Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-29 / 309. szám

198«. DECEMBER 29.; CSÜTÖRTÖK 3 Adózó, fizess! Együttműködve a lakossággal Az adóreform 1988. évi be­vezetése következtében úgy az állampolgárok, mint az adó­felügyelőség számára különle­ges jelentősége van az 1988. év zárásának, hisz a korábbi adózási gyakorlathoz képest alapvetően változtak teen­dőink. Kibővült az adóalanyok kö­re az szja-bevallásra kötele­zettekkel, így mintegy 150 ezer Pest megyei telephellyel, illetve állandó lakhellyel — tartózkodási hellyel — rendelkező magyar állampol­gárral kerülünk kapcsolatba. Az adóreform egyik legfonto­sabb — valamennyi adónem­nél következetesen alkalma­zott — alapelve: az önadózás általánossá tétele. Ez az ál­lampolgárok irányában a leg­teljesebb bizalmat jelenti a nyilvántartás, a jövedelmek valóságos alakulásához igazo­dó bevallás és adófizetési kö­telezettség teljesítésénél. Szá­munkra pedig alapvető köte­lezettséggé teszi az iigyfélszol- gálati munka kiterjesztését, a tájékoztatást és az adóala­nyok felkészítését. Ennek szel­lemében jelenleg a megye1 22 településén tartunk ügyfélfo­gadást. Együttműködésre kér­tük fel a Hazafias Népfrontot, a helyi tanácsok elnökeit, az érdekképviseleteket, a gazdál­kodó szervezetek, intézmények vezetőit. Valamennyi érintett úgy ítéli meg, hogy a közvé­lemény az adórendszert akkor tudja a jelenleginél reálisab­ban megítélni, ha mind tel­jesebben tudjuk biztosítani a jövedelmekkel arányos adó­terheket és ennek megvalósí­tásához az állampolgárokat mind nagyobb számban hoz­zásegítjük az ismeretek meg­szerzéséhez. Ennek szellemé­ben december és január hó­napban az érdekképviseletek által szervezett időpontokban felkészítő előadásokat tartunk valamennyi tanácsnál a he­lyi vezetők által szervezett időpontokban ügyfélszolgála­tot tartunk (hetente egy al­kalommal). Részt veszünk azokon a munkahelyi tanácskozásokon, beszéltünk, a működőtőke­importot viszont teljes egé­szében a dinamizálásra tud­juk. felhasználni. • De hát a működő tőke, leg­alábbis ami eddig bejött, alig néhány százmillió dollár ... — Igaz, de már ez is vala­mi, és ezt a fajta importot továbbra is mindenképpen növelni kívánjuk. Éppen az a mai helyzet kulcsa,, hogy nem tudunk megszabadulni a fize­tésimérleg-hiány egy részétől, évi mintegy 400 millió dollár­tól, ha közben nem liberali­zálunk. Ez a közbenső libera­lizálás viszont egy esztendőre megakasztja a fizetési mérleg javulását. Ez a róka fogta csuka esete, ez az az ár, amit meg kell fizetnünk. • Hogy világosabban kér­dezzek rá a finanszírozásra, úgy tudom, egy új Marshall- terv elgondolása is az ön ne­véhez fűződik. Ilyen Mar­shall-tervnyi nagyságrendű külföldi tőkebevonás nélkül, ön szerint van-e Magyaror­szágnak reális lehetősége a felzárkózásra? — Elméletileg igen, gyakor­latilag valószínűleg nem. El­méletileg igen, hisz a tőkét és a technikát mi más for­mában is bevonhatjuk. • Mennyi realitása van most egy ilyen új tervnek? — Ez, véleményem szerint, nem a következő hónapok kérdése, leghamarabb a kö­vetkező évtizedben lehet rea­litás. ® A' sajtóértekezleten azt mondta, hogy mind gazdasá­gilag, mind politikailag elkép­zelhetetlennek tartja a magán­tőke túlsúlyra jutását Ma­gyarországon. Mégis milyen­nek képzeli el a közeljövő magyar tulajdoni szerkezetét? — Először tisztázzuk, hogy a vegyes tulajdont és nem so­rolom a magántulajdon kate­góriájába. Tehát abban, ami­ben az állam 30—40—50 szá­zalék erejéig részt vesz, az ilyen mértékben köztulajdon, ott az államnak komoly be­folyása van. Azt el tudom réteggyűléseken, falugyűlése­ken, ahol módot kapunk a lakosság tájékoztatására. Va­lamennyi felkérésnek eleget teszünk! A bevallási időszak felada­tainak zökkenőmentes ellátá­sa valamennyi érintett állam­polgárral közös érdekünk. Csak együttműködéssel tud­juk biztosítani: az előleg-túl­fizetések gyors visszautalá­sát (jogszabályi rendelkezés szerint a bevallás benyújtását követő 30 napon belül kell visszautalni), a nyomtatvá­nyok sorba állás nélküli, hely­ben történő beszerezhetőségét (valamennyi postahivatalnál, helyi tanácsnál, KlOSZ-alap- szer'vezetnél, adófelügy élősé- gi félfogadáson rendelkezésre áll december második felétől. A bevallási garnitúra kitöltési tájékoztatót és előre megcím­zett borítékot is tartalmaz, ezért azt a benyújtásra illeté­kességgel bíró megye telepü­lésein célszerű beszerezni), a személyes átvétel során a sorba állások elkerülését (a vállalkozók számára átvételi napokat szerveznek az érdek- képviseletek, s a tanácsoknál is átvételi napokat tartunk.) A vállalkozói adóbevallá­sokat február 28-ig, a -szemé­lyi jövedelemadó-bevallásokat március 20-ig vesszük át. A fentiek érdekében célszerű a bevallás benyújtását nem az utolsó napokra hagyni. Az adóigazgatás mindenkor — és a világ minden országá­ban — együtt jár az adóköte­lezettség teljesítésének ellen­őrzésével. Az önadózás rend­szerében ennek jelentősége a társadalmi igazságérzetnek megfelelően növekedett. A jö­vedelmek a vállalkozói körben egyre nagyobb határok között szóródnak és az ennek meg­felelő elvonási gyakorlatot a közvélemény érdeklődése kí­séri, természetes tehát az el­lenőrzések folyamatosságának biztosítása. Papp Albert, az APEH Pest Megyei Igazgatóságának vezetője képzelni, hogy például a nagy- és középiparban a társasági tulajdon, a vegyes tulajdon akár többségivé is válik. De ezt sem lehet biztosra venni, nem szabad előre, központi­lag meghatározott arányokból levezetni a tulajdoni szerke­zetet. Ami a tőkeképződést il­leti, a társadalmi tőiké domi­náns szerepe meg kell hogy maradjon. Egyszerűbb köz- gazdasági törvényszerűség ez, hisz az állam és a szövetke­zetek kézében van a társa­dalmi tőkének a túlnyomó hányada. A magántőke akku­mulációját kétségkívül elő kell segíteni, fokozni kell, de őszintén szólva a gazdasági realitás alapján nem tudom elképzelni, hogy az itthoni magántőke a mostani 5 szá­zalékos arányáról túlsúlyra jusson. Külföldi tőkeimport pedig? Ha annak az arányát 5, netán 8 százalékra fel tud­nánk vinni, már nagy siker lenne. Más a helyzet az össztár­sadalmi munkaidővel — e té­ren kívánatos lenne, hogy 25 —30 százalékig nőjön a ma­gánszférában foglalkoztatott munkaerő aránya, de ä tu-, lajdoni szerkezetben valószí­nűleg nagyobb szerepe lesz a társadalmasított tőkének, hisz a kisvállalkozásokban lévő munkaerő tőkehányadosa jóval kisebb, mint a nagyiparban vagy a nagy mezőgazdasági üzemekben. • Ma még ... — Ma még, de a későbbi­ekben is. A kisvállalkozások nem azokat a tevékenysége­ket keresik, amelyekre a tő­ke magasabb szerves össze­tétele a jellemző. O Ezzel együtt, ha a gazda* sági folyamatok iránya arra mutatna, hogy a magántu­lajdon váratlanul viharosan előretör, lennének politikai akadályok ennek az útjában? — Elméletileg nehéz erre Nem lehet semmilyen vezető párttestület tagja Ä jogtudósok véleménye szerint köztársasági elnök kell Az egyszemélyi államfői tisztség, nevezetesen a köztár­sasági elnök funkciójának lét­rehozása mellett foglaltak ál­lást az új alkotmányt előké­szítő jogtudósok. Az alaptör­vény nemrég kialakított sza­bályozási koncepció tervezeté­Ezekben a napokban a szoká­sosnál több, napi 130-140 ezer palack hagyja el a Hungarovin Borgazdasági Kombinát Törley- pezsgögyárát. A gyár három üzemében folyamatosan dolgoz­nak, hogy december végéig tel­jesítsék az idei exportszállítá­sokat. A gyár szilveszterre 30-32-féle pezsgőt készít, a ter­vezett 23 millió palackkal szem­ben valószínűleg 23,5-24 milliót értékesít válaszolni. Attól függ, hogy milyen társadalmi hatásokat kifejtve, egyáltalán társadal­mi konform módon működ­ne-e ez a magántőke. Ha előretörése beleférne egy rugalmasabb, dogmáktól mentes társadalmi értékítélet­be, akkor nem hiszem, hogy e folyamat különösebb politi­kai akadályokba ütközne. A kormány jelenleg egyértelmű­en azon van, hogy szélesítse, de nem idealizálja a magán- tevékenységet. Az embereket, mint munkavállalókat, sem szabad idealizálni, hát még mint tőketulajdonosokat! Szü­lethetnek a nyereségre törek­vés során olyan gondolatok, melyek sértik a társadalom érdekét. • De hát ehhez nem kell magántulajdonosnak lenni! — Nem kell magántulajdo­nosnak lenni, ugyanilyen em­berek vannak a társadalmi szférában is. Mind az állami monopolszervezetek, mind a magántőke kinövéseit korlá­toznunk kell. ö Politikusként ezt nevezik kétfrontos harcnak, nem? — Ezt a fogalmat eddig másnak a kifejezésére kötöt­tük le, de valószínűleg ebben az értelemben is használni fogjuk. A piac és a tőke sem­miképpen nem lehet olyan szabad egy szocialista társa­dalomban. mint egy tőkés piacgazdálkodásban. Ezért va­gyok én nagyon óvatos ezek­nél a megfogalmazásoknál — nem mintha akár a kormány, akár én félnék a magántu­lajdontól. A magyar gazdaság fellendülését mindenesetre én nem a magántőke részvételé­től várom; mert egyszerűen nem is lesz annyi magántő­kénk, hanem az a dinamizá­lás motorjaként szolgálhatna. Fahidi Gergely ben rámutattak: a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa — az Or­szággyűlés által választott és kizárólag országgyűlési képvi­selőkből álló testület, amely az államfői funkciókat gyakorol­ja — a magyar államszervezet hagyományaitól idegen szerve­zeti forma. Létrejötte óta a legutóbbi időkig az Országgyű­lés háttérbe szorításának esz­köze volt. Jogkörét a politikai gyakorlat a legfelsőbb népkép­viselet súlytalanná tételére használta fel. Elkerülhetetlen lépés az Országgyűlést helyet­tesítő jogkör teljes megszün­tetése. Nem indokolt a kollek­tív államfő intézményének a további fenntartása, hiszen az Elnöki Tanács hatáskörébe utalt egyes jogköröket eddig sem a testület, hanem annak elnöke gyakorolta. A köztársasági elnök vi­szonylag autonóm állami veze­tőként a hatalommegosztás egyik garanciájának szerepét hivatott betölteni — hangsú­lyozták a koncepciótervezet készítői. Javasolták, hogy az új alkotmány külön fejezetben rendelkezzék a köztársaság el­nökéről. Szabályozza az elnök feladat- és hatáskörét, jelölé­sét és választását, felelősségét, felelősségre vonását, az elnöki tisztség összeférhetetlenségét más funkcióval, illetve meg­szűnését. Az elnök feladat- és hatás­köre meghatározásának kulcs­kérdése, hogy a hatalommeg­osztás intézményesítése és a hatalomközpontosítás megaka­dályozása érdekében mennyire erős elnöki jogkört akarnak konstruálni. Ettől függően a jogosítványok bővíthetők, egyebek között azzal, hogy a köztársasági elnök kihirdeti a törvényeket, javaslatot tesz az Országgyűlésnek az alkot­mánybíróság elnökére és tag­jaira, a miniszterelnök szemé­lyére, esetleg joga lehet a par­lament feloszlatása is. Nyomós indokok szólnak amellett — szögezték le a kon­cepciótervezetben —, hogy az elnök megbízatásának ideje ne essen egybe az Országgyűlés megbízatási idejével. Az elnö­köt az elképzelések szerint az Országgyűlés választja — négy évre —, de megfontolásra ér­demes az a megoldás is, hogy közvetlenül az állampolgárok válasszák. A szakemberek az egyik le­hetséges megoldásnak tekintik azt, hogy az elnök személyére az Országgyűlésben képviseleti joggal rendelkező társadalmi szervezetek, iletőleg legalább 50 országgyűlési képviselő te­hetnének javaslatot. A jelöltek közül titkos szavazással vá­lasztanák meg az elnököt. Az elnök nem lehet az Országgyű­lés vagy más állami képvise­leti testület, a kormány és az alkotmánybíróság tagja, nem tölthet be más állami hivatalt, vezető párttisztséget, nem lehet bíró, illetve valamely párt ve­zető testületének tagja — hangsúlyozták a szakemberek. Szájtáfva Csendes csafa Három éve kezdődött. Csend­ben, látványos külsőségek nél­kül, a hírverést mellőzve. An­nál több volt a makacs erőfe­szítésből, a szívóssággal tár­sult következetességből; for­málódni kezdett ezek nyomán a megyében a cigánycsalád­gondozói hálózat. Sokféle ódz­kodás nehezítette a munkát. Voltak, akik úgy vélekedtek, nem lesz jelentkező a fel­adatra, mások attól tartottak, ilyen helyzetben (ilyen nehéz gazdasági helyzetben) erre költeni a kevéske forintokból nem szabad, mert felháborít­ja a lakosságot. S persze, hallani lehetett szélsőséges véleményeket is, olyat, hogy majd maguk a cigányok ker­getik el a gondozókat, s olyan vélekedést szintén — jelezve a gondolkodás sokféleségét —, ami szerint „ezeknek** kemény kéz kellene és nem gondozó. Nincsen vége a csendes csa­tának, s belátható időn belül a jobbért elszántan hadako­zó!« aligha maradnak munka, feladat nélkül. A csendes csa­ta azonban már eddig is te­temes térnyeréshez vezetett. A megyében huszonhatezer fő körül alakul a cigány la­kosság száma. Élnek szétszór­tan és egy bokorként össze­bújva, némely településen szá­muk jelentős, másutt néhány fő csupán. Ennek ismeretében lényegessé yálik az adat: ma a megyében Aszódtól Érden, Monoron, Nagykőrösön át Ör­kényig, Ráckevéig, összesen tizenhét helyen, városban, köz­ségben van jelen a cigánycsa­lád-gondozói hálózat. Áldozatos,* valójában értéke, nehézsége miatt illően meg nem fizethető munka ez. Azok, akik vállalják, aligha pusztán a pénzért, az állásért teszik. Hanem azért is, mert meg­győződésük, segíteni tudnak, apró, nagyobb apró lépésekkel az emberibb jelent hozzák kö­zelebb azoknak, akik maguk is akarják ezt. S kiderült, nem bizalmatlanság, nem gya- nakodás nélkül, de sokan akarják. A csata tehát most már nemcsak értük, hanem egyre inkább velük együtt zaj­lik. Csendben, Talán éppen ezért eredményesen. MOTTÓ Hallgatag emberek Apaipusztán (Folytatás az 1. oldalról.) hogy ki legyen az új első szá­mú vezető. A megoldatlan helyzetben egyre erősebben bontakoztak ki a személyi el­lentétek, klikkek alakultak, s végül a minisztérium a hazai gyakorlatban példátlan meg­oldásra kényszerült: a Minisz­tertanácsnál kezdeményezte a vállalati tanács feloszlatását és a gazdaság államigazgatási irányítás alá helyezését, ami­re augusztus 1-jén sor is ke­rült. Feltehető, hogy a szemé­lyi csatározásokban valaki, vagy valakik úgy gondolták, ideje megpiszkálni a több éve a földben rohadó hordók ügyét. S így került sor a név­telen bejelentésre. Utólag szinte kideríthetetlen, hogy melyik vezetőjelölt vagy ön­jelölt táborából került ki a feljelentő: talán Tóth István korábbi megbízott igazgató táborából vagy a vállalati ta­nács akkori elnökét, Halász Dezsőt támogató, vagy talán a rendteremtésre felkért Bar- tos Sándort, a Felsőbabádi Ál­lami Gazdaság igazgatóját, je­lenlegi vállalati biztost párto­ló emberek közül. Minden­esetre információnk szerint fo­lyik a találgatás, s ez tovább növeli a megosztottságot az amúgy is zárt közösségben élő, egymásra utalt kollektívában. A tegnapi sajtótájékoztatón is. arra a kérésre, hogy a vizs­gálatot végzők jelöljék meg név szerint a példátlan kör­nyezetszennyezés felelőseit, mindössze Halász Dezsőt, a gazdaság műszaki igazgatóhe­lyettesét említették. Pedig szinte bizonyos, hogy nem egyedül ásta a gödröket, do­bálta bele a hordókat. A tár­sakról eddig nem esett szó. Pedig érdemes lenne felidézni, hogy korábban Káposztás Ist­ván ágazatvezető utasítására már ástak el hordókat a kom­munális hulladéklerakó-he­lyen. Erről írásos bizonyítékok vannak. Hogy mit tartalmaz­nak még a különböző iratok, s mi a véleménye a történtek­ről — erről kérdeztük Halász Dezsőt. — Hogyan történhetett ez a hatalmas méretű környezet- szennyezés? Volt-e• önnek tu­domása arról, hogy hordókat ástak el a gazdaság területén? — Semmiről sem tudtam! De ha bármilyen szabályta­lanság a tudomásomra jutott, minden esetben intézkedtem. 1981-től 86-ig Káposztás Ist­ván volt az ágazat vezetője, s ő 1986. június 19-én írásban állította, hogy semmiféle hul­ladékot nem ástak el, ilyenre nem adott utasítást. — Mégis, hogyan kerültek a hordók a földbe? Kinek állt érdekében ily módon eltüntet­ni a mérgeket? — Egy biztos: a gazdaság vezetőinek nem! Milyen elő­nyöm származhatott' nekem abból, hogy szennyezzük a környezetet? Hadd említsem meg még egyszer. Káposztásról egyszer már kiderült, • hogy utasítást adott több hordó el­tüntetésére. Annak idején, 1983-ban — nézze meg, itt a levél — írásban kértem az akkori igazgatót, hogy Tisza- völgyi Gyula osztályvezető és Káposztás István ellen kezde­ményezzen fegyelmit. Nem történt semmi. November 3-án szintén írásban jeleztem, hogy ellenőrzésem során a tárolóté­ren kifolyt vegyi anyagokat láttam, ám akkor is az ágazat vezetője írásban vállalta, hogy az nem mérgező. — Ügy tűnik, az egész tör­ténet valamikor a 80-as évek elején kezdődött. Miért csak most derült ki minden? — Ezt kérdezem én is! 1982 óta öt kinevezett vagy meg­bízott igazgatója volt a gazda­ságnak. El tudom képzelni, hogy azoknak, akiknek tudo­mása volt a hordókról, mond­juk nem merték bejelenteni, mert nem bíztak az első szá­mú vezetőben. De mondom: azóta öt volt. tehát egyikben sem bíztak? Tudomásom sze­rint az egyik bejelentő egy olyan személy — a nevét hadd ne mondjam meg —, aki egy korábbi írásbeli vallomásában azt állította, hogy nem tud semmiről. Most viszont hirte­len minden az eszébe jutott. — Ezek szerint az emberek félnek beszélni? — Nem tudom, lehet. De azért akad köztük több is. aki korábban már feltárt néhány hiányosságot. Tessék, Itt van­nak a jegyzőkönyvek, nézze meg. Láthatja, ebben az 1986- ban összeállított anyagban Or­szág István azt állította, hogy a kommunális lerakónál látott csaknem új hordókat a szemét között, ám ő nem nyúlt hozzá. Olajos Mihály pedig kijelen­tette, hogy Káposztás István­tól 1982-ben azt az utasítást kapta: a szeméttelepen lévő hordókat földdel fedje be. Munka közben egy teherautó még újabb tartályokat hozott és ezeket is betemették. — Felelősnek érzi magát? — Én nem tudtam a dolog­ról, tehát csak annyiban va­gyok elmarasztalható, hogy az én munkaköri kötelességem volt a környezetvédelmi elő­írások betartatása. Mint állam­polgár azonban nem fogadha­tom el, hogy a rendőrség nem tett meg mindent a helyzet tisztázására. Mert van itt több nyitott kérdés. A mi adataink szerint nem hiányzik egyetlen kilogramm veszélyes hulladék sem, hiszen a leltározást végző Szigethi Gézától kapott infor­máció szerint nincs hiány. De hadd tegyek ehhez hozzá még valamit: szerintem nem vélet­len, hogy az egész ügy akkor indult el. amikor megkezdő­dött a hercehurca az igazgató- választás körül .Három nappal az utolsó sikertelen vállalati tanácsülés előtt megjelent Itt a rendőrség Apajpusztán, s le akartak tartóztatni. S van még egv kérdésem: honnan tudták már néhányan. a jól értesültek augusztusban, hogy december­re 39 milliós bírságot vetnek ki ránk? Szerintem néhány veze­tőnek komoly szerepe van ab­ban. hogy a gazdaságot ezzel a padlóra küldik. Eddig a beszélgetés Halász Dezsővel. Bár az üggyel kap­csolatban sok kérdést lehetne megfogalmazni, a legtöbb eset­ben a válaszra még várni kell: a tények feltárása nem a sajtó feladata, ez a rendőrségre és a szakértőkre tartozik. La­punkban azonban folyamato­san beszámolunk arról, hol tart a nyomozás az apajpusz- tai környezetszennyezés ügyé­ben. Furucz Zoltán Pezsgőgyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom