Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
.»fff, »£/] 1989. JANUÁR 21., SZOMBAT Magad, uram, /?a szolgád nincsen Jó vízért harcol a falu A nagyközségbe vezető bekötőút hosszan kanyarog, s elég rossz állapotban is van. A helységjelző tábla után szép házak sorakoznak, a bal oldalon a Hétlépcsős büfé még két tornyocskával is büszkélkedik. A főtéren két templom, s az 1902-ben épült tanácsháza nemrégen rendbe hozott épülete. Az ötezer-háromszáz lelket . számláló Bugyi álmos délelőttiéinek egyikét éli, az itt. élők egy része ugyanis a fővárosban talált munkát, csak. késő délután érkeznek vissza lakóhelyükre. Igaz, sokan . dolgoznak a budapesti Telefongyár itteni egységében, s jó néhány embernek ad munkát a tsz s a Kiskunsági Állami Gazdaság tehenészete. A fiatalok azonban már inkább a főváros felé kacsingatnak. ott nagyobb a lehetőség, színesebb a kínálat. A község nemrégen ünnepelte 250. születésnapját. A krónika szerint már 1390-ben is említik a települést, ám a török hódoltság alatt elpusztultak a házak. Beleznay János, a környék földes.ura telepítette be újra. erről tanúskodik a pecsét, amelynek kör- iratán a „Sig. Bugyiense 1728” szerepel Ezután sokáig bárók, grófok s más, gazdag emberek adták-vették egymás között a települést, nevüket ma a' puszták őrzik. Így például Ür’eő, ami- a helyiek szerint már a világ végén van, állít emléket a nagyuraknak. Széljárta földjeit Áporkának. Lánczinak. Czaniknak nevezik. Toris Sándor, Bugyi tanácselnöke tizenkét éve áll a község élén. Idejéből arra is futotta, hogy régi, poros iratokból kibogarássza a falu történetét. Így válhatott ismertté a lakók előtt az is, ki volt a híres Szent István gyógyszer- tár tulajdonosa, ki vezette a polgári dalkört, s miféle iparosok találtak boldogulást itt a századelőn. Voltak szép számmal ácsok, bognárok, csizmadiák, dohány tőzsdése-k, fakereskedők. A Csonka-malomnak ma már csak emléke él, s Eleven János pék a nevében is szép mesterségének lényegét őrizte. A tanácselnök szeretettel beszél a faluról, érződik szavain. hogy felelősséget érez az emberekért. Pedig sokszor gondolja úgy, valahogy kiestek ők a nagy kalapból, elfelejtkeznek róluk. Itt van mindjárt a vízműépítés. Valamikor a hetvenes' években megkezdődött a regionális vezeték kialakulása, s csak később derült ki, a víz nem alkalmas emberi fogyasztásra. Az építkezés leállt, csak Gvál volt olyan szerencsés, hogy megoldódtak vízgondjai. A többi községet, így Bugyit, Öcsát, Alsónémedit elfelejtették. — Érvényesült hát a magad, uram, ha szolgád nincsen mondás. nekiveselkedtünk, hogy saját erőből jussunk valamire. Az egyik mélyfúrású kút ma már ellátja az intézményeket, s készül a másik is. Anyagilag azonban nem bírjuk, társuláson törjük a fejünket. Egyelőre körülbelül százhúsz bekötést tervezünk, a A lény árnyékában (TŰNŐDÉSEK) .. C uttogó csenddel indul a nap, a reggeli órák már halom*0 ba hordták a mozdulatokat. Körben falak, és a nappali zajban foszlik a gondolat. Nem fáj, és nem éget, eltűnő mesz- szeséget rajzol homlokomra, utána nyúlni nem lehet. Éjszaka van mikor újra feléled, s az idegekbe mar. Aludni, álmodni nem hagy, s szorongás tölti be a szobát. Harsányan kattog az óra, mutató a mutatóra, lassan tántorog. Agyamban lángol megfoghatatlanul a nap, fellázadnak az elnyomott pillanatok. Halott madár, kitárt szárnya alatt a jégen táncoló szavak. Piros csizmában állók, egymást kézen fogók. Elesők, felkelők, elakadok, zenében megnyugvók. Egymást zavaró, űző mondatok, fekete billentyűk a zongorán, a mindig, az örökké, és a sohasem. Éjszaka. A felejtés és a megértés városa ez, lelkek szobrai, fények emlékművei. A megértésé, amely már nem múlik, sohasem, alázattá váló rémületé, mely a rettegésbe beletörődik. Mert lenyugszik, és fölkel a nap, szél támad, és elül. A házak között furcsa fény viliódzik, sejtelmes árnya idegen. Ez nem az a tűz, ami ember mozdulatát égette falba, s halott test után atomnyi emlékként láttatja ma is, Hirosimában a nagy katarzist. Megbújik a fény. ott, a sarokban, s feltámad újra, hidegen, az éji órán, magához húzva nyughatatlan lelkem. Az a fény, ott társa lehet a még élő, lélegzőnek, a nappal fölkelőnek. Az a fény, egyszer, kardot rántva, pajzsot lehányva, győztes lélekkel elővezet egy megvert, megfogyatkozott fáradt hadsereget. Aludni kellene! A csendben bársony suttogások, s mint pilinckázó gyerek pontos ütései nyomán, az agy terméke fölrepül, fordul elegánsan, s köröket írva a légüres térbe, akár a vásári varázskerék, csillogó jellel húz karikákat. Egyre szűkülően, s ott a csavar alján földre lapulva fülét hátra suny. va támadásra készül Akéla, a magányos farkas. A fehér falak az éj erőszakán lángolnak, fölállva körbezárnak, rideg dobozok. Dobozok, amelyekbe Pilinszky által szögeket vertünk, ablakunk a kinti világot láttató tükör. Belenézek, és arcom megfordul, fejjel lefelé zuhan. Utánakapok, s mutatóujjamon a hold forog. Hallgatni kell a fény árnyékában, mély hallgatással, szótlanul. Megkötött gyávaság szerint, tolva percet, perc után, s nem győzök kiáltani, látod! Nem marad semmi a pillanatnyi bátorság után. Lábnyomába lépek a nyárnak, tocsogós tükrök fénylenek. Virágok nyílnak és hervadnak, egyazon percében a felejtésnek és a megtérésnak. Felfordítom a világot, s belezárva a szögekkel kivert dobozba, jól összezárom. Kaleidoszkóp színes mozaikja hullik egybe, csillámlásuk emléket rajzol a falakra. Ha az egyszerű formákat elfogadni nem tudom, hát most, éjjel, párosítom az oda nem illőt. Kéket a zölddel, a magas hangokat váltakozva a mély hangokhoz. Fájdalmat az el- viselhetőhöz, kérést a megkötözötthöz, állj föl, és járj! Nagy az árnyéka a fénynek, uralma végtelen. A nem érző fájdalom órája ez, ahol nem láthatnak, és nem láthatok. Hiszem, hogy nyomot hagyok, és körömszakadtáig kapaszkodom abba az ingatag perembe, ami a tültör utáni lét hosszú útján eltűnik. Mint az iskolában tanított párhuzamos vonalak ösz- szefutó képe ott, túl az összetörhető üvegen, azon, amelybe minden álomtalan éjen belelépünk, egyszer a végére érünk. Milyen nagy az ember, milyen fájó, milyen törékeny, milyen szép! Egyszer egy kép lesz a dobozok falán. Mások látják, s az összefutó vonalak között kimerevítve, felvillantva, szélesvásznú fekete-fehérben. Jf'elhígul a fény árnyéka, keleten már kél a nap. Nyugszik a szín, s rendes útjára kényszerül a gondolat. Homály fgdi a száraz szemgödrű tengereket, halványul a múlt idő vízszintes vonala, a meszes csigalépcső messze fölvezet. Vizes újságpapír lebben a feltámadó szélben, s a reggel első mádata szól. Élet! Ellened nem harcolok, mert te nem védekezel! Bellér Ágnes hozzájárulás 25 ezer forint lenne kezdetben, amit az OTP megelőlegez. De sokan ezt az összeget is nehezen vagy sehogy sem tudják vállalni, főleg az idősebbek. Azt mondják. édes fiam. eddig is e.zt a vizet ittam, ami kicsi még hátravan, kitöltőm továbbra is a nitrátossal. A tavalyi falugyűlésen, ha nem is Darázs hangulatban, de élesen állást foglaltak az emberek a víz ügyében, Drahos István például kifejtette, minél tovább halogatják az építést, annál többe fog kerülni. Szőke Lajos az összefogást szorgalmazta, dolgos emberek élnek itt, közösen hamarabb eredményt érnének el. Elég már. az ígérgetésekből — mondta —, saját kezünkbe kell venni a sorsunkat! — Nemsokára megint az emberek elé kell állnunk, s úgy hiszem, a gondok hasonlóak lesznek, mint tavaly — mondja a tanácselnök — a víz, természetesen, továbbra is megoldatlan, de beszélniük kell a gázprogramról is. Az emberek mostanában bizonytalanok, nem látják a jövőt. A községben sokan háztáji termeléssel egészítik ki a jövedelmüket, ám a kisáruterme- lésben az értékesítési helyzetek furcsán alakulnak. Megesik. hogy a felvásárlási árak nevetségesen alacsonyak, de ennek ellenkezője sem ritka. Például a kelkáposztát 20-22 forintért vették kilónként, azelőtt 4-5 forintért se kellett senkinek. Aggódnak azért is, hogy megemelkednek az energiaárak, s akkor bizony nem éri már meg a fóliázás. Az állattartás máris sokat vesztett az ázsióból, nem lehet cél. hogy a kertészeti termékekét is, yisszaszqrítsák. Csöndes most a falu. A? udvarokon már állnak a fóliasátrak. itt-ott káposztát látni, halomban, szállításra várva. Néhol szénabálák jelzik, nem mindenki hagyott föl a tehén- tartással. A község túlsó végén a Május 1. utca sártenger, jutnia kellene a tanácsi költségvetésből ide is szilárd útburkolatra. S talán lenne vállalkozó arra is, hogy a múlt századi zsidó temetőt rendbehozza. A héber írásos kőtáblák gondozatlan gazban az utódok közönyéről árulkodnak. B. A. Navigatorok Hazánk 16 tengeri hajója járja a világot. A megnöveke- dett feladatok ellátására jól képzett fedélzeti tisztekre van szükség. A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Kar hajózási üzemmérnöki szakán a MAHART támogatásával 40 hallgató ismerkedik a fedélzeti tiszti ismeretekkel. Most a vizsgaidőszak idején a hallgatók parthajózási, csillagászati és elektronikai navigációs feladatok ellátásáról adnak tanúbizonyságot. Tervekről döntenek Zárszámadások A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben készülnek a zárszámadások és a jövő héten minden megyében megkezdődnek az elkészült mérlegeket tárgyaló közgyűlések, amelyeken egyúttal az idei tervekről is döntenek a kollektívok. Az-országban 1247 termelő- szövetkezet. 64 szakszövetkezet. 14 halászati tsz és 59 mezőgazdasági társulás összegezi most. az elmúlt évi eredményeket, vonja meg gazdálkodásának mérlegét. Az összesített teljesítmények végső adatai továbbra sem ismeretesek. központi forrásból — a TÓT? közreműködésével — azokat az adatokat lehet egyelőre beszerezni, amelyek előzetesen 1988 első három negyedévének teljesítményeit fogják össze. Két szék közül a földre ? Beváltatlan ígéretek Budakalász lakosságát két nagy beruházás sorsa tartja izgalomban, illetve kétségek között. Az egyik a település csatornázása, amelyet évek óta terveznek, ám mégis a gázprogramot helyezik most előtérbe. A történtek érthetővé válnak, ha megjegyezzük: a lakosság a két közmű közül a modern és kényelmes fűtőanyag bevezetését választotta. Karsai Miklós tanácselnök erre azt mondja: — Nekem az a véleményem, hogy a településnek nagyobb szüksége lenne a csatornára, mert a talaj erősen elszennyeződött. Az én szava- zatom azonban csak egy a többséggel szmben. — Azért a szennyvíz elvezetéséről sem mondtak le! — Pontosabban az állam által a DMRV-nek (Dunamenti Regionális Vízmű) juttatott 100 millió forintból megépül a nyomóvezeték a budakalászi fogadóállomás és a szentendrei tisztítómű között, s valamennyi pénz még az utóbbi bővítésére is jut. — Vagyis a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárával szemközti telken elhelyezik a fogadóállomást, amelybe egyelőre a nagyüzem szennyvize folyik, s onnan nyomják a szentendrei tisztítóba. A lakosság egyelőre nem jut bekötési lehetőséghez. — Ám egy csapásra két legyet ütünk. Megszűnik a gyár környezetszennyezése, s megteremtjük az alapjait a község későbbi csatornázásának. — Világos, hogy a lakosság a kettős terhet ugyanazon időben nem vállalta. A fontossági sorrenden lehet vitatkozni, ám a sors úgy hozta, hogy a gázépítéssel is bajok vannak. — Nehogy a két szék közül a földre üljünk, önhibánkon kívül. ’ ' ’*•' — A történtek tipikusak. Osszuk meg másokkal is! — Szóval, a lakosság letette a voksot a gáz mellett. Volt egy tanulmánytervünk 1983- ból. Ezt újíttattuk fel a Tigáz- zal. A fogyasztói megállapodások megkötése után következtek a pályázatok a kivitelező kiválasztására. Több forduló után az Inoterv Kisszövetkezet maradt állva a 101 milliós ajánlatával. Tizenöt napon belül megkötöttük velük a szerződést. Húszmillió, forint előleget kértek, összeszedtünk 14 milliót azzal, hogy a maradékot később adjuk. A munka megkezdődött... _ Eddig tehát minden a megszokottak szerint mende- gélt. — Igen, még a novemberi és decemberi tanácstagi beszámolókon is azt hirdettük, hogy marad az OTP-kölcsönökre a 3 százalékos kamat, a 15 éves törlesztési időtartam, s a 30 százalékos előtakarékosság. Az első ütembe (összesen hat van belőlük) tartozó utcák lakói december 28-án még ilyen feltételek között kapták meg a kölcsönt, am a többiekre 19,5 százalékos kamat és 3 éves visszafizetési határidő vonatkozik. S hiába a verzió, hogy az állam 50 százalékos törlesztési kedvezményt nyújt, a lakosság teljesen elbizonytalanodott. A számokat még senki nem ismeri, azt sem tudni, hogy vállalják-e a terheket? — Akkor most egalizálni kellene a terheket a különböző „ütemekben” lakó emberek között. — Hát éppen ez az! Javaslatot csak akkor tudunk tenni, ha pontosan megismerjük az új helyzetet. Valószínűnek látszik, hogy kérni fogjuk: az első ütembe tartozó utcák lakói is mondjanak le a 3 százalékos kamatú kölcsönről. Ha az 50 százalékos törlesztési kedvezmény valóban realitás, a többletteher talán elviselhető. Persze kérdés, mit szólnak ehhez, akik már „szerződésen belül” vannak, s miként vélekednek, akikre rászakadt a 19,5 százalék? Előfordulhat, hogy a megváltozott körülmények között ki- ugranak a társulásokból. Közben az Inoterv emberei serénykednek. Március 31-ig hozzák az első ütem kiviteli tervét, s október végére elkészülnék a munkával. Ha miriú den kedvezően alakul. Karsai Miklós fáradt. S elkeseredett. Nem a munka teszi már-már elviselhetetlenné napjait. Azt megszokta 26 évi tanácsi tisztségviselés után. De most tehetetlen. Tőle független erők változtatják visz- szájára ígéreteit. Már nem tudja, belefoghat-e valamibe a közösség érdekében, vagy sem? Ügy veszti el az emberek megbecsülését, a testülettel együtt, hogy fikarcnyi hibát sem követett, követtek el. Mint most a gázügyben. Vicsotka Mihály Van-e gyógyszer a patyi járványra ? Ä felelősség és a piaci törvények „Tisztelt Szerkesztőség! A pátyi ABC-bolt építése igen elhúzódik. Az Iskola utcai önkiszolgáló bolt, amely négyszemélyes, hamarosan bezár különböző okok miatt. Az itt dolgozók közül hárman biatorbágyiak, egy személy F. K.-né pátyi lakos. A boltban személyzethiány van. De az áfész vezetői még nem intézkedtek, hová is tegyék F.-nét. A Kossuth utcai bolt háromszemélyes lenne, de csak egy ember dolgozik itt. Nincs eladó. F.-nével már kétszemélyes lenne, megoldódna, hogy ne kelljen egy kilométert gyalogolni a másik boltig és többféle árut lehetne tartani, főleg üveges árut. Igaz, M.-né, az ügyintéző úgy rendezi a dolgokat, hogy a bolt egyszemélyes legyen. G.-né, az egyszemélyes bolt vezetője 7-tői 14 óráig tart nyitva, férje, G. I. a zsám- béki tsz-ben dolgozik, 7-től 16 óráig. Zsámbékon mégis havonta 1300 forintot vesz fel az áfésztől. Vajon nem bércsalás ez? Nem valami klikk ez? Kérjük, győződjenek meg a fentiekről. A vásárlók nevében: F. Gy.” A fenti levél — teljes névvel aláírva —■■ a napokban érkezett szerkesztőségünkhöz. Tartalmán nem változtattunk, bár a megnevezett személyek nevét a levél állításainak ki- fogásolhatósága miatt nem közöljük. ★ Mintha valami járvány dúlna Pátyon, amely csak a kereskedelem területén okoz pusztulást, de ott aztán nagyot. Nem kevesebb, mint 4100 ember életét keseríti meg nap mint nap az áldatlan állapot: a község ellátása finoman szólva is hagy maga után kívánnivalót. Igaz, soha nem volt sokkal jobb a helyzet, mint manapság. S ha azt vennék alapul, hogy Perbálon, Herceghalmon, Telkin és Budajenön még olyan ellátás sincs, mint Pátyon, akkor megkérdőjelezhetnénk az itt élők felháborodásának jogosságát, levélíróink sorozatos panaszát. De miért ezek, a jóformán ellátatlan települések lehetné, nek a mérvadók? S miért ne tennénk fel a kérdést: a fővárostól pár kilométerre hogy lehet kritikán aluli az ellátás? Nos, erre a kérdésre a két érintett egyformán csak széttárt karokkal tud válaszolni. Dr. László Pál, a Budakörnyé- ki Áfész áruforgalmi vezetője és dr. Andráskóné dr. Horváth Olga, a Pátyi Tanács vb-titkára egyaránt arra számít, hogy legkésőbb júniustól megoldódnak a gondok, akkor végre elkészül, kinyitja kapuját a község első ABC-áruháza. Addig azonban az áfész szakembere nem létező ellátási felelősségükről beszél. E szerint ő azokkal a közgazdászokkal ért egyet — nem alaptalanul —, akik a piaci viszonyokat és az ellátási kötelezettséget egymásnak homlokegyenest ellentmondó fogalomként kezelik. Márpedig a Budakörnyéki Áfész-nek is a piacról, a piacból kell megélnie ... — Egyébként — fűzi hozzá az iméntihez —, az ellátásért végső soron a kormányt kell felelőssé tenni. Alsóbb szinten pedig a helybéli tanácsot. Csakhogy a legutóbbi panaszos, a vásárlók nevében írt levél ezúttal az áfész késedelmes intézkedését, az üzletek nyitva, pontosabban zárva tartását, klikkezést és esetleges bérmanipulációt, magyarán bércsalást tesz szóvá. Utóbbit — amint az az áfész kimutatásaiból kiderül — alaptalanul. A többi gond pedig? Magyarázatként elegendő lenne azt mondani, hogy az élelmiszer-forgalmazás a kereskedelem nehézipara. Kevés, nagyon kevés pénzért. Nem csoda, ha nem tolonganak az emberek, hogy az üzletek pultjai mögött vállaljanak munkát. Ám mostanában nem emiatt fogyatkozott meg a pátyi boltok száma. — Betelt a pohár — mondja dr. László Pál. — Az egyik üzletünket azért kellett bezárni, mert többszöri figyelmeztetés után sem mentek rendben a dolgok. Az már más kérdés, hogy az alkalmatlan vezetőt önként követte a helyettese és a pultos is. A másik három bolt? Nos, ezek közül a húsbolt az, amelyet a szakemberek szerint is fenyeget a veszély: ha marad minden a régiben, a Köjál előbb-utóbb bezáratja. A másik kettőnek csupán a nyitva tartási idejével vannak gondok. Csupán — ám ez az apróság az, ami már-már tűrhetetlenné teszi a pátyi állapotokat. A biztató az, amit úgy emleget dr. László Pál, hogy hosszú, meg rövid távú koncepció. Ezek alapján — véli az áruforgalmi vezető — rövid időn belül és tartósan megoldódik Páty ellátása, s akkor megnyugodhatnak a kedélyek. Tegyük hozzá: mi is bízunk ebben. Mert akkor talán annak a járványnak is vége lesz, amely egyre többször késztet arra embereket, hogy olyanokra is mutogassanak, azokat is megbélyegezzék, akik a zűrzavaros állapotokért egyáltalán nem felelősek. Patő Zsuzsa 4
