság. Egy-két ember üldögélt, olvasgatott a kényelmes székeken. Nem akartam hinni a szememnek. — A randalírozó gyerekeket kitiltottuk innen a viselkedésük miatt, de a többi utasnak kell a tiszta, meleg váró — magyarázta barátságosan. Még a kabátunkat is levethettük, olyan meleg volt. Búcsúzóul a bácsi megsimogatta Panni haját, és ment a dolga után. Kis ügy. De egész este jó kedvem volt tőle.... Kulcsár Ildikó Hova tűni Felhőkiáltó? Nem ugyanaz a tanyavilág Eltűnt egy tanyavilág!... Pontosabban egy tanya. Még pontosabban fogalmazva, nem egy tanya tűnt cl, de azok között van Felhökiáltó is. Hogy mi lett vele? Elnéptelenedett, mint annyi más tanay. Ma már a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet szántói terülnek el e szép nevű földdarabon. , Ez a 10—15 kilométer átmérőjű terület volt valamikor vízben a legszegényebb. Bár jó zsíros földje volt, a felhők valahogyan mindig elkerülték, megfordultak fölötte, s másfelé úsztak az égen. A föld pedig emberi generációk során át szomjúhozta az esőt, szinte kiáltott felhő után. Néha maguk az emberek valóban kiáltottak is, ha valahol a láthatáron felhő tűnt föl, hogy ne forduljon másfelé. Ha mégis esett, a kevéske esővíz hamar beszivárgott a száraz talajba. Mindig nehéz volt a tanyasi emberek élete, különösen az ilyen földeken, mint Felhőkiáltó. Minden tizedik ingázó Aztán ahogy alakultak a termelőszövetkezetek, épültek az üzemek, jobbak lettek az utak, a községben megjelent az autó, a busz, több vonat járt a fővárosba, az emberek elkezdtek behúzódni Dömsöd- re, Apajra vagy a Bács megyei szomszédos Kunszent- miklósra. Az emberek többsége hűtlen lett a földhöz, ki önszántából, ki kényszerből. Beköltöztek a falvakba, másutt kerestek maguknak megélhetést, ki a helyi iparban, ki a téeszben, ki meg a fővárosban. így néptelenedett el sok tanya, akárcsak Felhőkiáltó is a száraz földdarab közepép: nevének történetét először dr. Sitnikiewicz Lászlótól, Dömsöd Nagyközség Tanács elnökétől hallottam'. Hogy miként, s miből élnek ma a megmaradt tanyákon meg az onnan korábban a faluba települt emberek, volt miről beszélgetünk. Dömsöd nagyközségben ma hatezer ember él, Apaj társközségben mintegy ezer. Harminc évvel ezelőtt óriási arányú volt az elvándorlás, de a hatvanas években a termelőszövetkezetek megalakulása után fokozatosan megállt ez a folyamat. A nagyközség mintegy két és fél ezres munkaképes lakosságából a többség ma már a helyi Dózsa Termelőszövetkezetben dolgozik, nagyobbik hányaduk a kiterjedt ipari ágazatban. Az aktív dolgozók egytizede ingázó, főleg az agglomerációs településeken találtak maguknak megélhetést adó munkát, néhányan a fővárosban, de közülük a legtöbben a Csepel Autógyárban. A lakosság megélhetését tehát alapvetően a mezőgazdaság adja. Nagyon erős hagyománya van a kisállattenyésztésnek és a növénytermesztésnek. Többen tartanak juh- nyájat, sertést hizlalnak, s baromfit nevelnek, főleg tyúkot és libát. A Dózsa Termelőszövetkezet jól segíti a háztáji gazdálkodást, tápokat forgalmaz, s lebonyolítja a szerződéses hízók leadását, elszállítását a feldolgozóhoz, a megrendelőhöz. Dömsöd külterületén már csak egyetlen helyen, az egykori Aranykalász Termelő- szövetkezet volt központjában van nagyobb tanyacsoport. Ott is mindössze félszázan élnek. Csak a társközség, Apaj külterületén vannak még tanyák. Néhány közülük szinte teljesen önellátó, mert a takarmányt is igyekszik maga a gazda megtermelni. A vasút közelsége Varga Józsefné apaji elöljáróval az állami gazdaság központi irodaházában sikerült találkozni. Ö a társközség lakpinak élet^és; munka- körülméhyeiről szólt.' Szerinte ma már nem ugyanaz a ta- nyavilág Apaj körül sem, ami volt évtizedekkel ezelőtt. Egyre többen költöznek be Apajra, különösen a Bugyihoz tartozó gazdasági területről, a Juhászföldről. Tanyák jobbára a vasút mentén találhatók. Az emberek többsége az állami gazdaságban dolgozik, néhányan a háztáji gazdaságból élnek, de akik Hajóson laknak, a lovardában vagy a kastélyszállóban találtak maguknak kenyérkereső foglalkozást. Az apaji gazdák előszeretettel íogalkoznak állattenyésztéssel. A gazdasági dolgozók a nagy kertekben, az illetményföldeken fűszer- paprikát, burgonyát, takar- mánynakvalót termelnek, t tavaly jelent meg először a hagyma nagyobb mennyiségben a háztájiban. Apaj új lakónegyedében sok a családi ház, és nem kevés a fiatal család. Kincses István és felesége két évtizede költözött be Apajra. Két nagyfiúk már családot alapított, négy unokával gyarapítva a famíliát. Ma már csak kettesben élnek a kétszobás, fürdőszobával és minden kényelemmel berendezett otthonukban. Mint a gazda mondta, szerinte az apajiak többségének már legalább annyija van, mint nekik. István bácsi megerősíti az apaji elöljáró szavait, miszerint sok már errefelé a hobbitelek, különösen Szőrhalom területén és környékén. S igaza lehet a dömsödi tanácselnöknek, amikor azt mondta, hogy a nyaralókkal 2-3 ezerrel gyarapodik a lakosság száma idényben. Keményen dolgoznak A hatvankilenc éves Kincses István harminc évig volt állattenyésztő a gazdaságban, 18 évig a juhászainál. S nyugdíjazása óta éjjeliőrködik volt munkahelyén. Felesége a gazdaság tápboltját vezeti. A tápforgalom az áremelés óta visszaesett észrevehetően, így január végéig aligha lesz meg a szokásos 2800—3000 forint hasznuk a forgalom után. Egyébként jellemző a vidékre az öntözéses gazdálkodás, legalább 300 fúrott és vert kút üzemel. A gazdaság a csatorna partján kimondottan a víz közelsége miatt ad ki földet művelni dolgozóinak, de segíti őket az állattenyésztésben is, a saját keverőbői kikerülő táppal, vetőburgonyával, a termény- elszállításával és másféle juttatásokkal. A két tanácsi vezető s több helybeli gazda szerint a dömsödi és az apaji emberek életszínvonala, vagyoni helyzete jó középszintűnek mondható. Keményen dolgoznak az emberek, csak hát a föld nem igazán hálás arrafelé ... Aszódi László Antal PEST MEGYEI SÉTÁK Vácrátót A megye egyik leghíresebb „kisközsége”. Azaz bocsánat, hiszen csupán önmagában számít annak, mert közigazgatásilag Örbottyánnal él közösségben. Kevés olyan település van, melyről annyit írtak volna az utóbbi években, mint Vác- rátótról. Az itt található botanikus kert, az ott rendezett hangversenyek, a látogatók óriási száma, a humorfesztivál, messze vidéken híressé tették Vácrátótot. Vácrátót hosszan elnyúlva tapad a Gödöllő—Vác országúihoz. Igazi szalagközség, a Hartyán-patak legelőtérségét kivéve mélységben egy ut- cányira terjed ki. A Sződi-patak partján található vízimalom már a XVIII. században működött s alapjául szolgált annak a korunkban átalakított zenélő malomnak, melynek romantikája külön érdekességet jelentett a botanikus kertet látogató vendégek számára. A község nemzetisége szlovák. Római katolikus, barokk stílusú temploma már 1746- ban állt. A templomban található oltárkép (Pesce) védett műalkotás. A lakosság alapfoglalkozása régen a földművelés volt. Nemzetiségét őrző szorgalmas nép a rátóti. Sajnos a valamikor gyönyörű és jellegzetes népviselet ma mái legfeljebb folklórműsor idején kerül elő. A település lakói közül sokan Vácott, Budapesten dolgoznak, azaz ingázóvá lettek. Helyben ugyanis kevés volt a munkalehetőség. — Ez már a múlté — mondja Peszelci Sándor párt- titkár. — öt év leforgása a’att a lakosság száma 1596- ról 1616-ra növekedett. Űj munkahelyeket létesítettünk, így a fiatalok is egyre inkább és szívesebben maradnak itthon. Sőt építkezni is akarnak. Természetesen ezt a legmesz- szebbmenően támogatjuk. Mióta megnyugtatóan rendeződtek a társközségi elszakadási törekvések, a helyzet megállapodott. A sződi termelőszövetkezet 120 munkahelyet biztosító, igen korszerű műanyagüzemet indított be. Évi termelési értéke 43 millió körül volt (1987). Ezenkívül őrbottyán és Vácrátót között felépült az új téglagyár. Sokan a botanikus kertben dolgoznak. A látogatók érdekében — évente legalább százezer diák jön autóbusszal a botanikus kertbe — „szabadtéri’ szabadidőközpontot hoztak létre. Ezzel megszűnt a tumultus, a kerten kívül is lehet szórakozni, sportolni. Mi pedig lépjünk be a Magyar Tudományos Akadémia botanikus kertjébe. A kertet az Akadémia Botanikai Kutatóintézete irányítja a volt Vigyázó-kastélyból. A botanikus kert csodálatos növényeivel világhírre tett szert. Több mint 15 ezer növényfajta és -faj különféle változatai találhatók itt. A kutató- intézetben komoly tudományos munka is folyik. Mintegy 700 botanikus kerttel tartanak szoros gyümölcsöző kapcsolatot. A park szépsége a csupán szemlélődni akarót és felüdülésre várót: is óhatatlanul magával ragadja. Természetesen a nagy hozzáértéssel telepített park. sétányaival kialakított kis szigeteivel, hozzájárul a felemelő lélekszabadító hangulat kialakulásához. A csodálatos környezet adta a hatvanas évek vége felé az ötletet, hogy nyaranta visszatérően rendeznek szabadtéri hangversenyeket. A fák teljes pompájukban, a bokrok és a pázsit a virágokkal körülölelt nézőtéren, Bach és Mozart zenéje hívatott tolmácsolásban, egészen különös élvezetet nyújtanak azoknak, akik szeretik a zenét. Mindenesetre ilyen természet és zene egybeolvadását más „hangversenyteremben” aligha találni. Wolff Lajos