Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

Két helyen Fogadóórák Monor két megyei ta­nácstagja tart fogadóórá­kat december 12-én hétfőn. Bakonyi György ezen a napon a tanácsház elnöki irodájában várja az állam­polgárokat 16-tól 18.30-ig. Dr. Szászik Károly ugyancsak december 12-én 16-tól 18.30-ig a Katona József utcai óvodában áll választói rendelkezésére. Mindketten kérik a mo- noriakat, hogy ügyes-bajos dolgaikkal, javaslataikkal, bejelentéseikkel keressék fel őket. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Pénteken, szombaton Kerámiavásár December 9-én és 10-én a Kézmű Gmk két tagjának, Fazekas Juditnak és Tölgyes Tamásnak kerámiamunkái­ból lesz kiállítással egybekö­tött vásár a gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban — mindkét napon 14 órától 20 óráig. Csütörtökön Véradónapok December 3-án, csütörtökön két községben tartanak ön­kéntes térítésmentes véradó­napot. Vecsésen a tanácsházán reg­gel 8 órától 15 óráig várják a donorokat a véradásra, Ül­lőn a művelődési házban 8 óra 30 perctől 15 óra 30 per­cig. A Vöröskereszt helyi ve­zetőségei kérik a 18 éven fe­lüliek minél nagyobb számú megjelenését a véradásokon. XXX. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1988. DECEMBER 7., SZERDA Elköszönnek a lakosságtól A segítség és a türelem kamata Monoron 1972-ben. Csatorna­mű Társulat alaíkult, majd eb­ből 1974-ben létrejött a Viz­es Csatornamű Társulat. 1976- ban tovább bővült a beruhá­zó feladata, mert belépett Gomba, Bénye község is, így megalakult a Monor Térségi Víz- és Csatornamű Társulat. Szép reményekkel és tervek­kel kezdte meg munkáját, hi­szen nem kisebb érdeket kel­lett képviselni, mint a három község polgárainak jogos igé­nyét. A lakosság okkal, már ré­gen vágyott egészséges ivó­vízre, és e vágy mögött meg­húzódott annak a gondolata is, hogy az egészséges víznek a felhasználáskor egy része szennyvíz lesz, tehát a fejlő­dés ez irányban is hatni fog. Közös célért Gondok akadtak az indu­láskor, de később is, mégis azt mondom így utólag, hogy nem a gondok függönyét kell elénk rakni és ezzel felszaba­dítani felelősségünket, hanem számolni kell az előre nem látható akadályokkal és ilyen A född forog tovább A tanfoák ötletei Dözsi néni irgalmatlanul mérges. Ott eszetlenke- dik egy rakás gyerek szem­ben a kapujával. Húzgálják a szánkóikat, ricsajoznak, do­bálják a házfalat a hógolyóik­kal, áthajigálnak párat a ke­rítésen is, be az udvarba. — Nem tűntök el innen mindjárt?! Eredjetek az isko­la elé! — Nem lehet, a tan’bá’ azt mondta, itt gyülekezzünk! — Pont itt? Ki mondta? Ki az a Tanba? Bözsi néni azt hiszi, a Tan­ba egy vezetéknév. Pedig ' em az. Legújabb keletű megszó­lítása a tanár uraknak: tan’- bá’. Nekem tetszik. Nem ér­zem tiszteletlenségnek, inkább közvetlennek, baráti becézés- nek. Bece- és gúnyneveik per­sze mindig voltak a tanárok­nak, de szemtől-szembe em­legetni soha, senki nem mer­te volna. Most viszont jön a tanár úr, és Bözsi néni hitet­lenkedve, földbe gyökerezve hallgatja: — Induljunk, tanbá? Min­denki itt van, mehetünk tan­bá! És a föld forog tovább, holott a tanbá még szánkót húzni sem restell. A tanbáknak egyébként más dicséretes erősségeik is van­nak. Azt mondja például a zeneileg Pet Shop Boys-on és miegyebeken edzett gyerek, hogy a tanbá vasárnap viszi őket a Zeneakadémiára. A szülő, akiben olykor már fel- rémlettek saját zenei nevelé­sének súlyos hiányosságai, a hírt kétségek között fogadja, és látja lelki szemeivel, amint gyermekét kiutasítják a te­remből, mert méltatlanul vi­selkedik. Ezzel szemben va­sárnap este jön kipirulton, és azt mondja: — Tök jól kitalálta ezt a tanbá! Jó. hogy elmentünk! S kiderül: a Kodály Háry Jánosából való részlet tetszett neki a legjobban. Meg a fér­fikórus. És aznap este fur­csamód nem üvölt a Danu­bius Rádió, viszont a család a „Varga Julcsa bő szoknyá­ja, ijjujujujujjú” kezdetű nó­tát fütyörészi. Llát lehet egy rossz szót szólni a tanbák ellen? —ez A Fővárosi Finommechanikai Vállalat a monori üzemébe felvesz férfi és női betanított munkást, villanyszerelőt, szerszá m készítőt, esztergályost és üzemtechnológust Bérezés: a kollektiv szerződés alapján, megegyezés szerint. jelentkezni lehet Csaoó Zoltán üzemvezetőnél, cím: Monor, Jókai u. 9-11. körülmények között kell a célért dolgozni. Így az ered­mény megérkezik, mert érte mentünk. Ha most a záróra előtt visszatekintek az eltelt útra, úgy látom: voltak ki­sebb törések, azonban a fő célt elértük. A vízellátás gondtalan ki­elégítését a meglevő vízibázis garantálja, 1981-ben a vízki­vételi lehetőség 1 ezer 500 köb­méter volt naponta. A kis víz­bázisra való tekintettel, a la­kásokhoz a bekötések csak kismértékűek lehettek. Az igé­nyek pedig egyre jobban nőt­tek. Ha visszagondolok arra, hogy reggel fél nyolckor men­tem a társulat irodájába és ott vártak már tízen, tizen­öten, akik be akarták vezetni a vizet a lakásukba és tud­tam, hogy ennek nincs meg­felelő háttere — mármint víz­készlet —, akkor azt hittem, hogy őszintén elmondtam a gondokat és a törekvéseinket. Nagy megnyugvás volt szá­momra, hogy ezek az embe­rek megértették, amit elmond­tam, elhitték. Most utólag is összefogla­lom azt, amit akkor elmond­tam, és hogy hogyan váltottuk valóra elképzeléseinket. A bekötések lehetőségének egyik alapvető feltétele volt, hogy az érdekeltségi hozzájárulások jelenjenek meg a társulat egyszámláján. A másik, hogy a vízbázis növelésének érde­kében ennek minden mást alá kell rendelni. A megrendelő­vel szót értettünk, és erre tö­rekedtünk. Nem kerülhetem meg, hogy a Pest Megyei Viz­es Csatornamű Vállalat anya­gi támogatását ne köszönjem meg. Nagyban befolyásolta — pozitív irányban — a mai helyzetet. Korlátozás nélkül Területünkön jelenleg a na­pi víztermelési lehetőség 4 ezer 500 köbméter. Ez azt je­lenti — a tények birtokában mondom —, hogy az elmúlt évben csakúgy, mint ebben az évben a legnagyobb száraz­ság idején sem kellett vízkor­látozást bevezetni. Ez a mi számunkra is öröm, de úgy érzem, a legnagyobb megnyug­vás a lakosságé. A társulat további beruhá­zási tevékenysége 1988. decem­ber 31-én megszűnik... Sok közreműködő Sajnálom, hogy a szükség- szerű csatornázási munkákban már nem tudunk részt venni — ennek hiánya a helyi ve­zetésnek egyre több gondot fog jelenteni —, így tájékoz­tatom a lakosságot, hogy 1989. január 1-jétől víz- é,s csator­nabekötés érdekében a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat monori vízműtelepét keressék meg. (Monor, Csév- haraszti út.) Tájékoztatom a lakosságot továbbá, hogy mit építettünk meg az eltelt időszakban: ide soroljuk a hat kutat, a 110 ki­lométer ivóvízvezetéket, a négy víztároló medencét, négyszáz közkutat, a vízműtelepet, a műszerautomatikát, a szenny­víztisztító telepet és a 14 ki­lométernyi csatornahálózatot. A társulat vezetése nevében megköszönöm a párt-, állami vezetés közreműködő segítsé­gét, a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, a Pest Megyéi Tanács, a PVCSV szákériibereinek együtt gondol­kodását, anyagi, szakmai és erkölcsi támogatását. Nem tu­dok minden együttműködőt, támogatót felsorolni, ezért el­nézést kérek — de köszönöm mindenkinek azt a segítő munkát, amelyet a beruházá­si program végrehajtásába befektetett. És nem utolsósor­ban megköszönöm a lakosság türelmét. Kapás István társulati elnök Eli szült a tisztító A Pevdi gyomról vegylgyára az elsők között ismerte fel a környezetszennyezés veszélyét. Másfél évvel ezelőtt kezdték el építeni azt a tisztítótelepet, amely már próbaüzemben mű­ködik. Ez azt jelenti, hogy fo­lyamatosan kötik a tisztító­rendszerbe az újonnan épülő üzemeket. Állandóan ellenőrzik a be- és kilépő víz tisztaságát (alsó kép). Naponta 509 köbméter szenny­víz tisztítására alkalmas a te­lep. Császár Sándor gépkeze­lő az egyik vegyszeres kezelő­tartály működését ellenőrzi (oldalt). i (Vimola Károly felvételei) i ■ Körzeti labdarúgó-bajnokság Itt az őszi végeredmény! Egy héttel az utolsó játéknap után tisztázódtak a még nyitott kérdések. Befutottak a még nem ismert eredmények, dolgozott a fegyelmi bizottság is, így tava­szig a következő az állás a ta­bellákon : FELNŐTTEK 1. Monori-erdő 14 10 2 2 48-18 32 2. Űri 14 9 4 1 44-21 31 3. Péteri 14 10 1 3 31-14 31 4. Dánszentu). 14 9 1 4 26-21 28 5. Gyömrő 14 9 — 5 31-16 27 6. Nyáregyháza 14 8 3 3 32-19 27 7. Vecsés 14 8 1 5 41-32 25 8. Ecser 14 7 1 6 26-30 22 9. Albertirsa 14 6 2 6 38-31 20 10. Mende 14 5, 2 7 23-34 17 11. Pilis II. 14 4 1 9 24-31 13 12. Csévharaszt 14 4 1 9 23-36 13 13. Tápiószőlős 14 3 2 9 20-35 11 14. Cegiédbercel 14 2 — 12 14-44 6 15. Törtei 14 — 1 13 14-53 1 (Megjegyzés: A győzelem három pontot ér! A fegyelmi bizottság a félbeszakadt Nyáregyháza—Ceg­iédbercel mérkőzés három pont­ját a pályán elért eredménnyel, 3-1-gyel a Nyáregyháza javára igazolta. Késve beérkezett ered­mény az utolsó fordulóból: Pilis II.—Törtei 6-1.) Az ifjúságiaknál az*utolsó for­duló eredményei: Mende—Vecsés 0-3, Gyömrő—Dánszentmiklós 3-0 (játék nélkül), Ecser—Péteri 1-1, Albertirsa—Űri 1-3, Nyáregyháza —Cegiédbercel 3-0, Tápiószőlős— Monori-erdő 2-8. IFJÚSÁGIAK 1. Gyömrő 11 9 — 2 35- 7 29 2. Vecsés 11 7 3 1 43-18 24 3. Dánszentm. 11 7 — 4 31-21 21 4. Monori-erdő 11 7 — 4 40-38 21 5. Nyáregyháza 11 6 1 4 29-15 19 6. Cegiédbercel 11 6 1 4 21-14 19 7. Péteri 11 5 3 3 18-11 18 8. Űri 11 4 2 5 23-22 14 9. Albertirsa 11 3 2 6 23-24 11 10. Ecser 11 3 2 6 19-26 11 11. Mende 11 1 — 10 14-41 3 12. Tápiószőlős ÍJ------­S ERDÜLÖK 11 10-60 T_ 1. Pilis 10 8 1 1 83-11 25 2. Üllő 10 7 1 2 63-19 22 3. Sülysáp 10 6 2 2 40-20 20 4. Monor 10 6 1 3 52-22 19 5. Gyömrő 10 5 1 4 43-24 16 6. Péteri 10 5 1 4 31-41 16 7. Nyáregyháza 10 4 1 5 29-30 13 8. Mende 10 3 2 5 18-30 11 9. Ecser 10 3 — 7 19-52 9 10. Vecsés 10 2 2 6 38-53 8 11. Monori Diák 10 — — 10 12-133 ­Végezetül egy hibaigazítás. Az utolsó forduló tudósításában téve­sen jelent meg a Tápiószőlős— Monori-erdő felnőttmérkőzés ered­ménye. A helyes eredmény: Tá­piószőlős—Monori-erdő 1-7. K. J. Porosodó könyveink A szocializmus világképéről Ahogy rövidülnek a napok és hosszúra nyúlnak az esték, egyre több időm jut az olva­sásra. Porosodó könyveim kö­zött akadnak vaskos, bőrbe kö­tött kötetek,' de vannak fillé­res, szakadt fedelű füzetecs- kék is, amelyeket érdemesnek tartok a megőrzésre. Ilyenek például: Peterdi Andor versei, Gárdos Mariska 1919-ben ki­adott írásai, de a legolcsóbb a 4 filléres füzet, mely „A szo­cializmus világképe” címet vi­seli és Mónus Illés 1937. ápri­lis 5-én tartott pártgyűlésen elmondott beszédét tartalmaz­za. Érdemes belőle idézni. •:3 A Horthy-korszakot így jel­lemezte: „Ez az uralom olyan légkört teremtett, amelyben a dolgok elvesztették igazi értel­müket és színüket.” A párt feladatát így jelölte ki: „Fel­adatunk első részét abban lát­juk, hogy a valóság képét raj­zoljuk meg. Mindaz, ami ma napjainkban történik, rettentő nagy fontosságú és történelmi jelentőségű.” Már akkor kitű­nően fölvázolta a hitleri fa­sizmus természetrajzát. Lelep­lezte a Szovjetunió elleni há­borús készülődést és tőkése­ket kiszolgáló, szabadságfosztó önkényuralmát. A jóslat be­vált. Idézem: „A fasizmus éppúgy el fog bukni, mint ahogy elbuktak a korábbi ön­kényuralmak is.” Beszédének további részében elemezte az akkori diplomáciai és a katonai helyzetet, majd rátért a Szovjetunió belpoliti­kai problémáira. Méltatta az addig elért sikereket és sza­vai szerint: „A társadalmak önálló, élő mozgásban, fejlő­désben lévő szervek.” Majd el­mondta, hogy „új generáció nőtt fel, akik nem élték át a forradalmat és a cári önkény- uralom szörnyűségeit és szem­bekerültek a régi gárdával.” „Az orosz demokrácia nagyon nehéz, mélyen járó probléma — mondta —, mert annak megteremtése és gyakorlatban való alkalmazása az egész bel­politikai helyzetet megváltoz­tatja. A Szovjetunió hatalmá­nak birtokosai elhatározták magukat a belpolitikai prob­lémák demokratikus megoldá­sára, de félnek az olyan ellen­zéktől, amelyik a szovjet al­kotmány gyakorlati alkalma­zása során keletkezhet, mint amilyenre ezt ők kívánatos­nak tartják.” A diktatúrát így jellemezte: „ ... aki fegyvert fog fegy­vertársára, forradalmártársá­ra, az nem tud megállni, s a fegyvert mindig alkalmazni fogja, valahányszor ellentétes nézetre, személyi, tárgyi, fel­fogásbeli differenciára talál.” Idézte a francia forradalom­kor keletkezett mondást a száműzetések és kivégzések kapcsán: „A forradalom felfal­ja a nagyanyját.” — mondta és így folytatta: „így jár min­den diktatúra, minden kor­mányzat, amely a kormány­zásból kizárja a szabadságot, a személyes biztonságot és a vélemények szabad mérkőzé­sét.” Mindezek után hozzátet­te: ..El a kezekkel a Szovjet­uniótól ! Hagyják magára. Problémáit maga oldja meg.” A párt és a munkásosztály feladata: „Az igazságért, sza­badságért, emberiségért, a szellemi és személyes szabad­ság biztonságáért a munkás- osztálynak kell síkraszállnia ... ne elégedjék meg, ha »szociá­lis olajcseppekkel« akarják őt kifizetni... a szocializmus nem önmagától valósul meg... nem lehet belenőni ... Az egész társadalmat kell felsza­badítani, hogy a munkásosz­tály is felszabaduljon.” Az 50 év előtti kapitalista fejlődést így tárta hallgatói elé: Az állam segítségét igény­be véve monopolkapitalizmus­sá vált Az ellene való orvos­ságnak ajánlotta: „Az állami beavatkozást korlátok közé kell szorítani... Demokra­tikus társadalomban az állam szerepe csak rendészeti igaz­gatásra szorul... A tapaszta­latok nyomán a tervszerűség­nek és a fogyasztás szükségle­teinek kielégítésére új gondo­lat, új terv: a vegyes gazdál­kodás terve született meg.” (Az állami és a magántermelésre gondolt.) Mónus Illés beszédé­ben kitért az Amerikában vég­bement változásokra is, ahol óriási ellentétek között polgár­jogot nyert az ésszerű terme­lésre való áttérés gondolata, amely megszüntette a lazaságot, a nemtörődömséget. Megszü­lettek a munkakódexek, me­lyek megszabták a munkabé­rek legkisebb összegét, határt szabtak a maximális munka­időnek és a heti munkaidő rö­vidítésében is eljutottak a 36 óráig. Elismerték a munkás kollektív jogát és a kollektív szerződéseket kötelező érvé­nyességgel látják el. II A beszéd befejező szavai, mondatai is kiállták már az idő próbáját, mely így hang­zott fél évszázaddal ezelőtt: „Minden szocialista a szabad­ságot, a humánumot, a társa­dalmi igazságot, az emberiség nagy ügyét képviseli. Ha el­hagyja eszmei tisztaságát, le­hetővé teszi, hogy mások emeljék fel és mások tegyék azt magukévá ... A szocialista pártok új feladata: kiemel­kedni az osztályjellegből, har­colni a szabadságért, a maga- sabbrendű társadalomért. Programok önmagukban nem érnek semmit... harcosai kell hogy legyünk a cselekvő de­mokráciának .. Ha pályakezdő lennék, bíz­nék a következő 50 évben is. Tarró József (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom