Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. DECEMBER 21.; SZOMBAT

3

&£álan'

Durkó Gábor grafikája

Szabad-e kéjelegni a levegőben?

Füttyentésre kis teljesítmény

Bizonyára sokan emlékeznek még azokra a nem is régi időkre, amikor a legmeglepőbb helyeken hallottuk az „úr hangját”, az előadóterem hangszóróiból, tévénézés vagy rádióhallgatás közben, valahogy így: ketteske, ketteske várnak a Szántó Kovács utcában! S még ezernyi más információhoz jutottunk ilyen módon akaratunk ellenére.

— Magara hallottam egy alkalommal, hogy egy úr és egy hölgy az előző éjszakai szeretkezés részleteit tárgyalta meg a CB- rácliőban. Az ilyen közlemények nem zavarják a postát?

— De igen! Mert ez már közérdeket, közízlést sért. Akik ilyen módon élnek vissza a rádiójukkal, azokkal szemben is szabálysértési eljárást kezdeményezünk, már csak azért is, mert tisztességtelen hosszú ideig lefoglalni a 40 csatornából egyet, ráadásul ilyen módon.

Felfigyelnek a szabálysértésekre

— Feltűnne-e, ha hosszú időn át érthetetlen kódjeleket vagy számítógépes programot sugároznék a CB-rádiómon?

— Előbb-utóbb felfigyelnénk rá, s ugyanúgy szabálysértési eljárást kezdeményeznénk, mint a többi esetben. Mert csak közérthető nyelven szabad forgalmazni. Számító- gépes programot csak rövid, jelzésszerű ideig lehet sugá- rözni azért, hogy másokat ne akadályozzon a kenyérkereső toglalkozásban vagy sürgős információk továbbításában.

— Ügy tudom, hogy a közeljövőben új típusú, nagyobb teljesítményű bemérőkocsikat vásárol majd a posta. Igaz ez?

— Vannak ilyen terveink, de ezekről többet majd akkor lesz érdemes mondani, ha megvalósulnak — válaszolta Hazay István igazgatóhelyettes.

Aszódi László Antal

A váme!lenőrzésrő!

Magyar—szovjet tárgyalások

Vlagyimir Bazovszki), a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állami vámhivatal vezetője december 19. és 23. között megbeszéléseket folytatott Molnár Endre vezérőrnaggyal, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokával. A két vámszolgálat közötti együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről, a vámeljárások egyszerűsítéséről és a közös határon folyó vámellenőrzések összehangolásáról tárgyaltak.

A látogatás során megállapodást írtak alá a külgazdasági kapcsolatok új formáinak keretében szállított áruk és egyéb vagyontárgyak vámellenőrzésének egyszerűsítéséről. Ezek a két ország gazdálkodó szervezetei közötti közvetlen termelési és műszakitudományos kapcsolatokból, valamint a magyar—szovjet vegyesvállalatok működéséből eredő áruszállításokat segítik elő a vám eszközeivel.

Ugyancsak megállapodást írtak alá a határt egyszerűsített rendben átlépő állampolgárok tárgyainak, belföldi fizetőeszközeinek és devizaértékeinek behozataláról és kiviteléről. Ebben a dokumentumban a magyar—szovjet határ térségében, a határ két oldalán élő lakosság egyszerűbb kapcsolattartását lehetővé tevő határátlépések vám- és devizaelőírásait rögzítették.

A szovjet vámigazgatás vezetőjét fogadta Iványi Pál, az MSZMP Politkai Bizottságának tagja, a KB titkára. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is.

Vlagyimir Bazovszkij találkozott Villányi Miklós pénzügyminiszterrel is.

A valutabeváltásról

Megállapodás

A magyar és a csehszlovák pénzügyi szervek között létrejött megállapodás alapján — január 1-jétől — megszűnik a turistaforgalmat érintő minimális valutabeváltási kötelezettség. A két ország állampolgárainak — 1982 márciusa óta — meghatározott értékű minimális fizetőeszközzel kell rendelkezniük, ha Magyarországra. illetve Csehszlovákiába utaznak. Ez a valuta a másik ország területén történő tartózkodás, illetve átutazás költségeinek fedezetére szolgált.

A minimális1 valutabeváltási kötelezettség megszüntetése nem érinti a turistaforgalommal kapcsolatos, érvényben levő pénzügyi és vámelőírásokat.

gyón nehéz a dolgunk, mert hosszadalmas, szívós és költséges munkával kell bemérnünk, és azonosítanunk. Ehhez megvan a megfelelő szintű technikánk, jól képzett műszaki gárdánk, s függetlenül attól, hogy nekünk mibe kerül, addig vadászunk a reni- tenskedőkre, amíg előbb-utóbb el nem csípjük. Igaz, korlátáink is vannak e munkában. Mert például, ha gépkocsiba szerelt adóval szabálytalanul forgalmaz valaki, a felderítés, a bemérés nagyon nehéz, különösen akkor, ha .csak időnként ad, s állandóan változtatja a helyét. Azért ezeket az ügyeskedőket is el lehet kapni. Viszont csak akkor állíthatjuk meg közúton a bemért gépkocsit, ha a rendőrséggel közös akciót sikerül szerveznünk.

Egyébként ilyen közös rendőri akciók révén a korábbi években nagyon sok szabálytalankodót vagy endedély nélküli forgalmazót fogtunk el. Mégis mindig vannak, akik ügyeskednek. Találtunk már olyam gépkocsit is, amelyikben ha a vezető meglátott egy postás gépkocsit, s gyanította, hogy abban bemérőműszer van, füttyentett egyet, s e jelzés után kis teljesítményűre váltott az adása.

Évente 200—300 szabálytalankodó ellen indítunk eljárást. Mára már egyszerűsödött a szabálysértési eljárás, mert feljelentésünk alapján azt a rendőrség önállóan, saját hatáskörben folytatja le. Ilyen esetekben a bizonyítás természetesen a mi feladatunk. A szabálysértési bírság maximum 10 ezer forint lehet, de súlyosabb esetekben az adóvevő készüléket elkobozzák.

Tisztességtelen

csatornafogSelás

— Csak a lakosság és a közü- letek bejelentései alapján ellenőriznek?

— Van egy rádióellenőrző szolgálatunk. Ez azonban különbözik a rossz emlékezetű sajtócenzúrától, mert mi nem az adás tartalmát, hanem inkább a technikai és jogi előírások betartását ellenőrizzük. Természetesen csak mintavételről lehet szó, hiszen a 100 ezer CB-rádió megannyi adását külön-külön képtelenség figyelni. A frekvencia- gazdálkodásnak, s így a rádióellenőrzésnek is alapjául szolgál az 1964-ben kiadott posta- törvény és a nemzetközi rádió- szabályzat. Egyébként ez az ellenőrzés is a többi rádiós érdekeit szolgálja, az élni és élni hagyni elv értelmében.

■■iA hét híre

KERTTEL

„Hazánk kertészetének szakszerű vezetése szempontjából a szakoktatás jelzett reformja igen nagy jelentőségű, mert meg fogja szüntetni, vagy legalább is nagyon megszorítani a kertészet terén való kontárkodást és egyrészt az okleveles kertészek társadalmi állásának emelése, másrészt pedig a szakképzettség növelése által egészen új elemeket fog eme gazdasági ág számára megnyerni.” A visszapillantás nem árt azért sem, mert azokban az esztendőkben Gödöllőn olyan állami faiskola volt található, amelynek a híre a határokon túl is átbillent, amint hasonló rangot vívott ki magának a Budaörsön, az Erzsébet királyné gyümölcstelepen berendezett állami mintagyümölcsös.

Jogos és meg nem kerülhető kérdés persze: napjainkban, amikor a megyében a kerteknek a területe — a háztájit, a magánszektort, az alkalmazásban állók kisegítő gazdaságait egyaránt figyelembe véve — megközelíti a 28 ezer hektárt, vajon hány tucat gödöllői, budaörsi mintára lenne szükség? S ha léteznének ilyen minták, vajon ott tülekednének a kapuk előtt a tanulni vágyók? Vannak kétségeink... Mert egyre több az olyan eset, amikor — mondják a szakemberek — az alaptalan szakmai maga- biztosság következményeként súlyos környezeti károkat okoznak nemcsak maguknak, hanem sokan másoknak is a kecttulajdonosok.

Egyike volt az ókori csodáknak az asszírok legendás királynőjének, Szemirámisznak a babilóniai függőkertje. Az időszámításunk előtti nyolcszázas évek elején uralkodott Samuramat királynőről (az ő alakja öltött testet Szemirámiszban) feljegyezték: először mindig a kerttel foglalkozott, s csak azt követően az államügyekkel. Hasonlóan középkori uraink sokaságához, akik e honban csodálatos kerteket teremtettek, ám közben kicsúszott a kezükből az államügyek intézése, s a virágzó kerteket korántsem virágzó haza vette körül... Ami persze nem a kertészkedés, a kertek kritikája. Hanem az emberé. Akivel gyakran megtörtént, megtörténik: nem látott, nem lát túl kertje kerítésén.

M. O.

@ Az Országos Szövetkezeti Tanács az új szövetkezeti törvényről tárgyalt. © A Magyar Posta olimpiai bélyegblokkot adott ki. © Az Országos Idegenforgalmi Tanács a szakterület idei tevékenységét összegezte. © Inform Stúdió néven új lapkiadó kft. alakult meg Debrecenben. © A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban A kertészet története Magyarországon címmel.

Furcsán hat az állítás, holott ez az igazság: az ember előbb tanult meg kertészkedni, mint földet művelni. Növényt termesztő képességeinek kifejlesztésében az emberiség elsőként azokra a tapasztalatokra támaszkodott, amelyeket a lakhelye körüli aprócska földdarabokon — „kertjein” — szerzett.' Először kerti méretekben próbálkozott a természet segítő kedvének megnyerésére. Itt fedezte fel — ha mai kifejezésekkel élünk — a fajtakiválasztás, a nemesítés, a szaporítás tudományának egy-egy parányi elemét. S úgy vitte ezeket tovább, hogy valójában a földművelés első szakasza is kertészkedés volt; apró földdarabok összefüggő lánca alkotta az akkori „szántóterületet”.

Elkápráztató a szám: hazánkban több mint egymillió családnak van valamilyen — ún. haszon- vagy dísz-, gyakran a kettő elegye — kertje. A megyében ez az arány — az ún. hétvégi telkeknek köszönhetően — jóval nagyobb az országos átlagnál. Az itt élő állandó és ideiglenes lakosságot figyelembe véve, száz háztartásból hatvannak(!) tartozik jószágai közé „a birtok”. Ami olykor nem több húsz-harminc négyzetméternél, más esetekben viszont — így a zártkerteknél — már a hektár a mérték. A kertek e sokaságának a következménye, hogy a megyében a diónak a teljes egészét, a cseresznyének, a körtének több mint a négyötödét, de még az almának is az egyharmadát azok termelik meg, akiket a sorsuk kerttel áldott vagy vert meg.

Nincs ellentmondás az előbbi fogalmazásban. A kertművelés nagyon sok munkát követel. Az eredmény viszont kétséges. Elég például egy fagyos hajnal ahhoz, hogy a gazda búcsút vegyen gyümölcsfáinak remélt termésétől, s a szőlőnél, a konyhakerti növényeknél sem kicsi a kockázat. Amit tovább növelhet a szakismeretnek a hiánya, hiszen sokan bizakodnak ugyan, de keveset értenek ahhoz, amiben bizakodnak. Egy 1909-ben megjelent, a m. kir. földművelési minister által jegyzett kötetben a szakképzés akkor (már akkor is!) tervezett reformjával kapcsolatban a következőket olvashatjuk:

Ezek a szellemhangok a CB- i rádiózás kezdetén voltak hall- 1 hatók mind gyakrabban. Ma : már százezer ilyen típusú ké- J szülék van az országban, ebből Budapesten és Pest me- 1 gyében 45 ezer. Hát nem cső- : da, hogy azoknak, akiknek ; nincs CB-rádió adó-vevő a birtokában, úgy tapasztalják 1 időnként, hogy nagy zűrzavar i van az éterben,

Kérdéscsokorral állítottunk • be Hazay Istvánhoz, a Posta : Rádió és Televízió Igazgatóság 1 igazgatóhelyetteséhez, aki 1 egyben az . intézmény kereté- ' bén működő frekvenciagaz- ' dálkodási irodát vezeti.

i

Ai igény sok, j

a frekvencia kevés

— Mi a frekvenciagazdálkodási 1 Iroda feladata?

— Erősen leegyszerűsítve a i frekvenciagazdálkodási feladat i három dolgot jelent. Ezek: az 1 úgynevezett hálózattervezés, a ] központi nyilvántartás és ál szükséges rádióellenőrzés. De i mielőtt folytatnánk a beszél- i getést, el kell mondanom, ] hogy mindig kevesebb a sza- 1 bad frekvencia, mint »menynyire szükség lenne. Ebből kö- ’ vetkezően a frekvenciaigazdálkodás korlátozó tevékenység, • technikai és jogi vonatkozásban egyaránt. E korlátozásról . ugyanakkor tudni kell, hogy • nemcsak az adó-vevő-tulajdo- 1 nos érdekeit védi, hanem va- < lamennyiünkét a szabálytalan- J kódokkal szemben vagy akár i a túlzsúfoltságból eredő áthallások kivédésében, megelő- ( zésében.

— Megítélése szerint milyen a , fegyelem az éterben?

— Hát a CB-zés hőskorához , viszonyítva jó. A korábbi években komoly gondot okoztak egymásnak is, nekünk is 1 az engedély nélkül vagy szabálytalanul forgalmazó rádiósok. Főleg a maszek fuvaroz- 1 tatók, kereskedők szegték meg

a szabályokat azzal, hogy az engedélyezettnél sokkal na- - gyobb teljesítménnyel adtak, s ezért jelentkeztek sűrűn, azok a különös zavarok, áthallások 1 a televíziónézés és rádióhallgatás közben. De azt is tudni ; kell, hogy a zavarok jelentős . részét nem a CB-rádiósok okozzák. Gyakran előfordul, j hogy egyszerű játékok, hibás • háztartási vagy elektromos . ipari berendezések keltenek zavart. Ezeket általában a televízió- és rádió-előfizetők ' bejelentései alapján deríti föl 1 zavarvizsgáló szolgálatunk, 1 amely az egész országot behá- ' lózza.

— Mit tehetnek az éterben szabálytalankodók ellen?

— Ha az adó-vevő kezelője (tulajdonosa) nem használja az azonosító jelét, akkor naFáradt, üres pénztár cdjú építkezők

Már elég egy szobacska is

az OTP — és a vállalati kölcsön törlesztése, ami marad, a ház fenntartására kell. A többit meg a Wartburg eszi meg, amivel bejárunk Pestre dolgozni. A fennmaradó ösz- szegből élünk.

Kilépünk a ház elé, körbe- ikörbe kiásott alapok, vakolatlan falak a szomszédos portákon. Aki csak tudta, elkezdte az építkezést, hiszen jövőre sokkal rosszabb feltételekkel lehet csak kölcsönökhöz jutni, s ismét alaposan megdrágulnak az építőanyagok.

(Pest megyében évente általában öt-hatezer építési engedély kérelmét nyújtják be a hivatalokba. Hogy ezekből jövőre mennyi ház fog felépülni, e számok alapján mégsem lehet kikövetkeztetni: egyre többen vannak. akik az érvényes engedély birtokában sem mernek belekezdeni az építkezésbe, visszarettennek az emelkedő költségek láttán. Azt a következtetést viszont le lehet vonni, hogy egyre kevesebben kérnek engedélyt önálló családiház-építésre: mind gyakoribb az olyan kérelem, melyben csak arról van szó, hogy a fiatalok egy szobácskát szeretnének a szülői házhoz ragasztani, de csak kicsit, mert drága az építkezés.)

T. B. E.

ban így is költeni kellett, hogy mennyit, még nehéz volna összeszámlálni.

— Nyolcszázezer forintig vezettük, mire mennyit adtunk ki, utána belefáradtunk a könyvelésbe, no meg annyit változtak az árak, hogy képtelenség figyelemmel kísérni őket.

(Egyetlen tégla ára felér egy jó szakmunkás órabérével, s hány ezer tégla kell, hogy felépüljön a ház? Mennyi beton, parketta, ajtó? S különös, hogy e lassan már luxuscikkeknek számító árukhoz mégis csak várakozva, késedelmesen, esetenként csak csúszópénzért lehet hozzájutni.)

A vizet egyelőre ciszternából nyerik, de a tervek szerint egy-két éven belül itt is lesz már vezetékes ivóvíz.

— Bútorunk viszont, úgy tűnik, már életünk végéig nem lesz. csak az van, amit magunkkal hoztunk — mondja beletörődéssel a feleség. — Felépült a házunk, de a fizetésünk kétharmadát viszi el

A Bunda házaspár nem is várt a szerencsére. Lakáslehetőséget keresve mind kijjebb és kijjebb távolodtak Budapesttől, mígnem megtudták, hogy a központtól tizenöt-húsz kilométerre levő kis község, Telki Vízivárosnak nevezett területén tanácsi bértelkeket parcelláznak. Megtetszett nekik a szép környezet — no és az olcsó telekár —, s bele- kezdtek a máig tartó építkezésbe. Akkor még 1984-et írtunk.

— Bele kellett vágnunk ebbe a nagy vállalkozásba. Amit csak lehet tudni az építkezésről, igyekeztem megtanulni — mondja az ifjú férj, akinek a szakmája kábelszerelő. — Nem is kellett szakembert hívnunk, csak kőművest, ácsot, üvegest. Igyekeznünk kellett, hogy minél kevesebb pénzt adjak ki munkadíjra, nem is léptem túl a százezer forintos határt. A fűtés is így készült el: amit csak lehetett, saját kezűleg végeztem.

Így épült a ház, évek alatt, a szülők segítségét is igénybe véve. Építőanyagra azon(Némely közgazdász szerint a csúszópénz nem más, mint az, hogy a mesterségesen kialakított árviszonyokat felülbírálják a piaci törvények: az irreálisan olcsó anyagok, termékek végül mégis valódi árukon kelnek el. Nehéz azonban megmondani, érvényes-e ez a megállapítás az építőanyagokra is.)

Végre-valahára karácsonyt ünnepelhet a Bunda család. Ha nem is kész még teljesen az otthonuk, de már beköltözhettek. Bramac cserép díszíti és védi a házat, melyhez bizony igen nehéz körülmények között juthattak, de már nem az a fontos, hanem az: tető van a fejük felett.

Hét esztendőn át élt a fiatal házaspár fiúgyermekével egy huszonhat négyzetméteres budapesti lakásban. Próbáltak enyhíteni lakásgondjaikon a főváros határain belül, azonban minden megoldási lehetőség reménytelennek tűnt: egy mai fiatal sem telekhez, sem lakáshoz nem juthat, hacsak valami különleges szerencsében nem részesül.