Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

Darnyi, I^frszcgi, az üünsázúk, Széeliy Ok a szavazás győztesei A MUOSZ sportújságíró szekciója 1988-ban is — immár 31. alkalommal — szavazásra kérte fel a magyar sportújság- írókat, akik közül 142-en juttattak cl a határidőn belül érté­kelhető voksokat. (Ez csúcsot jelent a hagyományos szavazás tör­ténetében.) Mindazok a sportolók, csapatok és edzők, akiket a szavazók az első helyre neveztek, 7 pontot kaptak, a másodi­kok 5-öt, a harmadikok 3-at, így alakult ki az aligha meglepő végeredmény. Mind a négy kategóriában „szöuli” lett az év legjobbja, így a férfiaknál Darnyi Tamás úszó, a nőknél Eger- szegi Krisztina ugyancsak úszó, a csapatoknál az aranyérmes öttusa-válogatott, míg az edzőknél az úszóválogatott sikerko­vácsa, Széchy Tamás. Egyesült Államok téli baj­nokságán úszott eredményei — 100-on 1:01.88 p, 200-on 2:11.03 p — előrevetítik az 1989-es szenzációs időket. A bennfentesek előtt nem két­séges, hogy Egerszegi lesz az úszósport történetének első női versenyzője, aki egy per­cen belül ússza a 100 hátat. Egerszegi eddigi pályafu­tása üstökösszerű. Hétéves ko­rában Kiss Miklósnál kezdett, majd Túri Györgynél folytat­ta, s most már évek óta Kiss László — „Laci bácsi” — az edzője. A sors iróniája, hogy Egér tavaly nem indulhatott az ifjúsági Európa-bajnoksá- gon — még nem töltötte be a 14. évét —, a felnőttek kö­zött viszont igen, és egy ne­gyedik, valamint egy ötödik helyezést szerzett Strasbourg- ban. Laci bácsival együtt azt tervezik, hogy az idei bonni Európa-bajnokságon a 400 m vegyest is megpályázzák — ha az időrend lehetővé teszi. Mindenki egyért f Az Év Csapata címet lia tál- ^ más fölénnyel nyerte az olrni- A piai bajnok öttusa-válogatott. A 4 szavazas 31 éves történetében x l(í. alkalommal teheti át a ki- X tüntető dijat a sportág képvi- £ selöje — hatszor az egyéni £ versenyt nyerte meg öttusázó. ^ Először az 1960-as olimpián ^ aratott győzelem után lett „Az ^ Év Csapata” a Balczó András, '/ Nagy Imre. Németh Ferenc x összetételű együttes —, de volt X olvan év is. amikor az olim- J piai aranyérem sem volt elég az elsőséghez. Ha egy évvel ezelőtt a világ- bajnokságon valóban kataszt­rofális lovagló teljesítmények után is az élre tudott kerülni a magyar .öttusa-válogatott, akkor így, utólag pofonegysze­rűnek tűnik a Szöulban ara­tott kettős győzelem. Elvégre a lovaglásban nem követtek el durva hibát, a vívás után pedig kimondottan jól álltak, amit azután a lövészetben sikerült is elrontani. Az 1988-as esztendő legjobb sportolói és edzői: Férfiak: 1. Darnyi Tamás (úszó) 885 pont 2. Martinék János (öttusázó) 655 3. Gyulay Zsolt (kajakozó) 500 Nők: 1. Egerszegi Krisztina (úszó) 971 pont 2. Polgár Judit (sakkozó) 492 3. Jánosi Zsuzsa (vívó) 365 Csapatok: 1. Öttusa-válogatott (Martinék János, Mizsér Attila, Fá­bián László) 839 pont 2. Kardválogatott (Bujdosó Imre, Csongrádi László, Ge- dővári Imre, Nébald György, Szabó Bence) 606 3. Női sakkválogatott (Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Polgár Zsófia, Mádl Ildikó) 450. Edzők: 1. Széchy Tamás (úszás) 863 pont. 2. Török Ferenc (öttusa) 464 3. Kiss László (úszás) 262. Darnyi Tamás Egerszegi Krisztina Sorozatban ; Darnyi Tamás „A? Év Spprto- f, lója-válásztások 31 éves tör- í ténetében az első férfi, aki z . Jsépe-. volt a mesterhármasra, í hiszen 198G és 1987 után idén v. megszakítás nélkül harmadszor J végzett az élen az újságírók ^ szavazásán. Igaz, két legendás ^ elődje, az öttusázó Balczó í András és az úszó Hargita y í András is összegyűjtött három V. elsőseget, de több év megsza- V kilássál. Kemény konkurenciaharc­ban lett első a szavazáson a 21 éves Darnyi Tamás, aki Európa- és világbajnoki arany­érmek után Szöulban a leg­rangosabb vetélkedésben, az olimpiai versenyeken is dup­lázni tudott, azaz elhozott két egyéni számban egy-egy aranyérmet. Ennek a valahol papírformának minősíthető győzelemnek, „Az ÉvSportoló- ja”-cím elnyerésének apropó­ján az emberben önkéntelenül is feltolulnak az emlékek. A már évtizeddel ezelőtt is korosztályos reménységként feltűnt Darnyi Tamás nevét hamar megismertük, hiszen is­mételt kölni szemműtétje ide­jén az egész ország sportköz­véleménye izgult érte. Az évek múlásával eredményei a fel­nőttek között is tiszteletet pa­rancsoltak. Emlékszem, éppen két évvel ezelőtt, lapunk ka­rácsonyi kiadása számára kér­tem tőle interjút, szívesen fo­gadott szülei lakásában. Ak­kor még élt édesapja Is, s mondhatom, igen kellemesen telt a Darnyi családnál töl­tött másfél óra. Változnak az idők, változ­nak az emberek — tartja a mondás, s ez Darnyi Tamásra tökéletesen áll. Jóval vissza- húzódóbb lett, mint korábban, januártól nem fogadta az új­ságírókat, s ez a zárlat a szöu­li kettős győzelmet követően sem oldódott fel. Éppen ezért tartottam nagy eredménynek, amikor a sok mindent eldön­tő Magyarország—NDK férfi kézilabda-mérkőzést követően sikerült beszédbe elegyednem vele. Mi több. abban marad­tunk, hogy inkább Budapesten csinálunk majd néhány közös fotót. Ezt a megállapodást a kajakdöntőkön is megerősítet­tük. Azután, ahogy az lenni szo­kott, a hazaérkezést követő hatalmas rohangálásban, a na­pi tennivalók sokasága közé még nem sikerült beiktatni a mindkettőnk számára megfe­lelő időpontot. Most, amikor ezúton is gratulálok a megtisz­telői tjt^lUs ejp&firéiéhez,, meg­ismétlem : a cseppet sem köny- nyen kapott ígéretet továbbra is szeretném átváltani néhány felvételre. Ha előbb nem, hát az ünnepélyes díjkiosztáson. Aranyos Kedvenc 0 Egerszepi Krisztina idén sok- J kai komolyabb babérokat is ^ aratott, mint az olimpiai ^ arany- és ezüstérem, vagy pe- ^ dig „Az Év Sportolőja”-cím. £ Egy ország kedvence lett! Az Z előbbiekhez „csak” annyi kell, V. hogy valaki nagy eredménye- ^ két érjen el. Az utóbbihoz va- ^ iami olyasmire van szükség, ^ ami jószerével független attól, í hogy ki milyen gyorsan úszik Z le 100 vagy 200 métert. Ked- w vencnek születni kell... Persze ki is legyen az or­szág kedvence, ha nem a szöuli olimpia legfiatalabb bajnoka, aki még a dobogó középső fokán állva sem ma­gasabb, mint a két NDK-s óriás, Zimmermann és Sirch, a második és a harmadik he­lyezett ... Aki ráadásul az egyetlen lány a szöuli magyar bajnokok között. Természetesen Egerszegi Krisztinát nem azért válasz­tották a sportújságírók az év sportolójának, mert olyan „aranyos”. „Egér” — világ- klasszis. Ha Darnyi Tamás­ról azt írják a szakértők: nem tudni, hol vannak ké­pességei határai, akkor ez a megállapítás a Bp. Spartacus 1974. augusztus 16-án szüle­tett úszónőjére fokozottan ér­vényes. Bár még egyik hát­úszószámban sem ő tartja a világcsúcsot, a napokban az Végül döntöttek a rendkívü­li futóteljesítmények, így az olimpiai parkban-egyszerre kát magyar himnuszt hallgathat­tunk, a siker tehát 100 száza­lékom volt. Nekem az eredmé­nyeken túl legalább annyira tetszettek az öttusázók emberi megnyilatkozásai, legyenek bár azok teljesen szótlanok. Már az első napon, a városszéli, fes­tői helyek övezte lovaspályán meresztgethettem a szemei­met. A harmadikként lovagló Fábián László magától értető­dően alávetette magát a csa­patérdeknek, és maximálisan konzervatív lovaglással saját egyéni pontszámából minimum 60-90 pontot elajándékozott csak azért, hogy még véletle­nül se kockáztassa az együttes kedvező pozícióját a további próbák előtt. Ugyanez elmond­ható a két év előtti egyéni vi­lágbajnok Mizsér Attiláról, akinek — bár ezt én nem hal­lottam tőle! — egész biztosan volt egy kis keserűség a szója szegletében, amikor sokévi át­lagához képest szokatlanul szerény, 191 körrel zárta a lö­vészetet, amivel gyakorlatilag végleg elszállt az esélye az egyéni aranyéremre. Mindket­ten zokszó nélkül hajtottak to­vábbra is a csapatért, egymás­ért. Amikor pedig az ötödik tusa, a futás eredményessége meg­hozta a kettős magyar bra­vúrt, a futók edzője, a korábbi vb-ezüstérmes Kancsal Tamás úgy küszködött a könnyeivel, hogy azt látni kellett volna mindenkinek. Nem diplomati­kus mosollyal próbálkozott, s nem is vonult el a világ elől. Az öttusa-válogatott: Fábián László, Mizsér Attila, Martinék János és a kapitány, dr. Török Ferenc csak egyszerűen elengedte ma­gát, abszolút emberi reakció­val vezette le hónapok feszült­ségét. Az én mércém szerint — túl az , eredményeken, a pontszá­mokon, az érmeken — különö­sen az említett pillanatképei miatt szolgáltak rá az öttusá­zók az elsőségre. Három évtized y Széchy Tamás, aki most már y megszakítás nélkül harmadszor ^ érdemelte ki az „Év edzője” ^ címet, az uszodák világának ^ egyik legszínesebb alakja. 1958- X ban lett a Ferencváros edzője, x tehát edzői pályafutása komoly /t jubileumához érkezett. Ahogy az lenni szokott, egy fiatal, feltörekvő édzőnek ele­inte mindig igen sok energiá­ját köti le a rivális kollégák­kal való csatározás, pers/.e mindez a kulisszák mögött tör­ténik. Széchyre mindez foko­zottan érvényes, hiszen kezde­ti sikerek után az igazi forra­dalmat akkor váltotta ki, ami­kor beköltözött a roskatag Császár fürdő fedettjébe. Mindez huszonvalahánv éve történt, a későbbi „pápa” már javában foglalkozott Hargitay- val és Verrasztóval. A jóaka­rók folyamatos bodicsekjei sem tudták megakadályozni, hcPgy kedvenceivel világbajnokságo­kat nyerjen. A sportemberek számára csúcsot jelentő olimpiai arany azonban Hargitaynak és Vir­rasztónak nem sikerült. Széchy dicséretére legyen mondva, hogy a montreali csalódást kö­vető hónapokban önkritikával élt, s bevallotta: elszámolta az időzítést. Azután Moszkvában Wladár Sándorral már célba ért, a még sokkal hangosabb sikert pedig a szöuli aranyeső jelentette számára. Elárulom: Szöulban sem mindenki druk­kolt Széchynek és tanítványai­nak, de Darnyi és Szabó Jó­zsef imponáló elsőségeit köve­tően mindenki megenyhült. Széchy pedig hatalmas, lapát­nyi tenyerével nem győzte fo­gadni a megszolgált gratulá­ciókat. írta és összeállította: Jocha Károly 1988. DECEMBER 24. MLSZ-levelek A Magyar Labdarúgó Szö­vetség keddi elnökségi ülésén több határozatot is hoztak. Ezek egyike: a vesztegetési ügyben érintett válogatott lab­darúgókhoz levelet küldenek külföldre, és kérik őket, jöj­jenek haza, itthon tisztázzák magukat a vádak alól. — Hét játékosnak küldtünk el ilyet — hangzott Czékus Lajos főtitkárhelyettes vála­sza. — Détári Lajos, Fitos Jó­zsef, Garaba Imre, Bodonyi Béla, Dajka László és Nagy Antal, továbbá Róth Antal la­kására címeztük azokat. Károsultak javára Felkérés Az Örményország! földrengés károsultjai számára a Pest Megyei Tanács Ifjúsági és Sportosztálya — a dolgozók egyéni felajánlásain kívül — a megyei ifjúságpolitikai alap­ból, valamint az egyesületi tá­mogatási keretből egyaránt 10—10 ezer forintot ajánlott fel, s utal át a Vöröskereszt számlájára. Az osztály dolgo­zói felkérik a megyében mű­ködő egyesületeket* ifjúsági közösségeket, sportszervezete­ket, hogy anyagi lehetőségeik­hez képest támogassák a moz­galmat. csatlakozzanak az osz­tály kezdeményezéséhez. Fel­ajánlásaikat a Vöröskereszt számlájára — MNB 325-90171- 8147 — fizethetik be „örmény károsultak részére” megjelö­léssel. Gyulay Zsolt karácsonya döntöttem. A Zách utcai pá­lyán a BSZKRT—Szállítók mérkőzésén debütáltam, majd az alacsonyabb osztályú BLSZ- meccsektől az NB I-be veze­tett az út. Dorogon dirigáltam először, *a Szombathely volt a vendég. Érdekességként említette meg. hogy a Népstadionban el­ső mérkőzése a Fradi—Újpest rangadó volt, méghozzá 2-0-ás lila-fehér győzelemmel, Ku- harszki-gólokkal. Nemzetközi kupaporondon is „kísértett” ä vendégsiker: Crvena Zvezda— Tottenham 1-2. A belgrádi el­lenőr Bates Sándor volt. Ve­zető bíró, illetve partjelzői tisztségben 8 nemzetközi mécs­esén működött közre, az NB 1-ben pedig eljutott a százig. — A mával összehasonlítva a legjelentősebb eltérés: akkor sokkal nagyobb tisztelet járt nekünk. „A szemüveget a bíró­nak” bekiabálás mostanra na­gyon megváltozott. A tisztelet- adáshoz a labdarúgók maguk is hozzájárultak, Mátrai, Palo­tai, Göröcs, Rákóczi, Hideg­kúti egyaránt kitűnt sportsze­rűségével. — FIFA-pályafutásomat már korábban befejeztem, az NB I-ben pedig 1968-ban 50 éve­sen Szegeden volt a búcsúfellé­pésem. Gombás Attila és Ben- de József hívott Pest megyébe, így kerültem ide. S nem is akármilyen szom- szédvárrangadón a Szigetúj­falu—Tököl találkozón kezdett szűkebb pátriánkban, ahol 10 évig fújta a sípot. Aztán játék­vezető-ellenőr lett. 3 évig a küldőbizottságot irányította, 4 esztendeje a JB elnöke, s már korábban PLSZ-elnökségi tag. Hétfő: szövetségi nap, szer­da: fürdő, gyúrás, csütörtök: 3-4 órás edzés az Előre-pályán, szombat-vasárnap: mérkőzés­ellenőrzés. Kedden és pénteken otthon az adminisztrációval foglalkozik, s most a holtidény­ben a mérkőzésjelentéseket ta­nulmányozza. — Ha még egyszer kezdeném, most is ugyanezt csinálnám, legfeljebb az edzősködésem idejét csökkenteném — val­lotta. — Külpnösen szép a Pest megyei 20 esztendő. Kitűnő kollégákkal vagyok együtt: Soós Gábor, Lauber Gyula, Tabányi János, Halász István, Hídvégi Csongor. Az élvonalba most is kerültek innen, az NB I-es keret tagja Fekete Miklós. Hetven esztendőből 55 a sport jegyében. Több mint 40 évig lakott a Tárna, s 20 esz­tendeje a Sörgyár utcában Aranyosi Lajos, aki 1943 óta él feleségével. íme játékvezetői hitvallása: — A legfontosabb a becsüle­tesség! A bíró is ember, téved­het, lehet rossz napja, de erről az alapigazságról ne feledkez­zen meg. Reitter László v Aranyosi Lajost, a Pest Me- g gyei Labdarugó Szövetség el- V nökségi tagját, a játékvezető- í bizottság vezetőjét a Magyar J Népköztársaság Sportérdera- C érme bronz fokozatával tüntet­ni ték ki. Ahogy Aranyosi, Lajos visz- szafelé pergette a múltat, egy tény rögtön kirajzolódott: min­denütt sok időt töltött. Külö­nösen érvényes ez a sportra, amelyhez évtizedek múltán sem lett hűtlen. Sőt. Ez az életeleme, ez teszi mozgal­massá, változatossá 70 évesen is napjait. — Győrszentivánon szület­tem 1918. szeptember 13-án, s Győr azóta lett nagyváros, mióta szülőfalumat hozzácsa­tolták — tette hozzá tréfásan. — Pestre 1924-ben jöttem fel, s az iskola után hová is me­hettem volna, mint a Drasché- hoz. Erre inspirálta kőbányai lak­helye, a Tárna utca, no meg az, hogy édesapja, s még nagyapja is itt dolgozott. Ö 43 évet húzott le szerszámkészítő­ként. Csoportvezetőként ment nyugdíjba a Kőbányai Porce­lánból, hiszen időközben ne­vet változtatott a gyár. Labdarúgó-pályafutása is oda kötődik. Ifistaként elsősor­ban balhátvéd, illetve közép­hátvéd volt. Később az első csapatba is bekerült. íme né­hány név az akkori buda­pesti I. osztály mezőnyéből: BSZKRT, Postás, Sörgyár, Ke­rámia. — A legnagyobb sikert 1947- ben értük el, amikor az NB II-be jutottunk, s az első évet a harmadik helyen zártuk. Mi­vel a klub más csapattal egye­sült, én is más együttest vá­lasztottam. Búcsúévem az Édoszban volt, s 1951-ben akasztottam szögre a bőrsze­ges cipőt, majd edző lettem. Előbb az amatőr I. osztályú Draschénál, majd az NB III-as Kerámiánál. — Hogy jobban ismerjem a szabályokat, játékvezetői tan­folyamra mentem, s 1953-ban vizsgáztam. Tréner legyek, vagy sípmester, válaszút elé kerültem, s az utóbbi mellett Bár a voksokból összegyűlt éppen félezer ponttal csak a 3. helyen végzett a kétszeres kajakozó olimpiai bajnok, Gyulay Zsolt, szűkebb pát­riánk sportbarátai érthető mó­don őt látták volna legszíve­sebben az abszolút első he­lyen. Természetesen megke­restük öt is, ami általábar zsúfolt programja ismereté­ben nem is volt olyan egysze­rű. Először arról érdeklőd­tünk: hogyan emlékszik visz- sza most a szöuli események­re? — Egészen más most t hangulatom, az ottani ese- ménydömping izgalmai mái elmúltak, megemésztettem t dolgokat — válaszolta a vác születésű sportember. — Mt is úgy érzem, minden úgy si­került, ahogy elterveztem szinte tökéletesen bejöttek c reményeim. A kinti eufóriku, hangulat itthon is sokáig ki sért: a négyes tagjaiva együtt, jócskán megnőtt < népszerűségünk, nem győz tünk eleget tenni az élmény beszámolókra szóló meghívd soknak. R,övid szünet után megin elkezdődtek az edzések, Du navarsányban majd Budapes ten folytatódott a munkc Január közepén pedig az eg zotikus Kanári-szigetekre i eljutnak a legjobbak, termé szetesen nem nyaralni... D addig még néhány hetet itt hon tölthet a családdal: fele ségével és az ősszel születet kislányukkal, Blanka Olym- piával. — Számomra kisgyermek- korom óta mindig is a legfon­tosabb volt az ünnepek kö­zül a karácsony; ezek a na­pok a gondtalan családi öröm jegyében teltek. Az évek so­rán előbb Verőcemaroson, Vácott, vagy éppen Szödlige- ten gyűltünk össze, idén pe­dig úgy tűnik, mi leszünk a vendéglátók itt, Káposztásme- gyeren. Az ajándékok kölcsönösen titkositottak, az viszont biz- ; tos, hogy lesz kacsa és mákos ■ guba is. Zsolt szerint azonban ■ nem az evésben csúcsosodik : ki az ünnep értelme... — Sosem tagadtam, hogy , minden túlzás nélkül egy kit ■ csit vallásosnak neveltek kis- , koromban. Ebből az útravaló- : bóí egy keveset ma is a ma- ; gaménak vallók, különösen a ■ karácsonnyal kapcsolatosan. [ Valóban nagy ünnep ez, és i nem az evészet miatt! A kajakozás kétszeres olim­■ piai bajnoka civilben is sze- • rencsés ember. Immár hatodik éve ünnepük együtt a kará- t csonyt feleségével, Pongrácz- Katalinnal, aki győri illetősé­- gű. Így teljesen érthető, ha .. a Gyulai család felkerekedik- és az év végi napok közül né- s hányat a népes győri rokon­- ság körében tölt majd el. z Hogy azután januárban visz­- szazökkenjenek a megszokott- kerékvágásba. t (Jocha) Aranyosi Lajos mozgalmas évei A Zách utcátólBelgrádig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom