Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

J988. DECEMBER 37., KEDD &ÚHan 5 Zaklatásnak veszik a segítő szándékot Kemény dolog a magány. Jól tudja ezt az, aki ilyenkor ünne­pek táján a megszokott egyedüllétben hirtelen ráébred, hogy nincs. senkije, akinek fenyőfát állíthatna, ajándékot tehene alá. bejglit süthetne. Csak keveseknek jut eszébe, hogy miként oldhatnák fel legmaradandóbban tartós magányukat. Termé­szetesen, ahol segítő szándékú emberek is akadnak, ott élettel telik meg a sokáig elhagyatott otthon. Az idén karácsonykor Do­báson és a körzet más telepü­lésein is élet költözött több otthonba, mert az ünnepekre állami gondozott gyerekeket vettek magukhoz többnyire idős emberek. E gyermekek kihelyezésében, akár hosszú éves távlatban is ma már ha­tékonyan tud közreműködni a Bercsényi Miklós Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet április elején alakult családvédelmi csoportja. Gyurmán Tibor pártfogóval, a csoport veze­tőjével, s Farkas Józsefné és Kis Ildikó nevelőszülői fel­ügyelőkkel beszélgettünk mun­kájuk lényegéről, a gondokról és sikerekről. Még csak kísérlet Mint Gyurmán Tibor el­mondta, ma még ez egy kí­sérleti csoport, amilyen alakult már másutt is Pest megyében, például Érden, Cegléden és Gödöllőn is. A csoportok a GYIVI elképzelése szerint öt­öt szakembert foglalkoztatná­nak, Dabason egyelőre négyen vannak. A tanácsokra és a GYIVI-re tartozó ügyekben vannak önálló feladataik, s ha maguk nem tudnak segíteni, akkor a megfelelő szervek kö­zött egyféle közvetítő szerepet vállalnak. Nem tartoznak a városi tanács apparátusához, azzal mellérendelt viszonyban Vannak, de a szociálpolitikai csoporttál szoros a munkakap­csolatuk. Ugyanis segélyeket csak a tanács utal ki, így a családsegítő csoport munkájá­ban meghatározó jelentősége van az informálásnak. Folyamatosan mintegy het­ven állami gondozott gyermek életét kísérik figyelemmel. Farkas Józsefné nevelőszülői felügyelőnek Dabas körzetében kilenc községre terjed ki mun­katerülete, ahol 19 családban huszonhét kihelyezett gyermek életkörülményeit vigyázza. Ö sikerélményként tartja szá­mon, hogy amikor egy hónap­pal ezelőtt befejeződött a zsámbéki csecsemőotthon fel­számolása, azzal együtt más otthonokból is sok egy és hat év közötti kisgyereket helyez­tek ki nevelőszülőkhöz. A zsámbéki otthon felszámolása annak idején nagy vitát ka­vart, a televízió Ablak című műsorában ennek hangot is adtak. Éppen beszélgetésünk napján, a másik fél, a Pest Megyei Tanács illetékesei kap­ták meg a szót az Ablakban, a zsámbéki csecsemőotthon vi­tájában. Nem hatóság Hogy miért is fontos az új családsegítő csoport munkája, felsorolni hosszadalmas lenne, de érdemes idézni Kis Ildikó nevelőszülői felügyelő sza­vait. — A tanácsi és más szer­vekhez ma már nincs túl nagy bizalma az erhberekriék.—Ha valakik fölkeresik őket ottho­nukban, hogy környezettanul­mányt végezzenek, azonnal fölébred bennük a hatósággal szembeni ellenérzés, s nem­ritkán zaklatásnak veszik a legigazabb segítő szándékot is. Mi nem vagyunk hatóság, nincs felügyeleti jogunk, igaz, pénzt sem tudunk adni, vala­hogy mégis szívesebben elfo­gadják az emberek a közele­désünket. Ingyen munkaerő Az idén egyébként az új csa­ládjogi törvény értelmében fe­lül kell vizsgálni az állami gondozott gyermekek helyze­tét, mert ennek alapján döntik el, hogy ki minősül intézeti, állami, illetve nevelőszülő ál­tal neveltnek. Mi inkább arra hívnánk fel a figyelmet, hogy egy gyermek nevelése 15—20 ezer forintjába kerül az ál­lamnak. Ugyanakkor a nevelő­szülők ennek az összegnek a töredékét kapják. Farkas Józsefnének pilla­natnyilag a legnagyobb gond­ja „gyermekeinek” a tovább­tanulásban, munkahelykere­sésben van, mert ehhez maga a GYIVI nem elég. Azért van­nak szép számmal sikerélmé­nyeik is. Ám az örömöt néha elhomályosítja az üröm, mert nem mai keletű az a jelenség, hogy a kihelyezett gyerekeket egyesek ingyen munkaerőnek használják a háztáji gazdaság­ban. Az ilyen esetek felderí­tése is a csoport tagjainak feladatai közé tartozik, mint az is, hogy ahol a már túl nagy család akadályozza a nyugodt életvitelt, másokhoz helyezzék a gyerekeket. Lesz munkája az új család- segítő csoportnak. Sajnos, egyre több ... Aszódi László Antal Á kertészet története Magyarországon Üj, állandó kiállítás nyílt december 20-án a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban A kerté­szet története Magyarországon címmel. A látog atók az eredeti tárgyak, dokumentumok és fotók bemutatásán keresztül ismerhetik meg azt a nagyszabású fejlődést, amely a hazai kertészet­ben napjainkig végbement Szcnáltck egy íróasztalt k helyettes nem kap fizetést Lapunk október 29-i szá­mában írás jelent meg, Amikor már számol a fo­gyasztó címmel. Ebben ar­ról olvashattak az érdek­lődők, hogy a Szigetszent- miklósi Tanács milyen úton- módon próbál javítani a város nem éppen szívderítő közvilágítási helyzetén. Mi­vel az Elmü nem foglalko­zik a hálózat korszerűsíté­sével, az Energovill Kisszö­vetkezet segítségét kérték ebben az ügyben. Hozzászólás cikkünkhöz Szokásos és elfogadható A szövetkezet a saját költ­ségére újítja fel a rendszert, s ennek fejében igényt tart a megtakarítás bizonyos száza­lékára. Első évben a 95 szá­zalékára. aztán mindig keve­sebbre, s a tizedik évben már az egész megtakarítás a váro­sé marad. Így a tanácsnak a korszerűsítés nem kerül egy fillérjébe sem. A cikkből pe­dig egyértelműen kiderül, hogy a kisszövetkezet a koráb­bi tapasztalataiból kiindulva — ők végezték Győr közvilá­gítási rendszerének felújítását is — bizonyos abban, hogy a jelenleginél jóval kevesebbe kerül a város világítása. Ellen­kező esetben nem térülne meg a korszerűsítésre fordított ösz- szeg. Másként látják Majd egy hónappal a cikk megjelenése után levelet kap­tunk a Budapesti Elektromos Művektől. Ebben elmondják a kérdéssel kapcsolatos vélemé­nyüket. Ez rövidítve a követ­kező: A cikk bevezető része elma­rasztalja a monopolhelyzetben levő Elműt, amiért nem tel­jesíti közvilágítási kötelezett­ségét, s Szigetszentmiklóson — miként Pest megye számos más helységében — fontos út­vonalakon gyakran nem ég­nek az utcai lámpák. Közben az Elmü jogosulatlanul veszi fel a közvilágítási díjat. Vállalatunk, a Szigetszent- miklósi Városi Tanáccsal kö­tött szerződésben foglaltaknak minden esetben maradéktala­nul eleget tett, díjszámlájukat a tanács által igazolt teljesítés alapján állítjuk ki. A közvilá­gítási hibabejelentéseket visz- szamenőleg ellenőrizve megál­lapítottuk, hogy a hibák gya­korisága nem haladja meg a szokásos és elfogadható mér­téket. A közvilágítási felada­tok ellátásáról egyébként nap­jainkban ipari miniszteri ren­delet intézkedik. Vállalatunk mint áramszol­gáltató kizárólag a közvilágí­tási berendezések üzemelteté­sét végzi, ami magába foglal­ja a lámpák, a hozzá tartozó vezetékek és egyéb berende­zések hibáinak kijavítását, tisztítását, cseréjét vagy pót­lását. A közvilágítás létesítése vagy korszerűsítése minden esetben az illetékes tanácsok feladata. így korszerűsítési igé­nyeknek vállalatunk nem te­het eleget. Az ilyen munkák megvalósítása érdekében azon­ban készséggel állunk rendel­kezésére a tervezőnek, kivite­lezőnek egyaránt mivel az energiatakarékosság — a cik­kel ellentétben — a villamos- energia-iparág alapvető érde­ke. Igaz, az ilyen munkálatok során csak szakmai segítséget tudunk nyújtani, a szükséges pénzügyi fedezetet a tanács­nak kell biztosítani. Kétféle elszámolás A cikk sarkalatos része a szolgáltatási díj helyességé­vel. a fogyasztott energia mé­résével foglalkozik. Ezzel kap­csolatban azt kell tudni, hogy a közviágításért fizetendő költ­ség két tételből, az áramdíj­ból és a teljesítménydíjból áll össze. Ezek közül csak az áramdíj függ a fogyasztástól, míg a teljesítménydíjat, az égési időtől függetlenül, a be­épített lámpák teljesítménye és típusa határozza meg. Az áramdíj alapját képező fo­gyasztás megállapítása egy­aránt történhet fogyasztásmé­réssel vagy a teljesítmény és az égésidő nyilvántartása alapján. Süketek párbeszéde? Miután a teljesítménydíj ki­számításához mindenképpen szükség van a nem kis felada­tot jelentő pontos nyilvántar­tásokra, kézenfekvő, hogy az áramdíj is ennek alapján ke­rüljön számlázásra. Bár mind­két elszámolási módnál előfor­dulhatnak eltérések, a széles körű gyakorlaton alapuló ta­pasztalat azt bizonyította, hogy lényeges különbség közöttük nincsen. Éppen ezért állapod­tunk meg úgy a tanács veze­tőivel, hogy a korábban álta­lános méréses módszer helyett célszerű a párhuzamos tevé­kenységet kiküszöbölő nyil- vántartásos módszer bevezeté­se. Noha nem látjuk elvi aka­dályát annak, hogy egyes he­lyi tanácsok visszatérjenek a régi módszerhez, kötelessé­günk jelezni; hogy ez önma­gában nem jár lényeges meg­takarítással, sőt a mérőberen­dezések létesítésének költsége miatt, valamint a javítási cé­lú nappali bekapcsolások el­kerülhetetlen többletfogyasz­tása révén a tanácsi kiadások megnövekedhetnek. Végül szólni kell a közvilá­gítási berendezések gazdasá­gosságáról. Szigetszentmikló- son túlsúlyban vannak a kor­szerűnek mondható higany­lámpák. rossz hatásfokú izzó­lámpa összesen négy darab ta­lálható. így lényeges teljesít­ménycsökkentés korrekt, tehát az igényeket figyelembe vevő módon nehezen képzelhető el. erre inkább a nagyobb egy­ségteljesítményű lámpák ese­tén van mód. Éppen ezért készségesen vállalkozunk ar­ra, hogy a költségcsökkentésre irányuló konkrét terveket gaz­dasági és műszaki szempont­ból észrevételezzük. Örömmel vettük az Elmü le­velét. amely egy-két részletét pontosította a cikknek. Am néha olyan érzése támadt az embernek a levél olvasása köz­ben mintha a süketek párbe­szédének tanúja lenne. Az Elmü bizonygatja, hogy mi­lyen jól végezte munkáját, hogy a rá bízott feladatoknak maradéktalanul eleget tett Őszintén szólva azt nem az új­ságírónak kell bizonygatni, hanem a szolgáltatás élvezője, a város lakossága vagy a ta­nács alkothatna ilyen véle­ményt az Elmüről. De nem ez volt a tapasztalat, s mivel e sorok írója Szigetszentmik- lóson lakik, nyugodt szívvel állíthatja, hogy egyáltalán nem érzi úgy. hogy az Elmü kijavította a lámpák és a hoz­zá tartozó vezetékek hibáját, tisztította, cserélte vagy pó­tolta őket. Sőt! Őszintén szól­va abban sem biztos, hogy létezik Szigetszentmiklósnál sötétebb város széles e hazá­ban. Kell az önbizalom Ha erre a teljesítményre azt mondja az Elmü, hogy mara­déktalanul eleget tett a köte­lességének, hát legyen. Nem árt, ha egy vállalatnak van önbizalma. No, de ennyi! Az mindenesetre üdvözlendő tö­rekvés, hogy a jelenlegi álla­potokon változtatni szeretne a tanács. Hogy ebben a mű­veletben nem az Elműt ke­reste meg partnernek, abban közrejátszhatnak az eddigi ta­pasztalatok. Az azonban, hogy a kisszövetkezet tagjai, akik saját vagyonukkal felelnek a munkájukért, üzletet látnak a dologban, a tanács döntésének jogosságát támasztja alá. Fiedler Anna Mária Még a társadalmi munkás tanácselnök sem ritka jelenség egy kisebb faluban, ahol a na­pi ügyek intézésére, a határo­zatok végrehajtására a vb-tit- kárt függetlenítik. A nagyobb településeken erre eddig még nem nagyon volt példa. A la­kosság ügyes-bajos dolgait rendszerint főállású elnök, el­nökhelyettes, vb-titkár, osz­tályvezetők és munkatársaik intézik, Talán nem is lehet másként ez, amíg az ügyek nem válnak egyszerűbbé, a tenni­valók kevesebbé, amíg nem lesz ritkább a dolgok fentről való elrendelése, akták, kimu­tatások, kötelességszerű gyár­tása szorító határidőkre, ami elvonja az időt, az energiát a város- és községpolitikai szándékok érvényesítésétől. Dunakeszin mindenesetre meglepetést okozott a városi tanács december 16-i döntése, amely szerint legalábbis az új választásokig nem töltenek be egy vezetői állást, s a dolgok jövőbeni alakulása szerint ta­lán azután sem teszik ezt, no­ha a tanácselnök-helyettesi funkció megmarad, s viselője érdemi jogokat gyakorol a szervezetben. A döntés előzménye az, hogy néhány hónappal ezelőtt a tes­tület éléről más munkakörbe kerülő elnök helyére Villási László elnökhelyettes lépett, s akkor a testület nem tudott arról határozni, hogy a meg­üresedett posztra jelölt két sze­mély közül ki üljön a székbe. A szavazatok száma egyiküket sem jogosította fel erre, har­madik jelölt után kellett néz­ni, s eközben más gondolatok tamadtak. Ügy határoztak, hogy az elnökhelyettesé társa­dalmi munkás tisztség lesz, amiről Villási László azt mondja: — A város vonzáskörzeti központ és az is marad, ám a tanácsi irányításból még megmaradt, a körzet két má­sik települése, Göd és Főt köz­igazgatásával kapcsolatos fel­adatok előreláthatólag tovább csökkennek, illetve az infor­mációink szerint jövőre meg­szűnnek. A két nagyközség teljesen önálló lesz, közvetlen kapcsolatban a megyei tanács­csal. Egyéb, más hatáskörök módosulására is számítunk. Ezért úgy gondoljuk, hogy a munkamegosztáson is módosí­tanunk kell, s lehet. A közel harmincezer lakosú fiatal város közigazgatásában ez még ritka példának látszik, s feltehető, hogy az elhatáro­zás attól is függ, van-e alkal­mas, a -szálakat ebben a hely­zetben is megragadni tudó ve­zető. Bitter Antal, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke ilyen képességű ember­nek bizonyult eddigi pályáján. A ma már nyugdíjas katona­tiszt gyakorlott a tanácsi és a közéleti munkákban, hiszen 1977-ig, Dunakeszi várossá válásáig járási tanácstagként szerzett gazdag tapasztalatokat Ezt követően a városi tanács tagja lett, s hosszú ideje már, hogy ő a városfejlesztési bi­zottság felkészült vezetője is, abban a korszakban, amikor az egyébként igen széttagolt, több külön részből álló tele­pülés urbanizációs folyamatait kell összehangolni, nagy ütem­ben építeni a földgázvezetéke­ket, a csatornákat, a telefon- hálózatot, harcolni kell a kor­szerű helyi közlekedés kialakí­tásáért, meggyőző szóval moz­gósítani a közutak, járdák épí­téséért, azaz várossá kell vál­toztatni az egykori falut. — A városfejlesztési bizott­ságot ezután is vállalom, azt még elbírom — hangoztatja, amikor új tisztségéhez gratu­lálunk. A példára, ami szerint az egyik ember csak várja a nyugdíjat, a másik meg köz­életi szerepet, sok munkát vál­lal önzetlenül, s ennek az indí­tékait érdemes lenne megfej­teni, ő azt válaszolja: — Nekem is lenne kit dédel­getnem, vannak kedves uno­káim, körülöttem itt a család, amelyben jól érzem magam, de én cselekvő ember voltam világéletemben, tehát a kettőt össze tudom egyeztetni. Azért h népfrontban most már le­mondok. Elvégre hatvanöt éve­sen már mértékkel vállaljon az ember. Kovács T. István Pest—Nógrád Megyei Húsipari Vállalat, Cegléd: bér- és mun­kaügyi o.-v., pénzügyi o.-v. Bér megállapodás szerint. PEMÜ Zsámbéki Gyára: fő­könyvelő, anyag- és szállítási o.-v., rendszerszervező. Dél-Pesti Kenyérgyár: statiszti­kus, adminisztrátor. Bér megál­lapodás szerint. Kőbányai Sörgyár: áruátvevő, áruátadó, áruellenőr, gyors- és gépíró. Bér megállapodás szerint. Pest-Vidéki Gépgyár: meó-el­lenőr, forgácsoló szakmunkások. Fővárosi 1. Sz. Építőipari Vál­lalat: kőműves, ács-állványozó, te­tőfedő. bádogos. Budapesti Postaigazgatóság: há­lózatszerelő műszerész, hőközpon­tos szerelő műszerész. Borsodi Sörgyár Vecsési Tele­pe : áruátvevő (2 műszak), női be­tanított munkás. MÁV Budapesti Igazgatósága: kocsirendező, sarus, váltókezelő, jegyvizsgáló. A közös tanácsokat választó társközségekben természetes, hogy az elöljáróság vezetője társadalmi munkában tesz ele­get megtisztelő hivatásának. Az sem ritka ma már, hogy üzemek, nagyobb termelőszö­vetkezetek pártbizottsága élé­re a korábbi függetlenített titkár helyett olyan vezető ke­rül, akinek a politikai munka mellett megvannak a napi gaz­dasági tennivalói, ezért kapja a fizetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom