Pest Megyei Hírlap, 1988. december (32. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

1988. DECEMBER 10., SZOMBAT Mezítlábas művelődés Sokat hallunk, írunk mostanában a közművelődés anyagi gondjairól. Ennek ellensúlyozására az erdőkertcsi művelő­dési ház lehetőséget fedezett fel: december 17-ig cipő- cs ru- hnkiállításl és -vásárt rendeznek. Ez nekik is megéri: a Duna Cipőgyár eladott termékei után százalékot fizet az intézmény­nek az árusításért. Az egy hete tartó szokatlan program eredményeként ed­dig közel kétszázezer forint értékű különböző gyermek- és feinötllábbeli kelt el. Lám, jó ötlettel még cipő is kerül a mezítlábas műve­lődési házakra. A szerb nemzetiségnek Klub Pomázon Ma este 6 órakor ünnepi műsort, rendeznek a pomázi művelődési ház nagytermében. Erre az eseményre abból az alkalomból kerül, sor, hogy húsz -éve alakult meg a tele­pülésen a szerb nemzetiség klubja. Kulturális életükből a gyer­mek- és irodalmi szekciók, az Opanke gyermek- és a felnőtt tánccsoport ad ízelítőt. Cso­bánc Ignác vezetésével lép fel a férfidalárda. A pomázi tamburazenekar és a Vujicsics együttes közös szereplése zárja a műsort. Alapismereti lexikon Tizenéveseknek A középfokú iskolák isme­retanyagából összeállított ké­zikönyv kerül a napokban az üzletekbe. Az alapismereti kislexikon elsősorban a 12—18 éves tanulóknak ad . segítséget az önálló munkához, A Novotrade Rt. gondozá­sában, a Tankönyvkiadó Vál­lalat közrefnűködésével ké­szült lexikon mintegy kilenc­ezer címszót tartalmaz. Több tízezres festmény Perbálon, tombolán Különleges karácsonyi vásár A budai hegyek lábánál térdeplő apró kis falvacska, Perbál ezüstvasárnap délelőtt­jén nem akármilyen esemény színhelye lesz. A kiállításairól ország-, sőt Európa-szerte is ismert Falusi Galériájának parányi kis épületében évek óta, minden karácsony előtt, hatalmas tömeg szorong izga­tottan. Az Ybl-díjas tervező által épített modern kis lakó­telep szomszédságában, az öregfalutól kissé távol eső ga­lériában — ahol sokféle or­szágból jött, neves személyisé­gek, 'külföldi kultúrattasék, híres1 féStőkíi és- 'más "kéjözőmű- vészek, rádiósok, televíziósok is gyakorta megfordulnak — ilyenkor még hangosabb az étet. A kiállítóterem falai között Mtható volt már, hogy csak az ismertebbek közül említ­sünk néhányat: pallos Marin- ká Olaszországban élő naiv festő aranyos képei, ugyan­úgy, mint Szántó Piroska, az ifjabb és idősebb Benedek Je­nő. Szabó Vladimir, Gruber Béla, I'oszta Rozália festmé­ny1!. Melocco Miklós és Kass János rajzai és folytathatnánk még a sort napestig. Szóval ezek között a „híres” falak között most karácsonyi vásárral egybekötött kiállítás lesz. Ez persze önmagában bi­zonyára nem mindenkiben keltene izgalmat. A felfoko­zott várakozás legfőbb oka: az ilyenkor szokásos, híres-neve­zetes és várva várt tombola­sorsolás. A november végétől nyitva tartó kiállítás után kezdték el árusítani az ezer- forintos tombolajegyeket. Az „úri passziónak” tűnő szeren­csejáték főnyereménye, a ga­léria megteremtőjének és a ki­állítások szervezőjének, a B?.r- náth Aurél-növendék festő­művész, Pátzay Máriának kö­rülbelül negyvenezer forint értékű festménye: az őszi te­rasz című kép. Néhány nappal ezelőtt, ott­jártam idejéig körülbelül ki­lencven tombola talált gazdá­ét. Ha valaki nyugtalankod­ni kezdene, hogy lecsúszik az értékes — egyébként tényleg szép — kép megnyerésénél le­hetőségéről, annak gyorsan el­árulom, hogy a vasárnap 11 órakor kezdődő esemény kez­detéig, vagyis a sorsolás előtti utolsó pillanatokig Is vásárol­hatnak még Fortuna sorsje­gyeiből. Hogy ki lesz majd & boldog nyertes, a szerencsés képtulajdonos, az most még nem tudható. Egyvalami azonban bizonyos: veszíteni senki sem fog. Sem a csak va­sárnapi sétaként Perbálra^ za­rándokló művészetkedvélők, sem a pénzüket kockára te­vők, Az előbbiek szép kiállí­tásnak lehetnek szemtanúi, utóbbiak pedig, ha a „nem nyert” kategóriába tartoznak majd a sorsolás után, helyben, értékükön levásárolhatják sorsjegyeik árát. Hogy milyen a kínálat ezen a különleges karácsonyi vásá­ron? Röviden csak annyit: gazdag és vegyes. De kezdem az ajánlólistát a több sors­jegyet vásárlók — (hallottam, volt, aki negyvenet is vett) — számára. Nekik vagy a kife­jezetten vásárlási szándékkal érkező, vastagabb pénztárcá­júaknak a jó nevű alkotók, forintban kifejezve öt számje-. gyű alkotásait ajánlom figyel­mükbe. A nevek a teljesség igénye nélkül a következők: Koszta Rozália, Orosz János, Szántó Piroska, Xantus János, Tóth Menyhért, Kádár Béla, Melocco Miklós és Kass János, a régiek közül pedig Szönyi, Gadányi és Bortnyik. Na és természetesen a kiállítást szervező-rendező festőnő-házi­asszony, Pátzay Mária, külö­nösen szép, nyugodt hatású csendéletkompozíciói, vala­mint rajzai közül válogathat­nak az érdeklődők. Azért, persze nemcsak drá­ga festmények kelletik magu­kat ezen a vásáros- kiállításon, hanem jó nevű iparművészek egyéb munkái: kerámiák, szőttesek, apróbb, egyedi ka­rácsonyi dísztárgyak .is, öt- ven-hatvan vagy néhány száz forintért a kisebb pénzű, de igényes tárlatlátogatók is ta­lálnak kedvükrevalót, amely segítheti karácsony előtti ajándékozási gondjaik enyhí­tését. Végezetül — mert a Falusi Galéria ugyanis az ezüstva­sárnapi rendezvénnyel nem zárja be kapuit — arról fag­gatom Pátzay Máriát, milyen kiálíftásokat tervez az’ elkö­vetkezőkben. Az izgő-mozgó, rendkívüli alkotókedvvel és termékenyféágér’áolgÖzV’rriü- vésznő „jópofa” válaszát szó szerint biggyesztem ide, mert úgy vélem, az a perbáli galé­ria ars poeticájaként is fel­fogható: „Nem számít, kinek milyen dija, kitüntetés.3 van, a jó festőket keressük, és ve­gye megtiszteltetésnek, ha va­lakit Perbál meghív”. A konkrét elképzelések kö­zül két dédelgetett tervét árulja csak el a művész: sze­retne egy kiállítást rendezni Caené János hagyatékából, va­lamint Szalay Lajos világhírű grafikus munkáiból. Antal Piroska Cikkünk nyomán Érettségi nélkül az egyetemen A Pest Megyei Hírlap november 30-i számában Érettségi nélkül az- egyetemen — A származás még ma is számít cím­mel cikk jelent meg Mörk Leonóra tollából. Az írás a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi előkészítéséről, illetve a szakmunkások egyetemi beiskolázásáról szól, ezzel kapcsolat­ban fejtette ki munkatársunk egyetértő, illetve más nézetet tükröző véleményét, a megjelent anyaggal kapcsolatban két levél érkezett szerkesztőségüukbe, amelyeket — terjedelmi okokból kissé megrövidítve — az alábbiakban közlünk. . Mörk Leonóra cikkében ki­fejti aggodalmát az értelmiségi szülök gyermekeivel kapcso­latban, akik az írás szerint hátrányban vannak az egyete­mi felvételiknél a fizikai dol­gozók „csemetéihez" képest. Magyarországon bárki meg­tudhatja. hogy ez nem így van: ezt bizonyítja minden erről készült statisztika, a társadal­mi mobilitás stagnálása, illet­ve lassulása. Ezt a helyzetet nem kendőzhetik el sem szó­lamok, sem féligazságokból, ki­ragadott idézetekből ügyesen összeállított cikkek. Sajnálom, hogy a leírtakat is ide kell so­rolnom: erre kényszerít annak hangvétele, politikai célzásai, valamint leplezetlen elfogult­sága és irigysége, amellyel a fizikai dolgozók gyermekeinek nyújtott segítségről beszél. Ez­zel a nyílt levéllel az a szán­dékom, hogy a FEB-ről a lap olvasótáborához a Mörk Leonó­ra által kifejtett értelmiségi nézet mellett eljusson egy má­sik, szintén értelmiségi véle­mény is. Országunk elemi érdeke, hogy minden tehetség kibon­takozzék. Az értelmiségi csa­ládokban általános és termé­szetes az az igény, hogy gyer­mekük legalább a szülőkéhez hasonló szintű diplomát sze­rezzen, ennek eléréséhez kis­gyermekkortól kezdve megfe­lelő kulturális légkört terem­tenek. Más társadalmi réte­gekben, így elsősorban a fizi­kai dolgozók körében nem létkérdés a felső szintű to­vábbtanulás, különösen akkor, amikor fizikai munkával jóval fiatalabb korban lehet jelentős jövedelemhez jutni. Ritka az a munkás- vagy parasztember, aki > gyermeke értelmiségivé való válásához külön tanárt szerződtet. Ez (és még sok min­den más) oda vezet, hogy az egyetemekre a fizikai dolgo­zók tehetséges gyermekeinek csak igen kis hányada jut el. Ezzel elsősorban nem ezek a rétegek, hanem maga a társa­dalom károsodik. Akkor, ami­kor másfél évtizede a FEB ‘megalakult, nem karitatív te­vékenységet tűzött ki célul, ftanem társadalmi méretben tett valamit azért, hogy a kö­zépiskolai tanulók közötti esélyegyenlőtlenség mérsék­lődjék. A FEB nem vállalhat­ta fel a közoktatás összes prob­Radiófigyel lakAs- es szociálpo­litika. Éppen a napokban rendezett a KISZ egy tömeg- megmozdulást. Fiatalok gyűl­tek ' össze a Margitszigeten feliratos táblákkal, hogy ily módon, az utcáról is benyújt­sák halaszthatatlan lakásigé­nyüket a kormányzatnak. A helyzetük e tekintetben hova­tovább valóban tarthatatlan. Jelenleg az évente 200—250 ezer forintos lakás-áremelke­dések közepette hat esztendő átlagkeresete kellene — ha még egy pohár vízre sem köl­tené — ahhoz, hogy egy fia­tal az úgynevezett „beugró­ját” meg tudja fizetni. És ak­kor még nem is gondolkodott az utódokról, hiszen a hihe­tetlen nagy kamatterhek fel­hői minden tervezett jövőt el­homályosítanak. Márpedig egy nemzet számára nagyobb bajt elképzelni sem lehet, mint azt. hogy minden terv nélküli, céltalan nemzedéke­ket bocsát az útjára. A helyzet kulcsaként az egy­séges lakáspolitikát emlege­tik, . ami egyre késik, jelenleg sem született meg. Megértem, hogy milyen kutyaszorítóban vannak azok, akik a megoldás lehetőségein törik a fejüket. Minden elképzelést szinte máról holnapra elsöpör az a pénzhígulás, mely például a korábbi 3 százalékos szemé­lyi támogatás kamatlábát má­ra már 18 százalékra csavar­ta fel. Az eddigi tapasztala­tok azt mutatják, hogy ez a dagály a továbbiakban még csak tovább fog emelkedni. És ezt már ma is csak nagy üggyel-bajjal lehet a jövede­lemtermelőkre áthárítani. A küszöb előtt áll az a helyzet, hogy minden kimerül, nem lesz kitől mit elvonni., Visy László rádióriportjá­ban körbe jár minden illeté­kest, hogy miként lehetne eb­ből a gyilkosán szorongató helyzetből kilábalni. Kétség­telen, hogy valamilyen for­mában szociálpolitikai alapot kellene létrehozni. Van olyan elképzelés, hogy ehhez a pénzt a nyereséges vállalatok adó­mentes jövedelméből hozzák létre. Ez azonban megint csak odavezetne, hogy előbb-utóbb a lakosság inná meg a levét a még magasabb árak révén. Sajnos a riporter mikrofon­ja azt a tapasztalatot gyűjtöt­te össze, hogy a jó szándékok ellenére nagy a tanácstalan­ság. Minden érvnek azon nyomban az ellenérve is meg­születik, aminek igazságával bajos perbe szállni. Úgy tet­szik, valóban igaz, ami a Par­lamentben is elhangzott, mi­szerint van némi kapkodás a kormányzati munkában. Hiá­ba, annyi gond gyűlt össze az elmúlt évtizedek során, hogy egyszerre nem lehet kitaka­rítani. Tapasztalható egy alap­jában véve segíteni kívánó türelmetlenség, de hiába, sa­ját árnyékunkat mi sem tud­juk átlépni. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. Régóta rebesgetik azt is, hogy a közeljövőben megváltozik nálunk a társadalombiztosítás rendszere is. A híreket min­denesetre óvatos gyanakvás fogadja, attól tartva, hogy ez újabb terheket ró a dolgosok vállára. Csűrös Csilla műsora megnyugtathatja az aggodal­maskodókat. Egyelőre csupán az a terv, hogy a jövő évtől ez a terűiét önállóvá válik, elszakad az állami költségve­téstől. Ám nem arról van szó, hogy egyúttal meg kiván sza­badulni azoktól a szavatos­ságoktól is, melyek a dolgozók eddigi ellátását biztosították. Az önállóság elsősorban azt jelenti, hogy az intézmény szabadon bánhat pénzügyi eszközeivel és azt különféle befektetésekkel — akárcsak a tőkés országokban — gyara­píthatja és így szolgáltatásait bővítheti. Nagyobb szerepet kapnak a többi biztosító intézetek, pél­dául a nyugdíjak egyedi be­fizetésből való pótlásában, a dolgozó viszont továbbra is 10 százalékot fizet be nyugdíj- intézetének, amelynek a tőke­forgatásból eredő hasznából több jut majd a szociális in­tézmények korszerűsítésére és a betegségeket megelőző el­járásokra. Szombathelyi Ervin lémájának a megoldását. Ala­pul vett egy igen széles, a la­kosság több mint felét kitevő réteget, a fizikai dolgozókat, és az ő gyermekeik esély­egyenlőtlenségét igyekezett enyhíteni. A FEB-nek komoly eredményei vannak, természe­tesen lehetnek fogyatékossá­gai is, és még természetesebb, hogy ez a társadalmi munkán alapuló országos szervezet nem tud felkutatni minden támoga­tásra érdemes fiatalt — ezt különben sohasem vállalta. A FEB-ben dolgozókon kívül azonban van még Magyaror­szágon több százezer értelmi­ségi; alkalmi kritizálás helyett miért nem fognak össze, hogy hozzájáruljanak a társadalmi mobilitás felgyorsításához? Érthetetlen számomra, hogy Mörk Leonóra az értelmiségiek gyermekeit mitől vagy kitől félti. A FEB-től, amely 100 százalékos értelmiségi mozga­lom. amelyben egyetemi ta­nárok, fiatalabb oktatók és egyetemi hallgatók dolgoznak, sokan hónapokat a munkahelyi feladatukon túl, felülemelked­ve rétegük korlátain, csupán a jövő értelmiségének a minél eredményesebb alakulását tartva szem előtt? Én vala­hányszor azokra a kollégáim­ra gondolok, akik méltatlan anyagi körülményeik között önzetlenül végzik ezt a mun­kát, tisztelettel fejet hajtok magamban előttük. És ezt ér­demelnék minden értelmiségi társamtól, Mörk Leonórától is. Dr. Kosa András egyetemi tanár Gödöllő „ ., . ★ Az Agrárfelsőoktatási Intéz­mények Felvételi Előkészítő Bizottsága a következő kifo­gásokat emelte: Tanfolyamunk egy éves ugyan, de ebből az egyetemi­felsőoktatási felvételi vizsgák­ra történő intenzív oktatás összesen (beleértve a két év­közi szűrő- és egy évvégi zá­róvizsgát is), 28 hét, azaz 140 nap. Erre az időre kapják hallgatóink vállalatuktól az átlagfizetésüket és a kollégiu­mi szállásköltség utólagos megtérítését. Ha szakmunká­sunkat a középiskolát végzet­tekkel azonos elbírálás szerinti felvételi vizsga alapján agrár­felsőoktatási intézmény nap­pali tagozatára felveszik, mun­kahelye ma havonta 3 ezer 700 forint üzemi ösztöndíjat és szociális helyzetétől függően 500—1000 forint támogatást ad, valamint a második félév­től 200—1000 forint tanulmá­nyi támogatást biztosít havon­ta. Fizetést azonban nem ad. Biztosítja viszont számára, hogy a diploma megszerzése után képesítésének megfelelő munkakörben és vezető beosz­tásban — foglalkoztatja. Ha a szakmunkás ezt nem vállalja, a munkahely a támogatására kifizetett összeget visszaköve­telheti. Egyebekben a tanuló szakmunkás a többi egyetemi hallgatóval azonos jogállású, de az intézménytől semmiféle jogcímen anyagi támogatást nem kaphat. Vitatható a cikknek az • megállapítása, hogy tanfolya­munk az elmúlt évtizedek ér­telmiségellenes ’ politikái á'hoz kapcsolódik. Szívesen megke­ressük diplomás hallgatóinkat, vajon milyen beosztásban, szakmunkásfizetésükhöz viszo­nyítva mennyiért dolgoznak most? S hozzátesszük; a SZET- re való bekerülésnek igaz, nem akadálya az érettségi hiá­nya, ám szívesen szolgálunk adatokkal arról, hogy 13 év alatt hány ilyen szakmunkás került ki diplomával a felső- oktatásból és hogyan állja meg a helyét azon kollégái mellett, akik érettségi után szerezték meg a felsőfokú képesítést. Nem feltétel a szülők fizikai kategóriája sem — elsősorban a szakmunkásbizonyítvány és a vállalat ajánlása számít Dr. Fekete László SZET-igazgató Igazán sajnálom, hogy dr. Kósa András egyetemi tanár, az első levél szerzője, cikkemet félreértette. így fordulhatott elő, hogy né­mely kijelentésemnek politikai élt, más megállapításaim alapján pe­dig elfogultságot, netán irigységet tételezett fel rólam. Az előbbi nem állt szándékomban, az utóbbi pedig nem igaz. Ami a fő kérdést illeti, változatlanul az a véleményem, hogy ha egy tevékenységében hivatalosan is támogatott szervezet működése során előnyben részesít diákokat pusztán azért — és semmi másért —, mert szüleik fizikai dolgozók, akkor Igenis még miiídig számit a származás. Azt az értelmiségi eredetet diszkriminálják, amely vég­ső soron az esetek túlnyomó többségében első generációs, tehát a rendszer saját / neveltjeinek gyermekeit büntetik. Azon is el lehet gondolkozni, hogy amíg egy óvónő gyermeke értelmiségi, addig egy védőnőé már fizikai származásúnak könyvelhető el. Jómagam elsősorban azzal a ténnyel vitatkozom, hogy a fizikai származás és a hátrányos helyzet közé egyenlőségjelet tegyenek. Külön furcsa ez akkor, amikor fizikai 1 munkával jóval fiatalabb korban lehet jelentős jövedelemhez jutni. KI van akkor hátrányban? Nem az a gyerek-e, akit szülei számos anyagi áldozat árán is ta­níttatnak? S ha erre egy apuka nagyobb jövedelméből sem hajlandó, akkor miért kell mindezt közpénzből finanszírozni? A FEB létével egyetértek, csupán jelenlegi pártoltjainak körével nem. Hiszen véle­ményem szerint — származásra való tekintet nélkül — minden hát­rányos helyzetűt támogatni kell. Ma már egyébként sem olyan az osztályszerkezet, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt. A levélíró tollát a jövő értelmiségéért való aggódás vezette. A* enyémet is. Attól tartok, a FEB visszaélésekre ad alkalmat, és nem­egyszer arra érdemtelenekre — például közepes tanulókra — vesz­tegeti energiáját. Pedig az országnak minőségi, anyagilag megbe­csült, nem háttérbe szorított értelmiségre van szüksége — egyre na­gyobb szüksége. ★ Mint dr. Fekete László SZET-igazgató, a második hozzászóló írásából megtudtuk, az előkészítő hét hónapig tart, és erre az idő­re a tanulásért cserében a szakmunkás átlagfizetést kap. Ha fölve­szik a nappali tagozatra, a különféle támogatások átlagát tekintve a második félévtől mondjuk havonta és kötelezően 5100 forintot kap a szakmunkás. Ennél a normál egyetemista ösztöndíja jóval kevesebb, sőt a vállalat jóindulatától függően a szakmunkás támogatása ennél nagyobb mértékű is lehet. A diplomások és a szakmunkások fizetésének összehasonlítása köztudottan az előbbiek kárára dől el, de véleményünk szerint ele­ve nem lehet a visszatérés után alacsonyabb a bére, mint amekkora már szakmunkásként volt. Ha pedig igaz az a megállapítás, hogy az érettségi nélkül egyetemet végzettek éppúgy megállják a helyüket, mint az érettségi után diplomát szerzettek, akkor a helyzet a leír­taknál jóval súlyosabb: ilyen alapon talán egyszerűen meg kellene szüntetni a középfokú oktatást. Ünnepségsorozat Vácott Jubilál a Vox Humana ötven esztendeje alakult meg Vácott a már világhíressé vált Vox Humana énekkar. Fél évszázados születésnapja al­kalmából ünnepségsorozatot rendez a város. A Madách Im­re Művelődési Központ aulája, illetve a Bartók Béla Állami Zeneiskola hangversenyterme lesz az események színhelye. Ma este 7 órakor kezdődik az a jubileumi találkozó a mű­velődési házban, ahol dr. Tóth- pál József, a Kórusok Orszá­gos Tanácsának főtitkára és dr, Bóth János, Vác város ta­nácselnöke köszönti az együt­tes tagjait, akik ünnepi mű­sorral készültek erre az alka­lomra. Ugyanitt kiállítás nyí­lik az elmúlt öt évtized emlé­keiből. Vasárnap este 7 órakor ke­rül sor az énekkar jubileumi hangversenyére a zeneiskolá­ban. A capella kórusműveket és Händel Dettingeni Te Deumját adják elő Makiári Jó­zsef vezényletével. A műsor­ban közreműködik a váci Mu- sica Humana Kamarazenekar, amelynek hangversenymestere Erdélyi Sándor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom