Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-06 / 290. szám
4 1988. DECEMBER 6., KEDD Sikerkönyvek Törökbálintról Akár arabul is A naptárakra megrendelőt nem találtak, az információs szolgáltatásban pedig azt az űrt nem fedezték még fel, amelyet a hasonló profilú cégek hagytak maguk után. A törökbálintiak mégsem panaszkodnak. A Metalloplast Vegyesipari Kisszövetkezet Metapress Információs és Kiadói Irodája ugyanis az említett tevékenységeken túl jó néhány szakmában is próbálkozott. A kisvállalkozás két és fél éve alatt megtalálták, mi az, amivel érdemes foglalkozniuk — jövőre is. Drabek Ferenc, az irodavezető ma arra a hiányt pótló jegyzetre a legbüszkébb, amelyet pár hét alatt dobtak a piacra. Mondja, a magyar iparvállalati gazdaságtanról az ő kiadványukat leszámítva legutóbb 20 éve, a tervutasításos rendszer idején jelent meg jegyzet. Nem csoda hát, ha a kiadvány iránt igen nagy az érdeklődés. A négy főállású szakembert foglalkoztató kisvállalkozás bestsellerének azonban a mai magyar árrendszerről készített jegyzet számít, amelyet szinte minden hazai gazdálkodó szervezet megrendelt. A kérdésre, hogy ilyen kis apparátussal hogy lehet az említett nagy horderejű dolgokra vállalkozni, Drabek Ferenc a lehető legkézenfekvőbb választ adja: a feladatok nagyságától függően alkalmaznak szerzői jogon munkatársakat. Így tehetik, hogy ha igény van rá, akár idegen nyelven is adnak ki könyveket. A vízválasztót azonban az a tematikus szótársorozat jelenti majd, amelynek kiadását most kezdik szervezni. Annyit már tudnak, hogy a tanulást vizuálisan is megkönnyítő szótárakat oroszul, angolul, németül és franciául bizonyosan kiadják, az ötödik nyelv pedig az igények szerint a spanyolon kívül lehet akár az arab vagy a japán is. Ha ezt a feladatot sikeresen oldják meg, akkor az egyszeri megjelentetésen kívül már bátran vállalkozhatnak arra, hogy a lapkiadással is foglalkozzanak. A törökbálintiakat ugyanis a nagy lapkiadók gondjai nem rettentik vissza. Az ájult emberen is segít Gyógyítás talpmasszázzsal Bánszki Judit reflexológust, a Budapesti Természetgyógyászok és Egészségvédők Tudományos Egyesületének vezetőségi tagját lakóhelyén, Szentendrén nem ismerik se a gyógyszertárban, se a gyermekorvosi rendelőben. Pedig ismerhetnék, mert hét gyereke van, s egy ilyen nagy családban, főleg influenzás időben, igencsak elkelhet a segítség. Nyolc tanfolyamot vezet jelenleg Budapesten és Szentendrén, orvosok is látogatják kurzusait. A hatékonyság elemi fokmérője, ha legalább a saját családját megóvja a talpmasz- százzsal mindenféle nyavalyától. Persze otthon többnyire nem ő masszíroz, hanem őt dö- möckölik a kislányai, mikor fáradtan hazajön. S vallja: nemcsak a szerető kezek okozzák, de a talp néhány perces átmasszírozása után mintha elfújták volna a fáradtságát. — Nos, kérünk néhány konkrét gyógyulási esetet! — A hetedikes kislányom hasi görcsökkel jött haza az iskolából. Valószínűleg az iszonyatos WC miatt. Két melegített fedőt tettem a hasára, majd mindkét talpon végigmasszíroztam az emésztőrendszer középső traktusának idegvégződéseit, hasmasszázst alkalmaztam és kerekrepkény- teát itattam vele. Hamarosan elmúlt a görcs. De egyik hallgatója is eredményesen kezelte otthon a férjét. Órákig tartó bél- és gyomorgörcsöktől szenvedett. Hiába vett be fájdalomcsillapítót, nem használt. A masszázstól öt perc alatt elmúlt. — Szóval egy kis hasfájás miatt nem szaladnak orvoshoz. — A legidősebb fiamnak tíz hónapos korában középfül- gyulladása Volt. Ordított, mikor megérintettem a talpát, de néhány nap alatt rendbejött. Egyik ismerősünk négyéves kisfiának tízszer szúrták már fel a fülét, a masszázs hatására szabadult meg a betegségtől. — S ha jön az influenza? — Tavaly kapta el nagyon az egyik fiamat. Negyvenfokos láza volt, a lába pedig olyan érzékeny lett, hogy a simogatásra is ordított. Borogatással csillapítottam a lázát, a masszázstól pedig megnyugodott, másnapra már nem volt fájdalmas a talpi rész. — Influenzánál mit masszíroz? — Majdnem mindent, de főleg a nyirokmirigyeket, aztán a bajtól függően az arc- és homloküreget, az emésztőrendszert. — Tapasztalt-e már meglepő gyógyulásokat? — Széttört az üveg, a kislányom pedig olyan csúnyán elvágta a tenyerét, hogy az szétnyílt. Ezerjófűteával mosogattuk, s hihetetlen, de heg nélkül gyógyult be a csúnya seb. Favágás közben felpattant egy darab, s felhasította a férjem száját, az előbbi eset megismétlődött. — Mi ennek a módszernek a titka? — A reflexológia, ha párosul a korszerű táplálkozással, a gyógyteák használatával, sok mozgással és lelki harmóniával, felerősíti a szervezet öngyógyító erejét. Még hit sem kell ehhez a módszerhez, hisz ájult emberen is lehet segíteni vele. Egyébként szovjet egyetemen tanszéke is van a refle- xológiának, Kínában és Koreában pedig a gyerekek is ismerik alapfokon. Atányi László A tanácstagi beszámolón leoltják a villanyt Különleges filmsiker Nagykátán — Maguknál megvolt már a tanácstagi beszámoló? — A jövő hétfőn lesz, az uram biztosan elmegy meghallgatni. — Ej, nem hallgatni kell azt, hanem nézni! Azt mondom, menjen el maga is, mert láthatja benne az unokáját is, azt, amelyik a gimnáziumba jár. E párbeszédet akaratlanul hallgattam ki a Nagykáta és Vidéke Áfész Káta Áruházának élelmiszerosztályán. A két idős asszony szóváltása kíváncsivá tett, vajon milyen tanácstagi beszámoló az, ahol az egybegyűltek érkezése után leoltják a villanyt? Őszintén a gondokról is — Rendhagyó — válaszol a kérdésre már a tanácsházán Lendvai Gábor — titkársági osztályvezető, társadalmi tanácselnök-helyettes. — Azért az, mert úgy gondoltuk, az idén nem csupán írásos beszámolóval segítjük a tanácstagokat a beszámoló megtartásában. Készítettünk egy videofilmét. Ennek segítségével az idei év és a tervciklus legnagyobb beruházásait mutatjuk be a nagykátaiaknak. A már elkészülteket és az éppen épülőket. És természetesen szólunk a tervekről is. . Megértem a boltbéli ászt Kísérleti akció Gyújtsd az elemet! Az országban évente 3-4 ezer tonna különböző száraz és galvánelemet használnak fel elektromos készülékek működtetéséhez; a kimerült elemek veszélyt hordoznak magukban a környezetre nézve, begyűjtésével viszont értékes anyagokra tehetnek szert. Ezt ismerték fel a MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalatnál, s Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kísérleti gyűjtési akcióba kezdek. A hagyományos és bevált iskolai gyűjtésben májustól két tonnát sikerült felvásárolni a diákoktól. A MÉH tárolóedényeket ad az iskoláknak, és elszállítja, a feldolgozásig pedig a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően tárolja az összegyűjtött kimerült elemeket. A hasznosítási eljárás — amelyben a Csepel Művek Fémműve, az Akkumulátor- és Szárazelemgyár, valamint a MÉH érdekelt — kidolgozás alatt van. A külföldi tapasztalatok és a becslések szerint a hazánkban felhasznált elemek 70 százaléka összegyűjthető, ebből ezer tonna horgany nyerhető vissza. Szülinapok és villanyvonatok Gyermeki szemek tiszta fénye — Mi a kedvenc időtöltésed? — A foci. — Hát könyveid vannak-e? Szoktál olvasni? — A Pál utcai fiúk, meg az Egri csillagok, aztán karatés- könyvek. Az Egri csillagokat félig már elolvastam. A kérdéseimre most az ötödik osztályos Merk Pista, iskolaválogatott focista válaszol a gyerekek félkaréjában, s ő szólal meg először a számukra meglepő kérdésre válaszolva is, hogy kinek, mi volt mostanában a legnagyobb öröme. Rúgott egy gólt tegnap az ellenfél csapatának. Ma már természetes A Vác melletti Rád község általános iskolájában az ötödik osztályos Balázs Mónika még a múlt év karácsonyi örömét idézi. Akkor a testvérével együtt villanyvonatot kaptak ajándékba. Az idősebb testvére most autóra gyűjt. Ezt úgy jelenti be, hogy „nekünk is lesz.” Mert a nyolcadikos Balázs Bernadettéknél már van egy Zsiguli, amivel nemrég például a budapesti Vidámparkba utaztak el. Ö már pályát is választott. Felszolgáló szeretne lenni. — Budapesten azt hallottam, hogy nagyon jól tanultok — magyarázom nekik a látogatásom okát —, ezért szerettelek volna benneteket megismerni. Valóban. Ebben a községben és az Ipoly mellett fekvő Let- késen jó tapasztalatokat szereztek a megye oktatási vezetői a cigánygyerekek óvodai, iskolai neveléséről. Vázsonyi Ágnes, a negyedik osztály tanítója óvna a cigány elnevezéstől. Hátha bántó ez így. — Miért lenne az, ha az ember vállalja a hovatartozását. Akár magyar, akár szlovák, akár cigány konkrétan, s ember általában. A tanítónő különösen a negyedikes Zsolnai Andira büszke, aki négyes-ötös tanuló, az osztályban legkulturáltabban megjelenő gyerek, bár most egy kicsit gyengültek az eredményei. Erről Andi is azt mondja: amíg napközibe járt, jobb volt, most otthon többet foglalkozik a kistestvérével, de biztosan fog majd javítani. Édesapja fakitermelő, édesanyja a kereskedelemben dolgozik. S ahogy a többi gyerek bizonygatja, hogy ebből, vagy abból a tárgyból segítenek neki otthon is felkészülni, úgy bólint ő is a kérdésre szerényen, tiszta tekintettel, míg a többiek fekete szemében a mosoly fénye csillog, úgy vallják be; a négyesek, hármasok mellé néha, például a matekórákon azért becsúszik egy-egy kettes is. A pöt- töríf Gáspár Gabinak, aki harmadikos. néha a fogalmazás okoz gondot, a barátság szép emlékei közül egyikük most az osztálytársa születésnapi vendéglátását idézi. Volt másként is Pápai Tiborné, Rád és Penc közös tanácsának elnöke arról beszél, hogy a falu ezerhatszáz lakosával együtt békében élő, megbecsült polgárok, dolgozó emberek a cigányok is. Ma tizenegy család él itt. Közülük hat viszonylag nem régi betelepülő. Valamennyien azt az életformát élik, amit mások, tsz-tagok, Vácra bejáró munkások. Ma már nem nagyon kell rábeszélni a szülőket, hogy járassák gyermekeiket óvodába, amit az utolsó évben az iskolai előkészítés miatt kötelezővé is tett a tanács. Természetes dolog ma már, hogy minden gyerek elvégzi a nyolc általánost, sőt tovább tanulnak, s ahogy az a nemzedékek előrelépésére jellemző, segéd- és betanított munkás szüleik után a legtöbben szakmunkások lesznek. Példaként említi az elnök asz- szony azokat, akik tanácstagként. tűzoltószertárosként szereztek maguknak tekintélyt. — így volt-e mindig? — Volt másként is — mondja. A változásokhoz évtizedek munkája kell mindenütt, kezdve a kedvezményes telekparcellázástól, amelynek eredményeként ma már ugyanolyan modern, vízvezetékes otthonok teremtődtek, mint bárki másé a faluban. Összefogott a Vöröskereszt, a népfront, a pártvezetőség, a tanács. de megértették az idők szavát azok a szülők is, akiknek eleinte külön cigány szülői értekezletet kellett tartani, míg fel nem oldódott zárkózottságuk. Ma már egy asztalnál ülnek a többiekkel, s arra is rá tudták őket beszélni, hogy napközibe járjanak a gyerekek, ahol többet tanulnak. A nagycsaládosok helyett még kifizetik a havi díjakat, vannak szociális támogatásra szorulók, de már nem ez a jellemző. Ahogy Lukszics János, az iskola igazgatója is mondja: Már az óvodás korban felfigyelünk rájuk, segítünk, állandóan látogatjuk a családokat. Különösen az elmúlt öt év alatt alakult így a helyzet. Példa Lelkesről Kovács István, a letkési tanácselnök egyáltalán nem tekinti különleges gondnak, hogy a község területén többségükben már a történelmi múltban is együtt éltek másokkal az itt letelepült cigányok. Most is ugyanolyan lakásokban, újonnan parcellázott telkekre épült modern házakban laknak, sokuk elismert jó szakmunkásként, mint a többségi társadalom tagjai Ez az alap, amelyen nemcsak jogilag emelkedtek egyenrangú állampolgárokká, Letkésen és a társközség lpolytölgyesen, ma mintegy 117-en. Képviseletük ugyan nincs a tanácsban, csak póttanácstag lett jelöltjükből a választáson, amin talán lehet majd legközelebb változtatni. Szakmunkás- és szakközép- iskola az útirány a nyolcadik után Letkésről. ' A következtetéseket együtt vonhattuk le a két tanácselnökkel. A jó társadalmi környezet, a tiszteletteljes figyelem az emberi gondok iránt, s nem utolsósorban az érdekeltek szándéka gyorsíthatja a kívánatos fejlődést, melyet érdemes tanulrnónyozni a két településen. Kovács T. István szony lelkesedését. Az ötven- perces alkotás valóban jól sikerült. Pergő képek mutatják be az eredményeket: a Vadász utcai általános iskolát, amelyet világos tantermekkel bővítettek, a felújított Vásártéri óvodát, a szép gimnáziumot, az új zeneiskolát, a központi ügyelet munkáját, a közelmúltban átadott Ferenc- tanyai szociális otthont, hogy csak néhányat soroljak á legfontosabbak közül. A bevezető képsorok alatt Akantisz Marcell tanácselnök beszél a hamarosan városi rangot szerző Nagykáta fejlesztési elképzeléseiről. Ám, amiért valóban jó a film, az az, hogy a gondokról, a még megoldatlan problémákról is őszintén beszél. A helyenként katasztrofális belvízhelyzetről, az utak állapotáról. Kiderül az is, hogy az elmúlt esztendőkben a nagykátaiak, a lakosság és a helyi gazdálkodóegységek több mint százmillió forint értékű társadalmi munkával segítették a tanácsot a bemutatott beruházások megvalósításában. Szükség lesz az önzetlenségre a jövőben is, hiszen épül a meleg vizű strand — amelyre megszavazta és becsülettel fizeti is a lakosság a tehát —, viszont szinte rogyadozik a mentőállomás, ugyanakkor bővíteni kellene a szakrendelőt. Kérdés alig akadt A film minden beszámolónál ékesebben bizonyítja, hogy jó úton járnak a városi jogú nagyközség vezetői. A film olyan esztendők eredményeiről ad számot, amikor minden évben kurtítani kellett a fejlesztésre fordítható pénzen. Mégis, a képsorok önmagukért beszélnek. Hasonlóan erezhettek azok a nagykátaiaik is, akik a hétfő esténként megrendezett tanácstagi beszámolókon megnézték a filmet. Erről győznek meg Lendvai Gábor szavai: — Érdekes tapasztalatot szereztünk. Azelőtt, ha a tanácstagok felolvasták az eredményekről összeállított beszámolót, amely ugyanúgy tartalmazta azokat a beruházásokat, munkákat, amiket most a filmen örökítettünk meg, mindig sok kérdés érkezett a témához. Viszont a vi- deoprogram lejátszása után a községi ügyekben már nem igen akadt kérdés. De volt szép számmal elismerés, tetszés- nyilvánítás. Természetesen nem az volt a célunk a filmmel, hogy mindenféle dicséretet bezsebeljünk. De bebizonyította a fogadtatás, hogy folytatni kell ezt a gyakorlatot. Mert néhány képsor többet mond az eredményekről, de a gondokról is, mint a legkerekebb, számokkal, adatokkal sűrűn tűzdelt beszámoló. Arról nem is szólva, hogy milyen nagy jelentőséggel bírnak majd ezek a felvételek néhány évtized múlva. Parlamentarizmust várnak — Említette, hogy nem sokat kérdeztek az emberek a film levetítése után. Ez azt jeleníti, hogy a tanácstagok körzetben végzett munkájáról sem érdeklődtek? — Éppen ellenkezőleg. Érdekelte a választókat a tanácstag működése. S ha valamelyikük nem szólt arról, hogyan képviseli szavazóit a tanácstestületben, hogy felszólal-e, interpellál-e ügyükben, bizony csípős kérdések formájában kérték számon tőle mindezeket. Érdekes tapasztalat volt, hogy a külterületi körzetekben, ahol azelőtt — valljuk be joggal — panasznap volt a beszámoló, a film után elismeréssel nyilatkoztak az emberek az eredményekről. Ma még nem lehet pontosan tudni, hogy az új választási törvény elfogadása után mi lesz a sorsa a tanácstagi beszámolók intézményének. Lehet, hogy nem lesz kötelező, pedig úgy tűnik, a választók jobban igénylik majd, mint azelőtt. A nagykáta! példa bizonyítja, hogy kell és lehet is új utakat keresni a lakosság tájékoztatására, a nyílt teile- püléspolitika alkalmazására. Ebben a nagykátaiak mindig is élen jártak, bizonyítja ezt a beszédes számadat a társadalmi munkáról. A jövőben minden eddiginél nagyobb szükség lesz a segítségre, az emberek megnyerésére. Ehhez az őszinteség, a nyilvánosság, a beavatás látszik a legjobb eszköznek. Móza Katalin A leleményes kisiparos nem kért engedélyt A hivatal is tehetetlen Elképesztő, hogy egyesek milyen ügyesen használják ki ■az elavult és igazságtalan jogszabályokat a közösséggel szembeni elvtelen előnyök megszerzésére. Mivel szerte a megyében gomba módra szaporodnak a társulások, nem lesz tanulság nélküli az a szentendrei történet, amely a Lehel utcában esett meg. A környék lakói az elmúlt esztendőben csatornatársulást hoztak Jétre. Sok-sok utánajárással és tanácsi segítséggel elkészítették a tervrajzokat, megkeresték a kivitelezőt, beszerezték az engedélyeket. A tanács a benyújtott pályázatnak megfelelően vállalta, hogy a költségek felét hozzáadja a lakosság pénzéhez. Ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, egyesek sokat, mások kevesebbet, ismét másoik semmit nem tettek a közös cél megvalósítása érdekében. Itt-ott olyan is akadt, aki különböző megfontolásokból, pénzhiány miatt vagy nemtörődömségből kívül maradt az akción. De ez így természetes, sokfélék az emberek. Ebben a társulásban azonban akadt egy órás kisiparos, aki a szervezés idején bizony ellentmondást nem tűrően jelentette ki, hogy nincs szüksége csatornára, a fűzfája besegít az emésztőjének, egyébként sem sokat ad a környezetvédelemre. Megtehette, mert a szennyvíztársulásnál az 51 százalékos többség nem jelent belépési kötelezettséget a kisebbség számára. A csatorna elkészült, mindenki befizette a tízezer forintot, felvette az OTP-től a kölcsönt, vállalta a további 20 ezer részletfizetését, kamatait. Még egy év sem telt el, amikor a közelmúltban egy hétvégen az órás kisiparos engedély nélkül felbontotta a csatorna- társulás pénzéből helyreállított utat, és szintén engedély nélkül rákötött a csatornára. Ezt is megtehette, mert létezik egy olyan rendelet, amely lehetővé teszi az elkészült közműre való rácsatlakozást, ám ez esetben csak 13 ezer forintot kell fizetni, s a dolog el van intézve. Az órás kisiparos feltehetőleg jól tudta ezt a kibúvót már a szervezés idején is, ám úgy ítélte meg a dolgot, hogy számára csak a pénz a fontos, ha olcsóbban megúszhatja a dolgot, így jár el. Hogy a közösség mit szól ehhez, más kérdés. A társulás tagjai akikor néztek igazán nagyot, amikor a tanácsnál kiderült: a hivatal is tehetetlen. Pontosabban talán el lehet marasztalni a bátor bekötőt engedély nélküli útfelbontásáért. Félő azonban, hogy a történtek precedens jellegűek lesznek. Mert ugyanebben az utcában rövidesen kezdik a csatornaépítést egészen az Erdészeti és Gépgyártó Vállalatig. Kétoldalt családi házak állnak. Bárki megteheti, hogy 13 ezer forintért csatlakozik a rendszerhez. De nem lenne jó, ha mindenki így akarná kikaparni a gesztenyét. Vicsotka Mihály
