Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1988. DECEMBER 6.. KEDD ŐRI Kis meseírók a könyvtárban A szép beszéd ifjú művelői A gyömröi nagyközségi fel­nőtt és gyermekkönyvtár elég mostoha körülmények között működik a Petőfi Sándor Művelődési Ház épületének hátsó szárnyában. A gyer­mekolvasók még csak pár he­te járnak oda, azelőtt a Stein­metz kapitány utca elején lé­vő könyvesházban kölcsönöz­hettek könyveket. Időközben a kihelyezett zeneiskolával he­lyet cseréltek, bár a cégért még mindig nem vették le a bejárati ajtó mellől. Pedig az megtévesztő lehet, hiszen vál­tozatlanul ez olvasható: Gyer­mekkönyvtár, nyitvatartási idő... Mostoha feltételek a* 'A bibliotéka a mostoha fel­tételek ellenére igyekszik az olvasók kedvébe járni, bár erre igen szerények a lehető­ségek. A legnagyobb gondot a szűkösség jelenti, hiszen egyszerre mindössze öten-ha- tan ülhetnek le a terem köze­pén az asztalhoz. A raktáro­zási lehetőségek még ennél is zordabbak, a gyermek- és if­júsági irodalmi alkotások na­gyobb részét be sem tudják mutatni, mert a Ságvári End­re Űttörőházban kénytelenek tárolni. — Egyszerűen nincs he­lyünk a könyvek elhelyezésé­re — mondja Petrovics Taz másné, a könyvtár vezetője. — Megoldást talán csak jövő­re remélhetünk, amikor — az illetékesek ígérete szerint — elkészül a galéria. Ez sem je­lenthet azonban végleges meg­oldást, hiszen azt követően jó ha pár száz kötettel többet tudunk elhelyezni a polcokon. Mindenesetre igyekszünk az olvasók kedvében járni első­ik vasútállomásnál senki ** sem akart taxiba ülni. Pedig az érkező vonatok for­galma nagyobb volt az át­lagosnál. A piros magántaxi vezetője megvárta, amíg el­néptelenedik a környék, az­tán indított és a buszpályaud­varhoz hajtott. Talán ott több szerencséje lesz ... Tévedett. Az autó mellett elsiető emberek unott vagy közönyös arccal bámultak rá, senki sem akadt, aki beült vol­na mellé a kocsiba. Zsiga ke­rülte az éjszakai munkát. Kü­lönösen azóta nem taxizott késő este. amióta a gyilkos­ság történt Székesfehérvá­ron • • • Neki családja van, há­rom gyereke, nem engedheti meg magának, hogy felelőt­len legyen. Nem volt külö­nösebben bátor, de gyáva sem. Igaz, akadtak olyan utasai is, akiktől igyekezett minél előbb szabadulni. Ha csak rajta múlna, be sem en­gedné őket a kocsijába. De hát mit tehet? A családnak pénzre van szüksége, neki pedig ez a munkája ... Im­már egy éve taxizik. Marad­hatott volna a szervizben is, hiszen a jó autószerelőre min­dig szükség van. De neki ez kellett! Ágnes, a felesége ugyan előre figyelmeztette: nem aranybánya a taxizás, ne add fel a biztosat a bizony­talanért. Igaza volt. De hát Sanyi, a barátja addig erős- ködött. míg meggyőzte őt ar­ról, hogy megéri. Az első idő­ben jól ment a bolt. Akadt néhány külföldi vendége is. akik több napra lekötötték. Augusztusbán egy hétig a Balatonnál volt egv kanadai házaspárral. Fizették a szál­lást, az étkezést, úgy élt. mint a menők. Mindezért csak autóznia kellett, mosolyognia és udvariasnak lennie. A ka­nadaiak persze kihasználták sorban új könyvek és folyó­iratok beszerzésével. Ugyan­ezt a célt szolgálja a néhány hete alakult irodalmi klub, amely kis- és nagycsoportból áll. Ottjártunkkor a „nagyok” gyülekeztek a foglalkozásra. Valamennyien lányok, az 1. Számú Általános Iskola Vll/a. osztályába járnak. Varga Má­ria osztályfőnök — aki egy­ben a művelődési ház igazga­tója — javasolta a könyvtár vezetőjének az irodalmi klub megalakítását. Támogatta az elképzelést Fülöpné László Emília, a lányok irodalomta­nára is. A kicsik osztályfőnö­ke, László Károlyné is örült a klub létrehozásának, így tulaj­donképpen semmi akadálya nem volt az alakulásnak. De vajon mit tanulnak a gyerekek az irodalmi klub­ban, mire jók az együtt eltöl­tött órák? Elmúló szorongás Paulik Hajnalka: — Nekem négyesem van magyar irodalomból, de sze­retnék ötösre javítani. A me­seírás a legizgalmasabb szá­munkra. Már annyira belejöt-- tünk, hogy otthon is mindig azon gondolkozunk, milyen mesét írjunk a következő fog­lalkozásra ... Szépvölgyi Zsuzsanna: — A bátyám sokszor szóba hozta otthon a mesterét, aki­től elleste a fogásokat. Olyan áhítattal és szeretettel beszélt róla, hogy elhatároztam, me­sét írok róla. Véleményét ki­egészítettem néhány szép ki­fejezéssel, amelyeket édes­anyám „adott” nekem, így született meg „A mester” cí­mű igaz mese. amely a leg­jobban sikerült. Ennek na­gyon örülök, s remélem a következőkben is lesz kedvem mesét írni __ — Sok mindenre jók ezek a heti együttlétek — folytat­ja a gondolatfűzést Semper- ger Krisztina, aki magyar iro­dalomból ötös osztályzattal di­csekedhet. — Korábban ne­kem is voltak gátlásaim fele­lés közben, de már érzem, hogy műlóban a szorongás, ha szólítanak. Javulhat a ki­fejezőkészségünk a foglalko­zások nyomán, elsajátíthatjuk a különböző gesztusokat, gri­maszokat, arcjátékokat, s egy kis illemtant is tanulhatunk. Betlshemes játék — Most az ünnepekre ké­szülünk, egy betlehemes játé­kot mutatunk be a szülőknek karácsony előtt — folytatja Petrovics Tamásné. — Ha hívnak, bárhová szívesen el­megyünk szerepelni. Termé­szetesen az irodalmi klub minden tagja könyvtári olva­só, így kétszeres a hasznunk. Tervezzük a későbbiekben, hogy a lányokkal megtaníttat­juk a könyvtárhasználatot, a katalogizálást is. Úgy érzem, kis csoportunk jó úton indult el, szeretnénk sokáig együtt dolgozni. G. J. Gyomron Kerámiavásár December 9-én és 10-én a Kézmű Gmk két tagjának. Fazekas Juditnak és Tölgyesi Tamásnak kerámiamunkáiból lesz kiállítással egybekötött vásár a gyömröi Petőfi Sándor Művelődési Házban — mind­két napon délután két órától este nyolc óráig. Megoldást?) őt, de akkor is megérte. Több pénzt kapott tőlük búcsúzóul, mint a szervizben olajban, koszban dolgozva egy hónap alatt. De az utóbbi hetekben rosz- szul mentek a dolgok. Az em­berek inkább gyalog járnak, busszal vagy vonattal. Aki mégsem, azt vagy másik taxi, vagy az állami cég pilótái „csípik” el. Talán benne van a hiba, hogy nem elég erősza­kos, nem „lopja” el az uta­sokat. Ügy, ahogy azt néhány­szor a konkurencia már meg­tette vele. Túl sok ma már a személyszállító kisiparos. Leg­alábbis a forgalomhoz ké­pest... Az órájára nézett: mindjárt hat. Érdemes kimen­ni a kórházhoz. Lassan vége a beteglátogatásnak, biztosan akad valami, gondolta. Hárman ácsorogtak a kór­ház kijárata előtt, taxira vár­va. de négy-öt szabad kocsi is volt még előtte. Beállt a sor végére. Egy idősebb férfi bicegett feléje, aztán kinyitot­ta a kocsi hátsó ajtaját és lassan, nagyokat szuszogva beült. Zsiga indítani akart, amikor az előtte várakozó autó pilótája hirtelen kiugrott a Ladájából és integetve elin­dult feléje — Ezt megjegyzem magam­nak. haver, hogy elviszed az utasainkat — mondta a má­sik dühösen. — Találkozunk még ...! Zsiga nem szólt, csak a vál­lát vonogatta és vigyorgott. Tudta, hogy a játékszabályok szerint igaza van a másiknak, hiszen az korábban érkezett. De az utast, aki az ő kocsiját választotta, nem dobhatja ki... Gázt adott és indított. A másik férfi valami gorombát mutatott neki. de ez már nem érdekelte. Az úti cél felől kér­dezte az öregembert. Az mo­tyogva megadta a címet, az­tán hallgatott. Egész úton ... Zsiga az iménti jeleneten gondolkodott. Lám, nemcsak neki mehet rosszul a bolt, ha­nem a konkurenciának is. Ma már semmin nem lehet cso­dálkozni, gondolta. Közben megérkeztek. Nem volt valami nagy haszonnal járó fuvar, de több a semmi­nél. Az öreg kifizette a" kért összeget, aztán mindössze öt forint borravalóval toldotta azt meg. Zsiga megköszönte, pedig kevesellte a pénzt. De azt is látta, hogy utasa nem azok közé tartozik, akiknek módjuk van számolatlanul költekezni. Zsiga megfordult a taxival és a belváros felé hajtott. Ott talán akad valami, gondolta. Ha nem, akkor mára befeje­zi a munkát. Illő lenne vacso­rázni már, meg Ágnessel is beszélni kell. Az asszony az utóbbi hetekben sokat vitá­zik, durcáskodik a taxizás miatt. Más munka után kel­lene nézni. De mi lenne a jó? Ismét a szerviz? A többiek kinevetnék, hogy „csődbe” ju­tott. Nem, arról szó sem le­het! Meg aztán a kötöttség... Reggeltől estig csak a roboí. Igaz, ott legalább biztosan csurran-cseppen valami, de Zsiga annál sokkal többet akart. Beért a belvárosba- Az ut­cákon élénk volt a forgalom. Egy férfi állt a járda szélén, taxira várva. Zsiga kitette jobbra az indexet és megállt. Ma is tenni-venni kell A közömbösség sérti az időseket J A Skribek család még a múlt században a történel- mi Magyarország egyik felvidéki szlovák falujából in- ^ dúlt aratni a magyar Alföldre. Egy ilyen aratás után £ az egyik fiúk, János, Maglódon megszerette az ott ^ cselédeskedő sváb leányt, s házasságukból az alsó- ^ nyáregyházi Százados-majorban magyar gyerekek szü- < lettek. A 13 gyerekből — merthogy szép volt a gyer- f mekáldás — az egyik fiút Pálnak nevezték. Vele, a ^ nyugdíjasként is dolgozó egykori béressel beszélget- í tem az életéről. — Szüleim a gyáli Károlyi­uradalomban, a pestszentlő­rinci urasági birtokon, a Vá­rosmajorban, a ferihegyi, ha­lomi és lobi uradalmakban dolgoztak. Anyám cseléd, apám cselédgulyás volt. Az akkori gróf Andrási-uradal- mi székhely körül Vecsésen, szinte egészen Üllőig kiter­jedt nádas, mocsár világ volt. Apám sokszor mesélte, hogy teknőbe ültek és azzal evez­tek le Alsóhalomba szárcsa­tojást szedni, meg gvékény- katorcát, azaz fiatal g.vékény- gyökérhajtásokat gyűjteni, mert szegény világ volt, azt is megették. — Nagy családunk volt, 13 gyereket nevelt fel anyám. Én voltam a legkisebb. Öt­éves voltam, amikor Vecsés- re jöttünk. A Felsötelepen kezdtem iskolába járni, az­után 1927-ben nyitották meg a Martinovics téri iskolát, s oda kerültünk át. De nem so­káig, mert elszegődtem kisbé­resnek, Akkor az uuaság var­jú- vagy seregélyriasztásra, acatolásra, pásztorbojtárko- dásra fogadta fel az ügyesebb gyerekeket. Én apám ajánlása alapján lettem 10 évesen ura­dalmi tejes. Két szamárral hordtam az előre kimért te­jet a falusi házakhoz meg a Hangya szövetkezetbe. Nehéz volt, de akkor nem tanultak sokat a gyerekek, dolgozni kellett, ha élni akartunk. Nem volt olyan rohanás, mint ma, de nem is volt annyi ide­ges ember. Sajnálom a mai gyerekeket, nincs olyan él­ményanyaguk a természetről, a munkáról, a közösségi ösz- szetartozásról. mert daráló az életük: reggeltől bezárják őket óvodába, iskolába. Én úgy ismertem a vecsési ha­tárt, mint a tenyeremet, véd- tük is a természetet. — Szamaras béresként dol­goztam két évig. Fél kom- menciót kaptam. Egy egész kommenció 19 mázsa gabonát, lakást, világítást, tüzelőt, egy hold kaszálót, 1 hold kukori­caföldet, fél katasztrális bur­gonyát, 400 kvadrát kertet és 80 pengő éves juttatást jelen­tett akkor. Meg is becsülte az ember magát, nagyobb volt a Az utasjelölt imbolyogva lé­pett a kocsihoz, majd lehup­pant a hátsó ülésre. — Vigyen haza — mondta akadozó nyelvvel. Zsiga már bánta, hogy meg­állt, hiszen a férfiból dőlt az italszag, s a jelek szerint csak halovány fogalma volt arról, hogy hol is van. — Hová vigyem? —kérdez­te bosszúsan. — Haza... — böfögte az idegen, aztán többszöri kísér­let után sikerült végre kinyög­nie a címet. Zsiga elindult, de alig tett meg pár saroknyit, amikor utasa horkolására lett figyelmes. Gázt adott, hogy minél előbb kiérjen a város szélére, ahová a férfi menni akart. Már közel volt a cél­hoz, amikor az utas váratla­nul felnyögött, forgolódni kezdett... , — Hányingerem van... — kezdte volna, de a mondatot már nem tudta befejezni... Zsiga iszonyú dühbe gurult. Lehúzódott az út szélére és megállt. Kiszállt a kocsiból, hátrament és kirángatta a férfit a hátsó ülésről. — Az istenit’ — mondta közben. — Ez sokba fog ke­rülni ... A férfi bambán nézett rá és vigyorogni kezdett: — Majd a feleségem ... m... kifize­ti ... Nálam nincs egy fillér sem... — mondta, aztán mint­ha semmi sem történt volna, otthagyta a taxit és elindult az utcán. Tsiga döbbenten bámulta, ^ aztán utána vetette ma­gát. Elkapta a férfi kabátjá­nak a szélét, a földre lökte az utasát és ütni-verni kezdte ... Csitári János (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) fegyelem, mint ma. Két év után ökrös szekéren lettem béres és a felnőttek is job­ban maguk közé fogadtak már, de egy ideig továbbra is csak fél kommenciót kap­tam. Az örömöt az urasági in­téző szakította meg. Apámat felszólította, hogy kiöregedett, keressen új munkát, uradal­mat, mert nem szerződteti a jövő évre, csak engem, meg a bátyáimat. Ez nagyon mell­be vágott: hát csak ennyit ér az ember, amíg bírja, dol­gozzon annyit, hogy tönkre­menjen, azután meg is dögöl­het? Akkor szegődtünk el a tornyoslöbi zsidó urasághoz, aki szavatartó ember volt. Két évet lehúztam ökrös bé­resként ott is, mikor a bá­tyám — aki a Hoffer gyár­ban volt öntő — megkérdez­te: te, én 24-25 pengőt kapok hetente, nektek mennyi jut? Még a fele se jött nekem ki, hát ezért mentem én is az iparba a bátyámék után. Előbb segédmunkás, majd he­gesztő lettem. 1940-ben 21 évesen tettem belőle szak­munkásvizsgát. Aztán gyorsan követték egymást az esemé­nyek. Megnősültem, s alig né­hány napos volt a lányunk, mikor rámhúzták az angyal­bőrt. Megjártam a Don-ka- nyart, Ogyesszáig meg Nyiko- lajevig sodort az esztelen há­ború. Kaptam egy légnyo­mást, ezzel kerültem haza. Máig érzem a hatását. Ezért voltam mérges, mikor a fel- szabadulás után valami hiva­talos ember megkérdezte, mi­nek mentem az orosz frontra? Mondtam is neki egy cifrát. — öt hold földet kaptam a földosztó bizottságtól 45-ben, de az ipari munkahelyemet ifcfnegtart.ottam. 1948-bari a gyáriak már kezdték monda­Maglódon kedden 10 órától Télapó-műsor kisiskolásoknak. Mendén 16.30-tól könyvtári órák, 18-tól ifjúsági klubfog­lalkozás. Sülysápon filmvetítés a mű­velődési házban 18-tól: Trón, ni: te, add el a földet, mert tszcs lesz. Nem hittem el. Aztán egyre gyakrabban mondták a gyárban később: nem lehet kétlaki életet élni, legyek inkább paraszt és lép­jek a Zöld Mező Tszcs-be. Nem álltam kötélnek. A jut­tatott földet ugyan be kellett adnom a közösbe, de vettem helyette másikat. Azon gaz­dálkodtam 1960-ig. Egyszer, mire hazaértem a pesti mun­kahelyről, a feleségem valami fenyegetéstől félve az agitá- lóknak írásba adta, hogy a vett földet az Ezüstkalászba adja. Akkor annyi mende­monda járta, hogy kit, mikor, hogyan kényszerítettek a kö­zösbe. Volt olyan vecsési, akit Nyáregyházán értek utol az agitálók és ott írt alá. Ki gondolta akkor, hogy mekko­ra fejlődést hoz a közös gaz­dálkodás? Még az agitálók se igen. Mert tény, hogy az el­múlt negyedszázadnyi közös gazdálkodás a fogyatékossá­gokat, hiányosságokat is mér­legelve óriási fejlődést hozott és szinte felszámolta a régi parasztvilágot. — Én azóta se szakadtam el a mezőgazdaságtól. Tíz éve, hogy az iparból nyugdíjba ke­rültem, de ma is bikát, jó­szágot tartok, gazdálkodók. Azért is, mert kevés a nyug­díj, meg amúgy is szeretek a jószággal bánni. A gyerekeim — kettő van belőlük — azon­ban már az iparban nőttek fel. — Elégedett vagyok a sor­sommal, még akkor is, ha a megélhetésért ma is tenni- venni kell az udvaron. Apám 42 évet dolgozott, mégse ka­pott az uraságtól semmi nyugdíjat. Ezt se kell feled­ni. Csak legalább ma is olyan fegyelem lenne, mint azelőtt, mert higgye el, azok az anal­fabéta cselédek köszönés nél­kül nem mentek el egymás mellett, nem irigykedtek így, mint ma. Nézze csak meg, hogy hány iskolázott ember köszön ma az utcán! S ez a közömbösség sérti leginkább az idősebbeket. Pedig kellene az összefogás, van veszíteni­valónk! Orosz Károly avagy a számítógép lázadása (színes, szinkronizált ameri­kai sci-fi). Úriban 12-től Mondok tücs­köt, bogarat — rendhagyó iro­dalomóra, 16-tól Mikulás­diszkó óvodásoknak, iskolá­soknak. Az EUR-szabvány szerint Mende határában az egykori gabonatárolóban működik az ERFA — Erzsébeti Faipari Kisszövetkezet. A látszólag fővá­rosi érdekeltségű kisüzem 25 dolgozója félkésztermékeket, par­kett-frízt gyárt az incsői fafeldolgozó üzemnek, az ausztriai és nyugatnémet cégeknek pedig az EUR-szabványnak megfelelő raklapokat. Naponta 350—400 raklapelemet és 5—6 köbmé­ter parkettalécet fűrészelnek fel. Képünkön Molnár István és Hamar Attila a nyáron üzembe állított fűrészgép mellett. (Vimola Károly felvétele) Üj üzlet nyílt Mono- ron. a Forrás melletti üzletsoron. Kabátok, dzsekik minden kor­osztálynak, szoknyák, blúzok, táskák és egyéb kiegészítők. Cipzárak nagy válasz­tékban. Nyitva: kedd­től péntekig 8—12-ig és 13—17-ig, szomba­ton délig. HIRDESSEN A MONORI HÍRLAPBAN! Az Edász Vállalat Esztergomi Üzemigaz­gatósága felvesz váci és nagymarosi állo­másokba elektrtkust. Jelentkezés: Edász Váll. Esztergomi Üzemigazgatóság üzemviteli osztály. Esztergom, Mártírok u. 10. Télapó-műsor, filmvetítés Kulturális ajánlatok 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom