Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

# éST 4 At KV tKI 1988. DECEMBER 3., SZOMBAT 3 Németh Miklós is felszólalt a vitában Világos programra van szükség Sajtótájékoztató az Elnöki Tanács üléséről Nem a rendőrség ötlete volt (Folytatás az 1. oldalról.) nál mindig rosszabb és ez to­vábbi áldozatokat követel a lakosságtól. Mindez meglehe­tősen kényes helyzetbe hozta a szakszervezeteket, hiszen a valóságos helyzet ismerete nélkül könnyen irreális köve- teltések élére állhatnak vagy éppenséggel ellenkezőleg, ön­mérsékletet tanúsítanak akkor is, amikor ez nem lenne in­dokolt. A szakszervezetek megítélése szerint a politikai vezetés, a kormányzat azzal, hogy a ’80- as évtized elején, közepén ki­tért a valóságos helyzet be­mutatása elől, súlyos felelős­séget vállalt magára. A parla­ment ülésszakán tett bejelen­tés szükséges lépés volt a tár­sadalmi-gazdasági helyzetünK- kel történő szembenézés út­ján. Szükséges, de nem elég­séges. Hátravan még a fele­lősség megállapítása, annak feltárása, hogy milyen döntési mechanizmus okozta, hogy hosszú ideig ilyen nagyságren­dű terhek halmozódhattak fel, és ezt a közvélemény, sőt a ve­zetés jó része elöl is el lehetett titkolni. Természetesen a most fel­tárt tények jottányit sem köny- nyítettek a szakszervezetek helyzetén. Ellenkezőleg. Még szűkebbre vonták cselekvé­sünk egyébként is szűk moz­gásterét. Ebben a helyzetben néhány kérdésben a szakszer­vezeti mozgalomnak is más­képp kell megítélnie az élet- színvonal jövő évi alakulásá­nak feltételeit és keresnie kell a reális kompromisszumok le­hetőségét. Ezt a célt a jövő évi terv társadalmi elfogadhatósá­ga minimumának megterem­tését volt hivatva előmozdíta­ni a hét elején megtartott SZOT—kormány találkozó, ahol, mint ismeretes, bizonyos kompromisszumok születtek, amelyek ha nem is oldják meg a szakszervezetek által feltárt és képviselt problémákat, de de egyes területeken mérséke­lik azokat. Ezzel összefüggésben szeret­ném megemlíteni, hogy a kor­mány vezetői részéről a leg­utóbbi időkben tapasztalhat­tunk bizonyos rugalmasságot, ami előmozdította a megálla­podásokat. — A magyar szakszervezeti mozgalom hosszabb távon, de már a belátható rövidebb pe- riódusiban is egy fejlődésre, növekedésre orientált, a bének, a szociális juttatások, a tár­sadalombiztosítási ellátások reálértéke növelését biztosító gazdaságpolitika kialakításá­ban és gyakorlati megvalósí­tásában érdekelt. E követel­mény nem puszta jókívánság, amely az illúziók birodalmába tartozik. Közgazdaságilag is megalapozható, reális lehető­ségnek tűnik — ahogy arról az írásos dokumentumban is említést teszünk — egy olyan pálya, amely a belső piac élénkítésével, a szolgáltatói szféra, az infrastruktúra fej­lesztésével — még a mai fe­szítő egyensúlyi problémáik közepette is — megalapozhat­ja a növekedést, forrásokat teremthet az életszínvonal- politikához, hozzájárulhat a foglalkoztatási gondok mér­sékléséhez. Ahhoz, hogy mai súlyos gondjainkon túljussunk, hogy a gazdaság kimozduljon a holtpontról és ugyanakkor a társadalom is felvállalja a kényszerű áldozatokat, leg­alább két dologra van szük­ség. Az egyikről már szóltam: ez a helyzetünkkel történő nyílt szembenézés, a politikai cezúra, a múlt hibás gyakor­latának egyértelmű megtaga­dása. A másik feltétel nem kevés­bé fontos: meg kell tanulnunk, hogy a közgazdasági raciona­litás, az egyensúlyi követel­mények érvényesülése mellett, éppen egy teljesítményelvű gazdaságban van fokozott je­lentősége annak, hogy pár­huzamosan működjön a szo­ciális igazságosság, a szolida­ritás elve is. Az erre irányuló konkrét javaslataink, elkép­zeléseink az írásos dokumen­tumban megtalálhatók, ennek részletezésétől eltekintek. Azt kívánom mindössze hangsú­lyozni, hogy a fenti követel­mények egyidejű érvényre ju­tása a társadalmi közmeg­egyezés feltétele. Szociális partneri viszony kialakítását ajánljuk a kormánynak, olyan kapcsolatot, melynek egyaránt eleme a kormányzat szükséges döntéseinek támogatása és a szakszervezetek által megfo­galmazott követelések érvé­nyesülése. Meggyőződésünk, hogy ma az országnak történelmi nagy­ságrendű feladatainak elvégzé­séhez erős, határozott, követ­kezetes kormányra, egyben a munkavállalók érdekeit ugyan ilyen erősen, határozottan és következetesen védő szakszer­vezetekre van szüksége. Olyan erős szervezetekre, melyek nem erejük fitogtatásával kí­vánnak népszerűségre szert tenni, hanem azzal, hogy a partner érdekeit tiszteletben tartva és tolerálva töreksze­nek saját szempontjaikat ér­vényesíteni. A szakszervezeteknek a ko­rábbiaknál jóval tudatosab­ban, anyagi erőforrásaikat koncentrálva kell hozzájárul­niuk a dolgozók szociális gondjainak enyhítéséhez, ne­héz helyzetbe került tagtár­saik sorsának megkönnyítésé­hez — mutatott rá a SZOT fő­titkára, majd arról szólt, hogy a mozgalom új szervezete, működése, az érdekképviselet új tartalma egészen új köve­telményeket támaszt a szak- szervezeti apparátussal szem­ben is. Ez pedig a mozgalom minden szintjén a szervezet újragondolását, az apparátu­A vitában szót kért Németh Miklós is. Bevezetőben arról szólt, hogy a jelenlegi, gondok­kal, feszültségekkel terhes időszakban a kormány nem tehát mást, mint hogy felvál­lalja a stabilizációval kapcso­latos tennivalókat, s egyre több elemében a kibontakozás megalapozását. Ez a törekvése azonban aligha lehet sikeres a szakszervezetekkel kialakítan­dó együttműködés nélkül. Ezért arra kérte a tanácskozás résztvevőit, hogy támogassák a kormányzati munkában ta­pasztalható megújulást, s vi­szonzásképpen a kormány a maga eszközeivel elősegíti a szakszervezetek fordulatot és reformot hirdető mozgalmi megújulását. Csak egy erős, az érdekkifejezésben világosan fogalmazó szakszervezet lehet érdemi partnere a kormány­nak — hangsúlyozta. Az ered­ményes együttműködés fontos feltétele mindkét részről a készség az önmérsékletre, a kompromisszumra, valamint egymás tiszteletben tartása a vitában. Ehhez kapcsolódva azonban Németh Miklós ki­fejtette: valóban szükség van a döntési rendszer s az ennek keretében megvalósuló érdek­érvényesítés mechanizmusának korszerűsítésére is. Nem jó ugyanis az a mechanizmus és modell, amelyben a különböző érdekeket kifejező szervezetek állnak egy oldalon, s a kor­mány áll a másikon. Olyan mechanizmusra, olyan modell kialakítására van szükség, amelyben az érdekképviseleti szervek egymás között is üt­köztetik véleményükét. Németh Miklós elmondotta, hogy a parlament legutóbbi ülése előtt tartott SZOT—kor­mány találkozón még abban a tudatban tárgyaltak, hogy az Országgyűlés elfogadja az 55 százalékos vállalkozási adót. Megismerve az igényeket, olyan megállapodás született, hogy az eredetileg tervezett 2 milliárd forintos központi bér- politikai keretet felemelik 4,1 milliárdra. Időközben a képvi­selők csak az 50 százalékos mértékű nyereségadót szavaz­ták meg. Így a kormány arra kényszerült, hogy a parlament ülését követő hét végén átdol­gozza a költségvetést, mégpe­dig úgy, hogy korábbi dönté­sük feltételeit is megteremt­sék. Elsősorban azt vizsgálták meg, hogy miként tudják a kiadásokat, a támogatásokat sok belső struktúrájának, fel­adatainak a mozgalom fő funkciójához igazítását, és ter­mészetesen a személyi állo­mány minőségi cseréjét köve­teli meg. — Az országnak, a társa­dalomnak most világos prog­ramra, az ennek megvalósítá­sát szolgáló gyors változások­ra, ugyanakkor egy elemi nyu­galomra van szüksége, hogy nehézségeiből önerőből ki tud­jon lábalni. Olyan programra van szükség, amely nemcsak a pénzügyi egyensúlyra, de az emberek morális, lelki egyen­súlyának helyreállítására is alkalmas, olyanra, amely perspektívát mutat. Egyebek mellett ehhez kell hozzájárul­nia a szakszervezeti mozga­lomnak is — mondotta befe­jezésül Nagy Sándor, arra kérve a küldötteket, hogy fog­laljanak állást a javasolt kér­désekben, nyissák meg az utat egy valóságos átalakulás számára. A szakszervezeti mozgalom helyzetéről, a megújulás fő irányairól, az érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenység továbbfejlesztéséről Nagy Sán­dor szóbeli kiegészítőjét kö­vetően tizenheten mondtak véleményt. A vitában felszó­lalt többek között Szever Jó­zsef né, a Pest Megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat szb-titkára, aki a munkanél­küli-segély bevezetésével kap­csolatban adott hangot annak az aggodalmának, hogy a munkahely féltése miatt a dolgozók gyávává válhatnak, s ez nagy árat követel a szak- szervezeti mozgalomtól. csökkenteni, ugyanis jövőre a költségvetés hiánya nem ha­ladhatja meg a 20—25 milliárd forintot. A támogatások csök­kentésénél ..a kormány szem előtt tartotta', hogy emiatt ne növekedjenek még nagyobb mértékben a lakosság terhei. A kormány — a politikai testületek döntéseinek megfe­lelően — a következő hóna­pokban mindent megtesz an­nak érdekében, hogy felgyor­suljanak a reform munkálatai. Ennek keretében a stabilizá­ciós program bázisán — annak minden prioritását és célját megőrizve — hozzákezdenek egy antiinflációs karakterű gazdaságpolitika kidolgozásá­hoz, eszközrendszerének meg­határozásához, ami azonban nem szűkül le az ármechaniz­mus és árpolitika átdolgozásá­ra. Németh Miklós végezetül kérte a reformprogramhoz a megújuló szakszervezeti moz­galom támogatását, s hangsú­lyozta : a kormány kész és nyi­tott a párbeszédre, minden hasznos javaslat befogadására. A tanácskozás ma folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról.) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Kun Lászlót, a büntetésvégrehajtás országos parancsnokát vezér­őrnaggyá kinevezte. Az Elnöki Tanács ülése után — a testület több évti­zedes történetében első alka­lommal — sajtótájékoztatót tartottak. Az eseményen részt vett Straub F. Brúnó, az El­nöki Tanács elnöke. A testü­let határozatairól, a döntések hátteréről Horváth István belügyminiszter, Kulcsár Kál­mán igazságügy-miniszter és Madarasi Attila pénzügymi­nisztériumi államtitkár adott tájékoztatást. A sajtótájékoztatón elsőként a belügyminiszter kapott szót; a lakosság meglepően egysé­ges elutasításába ütközött lő­fegyverrendelet sorsáról szólt. Elmondta, hogy az Országgyű­lés határozata nyomán átdol­gozzák a jogszabálytervezetet, s a vitát kiváltó részeket módosítva már mint törvény- javaslat kerül vissza a parla­menthez a lőfegyverek és a lőszerek szabályozása. Az ügy hátterére vonatkozó kérdések­re válaszolva Horváth István emlékeztetett arra, hogy gáz- és riasztófegyverek szabad tar­tásának ötlete nem a rendőr­ség vezetőitől származik. An­nak idején sokan pártolták azt a véleményt, hogy ezeknek az eszközöknek a szabad hasz­nálatával a lakosság fokozhat­ja biztonságát. A fellángolt tár­sadalmi vita láttán a törvény- alkotók most úgy foglalnak ál­lást, hogy olyan szabályozást kell kidolgozni, amely legin­kább megfelel a lakosság igé­nyeinek. Arról azonban, hogy hogy ez ügyben mi lenne a legjobb megoldás, nem célsze­rű népszavazást rendezni — vélte a belügyminiszter. A ma­ga részéről nem javasolta, hogy ,,ez legyen az az ügy, A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége javasolja, hogy az új választójogi tör­vény tervezetével kapcsolat­ban a HNF Országos Tanácsa úgy foglaljon állást: a tör­vényjavaslat közvetlenül az 1985-ös választások tapaszta­latai alapján készült, ezért a benne foglaltak már nem fe­lelnek meg a társadalmi fej­lődés felgyorsult ütemének, mai kihívásainak. Ezért kívá­natos, hogy új választójogi törvénytervezet szülessen. A HNF OT állásfoglalására vo­natkozó indítványát pénteki ülésén fogalmazta meg a tes­tület. Ezen a tanácskozáson a választójogi törvény módo­sításáról szóló törvényjavas­lat társadalmi vitáinak ösz- szegzett tapasztalatain kívül amelyen megújuló politikai intézményrendszerünk egy ilyen fontos elemét kipróbál­juk”. A bírósági cégnyilvántartás­ról szóló törvényerejű rende­let módosításáról Kulcsár Kálmán adott tájékoztatást. Hangsúlyozta, hogy a gazda­sági társasági törvény hatály­ba lépésének egyik alapfelté­tele a cégbíróságok megfele­lő szervezetének kiépítése. A kormány biztosította az ehhez szükséges eszközöket; jelenleg a bíróságok felállításának „aprómunkáját” végzi az Igaz­ságügyminisztérium. A főbb jogszabály-módosítások közé tartozik, hogy a gazdasági szervezetek számára — a ko­rábbi kivételek megszűnésével — kötelezővé válik cégnyil­vántartási bejegyzés. Újdon­ság lesz a mindenki számára hozzáférhető, hivatalos lap­ként megjelenő cégközlöny, amely a bejegyezett szerveze­tekről tartalmaz információ­kat. Rendkívüli jelentősége van annak a módosításnak, amely a gazdasági társasá­gok törvényességi felügyeletét — jól körülhatárolt jogkörrel — a cégbíróságok hatásköré­be utalja. A tervek szerint viszonylag alacsony létszám látja el a cégbíráskodás feladatát; Bu­dapesten mindössze 30 cégbí­rói státusnövekedést tervez­nek, s a megyei bíróságokon is általában csak egy-két cégbíró fog működni. A szer­vezet kiépítéséhez megfele­lően képzett, gazdasági szak­ismeretekkel rendelkező bí­rákra van szükség. A szakem­bergárda toborzására a mi­nisztérium nyilvános pályáza­tot hirdetett, amelyre sokan jelentkeztek. A leendő bírák decemberben szakképzésen vesznek részt, hogy január 1- jétől a kellő ismeretekkel fel­vértezve kezdhessék meg az Országgyűlés ügyrendjének korszerűsítésére vonatkozó tervezetet tekintették át. Vitaindítójában Dezső Már­ta, a bizottság tagja hangsú­lyozta: a társadalmi vitában általános véleményként fogal­mazódott meg, hogy a terve­zet nem alkalmas ebben a formájában arra, hogy a Mi­nisztertanács az Országgyűlés elé terjessze, mert az 1983-as választási törvényhez viszo­nyítva visszalépést jelent. Kukorelli István, a bizott­ság titkára kiemelte: társa­dalmi vitában a szerveződő civil társadalom hangjának felerősödése volt tapasztalha­tó. A törvénytervezet az egy- pártrendszer politikai alapján áll, s ezért természetszerűen nem alkalmas arra, hogy al­kalmazásával többpártrend­szerű választást lehessen le­bonyolítani. Ugyanakkor kí­vánatos, hogy olyan, a tár­sadalmi fejlődésnek megfele­lő törvény szülessék, amely figyelembe veszi: o civil szfé­ra részt kíván venni a képvi­seleti szervekben. Az Országgyűlés december 20-án kezdődő ülésszaka elő­készítéseként Stadinger István elnökletével pénteken ülést tartottak az Országgyűlés ál­landó bizottságainak és megyei képviselőcsoportjainak tiszt­ségviselői. Az Elnöki Tanács által ja­vasolt 13 megvitatandó napi­rendi ponthoz kapcsolódóan Németh Miklós miniszterelnök tájékoztatta a résztvevőket a kormányzat döntési mecha­nizmusának második reform­szakaszáról, s az ezzel kap­csolatos várható intézkedések­ről. Kulcsár Kálmán igazság­ügy-miniszter szólt azokról az alkotmánymódosítási javasla­tokról, amelyek szükségesek a munkájukat. Kulcsár Kálmán elmondta azt is, hogy a táv­lati terveknek megfelelően 1990. január 1-jétől az állami vállalatok és a szövetkezetek is cégbírósági törvényességi felügyelet alá kerülnek. A felszámolási eljárásra vo­natkozó módosításokról Ma­darasi Attila tájékoztatta az újságírókat. A változásokat a többi között az indokolta, hogy a felszámolási eljárást — immár egyéves tapasztalat alapján megállapítható — számos felesleges előírás hát­ráltatta. Ezek megszüntetésé­vel jelentősen egyszerűsödik a procedúra. A módosítások egy másik körének célja, hogy a gyakran elhúzódó felszámo­lási eljárás alatt is biztosít­sák a gazdálkodás folytatásá­nak feltételeit. A kincstárjegyekről szóló törvényerejű rendelet módosí­tásával az eddigi úgynevezett kamatozó kincstárjegyek mel­lett új forma jelenhet meg a magyar értékpapírpiacon. Ennek egyik újdonsága, hogy nem előre meghatározott fel­tételekkel bocsátják ki, hanem meghirdetik, és a jelentkezők maguk közük, milyen felté­telekkel hajlandók ilyen kincstárjegyet vásárolni. Ily módon az értékpapírnak — a megtakarítási hajlandóság függvényében — egyfajta pia­ci árfolyama alakulhat ki. Ilyen akciót a tervek szerint még az idén meghirdet a Ma­gyar Nemzeti Bank. Felmentések, kinevezések A Minisztertanács — nyug­állományba vonulásuk alkal­mából — felmentette honvé­delmi miniszterhelyettesii tiszt­ségük alól Horváth István al­tábornagyot, az MN poütikai főcsoportfőnökét és Nárai Ist­ván altábornagyot, az MN ki­képzési főfelügyelőjét. A fel­mentéssel egyidejűleg a Mi­nisztertanács Krasznai Lajos vezérőrnagyot és Stock János altábornagyot kinevezte honvédelmi miniszterhelyet­tessé, akik Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke előtt letették a hivatali esküt. Az eskütételen megjelent Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter. A honvédelmi miniszter Krasznai Lajos vezérőrnagyot az MN politikai főcsoportfőnö­kévé, Stock János altáborna­gyot pedig az MN légvédelmi és repülő főcsoportfőnökévé nevezte ki. ★ Az Elnöki Tanács a Magyar Néphadsereg fejlesztésében, kiképzésének korszerűsítésé­ben kifejtett eredményes mun­kásságuk, életútjuk elismeré­seként, nyugállományba vonuj lásuk alkalmából Horváth Ist­ván altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettesnek és Ná­rai István altábornagy, hon­védelmi miniszterhelyettesnek a Vörös Zászló Érdemrend, valamint dr. Nyitrai Lajos vezérőrnagynak a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Straub F. Brú­nó, az Elnöki Tanács elnöke adta át. most beterjesztésre kerülő új törvénytervezetekkel, illetve a már meglévő törvények módo­sításával kapcsolatban. Villányi Miklós pénzügymi­niszter — aki több napirendi pontnak az előadója lesz — taglalta a jövő évi költségve­tési tervezetet. Dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter a társadalombiztosítási alappal, Czibere Tibor művelődési mi­niszter pedig a szakmunkás- képzési és továbbképzési alappal kapcsolatos törvényről beszélt. Dr. Korom Mihály, az alkotmányjogi tanács elnöke áttekintést adott az Országgyű­lés új ügyrendjének kidolgo­zásáról. Megbízható partnerek Üllőn, a Monorvidékl Afész lakatosüzemében évente mintegy 24 millió forint értékű terméket állítanak elő. Kapacitásuk nagy részét immáron több mint másfél évtizede a MÁV-nak gyártott tehervagonajtók kötik le, amelyekből az idén há­romezer darab készül el. Felvételünkön Oláh Mihály és Di- kovics István gyors, szakszerű mozdulatokkal hegesztik ösz- sze az ajtókat (Hancsovszki János felvétele) Készen a párbeszédre A HNF a választójogi törvénytervezetről Visszalépést jelentene A parlament napirendjére} Az ülésszak előkészítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom