Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-09 / 293. szám

4 1988. DECEMBER 9., PÉNTEK Saját szakállukra szavaznak? Találkozás a képviselővel Rendelet van, végrehajtása késik Mérget küldtek vissza Aszódról A szigetszentsniklósi válasz­tók találkozni szeretnének képviselőjükkel. Ebben nincs semmi különös, hiszen az or­szággyűlési képviselőnek idő­ről időre illik találkozni vá­lasztóival, elmondani, hogy mit végzett megválasztása óta. S azért is, hogy tájékozódjon, mi az emberek véleménye egy-egy kérdésben. Hogyan szavazzon a Parlamentben, mikor arra kerül sor. Bár valójában ez a formá­ja a képviselő és az állam­polgárok közötti kapcsolattar­tásnak, sok helyen formális összejövetelekké szürkült a honatyák és a lakosság kap­csolata. Nem akarom azt mon­dani, hogy jó néhány község­ben, városban még ezek a for­mális találkozások is elmarad­nak. Pedig az ellentmondások pagy része valahol ebben ke­resendő. Gondoljunk csak az Országgyűlésen meghozott döntésekre. Mindenki egyetért velük? Á, dehogy. Sőt! Több ezren hangosan felemelik sza­vukat, kinyilvánítva nemtet­szésüket. Igen ám! De ezek az emberek megkeresték-e képvi­selőjüket, megmondták-e neki azt, hogy miként szavazzon egy-egy kérdésben? Egyáltalán tudomására hozták-e, hogy fi­gyelik tevékenységét? Mert ha tudja a képviselő, hogy válasz­tói figyelik a képernyőn — hi­szen már mindent egyenesben közvetít a televízió —, bizony pern merte volna felemelni Olyankor a kezét, amikor sza­vazatával nem a választóinak akaratát fejezi ki. Csak na­gyon kevesen merik nyíltan el­játszani a becsületüket válasz­tóik előtt. De ne menjünk ilyen mesz- szire, hiszen az átlag állampol­gárnak a Parlament, s az ott megszülető döntések még min­dig valami nagyon távoli do­lognak tűnnek! Maradjunk a mindennapoknál, szűkebb pát­riánknál! A lakosság nagy ré­sze csak akkor kezd morgo­lódni egy-egy döntés miatt, amikor már nehéz visszacsi­nálni, vagy éppen az ellenke­zőjére voksolt olyan ember, akinek a többség bizalmat szavazott. Itt van például a ráckevei rendelőintézet esete. Minap írta meg lapunk, hogy a Csepel-szigeti nagyközségben A képlet tulajdonképpen egyszerű. Vannak cégek, me­lyek építtetni szeretnének va­lamit, s vannak kivitelező cé­gek, melyek elvégzik a mun­kát. Közéjük ékelődik a Pest Megyei Beruházási Vállalat, így természetesen sokszor vá­dolták már őket azzal, hogy e folyamat felesleges láncsze­mei. A pénzszűke miatt nem egy építtető döntött úgy, nem vásárolja meg a beruházók szolgáltatásait, és tehették, mi­vel erre nem kötelezi őket semmi. A kivitelezők sem ra­gaszkodnak a műszaki, a jo­gi és a gazdasági ügyeket szi­gorúan kézben tartó beruházá­si vállalat munkájához, ezért csökkent a megbízatásaik szá­ma, és ennek megfelelően a létszámuk is. Mint Scheuring János igazgatótól megtudom, jelenleg ötvenketten dolgoz­nak itt, és a tanácsi beruhá­zások mellett a legtöbb meg­bízatást az OTP megyei igaz­gatóságától kapják, a telep­szerű lakásépítés megszerve­zésére. — Vajon szükséges-e a je­lenlétük a beruházásoknál, vagy sem? Az igazgató és he­lyettese, Monori József, aki egyben a vállalat vezető jog­tanácsosa is, nem először hall­hatja ezt a kérdést. — Természetesen nem el­engedhetetlen a jelenlétünk — válaszolja kapásból a jog­tanácsos, és hozzáteszi: — Mint ahogyan egy válóper esetén sem nélkülözhetetlen a védőügyvéd, de nem árt, ha van. Szerintem az építtetők több száz aláírást gyűjtöttek össze, tiltakozva az új ren­delőintézet építésének terve ellen. Azt szeretnék, ha a ré­gi, szecessziós stílusú tanács­házát újítanák fel, mielőtt tel­jesen az enyészeté lesz. A hi­vatal mostani falai közé pedig beköltözhetne a rendelő. Igen ám, de az ellenkező értelmű határozatot nem önkényesen hozták a felsőbb szervek, ha­nem a tanácsülés szavazott ró­la. A tanácstagok döntöttek így. A több száz aláírás azon­ban arra enged következtetni, hogy a tanácstagok nem vol­tak tisztában a lakosság véle­ményével. Lehet, hogy meg S3m kérdezték őket erről, ha­nem csak úgy, a saját szakál­lukra voksoltak. De felidézhetjük a tervezett, Pilisborosjenő és Üröm között húzódó, négyszáz kilovoltos távvezeték sorsát is. A tanács testületé több, mint egy évti­zede jóváhagyta azt a rende­zési tervet, amelyben kijelölték a távvezeték helyét. Most pe­dig felháborodott tiltakozások jutnak el a hivatalos szervek­hez. Dühös állampolgárok ül­tetik le a falugyűlésen és fag­gatják az izzadó hivatalnoko­kat. Pedig elég lett volna a szavazás előtt megkérdezni az embereket, hogy mi a vélemé­nyük a távvezetékről. Igaz, jóval egyszerűbb rábólintani valamire, mint végiggondolni a szavak mögötti tartalmat. Tóth Jánoshoz, a Hazafias Népfront Szigetszentmiklósi Bizottságának titkárához futot­tak be a jelzések, hogy a la­kosság szeretne találkozni a képviselővel. Ennek ez eset­ben konkrét oka is van. A téli Ülésszakon tárgyalja a parlament a jövő évi költség- vetést. Nemrégiben olvashat­tak erről néhány gondolatot a Pest megyeiek lapunkban, s néhány tétel szöget ütött az állampolgárok fejébe. Ha ki­sebb mértékben is, de to­vábbra is támogatják a vesz­teségesen gazdálkodó vállala­tokat, ugyanakkor egyre ma­gasabbak lesznek a fogyasztói árak. Vagyis a népgazdaság terheit a lakosságra hárítják, őszintén szólva ezek a terhek már így is eléggé nyomasztó- ak. Ezen változtatni kellene valahogy! is megerősíthetnék, az az egy százaléknál alig magasabb összeg, amit a teljes beruhá­zás árából nekünk fizetnek, bőven megtérül. — A kivitelezők viszont máshogy vélekednek — teszi hozzá az igazgató. — Előfor­dult, hogy a versenytárgya­lásról visszaléptek, mert meg­tudták, mi tartjuk majd ke­zünkben a beruházás irányí­tását. Tudni kell, hogy min­den tízmillió fölötti beruhá­zás elnyeréséért versenyez­niük kell a kivitelezőknek. A kétmillió forint feletti terve­zési díj esetén szintén ver­senytárgyaláson dől el, melyik tervező cég kapja a megbí­zatást. Már a pályázat kiírá­sa is nagyon sok buktatót rejt. — Jelenleg kétszázötven pe­res ügyünk van — támasztja alá számadattal is a jogtaná­csos, hogy a munkájuk nem a puszta adminisztrációra korlá­tozódik. — Említették, hogy cégük szolgáltatásáért a beruházás arányában kell fizetni, ezek szerint az önök érdeke az, mi­nél többe kerüljön az épület. — A beruházás ára a ver­senytárgyaláson dől el, befo­lyásolni tehát nem tudjuk. — A vállalkozások korát él­jük, éppen önök maradnának ki belőle? — A szolgáltatásaink tar­talma és ára a jövőben sem változik, viszont szeretnénk korlátolt felelősségű társasá­got vagy más korszerű Folyik az adásvétel Részvénytőzsde Január elsejétől magánsze­mélyek is vásárolhatnak rész­vényt. De hol? Mert arra a kérdésre, hogy van-e Ma­gyarországon részvénytőzsde, száz megkérdezett közül leg­alább kilencvenkilencen nem­mel felelnének. Bizonyára azért, mert a tőzsdét jobbára egy teremnek képzelik el, ahol a részvények eladói és vevői találkoznak, alkudoznak. Ilyen terem valóban nincs, vannak viszont a hét minden keddjén tőzsdenapok, ahol — a budapesti Trade Centerben bankok közvetítésével folyik az adásvétel. Hogyne, hiszen már több mint hatvan valós — tehát nemcsak nevében az — rész­vénytársaság működik, és 70 milliárd forintnyi forgalom- képes részvényt tartanak nyil­ván. Ám annak megítélésében, hogy a tőzsdenapok betöltik-e a tőzsde szerepét, pénzügyi körökben is eltérnek a véle­mények. Akik úgy fogják fel, hogy a tőzsde nem okvetlenül terem, hanem üzletkötési me­chanizmus is lehet, azok sze­rint az értéktőzsdének leg­alábbis a csírái már létrejöt­tek. Az igazi piac azonban va­lóban nem alakult még ki. A keddi tőzsdenapokon szinte kizárólag az újonnan kibocsá­tott részvényeket forgalmaz­zák, hiszen egyelőre ritka esetnek számít, ha valamelyik részvénytulajdonos meg akar válni papírjától. Amíg bősé­ges a kínálat új papírokból, addig az úgynevezett másod­lagos forgalom nemigen ala­kul ki; érdemesebb új papírt névértéken venni, mint hasz­náltat a névérték alatti vagy feletti árfolyamon. A hazai pénztulajdonosok egyelőre rövid távlatokban gondolkodnak: a gyorsan meg­szerezhető osztalékra és nem a később nyerhető hozadékra figyelnek. Ezzel, szemben a fejlett piacgazdaságokban nem elsősorban azért vesznek rész­vényt, hogy egy év múltán, vagy egy éven belül biztosan felvehessenek némi osztalé­kot, hanem inkább azért fek­tetnek be egy-egy vállalkozás­ba, mert úgy vélik, hogy az sikeres lesz, és annak részvé­nyeit később a névérték tíz­szereséért vagy akár százszo­rosáért is eladhatják. szervezetet létrehozni, s fővál­lalkozásban lakásokat építeni és értékesíteni — magyarázza az igazgató. — Ezzel megfe­lelnénk a nevünknek, mivel eddig csak a beruházások le­bonyolítására vállalkoztunk. Mátrai Tibor A KRESZ kiegészítéséről és egyes rendelkezések módosí­tásáról szóló 4/1988. (VI. 30.) KM—BM együttes rendelet október elsején lépett hatály­ba. Ugyanis az Országgyűlés ez év tavaszán törvényt alko­tott a közúti közlekedésről, amelyben a közlekedés gya­korlati szabályait is érintő rendelkezéseket hozott. Ez a tény szükségessé tette több jogszabály, köztük a KRESZ módosítását is, ami néhány időszerű, a biztonságot erősítő változtatásra is kiterjed. A KRESZ-módosítás szerint olyan táblákat is ki kell majd helyezni, mint amilyenek pél­dául a vízszennyező vagy ve­szélyes anyagokat szállító jár­műveiket, illetve a fuvarozott tömeg mennyiségét jelzik. Próbaüzemelésre vártak De mikor láthatók majd az utakon az első, környezetvé­delmi célú KRESZ-táblák. Ér­deklődtünk a KM megyei köz­úti igazgatóságánál, a KRESZ- és útirányjelző táblákat gyár­tó Közgépnél, a Fővárosi Köz­területfenntartó Vállalatnál, végül a Pest Megyei Tanács közlekedési csoportjánál. A megkérdezettek válaszait összegezve elmondhatjuk, a KM-utakon a közúti igazga­tóságok feladata a forgalom- szabályozás, például táblák kihelyezésével vagy azok meg­változtatásával. Ebbe a mun­kába javaslattétel erejéig be­kapcsolódik a megyei tanács, éspedig az ötévenkénti te­rületbejárásokon túlmenően egyedi esetekben is, a konk­rét igények szerint. Az új, kör­nyezetvédelmi jellegű táblá­kat is egyedi elbírálás után helyezi majd ki a KM közúti igazgatóság;"« koasegi; -városi- utak esetében pedig mindig a helyi tanács dönt saját hatás­körben a táblaállításokról. Ám a gyártóktól kapott in­formáció szerint, bár az új táblák tervrajzai már elké­szültek, a sorozatgyártás még nem kezdődött meg. Általá­ban hat hónap az új táblák tervezésétől a gyártásig tartó átfutási idő. S mivel nem nagy szériákról lesz szó, csak az állandó szállítási útvonalak kijelölése után kezdődhet meg a gyártás. Ehhez azonban a veszélyes hulladékot fuvaroz­tatni kívánó vállalatok jelzé­sei, igényei még nem érkeztek be a KM közúti igazgatósá­gokra. Tehát egyelőre még papíron maradtak az új KRESZ-táb­lák. Hiába, lassan mozdul a gépezet környezetvédelmi ügy­ben, hiszen amíg nincs hová lerakni a veszélyes hulladé­kot, szinte feleslegesnek tűnik az új KRESZ-táblák felállí­tása. Csakhogy ezúttal a gazda­sági kényszer az, ami lépésre késztetett egy szállítási válla­latot, megelőzve a környezet­védelmi célú forgalomszabá­lyozás gyakorlati megvalósítá­sát. A Volán Tefuról van szó. E vállalat 2-es számú üzem­egységéről tudni kell, hogy ja­nuár elsejétől megváltozik a szervezeti felépítése, mert öt, önállóan gazdálkodó fuvaro­zó, egy műszaki és egy létesít­ményfenntartási és karban­tartási üzemegységgé alakult át. E kísérleti üzemegységek egyike, (a fővárosi Mogyoródi úti), szakosodik a veszélyes hulladékok szállítására orszá­gos hatáskörrel. Maráczi Sándor forgalmi üzemigazgató-helyettes és Szentgyörgyi Csaba főnökség­vezető elmondták: a Volán Tefu vezetői már két évvel ezelőtt foglalkoztak a gondolat­tal, hogy az országban meg­termelődő veszélyes hulladék fuvarozását vállalják. E fel­adat teljesítéséhez a megfelelő tárgyi, technikai és személyi feltételeket már megteremtet­ték saját keretből, csak az aszódi veszélyeshulladék-te- mető, november 10-i próba- üzemelésére vártak. Igaz, volt már idén nagyobb fuvarja a vállalatnak, mert augusztus 22 és november 19-e között 2000 köbméter galvániszapot szállítottak Zalaegerszegről Tatabányára — erre az adat­ra érdemes odafigyelni, mert a továbbiakban kiderül a közvetett- összefüggés a mo- nori-erdei környezetszennye­zési botránnyal! Nyugat-európai színvonal A Volán Tefu a feladat sú­lyának megfelelő komolyság­gal látott munkához. Mert bár az ÁDR-ből, tehát a veszélyes áru közúti fuvarozásának sza­bályzatából 1995-ig nem kö­telező vizsgáztatni a gépkocsi- vezetőket, a vállalat mégis ki- képeztette embereit, s felké­szítette járműparkját ugyan­csak az ÁDR-szabályok sze­rint. Az értesítési kötelezett­séget sem írja elő az ÁDR, mégis többletmunkát vállal­tak azzal, hogy telexen fel­hívták a szállítás útvonalába eső összes rendőrkapitányság, tűzoltóparancsnoikság és ta­nács figyelmét, gondolva az esetleges balesetekre, veszély- helyzetekben a teendőkre. Ä vállalat ma már 30 spe­ciálisan felszerelt, illetve át­alakított szállítójárművel ren­delkezik. Vannak gólyadarus, és UNICON-felépítményű, ke­retes emelővel ellátott konté­nerszállítóik, nyergesvontató­ik pótkocsival. S mivel az aszódi hulladéktemető, napi kapacitása 120 darab kétszáz­literes hordó befogadására al­kalmas, a Volán Tefu öt pó- tos vagy tíz szóló tehergép­kocsival tud oda anyagot szál­lítani. Hazánkban Aszódon van az első nyugat-európai színvo­nalú veszélyeshulladék-teme- tő, rendkívül szigorúak a biz­tonsági előírások. A szállító­járművek platóira csak úgy lehet föltenni a hordókat, hogy középen maradjon hely az aszódi labor dolgozójának a hordónkénti mintavételhez. Erre a műveletre azért van Szeptember óta a svéd Scandiaconsult cég szakembe­rei — mint független szakér­tők — alapos vizsgálatnak ve­tették alá a magyar vaskohá­szat helyzetét, szerkezetátala­kítási programját. A vállalko­zást a Világbank anyagilag is támogatta. A svéd szakértők átfogó jelentést készítettek, amelynek főbb megállapításait csütörtökön ismertették a ko­hászati vállalatok képviselői­vel és az újságírókkal a nem­zetközi kereskedelmi központ­ban. A svéd konzultációs cso­port leszögezi: a magyar ipar­szükség, hogy a visszaéléseket kiszűrjék, s ne kerüljön a te­lepre olyan anyag, amit ott nem szabad tárolni. A hely­színi mintavétel utáni analí­zis az idén kiderítette két esetben, hogy be nem jelen­tett anyagot akart lerakatni a Csepel Autógyár és az ÉGIS Gyógyszergyár. Mindkét szál­lítmányt visszaküldték a fel­adónak ! Bérbe vennék * 4 S éppen az ilyen felelőtlen visszaélések megelőzése érde­kében lépett igen gyorsan a Volán Tefu. Egy Liaz és az IFA nyerges szerelvényt kül­denek ki az NSZK-beli Ham­burgba, ahol a K. O. Storck Vergal cég speciális géplánccá alakítja azokat. E szerelvé­nyekre kamrás prést, centri­fugát, minilabort építenek. Ugyanis a veszélyes hulladé­kok jelentős része vízzel erő­sen hígított állapotban gyűlik össze. Márpedig a temető be­fogadóképességét hiba volna vízzel elfoglalni. Ezért az új berendezéssel még a feladó­nál a helyszínen ki lehet pré­selni a vizet a hulladékból, s így 70-85 százalékos száraz­anyag-tartalom érhető el, te­hát a térfogat is kisebb lesz. Magát a vizet pedig olyan feltereken préselik át, amilye­nek csatornába engedhető tisz­taságúra szűrik azt. Ezután pedig a minilabor dolgozója mintát vesz minden egyes hor­dóból, konténerből vagy tar­tályautóból, s a vizsgálat dön­ti el még a helyszínen, hogy Aszódra szállítható-e az így sűrített veszélyes hulladék vagy máshová. A mobil gépláncon végzik majd a mintavételt, s az ana­lizálást, de hogy kik, azt majd a jövő évi gazdasági lehetősé­gek szabják meg. Tény, hogy a géplánc a legfejlettebb nyu­gati technológiák egyikét va­lósítja meg hazánkban elő­ször. Végezetül érdemes idézni Maráczi Sándor forgalmi igaz­gatóhelyettes szavaiból, nem minden tanulság nélkül. — Mindenki tudja, hogy vannak átmeneti tárolók Bor­sod- Abaúj-Zemplén megyé­ben, Hernádkércsen. De sze­rintem sokkal több az illegá­lis, ideiglenes veszélyeshulla- dék-tároló. Nem ritkán elha­gyott bikaistállókban rejtik el a veszélyes hulladékot, s csak nagyon keveset derítenek fel még a katasztrófa bekövet­kezte előtt a hatóságok. Tehát lesz még munkánk bőven. Egyébként a Magyar Nemzet­ben megjelent cikk után a monori tanács elnökének is fölajánlottuk hogy november végétől, amikor a tatabányai fuvarunk befejeződik, átadjuk bérbe a felszabaduló 30 darab 4 köbméteres zárt konténe­rünket Ügy gondoltuk, hogy azokban, az erre a feladatra rendszeresített konténerekben a monori-erdei mérgezett föl­det biztonságosabban lehetne tárolni. Még a mérgezett föld kitermelését, konténerbe pa­kolását is vállaltuk. A napok­ban jelentkezett is a monori tanácselnök, hogy bérbe ven­nék a konténereket. Aszódi László Antal nak hosszú távon szüksége van a vaskohászatra. Ha ja­vaslataikat elfogadják és an­nak megfelelően átalakul az ágazat, versenyképessé válik a kohászat, és segíti a feldol­gozó iparágak gyors korszerű­sítését is. Az átalakulás után évente 200 millió dollár taka­rítható majd meg. A világpiaci helyzetet is ér­tékelve fontosnak tartják, hogy hazánkban megszűnjön az úgynevezett hosszú termé­kek (rúd- és idomáru) túlter­melése és számottevően növe­kedjen a lapos termékek, köz­tük a hengerelt áruk aránya. Gumi formacikkek Gyálon Gépalkatrészek, öntözési berendezések gumitömítéseit készítik Gyálon, a Szabadság Termelőszövetkezet gumiüzemében. Ter­mékeiket a Taurus Gumigyár által gyártott jó minőségű feke­te, fehér és színes kaucsuk nyerskcvcrékből állítják elő. Ké­pünkön: hidraulikus présgépen, sajtolási technológiával készül­nek egyedi megrendelésre tömítőclemek (Erdősi Ágnes felvétele) F. A. M. Az építkezés védőügyvédéi A beruházók is vállalkoznak Svéd szakemberek véleménye A magyar vaskohászatról

Next

/
Oldalképek
Tartalom