Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-30 / 310. szám

VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 310. SZÁM 1988. DECEMBER 30., PÉNTEK Messze van a Kőhíd utca Még a térképen sem található Szokatlan karácsonyi üd­vözletét kézbesített a posta a Hazafias Népfront városi tit­kárának: egy tiltakozó levelet. A feladó a 6 os és 7-es nép­frontkörzet, a keltezés decem­ber 23. Megdöbbenéssel hallottuk, hogy a havi villanyszámlát 1989. január 1-jétől a DCM valamely körzetében szemé­lyesen lehet befizetni. A meg­élhetési terhek mellett ne kí­vánják, hogy a sok szívbeteg, asztmás, öreg, egyedül élő nyug­díjas vagy a dolgozók négy kilométert gyalogolva, vagy bhiszozva vigyék a pénzt a számla kiegyenlítésére! Til­takozásunkat kérjük közölni, és ezen intézkedésüket kéré­sünk szerint megváltoztatni!” Mint lapunkban már több­ször is szó esett róla, 1989. .január 2-től a Budapesti Elektromos Művek veszi át a villamosenergia-szolgalta lás­sa] kapcsolatos feladatokat, a dí jbeszedést pedig a Fővárosi Számítástechnikai és Díjbe­szedő Vállalat végzi. Ez utób­bi váci kirendeltségének cí­mét is közöltük már. A tilta­kozó levélben foglaltak helytál­lóak: a. Kőhíd utca valóban a DCM bejáratával szemben van — s a hivatalos, nyomta­tott várostérképen nem is ta­lálható. Tehát, valóban igaz, hogy akiket nem talál otthon a díjbeszedő, mondjuk a Föld­vári téren, azok elzarándo­kolhatnak a Kőhíd utcába (s persze, a félfogadási idő alatt) ? Először a legilletéke­sebbtől, a díjbeszedő válla­lattól érdeklődött a népfront- biixittság, ám a válasz — de­cember 27-én! — kissé furcsa volt: — Jelen pillanatban nem tartozik hozzánk Vác. Az ELMÜ Észak-pesti Üzem­igazgatóságának igazgatója, Téglás Iván már készségesen és megnyugtatóan válaszolt. Mint mondta, a Kőhíd utcai kirendeltség csak ideiglenesen működik, tudomása szerint, az FSZDV a város központ­jában bérel majd egy irodát, amely az első félév végén meg is kezdi működését. A városi tanácstól kapott felvilágosítás szerint, a köz­ponti hely a Földvári tér lesz, ha elkészül az új lakó­telep. S ha elkészül — leg­alábbis a dolgok mai állása szerint —, akkor a deákvá­riak vagy éppen a Kőhíd ut­caiak vándorolhatnak el a Földvári térre. Végül mi sem tudunk megnyugtatóbbat mondani, mint Téglás Iván igazgató Vác város tanácselnökéhez írt levelében szerepel: „A tárgyi­lagosság érdekében őszintén meg kell mondanunk, hogy a terület átvételét követően lát­ványos eredményeket azonnal elérni nem tudunk...” — S ez, valószínűleg, nemcsak az ELMÜ-re. hanem a díjbesze­dő vállalatra is vonatkozik. Bár az igazgató a telefonbe­szélgetés során megjegyezte: lehet bízni a díjbeszedőben, hogy megoldja a problémákat, lévén profi ebben. B. J. Olvasóink írják Hullik a hulladék Amióta Vámosmikolán a házaknál összegyűjtött sze­metet, hol így, hol úgy, a nagymarosi költségvetési üzem pénzért elszállítja, min­dig volt valami baj. Hol csak egy részét viszik el az adott napon, hol a betelt szemét­telep nincs időben letakarva. Most, legújabban, a falugyű­léseken azt tették szóvá, hogy Tésán és Perőcsényben egyes Mi leszel...? A városi tanács végrehaj­tó bizottsága legutóbbi ülé­sén megvitatta a kisipari szolgáltatás és a magánke­reskedelem szerepének ala­kulását a lakosság ellátásá­ban. A testület megállapí­totta, hogy a kisiparosok és magánkereskedők hely­zete, az adózási feltételek miatt nehezebbé vált, és többen meg is szüntették — legális tevékenységüket. Az ülés után egy kis magán közvéleménykuta­tást szerveztem a kisiparo­sok és magánkereskedők gyermekei között, egyetlen kérdést téve fel nekik: mi leszel, ha nagy leszel? A válaszok tökéletesen egybecsengtek: kontár. — nos. helyekre el sem mennek, mert állításuk .szerint ott a szeme­teskocsi nem tud megfordul­ni. A hulladék marad, a sze­métszállítási díjat ennek elle­nére fizetni kell. Felháborító az is, hogy a szemétszállítás idején, a köz­ség utcái, mint egy hatalmas szeméttelep, úgy néznek ki. Ugyanis az történik, hogy az egy éve vásárolt gépkocsiból, ahogy az emelőszerkezet ön­ti a gyűjtőtérbe, a kocsi al­ján folyik ki az útra a sze­mét. Azt mondják a háztulaj­donosok, hogy ezzel az erő­vel ők is kiszórhatnák az ut­cára, még fizetést sem kér­nének érte. De ha azt valaki elvállalta, és azért lakáson­ként különböző összegű pénz­díjat is kér, elvárják, hogy azért becsületes munkát is végezzen. Nem tudom és sokan nem tudjuk megérteni azt a véle­ményt, hogy ha nincs más, ez is jó. Nem jó! Már lett vol­na lehetőség arra, hogy a sze­métszállító kocsit kijavítsák (amire már a tanácstitkár is felhívta a figyelmüket). Azt is megértenék az emberek, hogyha egy héten nem vinnék el a szemetet. De ne csinál­janak abból a községből sze­métdombot, amely megnyerte a tisztasági versenyt!.., Koroknai Gábor Ha városi polgár lennék Ha tehetném, polgára len­nék ennek a városnak. Merthogy eddig (közel 40 éve) csak lakosa voltam. Hogy világos legyen: a la­kos a város lakója, a polgár — sokadmagával — a város gazdája. Ha én városi polgár len­nék, mindenhez közöm vol­na, ami ebben a városban történne. Persze, ha én vá­rosi polgár lennék, semmi sem történhetne az akara­tom és beleegyezésem nél­kül. Így aztán, ha városi polgár lennék, név szerint vállalnám a felelősséget minden olyan döntésért, ami az én akaratomból és beleegyezésemmel történne ebben a városban. Ha városi polgár lennék, ismerném a város minden elöljáróját, hiszen én vá­lasztanám meg őket. Ismer­ném és tisztelném, külön­ben miért választottam vol­na meg őket, és ők is ismer­nének és tisztelnének, hi­szen a város javát szolgáló közös akarat részesét látnák bennem. Így aztán kölcsö­nös bizalom állna fenn kö­zöttünk. Ha én városi polgár len­nék, keresném a lehetősé­get a közjó szolgálatára. A szabadidőmet is szívesen rááldoznám, hogy a közjó iránt hasonlóan elkötelezett polgártársaimmal önkéntes társulásokat létrehozva hoz­zájáruljak a várost megille­tő történeti, építészeti és kulturális tekintély helyre- állításához. Ha én városi polgár len­nék, mindenbe beleszólnék. Szóvá tenném a főtéren ki­alakult katasztrofális par­kolási szokásokat, a város­háza kapuját elcsúfító pléh- táblákat. Lennének ötle­teim a város címerének új­ratervezésére is, ugyanis én mint városi polgár tiltakoz­nék a három DCM-kémény örök szimbólummá emelése ellen. Ha én városi polgár lennék, mindig kikérnék a véleményemet a város köz- intézményeinek névadása ügyében. így aztán nem for­dulhatna elő, hogy napi — és esetleg tünékenynek bi­zonyuló — politikai aktua­litások diktálják az ötlete­ket. (Csak zárójelben jegy­zem meg, még az elemi jó ízlést is sérti, ha egy leány- kollégium férfi nevét viseli. További javaslatom: Szend- rey Júlia laktanya!) Ha én városi polgár len­nék, bizonyára sok kényel­metlenséget okoznék állan­dó véleménynyilvánításom­mal, a város megújítását célzó buzgalmammal. Al­kalmatlankodásomra csak egy mentségem volna, ha én városi polgár lennék, nagyon szeretném ezt a várost. És végül, ha én városi polgár lennék, már érett lennék arra is, hogy állam­polgár legyek. Dr. Pellei Ilona váci lakos ■ A NYAK0NYVI HÍREK* Vácott születtek: Frank Bé­la és Pubori Piroska lánya Lilla, Gyenes László és Híd­végi Mária lánya Annamária, Székelyi Ernő és Kéreczmann Erzsébet lánya Mariann, Les- tyán János és Juhász Erzsé­bet lánya Brigitta, Leibhardt József és Revóczi Aranka fia József, Sztrapka István és Kádár Valéria fia István, Tí­már Sándor és Bélák Ildikó lánya Ildikó, Fehér József és Grezner Ágnes lánya Melin­da, Belovai József és Sasvári Mária fia Balázs, Hulmány József és Bata Éva lánya Eszter, Lévák Gábor és Dren- kovics Éva fia Gábor, Sinikó Miklós és Kisparti Éva fia Attila, Juhász Tibor és Musz­ka Erzsébet fia Tibor, Moldo- ványi László és Englovszki Erzsébet lánya Anna, Getz Mihály és Fejér Éva fia Ad­rián. Házasságot kötöttek: Buko- vics Győző és Kovács Éva. Vácott háltak el: Kis Ist­ván Püspökszilágy, Rédei Ig­nác Szód, Horváth József Rád, Dávidesz Andrásné sz. Veress Magdolna Vác, Soponyai Ist­ván Dunakeszi, Kővári látván Vác, Dobos János Vác, Páv- lánszki Fülöpné sz. Pólyák Margit Nagykanizsa, dr. Bíró Pálné sz. Bakonyi Irén Deb­recen, Zemen István Vác, De- zsőfi László Vác, Katona La­jos Pécel, Lőrincz Lajos Göd, dr. Fésűs György Vác, Fülöp István Sződliget, Dudás Lász­ló Dömös, Debreceni Fereiic- né sz. Stipka Margit Vác rá­tát, Karaba János Keszeg. A város közelében Gyümölcstelepítés Az idén 23 hektáron telepí­tett kajszibarackot váci térsé­gében a fóti Vörösmarty Ter­melőszövetkezet. A jövő évben szintén ebben a térségben mintegy 40 hektáron kívánnak őszibarackot telepíteni. Kajszit és őszibarackot te­lepítenek Csornád mellett is, ugyancsak 40 hektáron. Teljessé tenni az életet Felszabadult kacagás, vidám, szívet-leliket melengető gyer­mekzsivaj fogadta az ünnepi időben a betérőt a Madách Imre Művelődési Központ föld­szinti termeiben. Apró és na­gyobbacska gyermekek szo­rongatták az ajándékot, hogy nyomban félretéve, lázas papírhajtogatásba kezdjenek vagy idegfeszítő sakkcsatába a számítógéppel. A Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Szervezete látta ven­dégül a mozgáskorlátozottak gyermekeit és testvéreit. Dr. Dereráné Pintér Anna, a szer­vezet ifjúsági felelőse fürgén cikázott kocsijában á külön­böző helyszínek között, min­denütt ott volt, mindenkin rajta tartotta szemét. — Valamivel több vendég­re számítottunk, de a kelle­metlen idő sokukat visszariasz­totta az útnak indulástól. Mégis nagyon elégedettek le­hetünk — mondotta —, hiszen akik itt voltak, mindnyájan nagyon jól érezték magukat. Szavaira, mintegy válaszul a gödöllői Csuja Boglárka ^alad hozzá, szorongatva a szétsza­kadt cukroszacskót. Gergő öcsikéje már anyuka karjai­ban szunyókál. Ideje az indu­lásnak, messze még Gödöllő, Pest, Százhalombatta. A váci R. Gábor Is csak édesanyja hosszas kérlelésére hajlandó készülődni. Gábort nemrégiben operálták újra, ezért most magánúton végzi iskoláit. Napközben sokat van egyedül, nem csoda, ha jól ér­zi magát társai között, mint amikor korábban a fővárosi ne­velőintézetben nevelkedett. A látogató örül az ő felhőt­len örömüknek, és elismeréssel adózik mindazoknak, akik minden törekvése az, hogy most, gyermekkorban megmu­tassák, igenis lehetséges öröm­teli életet élniük.- b. h. C sak ritkán fordult elő, hogy regge­lente ne ő lépett volna be elsőnek a csarnok szürkére mázolt ajtaján. Ilyenkor felkapcsolta a világítást, . gyors pillantást vetett a munkapadok felé és lassan beballagott az irodájá­ba. így volt ez már tíz esztendeje. Pon­tosan azóta, hogy művezető lett, s ez­zel együtt a nyakába vette mindazt, ami ezzel a munkakörrel járt. Az esztendő utolsó munkanapján is elsőként érkezett. Megszokott mozdu­lattal nyúlt a bejárati ajtó mellett lé­vő kapcsolóhoz. Halk kattanások, há­romszor egymás után, s máris fényár­ban úszott minden, a kopott munka­asztalok, a szekrények, amelyek a me­szelt fal mellett álltak. A terem végé­ben oszlopos fúrógépek sorakoztak, szinte farkasszemet nézve az üzemrész főnökével. A művezető nem volt szen­timentális, de most kicsit hevesebben dobogott a szíve, mint máskor. Eszé­be jutott, hogy délután, amikor befe­jeződik a műszak, ő is búcsút vesz a gyártól. A személyi igazolványába majd azt fogják beírni, hogy nyug­díjas. Holnaptól már senki sem mond­ja, hogy főnök, ezt így vagy úgy kel­lene csinálni. Nem lesznek felettesei, akik csak kérni és követelni tudnak, de ha neki vannak gondjai, akkor azt oldja meg ő. Általában meg is oldot­ta. Csakhogy nem volt könnyű. Hiszen egyetlen munkanap sem azonos a ko­rábbival. Csak látszólag múlik úgy el az idő, hogy semmi különös esemény sem történik. Mindenki dolgozik, nin­csenek kérések, panaszok, viták. Bonyolult dolgok ezek, gondolta a művezető, s közben elindult a munka- padok között. Cigarettát vett elő. Rá­Búcsú (?) gyújtott. Ahogy lassan kifújta a füs­töt, az jutott eszébe, hogy délután, ha majd kilép a csarnokból, véglegesen búcsút mond ennek az üzemnek. So­ha többé nem fog ide belépni. Ha már minden rendben lesz, s véget ér a nyugdíjazással járó hercehurca, a gyá­rat is messzire elkerüli. Nem mintha nem szeretné ezt a helyet... Huszonöt esztendőt töltött itt el, s ebből egy év­tizedet főnökként. De ez már nem ugyanaz ... Látta ő elégszer, hogy a régi szakikkal hogyan beszélnek a fia­talok. Legalábbis néhányuk ... Tavaly például, amikor az öreg Szabó Jóska meglátogatta őket a nyugdíjas-találko­zó után... Kiss Feri, igaz csak vicc­ből, de olyanokat mondott neki, hogy arra nem is jó gondolni. Pedig az öreg, amikor még* itt volt csoportvezető, sokszor megvédte Ferit. Sohasem hagy­ta ki a fizetésemelésből, jutalmat is rendszeresen kiharcolt neki, a legjobb munkákat bízta rá. Persze biztos, hogy Feri nem rosszból tette, amit tett, de azért mégis. Mi is történt? Ö már csak annyit tud, hogy Feri odavitte az egykori cso­portvezetőt az egyik munkaasztalhoz, leültette, aztán jó hangosan rászólt, mi­közben egy csavarhúzót. nyomott a markába: „Ha már itt vagy, öreg, jó lenne, ha dolgoznál is egy kicsit ne­künk. Én ugyanis már unom, hogy ne­kem kell eltartanom ezt a sok unat­kozó nyugdíjast, mint amilyen te is vagy...” Szabó Jóska felállt, s csak annyit mondott: „Sosem kérnék tő­led ilyesmit, Ferikém ... Megdolgoz­tam én mindenért...” Ostobaság az egész. Egyszer majd Feri is nyugdíjas lesz ... Tán vagy ti­zenöt, húsz év múlva. Gyorsan el fog repülni az az idő, gondolta a műveze­tő. A munkapadok között a sarokban lévő kézmosó felé indult. Megnyitotta a csapot. Tenyerét a vízcsap alá tar­totta, majd ivott pár kortyot. Elzárta a csapot, de egy vékony vízsugár ma­kacsul a mosdó felé tört. Ismét a csaphoz nyúlt, de az erőteljesebb moz­dulat nem hozott eredményt. „Tessék, még azt sem tudtam elérni, hogy leg­alább ezt kicseréltessem”, gondolta. Megfordult és az iroda felé indult. A munkapadoknál ismét megállt és gon­dolatban sorra vette az ott dolgozókat. Szerette ezt az üzemet, de csak az em­berekkel együtt. Senkivel sem volt itt rossz viszonyban, s ha nem is tudta, de érezte, hogy a beosztottjai kedve­lik. Pedig néha, ha a körülmények úgy hozták, szigorúnak is kellett lennie. Nem azért, hogy tiszteljék vagy elis­merjék ... Nem, arra neki nem volt szüksége. Biztos volt benne, hogy a munkások majd kis ünnepséget szer­veznek a számára, talán még ajándék­kal is meglepik. Ez lesz a legnehezebb időszak, gondolta a művezető. Csak minél előbb túllenni az egészen ... P ersze itt senki sem tudja, hogy miért is ment el hatvanéves ko­rában nyugdíjba. Nem azért, mert már nem győzi a hajrát és nyugalmatakar. Nem! De a felesége... Az orvos meg­mondta őszintén, hogy nem lehet már rajta segíteni. Pár hónap még... Ezt a kis időt pedig vele szeretné eltölteni. Csitári János A déli körzetben: (Sződli- get, Sződ, Vácdu'ka, Kisnéme- di, Szilágy, Vácrátót, Orboty- tyán, Csornád, Főt, Göd, Duna­keszi) december 31-én dr. Er- dődi András (Göd 45-172), 1-jén dr. Juhász János (Vác- hartyán 9). Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): december 30-án dél­után fél 4 órakor a Hupikék törpikék és Törpicur című szinkronizált belga rajzfilm a műsor. — Este fél 6 és fél 8 órakor a Cukorfalat című színes NSZK-íilmvígjátékot vetítik. Vídeóprogram (az épület kamaratermében) december 30-án 17 és 19 órakor a Pro­ducerek című színes amerikai film vígjátékot játsszák. Irta és rendezte: Mel Brooks. Fősze­replők: Gene Wilder és Dick Shaw. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Vácott, vagy környé­kén egy-, vagy más­fél szobás komfortos házat, vagy külön be­járatú házrészt ven­nék. Címem: Bánáti Vilmos, Vác. Haraszti Ernő utca 75., III. 9. — Telefonszámom: 12­833. ___________________ A Szőnyi Tibor Kór­ház és Intézményei igazgató főorvosa pá­lyázatot hirdet jogta­nácsosi munkakör be­töltésére. Bérezés: megállapodás szerint. Pályázatot a személy­zeti csoporthoz kérjük benyújtani. Elcserélném másfél szobás, deákvári szö­vetkezeti lakásomat Földvári téri. egyszo­bás tanácsi, vagy szö­vetkezeti lakásra. Cí­mem: Vác, Kárász ut­ca 19., I. emelet 1. Video-, televízió-, rá­diójavítás, áthangolás, garanciával: Vác, Már- tirok útja 77. Albérleti szoba, egye­dülálló nőnek, sürgő­sen kiadó. Megtekint­hető naponta 15—17 óráig: Vác, Árpád u. 54. sz. Vác belterületén, a centrumhoz 300 mé­terre, háromszobás, összkomfortos, köz­ponti fűtéses családi ház, melléképületek­kel, plusz garázzsal eladó. Érdeklődni le­het: Hornicsek Ká- rolyné, Vác, Rákóczi utca 24. (18 órától). Kirakatrendező és de­koratőr, többéves szakmai gyakorlattal állást keres. Minden megoldás érdekel. Le­veleket „Bizalom 102 055” jeligére a váci hirdetőirodába (Jókai utca 9.) kérem. Hét végi orvosi ügyelet Az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hét végi ügyeletéi a városban: 30-án, pénteken dr. Csupor Éva, szombaton dr. Tóth Mária, vasárnap, ja­nuár l-jén dr. Pataki László. A körzetben 30-án dr. Ker- nács Károly, 31-én dr. Bene­dek János, 1-jén dr. Tesánszky Sándor. Az ügyeletes gyermekorvos 31-én dr. Huszágh Hedvig, 1- jén dr. Dudás Éva. Az ügye­let a régi kórházban találha­tó (Vác, Március 15. tér 9., telefon: 11-525). Fogászati ügyeletet vasár­nap, 1-jén 8-tól délig tart dr. Apai Erzsébet, a Cházár And­rás utca 17. szám alatti ren­delőben, a régi városi fürdő épületében. Állatorvosi ügyelet az észa­ki körzetben: (Bernecebaráti, Kemence, Perőcsény, Tésa, Vámosmikola, Nagybörzsöny, Ipolytölgyes, Letkés, Ipolyda- másd, Márianosztra, Szob, Ze- begény, Nagymaros, Szokolya, Kóspallag, Verőcemaros, Vác, Kösd), 31-én és január 1-jén dr. Kalácska Lajos (Szob 70- nant

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom