Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

4 1988. DECEMBER 5., HÉTFŐ A csatorna helyett a földekre Melléktermékből műtrágya Sikeres kísérleti alkalmazás esetén műtrágyaként haszno­sítják majd a Fővárosi Táv­fűtő Műveknél mellékter­mékként keletkező káliumklo- ridot. Korábban a távfűtő rendszer vizének lágyítására használt műgyantákat nát- riumkloriddal tették újra használhatóvá, később vi­szont kidolgozták a kálium- kloridos regenerálás módsze­rét. Az így keletkező anyag he­lyettesítheti a növényeknek fontos káliumműtrágyát, ezenkívül kalciumot, magné- Ziumot is tartalmaz. Mindket­tő szintén fontos anyag a nö­vények számára. Az előző fűtési idény kí­sérletei is igazolták, hogy a káliumklorid a nátriumklorid- dal egyenértékű regeneráló hatást fejt ki, ugyanakkor mezőgazdasági hasznosítása esetén elmaradhat a nagy mennyiségű regeneráló folya­dék csatornába engedése. Áp­rilis 1-jétől az észak-budai — Budapesten a legnagyobb — fűtőmű már üzemszerűen ezt a regenerálási módszert hasz­nálja. Az Óbuda Mezőgazdasági Kertészeti Termelőszövetke­zetnél már megkezdték az anyag hasznosítási kísérle­teit, a hatást a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomás is Vizsgálja, az ered­mények értékelése várha­tóan májusra fejeződik be. Szemétveszély Várjuk az autóbuszt. Bará­tom szotyolát eszik. Mesterien csinálja, bal oldalon bedugja a szájába, néhány roppanás, s a mag héja széles ívben röpül a járdára. Valóságos raaghéjme- zö vesz' már körül bennünket. Mi lenne, ha a maghéj világí­tana? Szép lenne, akár a Tejút éjjel. Pedig az utca relatíve tiszta. A buszon ülünk, itt a szotyo- la az ülés alá kerül. Kezem­ben a Nature folyóirat. Olva­som: az európai űrhivatal je­lenti, hogy 30—70 ezer darab­ka mindenféle kering a Föld körül, továbbá 7 ezer még na­gyobb ez-az. A műholdak las­san semmit sem fognak látni. Az ütközések esélye is nő. Egy borsónyi vacak is ki tud ütni egy műholdat. (Nature 334/6184/ 644 Danger of more debis is space: A több űrszemét veszé­lyei.) Leszállók, és megcsúszok egy eldobott vajas kenyéren. Nem esek el, de megállapítom: a föld sem kevésbé veszélyes. R. L. Pártbizottság kontra tanács? A vitából nem lesz rendelő Előnytelen csere a fővárossal A busz megáll. Szia, szia, huppannak az ülésre a télika­bátos alakok, mi volt tegnap, á, semmi különös, tanultál, ja, ti dolgozat, nem érdekes, persze, hogy nem. Odakint sötét minden, csak néha úszik tova a ködben egy-egy ostorlámpa. Üjabb fékezés, a testek egy pillanatra előredőlnek, nyílik az aj tó, felszállás, álmos vagyok, nekem mondod, el fogunk kés­ni. Lassan megtelik az utastér, suttogás, köhögések zaja fe­szül fel a monoton motorzúgásra. A fejek fölött a csomagtar­tóban táskák hevernek, gazdáik fáradtan, kialvatlanul dőlnek egymásnak. És észrevétlenül pirkadni kezd. Iskolások. Néhány év múl­va eltűnnek majd hónuk alól e tanszerek, és akkor úgy hív­juk őket, ahogy most apáikat, anyáikat. Bejárókká válnak. Az érzést, a reggel-este-úton- létet addigra lesz idejük meg­ismerni. És megszokni. Ám egyelőre még csak diákok. Rosszkedvű, elgyötört diákok, szájukban a korán kelés fa­nyar ízével. A számok persze jótékonyan elfedik ezt a -fa­nyar ízt éppúgy, mint a fá­radságot. vagy rossz kedvet. Cserébe azonban sok mindent megmutatnak nekünk. Például azt. hogy az agglomerációból, mintegy 6 ezer középiskolás jár be a fővárosba tanulni. — A helyben végzetteknek körülbelül a felét teszik ki a bejáró tanulók — válaszolja Bojtor Jánosné, a Pest Me­gyei Tanács középfokú neve­lési-oktatási csoportjának ve­zetője. — Sajnos a vonzáskör­zet intézményei közel sem tudnak minden nyolcadikost felvenni. Főleg a szakközépis­kolákban. és kisebb mérték­ben a szakmunkásképzőkben találkozunk ilyen gonddal. A gimnáziumok száma még vi­szonylag kielégítőnek tűnik, bár ezen a területen is érez­ni Budapest elszívó hatását. A híresebb vagy speciálisabb képzést nyújtó iskolák szá­mos tanulót vonzanak. A fő­várossal kötött megállapodás értelmében az ottani gimná­ziumok az igényeknek és a le­hetőségeknek megfelelően biz­tosítanak helyet az agglome­ráció végzőseinek. Ez hallga­tólagosan négy-ötszáz gyerek­nek — kicsit érthetőbben — a legtehetségesebbeknek a to­vábbtanulását jelenti. — Gondolom a gimnáziu­mok mintájára a középfokú oktatás más területein is szü­lettek hasonló megállapodá­sok. — Természetesen. A szak­középiskolai helyeket tekintve úgy kétezer-háromszáz áll ren­delkezésünkre. Bár az idén 400 gyerekkel kevesebbet vet­tek fel az intézmények, mégis nagyjából mindenütt igyekez­nek betartani az egyezséget. Általában ott szorulunk a fő­város segítségére, ahol. ami­lyen szakmában az agglome­rációban nincs képzés, illet­ve. ha van nem elégíti ki az igényeket. Hogy hol nincs? Az ellenkezőjét egyszerűbb fel- -sorolni. A vonzáskörzetben működik közgazdasági, víz­ügyi, óvónőképző, mezőgazda­sági gépszerelő, autószerelő és autóvillamossági szakközépis­kola. A jelentkezők közül úgy­szintén csak a legjobbak ke­rülhetnek Budapestre. és ugyanez mondható el a szak­munkástanulókról is. — És hányán járnak ki a fővárosból a vonzáskörzetbe tanulni? — Ez egy érdekes kérdés. Egyrészt léteznek olyan regio­nális beiskolázású intézmé­nyek. mint például a dunaha- raszti vízügyi szakközépiskola, melyek eleve nem csupán a megyei igényekre tekintettel jöttek létre. Emellett viszont a vonzáskörzet számos közép­iskolájába próbálnak bejutni budapesti gyerekek. Felkapott a budaörsi, budakeszi, szent­endrei. péceli gimnázium és ide sorolhatnék még jó néhány olyan szaközépiskolát. melyek könnyen, akár a kék busszal is megközelíthetőek. Tudni kell azonban, hogy sem a szó­ban forgó iskolák, sem a je­lentkezők nem a legjobbak közül valók. — Vagyis ha jól látom, a főváros szívesen látja a te­hetséges vidékieket. saját gyenge tanulóitól pedig öröm­mel szabadul meg az agglo­meráció rovására. Felvetődik a kérdés, nem tükrözi-e mind­ez a megyei oktatás szintjét egyúttal. Véletlen lenne, hogy épp ide jönnek az átlag alat­tiak? Szakácsokat keres üdülőjébe •est megyei társadalmi szervezet. ;zükség esetén bentlakást biztosí- anak. Lehet házaspár is. Aruátvevöt, árukiadót, áruellen- rt vár a Kőbányai Sörgyár. Fér- i, női betanított munkásokat is zonnal felvesz. Szobaasszonyt alkalmaz folya- aatos munkarendben a volán- iusz—Omnibusz üzemigazgatósá- ,í< . Bér megállapodás szerint, iármilyen nyelv ismerete előny. Pénzügyi könyvelési munkakö- ökbe várja felső- vagy középfo- :ú végzettségűek jelentkezését a >emü központi főkönyvelősége. Főkönyvelőt. anyagosztály-ve- :etöt, rendszerszervező üzemmér­tük ot felvesz a Pemü zsámbéki elepére. Jogtanácsost — legalább ötéves izakmal gyakorlattal, keres az SPTEK. Szervezőt és programozd mate­— A statisztikákat tekintve az oktatás színvonala az or­szágos átlag körül mozog, azaz a diákok mintegy felét veszik fel a felsőoktatási in­tézményekbe. A gimnáziumok közül az érdi, dunakeszi, gö­döllői bármelyik országos hí­rű társával felveszi- a ver­senyt. Mégis az adat csalóka, hisz pont a legjobbak — akik a fővárosban tanulnak — ma­radnak ki belőle. Közülük so­kan valószínűleg megyei isko­lákban végezve is eredménye­sen próbálkoznának a tovább­tanulással. Újabban azért meg­próbáljuk megakadályozni is­koláink diákanyagának felhí­gulását. — Terveznek bővítéseket az agglomerációs övezetben? — Szeptember elsejétől már működik egy középiskola Gyá- lon. a kerepestarcsai szakisko­lára pedig a jövő év'őszétől számítunk. A budaörsi gimná­zium átadás előtt áll. Duna­keszin végre saját épületébe költözhetett a gimnázium és új otthonra lelt a gödöllői is. A tervbe vett 192 tanteremből várhatóan 180 készül el az idén. Egyébként a vonzáskör­zetbe nehéz bármilyen iskolát telepíteni. A szakközépisko­lákhoz és szakmunkásképzők­höz szükséges egyfajta ipari háttér. A jelenlegi gazdasági helyzetben viszont a vállala­tok egyre kevésbé kívánnak részt venni a szakképzésben. A tanműhelyeket sorra adják el. zárják be. így sem a szak­mák számát, sem a létszámot nem lehet növelni. A múltko­riban egy reprezentatív fel­mérést készítettünk több mint száz vállalat bevonásával. Ki­derült. hogy az érdekeltek kö­zül kilenc teljesen ki akar szállni az oktatásból. A dön­tésük egy évben mintegy 100 gyereket érint. Falusy Zsigmond A ráckevei rendelőintézet körüli hercehurca olyannyira megmozgatta a magyar sajtót, mintha pályázatot írtak volna ki a téma földolgozására. A televízió, a rádió, egyik orszá­gos napilapunk és a Pest Megyei Hírlap is foglalkozik vele, s ki tudja, mit hoz még a jövő? Ez a mi Bős—Nagymarosunk — mondják a helybéliek, s mi tagadás ez a vita sem csen­desül az idő múlásával. Külön pikantériája a dolognak, hogy a tanács és a pártbizottság eltérő véleményen van, holott — normális körülmények között — együttesen kellene szolgál­niuk a település, a lakosság boldogulását... Eleinte pedig minden a nor­mális mederben zajlott. A közigazgatás néhány évvel ez­előtti átszervezésekor a tanács apparátusa átköltözött a meg­üresedett járási hivatal épü­letébe, maga mögött hagyva az egykori városháza patinás épületét, amelynek 1901 óta bizony kitelt az ideje. A nem sokkal utána, 1986-ban elfo­gadott VII. ötéves terv úgy rendelkezik, hogy föl kell újí­tani a régi tanácsházát, az apparátus visszaköltözik, a je­lenlegi tanácsházát — a volt járási hivatal épületét — pe­dig szákorvosi rendelővé ala­kítják. A közmegegyezés fölött akkor kezdtek gyülekezni a fellegek, amikor az idén ki­derült: az ötéves terv hátra­lévő esztendeiben körülbelül 50 millió forinttal kevesebb pénz jut a tanács pénztárcá­jába, mint annak előtte gondol­ták. Ezért elvetették az erede­ti elképzelést, s a tanácsülés egy új rendelőintézet építésé­ről határozott, amelynek he­lyét a kisáruház melletti üres telken, az István téren jelöl­ték ki. Ezzel a lakosság egy része, s a pártbizottság sem ért egyet. Apró jelek Az állampolgárok mostaná­ban már nem,is arról beszél­nek, hogy a pártbizottság és a tanács különböző nézeten van, hanem úgy mondják: a párttitkár és a tanácselnök összeveszett egymással. Macz- kó József, az MSZMP Rácke­vei Városi Jogú Bizottsága el­ső titkára ennél árnyaltabban fogalmaz: — A helyzetet nem úgy kell értékelni, hogy a pártbizottság és a tanács vitatkozik, hanem úgy: a lakosság megosztott az ügyben, egyik felét az egyik, a másikat a másik szerv tá­mogatja. No de hagyjuk a megfogal­mazásbéli különbségeket, in­kább szembesítsük egymással a véleményeket. A pártbizott­ságon úgy tartják, hogy a mostani döntés gyökerei ko­rábbra nyúlnak vissza, s nem­csak a tanács meggyengült anyagi helyzetével függenek össze. Apró jelekből vonják le ezt a következtetést. Például abból, hogy a régi tanácsháza felújítása, a visszaköltözés fel­tételeinek megteremtése nem kezdődött el, miközben az ap­parátus jelenlegi otthonának külső falára dísztéglasor ke­rült. Miért, ha abból úgyis or­vosi rendelő lesz? A tanács matikust — felsőfokú végzettség-, gél — számítógépprogram készí­téséhez felvesz az ÉPTEK. Női betanított munkásokat a kosdi könyvkötészetre, valamint papírvágó férfi betanított munká­sokat a rádi könyvkötészetre fel­vesz a Vörösmarty Mgtsz. Leltárellenört, pénzügyi előadót, bérelszámolót alkalmaz az Auto- ker. Főkönyvelőt keres a megalakuló magyar—NSZK közös vállalatához a Nagykátai Magyar—Koreai Ba­rátság Mgtsz. Idegennyelv-tudás előny. Villanyszerelőket, vízvezetéksze­relőket kábelszerelőket, gépjár­műszerelőket, és autóvillamossági szerelőket vár a Gáz- és Olajszál­lító Vállalat 21. sz. üzemegysége. Várjuk mindazon munkáltatók jelentkezését, akik fiatalkorúak, illetve bedolgozók foglalkoztatását tudják biztosítani. Olyan, mint egy mese fjét vége előtt vagyunk, e9V sóhajnyira. A pén­tek délután ködéből kivá­lik egy frissen fröcskölő vízcsap Monor főterének szomszédságában, a bank­székház építkezési terüle­tén. A munkások már le­vonultak, sehol egy lélek, körben zárt kerítés. A víz meg csak zuhog. Vagy el­felejtették elzárni, vagy el­tört. Kis patakok indulnak az úttestre, aztán tóvá da­gadnak. Jesszus, mondja egy hölgy, mi lesz itt hol­nap reggelre, az úttestre fagy az egész! És mennyi víz elfolyik! De hát mit le­hessen tenni, péntek dél­után van. A munkahelye­ken már senki, sehol. Fél óra eltelik, a víz zuhog. Hí­vom — szinte semmi re­ménnyel — a Budapesti Bank Rt. monori fiókját. Mondom, talán semmi kö­zük hozzá azon kívül, hogy a székház az övék lesz, de valamit ki kellene talál­ni... Ugye, jön a hét vé­ge... Udvarias női hang a telefonban: — Köszönöm, már tudok róla, valaki szólt a postá­nak, a postáról ide telefo­náltak, én megkértem a vízműveket, hogy legyenek szívesek kijönni, ők azt mondták, hogy nem az ő területük ugyan, de megcsi­nálják. ígérték, hogy négyig, mire befejezem itt a taka­rítást, visszaszólnak, hogy rendben van-e. Eltelik húsz perc: a csap néma és száraz, de én majd könnybe borulok a megha­tottságtól. Itt valakik, akiknek „semmi köze nem volt hozzá”, ahogy monda­ni szoktuk — elintéztek va­lamit. A járókelő szólt a postának, a posta a takarí­tónőnek, a takarítónő a vízműveknek — és a vízmű elzárta a vizet. 'Tetszenek ismerni a ha- sonló népmesét? Na ez is olyan volt, mint egy me­se. ezenkívül megrendelt egy má­sik tervet a Pest Megyei Ta­nácsi Tervező Vállalattól, amely azt a lehetőséget vizs­gálja: mi lenne, ha az appa­rátus a jelenlegi helyén ma­radna, s a régi tanácsházát alakítanák át szakorvosi ren­delővé? Ezután pedig felme­rült, hogy a tanács marad a helyén, s új rendelőt építenek, mert két feladatot egyszerre nem lehet megoldani. Amikor — az idei év ele­jén — ez az elképzelés meg­fogalmazódott, operatív bi­zottságot alakítottak a párt- bizottság bábáskodásával, amely a különböző alternatí­vák gazdaságosságát vizsgálta. A tanács szerint 70 millió fo­rintba kerülne a régi tanács­háza teljes felújítása, míg az István téren kiszemelt hely­színre 45 millióból föl lehet építeni a 10 munkahelyes ren­delőintézetet. Az operatív bi­zottság másképpen számol. Így: 15 millió elegendő ahhoz, hogy a régi tanácsházát mű­ködőképessé tegyék, ezután a tanács visszaköltözhetne, a többi munkát szakaszosan, hosszú éveken át kell elvégez­ni. Ugyanakkor 30 millióból ki lehet hozni a tanácsháza rendelővé alakítását. Vagyis az eredeti koncepció megvalósí­tása sem kerül többe, akkor miért ne tartsák magukat ah­hoz? Érveik között van az is: a régi városháza Ráckeve szimbóluma, amit meg kell menteni, s erre biztosíték az, ha a tanács odaköltözik. A je- léíilégT "'tánácsháza 'átalakítá­sával hosszú távra megoldják a rendelő gondját. Könnyen megközelíthető, van parkoló hely a környékén, nincs aka­dálya a továbbfejlesztésének, s ez utóbbi — amennyiben a tanács akarata érvényesül — az István téren csak két lakó­ház szanálásával lehetséges. — Nem tudom a választ — mondja Maczkó József —, amikor azt kérdezem tőle: miért változtatott az eredeti terven a tanács? Hozzáteszi: van olyan vélemény, hogy az apparátus nem akar egy ro­zoga épületbe költözni. Mennek a levelek Az álláspontok megütköztek egy nyílt pártbizottsági ülé­sen, aláírásokat gyűjtöttek pro és kontra, legutóbb a megyei pártbizottsághoz érkezett le­vél, amelyben négyszáz ál­lampolgár falugyűlés összehí­vását javasolja. A helyi párt- bizottság támogatja ezt, a ta­nács nem. — Hozzánk nem érkezett olyan kérés, hogy falugyűlést tartsunk — mondja Stáhly István, a városi jogú tanács vb-titkára. — De ennek nem is volna semmi értelme, nép­frontfórumokon, a nyílt párt­bizottsági ülésen tájékoztatást adtunk, csakúgy a napokban elkezdődött tanácstagi beszá­molókon. A falugyűlés egyéb­ként sem dönthet, ez a ta­nácsülés dolga. A testület rö­vid időn belül másodszor vok­solt az eredeti koncepció el­vetése és az István téri épít­kezés mellett. Mi is tudjuk, hogy ez kényszermegoldás, ám nem mehetünk bele egy meg­alapozatlan beruházásba. A felelősség a miénk. Stáhly István és Bukovszky István csoportvezető, a taná­csi apparátus pártalapszerve- zetének titkára elutasítja azt a feltételezést, hogy a meg­csappant anyagiak mellett egyéb szempontok is indokol­ják az eredeti döntés megvál­toztatását. Hiszen időközben kisajátítottak egy lakóházat, hogy a felújítás idejére elhe­lyezhessék a régi tanácsházá­ban székelő állategészségügyi állomást és a Köjált. Valóban megbízást adtak a PTTV-nek annak vizsgálatára, hogy eset­leg a régi tanácsházára ke­rüljön a rendelő, mert a leg­gazdaságosabb megoldást ke­resték. Ám kiderült: ez még többe kerülne. S ami az ope­ratív bizottság számításait il­leti: — Azok az érzelmeken, s nem a realitásokon alapulnak — mondja Stáhly István. — Semmiféle műszaki felmérés, de még csak tanulmánytevvi koncepció sem támasztja alá, hogy 15 millió fedezné a leg­szükségesebb átalakítások költségeit. Ezt ránézésre nem lehet megállapítani. Példának okáért a pártbizottságon azt mondták, hogy egymillióért tudnak vállalkozót a tetőfe­désre, a bádogozásra, a te­reprendezésre. Amikor ennek nyomán tárgyaltunk a kivite­lezővel, az csupán egyetlen részmunkáért kért ennyit. És éppen ez az, amitől félünk. Egy részleges felújítás csak vinné a pénzt, mert egy ilyen öreg épület megbontása előre nem látható gondokkal, költ­ségekkel jár. Előttünk lebeg a művelődési ház példája is. A tsz segítségével és sok tár­sadalmi munkával helyrepo­foztuk, s mára életveszélyessé vált. Ezért az alaptól a tetőig szisztematikusan haladhat csak a tatarozás, de ez 70 mil­lióba kerül, miközben a ta­nács csupán 45 millióval szá­molhat. Ráadásul ebből 18 millió a megyei tanács céltá­mogatása, amit csak a ren­delő kialakítására fordítha­tunk. Érzelmi okokból — Ezt is majdnem elvették — teszi hozzá Bukovszky Ist­ván. — A megyei tanácsnál is látták az itteni bizonyta­lanságot. tétovázást, s ameny- nyiben mi nem döntöttünk volna az István téren felépí­tendő rendelő mellett, akkor máshová utalták volna át a pénzt. Tehát már nem is az forgott kockán, hol legyen a rendelőintézet, hanem az, hogy legyen-e egyáltalán... A tanács tarsolyában akad­nak egyéb érvek is. Például az, hogy a rendelőintézet igenis jól megközelíthető, hi­szen néhány méterre van a buszmegálló, s százméteres körzetben négyszáz gépkocsi parkolására lesz — részben ma is van — mód. Az esetleges második ütem valóban két családi ház kisajátításával jár majd, ám nem lehet tudni, hogy ez mikor következik be. Az igényektől és a VIII. öt­éves terv pénzügyi lehetősé­geitől függ. Ez a kisajátítás azonban megér egy külön mi­sék Az egyik érintett család ugyanis belenyugodva a hely­zetbe azzal kopogtatott be a tanácsra: márkinéztek a köz­ségben egy másik házat, majd odaköltöznek, ezért a szakér­tők mielőbb állapítsák meg a kártalanítási összeget! Majd egy hét múltán fellebbezést nyújtottak be a még meg sem született kisajátítási határozat ellen. Ebből, s az ehhez hasonló jelenségekből a tanácsnál azt szűrik le, hogy nemcsak a rendelőintézet ügye korbácsol­ta fel a kedélyeket. Az embe­rek megérezték a bizonytalan­ságot, s az amúgy sem szív­derítő politikai hangulatban ily módon eresztik ki a rossz közérzetük miatt felgyülem­lett gőzt. Erre jó alkalmat kí­nál a tanács és a pártbizott­ság nézeteltérése. Ami a párt- bizottság álláspontját illeti, a tanácsnál úgy gondolják: a testület, s annak vezetői ér­zelmi okokból ragaszkodnak egy olyan döntéshez, amit túl­haladott az idő. Ezt azért sem értik, mert a legutóbbi tanács­ülés ismét megerősítette az eredeti koncepciót módosító határozatát, s maga Maczkó József is arra szavazott... Az utóbbi napok fejlemé­nye pedig ez: a tanács szer­ződést kötött a kivitelezővel, kisajátított egy melléképüle­tet, kiadja vagy már ki is adta az építési engedélyt. A részletes tervdokumentáció december első heteiben készül el. Mire e sorok megjelennek, már átadták a területet a vál­lalkozónak Az István téren lesz a rendelőintézet. Kövess László

Next

/
Oldalképek
Tartalom