Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
nagykőrösi Lycée Francais de Gödöllő Ki-ki maga emlékezett? Jele« évforduló maradt megemlékezés nélkül Gödöllőn az óévben. Fél évszázada, 1938-ban nyílt meg a premontrei kanonokrendi gimnázium francia tagozata, a Lycée Franfcais de Gödöllő. Az eseményt övező csend annál is sajnálatosabb, mert a Művelődési Minisztérium oktatás- politikai hetilapja, a Köznevelés már 1987-ben elismeréssel adózott annak a szerepnek, melyet a francia iskola a magyar művelődésügyben betöltött, Az iskola múltjáról évkönyvei is tudósítottak. Eszerint a gödöllői premontrei kanonokrendi gimnázium 1924 szeptemberében nyílt meg a Fácános-erdő 87 és fél holdnyi területén, miután a kassai, a nagyváradi és a rozsnyói intézetek megszűntek. Az első tanévben az I. ,és II. párhuzamos osztályok nyíltak meg 180 tanulóval. Az első érettségi vizsgálatot 1931-ben tartották. Ekkor nyerte el az intézet véglegesen a nyilvánosság és az érettségizés jogát. Az iskola alapítása óta a szép őszi és tavaszi napokon az előadásokat az erdei iskolákban tartották. Mészáros István, az ELTE egyetemi docense abból az alkalomból írt cikket a kétnyelvű oktatás múltjából, hogy ismét megszervezték hazánkban a nyelvtanulás e remek formáját. A régi századokban — olvashatjuk tanulmányában — az élő idegen nyelvekkel való foglalkozás műhelyei a kon- viktusok, (vagyis a bentlakásos nevelőintézetek) voltak. A nyelvtanulást szolgálta a régi idők diákvilágának egy másik intézménye: a cseregyerekküldés. Gödöllőre térve: az 1945/46- os tanévre épült ki a teljes 8 osztályos francia gimnázium, 1946 júniusában tartották az első éréttségit. A második világháború alatt a Fácánoserdei iskola fényes lapokat írt a magyar—francia barátság történetébe. A francia származású tanárok a Franciaország összeomlása után német fogságba esett, majd onnan Magyarországra szökött hadifoglyok közül kerültek ki, írta Mészáros István. Közülük Louis Bargés visszaemlékezésében azt állapította meg, hogy a gyerekek Gödöllőn francia, melegházban voltak. Az eredményes oktató-nevelő munka módszereinek felidézése nem e rövid írás feladata. Idézzünk még a francia tanár emlékeiből! Furcsa valami a tanmenet, ez a tantervféle, amelyben az év elejétől fogva hétről hétre bele kell írni. hogy mit fognak tanulni a diákok egy-egy órán. Mintha az ember előre tudhatná, hogy milyen lesz a gyerekek befogadóképessége vagy reakciója, holott köztudomású, hogy a gyerek hol gyorsabban, hol lassabban halad a tantervnél. Ez megint a sajátosan magyar szemlélet: ne bízzuk magunkat a véletlenre, még akkor sem, ha ez azzal a veszéllyel jár, hogy teljesen képtelenek leszünk alkalmazkodni a naponta változó körülményekhez. A gödöllői gimnázium magyar tagozatú diákjai is tanulhatták a francia nyelvet. Sok vojt közülük a vonaton bejáró. Vajon elképzelhető-e ma a régi gyakorlat? A vonaton a felsőbb osztályokból kijelölt felügyelők vezetésével utaztak, mégpedig lakóhely szerinti csoportokban, hogy egyrészt saját viselkedésükben egészen a végállomásig egymás tanúi lehessenek, másrészt azért, hogy más iskolák utazó diákjainak kártevése ne legyen rájuk fogható. Visszatérve a francia tagozathoz, alapítója és igazgatója Gábriel Asztrik, világhírű középkorkutató volt. Ma az USA- ban él, a Notre Dame Egyetem professzora, az MTA tiszteletbeli tagja. B. G. Helytállt a vízen a matematikus bjloin a vii.cn a iiia&ciiiaumid Ez diplomáciai küldetés is volt A ceglédi Várkonyi-iskola szűkös fizikaszertárában ülünk Pálinkás Lászlóval, aki a legutóbbi mozgássérültek és vakok olimpiáján 200 méteres vegyes úszásban 6. lett, 100 méteres gyorsban és 100 méteres pillangóban 7. és tagja volt a 10. helyen végzett 4'XÍ00-as gyors és a 7. helyen végzett vegyesváltó csapatnak. A „nagy olimpia” ut^n, október 15—24. között rendezték e nagyszabású játékokat, mintegy négy és fél ezer résztvevővel. E sorozatban a magyar csapat 4 ezüstöt és 7 bronzot nyert, vagyis kevesebbet, mint az olimpián. Arányaiban és a támogatás mértékét illetően viszont sokkal mostohább körülmények között készültek fel a versenyzők. A ceglédi matematikus tanár elmondta, hogy januárban tudta meg. beválogatták a csapatba és menni fog Szöulba. A tornatermi alapozásban a CVSE elnöke. Magyar László önzetlen segítséget nyújtott, de a vízilabdázók edzője, Magó Gábor is sokat tett az olimpiai pontért, noha e mozgáskorlátozott kitűnő emberek a Halasi Olivér SC-hez tartoznak. A versenyzők a finisben pedig Fűzfőn készültek, napi kétszeri edzéssé!. Magam nagyon elfogult vagyok e körbéli sportemberek jránt, nem a szánalom vezérel, hanem az befolyásol, hogy még mindig a sportszerűséget lehet körükben felfedezni, nem anyagi célok irányítják őket. hanem a mozgás öröme. A tarifát megtudták a versenyzők az, indulás előtt, így egy aranyérem csak 15 ezer forintot ért az ÁISH szerint, de a 6. hely mindössze 2000 forintot! Vakok csörgőlabdával A versenyzők ruházatát sem állták. teljes . egészében, hisz a. költséghez 2500 forintot kellett egyénileg pótolni. A különbség nyilvánvaló, főleg abban az esetben bosszantó, ha az csak ígéret maradt, ugyanis az ösz- szeg nem érkezett meg. De Pálinkás László nem dohog, ennél a méltánytalanságnál és feledékenységinél sokkal többet jelent számára, hogy bicegő testét, e korlátok legyőzésével célba vitte, sőt dicsőséget hozott népének. 32 versenyző és 50 .kísérő utazott a kései versenyekre: a magyarok röplabdában, úszásban, súlyemelésben, atlétikában és asztaliteniszben voltak érdekeltek, a vakok csörgőlabdában és atlétikában. Nagy kavalkád Az előző, New York-i ver-, senv nagyobb eredményeket, hozott, de a coubertini mondás teljes egészében érvényes jelen esetben. Sajnos, az eredmények nem voltak olyanok, mint a teljes értékű verseny- sportban: ez megmutatkozott az éremtáhlázatban is. hisz ahol az élsport nem életcél, olyan helyeken a paraolimpiai támogatás sokkal nagyobb volt, mint a szóbeli bíztatás. Sem a versenyek rendezőin, sem a versenyzők kiszolgálásában nem telítek semmiféle különbséget a szeptemberi és októberi játékok között. Ez így volt elegáns és méltányos. A szöuli gondolkozásmódot' jó lenne nálunk is meghonosítani, a szánalom kiszáradt szeretet csupán. És a nézők! — csillan fel a szeme Pálinkás tanár úrnak, azok voltak a legcsodálatosabbak. Semmi különbséget nem éreztünk, tömegek tolongtak, szerettek bennünket, pláne a magyarokat. A Várkonyi-iskola vezetői is segítséget nyújtottak, ugyanis a tanév eleji óráit kellett részben másoknak átvállalni, de az ügy megérte: diplomáciai küldetés is volt az ... A rendezők hasonlóan gondolkodtak, hisz volt „Igazi” megnyitó és színpompás záróakkord. Már csak az igazság kedvéért jegyzem meg, hogy a Magyar TV-t nemigen érdekelte a második olimpia, vagyis a méltánytalanságok jobban érthetőik az országos közöny ismeretében. Kezembe vehettem a diploma értékű plakettet, amelyet a résztvevők kaptak, s az október 25-i Paraolympyc News Című lap . már a komputeres végeredményt is közölte. Emlékezetes pillanatok láthatók a képeken, s ugyanígy a saját készítésű fotókon, hisz az emléket rögzíteni is kellett. Az újság 3. oldalán Koh Kwi-' nam úr, a játékok felelős elnöke nyilatkozik, s a nagy kavalkád egyre színes képén egy sántító ausztrál fiú, béna sporttársnőjét viszi a nyaká-i ban. Mindenki nevet, mindenki vidám — talán a részt-, vevők elfelejtették* a korlátáikat is! Újra sikerül? A nemes mámor után újra hétköznapok következnek, de Barcelona e versenyzők fogadására is készül, csak remélni , lehet, hogy Pálinkás Lászlónak sikerül még újra eljutni a versenyekre, amely a sok-sok felkészülési gond ellenére is, rengeteg örömet nyújt számára, számunkra. S. D. Kettes portré trombitákkal (Vimola Károly felvétele) Fúrkékat vittek és a Bonzó kutyát Loncika, a vérmes házfoglaló Amikor Loncika . befejezte dióhéjban összefoglalt, de így is megrázóan szomorú életének történetét, közelebb húzta az asztalhoz székét, és tekintetét rátapasztotta lmrus izsáki sárfehértől pipacsot utánzó képére. A férfi ingatta fejét, úgy tűnt, a lány szívfacsaró sorsa megbolygatta lelkét. Persze az is lehet, hogy nem a részvét könnye, hanem csak a savanyú venyigelé csurrant túl a keskeny szemöldök alatt, ami éles kontrasztja volt Loncika koromfekete díszének. Befészkelte magát Imrusnak ugyanis nem volt természete az érzelgősség. Igazából Loncika szívhez szóló meséje sem tudta kikezdeni szilárd jellemét. Amint ismét mohón végiglegeltette szemét a formás, gömbölyded alakon, a hányatott sorsú, segítségre szoruló árva újra csak egy kívánatos nőszemély lett számára. Futó kaland, ahogy szokták azt mondani. Persze Loncika is tett rá jó néhány lapáttal annak érdekében, hogy mihamarabb fennakadjon a Gödör kocsma kapatos férfivendégeinek szemén. Így sodródott a nagytermészetű lmrus asztalához, ahol aztán szépen le is horgonyzott. Székfoglalóként, de kivált a kiadós vendéglátás reményében eleresztve egy tetszetős mesét a hajlék nélküli árvalányról. lmrus hitte is, nem is. életében most találkozott először lánnyal, akinek nincs senkije. Ez nagyon különös ... Mindketten tudták hát, mit ákar a másik, de azt egyikőjük sem sejtette, hogy egymás gondolataiba is belelátnak. Im- rus elvált ember volt, jobb sorsot érdemlő asszonya még a tájékáról is elköltözött. Hírt sem hallott azóta felőle. A még mindig közös tulajdonú lakásban egy szál magában éldegélt. Alkalmi ismerősök színesítették meg olykor egyhangú életét, némi ennivalóért, készpénzért megosztották vele a kopott huzatú vánkost. Loncika barátságát sem volt nehéz tehát elnyerni, záróra után már kart karba öltve intettek búcsút a csaposnak, aki egykedvű vállrándítással adta áldását az új ismeretségre. — No csak, te lakod ezt az egész nagy kéglit? — látott hozzá Loncika a részletesebb információk begyűjtéséhez másnap reggel. — Ugye nem bánnád, ha én is meghúznám itt magam. Megígérted. lmrus megijedt. A fene emlékszik már arra, mit mondott ő a lánynak az este. Ha ígért is valamit, hát sürgősen felejtse el. Az elűzött gazda — Azt nem lehet. A volt feleségem bármikor eladhatja a ház felét. Mi marad? Ez a konyha meg a sufni. Szó sem lehet róla, hogy itt maradj — tiltakozott a férfi. — Naaa! Csak pár napig. Amíg nem jutok lakáshoz — duruzsolta Loncika.-*■ De nem tovább! — csapott le az utolsó mondatra Im- rus. — A jövő héten jön az asszony a becsüsökkel — hazudta hozzá, hátha ezzel is távozásra ösztönzi a lányt. Az zal becsukta maga mögött az ajtót, és sajgó fejjel elindult munkába. Délután, ahogy hazaért, zárva találta a lakást. — Loncika! Hol a fenébe vagy? Eressz be! — Abból nem eszel. Takarodj a lakásomból! — hangzott a rikácsolás bentről, a búgó hangú Loncikától szokatlan hangsúllyal. Imre azt hitte, rosszul hall. Hatalmasat rúgott az ajtóba. — Nem hallod? Hordd el az irhád! — jött megint a felszólítás, de az már nem Loncika szájából. A fásszín mögül jó erőben lévő szőrös képű fiatalember közeledett fenyegetően. Imrének elállt a lélegzete is. Annyi ideje maradt csak, hogy felmarkolja a lába elé dobott batyut, s kihátrált áz udvarból. Másutt szívják a levegőt Teltek a napok, az új lakók, Loncika és rossz kinézetű élettársa, Lajcsi, kényelmesen berendezkedtek lmrus házában. Egy-kettőre otthon érezték magukat, a népes rokonság jóvoltából élet költözött az ósdi épületbe, tovább fokozva ezzel a jóérzésű szomszédság ingatlanbitorlás fölötti megrökönyödését. Ennél jobban csak Imrust bántotta ez a csúfság, olyany- nyira, hogy barátjának két napba telt, míg lelket öntött bele. Azt persze egy pillanatra sem hitte, hogy nem talál orvoslást égbekiáltó sérelmére. A kérdés csak az volt, hogyan és mikorra? Meg is tette a feljelentést annak rendje és módja szerint Loncika és Lajcsi ellen. Csak hát amikor erre sor került, a vád már alaptalannak bizonyult. Kiderült ugyanis, hogy a két földterhe több napja másutt szívja a levegőt. Loncika a munkatáborban, Lajcsi pedig a rendőrségi fogdában. Megörült Imre, hogyne örült volna. Ám a visszaköltözésből mégsem lett semmi. A Lajcsi és Lonci vélt jussára éberen őrködő pereputty úgy kipenderítette az udvarról, mint a szobában rekedt macskát a gazda, kétnapos távoliét után. Az ügy nem zárult le Mit volt mit tenni, Imre most már a riszáló járású Loncika rokonsága ellen tette meg feljelentését. Még ügyvédet is fogadott. Munkatársai lehordták miatta a sárga földig. — Mire megnyered a pert, azt is elfelejted, hol laktál. Nem így kell ezt elintézni. Bízd csak ránk! Azzal magukhoz vettek egy- egy akácfurkót, leoldották a láncról a megtermett Bonzó kutyát. Különösebb ellenállásba nem ütközve két perc alatt lakhatóvá tették lmrus elsiratott ingatlanát. Nos, a jóhiszemű olvasó most biztosan azt gondolja, hogy azóta szent a béke a Vadvirág utcában. (A helyszín és a személyek neveit megváltoztattuk,) Téved. A kiebrudalt lakók máig sem nyugodtak bele csúfos kiűzetésükbe, hangos veszekedéssel, a vehemens Lajcsival való fenyegetésekkel keserítik a póruljárt tulaj és szomszédai életét. Az ügy aktája tehát továbbra is nyitott, s nem tudni, hogy ha majd bezárul, csend lesz-e végre a Vadvirág utcában. Vagy csak a tettlegesség szolgál alapul pontot tenni e csúnya, de azért több helyütt tanulságos ügy végére? My. J. A fűtő története Nem az enyém a történet, Győré Józsefét aki Gyomron a postánál fűtő. Amikor nyugdíjba vonult, egy pesti cégnél akart elhelyezkedni mint fűtő. Ott a munkaügyis felnyálazta a munkakörre vonatkozó rendelkezés odavágó ré- «ét, nézegette, a munka- kőftf'úét, majd széttárta a: karjait és így szólt: — Sajnos, nem tudjuk alkalmazni. A kazánfűtés vizsgához van kötve. — De kérem, ha a kazánt és az egész fűtést be tudom szerelni, akkor nem • tudok fűteni? — Az más. Ezt a rendelet írja, elő. Különben a kazán fel is robbanhat. — Nekem minden kazánt és beszerelt fűtési rendszert próbafűtéssel kellett átadnom — érvelt a szerelő. — Iratkozzon be egy tanfolyamra és szerezze meg a papírt — tanácsolták neki, de ő tovább érvelt; — A maguk kazánja csak akkora, mint egy nagyobb családi házé. Ezek szerint minden háziasszonynak vizsgát kellene tennie? — Mi kérem intézmény vagyunk — tett pontot az ügyre az illetékes. Mit tehetett Győré? Beiratkozott a tanfolyamra. Befizette a 2 ezer 500 forintot és megkezdődött az oktatás. Ez abból állt, hogy elmentek egy kazánházba, ahol az előadó elmagyarázta annak a működését. A második kazánlátoga- tásnál hátul' maradt és egy társával beszélgetett. A magyarázó rászólt: — Ez magát nem érdekli? — Nem. — Miért? — Mert ezt én csináltam — mondta és kihúzta magéfc Az. előadó meghökkent, de folytattta az oktatást. A harmadik kazánlátogatás után bement az igazgatóhoz. — Igazgató úr! Nem jövök többet. Adja vissza a pénzemet — mondta. Az igazgató csodálkozott: — Miért? Nem akarja a képesítést megszerezni? — Már megszereztem. — Hogyhogy? Nem akarja a képesítést megszerezni? — Már megszéreztem — mondta és mivel ez volt a szavajárása az illetőnek, újra ő is így kérdezett; — Hogy-hogy? — Úgyhogy! — vette át a szót Győré és így folytatta: — Elmagyarázták nekem az általam beszerelt kazán működését és tegnap arról beszéltek nekem, amit a fiam szerelt, mert ő is az én szakmámat folytatja ... Az igazgató bólintott, kinyitotta a fiókot és visz- szaadta a tandíjat. És még mennyit kellene visszaadni? Tarró József Elindultak szobáról szobára Az otthon melege Szaporodnak a szociális otthonok, több az idősek klubja, az öregek napközi otthona. Vácott nemrég adták át a Rákóczi féri felújított házat az időseknek, ahol tízen szállást kaphatnak, húsz ember számára pedig napközben nyújthatnak otthont. Amennyire örvendetes ez — hiszen van hol tölteniük napjaikat a magányos embereknek, az erre rászorulóknak —, annyira szomorú is. Mert azért a családot, az igazi otthont semmi sem pótolhatja. Vácott, ahogy Szarvas Vin- céné, az egyesített szociális otthonok vezetője elmondta, mindegyik intézményükben rendeztek ezekben a napokban egy kis ünnepséget. Hogy az igazi otthon melegét, a hajdani családi karácsonyok hangulatát legalább egy estére belopják .,, Nem kevesen vannak azok, akik látogatói vagy lakói ezeknek az otthonoknak. A Mártírok útján lévő klubot hatva- nan látogatják rendszeresen, a Ródi úti otthonban 38-an vannak, harminc idős embernek jut hely az új klubban. A Burgundia utcai szociális otthonnak 93- lakója van. Talán a legmeghatóbb az itteni karácsony volt. A kis műsort itt a nővérek és gyermekeik adták. És amikor véget ért a műsor, elindultak szobáról szobára, hogy az ágyhoz kötött idős emberek, mindennapjaiba is egy kis örömöt vigyenek ... Bizonyára így lesz az most, szilveszterkor is. B. I.
