Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

APE ST ME GYEI HÍRLAP KÜ LÖN KIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1988. DECEMBER 3., SZOMBAT A bonvédelmi szövetségben Nehéz lesz állni a verseny Választások zajlanak ezekben a hónapokban a megalakulásának 40. évfor­dulóját ünneplő Magyar Honvédelmi Szövetségben. Hamarosan — december 17- én — Monoron is sor ke­rül az elmúlt öt esztendőt értékelő fórumra és tiszt­ségújító közgyűlésre. Ebből az alkalomból Misek Miklóst, az MHSZ területi vezetőségének titkárát min­dennapi gondjaikról, sikereik­ről kérdeztük. — A változó társadalomban sok kapcsolat átalakul, bizonyos érté­kek átrendeződnek. A szabadidő csökkenése, a közéleti megbízatá­soktól való ódzkodás aligha ked­vez a szövetségnek. Kikre számí­tanak és számíthatnak önök? — Az MHSZ a rá vonatkozó politikai irányelvek és saját feladattervei alapján dolgozik. Mindenkit szívesen látunk klubjainkban, aki kedveli a honvédelmi, vagy műszaki, technikai felkészültséget igény­lő sportágakat, a közösségi munkát. Elsősorban a fiatalok körében szeretnénk még több propagandát kifejteni, főleg a honvédelmi elkőképzés, a gép­kocsivezetői tanfolyamok kere­tében. S reméljük, idősebb, ré­gebbi aktivistáink is kitarta­nak mellettünk, terjesztik jó hírünket. Egyébként pedig a területi vezetőség igyekezett és igyekszik mindenkor együtt­működni — a lehető legtöbb területen — a párt-, állami, társadalmi szervezetekkel. Mi is, klubjaink is együttműkö­dési szerződések keretében erősítjük velük a kapcsolato­kat, amelyik a mozgalmi, kép­zési, sport- és gazdálkodási feladatok teljesítését is jó! szolgálják. — Elégedettek az eredményeik­kel? — A sikereknek örülünk, de nem vagyunk megelégedettek. Ügy gondolom, látjuk hibáin­kat, gyengeségeinket is. Ugyan­akkor szerettük volna, ha igye­kezetünket, apróbb eredmé­nyeinket nagyobb buzdítás, esetleg elismerés kísérte vol­na. — Mire gondol? — Minden évben alapvető feladatunknak tartottuk a ve­zetés erősítését, a több tenni­valóhoz való gyors alkalmaz­kodást, az új módszerek kere­sését. A területi vezetőség füg­getlenített személyi állománya — beleértve a gépjárműokta­tókat is — az elmúlt öt év során többszörösen kicserélő­dött. Akárcsak klubtitkára­inknak több mint a fele, és az aktivisták nagy része. Sen­ki sem tanulta az MHSZ-mun- kát, s ezért gond, hogy szak­mai vonatkozásban az utóbbi öt esztendőben kevés segítsé­get kaptunk ... Talán ezért is értékeljük kicsit nagyobbra az eredményeinket, ezért is tör­nek le jobban a kudarcaink. — Pótolhatia-c a szakmai segít- séget a politikai támogatás? — Szerencsés esetben igen, de legalábbis kiegészítheti. En­nek révén erősödtünk rendkí­vül agilis klubtitkárokkal Pi­lisen, Csévharaszton, Gyom­ron, vagy olyan lelkes aktívák­kal, mint a tűzvédelmi bizott­ságunk vezetője. Ezekben a po­zitív változásokban nagy érde­meik vannak az adott terüle­tek párt- és állami vezetőinek. Sajnos vannak kudarcaink is. Az Üllőn beállított új klubtit­kár sajnos nem tudott megbir­kózni a feladatokkal. De em­líthettem az ecseri Steinmetz kapitány honvédelmi klubot. Évekkel ezelőtt a térség leg­jobbjai voltak, amit számos oklevél és kitüntetés is tanú­sít. És ma egy rossz szemé­lyi választás után az ottani po­litikai és tanácsi vezetés úgy nyilatkozik, hogy a községnek talán nincs is szüksége az MHSZ munkájára, jelenlétére. Ezt kijelenteni nyilván köny- nyebb, mint megtalálni a megoldást. — Pedig a .lövőben alighanem egyre több „konkurens” szervezet­Sieinmetz Kupa Kilyuggatott lőlapok Körzeti lövészversenyt ren­deztek a hét végén Vecsésen a meggyilkolt parlamenter, Steinmetz Miklós kapitány halálának 44. évfordulója tisz­teletére. A hagyományos és népszerű viadalon, amelynek fő szervezője az MHSZ terü­leti és nagyközségi vezetősé­ge, még sohasem gyűlt össze a mostanihoz hasonló népes mezőny. Pedig a Steinmetz Kupa rangja már patinás, bi­zonyítja a nyáregyháziak bir­tokában lévő — tavaly végleg elnyert — serleg is. A ren­dezőknek különösen az úttö­rő korosztályúak népes tábo­ra és jó felkészültsége oko­zott örömet. A mozgósításban — a házigazdákkal együtt — elsősorban a pilisiek és nyár­egyháziak (egy teli Ikarus busszal érkeztek), a gyöm- rőiek, valamint a csévharasz- tiak jeleskedtek. Pedig a kö­dös, párás időjárás nekik sem kedvezett... A vecsési vendéglátók közkívánatra nem csupán a csapatversenyben elért egyéni eredményeket ér­tékelték. hanem külön egyéni lóversenyt is rendeztek. Az eredmények: Csapatversenyben 1. Pilis HK (259 köregység), 2. Men- de HK (257), 3. Monor, Tar­talékos Klub (256), 4. Vecsés HK (254), 5. Gyömrő HK (252), 6. Nyáregyháza HK (249). Rendkívül szoros küz­delemben alakult ki a végső sorrend. A csapatversenyben elért egyéni eredmények: 1. Rácz István (Vecsés, 93), 2—3. Aschenbrenner András (Mo­nor, 91) és Varga János (Pi­lis, 91). Egyéni női: 1. Tóth Ist­vánná (52), 2. Keményfi Pál- né (36), 3. Szemők Éva (22). Mindhárman csévharasztiak. Egyéni férfi: 1. Pergel Jó­zsef (Nyáregyháza, 90), 2. Bo- da Sándor (Vecsés, 79), 3. Kalmár Miklós (Monor IK, 76). Űttörö fiúcsapatok: 1. Gyömrő (202), 2. Nyáregyháza (195), 3. Pilis (116). Egyéni lányok: 1. Badenszki Erika (Gyömrő, 70), 2. Tóth Szilvia (Csévharaszt, 66), 3. Gál Erika (Pilis, 49). Egyéni fiúk: 1. Matos Pé­ter (Pilis, 72), 2. Józsa Jácint (Gyömrő, 70), 3. Gruber Csa­ba (Nyáregyháza, 67). Az új Steinmetz Kupa te­hát egy évre ismét új helyre került. Vecsésen is elégedet­tek lehetnek azonban: színvo­nalas, sikeres versenyük hírét ts szerteviszik a körzetben a résztvevők. —ki Honismereti kör Az üllői honismereti baráti kör december 5-én, hétfőn 17 órakor tartja soron következő összejövetelét a helyi könyv­tárban. Továbbra is szívesen látnak minden érdeklődő lo­kálpatriótát. ..... re kell számítania az MHSZ-nek a körzetben is. — Igen, és én a jövőre néz­ve ebben gondot is látok. A különböző szervezetek létreho­zása az erők szétforgácsolását jelentheti és ebben a verseny­ben mi nem tudunk partnerek lenni. Az elmúlt öt évben si­került folyamatos létszámnö­vekedést elérnünk. Valószínű­leg a későbbiekben is a most meglévő lehetőségeink jobb ki­használásával sikerülhet ered­ményt elérnünk. — Talán már az Iskolában kel­lene igyekezni „megszervezni” a fiatalokat. — Ezt a célt határoztuk meg a feladattervünkben is úgy, hogy erősíteni kell klub­jaink kapcsolatát az általános iskolákkal, azok vezetőivel, ta­náraival, az úttörőcsapatok ve­zetőivel. Ez több helyen sike­rült is. Főleg ott, ahol általá­ban az oktatás feltételei is ja­vultak az utóbbi időben, mint Gyömrőn és Pilisen. De a kör­zet iskoláiban tapasztalható tanteremhiány, a szakellátott­ság helyzete, a pedagóguspá­lya elnőiesedése nehezíti ezt a munkát. — A saját házuk táján Is körül­néztek? — Természetesen. A területi vezetőség mellett működő ta­nácsadó testület hatékonyan segíti a munkánkat, de ez jó­szerivel a testületi ülésekre korlátozódik. Megújult és hasz­nosan dolgozik a tűzvédelmi, valamint az agitációs és pro­pagandabizottság. Feladatter­vünkben megfogalmaztuk, hogy minden szinten fokozni kell a belső ellenőrzések haté­konyságát, rendszeresebbé kell tenni az utóellenőrzéseket. Az utóbbi időben új igények és lehetőségek is fölmerültek. A monori tartalékos honvédelmi klub például erre is talált megoldást, felnőtt és ifjúsági természetjáró-szakosztályt is működtet. A teljes képhez tar­tozik azonban, hogy a klub­jaink felének nincs önálló he­lyisége, négvnek nincs lőtere, s 1990-re valószínűleg megpe­csételődik a monori agyagbá­nya sorsa is. — Ugyanakkor ludom, hogy az MHSZ-szckház gázfűtésének meg­oldásához körzetbeli gazdasági egységektől Is segítséget kaptak. — Igen, bár kevesebben, mint szeretnénk, szerencsére akadnak még önzetlen támo­gatóink. Közéjük tartozik az Alsó-Tápió menti és a Monor- vidéki Afész, a Ferihegy Tsz, a vasadi Kossuth Szakszövet­kezet és a Vetőmag Vállalat. Bízunk abban, hogy az egyre nehezebb gazdasági helyzetben sem maradunk magunkra. Vereszki János Hcesés villámokkal - ritka természeti csoda Beregi platánok, májfák emléke Szótérékat szinte mindenki ismeri Gyömrőn, így nem ne­héz megtalálni a Dózsa György utcai kis házat, ahol a család lakik. Idősebb Szó­tér Jánosné Margit néni ép­pen virághagymákat válogat. — Piszkos a kezem — men­tegetőzik, s csuklóját nyújt­ja bemutatkozáskor —, jöjje­nek csak be, hamarosan itt a fiam, mindig hazajön ebé­delni ! Aprócska konyhába invitál, s míg az ifjabb Szótér János­ra várunk, Margit néni el­mondja, hogy a családi legen­da szerint az ükapa görög volt, görög szerzetes, aki ott­hagyta a rendet, megnősült, majd Bácskára került. Szótér görögül annyit tesz: megvál­tó. — De ez csak legenda — mondja Margit néni —, s mi ugyan nem jártunk utána, igaz-e. A családunk Bereg­szászon élt, a nagyobbik fiam, Béla települt át leg­előbb a Kárpátaljáról, most a nagykátai zeneiskolában ta­nár. Én, miután az uram meghalt, 1977-ben jöttem Gyömrőre. Pedig de szép há­zunk, nagy kertünk volt Be- regen, az Attila utcában! Szép volt a város maga is, de most már egyre több a ro­mos épület, a hatalmas pla­tánokat, a bódító-édes illatú vi­rágokkal ékes májfákat is kivágták. Ifjabb Szótér János tá­masztja biciklijét kint a ház falához, s a történetet most már maga szövi tovább. — Beregen, a Kossuth-isko- lába jártam, s jószerivel csak pár szót tudtam oroszul. En­nek meg is lett a böjtje, mindjárt sort kerítek rá — mondja. — Az iskola után matematikát tanítottam Nagy- bégányban meg Muzsajon, de valahogy nem elégített ki. Fogtam magam, s felvételiz­tem Minszkbe, számítástech­nikát akartam tanulni. Nem is volt baj, amíg a számok világában kellett megmutat­nom, mit tudok, de aztán sor került az orosz nyelvre. Dik,- tálás után kellett írni, én meg csak ültem, s a ceruzám végét rágcsáltam. Az egye­temből persze nem lett sem­Anya és fia (Vimola Károly felvétele) mi, én meg Bakuba kerültem, katonának. — Jó sorom volt, mivel ze­nész voltam, trombitás, s a két év alatt oroszul is meg­tanultam. Zenélni nagyon szerettem, Beregszászon a színházban is szerepeltem, a Zeng az erdő volt műsoron meg a Marica grófnő. A katonaság után a harkovi egyetemre jelentkeztem, épí­tészmérnöki karra, 1977-ben diplomáztam. Ott ismerked­tem meg Marinával, aki ké­sőbb a feleségem lett. Haza­jöttünk Beregre, ahol 1980-ig főmérnökösködtem, aztán át­települtünk Szocsiba, a fele­ségem családjához. Az ám a város! 145 kilométer hosszan a tengerpart mellett, a Kau­kázus ölében! Évente négy- millióan is felkeresik, talán ez az egy, ami nem nagyon tetszett nekem. Szeretem a magányt, a csendet, engem fáraszt a sok ember. Sokfelé Kulturális ajánlatok Ecseren szombaton 20 órá­tól batyubál a tanácsi dolgo­zók és a kisiparosok rende­zésében, vasárnap 14-től a nyugdíjasklub összejövetele. Maglódon ma 10-től játszó­ház, kirakodóvásár, bolhapiac és bábelőadás gyerekeknek, 11-től zenés gyermekműsor, 18-tól diszkó, holnap filmve­títés. Gyömrőn szombaton 10-től állategészségügyi előadás ku­tya-, macskakedvelőknek és tenyésztőknek. Előadó dr. Du­dás Jenő állatorvos. Az elő­adást filmvetítés követi. Mendén ma és holnap 18- tól ifjúsági klubfoglalkozás. Sülysápon ma és holnap 14-től a nyugdíjasklub össze­jövetele, szombaton 18-tól a szülői munkaközösség bálja az 1. számú általános isko­lában, vasárnap filmvetítés 18-tól: Dühöngő bika (szink­ronizált amerikai film). Úriban ma 18-tól Mikulás­bál a szülői munkaközösség rendezésében, vacsorával, tombolával és zenével egybe­kötve. jártam, s mint egy építőipari vállalat építési ügyosztályve­zetője még Kujbisevbe, sőt Angarszkba is elkerültem. Angarszk Irkutszktól 450 ki­lométernyire van, ez szovjet viszonylatban azt jelenti, hogy majdnem a szomszédban. Amikor Szocsiban 16 fok volt, itt mínusz 37. Ebben a vá­rosban láttam először olyan természeti csodát, hogy nagy pelyhekben hullott a hó, s közben dörgött, villámlott az ég. 1988. szeptember 23-án ér­keztünk Gyömrőre. Nem volt könnyű elhatározás. Sokat töprengtünk rajta, de én na­gyon vágytam Magyarország­ra. Hamar kaptam itt állást, a gyömrői ÉSZKV építésve­zetője vagyok. Eleinte sok minden furcsa volt, a vállal­kozások formája, a szerződé­ses építés. — Most végre együtt a család. Nagy terveim vannak, már bele is fogtam a megva­lósításba, komfortosítom a házat, sőt, állatokat is szeret­nék tartani. Marina is lassan megszokja ezt az életet. Mi­kor hazajöttünk, egy szót sem tudott magyarul, most, eny­he akcentussal ugyan, de már sok mindent ki tud fejezni, érteni meg szinte mindent megért. Igaz, ő néha haza­vágyik, de megértem. így igazságos. Én is vágytam ide, húzott a szívem, a lelkem, s Marina társam volt ebben. Nemsokára érkezik a sógo­rom hozzánk, aztán a nyáron mi is meglátogatjuk a gye­rekekkel a szocsi nagyszülő­ket. Bellér Ágnes Mendén Ügyfélfogadás A Mcndei Községi Ta­nács értesíti a lakosságot, hogy a 2/1988. számú ren­deleté alapján új ügyfélfo­gadási rend lépett életbe. Hétfőn 8-tól 12.30-ig és 13-től 18:3<r-lg, szerdán 8- tól 12.30-ig és 13-tól 16,30- ig, pénteken 8-tól 12-ig van ügyfélfogadás a tanácshá­zán. Kedden és csütörtökön ügyfélfogadás nincs. A tanácselnök hétfőn 8- tól 12.30-ig és 13-tól 18.30- ig tart fogadónapot. A vb- titkár hétfőn 16.30-tól 18.30-ig, illetve szerdán 8- tól 16 óráig. A tanácsrendelet értel­mében a korábbi szombati ügyeleti rend megszűnt. Ünneplőben az idős vasutasok Megbecsült közösség A váltót tisztogatják A hó és a hideg kisebb gondokat okozott a napokban a MÁV ceglédi vonalán. Üllő térségében például egy leszakadt villa­mos felsővezeték is zavart okozott. Erős József kitérőlakatos­nak a befagyott váltók tisztogatása adott sok munkát (Vimola Károly felvétele) Különösen élénk a helyi mo­nori nyugdíjas vasutasok szak- szervezeti alapszervezetének élete. Havi programjaik, kö­zös kirándulásaik mindig sok idős embert vonzanak. A leg­utóbbi taggyűlésükre és egy­ben idősek napjára ünneplőben érkeztek az egykori vasutasok a Monori Állami Gazdaság kultúrtermébe. A nyugdíjas vasutasok kö­zösségének megbecsülését, köz­életi tekintélyét jellemzi, hogy a taggyűlésükön — mint már többször is — részt vett Kovács Benő, a városi jogú nagyközségi tanács elnöke, Pi­pa Béla, a nyugdíjasok inté­zőbizottságának munkatársa, a tényleges dolgozók képvisele­tében pedig Ellenpacher La­jos állomásfőnök. Molnár Elek, a csoport elnö­ke beszámolójában megemlé­kezett a vasutas-szakszervezet november 9-én és 10-én tartott országos értekezletéről. Nem könnyű manapság vasutasnak lenni! De nem könnyű manap­ság nyugdíjasnak sem lenni! — kezdte beszámolóját. Foglalko­zott egyebek között azzal, hogy milyen szakszervezetet is akarnak. Mindenekelőtt a tag­ság érdekeit határozottan kép­viselő és védő, belső életében és szervezetében pluralista, de mégis egységes, önálló szak­szervezetet. A továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy a szak- szervezet nem hagyhatja és nem is fogja cserbenhagyni nyugdíjasait, ök tudják azt, hogy a vasút a legrosszabb körülmények között is talpon maradt, mert mindig volt né­hány tízezer olyan ember, aki hitte, hogy a vonatnak men­nie kell, az élet nein állhat meg. A csoport múnkájáról szólva megemlítette, hogy je­lenlegi létszáma 329 fő. Közü­lük 15 személyt részesítettek segélyben, a központi segély­keretéből 20 alacsony kisnyug­díjast és hat özvegyet támo­gattak. Többen voltak SZOT- és vállalati üdülőben. A vo- nyarci és a balatonfüredi szo­ciális gondozóban többen egy hónapig pihentek teljesen in­gyen. Jól sikerültek az ország­járó kirándulásaik, a többi kö­zött Gyula, Debrecen, Szeged nevezetességeit tekintették meg. A csoport élete, javarészt a művelődési központban zaj­lik, a ház dolgozói segítenek programjaik megszervezésében is. Az említetteken kívül ha­vonta hallgathattak — például orvosi, kertészeti témájú— is­meretterjesztő előadást, színes vetített képes élménybeszámo­lót... A beszámoló után az Ady úti iskola irodalmi köre adott nívós műsort a nagymamák­ról, majd a vacsora után Pet- rik Sándor és Nagy János ze­neszámaira a késő esti órákig ropták a táncot. A végén stí­lusosan a ..Megy a gőzös Ka­nizsára" című számmal bú­csúztak egymástól és a jól si­került estétől. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom