Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-08 / 292. szám
A FEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 292. SZÁM 1988. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Nehéz vele, nehezebb nélküle Gazdálkodni úgy, ahogy lehet Ali Mohamed Gamesz. Így hívták a tv-ben nyilatkozó férfit, aki valamelyik keleti országból érkezett. Ha tudná — derültem a furcsa véletlenen —, hogy Magyarországon gazdasági-műszaki ellátó szervezet elnevezését rövidítik így. A minden nagyobb településen működő intézmények közel egy évtizeddel ezelőtti keletkezésekor éles viták előzték meg a születésüket. Iskolaigazgatók, tanácsi intézményvezetők féltették tőle a pénzügyi önállóságukat, a gyors, rugalmas cselekvés lehetőségét. A Gödi Tanács vezetői szerint beváltotta reményeit ez a szervezeti forma, melynek hivatása, hogy gondoskodjék az egészségügyi intézmények, a rendelők, az idősek napközi otthona, az óvodák, az iskolák működési feltételeiről, a művelődési ház megfelelő körülményeiről, elvégeztesse a szükséges karbantartásokat, beszerzéseket, központosítsa az adminisztrációt, miáltal egy helyen bajlódhatnak a kettős könyveléssel, a pénzügyi nyilvántartással. Saját bevételből Az igazgató, a tanár így a gyermeknevelés-oktatás lényegi feladataira koncentrál, az orvos, a nővér dolga a gyógyítás. Ha rossz az olajkályha, ha megrongálódik egy berendezés, csak szólniuk kell vagy éppen sürgetniük az intézkedést, amivel kevesebb a baj, mint az igényekkel, a szükségletekkel, melyek fedezete a pénz, abból pedig mindig kevesebb van, mint amennyi kellene. Főként nehéz annak a tanácsnak a dolga, melynek területén alig akad egykét önálló gazdasági egység, a legtöbb e területen csak telephely, s a budapesti központnak már nem annyira érdeke, hogy segítsen a helyi gondok megoldásában. Borsiné Zoltán Erzsébet szerint az idén 38 millió forinttal támogatja fenntartásukat a helyi tanács, a gamesz teljes költségvetése 46 millió forint. A különbség saját bevételekből származik, s ezek között jelentős helyet foglalnak el a nagyközség művelődési házának tanfolyamdíjai, s más, a számlára érkező pénzek. — Ezzel kell gazdálkodnunk — mondja az osztály- vezető, akinek most egy kicsit akkor is fájhat a feje, ha éppen nem érzékeny az időjárás frontátvonulásaira. Töprengésre ad okot, hogy miből fizesse ki az előadói, a tiszteletdíjakra, egyéb más kiadósokra szükséges többletet, ami nem a költségvetés figyelmen kívül hagyása miatt alakult így. — Az áfák — említi a szóhasználat szerint az általános forgalmi adót —, az év közben történt áremelések, ezek borították fel a mérleget, ezt nem lehetett előre kiszámítani. Kilenc szakmunkás, héttagú pénzügyi csoport. Ezzel a létszámmal dolgozik 1982 óta a kisüzem, ahová úgy veszik fel s úgy tudják 6-7 ezer forintos bruttó átlaggal megfizetni a szakmunkásokat — akiknek ezenfelül még az számít előnynek, hogy nem kell a községből naponta kiutazniuk, helyben dolgozhatnak —, ha erényük a sokoldalúság, a vízvezeték-szerelő az elromlott olajkályhát is meg tudja javítani, a fűtő nemcsak fűt, hanem a karbantartás is dolga, a télre való műszaki előkészület nyáron. A villanyszerelő pedig ha kell, a szakmájától néha idegen munkát végez, ha a helyzet úgy kívánja, ha kollégái segítségre szorulnak, legyen akár anyagmozgatás a feladat. Nem szólhatnak bele Azt is panaszolják néhol, ha nem is Gödön, hogy az ilyen szervezetek helyi hatalommá nőttek a gondjaikra bízott intézmények fölött — hozom szóba a kérdést, azzal az információval folytatva, hogy egyesek panaszolják: nem szólhatnak bele a rovatgazdálkodásba, másokhoz csoportosítják át a megállapított kereteket. — Gödön ez nem lehetséges — közli Borsiné, tényként felsorakoztatja az információkat, melyek szerint a támogatások fő összegét előzetesen az intézmények vezetői részletezik, csak azután épül be kalkulációjuk a központi költségvetésbe. Évente kétszer összeülnek a vezetők, egyeztetik a szükségleteket, elemzik a helyzet alakulását. — Előfordul persze — jegyzi meg aztán —, hogy mondjuk az óvoda társasjátékot szeretne vásárolni, de látva az arányok Mozgáskorlátozott gyerekek Télapija Milyen fegyen a program? Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen programot szervezzünk, míg a Télapóra várunk. Ügy gondoltuk, olyasmit csinálunk majd. amit mindenki szeret... — így szól a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének meghívója a Télapó és a karácsony jegyében szerveződő műsorra, amelyet a mozgáskorlátozott gyermekek és testvéreik, valamint az egyesület dolgozói, aktivistái, tiszteletdíjasai gyermekei számára rendez. A műsor délután a művelődési házban lesz, december 17- én, délután egy órától körülbelül négy óráig, ám már most várják a gyerekek leveleit. Kedves Gyerekek! Kérünk benneteket, hogy feltétlenül írjátok meg a Télapónak, el tudtok-e jönni erre a délutánra vagy sem ... (A cím: Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete „Télapó”, 2600 Vác, Köztársaság u. 7.). alakulását, azt kell nekik mondanunk, hogy ezt nem tehetik, mert különben nem tudnánk kifizetni a villany- számlájukat. Ha pedig gyorsan, úgymond rugalmasan kell intézkedni, arra ott van a vezetőknek az úgynevezett rovatelőleg, készpénzben, amiről utólag számolhatnak el — folytatja. A községi infrastruktúra központja tehát az ellátó szolgálat irodája, amire bólintás a válasz, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a szív doboghatna élénkebben, amihez persze több élénkítőszer, vagyis pénz kellene, ha volna. Mindig a pénz Ebből kevés jut a régi épületek felújítására, márpedig ezek többsége régi az iskolák a művelődési ház kivételével. Nem valami jó érzés látni, hogy az orvosi rendelőkbe elkelne már az új bútor, lehetne gazdagabb az eszköztár, de hát itt már az jelentette a csúcsot — így az osztályvezető —, hogy sikerült beszerezni egy hordozható EKG-berendezést. A pénz most kell a gázvezetékhálózat építésére, s elment meg még elmegy az alsógödi egészségház felújítására, bővítésére, ahol a nőgyógyászati szakrendelést is megkezdhették. Talán a gamesszel sem könnyű, de nélküle még nehezebb lenne a tanácsi .intézmények fenntartása. Kovács T. István Virágok a textilen A kommunális költségvetési ütem Kertváros utcai galériájában ma, december 8-án 12.30 órakor Szekeres Erzsébet textilművész vi- rágakvarelljeiből és a tizenkét hónapot szimbolizáló textilképeiből nyílik kiállítás. Ez alkalommal új témával, más oldalról mutatkozik be a Gödöllőn élő művész a váci közönségnek, hiszen a népnagyományokban gyökerező, figurális faliszőnyegeit Kommunális galéria Könyvek és diákdalok Megjelent a Dunakanyar Ezekben a napokban jut el az olvasókhoz a Dunakanyar, a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság tájékoztatójának új száma. A 64 oldalas, sok képpel és illusztrációval tarkított folyóirat váci vonatkozású írásokat is tartalmaz. A szervezeti életről szóló beszámolóban olvashatjuk, hogy Vácott a DCM környezetkárosító tevékenysége is befolyásolja az idegenforgalom fejlődését. 1990-ig ez a helyzet jelentős mértékben változik. Vác hosszú távú tervei szerint műemlék városként, zenei központként, s vízbázisként is funkcionálhat. Vácott és vonzáskörzetében idén 65 jelentősebb, idegeneket is érdeklő kulturális és sportrendezvényt tartalmaz a műsornaptár. Volly István régi váci diákdalok után kutatott, ötvenedik érettségi találkozójára jött a városba, s egykori jegyzeteiből a diáknóták nagyon színes, változatos dalcsokrát nyújtja át az olvasóknak. A Könyvespolc rovatban Papp Rezső a Váci Könyvek címmel felújított sorozat első három kötetéről ír. Bemutatja a lap Losonci Lilla Dunakanyar című festményét, váci motívumokkal. A Sajtófigyelő rovat megemlíti, hogy a város engedélyt kapott a Naszály— Váci Fórum című lap indítására, majd hasábos cikkben ismerteti az egyik számot, sok sikert kívánva a további megjelenésekhez. Cserebere Cserebere-akciót rendez a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesületének váci szervezete december 10-én délelőtt az Ifjúság téri szakmunkásképző iskolában. Ez alkalommal tiszta állapotban levő felsőruházati s más nélkülözhető holmik találnak majd új gazdára. Szombaton Nem mese Pedig pontosan olyan volt, mint a mesében: a Vak Boty- tyán téri (ezután Migazzi Kristóf tér) szociális otthonban megjelent egy zökiség- gyümölcs kiskereskedő, és megkérdezte az idős lakókat, óhajtanak-e almát, narancsot, banánt, összeírta, ki mit kíván, s rövid időn belül szállította is a megrendelt gyümölcsöt . . . Mondhatnánk, hogy Szalai Tibor segítőkész, az idősekért akaró ember, hiszen aznap az ónos eső szinte járhatatlanná tette az utakat — főleg a már nehezen mozgó generáció számára. De mondhatnánk azt is, hogy a Földvári téri kereskedő jó üzletember, szakmájának tisztességes művelője. S ma ez utóbbi legalább olyan dicséretnek, elismerésnek számít, mint az előbbi. Mesébe illő ... —nos. Mozié» Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 8-án csak fél 6 órakor a Híd a Kwai folyón című kétrészes, Oscar-díjas angol kalandfilmet vetítik. Rendezte: David Lean. Könnyesre kacagjuk Naturalizmus Molnár Ferenc' Az üvegcipő című vígjátékában — melyet 9-én, pénteken 19 órakor a Madách Imre Művelődési Központ színháztermében láthatnak az érdeklődők — keserű emberi vallomást cukroz színpadi hazugsággá. Életének egy válságos pillanatát próbálja elpanaszolni az író, tanúként maga elé idézve a kor — 1924 — társadalmának egy-egy típusát, Negyvennégy éve történt Felszabadulásunk krónikája A Forte gyár jubileumi történetében olvashatunk a Vácot ért bombatámadásról. 1944. december ötödikén a légiveszély jelzésére nem maradt ideje a rádiónak. A szőnyegbombázás a legnagyobb károkat éppen a város déli részén okozta. Célpontja a Kodak (mai Forte) gyár volt. Negyvenkilenc bomba hullott a telepre, tizenhat telibe talált. öten vesztették életüket: Ulrich István, Sztonk József, Hlatki Miklós, Lukács Sándor és Potondi Margit. Két nappal később búcsúztatták őket az alsóvárosi temetőben. ★ A szovjet hadsereg korabeli lapjában, az Új Szóban P. Davidenko őrnagy számolt be a magyarországi harcokról. Így ír Budapest felszabadításának második szakaszáról — a váci csatáról: „A szovjet hadsereg 120 kilométer szélességben áttörte a német—magyar hadsereg védelmi vonalát és 60 kilométer szélességben vonult előre. Budapesttől északkeletre elérte a Dunát: miután elfoglalta Alsógödöt — a magyar fővárostól 17 kilométerre —, Bu- daoest körül volt kerítve. Különös hevességgel harcoltak Vácért. amelyet valóságos erődítménnyé építettek ki. A város köré apró elhárítókat emeltek, közéjük aknamezőket telepítettek. A nehéz fegyverek szállítása lehetetlen volt. De a szovjet hadsereg nem ismerte a „lehetetlen” szót. Vác december nyolcadikén felszabadult. Váctól északra 153 páncélkocsit semmisítettünk meg. Zsákmányoltunk 87 ágyút. 142 aknavetőt és 243 géppuskát.” ★ Csankó Lajos 1944. december 8. című verséből: A felhők akkor messzi menekültek, / árnyak lengtek és szívünkre ültek, / s a fájdalom már kőbe zsibbadott. / Az ősz végén és már a tél előtt / halál lépett égi holt lován / Duna-vízböl szőtte szemfedőt / teringette ránk mostohán. / Az ősz előtt és tán a sír előtt, t Ködbe omlott lassan a Naszály, / gyászos varjak rekedt károgása / ujjongott a sétány fáinál... ★ P. Davidenko szovjet hadi- tudósító így ír december nyolcadikéról: ,,A szovjet hadsereg a hajnali és a kora délelőtti órákban. g kosdi úton, Kösd irányából nyomult előre a városba. Nem sok lövés esett, a város aránylag épen került ki a háborúból. Egy szovjet tank fordult be a Széchenyi utcába, amikor egy német katonai teherautó robogott az Eötvös utcából a főtér irányába. Robbanás rázta meg a levegőt, a szovjet harcosok egyetlen lövése ronccsá lőtte a német járművet.” ★ Márai Sándor, aki a Duna másik ágának jobb partján. Leányfalun élt ezekben a hetekben, így ír a Budapesten 1945-ben megjelent Naplójában: Karácsony előtti délután. Az a bizonyos karácsony, melyről az angol rádió beszélője mint „a magyar történelem legtragikusabb karácsonyáról” emlékezett frieg a délutáni híradásban. Mi itt, a fronton éljük meg a karácsonyt, valamilyen valószínűtlen. álomszerű helyzetben. Szemben Vác, ott az oroszok; nem tudni semmi bizonyosat. milyen ott az élet? — de áthallani a Dunán a váci harangszót... ★ Vác Város Tanácsa városunk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából ma. december 8-án. 17 órakor a Bartók Béla Zeneiskolában kibővített ünnepi ülést tart. Szavalat után beszédet mond Farkas Vince, a városi tanács vb-tagja. Kitüntetések átadása után ünnepi hangversenyt ad a Vác városi KlSZ- kórus Brusznyai Margit, valamint a váci ütőhangszeres együttes. Fazekas László vezetésével. magunkat és romantika s kimondatva egyikükkel a kérdést: „Miért nem engedi az Isten, hogy az ember tisztességes legyen ezen a piszkos világon?” Hát miért nem? Aktuális lehet ez a kérdés ma is. ha mindennapjaink visszásságaira gondolunk. Naturalizmus és romantika egy lapon. A darab cselekménye szerint Adél, a Tavasz utcai panzió tulajdonosa. tíz évvel fiatalabb lakójába. Császár Pálba szerelmes, de józan megfontolásból' a korban hozzá illő Sipos Lajoshoz megy feleségül. A becsületére érzékeny műbútorasztalos — akit egyébként éppúgy Adél tart ki, mint Császárt — el is veszi, noha tudja, hogy asszonya szolid vagyonát hajdani gróf úrfi szeretőjéből alapozta meg. Császár úr, a szép fiú pedig kétfelé csapja a szelet, s feltehetőleg itt is, ott is csak a pénz érdekli. Ennek a mély fertőt teremtő környezetnek érzelmes és lelkiismeretes naivája Irma, a kis mindenes cseléd. Ö Sipr úrba szerelmes, s az esküvé. vacsorán az egész vendégse reg előtt kiabálja ki Sipo; megcsalatását, mert nem tudja elviselni, hogy szereimé becsapják, s nem ő lesz a felesége. Ahogy a századelő egy;’1 kritikusa írta: „Molnár Feren fonákságokban és kontrasztokban garabonciáskodó humora hancúrozik itt. Mint valami kis rossz vasgyúró, dagasztja az élet sarát. Ez a sár a szemünkbe freccsen, s mire ki akarjuk dörzsölni belőle, már elfelejtjük, honnan jött, könnyé vált. Könnyesre kacagjuk magunkat." A szolnoki Szigligeti Színház 1982-ben játszotta nagy sikerrel a Liliomot. Most Az üvegcipőt Garas Dezső rendezte, a főszerepeket Bajcsay Mária, Spolarics Andrea, Győri Emil és Szerémi Zoltán játssza nagy sikerrel, felemelő színházi élményt ígérve Vác közönségének is. N. P. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A Naszály Áruház decemberi meglepetése: a vegyesosztályon minden szerdán más és sm áru árengedménnyel kapható. már évekkel ezelőtt láthatták a váciak.. A képen Szekeres Erzsébet Szépség Írisze című akvarellje.
