Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

6 ^£nitm 1988. DECEMBER 21., SZERDA ■ Jogi tanácsok Ä jubileumi jutalom összege • A munka is lehet ajándék • Az eltartó és a tulajdon 9 K. S., (lányi lakos 1988. augusztus 1-jén nyugdíjba vo­nult. A ‘részére ekkor munka­helyén jubileumi jutalom el­mén 1 hónapi átlagkeresetét fizették ki. Ezt azzal magya­rázták, hogy Így sokkal job­ban járt, mivel az átlagbért felbruttósitották. A munkahely tévesen értel­mezhette a jubileumi juta­lomra vonatkozó szabályokat. 1988 előtt a jubileumi juta­lom egyhavi alapbérnek te­lelt meg és azt semmiféle le­vonás nem terhelte. Ez évtől kezdve a jubileu­mi jutalom is adókötelessé vált, ezért rendelkezett úgy a jogszabály, hogy a jubileumi jutalom a dolgozó másfél ha­vi személyi alapbére. Termé­szetesen a személyi alapbért 1988. január 1-jén felbruttó- sították, így a járandóságot ennek figyelembevételével kell megállapítani. Abban az eset­ben tehát, ha a fentiek fi­gyelembevételével anyagilag kimutatható kár érte olvasón­kat, hívja fel a munkáltató figyelmét ennek megtérítésé­re, elutasítás esetén pedig forduljon a munkaügyi döntő- bizottsághoz. 9 H. S., túrái levélírónk apó- sának szinte teljes egészében felépítette a házát. A családi kapcsolat azonban nemrég fel­bomlott, ezen felül olvasónk is megbetegedett súlyosan. Követelhetem-e a munkám el­lenértékét? — kérdezi. Ajándékozásról nemcsak ak­kor beszélünk, ha valaki meg­határozott tárgyat ad át in­gyenesen szerződő partneré­nek, hanem akkor is, ha a saját vagyona terhére a má­sik fél számára ingyenes va­gyoni előnyt juttat. A jtiíía"- tás következtében tehát e másik személy gazdagodik. Ennek sokféle formája le­het, így például tulajdonjog átruházása, haszonélvezetről való lemondás, a megajándé­kozott javára szerződés kö­tése, de ide tartozik olva­sónk esete is, amikor munká­jával növelte rokonának a vagyonát. Mindezekből következik az is, hogy az olyan segítség- nyújtás, amelynek nincs va­gyoni értéke (pl. szívességből kezességvállalás) nem tekint­hető ajándékozásnak. A meg­lévő ajándék visszakövetelhe­tő többek között abban az esetben, ha arra az ajándéko­zónak létfenntartása érdeké­ben szüksége van, és az aján­dék visszaadása a megajándé­kozott létfenntartását nem ve­szélyezteti. Ezen túlmenően visszakövetelhető akkor is az ajándék, ha a megajándéko­zott, vagy közeli hozzátartozó­ja az ajándékozó rovására sú­lyos jogsértést követett el. A törvény ezen felül visszakö- vetelési oknak ismeri el azt az esetet is, amikor az a fel­tevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adták, utóbb végle­gesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Olvasónk tehát kétféle jog­címen is kérheti munkájáiak az ellenértékét. Egyrészt, mi­vel maga is súlyos beteg, és az Összegre létfenntartásához szüksége van (ebben az eset­ben vizsgálják azonban, hogy a visszakövetelés teljesítése a megajándékozott létfenntartá­sát mennyiben veszélyezteti), másrészt visszakövetelheti azért, mivel a házasság fel­bontása végleg meghiúsította azt a szándékot, hogy a lét­rehozott vagyonból később maga is részesüljön. Termé­szetesen az ajándék visszakö­vetelésének a szabályai <gen szigorúak és ezért a jogosság kérdésében az eset összes kö­rülményeinek vizsgálata alap­ján a bíróság tud állást fog­lalni. • L. B., vasad! tsí-tau tartá­si szerződést kötött. A szerző­dés alapján az eltartott tulaj­donát képező családi házat fogja annak halála után meg­kapni. A ház igen rossz álla­potban van, ezért azt szeret­né megtudni, hogy kit terhel a felújítás költsége. A tartási (életjáradéki) szer­ződés — a hatósági jóváha­gyást követően — lehetővé te­szi az eltartó számára, hogy az ingatlan tulajdonjogát ré­szére az ingatlan-nyilvántar­tásba bejegyezzék. A törvény azonban védeni kívánja az el­tartott érdekét azzal, hogy a tulajdonjog átruházásával egyidejűleg a javára szóló tar­tási jogot az ingatlan-nyilván­tartásba szintén bejegyezzék. Mindezekből az következik, hogy a szerződés megkötését követően az eltartó tulajdo­nossá válik, és őt valamennyi kötelezettség terheli, és jog megilleti az ingatlannal kap­csolatban. Viselnie kell tehát a fenntartással járó terheket is, de rendelkezhet is a va­gyonával, tehát eladhatja, el­cserélheti, vagy elajándékoz­hatja azt. Természetesen a tulajdonjog változása nem mentesíti őt a tartási szerző­désben vállalt kötelezettségei teljesítésétől. Az ingatlan megszerzőjének is helyt kell állnia a tartás következtében fennálló anyagi kötelezettsé­gekért. A természetbeni tar­tásra azonban — tekintettel a szerződés bizalmi jellegére — nem kötelezhető. Más a hely­zet, ha a felek öröklési szer­ződést kötöttek. Ilyenkor ugyanis a tulajdonjog csak a halál bekövetkezését követően lesz a szerződést kötőé. Mind­ebből az következik, hogy az ingatlan fenntartásával együtt­járó terheket a tulajdonosnak kell viselnie. A tulajdonos azonban legtöbbször éppen azért köti az öröklési szerző­dést, mivel anyagi problémái vannak, így az ilyen költsé­gek viselésére nem képes. Ilyenkor a tulajdonos hozzá­járulásával az öröklési szerző­dés jogosultja ezeket a mun­kákat elvégezheti és követe­lését hagyatéki hitelezőként érvényesítheti. Dr. Slnka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 17—19 óra között ingyenes jogi tanácsadást tar­tunk a Bp Vili., Blaha L. tér 3. sz. alatt, a beérkezett leve­lekre pedig folyamatosan vá­laszolunk. Tíz nap rendeletéi Felszámolás. Az 1986. évi 26. sz. tvr. módosította a fel­számolási eljárásról szóló jog­szabályt. Kincstárjegy. Az 1988. évi 27. törvényerejű rendelet mó­dosította a kincstárjegyre vo­natkozó szabályokat. A vál­toztatást követően a kincstár- jegyben az állam arra kötele­zi magát, hogy kamatozó kincstárjegy esetén a megje­lölt pénzösszeget, és annak kamatát, nem kamatozó kincs­tárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget a kincstárjegy mindenkori tulajdonosának, il­letve birtokosának a megjelölt időben és módon megfizeti. Cégnyilvántartás. A bíróság cégnyilvántartásról szóló 1985. évi 16. tvr. egyes szabályai módosításra kerültek. Szanálás. A Minisztertanács 79/1988. (XII. 7.) MT sz. ren­deletével az állami szanálás­ról rendelkezik, és ugyanezen a napon kibocsátott jogsza­bállyal szanálási alapot léte­sített. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1988. évi 29. törvényerejű rendelete ha­tályon kívül helyezte a lőfegy­verekről és lőszerekről szóló 1988. évi 23. tvr.-t. A jogszabályok a Magyar Közlöny 1988. évi 60. számá­ban találhatóak. Postabontás 1 VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUPAPEST, PF.: 311 -1446 Ürülnek az autósok Nemrégiben közölték a Postabontásban egyik levele­met. melyben azt kifogásol­tam, hogy Dunakeszin a Kos­suth Lajos út elején felbontot­ták az aszfaltot, és sokáig nem állították vissza az eredeti ál­lapotot. Most örömmel jelent­hetem, hogy ez a munka el­készült, az autósok jó úton haladhatnak. Viszont a 2. számú boltnál, ahol rengeteg a vásárló, még máig sem festettek fel gyalog- átkelőhelyet mindkét oldalra. Pedig ez biztonságosabbá te­hetné a közlekedést. A 2. számú főút melletti benzinkút szélén butiksor épül. Sok bolthelyiséget ala­kítanak itt ki, remélhetőleg tavaszra át is adják ezeket, és ezzel is javul Dunakeszi ellá­tása. Solymosi László Dunakeszi Monori-erdei Ezúton hívnám fel az illeté­kesek figyelmét arra, hogy a monori-erdei vasútállomáson valakik rendszeresen randalí­roznak. Állítólag az éjszakai órák­ban, a diszkóból hazatérők a tetteseik, akik vonatra, vagy autóstoppra várva, ki tudja, milyen okból, törnek és zúz­nak. Ablak, ajtó nem marad épen (már csak a keretük ma­radt meg), így a kis váróte­rem a hidegtől már nem, csak esőtől és tlQ.tŐl-ygi.yaTamikQr kályha is volt. Ráccsal körül­kerítették, de ez is csak ideig- óráíg állt ellen a rontó szán­déknak. Lehet, hogy ez nem nagy ügy, de az itt élőknek mégis felháborító, hogy évek óta tart ez az állapot. M. Z.-né Monori-erdő-k Illanicz György, Monor Nagy­községi Közös Tanács vb-titkára szerint jogos ez a felháborodás. Sajnos egyre több ilyen esettel találkozhatunk a környezetünk­ben. Megállapodtunk vele abban, hogy továbbítjuk neki olvasónk panaszlevelét, melynek alapján szó­vá teszi az ügyet a tanácsülésen, és a helyi rendőrkapitányságon. A rendőrség feljelentés alap­ján, ismeretlen tettes ellen indít kivizsgálást. Ha az eredménnyel jár, akkor nem fog elmaradni a méltó büntetés. Addig is, a lehe­tőségeikhez mérten, jobban fog­nak figyelni az említett környék­re. Kétszeresen fizetünk Valószínűleg olyan problé­mával fordulok az újsághoz, ami nem csak nekem okoz gondot. A településfejlesztési hozzájárulásról kérdeznék. Ketten lakunk a nővérem­mel egy öreg lakásban. Fele­fele arányban használjuk a házat és a telket, hiszen a szü­léinktől örököltük. Igazságos-e az, hogy kettő tehót, kettő szemételszállítási díjat kell fizetnünk, mikor csak egy-egy szoba esik ránk, és csak fél telek? Sz. L.-né Vácegres ★ Döndő Lászlóné, a Pest Megyei Tanács adócsoportjának vezetője azt mondta, hogy a tehót az in­gatlan tulajdonosa fizeti. Ameny- nyiben a ház és a kert két in­gatlannak minősül, úgy jogosan fizettetik mindkettőjükkel ezeket az összegeket. Viszont, ha egy in­gatlanról van szó, amelyet ket­ten használnak, akkor csak egy Válaszol az illetékes összeget kell megtéríteni, termé­szetesen megosztva maguk között. Mivel a levele alapján nem tud­tuk eldönteni, hogy ingatlanuk a nyilvántartásban hogyan szerepel, megállapodtunk abban hogy so­rait továbbítjuk az adócsoportnak, és ők majd pontosabban tájékoz­tatják olvasóinkat a kötelezett­ségeikről. Eredményes év voßf A tápiószecsői helyőrség­ben működő Nógrádi Sándor nyugdíjasklub december 2-án tartotta meg az 1988. évi be­számoló és tisztújító közgyű­lését. A szép számban meg­jelent nyugdíjasok nagy fi­gyelemmel hallgatták Hárs Gyula nyugállományú ezre­dest, aki a klub idei tevé­kenységéről beszélt: Ez évben is sikerült a ter­vezett programok megvalósí­tása. Ezek közül kiemelke­dett a budapesti nyugállomá- nyúakkal közösen rendezett kirándulás, amely a zsámboki lámpamúzeum és romtemp­lom megtekintése, majd a lo- vasberényi honvédségi üdülő­ben eltöltött közös ebéd és sé­ta után, egy kellemes veléncei pince látogatásával végződött. Ijlén többet foglalkoztunk bel- és külpolitikai kérdések­kel és tájékozódással. Klubunk egy akció keretében pénzado­mánnyal járult hozzá két rá­szoruló gyermek gyógyíttatá­sához, valamint az erdélyi menekültek megsegítéséhez. A beszámoló jóérzéssel summáz­ta, hogy küldetésünknek ez évben is megfeleltünk. A tisztújítás során három alapí­tó vezetőnk, költözés miatt, megvált tőlünk, viszont jó utánpótlást biztosítottak a to­vábbi sikeres működéshez. Befejezésként a jelen levő elöljáró átnyújtotta Erdős Pál nyugállományú őrnagynak, a klub kilenc éven át volt tit­kárának, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Szvitek Pál nyá. őrgy., Tápiószecső A Pest Megyei Hírlap októ­ber 10-i Postabontásában Moz­galmas vasútállomás címmel Betegség miatt szabadlábon A sikkasztó elnök utóélete Több mint egy esztendeje annak, hogy Milliókat sik­kasztott az elnök címen cikk jelent meg lapunkban Már­kus Gyuláról, az ORGBAU Kisszövetkezet egykori el­nökéről. A rendőrségi vizs­gálat ekkor lezárult, majd a Pest Megyei Bíróság 1988. március 28-án nem jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat különösen nagy értékre elkövetett sikkasz­tás és 3 rendbeli adócsalás bűntettében. Ezért halmazati büntetésül 4 év és 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték — án egészségi állapotára tekin­tettel az előzetes letartóztatás­ból szabadlábra helyezték, y Mankóit elhaiítva Mindezt bevezetőként idéz­tük fel, hiszen az egykori el­nök egészségi' állapota, mint a továbbiakban bebizonyoso­dott. elég jó volt ahhoz, hogy — mankóit elhajítva — újabb bűncselekmények sorozatát kövesse el. Márkus Gyula, amikor sza­badlábra került, megtudta, hogy korábbi élettársa nem kívánja vele fenntartani a kapcsolatot. Emiatt vitatkoz­tak. majd a férfi közölte: ba­rátnője csak úgy hagyhatja el a lakást, ha aláír egy ál­tala lediktált nyilatkozatot. Időközben az asszony egyik munkatársnője érkezett láto­gatóba, és a két nő megpró­bálta elhagyni a lakást. Már­kus Gyula ekkor mankóit el­dobva utánuk szaladt és úgy megütötte egykori élettársát, hogy az vérző szájjal a föld­re zuhant. Ezt követően egy vasdarabbal fenyegetve kény­szerítette arra, hogy vissza­menjen vele a házba és meg­írjon több vagyonjogi -kiha­tással járó nyilatkozatot. To­vábbi ütlegeléseket helyezve kilátásba arra is rábírta a rémült nőt, hogy egy > szom­szédos házaspárral tanúként aláírassa a nyilatkozatot. Elrabolfa a bevételt Márkus Gyula két héttel később megjelent a Pest Me­gyei Rendőr-főkapitányságon és feljelentette egykori élet­társát sikkasztás miatt. Mel­lékletként csatolta azt az öt darab nyilatkozatot, melyet kikényszerített az asszonytól. Az írásban az szerepelt, hogy az egykori élettárs Márkus Gyula részben zár alá vett vagyontárgyaival sajátjaként rendelkezett, azokat elsajátí­totta. A rendőrség elrendelte a nyomozást, melynek során bebizonyosodott, hogy a kény­szer és fenyegetés hatása alatt íródott nyilatkozatok tar­talmilag hamisak. A nyomo­zást bűncselekmény hiányá­ban megszüntették, de az ér­demes férfiú újabb manőve­reken törte a fejét. Június 20-án felkereste egyik korábbi zárkatársát. Együtt mentek a Lepence strand autóparkolójába, ahol az előző büntetőeljárás során zár alá vett, és Márkus hozzá­járulásával büfévé alakított lakókocsiban az eladót fenye­getéssel arra kényszerítette, hogy a napi bevételt — mint­egy 8 ezer forintot — tartal­mazó kazettát adj-a át neki. Ellenkező esetben kilátásba helyezte, hogy egykori zárka­társával megvereti. A fenye­getés megint csak sikeresnek bizonyult és a két cimbora a pénzes kazettával távozott. Az eset feljelentéssel zárult, melyet követően Márkus Gyu­la felkereste a büfé üzemelte­tőjét azzal az óhajával, hogy kihallgatáskor álljon mellé. Ám ez sem jött össze ... S most következik, rövid idő leforgása alatt, az egész­ségügyig o_kok miatt szabadlá­bon lévő elítélt harmadik bűncselekménye. Egykori zár- katársánaik, akivel Lepencén együttműködött, megvételre ajánlotta az előző büntetőel­járásnál zár alá helyezett há­zát, 1 millió 200 ezer forintért. Bár cimborája aggályát fejez­te ki az ügylettel kapcsolat­ban, Márkus megígérte, hogy beszerzi a szükséges okirato­kat, és felvett húszezer forint előleget. Ezenkívül külföl­di gyógyszerek megszerzését ígérve is kapott 15 ezer fo­rintot. Újabb vádirat A ház adásvételével kap­csolatos szerződés aláírására, és a pénz átadására 1988. jú­nius 22-én került volna sor — amennyiben Márkus Gyula megjelenik. Erre azonban nem volt módja, mivel a rendőr­ség előállította és őrizetbe, vette. Az egészségügyi okból sza­badlábra helyezett elítélt el­len megszületett az újabb vádirat: rablás, hamis vád, zsarolási kísérlet és különö­sen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérlete miatt. A vádlott előzetes letartóz­tatásban van. Gál Judit jelent meg egy panaszlevél, melyben L. A., albertirsai ol­vasónk a nemrégiben elké­szült peron alatt látott patká­nyokat kifogásolta. A napok­ban a Magyar Államvasutak igazgatóságától Csárádi János igazgató aláírásával érkezett válaszlevél, melyben az aláb­biakról tájékoztattak: A panasz megjelenését köve­tően intézkedtünk. Már októ­ber 17-én kihelyezték a meg­felelően kialakított dobozokat — méreggel tele — a vasútál­lomás több pontjára. A hely-- színről kapott információk sze­rint ez az eljárás eredményes volt, kipusztultak a patkányok. Szerkesztői üzenetek K. J., Mende: Olvasónk Jövedel­méből a .munkáltatója jogosan vonta le az említett mennyiségű összeget adóként. Abban a hó­napban a fizetése túllépte azt a határt (éves szorzóval 96 000 fo­rint), ami adómentes. G. T., Hévízgyörk: Azt, hogy pontosan mi a portás kötelessége, és mire nem kötelezhető, a mun­kaköri leírásában (helyenként vál­tozhat), illetve a szerződésében megtalálhatja. Nagyon pontos vá­laszt mi is csak ezek ismeretében tudnánk adni. Ennek ellenére — még egy kis utánjárás szükséges — rövidesen bővebben tájékoztat­juk levélben olvasónkat. Hozzászólás és vélemény A Pest Megyei Hírlap no­vember 26-i számában Vakvá­gány címmel jelent meg egy írás, melyben a Keleti pálya­udvar rekonstrukciós vitájá­hoz kapcsolódtak az újságíró gondolatai. Az említett gondok után szívesen szólnék a pálya­udvar históriájáról, hisz azt ma nagyon kevesen ismerik. 1884. augusztus 26-án adták át a forgalomnak a Magyar Királyi Államvasutak közpon­ti személyszállító indóházát, az akkori Európa úgyneve­zett fejpályaudvarát. A csar­nok méretei — hossza 180, szé­lessége 42, legmagasabb pontja 43 méter — lenyűgözte az uta­sokat. Az üveges tető alá nap­közben elegendő fény áradt, a mozdonyfüst elszívásáról szel­lőzőberendezéssel gondoskod­tak. A beépített villanyvilágí­tás meg egyenesen újdonság­nak számított. Az udvari váró­termet sokszor igénybe vette 1. ferenc József, aki gyakorta utazott a gödöllői vadaskertbe. A korabeli sajtó krónikása szerint: Messziről tekintve, az épület homlokzati része dia­dalívnek látszik. A pályaudvar utasforgalmi egységét Roch- litz Gyula, akkori vasúti fő­felügyelő, a csarnok szerkeze­tét Feketeházy János hid- és acélszerkezeti mérnök tervez­te, Jungfer Gyula készítette a főkapu kovácsoltvas díszítését. Az indulási oldalt Lotz Károly és Than Mór freskói tették hangulatosabbá. Az 1984-es centenáriumi évfordulóra a MÁV kívül-belül restaurálta az épületet, azonban a vasúti berendezések felújítására ak­kor nem kerülhetett sor. Ez három évre tervezett munka, jelenleg is folyamatban van. Az átépítés idejére felére csökkentették az érkező és in­duló vonatok számát, ami egyébként 200—220 is volt na­ponta. Egyébként az utóbbi adat azt jelenti, hogy teljes üzemben 35—40 millió utas fordul meg évente a pályaud­varon. Megyénk ingázói naponta tapasztalhatják, hogy sajnos ma még sok kényelmetlensé­get okoznak a korszerűsítési munkák. Azonban a rekonst­rukció befejeztével, a beépített vasútüzemi berendezések már az ezredforduló igényeinek is megfelelnek. Bozó Emil Budapest

Next

/
Oldalképek
Tartalom