Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-08 / 292. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1988. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK VIsszaszerzik a hírnevüket Akár házhoz szállítják a sört y a napoKöan sormmtaöolt nyűt a Kossuth Ferenc ^ utcában. Ebből az alkalomból beszélgettünk Csanád ^ Lászlóval, a Kőbányai Sörgyár ceglédi kirendeltségé- í nek vezetőjével. — Önök már régóta vágytak erre az üzletre. Viszont jó néhányan elhúzták a szájukat és azt mondták: inkább tejboltot kellett volna létesíteni. — Azt nem tudom, hogy a tejipari vállalat miért nem nyit mintaboltot, és ez nem is rám tartozik. Azzal ugyancsak tisztában vagyok, hogy egyesek jobban örültek volna egy más célokat szolgáló kereskedelmi egységnek. De az az igazság, hogy nekünk dédelgetett álmunk volt ez a hely, ahol állandóan lehet kapni a termékeinket. Ezt a többi között az az igény keltette életre, hogy bizony szombaton és különösképpen vasárnap nem egyszerű dolog sörhöz jutni. Bolti áron — Mit kínálnak a vevőiknek? — A termékskálánk valamennyi árufélesége kapható: a kőbányai és a közkedvelt Dreher sörtől kezdve a Schwechaterig — mindennap frissen, kiváló minőségben, s persze bolti áron. Ezzel is — mármint a minőséggel — próbáljuk visszaszerezni cégünk nyári sörromlások miatt megtépázott hírnevét. Egyébként árulunk még söröskorsót, poharat, alátétet, kötényt és hordóvéget. A későbbiek során ajándéktárgyakat — abroszokat, szetteket, hamutálcákat — is kínálunk. Helyben nem — Ilyenkor az elején általában minden cég igyekszik valami újdonságot bedobni... —Az újdonsággal mi sem fukarkodunk. Ugyanis előrendelést veszünk fel és két ládán felüli mennyiség esetén vállalkozunk a sör kiszállítására — bármilyen családi vagy vállalati rendezvényre. Gondolom, karácsony és szilveszter táján többen veszik igénybe ezt a szolgáltatásunkat. A termékeink 60 százaléka féléves szavatosságú, tehát csupán a tárolást kell megoldani és nincs többé cipeke- dés. Egyelőre nem számolunk fel díjat a szállításért, ameny- nyiben az igények megnövekednének, akkor is minimális összeget kérnénk. — Nem lesz ráfizetés, hogy csupán bolti áron forgalmaznak? —Semmiképpen sem lehet ráfizetés. Abból indultunk ki, hogy miért kell nekünk a forgalmazás jogát átadni másoknak? Miért ne értékesíthetnénk ugyanúgy, mint a kiskereskedelmi vállalatok? Ráadásul, miután mi vagyunk a gyártó cég, még különböző kedvezményeket is megengedhetünk magunknak. Egyébként nem akarunk mi éles bolti konkurenciát. — Lehet-e a helyszínen fogyasztani? — Valószínű, hogy ez a döntésünk népszerűtlen lesz, de a helyszínen nem fogyaszthat senki. S ezt az elképzelésünket a jövőben sem fogjuk megváltoztatni. Egyelőre úgy tervezzük, hogy naponta — kedd szünnap — 13-tól 19 óráig, szombaton és vasárnap pedig délelőtt tartunk nyitva. Tavasszal és nyáron majd hűtött italt kínálunk a .vevőinknek — ez a környék élelmiszerboltjaiban nemigen fordul elő. Annak, aki 100 forint fölött vásárol nálunk, söralátéteket, a későbbiekben pedig ilyen jellegű reklámtárgyakat ajándékozunk. — Az üzletek többsége — elsősorban tárolási gondok miatt — idegenkedik az üvegvisszaváltástól. önöknél menynyire történik ez rugalmasan? — Olyannyira, hogy bármilyen mennyiségű üveg visszaváltására képes az üzlet, amelyet egy kis teherautó segít a munkájában. Kedvező benyomások — Azt viszont nehéz megállapítani, hogy valaki hol vásárolta a sört. — Ez nem gond. Minden sörösüveget visszaveszünk. i- Milyen az első napqk forgalma? — Kedvezőek a benyomásaink. Elképzeléseink szerint karácsonykor indul be a nagy forgalom. Reméljük, hogy ekkor már igénylik a házhoz szállítási szolgáltatásunkat is. F. F. A hajdani bűntényről Egy fekete felhő Szamocapalársta-szedők A hóesésben is szedték a szamócapalántának valót az al- bertirsa—dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben. A hideg szélben gépek segítik a munkát, majd fedett csarnokokban válogatják szét a palántákat. (Vimola Károly felvétele) Bajban a vasút? Égy vizsgálat tanulságai A MÁV csomóponti főnöksége a közelmúltban fejezte be a munkaidőalap alakulásának vizsgálatát a ceglédi üzemfőnökségen. Megállapították, hogy az első félévben kiemelkedően magas, 31,4 százalékos volt a betegnapok számának alakulása, s a veszteségidő is 24,7 százalékkal lett magasabb a hatodik hónap végéig. Az üzemfőnökség területén (beleértve a vasútállomást és a pályafenntartási főnökséget is) néhány munkakörben kifejezetten kritikussá vált a létszámhiány. Ennek következtében a forgalmi szolgálattevők, váltókezelők, forgalmi utazók, elsősorban vonatvezetők túlóráztatása irreális méreteket öltött. Az egy dolgozóra jutó havi átlagos túlóra meghaladja a 61,5-öt. A kötelező túlórán felüli munkavégzés megtagadása eddig még nem fordult elő, de elégedetlenség tapasztalható a dolgozók körében, ugyanis keresetük a személyi jövedelem- adó levonása miatt nem áll arányban leterhelésükkel. Habár nem bizonyítható, hogy a betegállományban töltött idő növekedése összefüggésben van a túlóráztatással, e feltételezés sem cáfolható. De egyes vasúti dolgozók nem tagadják, hogy míg korábban különböző betegségeiket eltitkolva vállalták a túlórát, ma már inkább orvoshoz mennek, ha pihenni akarnak, hisz félnek a progresszíve növekedő személyi jövedelemadótól. A dolgozók rossz.közérzetéhez hozzájárulnak a mostoha technikai feltételek is. A mozdonyvezetők gyakran maguk bütykölik meg a kisebb hibákat. A frekventált munkakörökben dolgozók megfelelő helyettesítéséről a létszámhiány miatt sem képes gondoskodni a MÁV körzeti üzemfőnöksége, mert nincs szakmai utánpótlás. Ugyanis a vasútnál sok munkakörben folyamatos műszakokban dolgoznak az emberek, egymást váltva, hétvégeken, ünnepnapokon is ellátva a szolgálatot, s ez nem vonzó a fiatal pályakezdőknek. A vasút egykori vonzerejét elvesztette. Ebben manapság a túlhajszoltság, s a kemény munkával arányban nem levő jövedelmek is szerepet játszanak. Nem véletlenül fogalmaznak úgy már a vasút helyi vezetői, hogy ha így megy tovább, elfogynak a mozdonyvezetők, váltókezelők, forgalmi utazók. Akkor pedig fennáll annak a veszélye, hogy egyik-másik vonat nem indul majd el. A. L. A. Abcnyba:* Kiállítás December 15-ig tekinthető meg az abonyi Sá'gvári Endre Tsz központjában az a képzőművészeti kiállítás, amelyet a nagyközségbeli falumúzeum rendezett Blaskó Sándor munkáiból. A fiatal művész Abonyban kezdte pályafutását, Heiling György helyi pedagógus tanítványa volt, most a Képzőművészeti Főiskola ígéretes hallgatója. Faügyek Eddig még senki sem jelentkezett Nem a bizonyítványt akarom magyarázni, hanem az Örkényi úton végrehajtott fakivágást — immár utólag megindokolni. A városi tanács távlati tervei között szerepel, hogy ha az anyagi eszközök erre elegendőek lesznek, az Örkényi út burkolatát nemcsak befoltozzák, hanem ki is szélesítik. Ezért a leendő úttükör felületét meg kell szabadítani az időközben veszélyessé vált nyárfáktól, akácfáktól. Sokan panaszkodnak, hogy miért nem ceglédi lakosok kapták meg ezeket a fákat, miért „idegenekkel’’ vágatjuk ki. A válasz egyszerű: ez idáig senki nem jelentkezett, hogy ilyen jellegű kitermelést vállalna — illetve, aki jelentkezett, kapott is lehetőséget. Ugyancsak szükségessé vált a Déli úton, az Eötvös téren és a Széchenyi úton nyárfák kitermelése. Ez utóbbiak a járda használatát tették lehetetlenné, míg az előbbiek már sok balesetet okoztak, illetve okozhattak volna — kivédhetetlenül. E balesetek megelőzése céljából kötöttünk megállapodást fakitermelő kisiparosokkal, akik a faanyagért — nem pénzért — megszabadítanak a veszélyes fáktól, amiket természetesen pótolni kívánunk a tavasszal. Fenyvesi Gábor Hétfőn Fórum a könyvtárban Az abonyi könyvtár és a nagyközségi pártbizottság december 12-én, hétfőn 17 órai kezdettel fórumot rendez a bibliotékában. Vendégeik a Cigány Újság szerkesztői lesznek. A nézők csak nevetni akarnak És Mink várják a megváltást ? A napokban a helyőrségi klub szervezésében, a Kos- suth Művelődési Központ kamaratermében Mikó Ist- ^ ván, a Thália Színház művésze és a Pastoral együttes ^ adott remek hangulatú műsort a Télapót váró népes ^ gyerekseregletnek és szüleiknek. A népszerű színész- í szel az előadás után beszélgettünk. Az újságíró legnagyobb öröme az olvasói levél, különösen az olyan, amelyik egyetért cikkével. Nemkülönben becsesék a dolgokat másképpen tudó levelek is. A névre szóló leveleket napokig hordozom magammal, büszkén mutogatom barátaimnak, s a köszönő választ — személyes ügyemnek tekintve — a magam nevében szoktam megírni. De a közelmúltban megjelent cikkemre küldött olvasólevélre a nyílt térben válaszolok. Temesközy István olvasónk, nekem kedves barátom, másként tudja az 1907-ben történt dánosi szörnyűségeket, mint ahogyan én azt megírtam, olyan forrás alapján, amelyhez — úgy véltem, kétség nem fér: irodalmunk egyik óriása, Ady Endre korabeli cikkéből. Ady Endre a nyomozó hatóságok és a törvényszéki tárgyalások hivatalos hírközléseiből merítve — a többi között — ezeket írja: „A dánosi pusztán négyszeres rablógyilkosság történt. Meggyilkolták Szarvas István csárdást és családját, valamint kocsisát. A két férfit, a gazdát és a kocsist késszúrásokkal ölték meg, a csárdás szép, fiatal lányán erőszakot követtek el, majd konyhakéssel átvágták a nyakát és hét késszúrást ejtettek a mellén. Az asszonyt megfojtották. Minden értéket összeszedtek. Mielőtt elmenekültek, fölgyújtották a csárda zsúpfödelét. A tetteseket nem tudták elfogni még hetek múlva sem.” (Ady Endre összes prózai művei, VIII. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest 1968. 282. 1.) „1908. április 22-től május 30-ig folyt a dánosi gyilkosság esküdtszéki tárgyalása, szinte naponta számoltak be az újságok hosszú tudósításokban a tárgyalásról. Május 30-án kihirdetett ítéletben három vádlottat életfogytiglani fegy- házra ítéltek. A gyilkosság egyik fővádlottja Kolompár- Balog Tuta volt.” (AEÖPM IX. k. 491. 1.) Ennyit a tényekről s a tényéknél is megdöbbentőbb bosszúálló fekete felhőről, amely elborította a lelkeket: az ország egész társadalma kárhozatra ítélt minden cigányt. Ezzel a borulattal, ádáz lincshangulattal szállt szembe magányosan Ady Endre, amikor — elítélve a gyilkosokat — felháborodott az embertelen nyomozási eljárások ellen. Cikkemben többszörösen idézem a költőt, aki mélységes igazság- és ember - szeretetében a nem bűnös cigányokat védelmébe vette. Erre az igazságérzetre napjainkban is nagy szükség van, mert megint lincselnék egyesek a cigányokat. A budai várpalota krisztinavárosi lejtőjén áll egy török kori kaputorony, tizenéves unokáimmal, akik a vár alján laknak, többször is megmásztam a tornyot. Az idén nyáron megállt az ütő bennem, a mellvéd belső falán vastag, méteres betűkkel virított a cinóberpiros felirat: „Kinyírunk minden cigányt!” Hidvégi Lajos KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Hálás szívvel mondunk mindazoknak köszönetét, akik szeretett édesapánk, id. CSOMA FERENC temetésén részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyeztek el. A gyászoló család. — Ritkán nyilatkozik a sajtóban, televízióban. Mi ennek az oka? — Általában, ha felkérnek arra, hogy beszélgessünk, akkor szívesen válaszolok. Az ok az, hogy talán ritkában keresnek fel. Egyáltalán nem vagyok zárkózott. Az biztos, hogy jobban szeretek játszani, mint a színészi munkámról beszélni. — A publikum csupán azt látja, hogy a színpadon mindent könnyedén csinál. A figurái természetesek, élnek. Tudom, hogy szerepe válogatja, de vajon mennyi munka van az alakításai mögött? — Valóban a szerepe válogatja, hogy melyikkel menynyi munka van. Ki kell találni, a figura hogy nézzen ki, milyen legyen a sorsa Nem elég, hogy az író megírja. És nekem nemcsak elé, de mögé is fontos gondolni. Természetesen a terjedelemtől is függ, hogy voltaképpen melyük feladat a nehezebb Persze, a terjedelem nem feltétlenül azonos a minőséggel Lehet, hogy egy kisebb szereppel többet muszáj foglalkozni. — Előfordult már,, hogy egy figurával gyötrődött, kínlódott? — Ó, nemegyszer akadt már erre példa. Hála istennek elég sokszínű az a paletta, amiből válogathatok. Így aztán a drámától az operáig mindent játszottam eddig, műfaji határok nélkül, és nyugodtan szaladgálok ide- oda. S talán éppen azért köny- nyítik meg egymás helyzetét a szerepek, mivel állandóan más műfajban lehetek. Ez nagyszerű, mert nem fásulok bele abba, hogy mindig ugyanazt csinálom. — Szokott-e visszaadni szerepet? — Álltaidban jóindulattal kezelek mindent, amiben látok egy kis lehetőséget — és ráérek — azt elvállalom. Amennyiben nagyon úgy érzem, hogy nem megfelelő ... Hát volt már, amit visszaadtam. A látszat ellenére igen kevés munka van ám a színészeknek. Mindenki megérzi az anyagi és egyéb változásokat. Mondjuk amiatt, hogy szörnyen szükségem lett volna a pénzre, még nem vállaltam el szerepet. Elsősorban a feladat izgat. Gyakran lebecsülik a?t, ha valaki kis tinglitangliban játszik. Ám az elején még nem lehet tudni, hogy mi lesz belőle, ugyanakkor lényegesen nehezebb megvalósítani egy ilyen figurát. — Hogyan viseli a népszerűséget? — Leginkább az előnyeit élvezem. Az emberek mosolyognak rám, kedvesen közelednek hozzám. Olykor van, aki ezt kínosan csinálja. Az mindenképpen jólesik, amikor a közértben kicsit szebb húst kapok. Persze nem érdemiem meg. Csak így mutatják ki a hálájukat, a néhány derűs percért, amit a komor napokba becsempészek. — Mit jelent számára a Pastoral együttes? Egy kaland vagy annál sokkal több? — Ezt aligha lehet már kalandnak nevezni. Hiszen lassan tíz éve dolgozunk együtt. Ez a munka az életem egyik része. Annál is inkább. hogy zeneszerzéssel ugyancsak foglalkozom, és az összes zenei elképzeléseimet a színházi munkák során velük közösen valósítom meg. Tehát ez egy komoly munka- kapcsolat. — Kemény időket élünk. Mire inspirálja ez? Mit tehet azért, hogy tompuljanak a dolgok? — Ügy gondolom, hogy nekem semmi mást nem kell csinálni, mint amit eddig. Sajnos, az emberek a napi gondok mellett nem kíváncsiak a színházi tragédiákra. Roppantul sajnálom, hogy más a fogadtatása Moliére-nek. és Shakespeare-nek, mint 10-20 évvel ezelőtt. A nézők — néha válogatás nélkül is — csak nevetni akarnak. Mert legalább addig úgy érzik, hogy könnyebb. De hát ebben az a fintor, hogv a legtöbb nevetés a visszásságokból és a keserűségek ilyetén való kinyilvánításából fakad. Hogy már csak röhögni tud a dolgokon az ember. Ám az nem elég, hogy röhögünk. Valamit tenni kéne. Ügy gondolom, hogyha mindenki a saját területén megpróbál... — Maximumot nyújtani? — Hiába nyújt valaki nyolc órán keresztül maximumot, ha a bére ehhez mérve a plafonon van és abból nem tud semmire menni. Itt rengeteg reformra lenne szükség. S azokról nemcsak beszélni kéne, de meg is valósíthatnánk. Nem tudo>m, hogy képes-e erre a társadalom. Mindenesetre ez az egész engem is érzékenyen érint, -mert nem egyedül élek. A családom' nekem is el kell tartanom. A színházjegy sem ingyen van. Egyáltalán nem mindegy, hogy akiknek játszom, bejönnek-e, vagy esetleg meggondolják magukat és otthon maradnak. Egészen más dolog úgy játszani, hogy . fáradt, szürke emberek ülnek be a nézőtérre, és tőlünk várják a „megváltást”. Vagy eleve az-. zal érkeznek, hogy na, ma talán még egy jobb napom lesz, mint tegnap volt. — Mire készül? — December 30-án a mai negyvenévesekről szóló darabot mutatunk be a Thália r Színházban a Beatles együttes zenéjével, amit a kollégáimmal fogunk prezentálni. A Fővárosi Operettszínházban — ahol félállásban foglalkoztatnak — Frosht, a börtönőrt játszom a Denevérben. Az Ének az esőben című musicalben szintén jelentős feladat vár rám. A zalaegerszegi színházban pedig Vidor Hugo A párizsi Notre- Dame című regénye alapján készült Kemény Gábor és Tömöri Péter musicaljében Quasimodót formálhatom meg. A zene nagyszerű. Aztán másfél hónapig Kubában forgatok, egy magyar—kubai filmben Robinsont alakítom majd. Fehér Ferenc ISSN 0133—2500 (Ceglédi Hírlap) \
