Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
1988. DECEMBER 31., SZOMBAT IKÜ» II Utassy József: BORDAL Torkom sivatagát látva dohogsz-a, Noé, te vén hordótulajdonos,' te?! lm," Itt vagyok. Kilétem ne tudakold. Ragyogtass az asztalra egy kupa bort! Lobogók után loholtam, lihegtem: . selymek bolondja, auhogva siettem. Bár ballagtam volna veled a hegyre: tőkék remetéje, te jóöreg, te. Oda hitem, oda minden reményem: a poharat szorítom csak keményen. Csupa csillag ez a világ, csupa hold, Tündököltess elém hát egy kupa bort. PALACKOZOTT MAAIOll A pukkanó pezsgősüveg, a gyöngyöző Itallal teli poharak csengése a szilveszter zenéje. Koccintunk éjtélkor, az év fordulóján — a jobb Jövőre. A nemes ital készítése még ma is hétpecsétes titok, 3-4 év is eltelik, amíg a pincék mélyén ize, zamata kiforr. Kiforr, mert a pezsgő kétszer forr. Először borrá lesz, majd újra erjesztve vastag üvegekbe zárva várja, hogy nagy durranással a pohárba folyjék. Budafokon több mint egy évszázada már, hogy Törley József Franciahonból hazahozta a pezsgőgyártás tudományát. Méltó utódja ma a Hungarovin Borgazdasági Kombinát pezsgőgyáregysége, akik az alapító Törley nevét viselik. Ma ők a hazai gyártás egyharmadát, mintegy 30 millió palackot készítenek, a választék is nagy, hiszen mindenki talál kedvérevalót a több mint harmincféle italból. Az év vége felé itt Is nagy a sürgés, forgás. Az autók tucatjai telnek meg a Törley, a Hungária, a Francois pezsgőkkel, hogy emeljék az ünnep fényét, Kép és szöveg: Hancsovszkl János Knf ,í\ * Ha harc, legyen harc! (17.) Robbanás az iskolában R osszat jelent, ha jérce kukorékol a baromfiudvarban. Tudja ezt Harácson minden felvilágosult öregasszony, kiváltképp Csámpa Emá- nuelné, aki miután meghallotta, hogy özvegy Csipegető Károlyné fiatal kendermagosa milyen természet- ellenes hangot adott ki magából, tüstént így vélekedett : — Isten ne adja, de baj lesz ebből, szomszédasszony, majd meglátja! Mit csinál most a Józsi? — Alighanem a Könnyszárítóban öblögeti a torkát — válaszolta özvegy Csipegetőné beletörődéssel. A Józsinak mondott alacsony, bi- bircsókos képű férfiú néhány hete Akáclombosról költözött át özvegy Csipegetőnéhez. Peckesen járt, félrecsapott kalapja alatt" örökké mosolygó ábrázata már önmagában is ro- konszenvet ébresztett, gyorsan terjedő népszerűségét azonban az a képessége alapozta meg, hogy minden élethelyzetre tudott rögtönözni egy- egy versikét. A temetőnél lévő Könnyszárító kocsmában valóban kortyolgatta most is az italt, s közben, nyájas mosollyal arcán, harsogta agyának legfrissebb szülefnényét: „Traktor húzza az ekét s a boronát, / a jó magyar sok éjszakát boroz át. / zöld vetést is eső hizlal meg a nap / idd ki, pajtás, fenékig a poharad!” Hej, boldogan fogadtak szót a kocsma vendégei valamennyien. Elismerésük jeléül sorban rendelték U,ókás Józsinak az italt, amíg indulni nem kellett- az iskolába. Kora este ugyanis a helyi iskolában gyülekezett Harács apraja-nagy- ja. A két hatalmas tanterem közötti hangszigetelt válaszfalat lebontották, ez egyik terem végében lévő színpadot felékesítették színes papírmasék- kal és a felirattal: „Wolfhauser Erzsiké és Szelim pasa egybekelése.” Málhás Dénes, az iskola igazgató tanítója, a nap emberének-érezhette magát. Tanulói most olvassák_ majd fel sorban a pályázatra készített dolgozataikat, és a falu lakossága dönti el szavazataival demokratikusan, kik kapják a díjakat. A színpadon már ott ül a tiszteletbeli zsűri: Szentmarjosi és Wolfhauser téeszelnökök, Békés János párttitkár, Bölcskei Dénes népfrontelnök és Hadarás György tanácselnök. Tyu- kodit is oda akarták ültetni, de ő inkább a nézőtér első sorában ült a feleségével, mondván, majd mi tapsolunk. Faragó Katika hatodik osztályos tanuló jön elsőként a mikrofonhoz, és ugyanabban a fehér’ ruhácskájában, amelyben bérmálni volt, cérnavékony hangocskáján elkezdi: „Erzsiké egyedül hordta a tejet a begyűjtőbe. Meglátta ezt Szelim pasa. Olyan ez a lány, mint egy nyíló rózsabimbó, gondolta magában. Hadd segítsem vinni a tejedet, Erzsiké! Ezt Szelim pasa mondta. Wolfhauser Erzsiké elpirult és engedte neki. Aztán Szelim pasa már Erzsikéék háztájijában is segített. Mikor a disznók alól is kiganézott, Erzsiké apukája azt mondta, dolgos gyerek ez a Szelim, nem bánjam, ha a nejem lesz. Erzsiké bátyja-viszont nem szívelte Szelimet. Párbajozni hívta. Erzsiké észrevette. Odaszaladt, és a bátyját a cirokseprűvel jól fejbe vágta. Másnap a templomban meg is esküdtek Szelim pasával.” Nagy tapsot kapott a talpraesett kislány története. Most Hajagos Rudi hetedikes fiú következett. 1 „Szelim belovagolt Harácsra, meglátta Wolfhauser Erzsit és azt mondta neki: Erzsi, jó vagy nálam. Te is jó fej vagy, mondta Erzsi, Gyere fel a szénapadlásra valamelyik este, mondta Szelim. Inkább délután menjünk fel, mert sötétedés után már keresnek, válaszolta a lány. Na, felmennek a szénapadlásra, de hamarosan ráiuk bukkan Erzsi bátyja, karddal a kezében. Elkezd kiabálni. Ne dugjatok, kiáltotta, ne rejtsetek el előlem semmit! Mert észrevette, hogy Erzsi megpróbálja eltakarni egy szénacsóvával a jegykendőt, amit Szelimtől kapott. Szelim pasa elővette a nagy kardját és azt mondta: ha olyan nagy a szád, gyere, párbajozzunk, majd kicsinállak én, ne félj! Egész délután párbajoztak, Erzsi gyönyörködve nézte Szelimet, milyen jól forgatja a kardot. Este Erzsi bátyja, Wolfhauser gróf, így szólt: tudod, ki szórakozik itt tovább veled! Szórakozzatok egymással! Azzal bement Defterdárra a diszkóba. Erzsi meg Szelim pedig egymáséi lettek.” A siker most sem maradt el. Ahogy a nagy taps elcsillapult, ifjú Muraközy Ede nyolcadikos fiatalember lépett elő. Először mindenki azt gondolta, otthon felejtette dolgozatát, de hamarosan kiderült, hogy nincs szüksége papírra, fejében van a tudomány. „Budavár visszavétele után történt — kezdte szépen zengő hangján a komoly fiú. — A megszálló török hadak kezdtek kitakarodni édes hazánkból, szeretett Magyarországunkból. Virágba szökkent a boldogság a magyarok lelkében, ahogy nagy kortyokban nyelték a szabadság nektárét. (De gyönyörűen mondod, öcsém? — kiáltott közbe Nevetős Tóth Dani bácsi, de a másik oldalról diszkréten átszóltak neki, hogy: Kuss!) Wolfhauser gróf is megtért már a győztes budavári tusából, amikor Szelim pasával az élen egy visz- szavonuló török sereg az útjába akadt. A két vezér követek útján bajvívást ajánlott egymásnak. Mindketten mesterien kezelték a fegyvert, szebbnél szebb cselekkel és védésekkel késztették egymást elismerésre. Napszálltakor megszólalt a harácsi harang és Szelim pasának a szeméből patakzani kezdett a könny. Miért zokogsz, jó török vitéz? — kérdezte megütközve a lovagias Wolfhauser gróf. Mert e gyönyörű esti harangszó juttatta eszembe, hogy kicsiny gyermekkoromban Magyarországról raboltak el engem a törökök és azontúl Szelimnek neveztek. Ezért nem tudlak én megölni téged, édes magyar testvérem, Wolfhauser gróf, inkább te döfjed markolatig a kardodat a szívembe. Megindult e szavak hallatán a gróf, keblére ölelte Szelim pasát, vendégségbe hívta várába, és hozzáadta feleségül Erzsiké nevű húgát.” A meghatottságtól szipogva tapsoltak Harács lakosai. Tyukodi maga is el volt ragadtava. Ez a gyerek helyrehozta elgondolásának egyetlen hibáját: Szentmarjosi elnök őse mégsem török hódító volt tehát, hanem elrabolt magyar gyerekből serdült hadvezérré. Így már a legfinnyásabb honfiak sem köthetnek bele a családfába. Míg az általános lelkesültség közepette ezen tűnődött, Rókás Józsi részegen odatántorgott a mikrofonhoz és belekiabált: „Szél a gallyat ugyan rázza, / még a pap is magyarázza, / uborkát vess, ne tököt, / válassz tanácselnököt!” H irtelen csend támadt. A részeg ember rigmusától Hadarós György elfehéredett, a téeszélnökök összenéztek. Idősebb Muraközy Ede felugrott a színpadra és Rókás Józsit kivitte az udvarra. A rigmus azonban, noha még az előző választás alkalmával az önállósulni vágyó .társközségben, Akáclomboson segítette az agitációt, itt most úgy hatott, mint egy robbánás. — Tényleg, mi, van a gázkötvény- nyel? — kiáltott hátulról Lárvái Antal alkalmi sírásó. Erre kitört az általános hangzavar. Még Tyukodi sem tudta lecsillapítani á közhangulatot. El kellett halasztani a további pályaművek felolvasását és a szavazást. Mindenki érezte, hogy Harács drámai napokat él még át. Cseri Sándor Gombó Pál Itt az ideje, hogy mindenkinek boldog új esztendőt kívánjunk, kívánok is, de tartva magam a korszellemhez, realista módon. Jóslásomba nem is ígérgetek felelőtlenül, hanem csak mondom a magamét, mint a többiek. Kezdjük a jóval: ha egyéb öveket be is kell húzni, az Al- latövet nem. És különösen kiváló esztendő virrad a Mérlegekre, azaz a kereskedelemre, hiszen továbbra is, ha egy tojás nekik kerül két forintba, a fogyasztóhoz már négyért jut, csak az adózás miatt vigyázniuk kell a mérlegekre, hogy amely jövedelmek láthatatlanok, azok maradjanak is láthatatlanok, és akkor az APEH sem pech. A házi mérlegbe pedig belefér a 6 millió villára, a bécsi bevásárlókörút. Annál sanyarúbb az Ikrek kilátása: Apu fizet adót, anyu fizet adót, és nekik mindenből kettő kell, két pár cipő piaci áron és piacon aluli minőségben, és két Libero ott, ahol máshol csak egy, mert ikreknél van két kis dolog, két nagy dolog, és számukra ez drága dolog. A közélet egyre éléhkebb, ami kedvez a Bakoknak és Rákoknak. A Bakok élénken rohannak előre, a Rákok inkább hátra mennének, de mindkettőnek van térítője, az egyik jobbra térít, a másik balra térít, itt a nyár, ott a tél, hol a nyár, hol a tél, lehet fogadni, csak a kezekre kell vigyázni, nem a szövegre, mert bárki mondhat bármit, itt a piros, hol a piros, de amit felmutat, abból le kell vonni az államadósságokat meg a kamataikat, meg még annyi mindent. Ami az Oroszlánokat illeti, ma már nekik sem lehet jó vadászatot jósolni. Nagy ugyanis a nyilvánosság, ki ezt bömböli, ki azt, a szegény ember csak remeg és hol erre szalad, hol arra szalad, sok az alternatív oroszlán is, jövőre pártokat is alapítanak, gazellapártot, nyúlpártot, hörcsögpártot, egyik demokratikusabb. mint a másik, csak tessék követni a megfelelő orosz- lánfalkát. Egészen kiváló viszont a Szüzek esélye. Gondoljunk csak Cicciolínára, ő is volt szűz, és lám ma már művésznő, és képviselőnő, A Skorpiótól azonban óvakodj. Elöl csúszik, hátul szúr. Felvállalja a társasház építését, aztán abbahagyja az alapoknál, mert drágul az építőanyag, a szerelés, és tető nélkül kell pereskedni, ami sokesélyes, mert indok van, kamat van, költség van, és a fullánk adómentes, de mindez méreggel teli. A Vízöntőkre is rájár a rúd, drágábbak a vízdíjak, alti önti, sokért önti a vizet, bor pedig nincsen, mert tavaly nem lehetett eladni, kivágták a tőkéket, tőkeszegény ország vagyunk, kölcsönt még kapunk, sőt kölcsönbe vízszabályozást is. Namármost a Halaknál semmi újdonság nem várható. Igaz, sok újfajta növényevő halak teremnek, amik igen jót tesznek az egészségnek, ha fogyasszák őket, de mert ízük rossz, nem fogyasszák. Viszont a nagy halak továbbra is megeszik a kis halakat. ezért nemigen ígérkezik jó Vállalkozásnak élelmiszerboltot bérelni, sok a munka és az adó, viszont az italmérő az nagy halnak számít, mert minél kisebb a pohárban a szesz, annál láthatatlanabb, mint jövedelem. A Nyilasoknak jövőre szerencsére nem jön el az idejük, holott egyik hetilapunk már közli Szálasi börtönnaplóját, amelyből kiderül. hogy meghatóan szerette családját és haláláig hű maradt a maga rögvalóságához. A Kosok és a Bikák pedig mindent eltűrnek, az előbbi jámboran, az utóbbi vérben forgó szemekkel, de remélhetőleg jövőre sem tesznek mást, mint fizetik az árakat, amelyek mennek felfelé és az adókat, amelyek demokratikusak és törvényesek és ki lehet belőlük fizetni az államadósságok kamatait. Mindezt azonban tessék csak viccelődésnek tekinteni, hiszen a csillagjóslásokban ma már csak a babonásak hisznek, a felvilágosultak inkább a sajtónak és a rémhíreknek.
