Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-20 / 302. szám

1988. DECEMBER 20., KEDD Ha környezetvédelemről be­szélünk, gyakran hozzuk fel követésre méltó példaképpen a fejlett nyugat-európai országo­kat. Elég, ha az utakon szá­guldozó, ólommentes benzinnel közlekedő gépkocsikra gondo­lunk vagy a szigorú víz-, föld-1 és levegővédelmi előírá­sokra. Közben megfeledkezünk arról, hogy gyakran a mi kis hazánk is mutathat még újat a „nagyoknak Ki gondolná például, hogy a százhalombattai Temperált Vizű Halszaporító Gazdaság környezetvédő technológiát szállít Olaszországba? Pedig így van! Igaz, a TEHAG nemzetközi kapcsolatain már senki jem lepődik meg, hiszen a gazdaság halivadékait, fej­lett halait a világ számos or­szágába exportálják. Persze van, mikor a halak marad­nak itthon, s a szakemberek utaznak, hogy szerte a világon elterjesszék a Százhalombattán kidolgozott vagy továbbfejlesz­tett ivadéknevelési és -gondo­zási eljárásokat. Jó, jó! Az ivadéknevelés és haltenyésztés a TEHAG dolga — gondolhatja bárki. Tehát nincs ebben semmi különös. De hogy jön ide a környezet- védelem? A dolog rendkívül egyszerű. A battaiak nádvágásra, nö­vényevő amurokat exportál­nak az olaszokhoz. Ez a Szov­jetunióból betelepített halfaj klasszikus értelemben is nö­vényevőnek számít, hiszen a kemény nádszálakat is elrág­ja Tulajdonképpen táplálkozás szempontjából a busát is ide­sorolják a laikusok, ám az élettani hatása miatt utóbbi időben rendkívül népszerű busa valójában a mikronnyi Szajtátva Nekik elég Tízezer felett van most már azoknak a fiataloknak a szá­ma, akik a megyében tanulják meg jövendő mesterségük fo­gásait valamelyik szakmunkás- képző intézetben. Rajtuk kívül tetemes létszámban lelni olya­nokat, akik a fővárosban is­merkednek a tananyaggal. Igaz, ez utóbbiak ott is marad­nak, ahol tanultak, azaz Buda­pesten. S a megyében végzet­tek sem okvetlenül a megyé­ben vállalnak munkát, ám en­nek ellenére nem csekély az utánpótlás. Csakhogy ennél is több a panasz, a kifogás a gyerekeket fogadó munkahe­lyeken. Nekik ilyen-olyan spe­ciális képzettségű szakmunká­sok kellenének, ezek nem ilye­nek . . . All szájtátva a hírlapíró. Annyi reform, annyi átalakí­tás, átszervezés után, az okta­tott szakmák összevonását kö­vetően még mindig ilyen ele­mi bajok lennének? Mikor ju­tunk ötről hatra, ha még min­dig csak itt tartunk?! Valóban nehéz lesz ötről hat­ra jutni, ha ilyen a — szemlé­iét. Mert igaz, sok a tennivaló a szakmunkásképzés korszerű­sítése érdekében, de még több a teendő a szemlélet változta­tásáért. Kicsiny hazánkban csupán azoknak a szakmacso­portoknak a száma, amelyeb­ben képzés van, harmincegy. S hogy érzékelhessük, sok-e ez, avagy kevés, leírjuk, egy szak­macsoportnak számítanak olyan területek, mint az építő­ipar (oktatott szakmák seregé­vel), a szolgáltató jellegű szak­mák, a gépjármű-technikai szakmák, szintén külön-külön mesterségek csapatával. Még­sem elég, mégsem kellően spe­ciális? Ezzel szemben egy olyan, ter­mékei korszerűségével és mi­nőségével világhírnevet szer­zett államban, mint Finnor­szág, összesen — nem tévedés — tizenöt alapszakmát oktat­lak a jövő szakmunkásainak. A többit majd a gyakorlatban, az életben tanulják meg, mert az iskolában nem lehetséges megtanulniuk a szükséges spe- cializációt. Nekik elég tizenöt, nekünk itthon a harmincegy szakmacsoport összefogta majd­nem kétszáz szakma is kevés? Nem rejlik itt valamilyen el­lentmondás? S aligha a finnek­nek kell törniük a fejüket,- mi lehet az. MOTTÓ Lacháza és Áporka erőfeszítései Házhely igen, munka kevésbé A Pest Megyei Tanács ap­parátusa és intézményeinek pártbizottsága huszonöt alap­szervezetének küldöttei 620 párttag képviseletében teg­nap pártértekezleten vitatták meg a politikai munka meg­újításának mikéntjét, a szük­ségesnek ítélt változások fő irányait, valamint azt a poli­tikai feladattervet, mely ten­nivalóikat a XIV. kongresz- szusig szóló időszakra meg­határozza. Tanácskozásukon részt vett, a vitában kért szót Hámori Csaba, a Pest megyei pártbizottság első tit­kára is. Plutzer Miklós, a pártbi­zottság titkára az írásban ki­adott jelentéshez szóbeli ki­egészítést fűzött, melyben töb­bek között a párttagok véle­ményére alapozva hangsúlyoz­ta, hogy a testületi tagok ki­választásánál éppúgy, mint a munkabizottságok vezetőinél, nem a területi elv, hanem a jelöltek alkalmassága, ráter­mettsége a döntő. Ez is hozzá­járulhat ahhoz, hogy a kom­munisták alkotó módon ve­gyenek részt a politikai intéz­ményrendszer és az államigaz­gatás korszerűsítésében. Ezt követően a vitában tizenhe­ten kértek szót, mondtak vé­leményt az eddigi munkáról, elemezve a továbblépés lehe­tőségeit. A vita után zárt ülésen a pártértekezlet egytestületes — végrehajtó bizottság nélküli — 21. tagú pártbizottságot vá­lasztott. A testület titkára nagy szavazattöbbséggel is­mét Plutzer Miklós lett. A vitában felszólalók több­sége a belpolitika általános kérdéseivel foglalkozott. El­mondták, hogy a korábbi pezsgés után lelassult a poli­tikai eszmecsere az alapszer- vezetekben, miközben — az országos pártértekezlet óta — a társadalmi folyamatok, a változások felgyorsultak. Szó­vá tették a küldöttek: az alapszervezetekben több ener­giát kell fordítani az ön­képzésre. Fontos, hogy tisz­tázzunk, elemezzünk olyan fogalmakat, mint az alapszer­vezetek önállósága, a demok­ratikus centralizmus. Divat manapság csak a párt­munkában tapasztalt hiányos­ságokat túlhangsúlyozni. Pe­dig ami jó, bevált a gyakor­latban, azt továbbra is meg kell őrizni. így például a párt­tagoknak továbbra is tájéko­zódni kell munkahelyük fel­adatairól s arról, hogy mit tehetnek az eredményes vég­rehajtásért. Ez korántsem mi­nősíthető illetéktelen beavat­kozási szándéknak. Tévedés lenne azt hinni, hogy baj, ha a párt szívügyének tekinti: tagjai hogyan segítik a felada­tok végrehajtását, miilyen munkájuk színvonala. Legfel­jebb a célnak megfelelő mód­szereket kell jobban kihasz­nálni. Az apparátusi pártbizottság együttműködése a tanács ve­zetőivel zavartalan. A tanács­nak éppúgy, mint szőkébb testületének, a végrehajtó bi­zottságnak munkája javult. Ezt tartalmazza a Miniszterta­nács idei, decemberi helyzet- felmérése, minősítése is. Ma már munkájukat tovább kell fejleszteni, mégpedig abban az irányban^ hogy a területen dolgozó helyi tanácsok tevé­kenységét javítsák, demokra- tikusabbá tegyék. Ugyanakkor a választásokra való felké­szülésről sem feledkezhetnek meg. A jövő év január else­jétől az apparátus munkájá­ban számottevő változás kö­vetkezik be. i Nő a testületek hatásköre, korszerűsödik az irányítás munkamódszere. Az osztályok nagyobb önállóságot kapnak, ami Szakembereik számára felelősséggel jár. A tanácsi vezetők nem osztályo­kat, hanem tevékenységi kö­röket irányítanak. A vezető pozíciók betöltését pályázat útján döntik el, s a mérce az alkalmasság! V. E. » Megújítandó agrárpolitika Stabilizációs szerep Tegnap alakult meg Budapesten Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája Budapesten hétfőn megala­kult a Független Szakszerve­zetek Demokratikus Ligája. Az FSZDL a független szak- szervezetek szabad együttmű­ködésének fóruma, pártoktól Kofferek nyugati exportra Keresett exportcikke a Pevdinck a pilisszentiváni bőrdíszmű- üzemben készülő sokféle bőrönd és utazótáska. A szalagokról lekerülő termékek jelentős része a nyugati áruházakban talál gazdára (Erdősi Ágnes felvétele) és felettes szakszervezeti köz­pontoktól független, a szak- szervezeti szolidaritás jegyé­ben jött létre. Célja, hogy ál­landó^ fórumot és kereteket biztosítson az együttműködés­nek, egymás kölcsönös támo­gatásának, a közösen elfoga­dott célok együttes képvise­letének. Támogatja újabb füg­getlen szakszervezetek meg­alakulását, a független szak- szervezeti mozgalom kialaku­lását. Alapítói a Humanitás De­mokratikus Gyógypedagógiai Szakszervezet, a Mozgókép Demokratikus Szakszervezet és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. Csatlakozási szándékát fejezte ki a Pedagógusok Demokrati­kus Szakszervezete. Az FSZDL nyitott minden olyan együttműködés irányá­ban, amely nem csorbítja a részvevők önállóságát. Tagja lehet minden független szak- szervezet, amely az alapelveit elfogadja. Az FSZDL közös akció kez­deményezését határozta el a Munka Törvénykönyve terve­zett — a szakszervezeti jogo­kat szerintük csorbító — mó­dosítása, valamint a készülő sztrájktörvény ellen. Az ala­kuló ülésen üdvözölte és tá­mogatásáról biztosította a hét­fői pedagógusdemonstráció részvevőit. Környezetkímélő technológia Százhalombattáról Olasz nádat esznek ezentúl az amurok méretű, lebegő apró növénye­ket és állatokat fogyasztja el. Bár azt érdemes megemlíte­ni, hogy Olaszország régóta megbízható kereskedelmi part­nere a battaiaknak. Igaz, ed­dig elsősorban az értékesebb, drágább halfajok iránt érdek­lődtek a taljánok. Kedvelték a csukát, a kecsegét, a harcsát. Úgy tűnik azonban, hogy a TEHAG egész termékskáláját szívesen megismernék és fel­használnák, akár mint élelmi­szer-alapanyagot, akár mint környezetvédelmi technológiát. Az olaszok rájöttek, hogy még a legkörnyezetkímélőbb nád­vágó gép is többet árt a termé­szetnek, mint egy békésen rág­csáló hal. Százhalombattáról kétéves, húsz-harminc dekás ivarérett példányok utaznak Olaszor­szágba, ahol ötéves korukra érik el a három-négy kilo­grammos súlyt. Míg a battaiak körültekintő marketingmunkával igyekez­nek megismertetni a világgal termékeiket, folyamatosan kí­sérleteznek újabb és újabb, különböző területeken haszno­sítható halakkal. Nemrégiben a Szovjetunió­ból csigaevő amurokat telepí­tettek a gazdaság vizeibe. Ezel> a halak kiválóan alkalmazha­tók olyan helyeken, ahol cső­vezetékek belső falát kell meg­óvni a rárakódó szennyeződés­től, állatoktól, növényektől. Mint Lévai Ferenc, a TEHAG termelési vezetője elmondta, rendkívül jól vizsgáztak a csi­gaevő amurok, és lehet, hogy a jövőben ez a hal is felkerül az exporttermékek hosszú lajstro­mára. Fiedler Anna Mária ben, a legjobb gazdaságok pe­dig a vállalkozókészség ered­ményeit is igazolták. Az egész társadalomra hatást gyakorló sikereken túl szű­kebb szakmai eredményeket is elért a mezőgazdaság: új üzemszervezési formák, mód­szerek alakultak ki, ezek még­honosodtak a gazdaságok több­ségében; Üj technikák, tech­nológiák befogadására alkal­mas közeg jött létre,- s ezek nyomán megváltozott a gaz­dálkodók szemlélete. Az egy­kor hagyományos őstermelésre vállalkozó parasztemberek gondolkodásától, munkamód­szereitől lényegileg tér el á mei mezőgazdaság.. Mindezekre tekintettel kell lenni, amikor az agrárgazda­ságban tapasztalható feszültsé­geket vesszük számba. Kétség­telen, szaporodnak az ellent­mondások is, különösen a leg­utóbbi néhány esztendőben. A leglátványosabb közülük, hogy amíg tíz-tizenöt éve a magyar mezőgazdaság fejlődésének lendületes szakaszában volt, fokozatosan közelített a nem­zetközileg is elismert termelé­si színvonalhoz, manapság ez a lendület megtört, a felzár­kózás megállt, s a hazai stag­nálás és a környezet fejlődése miatt egyre inkább a leszaka­dás veszélye fenyeget. Ennek fő oka a műszaki megújulás elmaradása. A hetvenes évek­ben rendre új gépek, eszközök, technológiák kérditek a ma­gyar mezőgazdaságba; mára jó részük elhasználódott, pótlásuk forrásai viszont hiányoznak. A statisztikák egyértelműen jel­zik, hogy a nagyüzemeknek több mint. harmada képtelen a bővített újratermelésre. Üzemi körökben leginkább panaszolt tény, hogy a mező- gazdasági munka leértékelő­dött. A jövedelemtermelés szempontjából iparból, szolgál­tatásból élnek a gazdaságok, egyes helyeken nyereségük 70 —80 százaléka e tevékenysé­gekből származik. Az ellent­mondásokat szaporítja, hogy az alaptevékenység alacsony jövedelmezőségét még értéke­sítési zavarok is rontják. So­kan az élelmiszer-termelés perspektívátlansógról beszél­nek. s eszerint is cselekszenek, amikor háttérbe szorítják a hosszabb távú fejlesztési prog­ramokat. Végül is megrendült a termelési biztonság, az üze­mi átfogó programok helyett a kivárás taktikáját érvényesíti a gazdaságok egy része. Természetes, hogy a piacra, ' az egymás önállóságának tisz­teletben tartására alapuló gaz­daságszervező módszerek a maitól eltérő ágazati irányítást és érdekképviseletet is feltéte­leznek. A jövőben hagyomány- őrzésre és a hagyományokkal való szakításra, eddig szokat­lan --megoldásokra egyaránt szükség lesz a társadalmi köz­érzetet meghatározó élelmi­szer-gazdasági megújuláshoz. Sikerek és kudarcok jellem zik a magyar agrárgazdaságot Ki a sikereket, ki a kudarco kát hangsúlyozza inkább, de ; közös e vélekedésben, hogj megújításra szorul az agrár­politika. Ezt nem vitatva, tisz­tázandó; vannak-e s ha igen melyek azok a maradandó ér­tékek és folyamatok, amelyet elválaszthatatlanok az agrár- gazdaság három évtizede: múltjától? A magyar mezőgazdaság eredményei ugyanis aligha vi­tathatók. következésképp a; agarárpolitikai gyakorlatnak i: számos értékálló eleme 1 Van Ide sorolható, hogy az élelmi­szer-gazdaság stabilizációs sze­repet tölt be a népgazdaság­ban:'a mezőgazdasági munks elismert lett, az ágazat tisztes­séges megélhetést nyújt dolgo­zóinak. A háztájiban és a me­zőgazdasági nagyüzemekber szerzett jövedelem segítségé­vel megváltozott a magyar fa­lu képe: a gyakorlat is bebizo­nyította, hogy létjogosultsága van a többszektorúságnak. A mezőgazdaság példát adott a vállalati irányítás tekinteté­Négy év változásait elemez­te a közelmúltban a Kiskun- lacházi Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága. Elsősor­ban a társközség, Aporkával együtt 9 és fél ezer lakos fog­lalkoztatása, helyi munkale­hetőségek létesítése késztette töprengésre a község szű­kebb vezetőgárdáját, Ezelőtt négy évvel — hasonló céllal — már nagyító alá vették a község további fejlődését, gya­rapodását is meghatározó kér­dést, s akkor számos tenniva­lót sorakoztattak fel. Akkor 8420 ember lakta Lacházát, ebben az évben va­lamivel kevesebb, 8183, míg a társközségnek 1984-ben 1104, az idén pedig 1053 lakosa volt. Nyilvánvalóan sok mindennel — így a természetes fogyás­sal, az elhalálozással is — összefügg a mérsékelt csökke­nés, de a vb elé került ada­tok másik része, amely az ak­tív keresők számát foglalja össze, felfelé ívelő grafikon­hoz hasonló. Négy évvel ez­előtt Lacházán 4083 aktív ke­resőt tartottak nyilván, az idén 4614-et — ebből 2446 a férfi és 2167 a nő. Áporkán 1934- ben 525 volt, az idén pedig 595 az aktív keresők száma. Amíg tehát kismértékben ugyan, de csökkent a lélek- szám, viszonylag biztató mér­tékben emelkedett az aktív keresők száma, vagyis azt is mondhatnánk, fiatalodóban van a két község. Négy évvel ezelőtt a tanács­beliek úgy gondolták, ha meg­felelő házhelyeket juttatnak a helyieknek és máshonnan ide­költözni akaróknak, az főkép­pen a munkaképes lakosságot erősíti majd. Valószínű, a szá­mítás helyesnek bizonyult: mindkét községben sok ház­helyet kiparcelláztak. A négy év alatt a tanács Lacházán 227, Áporkán 40 lakótelket alakított ki, s bizonyára jut­tatott is a rászorulóknak. A másik lényeges kérdés -sajnos továbbra is nyitva marad, U n ír n n QC1V C>\7 alatt kedvező változások. Ez pedig helyben münkát, kenye­ret adni az embereknek ... Nem szépítik a helyzetet a tanácsi emberek; a négy év változásairól úgy fogalmaz­nak: csak kis lépésekkel ju­tottak valamicskét előbbre. 1984-ben arra ösztönözték a községbeli szociális foglalkoz­tatót, hogy dolgozzék ered­ményesebben és növelje a rész­vevők létszámát. Tény vi­szont: „a nehezedő társadal­mi-gazdasági helyzet a part­nervállalatokat arra kénysze­ríti, hogy a munkalehetősé­geket a saját dolgozóiknak biztosítsák, ezzel is szintre- hozva jövedelmi viszonyaikat. Jelenleg — mivel a foglalkoz­tató munkalehetősége csök­kent —, felvételi szünetet kel­lett elrendelni. A bedolgozói engedélyeket beérkezés szerint iktatják és a lehetőségek meg­teremtése után kerül sor a munkaszerződések megköté­sére.” A gondok enyhítésére meg­kezdték egy húsz embert fog­lalkoztató varroda létesítését. Teljes üzembe helyezését jö­vő év szeptember 1-re terve­zik, de a részleges üzemelés­re az épület elkészültével le­hetőség nyílik. A tanácsi szer­vek figyelemmel kísérik a megüresedő álláshelyek sorsá­nak alakulását is a község­ben, bár a munkáltatók egy része nem, vagy késve tesz eleget azon kötelességének, hogy ezt jelentse. A kénysze­rű létszámleépítések, amelyek nem túl sok embert érintenek jelenleg — ÉGSZÖV, Volán, gabonatermesztési kísérleti te­lep, vízműtársulat stb. — a ta­nácsi tájékoztatás szerint meg­felelnek a jogi és etikai kö­vetelményeknek. Ettől azon­ban még marad a gond: újabb és újabb lacházi, áporkai em­berek szeretnének helyben munkát találni. Ezért is figye­lemre méltó — még ha nem is ad teljes megoldást —, hogy a helyi vegyesipari szövetkezet új foglalkoztatási lehetősége­ket jelzett. Induló papucs­gyártó részlegük szak- és be­tanított munkásokat kíván felvenni, míg átalányelszámo­lásos formában fodrász, koz­metikus, autószerelő, bármi­lyen jellegű szakmában lakos­sági szolgáltatást és ipari ter­melést végző munkás alkal­mazására nyílik lehetőség. A Gelka is bővíteni kívánja szol­gáltatásainak körét: video- magnó-favítással, műholdas vevőantennák telepítésével, riasztóberendezés szerelésével is akar foglalkozni, melyek újabb munkaalkalmat terem­tenek néhány embernek. Lacháza és Áporka újabb és újabb erőfeszítéseket tesz, hogy az itt lakók, ideköltöz­ni szándékozók helyben talál­janak munkát. De hogy ez mindenki számára elérhető le­gyen, még nagyon távoli cél csupán ... P. G. Pártértekezlef a megyei tanácson Nagyobb önállóság és felelősség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom