Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-19 / 301. szám
1988. DECEMBER 19., HÉTFŐ 5 A bűnözés melegágya Ez itt még nem Chicago. Nem hoz sikolyt és lövéseket a szél, nincs hullákkal tele a városhatár, nem uralják gengszterfejedelmek a településeket. Persze próbáljam én mindezt elmagyarázni annak, akinek épp most lopták el a pénzét, verték be az orrát. Vagyis meséljek neki a viszonylatokról. Hogy viszonylag jól állunk. Mármint a bűnözést tekintve. Hogy a gazembereket nagyrészt elfogják, hogy este még lehet sétálni az utcákon. Am, válaszolhatná erre képzeletbeli beszélgetőpartnerem, az ő orra ettől még viszonylag sem fáj kevésbé. És miként Érd vagy Gyál ellátottságát sem vetjük össze az óceánon túli nagyvárosokéval, a bűnözést is csak idehaza hasonlítsuk. Szóval söpörjünk a saját portánk előtt. Mert van mit söpörni, különösen Pest megyében, mely az ország valamennyi megyéje közül a legrosszabb képet mutatja. És ebben a rosszban fity- tyet hányva a mondásnak, sajnos, nincs semmi jó, csak valami még rosszabb: az agglome- ráció. Függetlenül attól, hogy a vonzáskörzet a megye területének alig 25 százalékát teszi ki, az elkövetett bűncselekményeknek majdnem a felét regisztrálják itt. Az okok persze mindenkinek máshogy, másként fogalmazódnak meg. Kétes egzisztenciák „Elmaradott népek élnek mifelénk” — mondhatná például erre kissé igaztalanul emberem az első bekezdésből. „Az iskolai végzettség arányai arra utalnak, hogy a lakosság — ezen belül az iparban foglalkoztatottak is — nagy része viszonylag alacsony szakképzettségű vagy betanított és segédmunkásként dolgozik. Ehhez még hozzá lehet tenni azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy az agglomerációs örvezetben élők szociális és kulturális ellátottsága elmarad az országos átlagtól” — fejthetné ki ugyanezt egy kriminológus. „Meg aztán közel van Budapest” — szólhatna a következő panasz, mire a szakember így összegezne: „A főváros bűnügyi és közbiztonsági helyzete erőteljesen befolyásolja a vonzáskörzetet. A fővároscentrikus közlekedési hálózat velejárója, hogy az ország minden jelentős út- és vasútvonala áthalad az agglomerációs területen. Itt alakult ki az ország egyik legnagyobb idegenforgalmi és üdülőövezete. A nyaralók, hétvégi házak száma mintegy 50 ezerre tehető.” A csábítás tehát valóban nagy. Szinte ki sem lehet emelni olyan települést, mely veszélyeztetettebb, mint a többi. Ahol víkendház Van, ott előbb- utóbb betörő is felbukkanhat, magyarázza dr. Tóth Tihamér, a rendőrtiszti főiskola igazgatóhelyettese. A statisztikák ugyanezt mutatják. Az agglomerációban a leggyakoribbak a tulajdon elleni bűncselekmények, elsősorban a betöréses lopások. Az üdülők mellett számos tanács és más közintézmények sérelmére is rengeteg betörtést követnek el. A tettesek zöme budapesti lakos, felkutatásuk rendkívül nehéz. Vidéken bujkál A rablások, erőszakos közösülések, szándékos testi sértések száma az összes bűncselekményekhez viszonyítva nem jelentős. Az utóbbi években viszont durvábbá vált az elkövetési mód, erősödött az útonálló jelleg. A körzetben az idegenforgalomhoz, valamint a főváros, ellátásához kapcsolódóan nőtt a vám- és devizabűncselekmények és az üzérkedések száma. És nem mehetünk el szó nélkül a garázdaság mellett sem. „Az agglomerációs övezetbe letelepedési szándékkal érkezők jelentős része kétes egzisz- tenciájú, alacsony műveltségű Hidegben piszkosak a kocsik Vonatfogadó vágányok Szentendrén a 70-es évek elején kezdődött meg a HÉV- állomás és a hozzá tartozó kocsitároló, felújító műhely rekonstrukciója. A munkálatok most befejező szakaszukhoz érkeztek. Az elkövetkező hetekben adják át az új vonatfogadó vágányokat, és akkor sor kerülhet a végleges forgalmi rend kialakítására is. Mindezzel azonban még nem fejeződik be a több évre szóló rekonstrukciós feladat. Még meg kell oldani a járművek tisztításának korszerű lehetőségét. Jelenleg ugyanis még mindig csak a hagyományos módon, kézzel mossák a szerelvényeket, erre azonban csak nulla fok feletti hőmérsékletnél van lehetőség. Ezért általában ez a munka novembertől márciusig szünetel, és ez szégyenletes módon meg is látszik a kocsikon. Hátra van még az akkumulátortöltő és -javító részleg szerelése is, erre azonban csak a jövő évben kerülhet sor, mert bizonyos technológiai berendezések beszerzésére csak ekkor nyílik lehetőség. A jövő év nagy feladata a pálya egész területére és az állomásra kiható biztosítóberendezés, az Integra Dominó 70 felszerelése is. Várhatóan 1989 második felében kerül sor ennek üzembe helyezésére, és ez lehetővé teszi az állomás forgalmának automatizálását is. Előreláthatólag a tavasszal kerül sor a tereprendezésre és parkosításra. Úgy tervezik, hogy a hosszú távú rekonstrukciós munka mindezeknek a feladatoknak az elvégzése után, a jövő év végére fejeződik be. Ekkor valóban korszerűbb forgalmi lehetőségek teremtődnek meg a szentendrei állomáson és karbantartó telepen. K. Z. Mint olvasóink az elmúlt hetekben tapasztalhatták, a Pest Megyei Hírlap fórumot nyitott — állásbörzét közöl — minden hétfőn. Az alant olvasható ajánlatokról részletes felvilágosítást kaphatnak az érdeklődők a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.), telefonon a 850- 238, valamint a 850-411 (149, 191, 192 mellék), illetve a körzetekben található tanácsi közvetítő szerveknél, a helyi tanácsi munkaügyi szakigazgatási részlegnél. Pest—Nógrád Megyei Húsipari Vállalat, Cegléd bér- és munkaügyi ov.-t, pénzügyi ov.-t keres. Bér megállapodás szerint. Pemü zsámbéki gyára főkönyvelőt, anyag- és szállítási o.-veze- tőt, rendszerszervezőt keres. Dél-pesti Kenyérgyár statisztikust, ált. adminisztrátort keres. Bér megállapodás szerint. Kőbányai Sörgyár áruátvevőt, áruátadót, áruellenőrt, gyors- és gépírót keres. Bér megállapodás szerint. Pest Vidéki Gépgyár meóel- lenőrt, forgácsoló szakmunkásokat keres. Fővárosi 1. Sz. Építőipari Vállalat kőművest, ács-állványozót, tetőfedőt, bádogost keres. Budapesti Postaigazgatóság hálózatszerelő műszerészt, hőközpontos szerelőműszerészt keres. Borsodi Sörgyár vecsési telepe áruátvevőt (2 műszak), női betanított munkást keres. MÁV Budapesti Igazgatósága kocsirendezőt, sarust, váltókezelőt, jegyvizsgálót keres. és képzettségű ember” — nyilatkozta 1982-ben erről dr. II- csik Sándor, a Pest Megyei Rendőr-főkapitártyság akkori vezetője. „Sok közöttük a büntetett előéletű, veszélyes bűnöző. A családjuktól távol élők egy részének szórakozási igénye ritkán terjed túl az italozáson és a tiltott szerencsejátékokon. Mindez döntően közrehat az erőszakos jellegű bűn- cselekmények alakulásában.” Szavai állítólag azóta se vesztették érvényüket. Az agglomeráció azonban nemcsak letelepedésre, de la- pulásra is szolgál, fejtegeti dr. Tóth Tihamér. Ám így van ez az egész világon. A bűnöző a nagyvárosban dolgozik, vidéken bujkál. Szem előtt, azaz nyilvántartva csupán 350—400 veszélyes bűnöző van a vonzáskörzetben. Önvédelmi csapatok De térjünk vissza még egy pillanatig a víkendázakra. A települések nagy része reggeltől estig könnyen megközelíthető. Ez kedvez az utazóbűnözésnek, nem beszélve arról, hogy a vonzáskörzet lakosságának mintegy negyede Budapesten dolgozik, tehát nem tartózkodik nappal az otthona közelében. A feladat így óriási, panaszkodnak a rendőrök, és bevallják, egymaguk képtelenek megbirkózni azzal. Pedig két új kapitányság is a közelmúltban kezdte meg működését, egy Dunakeszin, valamint egy Érden, és a szigetszent- miklósi kapitányság januárban nyílik majd meg. „De hiába hozok én létre akár 66 kapitányságot”, jutnak eszembe dr. Tóth Tihamér szavai, „együttműködés nélkül nem megyek semmire. És nem csak arra gondolok, hogy a közbiztonság megszervezése ne álljon meg a határokon. Egyre nagyobb Szükség lenne á társadalmi önvédelmi csoportok megszervezésére, melyek segíthetnék munkánkat. Sajnos, be kell vallanunk, ha rendet akarunk teremteni, rá vagyunk utalva a lakosságra.” Falusy Zsigmond fítszáz forint nem min- den esetben és nem mindenkinek nagy pénz manapság. Am attól függ, mire kell, mekkora hiányt pótol az adott pillanatban, ha ennyivel több a pénztárcánk tartalma. Különösen jól jön egy ilyen, alig várt, meglepő segítség az olyan háztartásokban, ahol különben is meg kell gondolni, mikor mennyit és mire költsön a család vagy a magányosan élő idős ember, a beteg, akit helyzete önhibáján kívül korlátoz a nagyobb kereset elérésében. Pedig hát ők is várják a karácsonyt, nekik is vannak szeretteik, akiket megajándékoznának. Ezért jön jól az a segítség, amiről a napokban hallottunk Raffay Bélától, a Ráckevei Tanács elnökétől, aki a nagyközségben és főleg a körzetben működő Architektúra Kisszövetkezet kollektíváját dicsérte. Mert rájuk minden fejlesztési kérdésben, közügyek megoldásában számíthatnak. Olykor még kérni sem kell azt, amivel sok ember örömét szerzik meg, ha már az övék megvan. Mert ami Utalványok tény, az tény, az idén — ezt a szövetkezet elnökhelyettese is megemlítette — elég szép nyereséghez jutott a faházak építésével, lakatos- munkákkal, szolgáltatásokkal foglalkozó helybeli cég, s ennek minden tagja örül, ám nem vonja el mások gondjaitól figyelmét a sikerélmény. Ügy gondolták, példát mutatnak, ha nem is váltják meg vele a világot, de egy kis fényt, az ünnepi hangulat színei közé szőtt ezüst sugarat bocsáthatnak talán a maguk gesztusával. Az Architektúra Kisszö- vetkezet főkönyvelőségén bizonyára fejtörést okozott, hova írják be azt a kiadást, amely 150 ezer forintot jelent majd. Mégis áldoztak arra, hogy ötszáz forintos névértékben utalványokat küldjenek szét az iskolák szociális bizottságainak, a Hazafias Népfront helyi bizottságának, a tanácsnak, a pártbizottságnak. Itt van, tessék! Döntsenek róla, kinek adják. Legyen azoké, akik a legjobban rászorulnak. K. T. L A képviselő maga is tanácstalan Heves vita az ország költségvetéséről Olyan érzése volt a résztvevőknek, mintha egy zártkörű rendezvényen lennének. Csuna olyan ember ült a találkozón, akik beosztásuknál fogva meg- hívottaivá válnak egy érdekesnek Ígérkező eseménynek. Tanácselnök, párttitkár, K1SZ- titkár, gazdasági és társadalmi intézmények vezetői. Pedig a téma, ami miatt szabaddá tették e délutánjukat, rendkívül fontos volt: az ország jövő évi költségvetése. A nagy érdeklődésre számot tartó kérdést a parlament decemberi ülésszaka előtt a választók vitatták meg az országgyűlési képviselővel. Már hetekkel ezelőtt szóvá tette néhány szigetszentmiklósi lakos Tóth Jánosnak, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának, hogy aggódva figyelik a gazdasági élet alakulását. Ráadásul most jön az országgyűlés, ahol szavazni kell arról, hogy alakul jövőre az infláció, mennyit fordítson a költségvetés oktatásra, egészségügyre, és mennyit fordítson honvédelemre. Mielőtt voksolEgészséges munkahely Százhúsz, zömmel nődolgozónak biztosít munkát a Kőbányai Gyógyszerárugyár Százhalombattán levő kiszerelő üzeme. Havonta átlagosan mintegy 4-5 millió — ahogy itt nevezik — egységet csomagolnak be; ezekbe a szelvényekbe tíz, húsz, de egy darab tabletta is kerülhet. Képeinken: Az úgynevezett injekciót szignáló gépen Kaszás Józsefné előcsomagolja a gyógyszerrel teli fiolákat. (Cím fölött). A Kalmopyrint csomagoló automatát Héring Istvánné kezeli, ő a belélegzett gyógyszerportól mindennapos szedője ennek a szernek. (Hancsovszki János felvételei) na a képviselő, azért meg kellene vitatni, hogy mi mellett álljon ki. Így került sor az összejövetelre, melynek időpontjáról lapunkban is olvashattak az érdeklődők. De hiába volt a hírverés, a sajtónyilvánosság, csak afféle zárkörű rendezvényre sikeredett a találkozó. Bár az is igaz, hogy a résztvevők azonban olyan vehemenciával tárgyalták meg a költségvetési tervezet különböző alternatíváit, mintha ott és azonnal dönteni kellett volna az újraelosztásra kerülő mil- liárdokról. Alternatívák ? Minderre azután került sor, hogy dr. Novák Béla képviselő ismertette azokat a költségvetési alternatívákat, amiket a kormányzat visz a parlament elé a decemberi ülésszakon. Ezeket közben a parlamenti bizottságok is megvitatták. E szerint mindhárom alternatíva húszmilliárdos költségvetési hiánnyal számol. Az első szerint a terhek nagy részét a gazdálkodó szervezetek viselnék, részben úgy, hogy lakásalap létrehozása címén a vállalatoktól vonna el pénzt az állam. Több jutna ugyanakkor egészségügyre, oktatásra, kultúrára, ám ez a többlet legfeljebb arra lenne elegendő, hogy az erre fordított támogatások reálértéke ne csökkenjen. A második változat szerint kevesebb jutna a honvédelemre, a fegyveres erők, a költségvetési intézmények, a tanácsok és a rubelelszámolású export támogatására. A harmadik változatban szintén a kiadásokat csökkentenék, de közben megteremtenék a lakásalapot is. Alig fejezte be dr. Novák Béla a tervezetek ismertetését, máris megszólalt az egyik résztvevő. — Akárhogy nézem, akárhogy próbálom átgondolni az elhangzottakat, egyetlenegy vélemény formálódik meg bennem. A három változat közül egyik sem elfogadható alternatíva a népgazdaság számára. Az, hogy a vállalatoktól akarnak elvonni pénzt, azt bizonyítja, hogy a szerkezetátalakításnak — amiről már tíz esztendeje hallunk — a nyomát sem tapasztalhatjuk. Hiszen amit elvonnak a jól dolgozó, gazdálkodó cégektől, azt a veszteségesen működőknek adják oda. Ez egyáltalán nem teszi érdekeltté a vállalatokat abban, hogy szellemi és anyagi energiájukat a nyereségesen működő technológiák, módszerek alkalmazására fordítsák. Vagy itt vannak a honvédelmi kiadások. A terv szerint alig egymilliárddal növekedne az erre fordított költség, ami azt jelenti, hogy reálértékben talán kevesebb lenne, mint a korábbi években. Ez egyáltalán nem megnyugtató, hiszen a védelmi kiadásokat a „hideg” brezsnyevi korszakban erőteljesen megemelték. Most azonban az enyhülő gorbacsovi időket éljük. Jó lenne, ha ez az enyhülés végre a költségvetési kiadások alakulásában is érezhető lennel Aggályok Egy másik felszólaló az állampolgárt féltette, amikor véleményének hangot adott: — A tények arra engednek következtetni, hogy hazánkban három tulajdonos van: a lakosság, a vállalatok és az állami költségvetés. A gazdaság nehéz helyzetét már megérezték — hiszen rájuk hárították a terheket — a vállalatok és a lakosság. Nem ártana, ha végre a harmadik szféra, az állami költségvetés is érzékelné korunk anyagi nehézségeit! — Nem túl biztató a kép az elhangzottak alapján — ingatta fejét a következő hozzászóló. — Hiszen a tervezet olyan programot ír elő, amelynek következtében növekednének a veszteséges vállalatok. Ugyanakkor számon kéri a kormányzat a gazdálkodó szervezeteken a kibontakozást, a szerkezetátalakítást. Ám azok, akik ezért valóban tehetnének valamit, az egyszerűbb megoldást választják és elvonják a nyereséget a vállalatoktól. Dr. Novák Béla elöljáróban ismertetett egy adatot a résztvevőkkel. A kormány öt veszteséges vállalat negyvenhárom- milliárd forintos tartozását elengedte. Ez ütött szöget egy másik felszólaló fejében. — Hogyan halmozhattak fel némelyek ekkora veszteséget? S mindezt büntetlenül tehették? Hol itt a felelősség, hol vannak azok az emberek, akik részesei voltak a hibás döntéseknek? Néha az az érzése az állampolgárnak, hogy a bicskei hőerőművet, az Adria-kő- olaj vezetéket nem szakemberek tervezték. Ha egy munkás rosszul csinálja a hengerperselyt, megbüntetik érte. Ha sorozatban ezt csinálja, kirúgják. Mi van azokkal, akik idáig juttatták a nemzetgazdaságot? Indulatok Egymást érték az indulatos hozzászólások, s azok a vélemények, amiből egyértelműen kiderült: félnek a jövőtől az emberek. A jövő évi költség- vetési tervezet pedig nemhogy eloszlatná az aggályokat, in- káb növeli azokat. A képviselő is tanácstalanságának adott hangot, amikor megjegyezte, hogy a három alternatíva közül nehéz kiválasztani az elfogadhatót. Annál is inkább, mivel a honatyák rendkívül későn kapták meg a tervezetet azzal az indoklással, hogy az ötvenszázalékos nyereségadó miatt új változatot kellett kidolgozni a pénzügyi kormányzatnak. Dr. Novák Béla szerint tisztességtelen dolog hogy ezzel re- volverezik a képviselőket. Fiedler Anna Mária
