Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 17. szám

ÄZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS 1 MEGYEI TFNACS LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 17. SZÄM Ára: 4.30 forint 198 5 JANUÁR, 20., PÉNTEK \ Munkások véleménye a bizalomról Helyesbített a szóvivőm PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Karambolsorozat Albertijánál Szembejött a Lukács János és Hámori Csaba hamar megtalálta a közös helyének munkásaival hangot a DKV forgácsolómű­Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön Pest megyébe lá­togatott. A megyei pártbizott­ság székházában meghallgat­ta a megyei pártvezetők be­számolóját a megyét érintő időszerű kérdésekről. Hámori Csaba, a Pest megyei pártbi­zottság első titkára ismertette az'egymillió lakosú megye most elkészült politikai térké­pét is. A felmérésekből, mint elmondta, kitűnt.' hogy a me­gye gazdaságilag fejlettebb északi területein az életkörül­mények is általában jobbak, mint a déli. főként alföldi vi­dékeken, mégis a déli terüle­A kormány soron kívüli ülése Szűk körű kabinet Erősíteni kell a kormány politikai karakterét, a testü­letnek ki kell alakítania saját arculatát — állapította meg egyhangúlag a Miniszterta­nács csütörtökön megtartott, soron kívüli ülésén, amelyen megalakították a kormány szűkebb körű, hattagú kabi­netjét is. Az összejövetelen egyetlen napirendi-pontként a kormányzat működési mecha­nizmusának kérdéséit Vitatták meg a résztvevők. Az eszme­cseréről dr. Ráfi Miklós ál­lamtitkár, a Minisztertanács Hivatalának elnöke tájékoztat­ta Frank Róbertét, az MTI munkatársát. Elmondotta; a kormány az utóbbi években rendszeres időközönként áttekintette munkamódszerét, kritikusan elemezte döntési mechanizmu­sát. Németh Miklós kormány­fői ténykedése idején ez volt az első alkalom, amikor időt szenteltek e kérdések áttekin­tésére. A kormány tagjai kö­zött egyetértés alakult ki ab­ban, hogy a markáns politikai álláspont kialakításához a kormánynak jól átgondolt stratégiai koncepcióra van szüksége, ennek részeként — egyebek között — világosan megfogalmazott gazdaságpoli­tikára. szociális és művelődé­si programra. Az ülés eredményeként ér­tékelhető: a kormány világo­san körvonalazta azt az ál­láspontját, hogy a Miniszter- tanács nem érdekegyeztető, hanem döntéshozó fórum. Az érdekegyeztetést a döntések előkészítésének különböző fá­zisaiban kell megvalósítani. Arról is határoztak, hogy a Minisztertanácson belül a jö­vőben egy szűkebb körű ka­binet működik. Ez nem dön­tési fórum, hanem sokkal in­kább a kormányzati politika formálásának műhelye, a stra­tégiai kérdések megvitatásá­nak színtere lesz. A kabinet­nek állandó tagjai: a minisz­terelnök és helyettese, az ál­lamminiszterek, valamint a belügy- és a külügyminiszter. A kabinet munkájában — tel­jes jogú tagként — mindig részt vesz az a miniszter is, akinek ügykörét a kabinetülés napirendjének témája érinti. A soron kívüli ülésen dön­töttek árról is, hogy megszün­tetik a Minisztertanács mellet^ működő tervgazdasági bizott­ságod Ezzel megszűnik az utolsó kormánybizottság • isi Nyilvánvalóvá vált a vitában, hogy a megnövekedett koor­dinációs feladatok ellátására, az érdekegyeztetés hosszadal­mas és bonyolult mechaniz­musának kereteként továbbra is működtetni kell kormány­zati fórumot. Erre azonban a jelenlegi körülmények között a bizottsági rendszernél al­kalmasabb a kollégiumi for­ma. A már tevékenykedő ta­nácsi és társadalompolitikai kollégium mellett több új ala­kul, ezek természetesen dön­tés-előkészítő. érdekegyeztető és a kormányzati politikát alakító testületek lesznek. Végül a vitában nagy teret kapott az Országgyűléssel, bi­zottságaival és a képviselők­kel kapcsolatos kormányzati magatartás, A Miniszterta­nács tagjai úgy foglaltak ál­lást. hogy minden országgyű­lési ülésszak előtt — külön napirendként — tárgyalnak a parlamenti munkára felkészü­lés Kormányzati tennivalóiról. Az ülésszakot követően is minden alkalommal napi­rendre tűzik az országgyűlé­sen elhangzottakból adódó kormányzati feladatokat, s meghatározzák, a miniszterek ezzel kapcsolatos konkrét teendőit — mondotta végeze­tül Raít Miklós. ten nagyobb főkú a politikai stabilitás, kisebb a társadalmi ellentmondásokból adódó fe­szültség. Mindez — hangoz­tatta — egyfajta hasznos út­mutatóul szolgál a politikai munka szervezéséhez, erősí­téséhez. Lukács János ezután Száz­halombattára utazott, ahol az évi 240 millió forint termelési értéket előállító Ruhaipari Szövetkezet helyi üzemét ke­reste fel. A látogatás ezután az ország egyik legnagyobb üzemében, a Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál folytatódott. A karbantartó főműhely dol­gozóival kialakult eszmecsere keretében az áreme'kedések­kel és a mai politikai helyzet­tel kapcsolatos kérdések ke­rültek szóba. Többen kifejtet­ték: még a mostani megszorí­tásokat is könnyebb lenne el­viselni, ha a dolgozók konkré­tabban érzékelni tudnák a gazdasági életben az előre- mozduiást, és a pöli tilsában is gyorsabb változásokat sürget­tek. Néhányan kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy azok a kedvező személyi változások, amelyek a vezetés felső'szint­jén már végbementek, az al­(Folytatás a 3. oldalon.) Lapunk január 18-i, szer­dai számában közöltük, hogy a Szovjetunió ápri­lisban kezdi meg csapatai­nak részleges kivonását Magyarországról, Genna- gyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő most he­lyesbítette a hírt. Ezek sze­rint a csapatkivonás ápri­lisban nem kezdődik meg, addigra csak a csapatkivo­nás tervei készülnek el. A csapatok részleges kivoná­sa két év alatt valósul meg. A szovjet külügyi szóvi­vő sajtóértekezletén mél­tatta a Szabolcs-Szatmár megye és a Kárpáton- túli terület közötti kisha- tárforgalomról a január 9—13. között folytatott tár­gyalásokon kialakított ma­gyar—szovjet megállapo­dást is. Utalt egyes korlá­tozások megszüntetésére, az egyszerűsített ügyinté­zésre, amely már nemcsak a rokonlátogatásra, hanem e területek lakosaira is vo­natkozik. Kiemelte, hogy még az új kormányközi megállapodás előtt lépések történtek a közúti átkelés lehetőségeinek bővítésére, a közös magyar—szovjet útlevél- és vámvizsgálat megszervezésére. A rakomány szétszóródott, de a Polski utasai megmenekültek a haláltól .----• M a hajnalban elszabadult a pokol Albertirsánál, a 4-es úton. A hidegben és a sűrű ködben vékony jégréteg ke­letkezett az úton, amit a ve­zetők nem akartak tudomásul venni. A látási távolság a sű­rű ködben alaposan lecsök­kent. Az első balesetről nem szól a rendőrségi híradás, hiszen azt Balázs Gábor teherszállí­tó kisiparos óriási lélekjelen­léttel, jó reflexszel kivédte. dott az albertirsai elágazás­nál. Ekkor még szerencsére senki sem sérült meg, az anya­gi kár sem volt számottevő,,a pótkocsiban sem keletkezett jelentős kár. A vezető még látta, hogy a másik tehergép­kocsit egy kis Polski előzte, mindkét jármű továbbhajtott. Hat óra harminc perckor, ugyanezen a szakaszon, az 53-as kilométernél Skriba Ká­roly, a Hungarocamion gépko­csivezetője az YD 13-77 rend­Az összetört Barkas sem Intette óvatosságra a vezetőket Pótkocsis tehergépkocsijával haladt az úton, szembe jött egy másik teherautó, s a sűrű köd­ben észrevett még két fény­pontot a teherautó mellett. Elrántotta a kormányt, a pót­kocsi felborult, a rakomány — műanyag ládák — szétszóró­Újra nyilvánosan Szociáldemokrata Fárt Budapesten csütörtökön meg­tartotta első nyilvános ülését a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt szervezőbi­zottsága Révész András el­nök vezetésével. A szerveződő párt a nemzet­közi és a hazai szociáldemok­rácia több mint százéves gya­korlati és elméleti tapaszta­lataira támaszkodva alter­natívákat kíván kidolgozni a társadalom legégetőbb kérdé­seire és képviseli azokat. A párt fő célkitűzése, hogy elősegítse a jóléti társadalom kialakulását hazánkban.. En­nek érdekében akar politizál­ni egy alkotmányos parlamen­ti demokráciában, együtt a többi párttal, társadalmi szer­vezettel és mozgalommal — mondották a szervezők. Bejelentették azt is, hogy a következő hetekben a buda­pesti kerületi és a vidéki te­rületi szervezetek kialakítá­sa folyik majd. s munkabi­zottságok dolgoznak a párt részletes programján. számú tehergépkocsival és az UY 65-77 rendszámú pótkocsi­val megcsúszott a jeges úton. A kamion megpördült, a pót­kocsi áttért az út menetirány szerinti bal oldalára, s ittösz- szeütközött az XX 04-93 rend­számú Barkas mikrobusszal. A vezető, Rácz Zsigmond és Rácz József — mindketten jászladányi lakosok — meg­haltak, három utas pedig sú­lyos, de nem életveszélyes sé­rülést szenvedett. Még tartott a helyszínelés, amikor több személygépkocsi csúszott össze a tragikus bal­eset helyszínétől néhány kilo­méterre. Szerencsére ezek koc­canásos balesetek voltak, nem sérült meg senki, a személy- gépkocsik, egy Wartburg ki­vételével, folytatni tudták út­jukat. A baleset után néhány órá­val á még mindig sűrű köd­ben sokan hajmeresztő elő­zéssel próbáltak előre sorolni. Az út szélére vontatva még ott állt az összetört Barkas. M. T. S oha könyvnek nincs akkora sikere, mint ilyenkor, esztendő elején egy igénytelen küllemű ki­adványnak,, amely a Pá­lyaválasztási tanácsadó cí­met viseli. Ebben fölso­rolják valamennyi közép­fokú oktatási intézményt és az is megtalálható ben­ne. melyik gimnáziumban milyen speciális oktatási formák vannak, melyik szakközépiskola, illetve iparitanuló-intézet miféle képesítést nyújt. Még azt is jelzik, hol szokott nagy lenni a túljelentkezés. Az idén különösen so­kan keresték az említett kötetet, hiszen az igazán nagy létszámú korcsoport most jár nyolcadik osz­tályba. A lakótelepeken még az sem ritka, hogy egy iskolában kilenc-tiz párhuzamos osztályban fe­jezik be a tizennégy éve­sek egyszerre alapfokú ta­nulmányaikat. Persze, nehéz dolog egy ilyen korú gyereket vá­lasztásra kényszeríteni: döntse el, mit is akar csi­nálni egész életében. Le­MIVEL BIRKÓZZUNK? számítva azt a néhány érettebb fiút és lányt, aki esetleg már hosszú ideje tudatosan készül jövendő hivatására, a többség még nap mint nap változtatja elhatározását, s már ko­rából adódóan is szinte percről percre újabb dol­gok keltik föl érdeklődé­sét. Ám a jelenlegi isko­larendszer mégiscsak dön­tésre késztet. S nem mind­egy, hogy mindez hogyan történik. Ismerjük-e vajon eléggé a gyermekünket? Nekünk, szülőknek legelőször ezt kell tisztáznunk önma­gunkkal. Ha törődünk utó­dainkkal, akkor érezzük és tudjuk, mekkora felelősség hárul ránk, amikor fiunk vagy lányunk pályaválasz­tását valamilyen irányban megkíséreljük befolyásol­ni. Ehhez ugyanis rendkí­vül sok dolgot kell figye­lembe vennünk, hiszen az elképzeléseket számtalan objektiv és szubjektív té­nyező határozza meg. S egyet semmiképp sem sza­bad figyelmen kívül hagy­ni: vajon milyen mérték­ben épül a szándék a va­lóságra? Akármilyen nehéz, de nagyító alá kell vennünk a gyerek képességeit. Nem biztos például, hogy ok­vetlenül gimnáziumba kell járnia. Oda ajánlatos azok­nak menni, akik minden­képpen tovább kívánnak tanulni, akiknek csak jó osztályzataik vannak. Le­het ugyan, hogy egy-két helyre gyengébbeket is fölvesznek, de vajon mit kezd a fiatal a jelen gaz­dasági helyzetben, a min­den bizonnyal fokozódó munkanélküliségben egy sima érettségivel? Az sem járható út. ha ráerőlte­tünk egy szakmát, mert úgy tudjuk, az most ke­resett a piacon és jól meg is fizetik. Mert hiába minden szép szülői álom, ha dédelge­tett kedvencünk csak buk­dácsol a gimnáziumban vagy a szakközépiskolá­ban, s uram bocsá’, hiába a divatos, sok pénzt ígérő szakma, mert a gyerek alighogy befejezte a ta­nulmányait, máris egészen ■ másfelé pályázik. T udomásul kell ven­nünk, hogy napi éle­tünk mindjobban rákény- szerít bennünket arra, hogy összehangoljuk az egyéni és a közösségi ér­deket. Azaz: rosszat tesz az édesanya vagy édes­apa. ha olyan szakmára beszéli rá fiát, lányát, amire nincs szüksége a népgazdaságnak. A pályaválasztás hihe­tetlenül nehéz feladat, de csak annak nehézségeivel érdemes birkózni — a gyerekkel soha! Elsősor­ban azért, mert szakmát, hivatást most nem mi, szülők választunk — s fő­leg nem önmagunknak! Segíteni természetesen kö­telességünk, ám diktál­nunk semmiképpen sem szabad! Körmendi Zsuzsa Lukács János Pest megyében Csapatkivonás csak később

Next

/
Oldalképek
Tartalom