Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-29 / 309. szám
E helyen sincs minden L.LOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 309. SZÁM 1988. DECEMBER 29.. CSÜTÖRTÖK Az ügyeletén nem ünnepeltek Ideges szülők, nyugodt gyerek Aszódnak Bag: felőli bejárata közelébe költözött a Galga Áfész járműboltja, ahol nagyobb a tér, mint az előző helyen. Karosz- szériákat is tárolhatnak, de ez korántsem jelenti azt, hogy az eladóknak ne kellene olykor-olykor nemet mondaniuk. Különösen a Lada-tulajdonosok csalódnak gyakran, jóllehet a felső képünkön is látható Takács Katalinban az igyekezet megvan a vevők jó kiszolgálására. Alul: Tóth Tamás raktáros és a vevők szemrevételeznek egy Trabant kocsiszekrényt (Vimola Károly felvételei) Hétvégi orvosi ügyelet Központi ügyelet (ide tartozik Szada és Isaszeg is) december 31-én, szombaton délután 2 óráig: dr. Tüske Gyula, utána 1989. január 2-án reggel 8 óráig: dr. Kürti József, Kerepestarcsa (Csömör, Nagytarcsa, Mogyoród), szombaton és vasárnap: dr. Tor- nyi András. Aszód, rendelő: szombaton: dr. Pöstény István, vasárnap: dr. Sárospata- ky György. Pécel, rendelő: szombaton: dr. Ray Péter, vasárnap: dr. Benkő Júlia. Túra, rendelő: szombaton és vasárnap : dr. Tóth Gusztáv. Összevont körzeti ügyelet: .Erdőkertes, Veresegyház szombaton és vasárnap: dr. Győré Zsúzsa, Erdőkertes, Valkó, Vácszentlászló, Zsámbok, Dány, szombaton és vasárnap: dr. Kis István, Valkó. Gyermekügyelet: Gödöllő, rendelőintézet, szombaton, dr. Scheaiger Mária, vasárnap dr. Sólymos Katalin. Aki nem ült még egy éjszaka, vagy egy ünnepen az ügyeletes orvos várószobájában, lázas, beteg gyermekkel a karján, vagy nem állt órákat a kapuban az ügyeletes orvost szállító autóra várva, nem érti meg, hogy ilyenkor a percek óráknak tűnnek. Az elmúlt ünnepekben benéztünk a kerepestarcsai orvosi ügyeletre, megkérdeztük a szolgálatot teljesítőket, mi történt a háromszor huszonnégy órában? Minden éjszaka, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon, állandóan található valaki itt. Ide kell hozni a betegeket, vagy orvosért telefonálni Csömörről, Mogyoródról, Nagy- tarcsáról és Kerepestarcsa egész területéről. Több mint harmincezer ember tartozik ide, s a szolgálatot egy orvos, egy nővér és egy sofőr látja el. Ott jártunkkor az ügyeletes dr. Bodnár Pál kerepest körzeti orvos volt, aki több mint húsz éve dolgozik a községben. A telefonnál és a CB-rá- diónál Mészáros Mihály né, Matild nővér ült. Ha nem láttam volna, el sem hinném, mekkora forgalom, jövés-menés van egy ilyen ügyeletén. Amikor odaértem, az orvossal éppen kikanyarodott a piros Niva, az ötvennegyedik lázas beteghez igyekeztek Nagytarcsára, s noteszükben már ott lapult a következő cím, az öt hónapos Garnyi Johannához szóló hívás Csömörre. Nézné az ügyeletes! naplót Mészáros Mihályné, hogy el- mondjg, hány beteg fordult meg itt szenteste és karácsony első napján, de lehetetlen, hiszen cseng a telefon, valaki rosszul van Mogyoródon, írja a nevet, a címet, az életkort, de «közben nyílik az ajtó, s a tartalékos tisztképző kiskatoA z ősz már télbe hajolt. A száraz faleveleket viszi a szél, a fák ijesztő csontvázakká kopaszodva mozognak a holdvilágos esten. A pár kézenfogva halad a kihalt hideg utcán, időnként egymáshoz bújnak. Az ajtón belül vastag szövetfüggöny, félkör alakú vasrúdon, hogy a belépővel ne zúduljon be túl sok hideg. A meleg levegő végigsimítja arcukat, egymásra néznek, látszik rajtuk, boldogok. A vézna, magas fiú lesegeti Klári kabátját, felakasztja, s az egyik asztalhoz lép, ahol ismerős fiú ül. Letelepednek. A félhomályt kezdi megszokni a szemük, kezüket még össze- dörzsölgetik. Nem beszélgetnek, ahhoz túl nagy a zaj, a lemezlovas éppen új számot konferál. A pincér közeledik. — Két kólát kérek! Köszönöm — mondja Tomi, cigarettára gyújt, s bámulja a vonagló, zenével nem szinkronban mozgó tömeget. Klári is nézelődik ismerősök után kutatva. Kezük egymás kezében pihen. Várják, hátha észreveszi őket a törzstagok közül valaki. Idejönnek hónapok óta, amióta járnak egymással. Inni nem isznak, néha táncolnak, többnyire üldögélnek. Hogy miért nem otthon? Hát nem lehet, egyiküknél sem olyan a család. Valahol hasonlóak és tudják mindketten, mégis szégyellik egymás előtt. Itt jó nekik, ismerik, szeretik őket. — összeillő pár — mondták a többiek egymás között. És valóban megértették egymást, már csaknem egy éve együtt járnak. Időközben megérkezett a kóla. A zenét szolgáltató férfi szünetet tart. A villogó, vibráló fény megszűnik, az arcok láthatóvá válnak, kigyullad a normálisnál alig ha- loványabb világítás. Többen jönnek feléjük, akik csak Lány a függöny mögötl most veszik észre, hogy megérkeztek. Üdvözlések, puszik három oldalról, mert most ez a divat, aztán beszélgetés. Mindenkivel másról, mi volt a suliban, hogyan telt az elomlóban levő hét? Mi volt a vacsora, honnan van már megint az új szerelésed és így tovább. Csevegés, csicsergés a hideg téli estén a jól fűtött vendéglőben. A srácok is beszélgetnek, ők is mindenről. Tomi magához húzza Klári kezét, megcsókolja, majd így szól. — Mindjárt jövök — s a mosdó felé indul legjobb barátjával Petivel. A lányok tovább beszélgetnek, ügyet sem vetve az elmenőkre. Az idő telik, a sokadmagával ülő Klári mégis egyedül érzi magát és egyre gyakrabban tekint a sötétzöld vastag függöny felé, mely mögött eltűntek a fiúk. Vár. Az idő halad, lehet, csak pár perc, de óráknak tűnik. Elhatározza magát. Kedvesen a többi lányra mosolyog, feláll, és elindul ugyanabba az irányba, amerre Tomi ment. A függöny szétnyílik, s máris összezárul, és mögötte Klári a két ajtó közti falnak támaszkodva ott találja szerelmét egy idegen lány karjaiban. A meglepetéstől nem tud megszólalni, felemeli kezét és hatalmasat csap az ismeretlen arcába, majd megfordul és mintha mi sem történt volna, visszamegy a helyére. Tomi idegesen kirohan, oda hozzá: — Mi volt ez? Hisz mi csak beszélgettünk. Te megőrültél! — A lány hallgat és nagyon messzire néz. Egyikük sem látja a távozó harmadikat. — Gondolkodj! Okos nő nem tesz ilyet, te liba vagy! — ordítja a fiú, s már a környező asztaloktól és a barátok közül sokan nézik őket, meglepetten, el sem tudják képzelni, mi történt, hisz a kézcsókra többen felfigyeltek. A lány feláll és öltözni kezd. — Indulok, jössz, vagy maradsz? S Tomi végignéz a csodálkozókon, majd így felel. Maradok! A szél még jobban fúj, mint egy órával ezelőtt, a majdnem síró lány kilép az ajtón, felhajtja kabátgallérját, s lépne tovább, de négyen körülveszik. A felpofozott lányka és barátnői. Ütni kezdi kettő, ketten pedig a kezeit csavarják hátra. Orrából elered a vér, hangosan felnyög. A zene bent még nem indul újra. Valaki éppen kilép, az ajtóból visszaszól, Tomi gyere, legyél bíró! Nem avatkozik a bunyóba, megy tovább, mint aki jól végezte dolgát, hisz ő csak bemutatott valakit a fiúnak a mosdó függönye mögött. A következő távozó a férfiasságában sértett Tomi. A lányokhoz lép és kérleli, hagyják abba, intézzék el rendesen, de hiába. A szó semmit nem ér, szét kell szedni őket, segítséget hív bentről. M ár állnak, nem dülöngélnek. a zilált, lihegő lányok, nézik egymást, még csak mérgesnek sem látszanak, mikor kilép a vendéglő tulajdonosa, a mindenki által ismert és kedvelt Jóska ' bácsi: — Ejnye gyermekeim, hát mivé válik a Világ? Régen, és az állatvilágban is a hím harcolt a nőstényállatért. Itt pedig lányok verekszenek? — összecsapja tenyerét, betereli a neki kenyeret biztosító ifjúságot és régi történetek mesé- lésével magára vonja a fiatalok figyelmét. Árvái Magdolna náj,a újabb csömöri hívást ad le. A bejárati ajtót verik, hétéves kisfiút harapott meg egy kutya, a «karja vérzik. A papa és a mama ideges, a gyerek értelmes és nyugodt, okos fiú. — Kistarcsai ügyeletes kocsi, jelentkezz! — hív a nővér és az éppen Csömörön lévő kocsi személyzetét Ikéri, ne forduljanak vissza, s lead még egy címet. Az orvossal az autó begördül a rendelő udvarába, az rohan befelé, hiszen tudja, várják. Kezet mos, magára kapja köpenyét, s már kötözi is a megharapott kis kart. Ellátja a bentieket, s már teszi is zsebre a nővér által leírt hívások listáját. Nincs sok ideje beszélgetni, de bosszúsan megjegyzi: — képzeljék, mire kimentünk az öt hónapos babához, az ajtóban a nyolcvan év körüli nagymama közölte, itt már nincs szükség orvosra, nem is beteg a gyerek, «közben elvitték a kórházba, ott sem kapott semmit, s örömükben eszükbe sem jutott engem lemondani — mondja Bodnár doktor, és joggal dühös. Ügyeletének a tizenkettedik órájában van, s óránként csaknem három beteget látott el, ami önmagában nem lenne sok, de a terület nagysága miatt hosz- szú utakat kell megtennie egyik településtől a másikig. Amíg bent dolgoznak, nővér és orvos egyaránt, kintről fény villogására leszek figyelmes. A gépkocsi vezetője szereli az éppen kiesni akaró önindítót, még az arca Is olajos: — Öreg már ez a kocsi és igen sokat megy, valami gond sokszor van vele, most éppen nincs alapjárat, de leállni nem lehet — szakítja félbe mondatát, mert közben beült Bodnár doktor, s pillanatok alatt eltűnnek az éjszakában. A legtöbben magas lázzal, általános rosszulléttel keresték az ünnepek alatt az ügyeletet. Nagyon sok az influenzás megbetegedés, de akadtak tüdő- és mandulagyulladások is. Legtöbben Csömörről jöttek karácsonyikor az ügyeletre és oda ment legtöbbet az orvos is. A betegek nagy része fiatal, sőt gyerek. Kevés hatvan év feletti betegedett meg. Az ügyeletre hozzák a néhány hónapos kisbabáikat és a tíz év körüli gyermekeket is, pedig erre Iciilön ügyelet van Gödöllőn, s ez nagy terhet jelent az ügyeleteseknek. A három nap alatt kétszáznál jóval többen kerestek orvost ezen az ügyeletén, s hogy ez sok vagy kevés-e a harmincezernél több lelket számláló területről, nehéz eldönteni. Az sem tudható, pontosan hányán kopogtak a területen lakó orvosok lakásán és mennyien keresték meg a kórházat! Az ügyeletek végül is nyugodtak voltak, nem volt sok részeg, nem volt verekedés, botrány a fent említett területeken. A legtöbb beteget dr. Hézinger Lajos mogyoródi körzeti orvos látta el karácsony első napján, nyolcvan- négy embernek adott gyógyszert, ennyiszer nyugtatta meg a hozzátartozókat. Távozom, s a nővér egyedül marad, utánam szól: bizony sokszor fél, mert bejönnek randalírozó fiatalok. A. M. Havonta kétszer Tehetséggondozás A városi tanács cigányügyi koordinációs bizottsága a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának és a Cigánytanácsnak a segítségével megszervezi a városban és Gödöllő körzetében élő cigány tanulók tehetséggondozását. A havonta két alkalommal való együttléteken elsősorban olyan ismeretekhez kívánják juttatni a gyerekeket, mint például a könyvtárban való eligazodás, az egyéni ismeretszerzés módszertana, a mindennapi viselkedéskultúra alapjai, de természetesen sor kerül vidám, játékos foglalkozásokra, a cigány és magyar folklórral való ismerkedésre is. Januári színház István király Sík Sándor István király — az utolsó óra — című tragédiáját mutatja be a veszprémi Petőfi Színház a városi művelődési házban január 20-án este 7 órai kezdettel. A belépődíj 100 forint. Jegyek január 3-tól válthatók. Szabadság tér Tágasabb pavilon Gödöllőn a Szabadság téri újságpavilon a legforgalmasabb. Mivel a lapok is egyre szaporodnak, a ikis fülkében már alig fért el az árus. A napokban rövid idő alatt elvitték ezt a kicsit, s helyébe percek alatt fölállították a külsőre is tetszetős, a régiméi kétszer nagyobbat, amelyben több tér jut az eladónak, s a «kirakatban a vásárló is könnyebben tájékozódhat a «kínálatról. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény! A gödöllői művésztelep, kiállítás, Erzsébet királyné-emlékszoba, Természeti környezetünk, helytörténet, városi múlt, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Beszélni egy nyelven szabad csak Butácska tanítóképzősök? A KISZ-bizalmas, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem KlSZ-szervezeté- nek központi lapja az idei 12. számában ír a budapesti KISZ-értekezletről, a gödöllői felsőoktatási rétegértekezletről, valamint az országos KlSZ-ér- tekezletről. A gödöllői események kapcsán ketten is megemlítik: egy tanítóképző főiskolás hölgy főleg azt kifogásolta, A csillagász hajthatatlan A jövő bizonytalan Amikor egy-egy cikk megírásához kell anyagot gyűjteni, még nem lehet tudni, hogy a téma mikor kerül majd az újság hasábjaira. Az sem biztos, hogy az ember hazaér vagy visszatalál a szerkesztőségbe, mert érheti baleset, kaphat infarktust és kész, vége, nincs tovább. Mindez eddig eszembe sem jutott. Tudtam, hogy az élet múlandó, de hogy egy munkát azért ne kezdjek el, mert lehet, hogy holnap meghalok, és nem tudom befejezni, meg sem fordult a fejemben. A minap több tíz kilométert utaztam azért, hogy találkozhassak valakivel, aki olyan építmény megalkotására kért a községi tanácstól engedélyt, amely nemhogy Gödöllőn, de a körzetében sincs. Csillag- vizsgálót emel majd. Tervei bizonyára szépek, az ötlet egyedi, az illetékes tanács az engedélyt megadta. Az idős úr, akinek udvarán szép sorban ott halmozódnak az építőanyagok. nem volt hajlandó szóba állni velem, mert mint mondta, ő komoly ember és a kora is előrehaladott. Bármi történhet vele, mire kitavaszodik. 'Meg is halhat és mit szólnak akkor az ismerősök, hogy ő nyilatkozott? Nem lehetett belőle kihúzni egyetlen szót sem. Hiába próbáltam meggyőzni: az állami beruházásokról is írnak az újságok, akkor, is, amikor még csak tervek. Majd megkeresem újra, amikor elkészült a nagy mű és megnézzük a csillagokat. Minden hiába volt. Csak azt hajtogatta, ő komoly ember és csak arról beszél, ami már volt. A jövő ' mindig bizonytalan, hallhattam tőle. Azt tudjuk mi is, de hiába, minket jobban izgat a jövő, az, ami lesz. á. m. hogy a KISZ platformja — a szervezet egységes követelményeinek, álláspontjának ki- nyilvánítása — egy átlagfőiskolás számára nem érthető. Mit lehet ezzel a véleménynyel kezdeni? Ki lehet nevetni a felszólalót, lám milyen butácskák ezek a tanítóképzősök! De hová vezet ez? Ha ők ilyen gondokkal küzdenek, hogyan viszonyulnak a platformhoz a középiskolások, a szakmunkástanulók, s az ifjúság számtalan más rétegének tagjai? A decemberi gödöllői KISZ- aktiván éppen a KISZ KB egyik titkára vetette fel körülbelül ugyanazt, amit a főiskolás lány. Lehet, hogy mégis a platform stílusával, nyelvezetével van baj? Számomra a KISZ-bizalmas harmadik szerzőjének következő gondolatai a megnyerő- ek. A nagy zűrzavarban számomra egy dolog tűnik tisztának — ezt a masszát nem lehet már egyben tartani, mert előbb-utóbb úgyis felrobban, jobb hát, ha még időben szétszedjük és megkeressük a kapcsolódási pontokat. Elég volt már abból, hogy az ér telmiségi nern dolgozik, a dolgozó meg nem értelmes! Máiként gondolkodunk, mások a gyakorlati gondjaink — ezért önálló szervezetek. Vannak közös érdekeink, egyező értékeink, egymást erősítő törekvéseink — ezért szövetség. Mindehhez — valamiképp — egy nyelven kell beszélni, nem pedig úgy, hogy már a tanítóképző főiskolás sem értelmes ! b. g. ISSN' 0133—1957 (Gödöllői Hírlap).
