Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
1988. DECEMBER 3., SZOMBAT Lilian 5 Ismeretek társadalmunk viszonyairól Mai magyar látóhatár A politika hidegen fújó szelei elől hazánkban menedéket keresett erdélyi magyaroknak sokan és sokféleképpen próbáltak már segíteni. Szervezett akciók és magánemberek adományai, tanácsi támogatások és vöröskeresztes gyűjtések igyekeztek köny- nyíteni helyzetükön. Megyénkben is számtalan ilyen kezdeményezés indult útjára, a fentiekhez hasonlókon túl a gyerekek iskolába való beilleszkedését szolgáló tanfolyamok, felkészítő táborok is. Nemrégiben újabb felhívás látott napvilágot, amely az Erdélyből érkezett fiatalokat célozta meg. A Kos Károly Népfőiskola számukra szervezte meg a Mai magyar látóhatár elnevezésű hétnapos tanfolyamot, amely társadalmunk jelenlegi viszonyaival kívánja megismertetni a kevésbé tájékozott résztvevőket. Hosszú ideig ismeretlen volt nálunk a fogalom: népfőiskola. Az első ilyen jellegű intézményeket Dániában hozták létre a múlt század második felében, azután rövid idő alatt népszerűvé váltak a többi skandináv államban is. Annak idején elsősorban közhasznú, valamint társadalmi, politológiai, szociológiai ismeretek elterjesztését szolgálták. Mindez azonban valamilyen gyakorlati — az országok mező- gazdasági jellegéből adódóan többnyire állattenyésztési, növénytermelési -* tanfolyamra épült rá. A népfőiskolák alapvető hivatásukként olyan képzettséget nyújtottak, amelynek segítségével elvégzőik alkalmassá váltak lakóhelyükön a közigazgatás vezetésére. A rendszer odáig fejlődött, hogy Svédországban századunk első felében — de nagyrészt még ma is — a parlamenti képviselők jelentős százalékban hallgatói voltak -valamely népfőiskolának. Ott úgy tartják, ez az intézmény a szociáldemokrácia igazi iskolája. A rendszer ma Magyarországon elsősorban tanfolyamok formájában működik, bár létezik egy-két bentlakásos kurzus is. A mai magyar társadalmat témájául választott fenti tanfolyamot is a Magyar Népfőiskolái Társaság rendezi az evangélikus és a református egyházak közreműködésével. A fő szervezők között így szerepel a Ráday Gyűjtemény és az Erdélyi Keresztyén Ifjúsági Konferencia is. A Kós Károly Népfőiskola december 5-én kezdődő kurzusán az előzetes tervek szerint elsőként Benda Kálmán, a Ráday Gyűjtemény igazgatója beszél majd a magyar történelemről és nemzettudatról, másnap pedig Czine Mihály irodalomtörténész a nemzeti és az erdélyi irodalomról. Szerdán, december 7- én Márton János agrárközgazdász tart előadást a mai magyar gazdaságról, december 8- án Andorka Rudolf szociológus a magyar társadalom történeti szerkezetváltásáról és a mai társadalom rétegező- déséről. December 9-én, pénteken Bilecz Endre politológussal beszélgethetnek a résztvevők a pluralizálódás, a közösségszerveződés magyarországi tendenciáiról, valamint Tóth Jánossal, a Magyar Népfőiskolái Társaság titkárával a mai népfőiskolái mozgalomról. A szombati téma az egyházak szerepe a mai magyar társadalomban. Végül vasárnap, december 11-én Csűr ka István íróval válthatnak szót a népfőiskolások a magyarságról, az emberségről, és morális arculatunkról. A tanfolyam ezenkívül vendégül látja a Forrás Kör népdalénekeseit és versmondó előadóművészeit. A Mai magyar látóhatár kurzus előadásai mindennap délután öt órakor kezdődnek. A népfőiskolái rendezvénynek a Ráday Gyűjtemény könyvtára ad otthont. A foglalkozásokat felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, az Erdélyből áttelepült 18 és 35 év közötti fiatalok, felnőttek számára szervezik, s a jelentkezők önként és ingyen vehetnek részt rajtuk. A rendezőknek a mostani programon túl távolabbi céljaik is vannak: azt szeretnék, ha a fővárosban és környékén, Pest megyében élő erdélyi ifjúság képviselőiből tevékenyebb, kisebb csoport formálódna, ök a későbbiekben meghirdetendő népfőiskolái kurzuson még alaposabban elmélyíthetnék ismereteiket, s — az intézmény alapvető törekvésének megfelelően — képessé válhatnának saját közösségi életük szervezésére, irányítására. Mörk Leonóra Hagyományőrző német nemzetiség Az anyanyelv — azonosító jel Népművészet ^ Szinte forradalmi lendü- f letet vettek napjainkban a társadalmi mozgások. Éle- ^ sebben kerülnek felszínre ^ a problémák, csapnak ösz- sze az ellenvélemények. ^ Természetesen mindezen ^ jelenségek nemzetiségeink ^ életében is tapasztalhatók, j s ezekben a napokban ^ minden bizonnyal összege- (j ződnek. Ma és holnap ^ tartja ugyanis VII. kong- ^ resszusát a Magyarországi ^ Németek Demokratikus < Szövetsége Budapesten, az ? MSZMP Villányi úti okta- £ tási igazgatóságán. Wolfart Jánossal, a szövetség titkárával azokról a kérdésekről beszélgetünk, amelyek napjainkban leginkább foglalkoztatják a német nemzetiségeket. Gyakorlat és elmélet — Az utóbbi években egyre többször érezzük annak hiányát, hogy a szövetség nem rendelkezik a szükséges jogkörrel, személyi és anyagi feltételekkel — mondja Wolfart János. — Gondolok például arra, hogy csupán központi testületeink vannak, míg megyei és helyi szervei nem léteznek. Ez megnehezíti lakóterületükön a nemzetiségiek érdekeinek érvényesítését. Ugyanakkor akadályozza a szövetséget az érdekképviselet koordinálásában. A kongresszuson tehát egyik feladatunknak tekintjük annak megoldását, hogy a jövőben alulról építkezzék szövetségünk. — Kiknek a támogatására számítanak? — Az elmúlt ötven évben sok trauma érte a hazai németséget. Nem csoda, ha az idősebb generációban még mindig élnek a fenntartások, ők egyébként megteszik, ami tőlük telik. Ám felnövekedett egy olyan nemzedék, akik — úgymond — nem égették meg a kezüket. Ezekre a fiatalokra számítunk. Igaz, ehhez vonzó, a kor szintjén elvárható kulturális és oktatási lehetőségeket kell biztosítani számukra. A magyarországi német nemzetiség fennmaradásához nagyon tevőleges kisebbségi védelmi politika szükséges. Ugyanakkor a gyakorlatnak fel kell nőnie a politika szintjére, mert a gyakorlat és az elmélet között szakadék húzódik. — A török uralom után Magyarországra telepített németek és utódaik évszázadokon át megőrizték nyelvüket, szokásaikat. A kitelepítések, az elvándorlás, az erős magyarosítás korszaka hogyan hatottak az anyanyelvre? — Az anyanyelv oktatási intézményeinek hálózata óvodákból, iskolákból, klubokból és hagyományőrző kultúrcso- portokból tevődik össze. Sajnos azonban, anyanyelvi oktatás mindössze két gimnáziumban folyik, Pesterzsébeten és Baján, ahol a legfontosabb tárgyakat tanítják németül. Elégtelen nyelvtudás jellemzi általában az iskolát és az óvodát, viszont az ezen a területen növekvő érdeklődés a pedagógusok erőfeszítésének és néhány jobban szerkesztett tankönyvnek köszönhető. A nemzetiségi hovatartozás legfontosabb ismérve mindenkor az anyanyelv volt. Jakob Bleyer így fogalmazott 1928-ban: „A nyelv marad az azonosító jel. Ha ezt egy nép feladja, kitörli magát az élők sorából.” Most mégis úgy érezzük, hogy anyanyelvűnk veszélybe került. Hiszen az etnikai keveredés mellett — politikai és egzisztenciális okokból — kiszorult a közéletből az anyanyelv használata. Emellett a népviseletet, a világi és egyházi szokásokat is feladták. Az örökségnél többet Ilyen körülmények között nőttek fel azok a generációk, akiktől a hovatartozás akarását és erősítését várjuk. Nemcsak a pedagógusoktól, akiket viszont fel kell készíteni arra, hogy többet adjanak tovább, mint amennyit megörököltek, hanem minden értelmiségitől! Számukra azonban még meg kell találni a megfelelő feladatot. — Hogyan látja a német nemzetiség helyzetét Pest megyében? — Ügy ítélem meg, hogy ez a megye ebből a szempontból is nehezebb körülmények között van. A főváros körüli agglomerációban élő nemzetiségiek számára hamarabb teremtődött meg a szociális fel- emelkedés lehetősége. Ezek a települések nyitottak, lakóit — akik vagy bejárnak dolgozni, vagy be is költöznek Budapestre — nem lehet ösz- szehasonlítani például egy Baranya megyeivel. — Mi jellemzi a megyénk- belieket? — A Pest megyei német nemzetiségi kulturális csoportok tevékenységéről csak felső fokban lehet beszélni. A szigetszentmártoni, a pilis- szentiváni, a solymári, a pi- lisvörösvári, a szigetújfalui, törökbálinti nemzetiségi együttesek kiemelkedő színvonalon működnek. Tavaly a budaörsi és a szentiváni tájház nyitotta meg kapuit, reméljük jövőre már a vörösvárit is átadják. Hozzá kell tennem, hogy a Pest Megyei Tanács nemzetiségi albizottságának köszönhetően került sor a nemzetiségi értelmiségi találkozóra, Sződligeten pedig az első országos ifjúsági nemzetiségi tábor megrendezésére. Az új törvény vágya — Mit vár a kongresszustól? — Ez a kongresszus bevezeti a következő öt-tíz évet. Nem várhatjuk azt, hogy hétfőtől egyszerre megoldódjanak a problémák. Nagyobb változást az új nemzetiségi törvénytől remélünk. Vennes Aranka A Hazafias Népfront kiállítások szervezésével is részt vállal a mai népművészeti alkotások megismertetésében. Legutóbb éppen Szentendrén rendeztek tárlatot. (Erdösi Agnes felvétele) Rádiófigyelő VÉDTELENÜL? A rádióban kéthetenként jelentkező pedagógusok érdekvédelmi műsora legtöbbször elevenbe vágó problémákat boncolgat. A telefonon beérkező kérdéshalmazban gyakran fordulnak elő a gyesen vagy gyeden lévők gondjai, mind a szakmai jövőjüket, mind pedig a munkába állásuk utáni fizetésüket firtatva. Közöttük sokan vannak, akik csak ideiglenes szerződés birtokában voltak kénytelenek munkájukat megszakítani, és így bizonytalanok afelől is, hogy vajon az otthon töltött idő beleszámít-e a folyamatos munkaviszonyba. Mindezekre a szerkesztő-műsorvezető, Szunyogh Szabolcs mellett a pedagógus-szakszervezet jogásza, dr. Major Klára segít a pontos választ megadni. osztály színe előtt trágár szavakkal hordja le valamelyik tanulója a sárga földig. Nem is beszélve arról, hogy számtalanszor kiszúrják a pedagógus autójának a gumiját, vagy kővel bedobják lakásának ablakait egy-egy rossz jegy megtorlásaként. Csekély elégtétel, ha az érintettet az igazgató igyekszik megvigasztalni, és újra lelket önteni belé, vagy az, hogy az egész tantestület együtt érez vele. Gondolom, hogy sokunkkal együtt a műsorvezető sem érezte a maga részéről lezárhatónak ezt az ügyet, ezért a végén a széles nyilvánossághoz és a szülőkhöz fordult, hogy mondják el véleményüket és esetleges javaslataikat azok érdekében, akik áldozatosan igyekeznek az új nemzedékek szellemi jóHa harc, legyen harc! (15.) A csatamezőn sokan járnak E ljött, íme, a nap, amelyen Fabiléki Hátinagy Ger- zsonnak, a falu naív festőjének esze, szíve azt ujjongta: életem új értelmet nyer, hervadhatatlan értékkel gyara- píthatom az emberi kultúrát! Kiss János szobafestő és mázoló ezen a délutánon megszűnt létezni, az ihletettség magas hőfokán a művész akár eskü alatt állította volna, hogy ő Fabiléki Hátinagy Gerzson néven látta meg a napvilágot. Fantáziájának szárnyalása, lelkének lávaszerű izzása, szapora topogása a nagy szobában az utcai ablak előtt elhelyezett festőállvány körül akkor kezdődött, amikor Tyukodi Anasztáz rányitotta az ajtót és hivatalos hangon így szólott: — Művész úr, egy nyolcszor három méteres történelmi képet rendel öntől Ha- rács község társadalma. Az alacsony növésű, vörös szeplős, impulzív ember kitágult szemmel bámult a jövevényre. Ritka, de hosszúra növesztett bajusza és szakálla nem tudta elrejteni arcának rándulásait. — Nem viccről van szó, drága mester — folytatta határozottan Tyukodi Anasztáz. — ön. Harács nagy szülötte és büszkesége, bizonyára ugyanúgy tudja, mint én, hogy községünk sok évszázados, dicső múltjáról kezdi a feledés porát letörölni a falu öntudatra ébredt népe. Ehhez a nemes törekvéshez adhat fényt és erőt az ön eddig eléggé nem méltányolt, de nagyra hivatott művészete. Hogy rövidre fogjam a szót: öntől, kérjük a megörökítését annak a történelmi pillanatnak, amikor a törökverő Wolf hauser gróf és a győzhetetlen Szelim pasa összebékülve pa- rolázik a csatatéren. Műve a tanácsháza nagytermét fogja ékesíteni. A naiv művész egyre hevesebben szedte a levegőt, szeme elhomályosodott és csak ennyit tudott kinyögni: — Hadd öleljelek meg. drága barátom! Nyolcszor négyméteres kompozíció! Atyaúristen! Ez lesz életművem legszebb koronája! Téged a jó sors vezérelt hozzám! De hát miért magázol? — Mester! A piactéren vagy a Könnyszárító kocsmában tegezödhetünk. de itt, a művészet. templomában, nem engedhetek meg magamnak holmi bratyizó hangvételt. Én csak egy egyszerű hétköznapi ember vagyok, Fabiléki Háti- nagy Gerzson viszont az isteni tálentum megszemélyesítője. Jólestek e szavak a naiv festő fülének, agya azonban már a gigászi feladatra összpontosította volna a figyelmét amikor valaki megkopogtatta az utcai ablakot, A művész bosszúsan nézett oda, s látta, hogy Nevetős Tóth Dani bácsi, a tekintélyes szénakazal- formázó és böllér tántorog ott p'tvókásan és szólni akar — Mi kellene, öregúr? — nyitotta ki az ablakot a művész. — Kiss úr, a kiskonyhát kéne kimeszelni, mennyiért vállalná? Valóságos csoda, hogy a guta meg nem ütötte Fabilékit. Még a nyála is fröcsögött, miközben üvöltötte: — Hogy mer engem kompozíció érlelése közben zaklatni, maga vén tuskó! Ezerszer megmondtam már, nem Kiss vagyok, hanem Fabiléki Hátinagy! És most hordja el magát, mert eltöröm a hátán a gyalogszéket! — Azzal bevágta az ablakot, hogy csak úgy remegett az üvegtábla. De ahogy tekintete visszatért Tyukodira, tüstént lehiggadt. — Még a legnagyobb művészek is tekintetbe veszik a mecénás igényeit — mondta —, éppen ezért illő tisztelettel kérdem: van-e valami különös kívánsága a megrendelőnek? — Nincs. Az, hogy a gróf is és a pasa is lovon ül, az ugye, természetes. Az, hogy a grófot Wolfhauser téesz-el- nökről, a pasát pedig Szent- marjosi teesz-elnökről kell megmintázni, az ugye, megint csak természetes. Arra a kedves mester úgyis vigyáz, ha nem is mondom, hogy Wolfhauser arcát az acélsisak, Szentmarjosi arcát meg a turbán el ne takarja. A lovak szila jul ágaskodjanak alattuk, de ne legyenek ellenségesek. Na és persze a kibé- külési jelenet központi alakja, Wolfhauser Erzsiké, legyen szűzi fehér ruhában. Modellnek jó lesz talán Micsoda Ica a postáról. — De kérlek alázattal, az a falu legnagyobb kurváját — Azért válhatott azzá. mert mindenkinek tetszik. — Szó se róla. Még nem beszéltünk az anyagiakról. — Igaza van, kedves mester. De ne féljen, nem fogok túl sokat kérni magától. — Hogy? Mit beszélsz? — hebegte a naiv festő. — Mondjuk, legyen százezer forint. Ennyit fizet be a tanács számlájára és akkor létrejöhet a nagy alkotás. — Hagyd el a házam, vagy nem állok jót magamért! — üvöltötte a kicsi ember. — Csak ne olyan indulatosan! — emelte fel a hangját Tyukodi. — Maga kap fél milliót, abból lead százezret. Ha nem tetszik, már itt sem vagyok. — Jaj, istenem, beszélj már! Még a szívverésem is elállt. Fél milliót mondtál, ugye? De azt ki adja? A szövetkezetek? — Mester! Azt ön nálam is jobban tudja, hogy két ilyen hatalmas hadvezér nem egyedül jár-kel a csatamezön. Kíséretük tagjai természetesen rajta lesznek a képen, őket viszont azokról a falubeliekről fogja megmintázni, akik fizetnek tíz-tíz ezer forintot azért, hogy alakjukat láthatja majd az utókor az idők végezetéig. — Nem hiába mondják, hogy neked van a legtöbb eszed Harácson! — motyogta a naiv festő. M ost Muraközy Ede főag- ronómus zörgetett az ablakon és ingerülten kiabálta: — Csakhogy megtaláltalak! Azonnal gyere Szentmar josi irodájába! A két téesz-elnök agyonvág. annyi bizonyos. De meg is érdemied! Cseri Sándor A legutóbbi adásban azonban egy különlegesen fogas kérdés került terítékre. Az történt ugyanis, hogy az egyik általános iskola negyedik osztályában folyó verekedést megakadályozni akaró pedagógust az egyik gyerek úgy arcul ütötte, hogy még a szemüvege is leesett. A kérdés úgy vetődött föl, hogy milyen elégtételt kaphat a tanárnő, aki mint közszolgálatban dolgozó külön megítélés alá esik. Az ilyesmi azelőtt azzal járt, hogy a tanulót kicsapták az iskolából, és csak keserves kínnal tudott máshová beiratkozni. Most — mint kiderült — a gyerek van kedvezményezett helyzetben. A legnagyobb büntetése az lehet, hogy a szigorú megrovás mellett egy másik osztályba helyezik át. így, míg az egyik fél sírógörcsöt kap, a pofozkodó nevet a markába. Sőt még a társak szemében „hős” is, mert a tanárral is szembe mert szállni. A pedagógus ugyanakkor még annak is ki van téve, hogy rásütik a gyengeség bélyegét, mert nem tud tekintélyt tartani az osztályban. Nem tagadom, az ügy mélyen megrázott. Belátom, hogy a nádpálca-suhogtatás, a vonalzóval adott kormos vagy a nyakleves, ami azelőtt még a gimnáziumokban is megtűrt jelenség volt, nem lehet nevelői eszköz. No, de mindennek van határa! Mint az adásból is kiderült, nem csupán elszigetelt jelenség a tanárok bizalmával és jóindulatával való visszaélés. Gyakori eset például, amikor a nevelőt az létét megalapozni. TUDÓSOK A KÖZÉLETBEN. Változó világunknak egyik örvendetes jelensége, hogy egyre több nemcsak országosan, hanem világszerte is elismert tudósunk vállal többkevesebbet a közéletben. Nevük a nagyobb nyilvánosság előtt nemigen ismert, éppen tevékenységük természeténél fogva. Ez adta az ötletet Egyed Lászlónak, hogy a rádióban sorra vegye és bemutassa azokat, akikel immár a napi politika híradásaiban egyre sűrűbben lehet találkozni. Elsőnek Kulcsár Kálmánt kérte fel, hogy nyilatkozzék egyéni életútjáról, miként került a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettesi posztjáról néhány hónappal ezelőtt az igazságügyi miniszter bársonyszékébe. Jövőjét eleve meghatározta, hogy már korán érdeklődött a szociográfia iránt, és így, amikor beiratkozott a jogi egyetemre, elsősorban a jogtudománynak ezzel összefüggő részével kívánt foglalkozni. Mai munkásságát ma is ez határozza meg, miután hosszú évekig meglehetősen gyanakvó tekintettel méregették e nem kívánatos tudományágat. Kulcsár Kálmán azonban hűségesen kitartott mellette, akadémiai doktori értekezését is ebben a tárgykörben fogalmazta meg. Mint miniszter határozott elképzelésekkel ült le a székébe, és most bízik ezek fokozatos megvalósításában. Szombathelyi Ervin A í
