Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-02 / 287. szám
4 1988. DECEMBER 2., PÉNTEK A megrendelést egy hét múlva teljesítették Hatvankét robot Gyermekdiplomácia Ahol örök garanciát K Shaffer Péter, az alsőnémed! í Közös Üt Mezőgazdasági Szak- £ szövetkezet ipari ágazatának ^ vezetője határozottan jelenti ki, hogy eredményes munká- V ra csak jó közösség képes. ^ Igaz ugyan, hogy neki magá- ^ nak számos szabadalma van, ^ amit gyártanak is, sőt, egy £ világszabadalommal is dicse- z kedhet, de mindez nem je- ^ lentene sokat, ha a csapat nem olyan lenne, mint amilyen. — öt éve alakult meg az Ipari ágazat, s ez idő alatt nemcsak az épületet nőttük ki, hanem eredményeket is értünk el. Minden évben nagyobb haszonra tettünk szert. Elsősorban lakossági cikkeket gyártunk, olyan termékeket, amelyek importot helyettesítenek. A fő profilunk a híradástechnikai, a vezérléstechnikai termékek, a nagyfrekvenciás csatlakozók és azok kombinációi. Az idén 28 millió forint az árbevételi tervünk, de már most tudjuk, hogy sikerül „megfejelnünk” legalább 2 millióval. A szolgálati szabadalom, amely világérdeklődésre is számot tart, Shaffer Péter kedvenc témakörében, a nagy- frekvencia területén született. Olyan kiaknázatlan téma ez, amely a technikai fejlődés alapja, s bővítménye. Az ágazatvezető nyughatatlan elme, de a kísérletezést otthoni munkának tartja. — Sok olyap feladatom is van, amelytől nem fényesedik ki éppen a szemem, de el kell Matuz Ferenc a tápegységet szereli (Vimola Károly felvétele) látni. így az újítások kevés szabadidőmben születnek. Igaz, én ezt soha nem érzem tehernek, sőt. Egy-egy ötlet, s a megvalósítás kiegyensúlyozottá tesz. Emberek állták el a teherautók útját A tanács többet nem tehet Ha valaki most azt kérné a Pátyi Tanács vezetőitől, hogy az elmúlt hónapok eseményeiből írjanak rémregényt, “k történet bizonyosan a település elsőként épülő ABC-áru- házának kálváriájáról szólna. Arról az építkezésről, amely alig több mint egy éve alatt többször is vihart kavart a község életében, s amelynek még mindig nincs vége. Igaz, most már nem az építőkkel folyik a hadakozás. A helyi tanács ugyanis megnyerte azt a pert, amelyet a 640 négyzetméter alapterületű, majd’ 14 millió forint értékű épület kivitelezője, a Kultur- invest Fővállalkozási Betéti Társulás ellen indított. Szabó Zoltánná, a tanács elnöke és dr. Andráskóné dr. Horváth Olga, a végrehajtó bizottság titkára a kora őszi „győzelem” után ugyan azt hitte, végre pont kerül az ügy végére, s békésen építhetik tovább a részben közadakozásból összegyűjtött pénzen az ABC-t. Nos, hogy a történet nem olyan békésen folytatódott, ahogy elképzelték, annak több oka is van. A vb-titkár szerint akkor kezdődtek újra a bajok, amikor a pert vesztett Kulturinvest úgy akart levonulni az építkezés területéről, hogy minden mozdítható anyagot elszállít. — Csak a helybéliek összefogásának, bátorságának köszönhetjük, hogy nem így lett — idézi fel az elmúlt hónapok eseményeit dr. Andráskóné. Meséli, hangosbemondóval járták körül Pátyot, ezen keresztül kérték a lakosságot, állja el az építkezési terület összes kapuját, hogy a Kul- turinvest ne szállíthassa el az építkezés folytatásához szükséges anyagokat. Így aztán a sofőr hiába bontott újabb kijáratot a kerítésen, a környékbeli termelőszövetkezet teherautói és a lakosság által vont gyűrűből nem tudott a rakománnyal kitörni. Aznap együtt örült a falu apraja és nagyja: ismét tettek valamit a közös ügy érdekében. Most, hónapok múltán, hogy a ráckevei Aranykalász Tsz kivitelezésében tovább épül az ABC, az események mégis más színezetet kaptak. A község lakóinak egy része türelmét veszítette, hiszen az eredeti, augusztus 20-i határidő után november 7-éré sem készült el a2 áruház. A vb-titkár pontos átadási határidőről már nem is beszél. Tudja, szavahihetőségük forogna kockán egy újabb dátum esetleges elhalasztásával. — Néhányan már amúgy is bizalomvesztést emlegetnek irántunk — mondja. — Pedig azt hiszem, amit lehetett, mindent megtettünk az áruház érdekében. A bíróság is soron kívül tárgyalta az ügyünket. Rövid idő alatt találtunk megfelelő kivitelezőt is, ők kezdettől fogva becsületesen dolgoznak. Annak a 180 embernek pedig, aki pénzzel járult hozzá az építkezés költségeihez, személyre szóló levelet küldtünk. Csakhogy az igazi pofon ezután csattant. Akkor, amikor a tanács égjük egykori tagjának levele napvilágot látott lapunk hasábjain. Wieder- mann Gábor, a szerző állítja, legjobb ismeretei alapján írta a levelet, tollát a jó szándék vezette. A tanács vezetői mégis úgy vélik, többet ártott, mint használt a közös ügynek. — A vitatkozásnak nincs sok értelme, mégis szeretném elmondani, hogy a levél állításaival ellentétben nem a legdrágább és legtetszetősebb tervet, hanem az építkezésre kiírt pályázat legelőnyösebb ajánlatát választottuk; sajnos ebből jóformán - semmi nem valósult meg. Ezt azonban előre nem tudhatta senki sem. De visszatérve a levélhez: nem igaz az sem, hogy a kivitelezők egymásnak adták a kilincset, hiszen a Kulturinvest távozása után azonnal a ráckeveiek jöttek ... Ezernyi gondjuk — többek között az egészséges ivóvíz hálózatának kiépítése, építési telek parcellázása — mellett rengeteget foglalkoznak az ABC építésével. Mondaniuk sem kellene, hogy szívügyük ez, amit érezni lehet abból a már említett köszönő levélből is. amely így végződik: „Reméljük, hogy a jövő év első hónapjaiban az új ABC áruházunk avatásánál találkozunk. ahol élőszóban is tisztelettel megköszönhetjük segítségüket és türelmüket.” Mit lehet ehhez még hozzátenni? Talán csak annyit, hogy úgy legyen. Mert ennél többet már a Pátyi Tanács vezetői sem tehetnek. Pató Zsuzsa A fótiak és a Ruhr-vidék vállalnak Visszakanyarodunk az ágazat tevékenységére. Shaffer Péter méltán büszke arra is, hogy az öt év alatt egy kezén megszámolhatja, hány reklamáció érkezett hozzájuk. Ezért bátran vállalhatják a termékekre az „örök garanciát”, s meg is teszik ezt. Ha valakinek a garanciális, időn túl van panasza, az ágazat ingyen javítja ki a meghibásodott terméket. — Erős önkontroll után engedjük csak ki a műhelyekből az áruinkat — mondja Shaffer Péter. — Igyekszünk olyan kereskedelmi kapcsolatokat kialakítani, ahol mindig jelen lehetünk. Megesett például, hogy a Ravill olyan autórádió-adaptert keresett, amely a keleti URH-ra való áthangolás után lehetővé teszi a Danubius adásának vételét. Másnap vittük a mintadarabot, ármegjelöléssel, s egy hét múlva szállítottunk. Felfutó az exportunk is, az osztrákok, a svájciak érdeklődnek termékeink iránt. Kereskedelmi kombinációban jönnek létre az üzleteink. Kicsit kinőttük az ágazati kereteket, jó lenne egy olyan kereskedelmi iroda, amely kaput nyitna az exportra. Sok olyan, a termelést visszahúzó szabályzóról is szó esik, amely gátat szab az ágazatban dolgozók kedvének. Ilyen például a külföldi alapanyagok kényszerű készletezése, s az ebből fakadó magas bankkamat. Igazi megoldás az lenne, ha például egy Siemens-érdekeltségű üzlet nj’ílna Magyarországon, ahol mindig meg lehetne kapni a szükséges alkatrészeket. Az adórendelet is sok megkötést jelent — a partnerek, azaz a kiskereskedők egyszerűen nem fogadják el az ágazat megrendeléseit, mondván, ők már a „plafonon” vannak, nincs szükségük nagyobb jövedelemre. Újdonsággal is kirukkoltak a közelmúltban. November elején kézi fényerőszabályozó került az üzletekbe, amelynek a termelői ára is kedvező: 440 forint. Bellér Agnes Már itt tartunk Hazánkban 62 robot működik. Közülük a legtöbb, szám- szerint 52 a gépiparban dolgozik, négy más iparágban, további négy pedig kutató, illetve oktatási intézménj'ek- ben. A MTESZ-ben működő Magyar Robottechnikai Társaság a KSH segítségével mérte fel, hogy hazánkban hány robot dolgozik, s ezek milyen munkát végeznek. A felmérés nem teljes körű, mert csak azok a vállalatok, intézmények szerepelnek benne, amelyek a KSH kérdésére válaszoltak. A kapott adatok azonban jól mutatják, hogy mely ágazatokban s milyen területeken alkalmazzák a legtöbb, illetve a legkevesebb robotot. A gépiparban 26 vállalat vásárolt robotot. Ezek közül a vállalatok közül hét különféle gépeket, hat járműveket, öt villamosgépeket, három fém- tömegcikkeket, illetve híradás- technikai eszközöket, négy műszereket, egy pedig vas- kohászati termékeket gyárt. Nekem szerencsém volt. Még a megjelenés előtt sikerült szereznem egy nyomdai példányt a Keszi Valóság legújabb számából. A dunakesziek életével foglalkozó lap napokban megjelenő második száma tájékoztatja az érdeklődőket a városi aktualitásokról. Első oldalon arról a harcról értesül az olvasó, amelyet két parabolaantenna felállításával foglalkozó szervezet vív egymással. Az egyik a műholdas adások mellé biztosítja majd a városi televízió vételi lehetőségét is; míg a ■ másik olcsóbb ajánlattal kecsegteti a megrendelőkét. Hogy ki kerül ki a két konkurens közül győztesen, még nem dőlt el. Remélhetőleg a tv-nézők. Hol lesz gáz, s mennyibe fog kerülni — e témát járja körül a Ha pénz lesz, lesz gáz is című írás. Kényes kérdést boncolgat az a cikk, amely a város lakáshelyzetével foglalkozik. Megtudhatják az érdekA béke legjobb kötőanyaga a barátság. Csak örülhetünk annak, hogy mind szélesebb körű népi diplomácia is segíti megszilárdulását. A Fóti Gyermekvárosban nemrég ennek tapasztalhattuk konkrét jeleit. Az NSZK-beli Bochum Over- dyek gyermekotthonával 1986- ban kezdték kialakítani a kapcsolatokat. Ekkor érkezett ide az első gyermekcsoport, melynek tagjai ismerkedtek, barátkoztak, gitáregyüttesük .fellépett a vendéglátók színpadán. A fóti gyermekek tavaly viszonozták a látogatást, s a nyári üdülés után élményekkel gazdagon, igen jó érzéssel tértek haza, sok kis barátjuk címét jegyezve naplójukba. A két év alatt kibontakozó kapcsolatok tapasztalatai alapján döntött úgy a két intézmény vezetősége, hogy kulturális, sport- és általános együttműködési szerződést kötnek egymással, s ezek után rendszeresen ápolják kapcsolataikat. Sor kerülhet a gyerekek tolődők belőle, hogy hány esztendő várakozás után juthatnak lakáshoz a kérelmezők, s azt is, hogy mekkora kölcsönnel tudja támogatni a tanács a bérlakásra jogosultakat. Persze sok család vár bérlakásra, de az egy főre jutó jövedelem miatt kiesnek a kedvezményezettek kosarából. Ök legfeljebb magánerőből oldhatják meg gondjukat. Ehhez azonban telek kell! Hogy hol és mennyiért, arról a Telek bőven van című tudósításból értesülhetnek az érdeklődők. S bár sók embert izgat a lakáshelyzet, a gáz, a műholdas televízió, ezekben a napokban első helyen mégis az ünnepi készülődés áll. S ilyenkor egyre gyakrabban tesszük fel magunknak a kérdést, hogy mit vegyünk a -szeretteinknek. Erre próbál választ adni az a körkép, amely a város két legnagyobb üzletének kínálatát, ajánlatát mutatja be. F. A. M. vábbi csereüdülésére, együtteseik közös fellépéseire, a pedagógusok tapasztalatcseréjére s egyéb szakmai csoportok kölcsönös tájékozódására. Az idei nyáron ismét érkeztek a Ruhr-vidéki városból gyermek vendégek, akik a fótiakkal együtt üdültek. Gerd Lichtenbergernek, a partner gyermekotthon vezetőjének támadt az az ötlete, hogy a vendégeskedések alkalmával fellépő német és magyar gyermekvárosi együttesek élő műsora akár lemezre is kerülhetne, hiszen ők már az ötödik hanglemezüket készítik. így került sor arra az újabb utazásra, amelynek végcélja ismét Bochum volt, s kint az otthoniak együttesének a műsorával együtt került hanglemezre Tama Zoltán, Dósa Andrea, Pap Gabriella, Német Erika, Tapi Mariann énekes produkciója. ök a gyermekvárosban végzett fiatal óvónők, gyermekfelügyelők. Az NSZK-beli lemezbemutatót november 20-án követte idehaza a másik, méghozzá közönség előtt, a német gitáregyüttes és a Folt együttes nyilvános próbája keretében. Ebből az alkalomból Fótra látogatott Graf Wester, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti kulturális központjának igazgatója, s eljött ebből az alkalomból Magyarországra Helmut Burchart professzor, mivel a szociálpedagógia neves szakembere volt a baráti kapcsolatok kezdeményezője, s annak ma is ő a legfőbb támogatója. Kádár Jenöné, a Fóti Gyermekváros igazgatója azokról a kedvező hatásokról is szólt, melyek a nyelv iránti érdeklődést fokozzák a gyermekekben. Már a hanglemezfelvétel is úgy készült, hogy néhány dalt magyarok énekelnek németül, mást a németek magyarul. Nagy az érdeklődés itthon a németórák iránt, szorgalmasan tanulnak, jól haladnak a hallgatók. Jövőre 18—20 növendék utazik az NSZK- ba. K. T. I, Miről ír a Keszi Valóság Antenna, lakás, telek A z asszony a tűzhely mellé telepedett a székre. Fonalat, kötőtűket vett elő és dolgozni kezdett. A másfél éves Mariettának készített meleg ruhácskát, de úgy gondolta, hogy a fonalból jut a háromesztendős Zolikának is kardigánra. Esteledett. A gyerekek elszundítottak a kiságyakban. Erzsébet még a harmincat sem töltötte be, de aki csak felületesen ismerte, legalább tíz esztendővel többnek gondolta. De még így is szép volt... Csak hát az élet... Eddig nem volt túlságosan kegyes hozzá. 1 Valójában lehetett volna másként is. Jobban! De minden összeesküdött ellene. Ott kezdődött a baj, hogy a szülei korán elhaltak. Éppencsak elérte a tizennyolcat, amikor itt maradt a faluban egyszál magában. A rokonok meg... csak ígérték a gondoskodást, a segítséget, de szinte sohasem nyitották rá az ajtót, önmagáról kellett gondoskodnia. Az ap- jáék nem voltak módosak, sőt. csak némi adósságot hagytak rá örökül. Dolgoznia kellett. De szakma nélkül,, nyolc általánost igazoló bizonyítványnyal hová mehetett volna? A termelőszövetkezet is nehezen alkalmazta, van elég munkáskéz a környéken. Aztán mégiscsak helyet kapott az egyik asszonybrigádban. Bár ne kapott volna! Ott ismerkedett meg Jóskával, aki traktorosként dolgozott a szövetkezetnél. A férfi szünet nélkül csapta neki a szelet. Ígért, könyörgött, fenyegetőzött, míg végül Erzsébet beadta a derekát. Még húsz sem volt, amikor összeházasodtak. Eleinte nem volt baj. Jóska biztos menedéknek látszott, de aztán inni kezdett. Egyre többet... Az asszony, ha szóvá tette a dolgot, szitkokat kapott válaszul. Később már pofonokat is... Erzsébet el akarta hagyni a férjét, összecsomagolt és elindult a buszhoz, hogy a városba költözzék. Aztán mégsem utazott el. Nem volt kihez, hová mennie. Jóska alig adott neki pénzt, pedig az asszony úgy tudta, Menedék(?) hogy a férfi nem keres rosszul. A szökési kísérlet után kicsit megváltozott a férje. Bár ő maga sohasem tett neki erről említést, a férfi valakitől megtudhatta. Egy ideig nem maradt ki olyan gyakran, s mintha már nem is inna. Erzsébet megnyugodott. Talán mégiscsak jobbra fordul a sora. Aztán megszületett Zolika. Elég hosszú házasság után ... Csaknem öt esztendeje éltek már együtt Jóskával. A férfi büszke volt a gyerekre. Rendbe hozta a házat, amit Erzsébet a szüleitől örökölt. Hiszen ebben laktak. Ólakat készített a csirkéknek, kacsáknak. A kertben is serénykedett, lemetszette a gyümölcsfákat, tavasszal zöldséget vetett az ágyások- ba. Az asszony már nem járt a szövetkezetbe dolgozni, a gyerekkel kellett törődnie. Jóska ugyan nyers volt, de kikerített mindent, amire szükségük volt. Erzsébet azt hitte, hogy ez már mindig így lesz. Aztán jött Marietta... Pár hónapig nem változott semmi, élték a megszokott életüket. Egy este azután Jóska ismét részegen tántorgottá haza. Vacsorát követelt, s amikor az asszony kitálalta a paprikás krumplit, a férfi undorral a földre söpörte a tányért. Erzsébet nem szólt, csak a könnyeivel küszködve igyekezett eltakarítani a törmeléket és az ételmaradékot. Jóskát feldühítette a nő hallgatása, belekötött. Először csak veszekedtek, aztán Jóska ütni, pofozni, rúgni kezdte az asszonyt... Erzsébet akkor már végleg el akarta hagyni az urát, de Jóska megfenyegette, hogy megöli. A férfi ismét alig adott pénzt az asszonynak. Még szerencse, hogy a ház körül megtermett ez, az, tojást, zöldséget, gyümölcsöt a piacon is el tudott adni. Ha nem ügyeskedik, még kenyérre sem jutott volna semmi, nemhogy a gyerekek nevelésére. A környékbeliek tudták, hogy tönkrement a házassága, célozgattak is arra, hogy váljon el az urától, de Erzsébet mozdulni sem mert. A férje sakkban tartotta, valóságosan rettegett tőle. Akkor volt nyugta, ha Jóska két-három napig haza se ment. Mert ez is előfordult. Most is, hogy a gyereknek kötöge- tett, a saját sorsán tűnődött. Azon, hogy el kellene hagynia a falut örökre. Csakhogy a két gyerekkel ez nem olyan egyszerű. A rokonokra eddig sem számíthatott, az idegenek meg miért segítsenek rajta? Hirtelen kivágódott az ajtó, Jóska támolygott be a szobába. A férfi ostobán vigyorogva dúdolgatott. Amikor meglátta az asszonyt, rámordult: — Mi az istent csinálsz... ? Erzsébet nem szólt egy szót sem tovább dolgozott. A szíve hevesebben kalapált, kezében meg-megremegett a kötőtű. — Azt kérdeztem, hogy mit csinálsz?! — üvöltötte a férfi. — Nem tudsz válaszolni... — folytatta, aztán fenyegetően közelebb lépett a nőhöz. — Felébreszted a gyerekeket — mondta remegő hangon, de figyelmeztetése már elkésett. A kiságyban Marietta bömbölni kezdett. — Kuss! — üvöltött rá Jóska. — Vagy elhallgattatlak ... Marietta annál hangosabban sírt, s mire az asszony felugrott volna az asztaltól, hogy a gyereket ölbe vegye, Jóska már a kezében tartotta az apróságot, s rázogatni kezdte. — Azonnal tedd le! — kiabálta Erzsébet és kirántotta a férfi kezéből a gyereket. Jóska hátulról belekapaszkodott a nő hajába és az ujjal közé csavarta. Az asszony felsikoltott a fájdalomtól, s lendületét veszítve a gyereket a földre ejtette. Kapott volna utána, de a férfi részegen röhögve fölfelé húzta a hajánál fogva. Hátrafelé rúgott. Jóska elengedte a haját. Az asszony lehajolt, felemelte a gyereket. C sak ekkor tűnt fel neki, hogy Marietta néma és mozdulatlan ... Csitári János
