Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

!iuminmn:.f.y.T iiiimiuitM A tápiószecsől népi együttes volt a hét végén a vendége a Kis pesti Munkásotthonnak v 1 * ' Vajon mi lehet a karácsony­fák alatt? A boltok, áruházak forgalmából következtetve jó­val kevesebb ..ajándék,. mint tavaly. S ezek is gyakran min­dennapi, szükséges használati­tárgyak: ing, vasaló, fazék — vagy pénz. Akadt, ahol pén­zes boríték cserélt gazdát a családtagok között. Volt per­sze olyan is, aki nem adta alább, s az idén is drága nyu­gati cuccot .rakott a fa alá: a tavalyelőtti színes tévé és a tavalyi video után egy eredeti nyugatnémet vérnyomásmérőt. Másnap, december 25. A PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA ...........Hl — ....................Ilii MHfM-A.UIHI IIII Ilii III lltll f.y.JAttiii A képviselő elmondja A kormány türelmei kér, a választók türelmet­lenek. A képviselő megértő a hatalommal szem­ben — hiszen az együttműködésnek nincs más al­ternatívája —, ugyanakkor egyre nagyobbakat csíp a lépéshátrányba került kormányzatba. Nem akarja túllihegni a szerepét, ám a népszerűségre is vágyik. Meg akarja mutatni magát — egybek mellett ezért is lett képviselő. A legutóbbi, az ün­nepek miatt félbeszakított ülésszakon ilyen-olyan példák is akadtak. Dr. Vona Ferenc, a megye 16. választókerületének képviselője, ráckevei körzeti állatorvos pedig azt bizonyította: aránytévesztés nélkül is kitűnhet valaki. (Folytatás a 3. oldalon.) Pénz és fazék a fenyőfa alatt Levenni a munkaruhát s ünneplőbe bújni XXXII. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM Ára: 1,80 forint 1988. DECEMBER 27., KEDD •'Vajon tényleg karácsonyes­te közeleg? — tűnődöm, mi­közben autózok keresztül a megye déli területén, s hagyom magam mögött Monort, Al- bertirsát, Nagykőröst. Vala­hogy hiányzik az ünnepi han­gulat. Ja, persze, biztosan azért, mert ez fekete kará­csony, hiányzik a szép fehér hó. Latyak, sár borítja a fal­vak, városkák főutcáit. — Nekem csak egy kereszt­lányom van, nagyon vártam, pedig tudtam, hogy nem fog jönni — tördeli kezeit Nagy néni, aki tavaly költözött ide törökbálinti magányából. Csak harmadnapra, decem­ber huszonhatodikára élénkült fel az utak forgalma. Buda­keszire Budapest és Zsámbék felől, egyaránt hosszú konvojok érkeznek. A budakeszi turisz­tikai vadaspark bejáratához (Folytatás a 3. oldalon.) Immár hagyomány: minden évben feldíszítik Vácott, a Már­cius 15. téren a város fenyő­fáját. Felső képünkön: kará­csonyi ünnep a gyömről szo­ciális otthonban De mégsem, nem ezért oly hétköznapias a hangulat, hi­szen gyakran van mostanában hó nélküli karácsony. Az em­bereken kellene látnom, hogy ünnepelnek, de nem látom, íme, az a bácsi Is: gumicsiz­mában, vászon munkaruhában baktat még most, gyertyagyúj­tás idején is. Vagy az a kerék­páros fiatalasszony: miért tol kétkerekű taligát még most is? Hová trappol a fuvaros lovas kocsiján? Miért csak fáradt arcokra világít rá a gépkocsi reflektora ? Aztán elsuhanok egy porta mellett, ahol csiricsáré fény­füzérrel teliaggatott fenyőfa szórja fényeit az út menti po­csolyába. Na, mégiscsak kará­csony van. Kamaraerdei Szociális Otthon előtt néhány autó. Háromgyer­mekes család mászik ki a Tra­bantból, indul meglátogatni a nagyit, holland rendszámú Volvóból száll ki elegáns úri­ember, s érdeklődik, melyik épületet is hívják itt Lordok Házának? Az otthon épületében min­den emelet kapott szép, dí­szes karácsonyfát. A szobák egy része üres, lakóit elvitte még tegnap a család, hogy együtt ünnepeljék a kará­csonyt. Vannak azonban olyan nénik, bácsik, akiket senki sem jött meglátogatni. BARÁBEREK L ehet ugyanazt a tényt kétféle előjellel értel­mezni, elkönyvelni? Lehet. S mindkét előjel he­lyes, jogos? Megtörténhet. Panaszként, azaz negatív előjellel hangzik el az érin­tettek szájából az újság­íróval beszélgetve, hogy itt, Nagykörösön és a város- környék településein a leg­alacsonyabb a megyében a foglalkoztatás mértéke. A munkavállalási korban le­vő népességnek a 77,7 szá­zaléka dolgozik valami­lyen munkahelyen. Ezt az arányt ugyan az ország sok táján örömmel elfogadnák, de a körösieknek szíve jo­ga alacsonynak tartani. Az­az lehetne a ténynek pozi­tív előjele is: a mai fog­lalkoztatási gondok ellené­re sikerül olyan szinten tartani a keresők arányát, mint áll az az említett te­rületen. Igaz, jócskán alat­ta van ez a szint a me­gyében legmagasabbnak, a százhalombattainak, hiszen ott a munkavállalási kor­ban levőiknek a 87,8 száza­léka foglalkoztatott, ám Nagykőrös és környéke adottságait tekintve a hely­zet nem kedvezőtlen. Ha általánosságban nézzük. Ha azonban azt tekintjük ki­indulópontnak, hogy ez meg az az állampolgár munkát keres és nem ta­lál, akkor a gond gond. Növekszik mostanában ez a gond azzal is, hogy a korábban bejárók, eljárók, ingázók tábora jelentősen átalakul Nagykőrösön, a városkörnyéki települése­ken duzzad azoknak a csa­pata, akik eddig Kecske­méten, Szolnokon, Ceglé­den (kisebb részben Buda­pesten) dolgoztak, de mun­kahelyük nem tart igényt további szolgálataikra. Vannak olyanok is, akik ugyan maradhatnának ere­deti munkaadójuknál, de a felkínált más beosztást — ez elsősorban a nőkre jel­lemző — családi okok miatt vállalni nem tudják. Megcsappant a munkalehe­tőség a környék mezőgaz­dasági szövetkezeteinek kisegítő üzemeiben is, az­az a családok egy részénél bekopogtatott az ismeret­len, a létbizonytalanság. Aminek a mértéke még nem veszedelmes, de ahol kopogtatott ez az ismeret­len, ott bizony a baj je­lenvalóság. Valaha barábereknek ne­vezték azokat a vándorló építő-, fakitermelő munká­sokat, akik azért nem dol­gozhattak lakóhelyükön, mert ott egész egyszerűen nem volt annyi építkezés, annyi kitermelendő erdő, amennyit a sok-sok mun­káskéz kívánt volna. A gazdasági fejlődés azután baráberré tett — az elne­vezést tágan értelmezve — sok tízezer fizikai és szel­lemi foglalkozásút. A me­gye országosan első ezen a listán, hiszen az összes ingázóknak az egyötöde jut reánk, s a négyötöd oszlik meg a többi tizen­nyolc megye, valamint a főváros között. A barábe- rek ekkora seregének a leg­csekélyebb mozgása is sú­lyos következményekkel járhat a megye egy-egy te­rületrészén. Ami a főváros­ban nem több, csupán üze­mi belügy, százötven-két­száz embernek az elbocsá­tása, átszervezése, áthelye­zése, az némely települé­sen egyszeriben ötven-hat- van fős munkanélküli cso­port megjelenésével egyen­lő. Érdekes tapasztalatra ju­tunk, ha alaposabban szemügyre vesszük a me­gye egyes területrészeit. Azt láthatjuk például, hogy ahol nagy értékű, viszony­lag magas technikai-tech­nológiai színvonalat meg­testesítő állóeszközökkel dolgozik az ipar, ott ma­gas a foglalkoztatottak ará­nya a munkavállalási kor­ban lévők csoportján belül, de alacsony a barábereké, azaz az ingázóké. Ezeken a területeken — így Vác és Szigetszentmiklós kör­zetében, Százhalombattán — biztonságosabban lát­hatók előre, tervezhetők meg a foglalkoztatási teendők, mint ott, ahol — a többi között Monor, Nagykáta, Dabas körzeté­ben — a foglalkoztatás ma­gas arányához az állóesz­közök szerény mennyisége és ugyanakkor magasan ál­ló ingázási mutatószám társul. Az összefüggéseknek eb­ből a rendszeréből általá­nosítható tapasztalatként vonhatjuk le: a tanácsok­nak — amelyekre a foglal­koztatási gondoknak a dön­tő része ráterhelődik — éppen ott a legszűkebb a mozgástere, ahol elsőként és lökésszerűen jelentek meg a munkát kereső volt ingázók csapatai. Helyi foglalkoztatási lehetőségek híján ugyanis egy-egy te­lepülés tanácsának szinte semmi más módja nincsen a munkát kereső elhelye­zésére. T etézi a gondokat, hogy a megyében a mező- gazdasági üzemek is létszámot csökkentének: az év első felében 2782 főt ad­tak le. Az így felszabaduló munkaerőnek a jelentős ré­sze szintén a lakóhelyi ta­nácsnál kopogtat: állás kel­lene. Igaz, ma még — sze­rencsére — a megye leg­több területén nem sereg­nyi, hanem csupán csapat- nyi a kopogtatóknak a száma, de kétségtelenül jel­zője egy folyamat kezdeté­nek. Egyben jelzője annak is, hogy a tanácsok önma­gukban nem boldogulnak a gondokkal, azaz egyre égetőbb szükség mutatko­zik egy rendszert alkotó foglalkoztatáspolitikára. Mészáros Ottó Úttörékarácsony Mint már 34 esztendeje min­den karácsonykor, az idén is megnyílt az Országház kapuja a piros és kék nyakkendős pajtások előtt: vaisárnap kora délután mintegy 700 gyermek vidám zsivaja töltötte be a ku­polatermet, a gobelintermet és az északi társalgót. A kupolate­remben egy hete áll a több mint Ifi méteres fenyőfa. A veszprémi erdőgazdaság 80 éves fenyőóriását mintegy 60 kilo­gramm szaloncukor, 400 kü­lönféle csokoládé- és 200 üveg­dísz, valamint 300 különböző villanyégő ékesíti. A karácsonyfa köré össze­gyűlt gyermeksereg karácsonyi meseolimpián vehetett részt. Bevonult Olimpia, a Télapó kö­vete, aki átadta a gyerekek­nek a Télapó ajándékait, azaz a különböző mdsorszámokat. A nagy sikerű főműsor után — amelynek fő gondolata az olimpia, s ejpen keresztül a né­pek barátsága, a béke volt — délután, illetve este további sokféle program közül válasz- hattak a kis vendégek. A kü­lönböző helyszíneken a Kalá­ka együttes, a Lekvár együt­tes, Otaky bűvész. Arató And­rás, Zoltán Erika és Vincze Lilla, a csepeli ifjúsági panto­mimegyüttes, a Karsal Pan­tomim Rt., valamint az Álla­mi Artistaképző Intézet nö­vendékei szórakoztatták a ki­csinyeket és nagyokajt. Az idei úttörőkarácsony megrendezéséhez több mint 255 vállalat, intézmény nyújtott anyagi támogatást. Bankok, trösztök, részvénytársaságok, vendéglátó vállalatok, könyv­kiadó és kereskedelmi vállala­tuk járultak hozzá a parla­menti karácsony megvalósítá­sához. John Bush Jerevánban A bírság ellen a vállalat fellebbezett Szigorú revizorok a DKV-ban George Bush megválasztott amerikai elnök fia és unokája vasárnap mintegy 40 tonnányi segély kíséretében Örményor­szágba érkezett. John Bush és 12 éves fia George egy DC—8-as teher­szállító gép fedélzetén érkezett Jerevánba. A gépen orvosi fel­szerelések, ruhák és játékok voltak. A legifjabb Bush útjával kapcsolatban elmondta: nem tudtam volna otthon maradni és élvezni a karácsonyt, miköz­ben tudom azt, hogy vannak Örményországban olyan gyere­kek, akik boldogtalanok. Az amerikai vendégek meg­látogatták Szpitak városát is, ahol a lakosok háromnegyede a pusztító földrengés áldozata lett. John Bush szovjet tisztség- viselőknek kijelentette: biztos vagyok abban, hogy ha ilyen dolog az Egyesült Államokban következne be, önök is segíte­nének nekünk. John Bush és fia még aznap elutazott a Szovjetunióból, csakúgy, mint számos külföldi, aki részt vett az örményorszá­gi mentési munkálatokban, il­letve az orvosi ellátásban. Ha­zatért már egy nyolctagú New Yonk-i egészségügyi csoport is. Az amerikai orvosokkal szovjet tisztségviselők közölték, hogy a december 7-i földrengés után a térségben a szívrohamok szá­ma megháromszorozódott, s az öngyilkosságok száma is a két­szeresére emelkedett. Örményországban nehezíti a helyreállítási munkálatokat, hogy vasárnap hatalmas meny- nyiségű hó hullott a földren­gés sújtotta területen. A hegyes vidékekre gépeket irányítottak, hogy megtisztítsák az utakat a hótól. Karácsonyig százezer embert, többségében nőket és gyerme­keket telepítettek ki Örményor­szág földrengés sújtotta telepü­léseiről. A hajléktalanul mara­dottaknak több mint a fele a (Folytatás a 2. oldalon.) Az eredetileg tervezett öt­ven helyett 133 napig tartott az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal Pest Megyei Igazgatósága munkatársainak „kihelyezett” tevékenysége Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. A megállapításaikról összeállí­tott jegyzőkönyv alapján ki­sebb vita kerekedett a válla­lat és a revizorok között. Bár egyértelmű a megállapítás, hogy a DKV-ban általában és összességében valós eredmé­nyeket tartalmaznak a válla­lati mérlegek, a számviteli rendszer jó, s a költségvetési és befizetési kötelezettségeik­nek időben eleget tettek, ér­demes megszívlelni a tanul­ságokat. A vizsgálat során az APEH munkatársai például a krakk- üzemi beruházással kapcsola­tos nyereségadó-kedvezmény igénybevételét nem tartották elfogadhatónak. Tekintettel arra, hogy mintegy 250 mil­lió forintról volt szó, a válla­lat pénzügyi szakemberei igyekeztek lépésük jogosságát megfelelően alátámasztani. A birtokukban van ugyanis az a pénzügy minisztériumi, hiva­talos állásfoglalás, amely a kedvezmény igénybevételére felhatalmazza a DKV-t. Hiá­ba mutatták be azonban az eredeti példányt, s hiába ol­vasták át és értelmezték újra pontról pontra az iratban sze­replő mondatokat, a revízió megállapítása szerint a válla­lat eljárása nem az előírá­soknak megfelelő volt. Ehhez képest az APEH ál­tal összeállított jegyzőkönyv további megállapításai csak kisebb tételekről szólnak. A szigorú ellenőrök ugyanis egyebek között kifogásolták azt, hogy egyes munkákat be­ruházás helyett költségként számoltak el. Szó volt még arról is, hogy a DKV a Szov­jetunióból behozott petróleum tőkés exportja után szabály­talanul vette igénybe a kül­kereskedelmi támogatást. A mérlegeket átvizsgálva a re­vizorok a vállalat 1985. évi eredményét 2,9 millió forint­tal alacsonyabban, az 1986. évit 5,9 millióval magasab­ban, a tavalyit pedig 20 mil­lióval nagyobb összegben ál­lapították- meg. Emellett a számítások azt mutatták, hogy a vállalat mintegy 6,4 millió forint adóval tartozik az ál­lamkasszának. A jegyzőkönyv elkészülte után az értékelő megbeszélé­seken sikerült tisztázni né­hány félreértést. Az ellenőr­zést lezáró határozatban már néhány megállapítást — köz­te a nyereségadó-kedvezmény igénybevételére vonatkozót -- törölték, ám végül is az adóhiányok miatt mintegy 5,3 millió forintos bírságot vetet­tek ki a DKV-ra. Amint azt az üzemi újságban is megerősítet­ték, ez ellen a vállalat felleb­bezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom