Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

6 1988. DECEMBER 28., SZERDA m Jogi tanácsok Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUPAPE5T, PL: 311 -1446 díjasok jubileumi jutalma • Háztáji ter­mény értékesítése • Táppénz a foglalko­zási baleset esetén • H. S. dunaharaszti föld­műves telkét kisajátították. Azt szeretné megtudni, hogy a kártalanítás megállapításá­nál milyen szempontok érvé­nyesülnek. A ki>ajátitás során mind az állampolgár, mind az állam közös érdeke, hogy ezt a sok­szor fájdalmas vagyoncse­rét mindkét -fél megegyezésé­vel hajtsák végre. Ennek alap­ján az az elsődleges elv ér­vényesül, hogy a kisajátított ingatlanért járó kártalanítást a forgalmi érték alapján ál­lapítják meg. A forgaimi ér­ték megállapításakor az azo­nos településen hasonló adott­ságú és műszaki állapotú in­gatlanok adásvételi árát ha­sonlítják össze. Természetesen előfordulhat, hogy az adott időszakban csekély számú in­gatlan cserélt gazdát és ezért becsléssel kell_ megállapítani az ingatlanok értékét. Ez esetben előfordulhat, hogy a félre méltánytalan, vagy ál­tala annak tartott határoza­tot hoznak, ezért a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kisajá­títási összeget megállapító ha­tározat, ellen bírósághoz le­hessen fordulni. A kisajátítási perben a jogszabály illetékfeljegyzést engedélyez, ami azt jelenti, hogy az eljárás megindítása­kor az illetéket nem kell leróni, hanem azt a pervesz­tes fél fizeti meg. • B. P. túrái olvasónk 1968-ban 32 évi munkaviszony után ment nyugdíjba. Mint nyugdíjas, évenként 4—5 hó­napot dolgozik. Számítása szerint most már a 40. évi jubileumi jutalomra is jogo­sult. A nyugdíjazáskor a dolgo­zók a jubileumi jutalom ki­fizetése szempontjából ked­vezményeket élveznek. Ennek megfelelően az a munkaválla­ló, aki a 35., illetve 45. mun­kaviszonyban töltött időt meg­szerezte. jogosult a 40., illet­ve 50. évre járó jubilumi ju­talomra. Amennyiben a dol­gozó számára a jubileumi ju­talom valamelyik fajtáját még nem fizették ki, a nyug­díjasként munkaviszonyban töltött idő alapján jogosultsá­got szerezhet reá. A nyugdí­jasként eltöltött idő számítá­sánál a munkában töltött na­pokra kell figyelemmel lenni. Ha tehát valaki egy évben csak néhány hónapot dolgo­zik, akkor három év alatt sze­rez egy munkaviszonyban töl­tött évet a jubileumi jutalom megállapításánál. Ha viszont a dolgozó naponta nyolc órá­nál kevesebbet dolgozik fo­lyamatosan, egy év alatt egy­évi munkaviszonyt szerez, vi­szont a részére kifizetett ju­talmat a csökkentett munka­bér alapján fogják megálla­pítani. • Egy magát megnevezni nem kívánó olvasónk sérelme­zi, hogy a háztáji földjén ter­melt és a szövetkezetnek szer­ződés alapján átadott termény után nem kapta meg az ál­tala indokoltnak tartott pénz­összeget. Azt kérdezi, hova kell fordulnia igénye érvénye­sítésével. A termelőszövetkezet a tag­jai számára a szövetkezeti szabályzatban meghatározott mértékű háztáji földet köte­les biztosítani. A tag vá­laszthat a között, hogy a 6000 négyzetmétert meg nem haladó földet, vagy 25 mázsa májusi morzsolt kukoricát, vagy ennek megfelelő más terményt, illetőleg ennek "el­lenértékét kéri. Amennyiben a tag a föld­terület kimérését kéri, a szö­vetkezetnek az a kötelessége, hogy azt a megfelelő időben biztosítsa. Igen gyakran elő­fordul. hogy a szövetkezet szerződést köt a háztájiban termelt termékekhez szüksé­ges szaporítóanyagok biztosí­tására és elvégzi a nagyüze­miig gazdaságosabb gépi munkákat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az így biz­tosított munka ellenértékéként a tsz felelősséget vállal a ter­mény értékesítésére is. így, ha ebből a felek között vita támad, azt a polgári jog sza­bályai szerint kell elbírálni. Más a helyzet akikor, ha a szövetkezet a ház+áji föld ki­adására vonatkozó előírásokat nem teljesíti Ilyenkor ugyan­is a tagnak a szövetkezeti döntőbizottsághoz kell fordul­ni igényével. • Munkahelyén balesetet szenvedett N. s. diósdi aszta­los. A gyógyulása igen so­káig tart, ezért attól fél, hogy egy év elteltével sem fog meggyógyulni, ezért leszázalé­kolják. ­Aki foglalkozási baleset (ré­gebbi nevén üzemi baleset) kö­vetkeztében betegszik meg, időbeni korlátozás nélkül kap­hat táppénzt mindaddig, amíg fel nem épül. A baleseti táppénz a dolgo­zó számára kedvezőbb az egyéb társadalombiztosítási já­randóságnál, mivel annak idő­tartamát az előzetes biztosí­tási idő nem befolyásolja. Te­hát, ha valaki az első biztosí­tásban töltött napon szenved balesetet, korlátlanul megillle- ti a baleseti táppénz, míg ha csak megbetegedne, annyi ide­ig folyósítanák számára a jut­tatást, amennyi nap biztosí­tási előzménye van. A baleseti sérültet napi át­lagkeresete teljes összegének megfelelő táppénz illeti meg. Kivételesen 75 százalékos táp­pénzt kap a kisiparos, a ma­gánkereskedő, a gmk és az ipari szövetkezeti szakcsoport tagja, a munkaviszonyban nem álló előadóművész, az ügyvédi és jogtanácsosi mun­kaközösség tagja, ha a bal­esetet megelőzően legalább két évig folyamatos bizto­sítása van. Vannak olyan esetek is, amikor havi 3000 Ft figyelem­be vehető kereset 65 százalé­kára jogosult a dolgozó. (Pl. kisiparos, magánkereskedő, gmk-tag, szerződéses üzlet ve­zetőjének a tevékenységben rendszeresen közreműködő házastársa, élettársa, aki után nem a magasabb összegű tár­sadalombiztosítási járulékot fizetik. Ugyancsak havi 1950 Ft bal­eseti táppénzre jogosult a mezőgazdasági szakcsoport tagja vagy az egyéni gazdál­kodó stb. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére min­den csütörtökön 17—19 óra között ingyenes jogi tanács­adást tartunk Bp. VIII., Biaha L. tér 3. szám alatt, a beérkezett levelekre pe­dig folyamatosan válaszo­lunk. Elkésett a meghívó A tisztelt szerkesztőségnek — december 3-án kelt leve­lemben megköszöntem, hogy sajtólevelezésemért elismerés­ben részesítettek. A köztudottan december 2-án, Vácott tartott, magyar sajtó napja alkalmából rende­zett ünnepségen köszöntötték megyei lapunk újságíróit, és — mint arról a Pest Megyei Hírlap december 3-i számá­ban értesülhettem — elisme­résben részesítették az újság társadalmi munkásait is. Meg­említettem a korábbi levelem­ben, hogy ezen a rendezvé­nyen szívesen részt vettem volna, hogyha idejéről és he­lyéről tudomást szerzek. Nos, az ünnepségre invitáló meg­hívót nekem december 5-én kézbesítették, holott a bé­lyegző a borítékon november 29-i feladást igazol, a külde­mény expressz-ajánlott volt... Tehát nem hibáztatható a feladó, vétlen a címzett is, egyértelműen a posta késett. Bozó Emil Budapest Happal is égnek Jelenlegi gazdasági helyze­tünk nagyon is megkívánja, hogy ahol csak lehet, csök­kentsük kiadásainkat. Az energiahordozók többségével lassan megtanulunk takaré­kosan gazdálkodni, azonban az áramot sajnos gyakran pa­zaroljuk. Állandó tapasztalat: bölcső­dék, óvodák, iskolák, orvosi rendelők, valamint különböző gyárak és üzemek kora reggeli takarításakor, a személyzet már akkor bekapcsolja az összes lámpát, amikor beér­keznek. így a munka befeje­zéséig — teljesen feleslegesen Ott is ég a villany, ahol még nem vagy ahol már kitaka­Kétezer hordó méreg sorsa ismeretlen A rendőrség keresi a felelősöket (Folytatás az l. oldalról.) Bégével már könnyen eligazod­hattak a környéken. Május 24-én megtaláltak néhány hor­dót, amelyekről az eső lemos­ta a földet. Ezeket még nem ásták ki, így arról, hogy hány tartályt ástak el ott, nem lehet semmi biztosat tudni. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az eset kapcsán a gazdaság fele­lős vezetői, Halász Dezső igaz­gatóhelyettes és Fábián József kerületi igazgató azt nyilatkoz­ta: nem tudják, hogyan kerül­tek a földbe a hordók. Ugyan­csak ezt a magyarázatot adták arra, amikor környezetvédelmi szakemberek közölték velük, hogy a kacsatelep háta mögötti részen lévő, kommunális hul­ladék lerakására használt tele­pen is veszélyes anyagokat tartalmazó hordókat találtak. A minták elemzése, amelyet megfelelően felkészült szakla­boratóriumban végeztek el, azt bizonyította, hogy a szennyező anyag a megengedettnél sa­vasabb kémhatású, s a környe­zetre veszélyes anyagokat, egyebek között ólmot, cinkel és különböző sókat tartalmaz. Az eset pontos felderítése ér­dekében a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság környezetvédelmi mérőállomásának munkatársai megbízást kaptak, hogy 1933- tól napjainkig készítsenek szakvéleményt a gazdaság ve­szélyes hulladékainak nyil­vántartásáról. Határidőként július 31-ét jelölték meg szá­mukra, ám már az első na­pokban kiderült, hogy ez az időpont tarthatatlan. Ennek pedig az a legfőbb oka, hogy a vegyipari ágazatnál egyszerűen nem tartották be a nyilvántar­tási kötelezettségre vonatkozó előírásokat, s ami adattal rendelkeztek, az jórészt pon­tatlan és áttekinthetetlen volt. A szakértőknek így több száz adatot, számlát és más iratot kellett átvizsgálnia. Némi köz­játék: a gazdaság vezetői elő­ször azt állították, hogy nem tudnak pontos és hiteles infor­mációkkal szolgálni, ám ami­kor a rendőrség közölte, hogy levélben kér felvilágosítást az üzemmel kapcsolatban lévő külső partnerektől — s ezt meg is tette —, akkor Halász De­zső igazgatóhelyettes hitelron­tással vádolta a vizsgálatot végzőket. De visszatérve a környezetvédelmi szakemberek tevékenységéhez: jelentésük végül októberre készült el. Ebben megállapították, hogy mintegy 400 tonnányi mérgező anyag hollétéről senki nem tud pontos felvilágosítást adni, csakúgy, mint arról sem, hogy mit tartalmaznak azok a hor­dók, amelyeket a vegyipari üzem udvarán tárolnak. Kide­rült az is, hogy 1983-től a gaz­daság nem tett eleget a veszé­lyes hulladékok tárolására vo­natkozó adatszolgáltatási kö­telezettségének sem. Időközben újabb lakossági bejelentésekre — ezekben pon­tos helymegjelölés szerepelt — megkezdődött az elásott tartá­lyok utáni kutatás. Több tucat fúrást végeztek a Mélyépterv közicműködésével, s ennek so­rán a vegyipari telephely iro­daépülete melletti betonozott területen, körülbelül 1,1 méter mélységben a fúró három pon­ton is fémbe ütközött. A mun­kagépekkel végzett feltárás eredményeként pontosan 253 darab, többnyire szétkorhadt hordót emeltek ki, amelyek festékgyártási mérgező hulla­dékot tartalmaztak. Erről a helyről eddig kilenc teherautó­nyi szennyezett földet gyűjtöt­tek össze. A vizsgálat még folyik. Persze adódik a kérdés: mind­ezért ki vagy kik a felelősek? Ma még nehéz egyértelmű vá­laszt adni, de annyi bizonyos, hogy az állami gazdaságban Halász Dezső igazgatóhelyettes kötelessége volt az ipari tevé­kenység és szolgáltatás mun­kájának irányítása, valamint a környezetvédelmi előírások betartásáról való gondoskodás. Elképzelhető azonban, hogy a példátlan környezetszennyezé­sért másokat, például Káposz­tás Istvánt, az ágazat koráb­bi vezetőjét is felelősség ter­heli. A rendőrség feltett szán­déka, hogy megfelelő bizonyí­tékok birtokában vádemelést kezdeményez a tettesek ellen. Jó hír a sok rossz között, hogy a vegyipari üzem telep­helyén lévő vízbázist egyelőre nem fenyegeti a mérgezés. Az ivóvizet ugyanis mintegy 150 méter mélységből szivattyúz­zák föl, és a legfrissebb vizs­gálatok szerint odáig még nem szivárgott le a veszélyes hul­ladékból a méreg. Befejezésül egy érdekesség: immár máso­dik esztendeje tárolnak mint­egy félmillió forint értékű napraforgót a gazdaságban, mert a vegyipari üzem kör­nyékén termelt magvak olyan nagy mennyiségű higanyt tar­talmaznak, hogy mindenféle fogyasztásra alkalmatlanok és előbb-utóbb meg kell semmisí­teni az egészet. Adataink sze­rint egyelőre nem értékesítik az ugyanott termett idei ga­bonát sem. Az ügyben a Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztériumban ma ssitótájé- koztatót tartanak. Erről lapunk holnapi számában részletesen beszámolunk. Furucz Zoltán rítottak. Sokszor látható az is, hogy utcai lámpák hada ma­rad bekapcsolva, néha egy tel­jes napon keresztül. Takarékossági felhívással for­dulok ezúton megyénk minden fogyasztójához, és különösen a közületekhez. Semmikor és sehol ne pazarolják az ára­mot! Gerendai Ferenc Erdőkertes Pomázon Várom az autóbuszt Pomá- zon, a Hunyadi János utcai megállóban. Van időm a busz érkezéséig, jut idő nézelődés­re is. Mellettem vascső áll ki a betonból, hajdan hulladék- gyűjtőt tarthatott. Ma az er­re járók és az itt várakozók a járdára vagy a bekerítetlen telekre dobálják a szemetet. A megállónál levő óvodát idén tatarozták. Homlokzatán címeres tábla ékeskedik: Nap­közi Otthonos Óvoda, Pomáz, Beniczki u. 21. sz. Igen ám, de az alatta levő házszámtáb­la szerint az épület házszáma — Beniczky utca 11. Hogy melyik a helyes, azt nehéz el­dönteni, ugyanis előtte se, utána se látható házszámtáb­la. (A nyilvántartás adatai szerint az utca neve y-nal írandó, a helyes szám pedig 11.) A szomszédos temetkezési vállalat ajtaján ezt olvashat­juk: Pestmegyei (!) Temetke­zési Vállalat Pomázi Fiókja. Jó lenne ezt is kijavítani! A megállóhellyel szemben áll a rendőrség épülete. Falán táb­la hirdeti a félfogadási időt, mely szerint kedden 8—12, pén­teken 14—16 óra között intéz­hetjük ügyes-bajos dolgain­kat. A bejárati kapun azon­ban azt olvashatjuk, hogy hétfőn, szerdán és pénteken 17—19 óra közt tartanak ügy­félfogadást. Vajon melyik le­het igaz? Ugye nem is olyan unal­mas autóbuszra várakozni? Balogh Gyula Pomáz {Lehangoló, rm 99 . rr néha igeszto Elgondolkodtató és lehan­goló napjainkban az erőszak térhódítása. Vásárlás, hivata­li ügyintézés és közlekedés közben csak kapkodja a fe­jét a jobbérzésű ember a trá­gár szóözönben. Türelmetlen­ség és esztelen indulatok ural­kodnak felettünk. Ezekhez kapcsolódik a van­dalizmus, amiből ifjúságunk sajnos oroszlánrészt vállal. A minap a vác-alsóvárosi vas- —úti megállóban vártam vonat­ra. A tavasszal tetemes költ­séggel felújított aluljáró pri­mitív lelkületű „naiv művé­szek” alkotásaitól díszük: fes­tékszóró spray-vel írt obszcén feliratok és ábrák tömkelegé vált ki általános visszatet­szést. Egy kiváló barátom pe­dig a következőket mesélte: a közelmúltban Vácott, a Földvár)- téri autóbusz-váró­helyiségben egy ilyen alkotóra lett figyelmes, aki horogke­reszteket rajzolt a fáira elmé­lyültem Barátom szelíd erély- lyel meg mérte kérdezni a ti­zenéves fiút, hogy tudja-e, mi a fasizmus, és ha igen, akkor miért csinál ilyeneket? Még pár lépésre volt a kamasztól, mikor a farmerzsebből — egy­értelmű célzattal — előkerült egy biciklilánc, úgyhogy bará­tom kénytelen volt lemondani pedagógiai szándékáról. Ez, és más hasonló esetek kapcsán joggal merül fel a család, a nevelőik és a szűk környezet fokozott felelőssé­gének kérdése! Brezovich Károly Vác Hozzászólás és vélemény A Pest Megyei Hírlap szólt a tudósítóihoz, hogy tegyünk javaslatokat a lap jobbá téte­léhez. Én 1961. augusztus 5- től írom a soraimat, ez ideig 4021 írásom jelent meg, tehát a véleményemet sokéves ta­pasztalat alapján mondom. A sajtólevelező legtöbbször onnan tudósít, ahol él. Neki nem mindegy, hogy megjele­nik-e az írása. Lehet, hogy az javításra szorul (legtöbbször valószínű, s ezért köszönet), de öröm a lap hasábjain nyilvá­nosságot kapni. Erőt adhat ez újabb hírek megírására. A bá­torítás, a segítés szárnyakat adhat, kell, hogy bízzanak ben­nünk. Jó tudni azt, hogy nem csak akkor kell az anyagunk, amikor egyéb témáknak szű­kében vannak. A társadalmi tudósító tehát a lakóhelyéről ír, általában építő szándékkal, senkit nem akarva bántani. A kritikai hang után azonban gyakran le kell nyelni a retorziókat. Milyen rossz érzés ez! Koráb­ban jó kezdeményezésük volt, hogy a tudósítóikat néha ösz- szehívták egy kis tapasztalat­cserére, s korábban karácsony táján leközölték azok neveit, akik abban az évben rendsze­resen küldték írásaikat. Mint­ha mindkettő elmaradna las­sen. Anyagi ösztönzés — azt hiszem — sohasem éri utol a befektetett munkánkat, pedig ma senki sem haragudna meg egy kis honoráriumért... Lapozom a december 21-1 számot, nézem a sportoldalt. Elszomorító. A megjelent hét anyagból egy szól Pest megyé­ről (Gödöllőiek a döntőben). Pedig a megyében huszonhat sportszövetség működik, nincs olyan sportélet, amiről írni le­hetne? Ügy érzem, hogy az ár­emelésen kívül ez is oka an­nak, hogy egyre kevesebb az előfizető. A Pest Megyei Hírlapnak Pest megyéről kell szólnia! Többen forgatnák a lapot, hi­szen szűkebb hazánk életéről részletesen csak ebben az új­ságban olvashatunk. Solymosi László Dunakeszi ★ Szeretnénk megragadni az alkalmat arra, hogy bejelent­sük: tavaszra tervezzük társa­dalmi tudósítóink összehívá­sát. Akkor — a szerkesztősé­günk egyik szabad helyiségé­ben — egy kellemes hangulatú délutánt kívánunk eltölteni, ahol mindenki mindenkivel beszélgethetne. Kérjük, sőt várjuk tudósítóink vélemé­nyét és javaslatait a rendez­vény lebonyolításához. Szerkesztői üzenetek Többeknek: Sokan furcsállot­ták, hogy sajtólevelezőink közül alig néhányukat részesítettük el­ismerésben a sajtónapon. Azon­ban korántsem ez a helyzet. A december 3-i lapunkban hiányos lista jelent meg (ezúton is bo­csánatot kérünk minden érintet­től ezért a hibánkért), az idei elismertek névsorából kimarad­tak a következők: Balogh Gyula (Pomáz), Padányi Lajos (Buda­keszi), Sík István (Gödöllő). Aki még közülük nem vette át a jel­képes ajándékunkat, az a szer­kesztőségünk titkárságát ,mielőbb keresse fel! Átváltás. Néhány Erdélyből me­gyénkbe áttelepült olvasónk ér­deklődött a szerkesztőségünkben, hogy hol tudnák a magukkal át­mentett román leit forintra vál­tani. Ez ügyben már több he­lyen érdeklődtünk, de egyelőre sehol sem tudtak hivatalos vá­laszt adni. Amint oontos infor­mációkkal rendelkezünk, közölni fogjuk, esetleg kívánságuk sze­rint megírjuk levélben. K. J., Gödöllő: A levelet meg­kaptuk, de a közlése előtt még tájékozódnunk kell. Ha nincs ta­nú az esetre, akkor a leírtak vá­daskodásnak minősülhetnek. Ez olvasónknak is, de különösen ne­künk okozhat problémákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom