Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-23 / 305. szám
6 %?£Mav 1988. DECEMBER 23., PÉNTEK HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ - SZERKESZTŐSÉGI VÁLASSZAL Mit értsünk tényszerűség aia tt ? Lapunk december 14-1 számában, a 3. oldalon jelent meg „A bank nem finanszíroz tovább ekkora csődtömeget” címmel beszámolónk a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat vállalati tanácsának üléséről. Ezzel kapcsolatban kaptunk levelet a PAÉV pártbizottságának titkárától, akivel — bár nem értünk egyet — a tények megítéléséről nem vitatkozunk: neki Is, az újságírónak is joga, hogy kifejtse saját véleményét, még akkor is, ha az nem mindenkinek tetszik. Rontja a PÁÉV hitelét Néhány pontatlanság mellett, véleményem szerint szenzá- cióhajhász tálalásban (címlap), az újságíró szájaíze szerinti megfogalmazásban írt cikk nem tényszerű tudósítás a PÁÉV vállalati tanácsának üléséről. Petrovai László arról is szólt, indokolva és nyomatékosan, hogy az ÉVM alapítói jogon nem indít csődeljárást a vállalat ellen, van megoldás ennek megelőzésére. A Budapest Bank csupán munkabérhitelt folyósít a vállalat számára, melyet a vállalat eddig minden alkalommal kiegyenlített, jelen pillanatban nincs ilyen tartozása a vállalatnak. A 100 milliót meghaladó kiegyenlítetlen számlák a szállítói, alvállalkozói tartozásokat jelentik. Felelős beosztású vt-tagok részéről esett szó önkritikáról, a felelősség vállalásáról, a tenniakarásról. Vészjósló és partnereinkben zavart keltő, a vállalatnak nagy károkat okozó az a megállapítás, hogy „ma már csak két hete van a vállalatnak a cselekvésre”. Petrovai László miniszterhelyettes arra biztatta, az =új 1 vezetést, hogy olyan programot készítsen, amellyel meg tud jelenni a jelenlegi hitelezők és a vállalati kollektíva előtt. Vari lehetőség működőképes szervezet alakítására. Nyomatékosan szólt arról, hogy „a hitelképesség belső bizalmi ügy, és a vállalati tanácsnak is, és a sajtónak is így kell gondolkodnia”. Kinek van hitele? Amikor olvastam a fenti sorokat, hosszú percekig azon tűnődtem, vajon magánemberként, vagy egy párttestület felhatalmazásának birtokában írta-e meg levelét a megye egyik építőipari vállalatának párttitkára. Ismét áttanulmányozva írását, arra a következtetésre jutottam, hogy amiről szól, az az ő saját álláspontja, és így tulajdonképpen a levélíró — mint sokan mások olvasóink közül — ál- lampolgári jogával él, még ha esetleg más is a látszat. Ám ez a legkevesebb, amit a szemére vethet a tollforgató a levélírónak. Mondom, a legkevesebb. Mert például azon már nyugodtan fel is háborodhatnék, hogy azt olvasom: a miniszterhelyettes „nyomatékosan szólt arról, hogy a hitelképesség belső bizalmi ügy, és a vállalati tanácsnak is, és a sajtónak is így kell gondolkodnia”. Először arra gondoltam, csupán nyelvbotlásról lehet szó, hiszen felteszem: egy magas beosztásban levő állami hivatalnoknak tisztában kell lennie azzal, hogy a sajtónak — s benne egy adott lapnak — csakis és kizárólag a lapgazda határozhat meg kötelező érvényű feladatokat. Más — legyen az akár miniszterhelyettes — csak kérhet.. Nem háborodtam fel. Hozzászoktam — de hadd fogalmazzak többes számban, ismerve a szerkesztőségünkben és más újságoknál dolgozó kollégáim véleményét —, hozzászoktunk ahhoz a nehezen elviselhető, de megmagyarázható kettősséghez, amely ma a tömegtájékoztatás megítélését jellemzi. Nevezetesen: az elmúlt évtizedekben meghonosított, az újságírás ágit. prop. szerepét túlhangsúlyozó, a toliforgatót vállon veregető stílus keveredik a határainkon túl és azon belül kibontakozó politikai, társadalmi, gazdasági megújulást komolyan vevő, a sajtóval újszerű viszonyra való törekvéssel. Ez gyakran azért vezet, vezethet szélsőséges reakciókhoz, mert egyre nehezebben tolerálható a konzervatív fellépés, hiszen a lapok zöménél viszonylag gyors szemléleti, helyenként szervezeti megújulás ment, megy végbe. Tudniillik, ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az olvasó — felnőtt. Az olvasó — az állampolgár — egyre kevésbé tűri a hatalom gyámkodását, azt, hogy folytonosan mások döntsenek, kinyilatkoztassanak a közemberek nevében. Maga akar, a saját erejéből, ha úgy látja jónak, másokkal összefogva boldogulni, s akiben megvan a szándék, mindezt a közösség javára is teszi. Írástudó lévén az előfizető, a saját tapasztalatait veti össze a cikkek tartalmával. S ha például arról írunk, hogy az egyik vállalatnál, amely súlyos gondokkal küszködik, a vállalati tanács közös megegyezéssel, felmenti az igazgatót, érthetetlen, ha a tudósítónak a szemére vetik: „Az optimizmus, a hit, a biztatás, a tenniakarás, az önerőből való talpra állás elszántsága nem sugárzódik az írásból.” Hol van itt optimizmus? Valóban olyan egyértelműen megvan bennünk a hit, az elszántság? Ha ezt állítanánk, annyira egyértelműen, mint levélírónk, az olvasó bizonyára legyintene. Mert tudja, mai nyomorúságunkban csak keveseknek adatik meg, hogy valamiféle általunk nem tudott tények ismeretében azt állíthassák magukról: ők optimisták és elszántak. A többség alapvetően kötelességtudatból és némi reményt dédelgetve igyekszik megtenni, amit megtehet azért, hogy a közösség szekere végre kimozduljon a kátyúból. S ha feltárjuk a bajokat, ha mindezt elkötelezetten a nyilvánosság előtt tesszük, elfogadható-e az a bírálat, amelyet szintén a levélben olvashatunk: szenzációhajhász a tálalás. Talán az olvasó nem érzékeli, de ez a kifejezés: szenzációhajhász, némileg átértékelődött a szakmában. Ma olyan írások jelennek meg a lapokban feltűnő helyen — leginkább az első oldalon —, amelyeket korábban inkább eldugni igyekeztek a szerkesztők, nehogy csörögjön a telefon, s a vonal túlsó végén valaki megjegyezze: már ti is a Nyugatot majmoljátok és szenzációhajhászok vagytok? Rossz íze van tehát e szónak, s ha mostanában ezt a kifejezést emlegetik egy-egy megjelent írással kapcsolatban, olyan ez a tollforgató- nak, mintha tüskéket nyomkodnának belé. Fáj a változások iránti érzéketlenség. S többnyire ezen a ponton meg is állhatunk: nekünk fáj, s nem annak, aki immunis az újra. Rosszul értelmezi levélírónk, a vállalati pártszervezet titkára is a változásokat. Azt írja például, hogy a megjelent cikk rontja a cég hitelét, s megeshet, az írás alapján valaki felszámolást kezdeményez ellenük. Meglepő lenne, hogy bármely hitelezőjük egy sajtóközlemény alapján kérjen csődeljárást. Ha józanul végiggondoljuk ennek jogszabályban meghatározott folyamatát, azonnal nyilvánvaló, hogy a pénze után futó gazdálkodó elsőként saját kedvezőtlen tapasztalatait veszi alapul egy ilyen döntésnél, s ha már lép, tájékozódik a bankoknál is. Olyan esetről még nem hallottam, hogy mindezt elhagyták volna. S el kellene gondolkodni azon is, hogy vajon tényleg egy újságcikk miatt csökken egy vállalat hitele? Nem inkább amiatt, amiről az írás tudósít? Nevezetesen a be nem tartott határidők, a sok-sok hibával elvégzett munka, a túlságosan hosszú kivárás, a döntések halogatása miatt? Átolvasva még egyszer ezt az írást, látom, következetesen egy levélíróról beszélek. Pedig indokoltabb lenne a többes szám használata. Olvasóink mostanában gyakran írják meg véleményüket a cikkeinkről, s a levelek között több az olyan, amelynek feladója címzettje lehetne e soroknak. Furucz Zoltán Az ÓÉT üléséről Felhatalmazás és vétójog Mostanában gyakori, hogy a különböző tanácskozások meglehetősen hosszúra nyúlnak. Nem azért, mert a résztvevőknek nincs más dolguk. Tennivaló bizonyára akadna bőven, ám a megvitatott témák indokolják, hogy addig senki ne álljon fel az asztaltól, amíg nincs döntés. Ez jellemzi az Országos Érdekegyeztető Tanácsot is, amelynek első ülése néhány héttel ezelőtt késő estig tartott, s ennek alighanem az volt az egyik oka, hogy csaknem három tucat szünetet tartottak: a megbeszélés néhány perces felfüggesztése alkalmat adott arra, hogy a különböző szervezetek képviselői konzultáljanak a másik teremben várakozó, a vitát televízión keresztül nyomon követő szakértőikkel. Az ÓÉT tegnapi megbeszélésén is szükség volt a kompromisszumokra, bár maga a testület még korántsem nevezhető az érdekegyeztetés jól működő fórumának. Az OKISZ például a teljes jogú tagság és a vétójog mellett foglalt állást, ám máig megmagyarázhatatlan lépésként a létrehozók csak a kamarának és a SZOT-nak adták meg ezeket a lehetőségeket, miközben a szövetkezeti érdekképviseleteket, amelyek mintegy kétmillió tagot tömörítenék, csupán statisztaszerepre kérték fel. Tiltakozásukra az ideiglenesen elfogadott ügyrendben már az szerepel, hogy az OKISZ, a SZÖVOSZ és a TOT azokban a témákban vétójogot kap, amelyek közvetlenül érintik az adott terület tagságát, általában pedig a három szövetségnek együtt van vétójoga. Nem titok, hogy a tanács létrehozásának bejelentésekor sokan a Pest megyei váll a Iáitok, szövetkezetek vezetői közül is úgy látták, hogy az ÓÉT tulajdonképpen a kormány álláspontjának képviseletét és érvényre juttatását fogja szolgálni. Az eddigi két megbeszélés erre rácáfolt. A gond máshol van. Ott, hogy többen bírálták: az előterjesztések nincsenek kellően előkészítve, s a döntésben résztvevők nem mindegyike rendelkezik kellő felhatalmazással. Enélkül pedig — érthetően — nehéz olyan megállapodásra jutni, amely komp- romisszurnok árán ugyan, de minden érintett számára elfogadható megoldást kínál egy- egy kérdésben. Felmerült az is, s ezen is érdemes elgondolkodni, hogy az asztal körül ülők körét bő- víteni kellene, hiszen érdek- védelmi feladatokat lát el a KIOSZ, a KISOSZ és a VOSZ is, amelyeken keresztül jelentős szakmai rétegek igyekeznek hatást gyakorolni a kormányzati döntésekre. Mindeddig nem sok sikerrel. F. Z. Szépek is akarunk lenni • • Ünnepi vendéglátás Közelednek az ünnepek, melyekre vásárlással, sütéssel-fő- zéssel már jó előre felkészültünk. Ám ami még hátravan, az is fontos ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és kellemes legyen visszagondolni az ünnepnapokra. Ilyenkor, mint köztudott, nemcsak az számít, hogy válogatott finom falatok kerülie- nek az asztalra, hanem a tálalásra. az asztal díszítésére is a szokásonál nagyobb gondot fordítunk. Persze lényeges, hogy mindez ne jelentsen túlzott megterhelést a számunkra, mert nincs hangulatron- tóbb, mint az agyondolgozott, fáradt háziasszony látványa. Tehát törődnünk kell azzal is, hogy szépek legyünk, és összeállításunkban ehhez is segítséget kívánunk nyújtani. De nézzük először az asztali örömöket: étel-ital tálalását. A magyaros vendéglátás méltán híres, de ne akarjunk minden határ felett kitenni magunkért, hiszen már nem divat a túlságosan bőséges eszem-iszom. Sokba kerül — és az sem elhanyagolható szempont, hogy néhányan fogyókúráznak vagy betegség miatt diétáznak. Karácsony este minden családban előkerülnek a legszebb abroszok, a féltve őrzött porcelánok, a csiszolt poharak. És érdemes odafigyelni néhány olyán apróságra, melyekkel valóban ünnepivé varázsolhatjuk a közös étkezést. A terített asztalt ünnepélyessé teszi a gyertya, de csak este tegyük az asztalra. Ne a legolcsóbbat vegyük (ami egyébként rövidzárlat idején tesz jó szolgálatot), hanem vékony, hosszú csavartat. A színes gyertya harmonizáljon az abrosz vagy a teríték színével. Ha nincs hozzá tartónk, akkor kisebb gyertyákat válasszunk, egyforma piros almák kifúrt magházának a helyére illesztve. EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Pest megye területén ugyanúgy, mint az egész országban, kedvezőek az útviszonyok. Már csak néhány hegyi alsóbbrendű úton fordul elő letaposott hó miatt síkos útszakasz. A 6. sz. főúton műszaki vizsgálatokat végeznek a burkolaton. Pénteken, 23-án, munkaidő végéig lesz félpályás lezárás. A 111. sz. összekötő úton, Pomáz belterületén december végéig lesz útszűkület — hídkorszerűsítés miatt. A Dunán a kompok menetrend szerint járnak. ÜGYES KERESKEDŐK Mint olvasóink is tudják, január 1-JétőI jelentősen csökken a nyugat-európai országokban vásárolt, nem túl régi és nem túl nagy hengerűrtartalmú motorral járó személygépkocsik behozatali vámja. Ügyes kereskedők már most megkezdték az igazodást ehhez az uj helyzethez. A Frankfurtban élő Vámos László Nickelsdorfban hozott létre lerakatot, és állítása szerint autóit még az NSZK-katalógus árainál is olcsóbban tudja majd adni. Kérdésünkre, mi módón csinálja ezt, azzal válaszolt, hogy korábban lízing keretében használt kocsikat vásárol fel és ad el, így vállalni tudja az értéktöbbletadó visszatérítését. Az Express Utazási Iroda szintén igyekszik korán ébredni; úgy tervezik, jövőre speciális autóbuszos utakat szerveznek a gépkocsit vásárolni szándékozók részére. SZERETJÜK, NEM SZERETJÜK... Nem szeretjük a rendőröket, amikor gyorshajtásért fényképet készítenek autónkról. Akkor sem szeretjük őket, amikor az orrunk alá dugják a szondát, holott tudhatnák, hogy egy csöpp alkoholt sem iszunk vezetés előtt. S nem szeretjük ... .. .ha tilos parkolásért büntetőcédulát tűznek gépkocsink szélvédőjére. Szeretnénk viszont a rendőrt, ha megjelenne, amikor más állítja le úgy autóját, hogy egy utcahosszúságú sor várakozik, s ad fülsértő dudakoncertet. S szeretjük a rendőrt, ha kiint a forgalomból egy-egy erőszakos, másokat veszélyeztető ámokfutót. S ugyancsak nem szeretjük a rendőrt ... .. .ha valamiért leállítja a forgalmat, s várnunk kell néhány percet a továbbhaladásra. De szeretjük akkor, ha az elromlott jelzőlámpa teremtette káoszban rendet csinál. Van, amikor szeretjük, s van, amikor nem szeretjük a rendőröket. Azt azonban pontosan tudjuk: jelenlétük útjainkon nélkülözhetetlen. Kellemes ünnepeket, fegyelmezett autósokat kíván a rend minden őrének: M. Nagy Péter i Néhány, a múltban vájkáló, a bűnbakokat kereső hozzászólás, megjegyzés mellett a szándékokról, a feladatokról, azok vállalásáról, a vt tagjainak felelősségéről, az eredményes munkavégzés lehetőségéről is volt szó. A vállalat felmentett igazgatója is felelősen szólt a lehetőségekről, a kibontakozás feltételeinek meglétéről. Mind az ÉVM képviselője, Petrovai László, mind a Pest megyei pb képviselője, Lénárd László, mind a budaörsi városi pb képviselője, Szemethy Lászlóné azt erősítette meg, hogy ez a vállalat ott bizalmat kapott. A „tényszerű" tudósításból ez nem derült ki. Pató Zsuzsa végrehajtotta az utasítást és „keményen”, „elkötelezetten” tudósít a vt-ülésről. Többünk véleménye szerint ez az írás is „rontja a PÁÉV hitelét”, mert egyoldalúan tájékoztat. Az optimizmus, a hit, a biztatás, a tenniakarás, az önerőből való talpra állás elszántsága nem sugárzódik az írásból, partnereinkben a bizalmatlanságot erősíti, melynek ellensúlyozására, a nem tényszerű tudósítás miatt több erőt, energiát kell fordítanunk. s az eddig türelmes, megértő hitelezőinket netán cselekvésre, a csődeljárás kezdeményezésére Készteti. Természetesen igényeljük, hogy az új vezetés programjáról, intézkedéseiről adjon tájékoztatást a lap egy későbbi időpontban. Baji György
