Pest Megyei Hírlap, 1989. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

fiőzbrMoh a Gföri Elektromos f lfugvaii tovább, magyar sport? Marad a többlábú modell Az asztalitenisz férfi NB I tavaszi nyitányán a Ceglédi Vasutashoz hasonlóan az Eg- szöv Medosz is alulmaradt, otthonában kapott ki a B csoport éllovasától. Égszőv Medosz— Győri Elektromos 8-17 A Pest megyei együttes nem tudta megismételni őszi bra­vúrját. a győriek legyőzését. A fiatalabb játékosakból álló képzettebb vendégek megér­demelten nyertek — színvo­nalas találkozókon. Igaz, a végeredmény szorosabb is le­hetett volna. A Pest megyei együttesben Marosffy, Kocsis, Pigniczky és Jancsa egyaránt két-két győzelmet aratott, a fiatal Illyés Gyula nyeretlen maradt. Nagy Ferenc, az Égszöv szakosztályvezetője megemlí­tette, hogy most szünet követ­kezik, február 4-én az Érdért csapatát látják vendégül. Azt a 10 pontos fővárosi együttest, amely az éllovas győriek mö­gött következett, a nyolcpontos Egszöv és Kilián FSE gárdá­ját megelőzve. A kiskunlacházi csapat a tavaszi nyitányig . otthonában veretlen volt, most a győriek megfosztották ettől. A hétvégi megyei ifjúsági egyéni bajnok­ságon Illyés Gyula és Samu Zoltán képviseli a lacházi színeket, ök egyébként a bu­dapesti ifjúsági csb I/A osztá­lyában szerepelnek, s az erős mezőnyben csupán két győ­zelmet szereztek. A kezdőkből álló serdülőegyüttes még nyeretlen a fővárosi csapat- bajnokságban. Igaz, számukra elsősorban az ismerkedés, a bajnoki mérkőzésekhez szok­tatás a cél. — Reitter — Kisoroszi golfáradat Évekkel ezelőtt elhatározták a golfozók, hogy ők rendezik az új esztendő első versenyét. Most is úgy tettek: a Kék Duna Golf Club „nagy családjá”-ból mintegy 30-an vettek részt a Kisorosziban lévő golf parkban sorra kerülő „egészen házias” versenyen. Tör­tént ugyanis, hogy a pontverseny résztvevői má'guk választották ki partnerüket és „közös megegye­zéssel” hirdették ki a győztest. Dr. Gáti Ferenc, a Kék Duna Golf Club elnöke nyitotta meg a versenyt. Szót kért id. Tringer László versenyfelelős és Szlávy Tibor sajtófelelős is. Mintegy 10 páros verseny került sorra, májd egyéni küzdelmeket vívtak a 9 szakaszos pályán. A résztvevők sorában ott találtuk — felsorolta­kon felül — a Madarász, a Szlá- vy, a Tringer családot, a Tóth házaspárt. Lukács László, Szat­mári István, Bruder Balázs, Mé- rey Loránd, a gyermekkorú Szlá- vy "Erikát, Szlávy M arc elit., Med- gyesi Dénest és még sok ver­senyzőt. A „verseny” után elfogyasztot­ták a finom hazait, a különböző „időszerű” italokat: vörösbor, pezsgő, kávé, tea stb. A kora délutáni órákban indult haza a „golfáradat”. — Jó kis „melegítés” volt a hűvös időben — állapították meg a versenyzők. Óvári Albert 7 Hétfőn az ÄISH-ban ta- 2 Iái koztak egymással a ^ sporthivatal vezetői és a 4 tizenkét kiemelt sporl- ^ egyesület elnökei. (Már az ^ is a magyar sport sajátos, '/ túlzottan központosított ^ szerkezetét mutatja, hogy ^ a fent említett, tucatnyi £ klub kétharmada főváro- ^ si.) Erre a találkozóra a j; sajtó képviselői is hivata- 4 losak voltak. Pongrácz Antal, az ÁISH általános elnökhelyettese azt hangsúlyozta, hogy e tanács­kozásnak kettős célja van: véleményeket hallani a sport­gazdaság mai állapotáról, egy­úttal párbeszédet folytatni a klubok képviselőivel. A sport- finanszírozás rendszere 1968- tól húsz éven át változatlan volt. az úgynevezett többcsa­tornás központi elosztás érvé­nyesült. Manapság azonban a klubok mögött álló támoga­tó vállalatok vagy ágazatok nem. tudják és nem is akar­ják vállalni az anyagi terhek többségét, noha az egyesüle­tek „vállalatfüggősége” még ma is meglehetősen erős. X»1 la sávban Az ÄISH két javaslatot ter­jesztett a kormányzat elé: az állam legalább a sportlétesít­mények fenntartását vállalja, s az ehhez szükséges 4,2 mil­liárd forint előteremtése ér­dekében szedjen be sport­fejlesztési hozzájárulást a vál­lalatoktól; vagy pedig tovább­ra is tartsák fenn a „több lá­Szépségdíj a Caola-kupáról Szadovszkaja csillogott A Népszava állal meghirdetett szépségversenyen második lelt az olasz Bortolozzi, a Caola- kupán pedig ő végzett a 3. helyen. Nemcsak csinos, de ki­mondottan technikás is Joggal aratott nagy tapsot Sza­dovszkaja, aki I.osonczí Ká- rolytól, a Caola műszaki ve­zérigazgató-helyettesétől ve­hette át a tődíjat A nyolcas döntőbe egyetlen magyar sem jutott be, így az egyetlen vigaszt a nemzetközi zsűri döntése jelentette, ameiy- lyel Stefanek Gertrúdot a leg­szebb résztvevőnek választották A közeg meghatározó tényező. Egy sokad- rangú versenyteremben egészen másként le­het viselkedni, mint mondjuk az elegáns Kongresszusi Csarnokban. A vívás egyébként sem az a sportág, ahol a szurkolók hangere­je a döntő, éppen ellenkezőleg. Itt a nézők lélegzet-visszafojtva lesik a fejleményeket, legfeljebb a páston levők remegtetik meg a hangszálaikat olykor-olykor. / Az idei, a hetedik Caola-kupa női nem­zetközi törviadal — amely egyben Világku­pa-forduló is volt — ebből a szempontból sem volt hagyományos. Pedig jócskán akad­tak sziporkázó jelenetek, a szokásos visito- zás, sisaklekapkodás azonban szinte egyálta­lán. Ez kevésbé hiányzott, a magyar lányok annál inkább. A feltűnően szép számú néző­sereg csak azzal vigasztalhatta magát, hogy Szadovszkaja személyében egy jó alakú, gyors, technikás vívónő lett a nyertes, akiről még egészen biztosan sokat fogunk hallani. Az olimpiai ezüstérmes nyugatnémet óriás, Bau a döntőig hengerelt, ott viszont feladta ko­rábbi, eredményes harcmodorát, s védekezve nem volt komoly esélye. A rendkívül csinos olasz Bortolozzi és a fineszes román Tufán egyaránt maradandó élményt nyújtott. No és a nemzetközi zsűri, amely Stefanek szépségét különdíjjal jutalmazta. Kép és szöveg: Jocha Károly bon álló” finanMÍrozáel mo­dellt. Mivel a vállalatokat to­vábbi adóterhekkeű sújtani már lehetetlen, a második vál­tozat maradt meg egyetlen realitásként. Az idén a ma­gyar sport céljaira fordítandó mintegy 10 milliárd forint 40 százaléka állami pénzekből, 50 százaléka vállalati támoga­tásból, 10 százaléka pedig a klubok gazdasági tevékeny­ségéből származik — az előre­jelzések szerint. Spari-kcsergő Pongrácz Antal a sporthi­vatal által elért eredmények között említette, hogy erre az évre már valamennyi sportszer a nulla forgalmi adós sávba került; elérték a kor­mányzatnál, hogy az aján­dékba adott külföldi sport­szerek vámmentesein kerül­hettek be az országba; meg­valósíthatták a jutalmak, fi­zetések bruttósítását; a spor­tolók, edzők külföldi munka- vállalása szinte korlátlanná vált. Elhangzott: a tavalyi 3,6' milliárd forinttal szemben idén 4,3 milliárd forintot for­dít az állam sportcélú beru­házásra. Míg 1986-ban 133, 1987-ben 113, tavaly 123 mil­lió forintot kaptak az ÁISH- tól a kiemelt nagy egyesüle­tek, ebben az évben ez az összeg 160-170 millió forintot ér el. Csattanóként Pongrácz Antal bejelentette, hogy, át­érezve az egyesületi „életben maradás” nehézségeit, a sport- hivatal a saját fenntartásához szükséges költségekből i5 millió forintot elkülönít — ahogy fogalmazott — „a ma­gyar sport élenjáró műhe­lyeinek támogatására”. Ezt az összeget pályázat útján oszt­ják szét a jelentkezők között. A hozzászólások sorát Pa- zár Sándor, a Bp. Spartacus elnöke nyitotta meg. „Keser­gőjének” legfőbb pontjai; a bázisvállalatok és -szövetke­zetek többnyire nem utalják át az egyesületek sportólói- nak fizetését; a szövetségek a csapatsportágakban túl sok korosztályos együttes indítá­sára kötelezik a' klubokat; a diáksport semmit sem fog megoldani az élsport utánpót- lásgóndjaiból. Ujj Attiláné, a Vasas elnök- helyettese rámutatott; hiába tartoznak a nulla kulcsos adó­sávba a minőségi sportszerek, ha azok ugyanakkor szabad­árasak, és csillagászati össze­gekbe kerülnek! Egyetértett azzal, hogy vállalkozniuk kell a kluboknak, ez azonban tő­ke hiányában szinte lehetet­len. IJságból tudják Szabó Tibor, a Bp. Honvéd ügyvezető elnöke elkeseredet­ten tette fel a kérdést: ho­gyan lehet egy klub jövőjét tervezni, ha az ehhez szüksé­ges információkat az egyesü­leti vezetők is csak az újsá­gokból tudják meg? Szót ej­tett a szerződéskötésekről is, mondván: ma már a spor­tolóik olyan pontokat foglal­tatnak bele a megállapodá­sokba, amelyekre egyszerűen lehetetlen garanciát vállalni. Helytelenítette, hogy a szö­vetségek reklámszerződéseket köthetnek a világklasszis sportolókkal anélkül, hogy azok munkaadóival, klubjaik­kal is tárgyalnának. Igv rek­lámszempontból az egyesület számára már el is veszett egy Fábián László, egy Martinék János vág}- egy Gyulay Zsolt. Kis Imre, a Csepel elnöke — kollégáival ellentétben — nem igényelte az ilyen és eh­hez hasonló találkozókat. Ar­ra hivatkozott, hogy „végre önállóak vagyunk, dolgozzunk is önállóan!”. Hozzátette még, hogy hiába zárta pozitív pénz­ügyi mérleggel a tavalyi évet a Csepel, náluk is komoly anyagi gondok vannak, mivel hihetetlen magasságokba szö­kött a sportolók ára. Amint a táblán is látható, a 3—8. helyek már elkeltek a hetedik alkalommal kiírt Caola-kupa nemzetközi női törvívó-vetélkedés döntőjében. Itt éppen — kölcsönös elhajlások után — a finálé két résztvevője, a későbbi győztes szovjet Szadovszkaja és a nyugatnémet Bau igyekszik találatot bevinni ellenfele testére Budaörsi nevezés Elküldték Megemlítettük, hogy három körzet, köztük a budaörsi, je­lentkezése nem érkezett meg a labdarúgó Magyar Népköztár­sasági Kupa megyei selejtező­jére. A PLSZ-tőI kapott hírre a budaörsiek azt válaszolták: ők időben elküldték a nevezést. S bár már egyszer eljuttatták, a biztonság kedvéért beviszik a másolatot a megyei szövetség­hez. A területről egyébként Diósd és Sóskút együttese vesz részt az MNK-esatározáson. A sóskúilakról még annyit: az ő csapatuktól vontak le két bün­tető pontot ki nem állás miatt a körzeti ifi bajnokságban, s nem a perbáli együttestől. Szabadkai torna Min ifocisiker A vajdasági Szabadkán öt ország nyolc csapata lépett pályára azon a hétvégi minifutballtornán, ame­lyen Magyarország képviseletében Pest megye, illetve Budapest válo­gatottja indult. A megyei csapat vitte többre: a belga válogatott és Szabadka együttese mögött a har­madik helyen zárt. A vert me­zőnyben végzett többek között az a holland válogatott, amelynek színeiben az egykori nagypályás vüághíresség, Tahamata öccse is fellépett. A jugoszláviai torna még egy magyar sikert hozott: a leg­jobb játékosnak Szekula Ferencet választották. Pest Metfffei Hírlap SPORT 1989. JANUAR 17. A 2. héten Nyolc nyerő A Sportfogadási és Lottóigarga- tóság tájékoztatása szerint a totó 2. játékhetére beérkezett 8 24? 587 darab szelvény. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény 8 darab, nyereményük egyenként 785 632 forint, 13 találatos szelvény 17 darab, nyereményük egyenként 384 799 forint, 12 találatos szelvény 510 darab, nyereményük egyen­ként 12 575 foript, 11 találatos szel­vény 5123 darab, nyereményük egyenként 1252 forint, 10 találatos szelvény 31 347 darab, nyeremé- nyűk egyenként 307 forint. A* olas/.orsxagi vb a céljuk Figyeljünk Zambiára! Á szöuli olimpiai játé­kok .labdarúgótornáján '.alapos meglepetéssel szolgált a feke­te földrész eddig szinte isme­retlen képviselője, Zambia csapata: az afrikaiak bizto­san, 4-0 arányban győzték le az aranyesélyesnek kikiáltott olasz válogatottat. Ez a ku­darc az itáliaiakat annyira megdöbbentette. hogy az egyik újság még az ország térképét is szükségesnek tar­totta kinyomtatni az olvasók pontos tájékoztatására. Ma­napság sokan úgy vélik, hogy Algéria, Tunézia, Egyiptom, Kamerun és Marokkó után újabb afrikai országgal kell komolyan számolniuk az úgy­nevezett nagycsapatoknak. Zambiában e sportág a hetvenes években kezdett iga­zán elterjedni. A nyolcvanas évek azután — kisebb meg­torpanások után — már ko­molyabb eredményeket is hoz- tak: ‘ a zambiaiak legyőzték példáit! az 1982-es. a spanyol- országi világbajnoki döntőben nagy sikert aratott Kamerunt. Nemsokára nyugat-európai profi egyesületek is felfigyel­tek tehetségeikre, így például a Bwalya márkás név. A válo­gatott legközelebbi célkitűzése az 1990. évi Afrikai Egység­szervezet Kupájában való ki­emelkedő szereplés, de első­sorban természetesen az 1990-es olaszországi világbaj­noki döntőben szeretnének részt venni a zambiaiak. Er­re, bár rajtjuk nem a legjob­ban sikerült — csoportjukban 1-0 arányú vereséget szenved­tek Marokkótól —, még min­dig van reményük... Nem veretlenül Nyert a Cegléd Mint arról már beszámol­tunk, a ceglédi selejtező cso­portokból a Dabas és a Süly­sáp jutott be a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség terem­tornájának döntőjébe. A tudó­sításba — sajnálatos előállás , miatt — két hiba is becsú­szott: hiányzik a Ceglédi VSE—Dabas találkozó ered­ménye (2-1-re a ceglédiek győztek) így az első két talál­kozóját megnyerő Dabas ter­mészetesen nem veretlenül, de csoportelsőként jutott be a megyei fináléba. U. L. Kaszparov a tömegsportról Pénz és álprofizmus A szovjet sport jelenlegi helyzetéből csak egy kivezető út létezik, a profizmus megteremtése. Ideje eldönteni, hogy mi a fontosabb: ötven olimpiai aranyérem, vagy a nemzet egészsége — jelentette ki az Ogonyok szovjet hetilapban nyilatkozva Garri Kaszparov. A szovjet sakkvilágbajnok szerint a hatvanas évektől kezdő­dően alakult ki az élsportolók kasztja, s azóta a tömegsport bázisa egyre szűkült, mind kevesebb pénz jutott rá. A tömeg­sport céljaira emelt létesítmények a „bajnokgyártás” áldoza­taivá váltak, hiszen az edzők munkáját is a minősített spor­tolók száma alapján ítélték meg. Senkit nem érdekelt, hány gyerek vesz részt az egészségmegóvó foglalkozásokon, mindent az éremszerzéseknek rendeltek alá — emlékeztetett Kaszparov. Szavai szerint egyfajta „álprofizmus” alakult ki a szovjet sportban, hiszen a nyugati gyakorlattal ellentétben nem ön- fenntartóak az egyes sportágak, vagyis a teniszen, a labda­rúgáson, a jégkorongon, a röplabdán „éíösködik” az íjászat, a lövészet, az öttusa, a birkózás, hiszen á felkészítéshez ott sem kisebb összegekre van szükség. A szépen festő beszámolók — amelyeket a Goszkomszport, az állami sportbizottság „egyen- lősdihez” ragaszkodó vezetői gyártanak valósággal megölik a tömegsportot. A profizmus elismerésével azonban végleg meg lehetne állítani a tömegsportra szánt pénzek átszivattyú- .zását az élsportba — jelentette ki a világbajnok. Kaszparov szerint- a profizmus sokkal több pénzt hozhatna az országnak, mint az eddigi kereskedelmi akciók. A nyugati kapuk feltárását azonban ellenzi a Goszkomszport apparátusa. Ugyanis ha bevezetik a profizmust, a sportoló függetlenné vá­lik, akkor mi szükség lesz a Goszkomszportra? A világbajnok több esetet idézett, amikor a szovjet sporthivatal — az állami 20 százalékon túl — még saját negyven százalékát is levonta egy játékos nyugati eladásánál. E feudális rendszer keretében a külföldön megkeresett pénzt pedig egyszerűen elveszik — állította Kaszparov, saját példáját hozva fel: 1988-ban csak a Goszkomszport egymillió dollárt szedett be tőle, három éve érvényes reklámszerződései után pedig mindeddig azért nem fizettek ki neki semmit, mert állítólag nincs megfelelő pénz­ügyi utasítás a sportreklámot illetően. Kaszparov szerint a sportolók kiszolgáltatott helyzetben van­nak, ezért csak kevesen vállalkoznak a sporthivatal munkájá­nak bírálatára. Az Ogonyok riportere ehhez hozzáfűzte, hogy a szovjet sportújságírók helyzete sem sokkal rózsásabb, elég egy „nem megfelelő” publikáció, s már nem utaztatják őket külföldre. A világbajnok szerint a sztálini adminisztratív rendszer ér­meket, a győzelem diadalát és mámorát óhajtotta, s ezért min­denre kész volt. A fokozódó verseny logikus következménye az ajzószerek használata: kiállhatunk az utcára, azt kiabálva, hogy mindez idegen tőlünk, hogy nálunk ez nincs, de mégis létezik — állapítja meg Kaszparov, s kitér arra, hogy a profi sport kegyetlen ugyan, de fegyelemre nevel. Az Ogonyok riportere szerint torz az a felfogás is. amely az egyes sportgyőzelmeket a szocializmusnak a kapitalizmus fe­letti fölényeként értelmezi. Érthetetlennek a Komszomol-gyű- lések a döntő nemzetközi mérkőzések előtt — az ideológiai dopping semmivel sem jobb az orvosi doppingnál. Kaszparov , e véleményhez csatlakozva javasolta, hogy szüntessenek meg a sportolók külföldi szereplésével kapcsolatos minden korláto­zást, a Goszkomszport monopóliumát. Példaként hozta fel a szovjet sakkválogatott és a világválogatott madridi jótékony- sági mérkőzését, amely 160 ezer dollárral gyarapította a szov­jet gyermekalap és az UNICEF kasszáját (az összeg felét az örményországi károsultak megsegítésére utalták át): az állami sporthivatal diihödten bírálta a találkozót — úgymond jogta­lanul használták a szovjet válogatott elnevezést —, mert a szovjet sakkozókat nem ő utaztatta, s a sakkszövetség is elha­tárolta magát e jótékonysági akciótóL Az Egszöv is elkezdte

Next

/
Oldalképek
Tartalom