Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

4 1988. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Hogy ne üres ceremónia legyen Iád fenyőfája alá nyugodtan elhelyezhetők. G. G.: A jelenlegi nagy aján­dékvásárlás — úgy gondolom — valamikor jónak indult, de ma már kötelességszerű szo­kássá vált. Ha az ajándék sze­rény jel marad, amely a sze­retet felelősségére is utal, ta­nító hatást gyakorol és emlé­keztet a legnagyobb ajándék, ra is! De az ajándék mostan­ság a középpontba került... K. M.: A „Kit ünnepel­tünk” helyébe a „Mit kapunk” kérdés lépett. Sajnos tárgya­kat adunk magunk helyett, vagyis valamit, de magunk helyett. Egy gyermek nem tud valamit adni, csak önmagát. Azzal szerez örömet, hogy van. Ezt a személyességet kellene visszahozni a karácsonyba, s általában az ünnepeinkbe. L. Z.: Én magam is szere­tek vásárolni, így az ajándé­kozás örömét magam is> át­élem. Szerintem ez jó, per­sze ahogy látom, bővül és szűkül a választék, ezzel ne­hezedik az emberek dolga. Sok embernek még mindig a leg­olcsóbb a pénzen vett ajándék, ám az igazi meglepetéseket magunk is könnyen elkészít­hetjük. Sz. L.j A karácsonyi szoká­sok között feltétlenül megőr­zendő az ajándékozás, nem annyira az ajándék anyagi ér­téke a fontos, hanem annak a ténye. A legkisebb ajándék is nagy érték! Magunkat adjuk, ne a tárgyainkat; szánjunk időt, figyelmet, türelmet, gyen. gédséget egymásra. Érdekeljen bennünket a másik ember is! V. S.: Sajnálatos, hogy az ajándékozás tárgyiassá vált, ma már túlzásba viszik az' em­berek. Nehéz e ceremóniában a szeretetet megtalálni, Z. P.: Gyermekkorom aján­dékai általában hasznos aján­dékok voltak, a szüléink készí­tették, és azt kaptuk, amire szükségünk volt. A mostaná­ban mutatkozó költekezési láz mögött versengés húzódik meg, egymás lekörözésének a szán­déka, s nem kevés benne a kérkedés. Zs. Gy.: Minden ajándék egy áldozat, a karácsonynak ez a lényege, nem pedig a külsősé­gek. Minden karácsonyi aján­déknak kettős arcúnak kellene lenni. A karácsonyi csillag ra­gyogása nélkül az ajándéko­zás osak üres ceremónia, azt lélekkel kell megtölteni. Surányi Dezső Támogatás az iskolának Kevesebből többet A hátrányos helyzetű kisis­kolások támogatására, a Mű- velődési Minisztérium által ki­írt pályázat feltételeinek a szi­getbecsei általános iskola saj­nos megfelelt. A gyermekek több műszaikban és három he­lyen tanulnak, a napközi pedig megint más helyen volt. A Ráckevei Tanács három új tan­terem építését tervezte, s eh­hez hétmillió fprintot kértek a minisztériumtól. Annak el­lenére, hogy éppen a felét, há- rommilllió-ötszázezret kaptak, elhatározták, hogy a tanterme- ken kívül még melegítőkony­hát és több célra, így torna­teremnek is alkalmas helyisé­get is építenek. A szigetbecsei Űj Élet Tsz társadalmi mun­kával, a ráckevei sportegyesü­let pedig százötvenezer forint értékű sportcikkel segítette az iskolát. Az építkezés összesen tizenkétmillióba került, a rác­kevei Aranykalász Termelő- szövetkezet volt a kivitelező. G. G.: A karácsony számom­ra nem könnyebb napokat je­lent, hanem a többletszolgálat­ból eredő boldog többletmun­kát. Elsősorban elgondolko­dást, elmélyedést jelent az ünnep, az ige megtestesülését, Elnyerni a teremtés igéjének üzenetét, örömét és továbbad­ni azt a híveknek, hogy ben­nük is a betlehemi pásztorok, a keleti bölcsek, Simeon és Anna élménye munkálkodjék. Számomra azt a lehetőséget is jelenti, hogy továbbadjam az örömet a gyermekeknek, vi­gyem a karácsony üzenetét a betegeknek, öregeknek és a gyászban búsulóknak. K. M.: A találkozás ünne­pét! Annak a gyermeknek a születésnapját, akit mi, ke­resztények Isten fiának hi­szünk és vallunk. A karácsony szóval is Jézusra gondolok, ar­ra a személyre, aki emberré lett, hogy találkozzék velünk, veled és velem. Minden más szó, amit e nappal kapcsolat­ba hozhatunk, az a szeretet, a békesség, a jóság, az öröm. Karácsony a találkozástól kap­ja meg igazi értelmét, a meg­bocsátás lehetőségét is. L. Z.: Nekem az idén két­szer lesz karácsonyom, ugyanis novemberben feleségemmel Izraelben jártunk és eljutot­tunk Betlehembe, Názáretbe is. E napnak egészen más les2 a hangulata, mert a pásztorok, 'a bölcsek és a zarándokok után mi is láthattuk azt a he­lyet, ahol Jézus megszületett Sz. L.: A szeretet ünnepének nevezett karácsony elsősorbar Istennek irántunk megnyilvá nuló szeretetét jelenti. Val­lom, hogy mindnyájan meg­váltásra szorulunk és Isten minden emberért küldte Jézus Krisztust a világra. Ö a kezde­ményező. Amikor ezt megér­tettem, elfogadtam, hálás sze­retet támadt a szívemben. Eb­ből fakadt bennem a szeretet harmadik íve: más szemmel néztem ezután az embereket, igazán szeretni kezdtem őket. V. S.: Nekünk karácsony nem számít ünnepnek, de a szeretet, a béke, a családi békesség nem idegen tőlem. A keresztény adventtel nagyjá­ból egy időbe esik a chanuk- ka, az idén december 3-án volt. A hagyomány szerint a második templom építése ide­jén egy mécsesben egy napra való olaj volt, mégis nyolc na­pig világított. Ezért nyolc egymás utáni napon eggyel több gyertya ég, s emlékezünk a rómaiak ellen sikeres hábo­rút folytató Makkabeusokra is. Z. P.: A karácsony nekem a megajándékozottságot jelenti, minden embertársammal együtt, hisz nekem is önmagát adta az Isten Jézusban, leala­csonyította magát hozzám is, hogy magához emelhessen. De a jászolban fekvő csecsemő bölcsője fölé a golgotái kereszt magasodik, szenvedése már születésével kezdődik ... Mint családban élőnek, számomra az esztendő legszebb ünnepe: meghitt várakozás, zavartalan egytittlét a családtagokkal, a megunhatatlan karácsonyi énekek zengésének időszaka. Zs. Gy.: Minden egyes szent­este a boldog rátalálások, meg- lelések ideje: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve (Lk 2, 11) — az angyal így bátorította a pásztorokat és még hozzátette: Ő a Messiás és az Űr. Karácsony ünnepe a földi egymásra találásnak is az ideje, a családtagok általában egymás kívánságát és örömét keresik. A második kérdésre adott válaszok rövidebbek, de igen tanulságosak, így minden csa­A Skála-Coop Rt. Tőkés társat cserélt Társat cserélt a színes tele- 30 ezer embert foglalkoztat, víziót gyártó budapesti Se- termékeinek több mint 60 szá- lectronic Kft.-ben a Skála, zalékát exportálja. Az ITT-nél amely két évvel ezelőtt az ITT kiterjedtebb profillal kíván céggel alapította meg vegyes- részt venni a most már ma­vállalatát. Az ITT helyére a gyár—finn vegyesvállalattá finn Nokia cég lépett, megvá- alakult üzletben, sárolva annak a vegyesválla- A Selectronic Kft.-ben foly- latba adott alaptőkéjét. A tő- tátják a színes televíziókészü- kerészt azért értékesítette az lékek gyártását, a berendezése- egyesült államokbeli konszern két ITT—Nokia márkanévvel — legalábbis a magyar part- hozzák forgalomba itthon és nereket így tájékoztatták —. külföldön. Bővül a vegyesvál- mert az ITT kivonul Európá- lalatnál gyártott ügyviteltech- ból. nikai berendezések választéka. A finn Nokia eddig jószeri- és különféle telekommuniká- vel ismeretlen volt hazánk- ciós berendezések gyártását is ban. sőt. másutt se nagyon is- előkészítik — A Skála közve- mert. mivel termékeinek nagy títésével. a Magyar Kábelmű­részét más. neves cégek — így vekkel postai kábelgyártó ve- az IBM, az Ericsson, a Control gyesvállalat létrehozásáról tár- Data — márkaneve alatt hoz- gyalnak. za forgalomba. A Nokia a vi- A Selectronic egyébként a lág egyik vezető rádiótelefon- Skála-Coop Rt. egyik legsike- gyártója. Nyugat-Európában a resebben működő vegyesválla- harmadik legnagyobb televí- lata. A kft. tavalyi forgalma ziógyártó, amely ezeken kívül 1,1 milliárd forint volt, és en egyebek közt személyi számi- nek egyötödét nyereségként tógépeket, komputerképernyő- könyvelhette el. Idei árbevé- ket. a bankoknak pénzkezelő tele várhatóan eléri az 1,6 mii­automatákat gyárt. Csaknem liárd forintot. Emlékezés. A közelebbi múlt iránt érdeklődő előfize­tők bizonyára kötelezően oda­ültek a képernyők elé, ami­kor a Sólyom Lászlóról, a Magyar Néphadsereg első ve­zérkari főnökéről, a személyi kultusz áldozatáról szóló do­kumentumfilmet kezdték ve­títeni. Érthető ez a kitünte­tett figyelem, hiszen mind a négy évtizeddel ezelőtti idők­ről, mind a kor tragikus sor­sú szereplőiről egyre több adat kerül nyilvánosságra; el­mondhatjuk, hogy szinte a szemünk előtt íródik meg a felszabadulás utáni idők iga- zabb és immár az árnyalatok­ra is ügyelő históriája. Az összeállítás azonban, amely erre az érdekes sorsú katona- és rendőrtisztre em­lékezett, sajnos még magán viselte a korábbi évek film- csinálási gyakorlatának ha­gyományőrző bélyegét. Ennek megfelelően túlságosan kor­rekt volt, a személytelenség szürkeségébe burkolózott, s szinte úgy adta elő mondan­dóját, mintha egy iskolai tan­anyag illusztrációja lenne. Ko­rabeli fényképeket váltogattak híradófelvételekkel, ezek alá monoton kísérőszöveget mond­tak, s így töltötték ki a ren­delkezésre álló időt. A nézők ezek után már csak abban reménykedhettek, hogy e szombati megemléke­zést majd kiegészíti a vasár­napra ígért másik Sólyom­műsor, amelyet Az altábor­nagy címmel hirdettek meg. Nos, ez a folytatás egyszerűen elmaradt. Hiába jelezte jöt­tét a műsorújság, a készülék­tulajdonosok nem találkoz­hattak vele. Először nyilván nagyon sokan valamiféle po­litikai okokra gondoltak, mi­szerint a művelődési főszer­kesztőség eme vállalkozása valakinek valamiért nem tetszett. (Még mindig nem tetszett — így az okoskodás.) Ám aztán egy sajtóközle­ményből kiderült, hogy ép­pen ellenkezőleg áll a hely­zet: a kutatás, az anyaggyűj­tés olyan jól sikerült, hogy az illetékes televíziósok egy­szerűen sajnálták eredeti for­májában lepergetni a katona­politikus arcképét olyan álla­potában, ahogyan van, s ehe­lyett most az egészet átigazít ■ ják, kiegészítik. Igazán ritka dolog az ilyes­mi, így hát bosszankodás he­lyett inkább örüljünk, s gra­tuláljuk meg a lelkes szakem­bereket, akik ahelyett hogy kipipálták volna az évfordu­lót — Sólyom László ugyanis most nyolcvan éve született —, inkább még egyszer neki- gyürkőznek a feladatnak. Hogy végül is mikor lesz ebből a második variációból valami, azt egyelőre nem tudni. Az említett nyilatkozat úgy szól, hogy amint lehet. Minden­esetre érdemes lesz odafigyel­ni a televíziós programra, ne­hogy lemaradjon valaki erről a minden bizonnyal sokkal alaposabb — és ami a fő: személyesebb, emberközelibb — portréról. W6Ör6S. Amúgy igazán nem sok bekarikázni való cím so­rakozik mostanában a tv-mű- sorban. Filmre film, ismétlés re ismétlés következik, s egy­részt azt érezni, hogy a Sza­badság tér háza táján immár mindenki a jövő évben élesen elváló egyes és kettes műsor új arculatának kialakításával van elfoglalva, másrészt meg azt sejthetjük, hogy egy ilyen sovány kínálat után majd va­lami frenetikusán sikeres óév­búcsúztatóban gyönyörköd­hetünk. (Az azt megelőző ka­rácsonyi traktáról nem is be szélve.) Így aztán a publikum azt néz, am t a képernyő elvillog előtte, és már akkor is örül, ha valami nem egészen dobo­zolt árut kap. Olyasmit pél­dául, mint a Weöres Sándor- versekből összeállított, örök­létet dalodnak című költe ménycsokor, amely ha késő éjjel is, de igazán üdítő és andalító látvány volt. Igen, látvány, amellett, hogy maguk a rímek, rigmusok is szépen szóltak, hiszen Babicz ky László rendező megpró bálta ezt a tisztelgést egy ici­picit megfilmesíteni. No nem nagyon, csak annyira, hogy míg az a sok szép szó patak­zik, a szem is kapjon valami többletet, artisztikus látványt. Nos, ez a próbálkozása a szó igazi és átvitt értelemben mondva fényesen sikerült. Akácz László m HETI FILMJEGYZETm Törvénytől sújtva Jelenet a Törvénytől sújtva című filmből öreg igazság, hogy a tör­vény szívesebben védelmezi a védelmére olyan nagyon nem is rászorulókat, mint azo­kat, akiknek ténylegesen szük­ségük volna a törvény védel­mére. Jómódú, tisztes polgá­rok, feddhetetlen erkölcsű­inek tartott) pontos adófizetők számára a törvény erős bástya, linkek, hányódók, elesett kis­emberek számára csapda, ke­ménykezű fenyegetés. Aki sze­gény, az eleve gyanús: miért nem lett gazdag? Aki gazdag, eleve gyanú fölött áll: hiszen sikerült neki gazdaggá lennie, tehát csak okos, ügyes, rendes egyén lehet. Ö a társadalom (társadalmak) támasza és talp­köve, a csóringer viszont a tár­sadalom (társadalmak) kétes eleme, akire jó lesz alaposan odafigyelni. Valami efféle okoskodásból (és tényleges helyzetből) indul ki az amerikai Jim Jarmusch új filmje, a Törvénytől sújtva. Jarmusch tói már láttunk egy nagyon figyelemreméltó filmet, Florida, a paradicsom címmel. Abban is a társadalom pere­mén élő kisemberekkel foglal­kozott, azokkal, akik folyton reménykednek: majd csak jobbra fordul a soruk, s ehhez talán elegendő az, ha helyet változtatnak, máshová men­nek. De keserűen kell megta­pasztalniuk: a rossz minden­hol rossz, s aki szegény, az mindenhol szegény. Az új film már lemond erről az érthető, de nem teljesülő vágyról. Az illúziókból már nem marad semmi, az élet szűk körei nem tágíthatok, s ha a kisemberek­nek — akik persze nem an­gyalok, de nem is elvetemült bűnözők — egy kicsit is pech- jük van, a legreménytelenebb szituációkba keveredhetnek. Akkor pedig előáll a fenti kép­let: a törvény nem védi, hanem sújtja őket. A film sztorijában megtalál­hatók a krimi és a vígjáték elemei éppúgy, mint a régi, úgynevezett New York-i iskola dokumentarista módszerei. Jarmusch hősei — egy nyol- cadrangú disc-jockey, egy bamba strici, s egy „digó” ha­miskártyás — véletlenül kerül­nek össze egy börtöncellába. Három balek. Zack, a lemez­lovas, mivel éppen megint csóró, egy szép summáért el­vállalja, hogy leszállít egy autót a város másik végébe. Nem tudja, hogy hulla van a csomagtartóban s hogy az „ügylet” épp arra ment ki, hogy egy balfácánt kapjon raj­ta a rendőrség. Jack, a strici, egy kiskorú „új hús” kipróbá­lásán bukik le, s ő sem tudja, hogy a rivális strici húzta be a csőbe. A digó meg úgy balek, hogy egy hamiskártyás vitá­ban véletlenül úgy találta fej­be egy biliárdgolyóval az egyik társát, hogy az kimúlt. Röhejes pech. A három balek végül is meg­szökik a sittről, és rengeteg ve­szedelem meg majdnem mulat­ságos kaland után kikötnek egy isten háta mögötti kocsmá­ban. A tulajnő is digó, ezért a hamiskártyás digó aktív ud­varlása révén menedékre ta­lálnak, sőt, a másik két bal­fácán tovább is megy, de az­tán az ő útjaik is elválnak. Ennyi. Ez az „ennyi" azonban rop­pant érdekes színekkel dúsí­tott. Az egyik fontos színfolt mindjárt a zene. Jarmusch a film két figuráját — Zackot és Jackot — ugyanis nagyon jól ismert amerikai zeneszerző­énekesekkel játszatja. Az előb­bi Tom Waits, az utóbbi John Lurie megszemélyesítésében jelenik meg a vásznon, s e két név a new wave stílus ismerői előtt jól cseng. A filmet nem is a konkrét zene szövi át, ha­nem a fenére vonatkozó ren­geteg utalás, reagálás, ötlet­sziporka. A másik egy sajátos, talán körkörösnek nevezhető szerkesztésmód. A hősök útja valóságos mértani ábrázolással felrajzolható képlet, az indítás és a befejezés pontjainak ta­lálkozása, illetve éllenpontozá- sa nagyon tudatos szerkesztés­re vall. S ez az ellenpontozás megint csak zenei elemnek te­kinthető. Jarmusch, miközben pompásan ironikus képet raj­zol hőseiről és világukról, ez­zel a nagyon gondos, minden ízében átgondolt szerkesztéssel, a sokszor alkalmazott szimbo­likus megoldásokkal, jelene­tekkel (a záró képsor Y alakú útelágazása növekedik ilyen szimbólummá például) át is emeli egy kicsit a földhözta- padt sztorit és képsorokat egy másik képsíkba. Érdekes mun­ka. s éppoly furcsa és rendha­gyó, mint amilyen a Florida volt. A birodalom védelme Ha jobban belegondolok, ak­kor ez a David Drury rendezte angol film is balekokról szól. Csak éppen más közegben ját­szódik. Mert mi másnak nevez­hető a nagyhatalmi, nagypoliti­kai játszmákba gyanútlanul belekeveredő, beleavatkozó kisember, mint baleknak, ha azt reméli: egy ponton túl, egy szinten felül kikutathat, lelep­lezhet tényeket, dolgokat, ösz- szefonódásokat, gyanús akció­kat? Az jelen esetben nem szá­mít hogy ez a kisember nem a nagyvárosi szubkultúra figurá­ja, hanem menőnek számító újságíró. Annál naivabb, hi­szen foglalkozásánál fogva is­mernie kell a játékszabályokat, és illene tudnia, hogy holló a hollónak nem vájja ki a sze­mét. A sztori meglehetősen bo­nyolult. Mondhatjuk rá azt is, hogy politikai krimiről van szó, s nem is tévedünk. A film során lassan összeáll a kép, melynek mozaikjai látszólag nem tartoznak össze, ám mégis kiderül: a legkülönbözőbb ese­mények is összefüggnek, s egy irányba mutatnak, egy állam­titkot képező akció felé. Amely akció persze zavaros és tisztá­zatlan, s kipattanása hatalmas botrányt okozna. A birodalom tekintélye védelmében tehát meg kell akadályozni a szima­tolást. a kiderített tények nyil­vánosságra hozatalát. És erre minden módszer jó, a baleset­nek megrendezett gyilkosság­tól a lakásfelrobbantásig. Hogy az elszánt újságíró nagy lelep­lező cikke a nemzetközi sajtó­ban végül is megjelenik, és ez a birodalom vezető köreit rop­pant kínosan érinti, már csak félsiker, hiszen hősünk ekkor már halott. Izgalmas és nem tanulságok nélküli történet, bár a krimi­vonások amennyire segítenek, annyira gyöngítik is a film ke­mény kritikáját. Takács István Magunkat adjuk, ne a tárgyainkat J December 25- n a világ nagyobbik része ünnepel, ezért í kerestük fel a cc. édi egyházközségi vezetőket, s meg- í kérdeztük, mit jelent számukra a karácsony, illetőleg í hogyan vélekednek a mai ajándékozási gyakorlatról, í Kérdéseinkre Gál Géza, Lizik Zoltán és Szabó László ? református, Kiszel Mihály és Zsédely Gyula katolikus, ^ Zászkaliczky Pál evangélikus papok, illetőleg Várhegyi i Sándor izraelita világi elnök válaszolt. TV-FIGYE LÖ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom