Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1988. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Pártirányítás - másképpen A kézi vezérlés már a miié Az utóbbi évek változásai a társadalom minden rétegére kiterjednek. Erősödött egye­bek között a tanácsok nép- képviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellege. Mind­ez összhangban van a párt által meghatározott elvekkel, ugyanakkor a mindennapi munkában a korábbitól elté­rő módszerekkel és eszkö­zökkel valósul meg a taná­csok politikai irányítása. Szemléletes példákat találni erre Pilisen, ahol számos, más településre is általánosítható jegyek fedezhetők föl: közös tanács működik tanácstagi csoporttal, Nyáregyházán elöljárósággal, jó eredmények­kel és hétköznapi gondokkal Aktívan A legutóbbi választáson a körzetek összevonása révén a Pilisi Tanács tagjainak szá­ma a korábbi hatvannégyről 45 főre csökkent. Ez már a jelölésnél módot adott annak mérlegelésére, kik azok a ré­giek közül, akiik továbbra is aktívan hajlandók dolgozni a települések fejlődése érdeké­ben. A HNF nagyközségi bi­zottsága előkészítő munkájá­nak köszönhetően a legtöbb körzetben kettős, de akadt aihol hármas jelölés történt. A testület tagjai között Pi­lisen 15, Nyáregyházán 5 párt­tag van — tájékoztatta az MSZMP Monor Városi Jogú Nagyközségi Végrehajtó Bi­zottságát legutóbbi ülésén Bu- kovszki István, a pilisi párt- bizottság titkára. — Ez 45, il­letve 41 százalékos arányt je­lent. Rajtuk keresztül — a helyiek úgy ítélik meg — meg­felelően tudják érvényesíteni a tanácsi munka pártirányítá­sát. Bár nyilván hasznos len­ne a rendszeresebb összehí­vásuk, tájékoztatásuk. Eddig általában személyi kérdések tárgyalásánál egyeztettek, de célszerű lenne például az éves tervek tárgyalása előtt is kö­zösen felkészülniük. A kommunista tanácstagok többsége — tizenhatan — helyben dolgozik, az ő mun­kájukat alapszervezetükben rendszeresen értékelik és fi­gyelemmel kísérik. Az igaz­sághoz tartozik, hogy túl sok ösztökélésre nincs szükség, hiszen alaposan kivették ré­szüket a teho és a társadalmi munkák szervezésében eddig is. A párton kívüli testületi tagokkal és a HNF-aktivisták- kal együtt dolgoztak a pilisi iskola felújításánál, a tanács­tagi alapok felhasználásával készült nyáregyházi és pilisi járdák, utak építésében, a piacterek kialakításán, kor­szerűsítésén. Kulturáltan A pilisi pártbizottság meg­különböztetett figyelmet for­dít a tanácsi pártalapszerve- zet munkájának segítésére. Az utóbbiak létszáma a gamesz- hez tartozó kommunistákkal együtt 11 fő. Nekik a politikai feladatok mellett fontos sze­repük van a munkahelyi köz­érzet formálásában, a kulturált ügyfélfogadásban. Tevékenyen közreműködnek az apparátus politikai és szákmai képzésé­ben, a megfelelő káderhely­zet lehetőségek szerinti ala­kításában. A helyiek megítélése sze­rint a települések tanácsi és politikai vezetése közötti kap­csolat jónak mondható. Ennek eredményeit a közösen végzett munkában, az egyre javuló ügyintézésben, a szervezett társadalmi munkában lehet lemérni. A községfejlesztési elképzelések megvalósítása ér­dekében koordinációs testüle­ti üléseket is szerveztek, aho­vá meghívták az érdekelt gazdasági és társadalmi szer­vezetek vezetőit. Igényesség Nyáregyháza — mint társ­község — elöljáróságának át­fogó segítésére is a fentiek érvényesek. A helyi pártalap- szervezet titkára ugyanolyan rendszeresen és hathatósan együttműködik velük, mint a pilisi pártbizottság vezetője. Ugyanez a körültekintés ta­pasztalható, amikor a párt­végrehajtóbizottság tárgyal a társközségekkel kapcsolatos témát. Előtte kikérik a he­lyiek véleményét, lehetőségek szerinti egyetértését. A korábbi időszakban — kényszerűségből — előfordul­tak úgynevezett „kézi vezér­léses” megoldások is az együttműködésben. Ezt a gya­korlatot azonban megszüntet­ték, a pártirányítás sokkal kor­szerűbb formái révén az együttműködésben túlsúlyba kerültek a pozitívumok. Pili­sen és Nyáregyházán ennek gyümölcsei jórészt már beér­tek, de ez nem megelégedett­séget, hanem igényességet szül. Vagyis ismét szaporod­tak a tennivalók. Vereszki János Rettegnek a téltől Kinek nívódíj, kinek réftiálo Furcsán mutatkozott be idén Tél tábornok. A két héttel ezelőtt lehullott jelentős mennyiségű fehér hó­paplannak nem sokáig örülhettek a gyerekek, mert alig pár nap után elolvadt. Immáron egy hete viszont folya­matosan esik az eső, s ez nem kis bosszúságot — mi több, idegességet — okozott néhány monori családnak a Deák Ferenc utca 2. szám alatti társasházban. Igen, igen, eltalálta a kedves olvasó, ismét a beázásokról van szó, A leginkább érintettek az első lépcsőház II. emeletén lakók — azok közül is Nagy Sándor és csa­ládja. Hiába nyomom a lépcső­házba nyíló ajtó mellett a csengőt, nem hallani, hogy megszólalna, így kopognom kell Nagyoknál. Mindjárt beengednek Otthon van a fe leség és a férj is, no meg a négy közül a legkisebb gye­rek, a 21 hónapos Orsi. Nemrég költöztek A lakás legbelső szobájába vezetnek, s mutatják á falon az elázott tapétát, a vízfoltos plafont, a csuromvizes sző­nyegpadi ót. Kétségbe vannak esve, mert félnek, hogy a kö­zelgő ünnepek nem örömöt, hanem bánatot és keserűséget hoznak számukra. Nagy Sándor: — Hatvanöt négyzetméteres ez a tanácsi bérlakás, amelyet 1982, december 21-én vehettünk birtokba. Akkor még csak három gyermekünk volt, azóta született a legkisebb lányunk. A kisebb-nagyobb hiányossá­gokat hamar felfedezhettük a lakásban, de azért négy és fél évet lehúzhattunk benne. A gyakori beázások miatt azon­ban tavaly április 29-én ki kellett költöznünk, a Schön- mann utcai lakótelepen kap­tunk egy ennél jóval kisebb cserelakást. Ott alig-a'lig fér­tünk el, türelmesen, de azért nagyon vártuk már a felújítás befejezését, a visszaköltözést. Ez a nap is eljött, hét héttel ezelőtt — október 21-én — tér­tünk vissza, de bár ne jöt­tünk volna . .. — A múlt héten — szerdán —, amikor elkezdett esni ak eső, egyszer csak aéra lettünk figyelmesek, hogy a plafonról csöpög a víz. Két nappal ké­sőbb, pénteken már teljesen kétségbe voltunk esve, mert valósággal zúdult a víz a te­tőről a lakásba. Minden kis edényt (gyerekkádat, lavórt stb.) el kellett helyezni a szobákban, hogy valahogy fel­fogjuk a vizet. Ez sem segí­tett, mert elázott a szőnyeg- padlónk, a tapéták már el­válnak a faltól. A kisebb szo­bánkban a nemrég vásárolt drága bútorunkat is a tönkre- menés fenyegeti. A szekrény­sor például jól megszívta ma­gát a tetőről lezúduló csapa­dékból ... Nagy Sándor né: — Megszűnt az áramszol­gáltatás a lakásban, most is csak két helyiségében van vil­lany, mert eláztak a belső vezetékek. Szóltunk egy sze­relőnek, aki azt mondta, hogy életveszélyes a vezetékrend­szer, ő nem tehet semmit, nem nyúlhat semmihez. Kép­zelje csak el, mennyire kell vigyáznunk a gyerekekre, ne­hogy áramütés érje őket. A férj illusztrálásul — hogy még szemléletesebbé tegye a dolgot — megnyomja a für­dőszoba kapcsolóját, s máris hallani a furcsa zizegő han­got, a kóbor áram cikázását a vezetékben. (A körtét már ki­vették, mert az is telefolyt vízzel.) — Több mint ezer forint lakbért fizetünk a lakásért, erre jön még a téli rezsi, ha­vonta 2 ezer 200—2 ezer 300 forint — folytatja Nagy Sándor. — Mi annak idején nagyon örültünk, hogy meg­kaptuk ezt a lakást, de a gya­kori beázások igazán meg­keserítik életünket. Egysze­rűen nem értjük, hogyan tör­ténhetnek ilyen dolgok, hi­szen nemrég fejezték be a felújítást. Még egyszer körbe­nézünk a lakásban, tényleg siralmasaik az állapotok Na­gyék otthonában. És még csak a tél elején tartunk. Kétmillióba került A lakások „gazdája” a Mo­nori Építőipari Költségvetési Üzem, amelynek vezetője, Ta­kács Endre igazán mindent megtett Nagy ék érdekében, hiszen még vasárnap is a helyszínen tartózkodott, s megpróbált intézkedni. — Valóban mi felügyeljük ezeket a lakásokat, de amióta a kezelésünkbe kerültek, azóta számtalan gonddal kell megküzdenünk, s szinte ál­landóan pereskedünk az egy­kori kivitelezővel, a Monori Építők Ipari Szövetkezetével. Ez a most befejeződött felújí­tás csaknem kétmillió forint­ba került, a vecsési költségve­tési üzem volt a kivitelező. Így utólag nehéz kideríte­ni, mi Okozta a lakások be­ázását. Nagyék azt mondják, hogy a külső falon a lefolyó- csatorna volt eldugulva. Az építési törmeléket állítólag oda söpörték be a felújítók ... Mindenesetre ezekkel a tető- tér-beépítéses lakásokkal már többször is meggyűlt a ba­junk. Szerintünk eleve rossz \rt»lt a tervezés, pedig még nívódíjat is kapott az épület megálmodója. Lehet, hogy kí­vülről valóban esztétikus megjelenésűek ezek a házak, de funkcionálisan már sok a baj velük. Annak idején az Építésügyi Minősítő Intézettel is megvizsgáltattuk a lakáso­kat, s ők is tervezési és kivi­telezési hiányosságokat álla­pítottak meg. Sokat tárgyal­tunk, civakodtunk a szövet­kezettel, amíg dűlőre jutot­tunk a garanciális javítások ügyében. Ezt a legutóbbi két­milliós felújítást is át kell hárítani rájuk, hiszen egyér­telműen bizonyítható az ő fe­lelősségük. — Rossz álmomban se jöj­jön elő ennek a három-négy lakásnak a gondja — folytat­ja kissé rezignáltan Takács Éndre. — Most mindenesetre azon igyekszünk, hogy minél előbb megszüntessük a hibát, s felújítsuk — még a karácso­nyi ünnepek előtt — a laká­sokat. Természetesen újra kell tapétázni, festeni a szo­bákat, a villanyhálózat is teljes rekonstrukcióra szo­rul. Aztán majd megint pe­reskedünk az építőkkel, mert ezek költségeit mi nem nyel­hetjük le. — Sajnálom én is Nagyékat, hiszen valóban nem minden­napi tortúrán kell keresztül­menniük. Rajtunk semmi sem fog múlni, a közeli napokban helyreállítjuk, kijavítjuk a hibákat Nagy Sándoréknál. Addig is kérjük a család tü­relmét és megértését. Epilógus helyett Nagy Sándor váltig állítja, hogy a csatornában felgyü­lemlett szemét és törmelék okozta a beázást. Azt mond­ja, szerinte tízperces munká­val ki lehetett volna tisztíta­ni, s akkor nem ázott volna be a lakásuk. Takács Endre szerint ezek a lakások védte­lenek. Olyat is beszélnek, hogy garázda elemek szoktak pusztítani, rombolni arrafelé. A tűzlétrán például bárki felmászhat, s azt csinál, amit akar. Azt azonban lezárni ti­los, valami ésszerű megoldást azonban ki kellene találni, mert félő, hogy ezek a nem kívánatos esetek ismétlődni fognak. Mindenesetre a monori költ­ségvetési üzem — s ezt Na­gyék is elismerik —; mindent megtesz, hogy ismét rend és elfogadható állapotok legye­nek a 65 négyzetméteres la­kásban. De vajon éreznek-e némi lelkiismeret-furdalást a tervezők és kivitelezők, netán a legutóbbi felújítást végzők? Gér József Gombán Számítógépek A körzet oktatási intézmé­nyei közül a gombai Fáy And­rás Általános Iskola rendelke­zik a legtöbb számítógéppel. Nem kevesebb, mint 22 masi­na áll a gyerekek rendelkezé­sére, a legtöbb Commodore 16-os típusú. A számítógépekhez nyomta­tókat és lemezmeghajtókat is csatlakoztathatnak. Az általá­nos iskola tanulóinak túlnyo­mó többsége szakköri foglal­kozásokon sajátíthatja el a számítógépek kezelését. Péteriben lllkislás-délnián Mikulás-délutánt rendeznek december 10-én, szombaton 15 órakor Péteriben, az Erkel Fe­renc Művelődési Házban. Egy órával később, 16 órakor a Komámasszony, hol a róka? című mesejátékot mutatják be. Ecseren csütörtökön 14 órá­tól nyitott ház, 15.30-tól logo­pédia, 16-tól a nyugdíjasklub foglalkozása, 17-től autóveze­tői tanfolyam. Gyömrőn 14-től az irodal­mi klub összejövetele. Maglódon 10-től a kisma­maklub foglalkozása. Mendén 18-tól a fotószak­kör és az ifjúsági klub össze­jövetele. Monoron 9-től a képző- és iparművészeti alkotókor fog­lalkozása gyerekeknek, 10-től 18-ig Pál Aranka gyömrői festőművész kiállítása, 17-től szövés. Péteriben 17-től a színját­szók próbája és sportköri ösz- szejövetel, 18-tól filmvetítés. Sülysápon 17-től KRESZ­tanfolyam. Úriban 14-től a nyugdíjas­klub összejövetele. Szombaton Egész nap Egész napos Mikulás-napi rendezvényt tartanak Mono- ron, a művelődési központban december 10-én, szombaton. A program 9 órakor kezdődik, és szeretettel várják a gyere­keket. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Tárlatlátogatóban Nem áthidalhatatlan a szakadék n A múlt hét végén —■ szom- í baton — Tóthné Fiel Mariann, Z a monori pártbizottság titkára ^ nyitotta meg Pál Aranka gyöm- íröi festőművész, rajztanár ké- zpeiből összeállított kiállítást a á Monori Művelődési Központ- í ban. A tárlat december 20-ig, f hétfőtől szombatig 10 és 18 íóra között látogatható. Az ^alábbiakban a megnyitó mél- í tató, értékelő szavait idéz- czük. Amióta világ a világ, az ember magyarázatát keresi annak: mi volt, amikor még semmi se volt? És hogyan lett, ami lett? Kezdetben mindenütt víz volt. A teremtő istenek földet kiáltottak, és megjelent a föld. Az istenek beültették fákkal, kijelölték a folyók he­lyét, és állatokkal népesítet­ték be. Az utolsó isteni pár, Jzanagi és Izanami az ég lebe­gő hídjáról lehajította és meg­forgatta az Ég Ékszerdárdá- ját, és létrehozta az óceánt. Egy csepp lehullott a dárdá­ról és sziget lett belőle. Kezdetben teremtő Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és se- tétség vala a mélység színén, és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett. És mondá Isten, kegyen világosság — és lön világosság. így képzelték el a világ meséjét a maják, a ja­pánok, Dávid király leszár­mazottjai. A görögök elképzelése sze­rint a mindenség a benne rej­lő erők folytán, az ellentétes elemek viszonyából — hol sze­relmes egyesüléséből, hol gyil­kos harcából — születik és alakul ki. Empedaklész görög, filozófustól származik a négy őselemről szóló tanítás. Sze­rinte a tűz, a levegő, a víz és a föld alkotják a dolgok gyö­kerét. A középkorban ez a rendszer teológiai szempon-. tokkal is kiegészült. így a négy őselemhez hozzá tartoztak a szelek, az évszakok, a paradi­csomi folyók, az erények és bűnök. Ugye milyen különös világ tárul elénk a mítoszokból? És e mitikus világ, a népek ősi hiedelmei nem tűntek el — tovább élnek az emberek tu­datában, a művészetekben. A természetfeletti erőkbe ve­tett hitnek óriási hatalma volt a gyenge emberen. S ta­lán e kiszolgáltatottság iránti tisztelet, vagy az örök emberi csodálat, az őselemek ereje iránt ihlette e képeket? Tudjuk, hogy az embert ha­talmassá tették alkotásai, a tudás, nincs szüksége már az istenekre — akiket ősei ter­mészeti törvényekkel szembe­ni tehetetlensége, rémülete te­remtett meg. A csoda szerte­foszlott, de a lélek olykor mégis, legyőzve az értelem szigorú realitásait, visszavá­gyik a grandiózus őserők ér­zelmi attitűdjeinek megjelení­téséhez. A mágikus erejű ter­mészetfeletti indíttatás, a le­nyűgöző erők megjelenítése az alkotás folyamatában ki­teljesedve, elkápráztatóan tér vissza Pál Aranka képeiben. Számára megadatott, hogy színeivel, formáival elmondja a szavakban kifejezhetetlent. Az önmagukban is ellentmon­dást hordozó grandiózus erők, a kavargó szél, a mindent el­söprő és jótét tűz, a szoron­gást keltő és elérhetetlen fé­nyességű Hold, misztikus ih­letésű, ugyanakkor magában hordozza személyiségéből fa­kadó érzelmeit, csodálatát a természet iránt. Engem ars poeticájához ve­zetnek el a szél, a tűz, a Hold ihletésű alkotásai, melyek in­díttatásában fellelhető Assi­si Szent Ferenc életfilozófiá­; ja: a mélységes természetsze- > retet, az őszinte, áldozatos i élet, mellyel a „teremtett vi­■ lághoz” közeledett. Megszemé­■ lyesítve, élő, érző lénynek, l testvérnek vallva mindent és ■ mindenkit környezetében. Hit- l vallásának legszebb megjele- • nítése a Naphimnusza: „Áldott i légy, Uram, s minden alko­tásod, / Legfőképpen urunk­i bátyánk a nap,... I Áldjon, Uram, téged, Hold nénénk és . minden csillaga az égnek...! tűz bátyánic, / Vele gyújtasz világot éjszakán. / És szép ő és erős, hatalmas és vidám... / Áldjon Uram, testvérünk, a testi halál, / Ákitől élő ember , el nem futhat...” i Megállít, felkavar az Eltá­vozás. A félelmet, szorongást, , menekülést az elsötétülő vi­lág elől — a halál gondolatát is áthatja az alkotó optimiz­musa. Bár véleményem sze­rint nem célja világnézeti kö­vetkeztetésig jutni vagy jut­tatni, bennem mégis egy me­■ tafizikai koncepció gondolatát is felébreszti, miszerint: a halál és élet úgy egészíti ki egymást, mint a holdat a tő­lünk mindig elforduló másik fele. Drámaiságát talán ezért is — nem szomorúnak érzem. Alkotásain elgondolkodva, többször felmerült bennem: Vajon nem a természet tisz­taságához való menekülés, az ősi elemek tisztelete, az ösi- ség mítosza játszik szerepet abban a vívódásban, melynek révén melankolikus, olykor mégis zaklatott önmagát, lelki egyensúlyát, boldogságát, saját emberi természetét igyekszik megtalálni? Szabadságát az álomban, a belső Én csend­jében keresni? Képei előtt áll­va én úgy érzem, hogy az élet értelmének, szépségeinek ku­tatása közben nincs áthidal­hatatlan szakadék a belső lel­ki történés és a természeti lát­vány megfestése között. Ábrázolásmódja szabad és oldott. A lágy, hullámzó vo­nalak a sötét és világos szí­nek csodálatos harmóniája az érzelmek tisztaságát, mélysé­gét, szelídségét, az elmúlás és az élet folytonosságának vég­telen örömét idézik bennem. Nem csoda hát, hogy leikétől leikéig hatol Tóth Árpád ver­se: „Állok az ablak mellett éjszaka, / S a mérhetetlen messzeségen át / Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd / Tá- vol csillag remegő sugarát. 7 Tán fáj a csillagoknak a ma­gány, / A térbe szétszórt mill­ióm árvaság? / S hogy össze nem találunk már soha / A jégen, éjen s messziségen át / Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy / Mint egymástól itt a földi szívek!” Nem elemezni akartam Pál Aranka festőművész alkotá­sait, hiszen az elemzéssel meg- ; fosztjuk őket titkaiktól, azok- : tói a titkoktól, melyektől cso­dálatosak, s melyekkel meg­adják számukra az érzelmi , töltés magasztos érzését. Elin­dítanak bennünk valamit... j valamit, ami csak számunkra fontos — s talán eddig lel- ] künk mélyére zárt — érzel­met. Nekem — szavakkal el- mondhatóan — ennyit jelent j Pál Aranka barátsága. Képei ] láttán: „'..a rég tűnt idők ] igézetével / szíven érint a pil- í lanat...” < Kérem, ítélje meg ki-ki egyénileg, hogy halvány-kék s ösvényein merre halad. s Kulturális programúk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom