Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

1988. DECEMBER 16., PÉNTEK 3 ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldaról) vei kell tartós és szerves kap­csolatokat kiépíteni. Ehhez szükségesek a megújuló, kor­szerűsödő, szervezeti-intézmé­nyi feltételek. Ezek között a szakszervezetek, a népfront és a KISZ a legfontosabbbak. Valljuk, hogy a politikai de­mokráciát nem lehet kiépíteni és működtetni a népfront nél­kül, annak a haladó erők ösz- szefogásán kell alapozódnia. Ennek azonban csak akkor ké­pes eleget tenni, ha nem vár tovább az első, de határozott lépések megtételével. Ehhez meg kell kezdeni a tisztázó vi­tákat arról, hogy a népfront az egész népet egyesítő funkciójá­ban újuljon-e meg, vagy pe­dig elsősorban a plurális po­litikai társadalmunkban szer­veződő haladó erőket, irányza­tokat fogja össze egy politikai szövetségbe. Ennek megvála­szolása az egy- vagy többpárt­rendszer kérdésének a tisztázá­sánál sem kerülhető meg. Meghatározó jelentőségű an­nak a felismerése, hogy az új nemzeti összefogás az alterna­tív mozgalmak nélkül sem jö­het létre. Az alternatív moz­galmakban rejlő sokszínűség és az eltérő kiútkeresés során, e szerveződések sajátos érdekeit megtartva kell megtalálni azo­kat a pontokat, amelyek oly módon esnek egybe a közösen vállalható össznemzeti érdek­kel, hogy abban a magyar po­litikai közélet valamennyi fele­lős tényezői, irányzatai talál­kozzanak. Nyilvánvaló, hogy az MSZMP történelmi felelősségénél fog­va alkotó, meghatározó kez­deményezője, de nem az egyetlen, kizárólagos szervező­je ennek,.az összefogásnak. Ezt nem politikai túlsúlyával, ha­nem reálpolitikájával kell biz­tosítania. Pártunk kinyilvánította — emlékeztetett a KBrtitkára — és a gyakorlatban is érvénye­síteni kívánja, hogy a poli­tikai szerveződésekkel kész a kapcsolatépítés különböző szintjeinek kialakítására, be­leértve a koalíciót is. Nyíltan vallja, hogy ezt a nemzet és egy megújuló szocialista társa­dalmi rendszer érdekében te­szi. Eltökélt szándékunk, hogy a hatalmi pozíció helyett a bi­zalom hatalma legyen a poli­tikai gyakorlatunk és helyünk meghatározója. . A többpártrendszer kérdé­sében ellentmondásos helyzet alakult ki. A pártértekezlet állásfoglalása szerint az MSZMP az egypártrendszer keretei között tölti be a ve­zető szerepét. Ez a megfogal­mazás önmagában jelzés érté­kűnek minősíthető, amely lé­nyegét tekintve a párt felfo­gását tükrözi a témában. Az egypárt- vagy többpártrend­szert nem tekintjük elvi kér­désnek a szocializmus keretei között, mivel — amint a gya­korlat is mutatja — azzal mindkettő megfér. A többpárt­rendszernek kizárólag csak polgári értelemben vett felfo­gását azonban nem osztjuk. A pártértekezleten •— in­nen visszanézve is megállapít­ható — radikális előrelépés történt az egypártrendszer vi­szonyai között kiépíthető po­litikai pluralizmus irányába. Ma sem bizonyos, hogy a tár­sadalom valós igényei ezt meg­haladták volna, mint ahogyan ez hat hónappal ezelőtt nem mutatkozott. Véleményünk szerint a jelenlegi politikai időszakban az erők összefogá­sára van szükség. Ugyanakkor az aktívan politizálok egyes köreiben éppen ebben a hat hónapban erősödött fel a több­pártrendszer iránti igény, amelynek — az egyébként szándékainknak megfelelően bővülő — nyilvánosság széles területen biztosított megjele­nést. Ehhez hozzájárult a kér­dés jogi szabályozatlansága is. Az egyesülési törvény terveze­te pedig egyenesen a többpárt­rendszer elismerésének lehető­ségeit mondja ki. Ne térjünk ki annak felismerése elől, hogy ez a folyamat végül is a párt által javasolt törvénytervezet vitájában zajlott le, amelynek lezárása ugyancsak a párt tudtával történt az illetékes kormányzati szerveknél. Az Országgyűlés tehát erről a tervezetről folytat majd vitát — hangsúlyozta az előadó. A pártok szerepével kapcso­latosan a KB titkára elmond­ta: a marxista párt társadal­mi bázist tekintve egy párt­ként is képes a társadalom különböző rétegeinek legfon­tosabb politikai érdekeit meg­fogalmazni és integrálni. A párt politikai felelősségé­től vezettetve azonban támo­gatja a társadalom önszerve­ződési jogát, s ezért a pártok alapíthatóságát szabályozó — az új alkotmánnyal majd összhangban levő — párttör­vény megalkotását. Semmi sem indokolja, hogy kapkodjunk és elhamarkodot­tan alakítsuk ki pártunk ál­láspontját a plurális pártrend­szerről. Az viszont szükséges, hogy az új feladatokkal lépést tartva keressük a válaszokat. Fontos, hogy megfogalmaz­zuk magunk számára az el­következő politikai időszakban megtenni szándékozott lépé­seinket, azok sorrendjét, egy­mással való, kapcsolódását. Erre jelenleg a következő te­rületeken van szükség: az al­kotmány elfogadása, a válasz­tójogi törvény megalkotása, a párttörvény elfogadása és a XIV. kongresszus viszonya mindehhez. Nélkülözhetetlen a politikai, eszmei egység Berecz János latért arra is, hogy az új választójogi tör­vény megalkotására az al­kotmány elfogadása előtt is sor kerülhet, de a párttörvényt bizonyosan megelőzi. A tör­vényre vonatkozó koncepciót, amelyet ki kell egészíteni az azóta felmerült szempontok­kal. 1989 első negyedévében a Központi Bizottság elé lehet terjeszteni. Ebben a tervezet­ben már ki kell térni — a megoldási alternatívákat fel­vázolva — az egy vagy két kamara, a listás választások, a koalícióalkotás, az elnöki rend­szer esetleges bevezetésének lehetőségeire. Egyúttal meg kell jelölni azokat az időpon­tokat. amelyekben javasoljuk a tanácsi választásokat eset­leg 1939 végére, illetve az or­szágos választásokat. A követ­kező választásokon az egye­sülési és a választási törvény szellemében az új mozgalmak már feltehetően jelölhetik képviselőjüket. Lehetőség nyí­lik arra, hogy a helyi szinte­ken kialakulhassanak a poli­tikai együttműködés és ver­seny új formái. Ugyanakkor az is megfonto­landó, hogy egy már korábban elfogadott párttörvény alapján az 1990-es választásokon in­dulhassanak az új szervezetek. Beszédében a KB titkára a XIV. kongresszusra való föl­készüléssel is foglalkozott. El­mondta: a XIV. kongresszus megtartását nem lenne célsze­rű a felvázolt jogalkotási és választási időpontokhoz igazí­tani, olyan értelemben, hogy azokat mindenképpen meg­előzze. Az említett kérdések ugyanis a legfontosabb nép- képviseleti szerv, az Ország- gyűlés döntési hatáskörébe tartoznak. Az időközben meg­hozott központi bizottsági ál­lásfoglalások a politikai mun­kát és gondolkodás irányát megfelelően befolyásolják. Amennyiben néhány kérdés­ben- szükségessé válik, hogy a párttagság egésze közvetlenül véleménynyilvánításra kapjon lehetőséget, úgy az adott té­mában pártvitára, esetleg újabb pártértekezletre is sort lehetne keríteni egy megfe­lelő időpontban. A XIV. kong­resszus történelmi jelentőségét többek között annak is kell adnia, hogy ott már program­jában valóban alulról építkező párt jelenjen meg. A kong- zálni képes, kiemelkedő ese- resszus a kihordott, illetve fel- ménye legyen politikai de- színre került vitákat szinteti- mokráciánk fejlődésének. A belpolitikai helyzet sokoldalú áttekintése a vitában Az előadói beszédet követő vita is tükrözte: a politikai élet valóban időszerű, a párttagsá­got és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdéseit tűzte napirendjére a Központi Bi­zottság. A hozzászólások pergő egymásutánjában volt, aki csak egy-egy pontosító megjegyzést fűzött az írásos előterjesztés néhány részletéhez, mások na­pi tapasztalataik alapján, az alapszervezetek politikai han­gulatának vázolásával járultak hozzá az árnyaltabb kép kiala­kításához. A felszólalások a belpolitikai helyzetről sokoldalú áttekintést adtak. Elemezték a májusi pártértekezlet óta lezajlott ese­ményeket, rámutatva arra, hogy a folyamatok, a változá­sok politikai és gazdasági té­ren sok tekintetben túlhalad­ták az akkor elképzelt kerete­ket és ütemet. Többen hang­súlyozták a demokrácia továb­bi kiszélesítésének szükséges­ségét, s ezzel együtt a rend, a fegyelem erősítésének, az anarchia elkerülésének első­rendű követelményét. Elhang­zott az az igény is, hogy nem­csak a gazdaságban, hanem a politikában is rá kell állnunk az intenzív fejlődés pályájára. Ezt — egyebek között — a po­litika iránt megnövekedett ér­deklődés is megkívánja. A helyzetértékelésről szólva volt, aki perspektívaválságról beszélt, s ebben a helyzetben a pártnak — ha ragaszkodik vezető szerepéhez — szükség­képpen.kell hogy legyen mon­danivalója. A gazdasági vál­ságból való kilábalást minden­ki a legfontosabb feladatok kö­zé sorolta. Egy másik alap­kérdést úgy fogalmaztak meg: miként lehetne úgy megterem­teni a többpártrendszer későb­bi kialakulásának lehetőségét, hogy a gazdasági válságból való teljes kilábalásig széles koalíció alapján működő, de egypártrendszeren alapuló plu­ralizmus jellemezze a magyar politikai rendszert. Vissza-visszatért a felszóla­lásokban az a gondolat, hogy az MSZMP olyan tömegpárt, amely az elmúlt évtizedekben a társadalmi haladás vezető ugyanis a cselekvés hatását, hogy a bizonyos konkrét kér­désekben megfogalmazott ál­láspontokat a legkülönbözőbb módon magyarázzák. Voltak, akik azt körvonalazták, hogy az eddigi álláspontok és a to­vábbiakban kimunkálandó ál­lásfoglalások sorozata a plat­form kialakítását szolgálják, olyan platformét, amelynek a politikai centrumot kell kife­jeznie. Sokan foglalkoztak az alter­natív mozgalmakkal is. Kérték, hogy a Központi Bizottság kapjon pontos információt az új szerveződésekről, hiszen vi­tába szállni az „ismeretlennel” könnyelmű vállalkozás lenne. Mások több alternatív mozga­lom jelenlegi programjának is­meretében kijelentették, hogy egyes csoportosulásoknak nincs tömegbázisuk, bár még mindig kevés a konkrét ismeret a kü­lönböző szerveződésekkel kap­csolatban. Olyan közmegegye­zést tartottak szükségesnek, amely kizárja a felfordulást, az anarchiát. A demokráciát ta­nulni kell — ismerték el —, de ennek során sem engedhető meg, hogy a szélsőséges elemek a társadalmi rend alapjait kér­dőjelezzék meg. Vannak törek­vések a politikai tűréshatár ki­tapintására. Ilyen esetekben elkerülhetetlen a konfrontáció, miként elérkezett az ideje an­nak is, hogy a párt politikáját képviselők vállalják akár a sajtóvitát is. Többen beszéltek arról, hogy a politika iránti érdeklődés rendkívüli módon megnöveke- dett. Az alapszervezetekben az emberek mindenről tpdni akarnak, legyen az a kérdés akár a párt belső erőviszonyai­val, vagy a pártüdülők beuta­lóinak elosztásával kapcsolatos. További hozzászólásokra ösz­tönzött az a megállapítás, amely szerint Crósz Károly- nak a budapesti pártaktíván, november 29-én elhangzott be­széde vegyes fogadtatású volt. Bár — mint emlékeztettek — Grósz Károly ezzel kapcsolat­ban már a Csongrád megyei pártértekezleten véleményt nyilvánított, ám jó lenne — mondták —, ha a Központi Bi­zottság ülésén is szó esne erről a témakörről. Az erről szóló vitában elhangzott: jó néhány pártszervezetben vélekedtek úgy, hogy a beszéd választ adott sok, eddig megkerült kérdésre, s jó lenne, ha a to­vábbiakban a párt következe­tesen tartaná magát az elhang­zottakhoz. A Központi Bizottságban el­marasztalóan került említésre az a réteg, amely az elmúlt harminc évben „túllihcgte” a politikát, a pártot, s ma abban az illúzióban él, hogy ezt a magatartását a jelenlegi politi­kai irányvonal „túllihegésével” feledtetni tudja. Ez a próbál­kozása azonban komoly veszé­lyeket hordoz. Ezekre is rámu­tatott a budapesti pártaktíván mondott beszéd. A mai bonyolult politikai helyzetben, amelyben nagy az elméleti zavar és nehéz az el­igazodás, az élet által felvetett kérdésekre sem a Központi Bi­zottság, sem a párt önmagában A 26 felszólalást követően Berecz János összegezte a vi­tában elhangzottakat. Egyetér- tőleg tudomásul vette az elő­terjesztést bíráló megjegyzése­ket, hozzátéve: már a pontos körülírást nélkülöző feladat vállalásakor tudni lehetett, hogy a napirenden szereplő kérdésekre jelenleg nem lehet végleges, állásfoglalásszerű vá­laszt adni. Ez azért is lehetet­len vállalkozásnak tűnt, mert például jogilag még rendezet­len körülmények között, törvé­nyes keretek híján nem lehet meghatározni a viszonyt a különböző. szerveződésekhez. Természetesen a témakört na­pirenden kell tartani, s a ter­veknek megfelelően időről idő­re, a törvényalkotás ütemének megfelelően a Központi Bi­zottság elé terjeszteni. Ezután a vitában elhangzott egyes észrevételekre, javaslatokra utalva — egyesekkel egyetért­ve, másokkal vitatkozva — megjegyezte, hogy mindig kö­zösségi gondolatként alakulnak ki a válaszok az egyes kérdé­sekre. A vitazárót követően a Köz­ponti Bizottság tagjai az el­nöklő Grósz Károly javaslatá­ra egyhangúlag döntöttek ar­nem tudja megadni a választ: erre csak az egész társadalon együtt tud vállalkozni, levonva a szükséges kövekeztetéseket a gyakorlatból. Látnivaló ugyanakkor, hogy a tisztségviselők, az apparátu­sok tagjai idegesek, bizonyta­lanok. Ezt akkor lehet felol­dani bennük, ha megszabadít­juk őket az elmúlt idők táp­lálta bűntudattól, és elég mu­níciót »adunk nekik ahhoz, hogy önbizalmukat vissza­nyerve megvívhassák a politi­kai küzdelmet. Ebben nagy erő a sajtó, s éppen ezért nagy hi­ba, hogy a párt nem tud kellő befolyást gyakorolni a sajtóra, még a pártsajtóra sem annak érdekében, hogy vállalja fel az ideológiai és a politikai harcot. Ha erre nem vállalkozik a Népszabadság, a megyei sajtó, akkor a párt az egyik legfonto­sabb eszközétől fosztja meg magát. S ezért nem elsősorban az újságírók a hibásak, hanem azok, akik a Központi Bizott­ságban ülnek, dolgoznak. ról, hogy a szerkesztőbizott­ság az ülésről készülő közle­ménybe építse be az állásfog­lalás-tervezet legfontosabb ele­meit. Hozzájárultak ahhoz is, hogy Berecz János előadói be­széde, valamint a vitáról ké­szült ismertetés kapjon nyil­vánosságot. Grósz Károly ez­után a vita tapasztalataiból következtetve javasolta, hogy a KB a főtitkár vezetésével ala­kítson egy bizottságot, amely három témakörben kidolgozná a KB állásfoglalás-tervezetét. A bizottság — amelynek tag­jai: Aczél György, Berecz Já­nos, Fejti György és Romány Pál — az egy- vagy többpárt­rendszer, az alternatív szerve­zetekhez v való viszony, vala­mint a választási rendszer és mechanizmus problémakörével foglalkozna. A Központi Bi­zottság a javaslatot elfogadta. Ezután a Központi Bizottság meghallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerűsítéséről, vala­mint Grósz Károly személyi kérdésekkel kaDcsolatos ja­vaslatát. A tájékoztatót a testület jóváhagyólag tudomá­sul vette, a személyi kérdé­sekre vonatkozó javaslatot pe­dig elfogadta. Állásfoglalást dolgoznak ki az egy- vagy többpártrendszerről ereje volt, semmi ok nincs te­hát arra, hogy a párt tagjai önbizalom, a jövőben vetett hit nélkül képviseljék azt a po­litikát, amelyet éppen a tag­ság látványosan megnyilvánuló kezdeményezéseinek hatására alakított ki a pártértekezlet. A pártélet egyes kérdéseivel foglalkozó hozzászólásokban többen sürgették, hogy miha­marabb, lehetőleg már a jövő év első hónapjában tűzze na­pirendre a Központi Bizottság a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek feladataival összefüggő témakört. Sokan szorgalmazták azt is, hogy a pártnak minden lényeges — akár napi — kérdésben is le­gyen határozott álláspontja, s az időben váljon ismertté a széles közvélemény előtt is. Erre azért is szükség van, mert az emberek döntő része ma érzelmi alapon politizál, s a vitákban, fontos kérdések megtárgyalásában a kelleténél sokkal nagyobb szerephez jut­nak az indulati elemek. Voltak, akik a Központi Bi­zottság felelősségére mutattak rá egy. olyan helyzetben, ami­kor a közéletben politikai harc dúl. Most a progresszív erők azt várják — hangoztatták —, hogy a párt gyors választ ad­jon a legkülönbözőbb kérdé­sekre. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen a politikai, eszmei egység. A szélsőséges megnyilvánulások elleni fellé­pés fontosságát elemezve alá­húzták: a vitákat indulatok nélkül, felkészültén, a nyilvá­nosság előtt kell lefolytatni. Ugyancsak a KB állásfoglalá­sainak jelentőségére utalva ki­fejtették, hogy nem a határo­zatokkal. sőt mm is végrehaj­tásukkal, hanem azok értelme­zésével van a baj. Csökkenti Grósz Károly a személyi döntésekről A Központi Bizottság ülését követően Grósz Károly nem­zetközi sajtóértekezletet tar­tott. Grósz Károly tájékoztatta a résztvevőket az ülésen elhang­zottakról. — Értékes, élénk, sokszínű vitát folytatott a testület a közélet időszerű kérdéseiről* egyebek között arról, mennyi­ben van összhangban a jelen­legi gyakorlatunk a májusi pártértekezleten elhangzott cé­lokkal és törekvésekkel — hangsúlyozta a főtitkár. — Ügy értékeltük a helyzetet, hogy az időszak belpolitikai folya­matai egybeesnek a pártérte­kezleten szükségesnek tartott főbb fejlődési irányokkal. A gazdasági és politikai rendszer ilyen nagymértékű átalakítása, mint amilyen ma Magyaror­szágon végbemegy, csak eltérő ütemben és szinteken valósul­hat meg. tekintettel arra, hogy a szükséges változások felté­telrendszerei is eltérőek. En­nek ellenére, miközben a kü­lönbözőségek adottak, harmo­nikus összhang van a gazda­ságban és a társadalomban végbemenő reformfolyamatok között. A főtitkár bejelentette, hogy a testület személyi kérdések­ről is döntött. Németh Miklóst — akit a közelmúltban az Országgyűlés a Miniszterta­nács elnökévé választott — felmentette KB-titkári tisztsé­géből. Érdemei elismerése mel­lett, saját kérésére, nyugállo­mányba vonulása miatt ugyan­csak felmentette központi bi­zottsági titkári funkciójából Pál Lénárdot. A Központi Bi­zottság titkárává választotta lványi Pált. Iványi Pál 1942-ben született Budapesten. Eredeti foglalko­zása gépészmérnök. Nős, két gyermeke van. 1989-től tagja a Magyar Szocialista Munkás­pártnak. 1987-ben választot­ták a Központi Bizottság, 1983 májusában a Politikai Bizott­ság tagjává. A Központi Bizottság döntött abban is, hogy érdemei elis­merése mellett, nyugállomány­ba vonulása miatt felmenti Megalakult csütörtökön a pénzintézeti dolgozók szak- szervezete. Az alakuló ülésen jelentős volt a nézetkülönb­ség a résztvevők között a szervezet hovatartozását ille­tően. Többen — a SZOT szö­vetségi rendszerén belül — a teljes önállóság mellett vok­soltak. Véleményük szerint ugyanis a pénzintézetek sajá­tos problémái a KPVDSZ-en belül nem kapnak kellő hangsúlyt, és sokan elégtelen­nek tartották a KPVDSZ ér­dekvédelmi munkáját is. Mások viszont a szövetség­hez tartozás — a KPVDSZ ke­retein belül — mellett érvel­tek, mivel az ilyen rendszer­ben működő tagszakszerveze­tek önálló jog- és hatáskörrel tevékenykedhetnek, s közvet­len képviseleti joguk van a tisztségéből Benke Valériát, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnökét, és he­lyette kinevezi Radios Kata­lint, akit egyúttal felmentett a Központi Bizottság tudomá­nyos, közoktatási és kulturális osztályának vezetői tisztségé­ből. Ugyancsak érdemei elis­merése mellett, nyugállo­mányba vonulása miatt fel­mentette beosztásából Varga Pétert, a KB osztályvezetőjét. Grósz Károly ezután az új­ságírók kérdéseire válaszolt. pénzintézeteket érintő kérdé­sekben. Megfelelő kereteket biztosít a működéshez az is, hogy a centrális irányítás meg­szüntetésével a tagszakszerve­zetek hozhatják létre a szö­vetséget. Az ülésen alapelvként fogal­mazták meg a pénzintézeti dolgozók szakmai és szakszer­vezeti egységének megőrzését. Ennek szellemében alakítot­ták meg a jogi személyiség­gel rendelkező, önálló pénz- gazdálkodást folytató pénzin­tézeti dolgozók szakszerveze­tét, amely a KPVDSZ szövet­ségi keretein belül fejti ki te­vékenységét. Létrehozták az operatív döntési hatáskörrel rendelkező titkárok tanácsát, s megerősítették a jelenlegi formában működő elnökséget, Új szakszervezet Közvetlen képviselet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom