Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
VÁCI kiflii A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM 1988. NOVEMBER 9., SZERDA Küldöttértekezlet a cementgyárban Erősíteni a tömegkapcsolatot Sikeres munkával a reform végrehajtásáért — ez a felirat köszöntötte azokat a küldötteket — számszerűen 86 párttagot —, akik a napokban a DCM kultúrtermében tartották pártértekezletüket. Pintér Sándor levezető elnök, miután köszöntötte a résztvevőket, átadta a szót Fordán Tibornak, a gyári párbizottság titkárának. A csaknem egyórás beszámolóban a titkár egyebek között elmondta, hogy a négy év alatt a gazdaságpolitikában bekövetkezett változások ellenére, a VII. ötéves tervidőszakra elfogadott gazdaság- politikai programunk legnagyobb része kiállta az idő próbáját. A tényleges cement- és mészszükséglet a tervezettnél magasabb teljesítést követelt, amelynek minden évben sikerült is' eleget tenni. Ennek kapcsán olyan újszerű feladatokra vállalkoztak, mint például az uszályban történő cementszállítás az NSZK-ba, vagy a vízépítési mészkő szállítása a nagymarosi vízlépcsőhöz. Cementet szállítottak a dunakiiliti építkezéshez és az Ausztriában lévő BRAMAC te tőcserépgy árba. A XIII. pártkongresszust követő időszakban eddig nem tapasztalt mértékben következték be hazánkban a társadalmi, gazdasági, politikai élet változásai. A gazdasági élet pangása, illetve romlása, a szocializmus építésének ellentmondásai esetenként ideológiai elbizonytalanodáshoz, romló politikai közérzethez vezettek párttag]átoknál. Az ideológia terén kifejtett munika többirányú volt. Az egyik legfontosabb feladatnak tartották a tudatformálást. Különösen hatékony agitációs módszernek tekintik’ azt. amikor a párttag magatartásával, személyes példamutatásával agitál. A tapasztalatok szerint, ha a párttag élenjár a technológiai és munkafegyelem betartásában, politikailag tájékozott és képzett, hatványozott mértékben fejt ki kedvező politikai hatást környezetében. A taglétszám ugyan 208 főről 178 főre csökkent a tag- könyvcserével kapcsolatos beszélgetések után, de szervezeti és cselekvési egységben nem gyengült meg a közösség. Szerepelt a beszámolóban, a tagfelvétel várható további problémái ellenére sem szabad, hogy az előkészítő és tag- felvételi munkát bármiféle megalkuvás jellemezze. Előrelépésként értékelte a Csak a Naszálynak címzett leveleké! A kék nem postaláda Milyen szép ládát állíttatott fel a tanács! — lelkendezett egy Földvári téri lakó —, azóta mindig oda dobom be a lottómat... — A nem várt siker nem kevés gondot okoz a tanács néhány dolgozójának. A Naszály — Váci Fórum levelesládájában gyűlnek a totó- szelvények, lottószelvények és a levelek (ám a levelek közül mindössze egy szólt a Naszály szerkesztőségének)... A tanács Váci Fórummal foglalkozó dolgozóinak nem is a levelek okoznak gondot, hanem a totó- és lottószelvények. Terveik szerint hetenként egyszer ürítenék a városi folyóirat levelesládáit, ám kénytelenek ezt gyakrabban megtenni, mert azt kék színe és a rajta lévő felirat ellenére, sokan postaládaként használják. A kérdés csak az, hogy ki lesz a felelős akkor, ha a lottó- vagy totószelvények nem érkeznek be időben, mert ott pihennek a Naszály feliratú ládákban? Mert ugye, azt talán mondani sem kell, hogy a tanácsnak nincs arra embere, hogy naponta ürítse a három felállított levelesládát, s a benne lévő — nem a Naszály szerkesztőségének szóló — leveleket, szelvényeket elvigye a postára!? Kétségtelen, hogy a ládák szépek és jó helyen vannak. Központi hely a tanácsháza, a Földvári téri ABC-áruház; a deákvári ABC előtt lévő ládába valószínűleg azért kerül kevesebb levél, szelvény, mert nem messze ott van a piros postaláda... Lassan már kétszáz fölé emelkedett azoknak a küldeményeknek a száma, amelyeket a Naszály levelesládáiból ki kellett szedni, és bevinni a postára vagy áttenni egy másik postaládába. Jó lenne, ha a váciak továbbra is a piros postaládákban helyeznék el leveleiket, totó- és lottószelvényeiket — nehogy ez a jó kezdeményezés, a városi lap szerkesztőségével való kapcsolat megkönnyítése, balul üssön ki. Például úgy, hogy valaki a lottóját a Naszály feliratú kék levelesládába dobja, s csak későn derül ki, hogy öttalálatosnak hitt szelvénye még a húzás után is ott pihen! — SÓ. Vác szerelmese volt Fekete zászló lengett a múlt héten a városi tanács épületén és a Váci Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat homlokzatán. 80 éves korában elhunyt Borbély János, aki több cikluson át tanácstagként, a végrehajtó bizottság tagjaként munkálkodott városáért, s a helyi államosított kiskereskedelem egyik vezetője volt. Sokan ott voltak a végső búcsún péntek délben az alsóvárosi temetőben. A vállalat részéről, Ferbert Péter, a szakszervezeti bizottság titkára méltatta életútját. Borbély János egyszerű alsóvárosi iparoscsalád gyermeke volt, s élete végéig Vác szerelmese. Fiatalon kereskedősegéd lett, a Hangya Szövetkezetnél dolgozott. majd segített szervezni az Észak-Pest Megyei Kiskereskedelmi Vállalatot. Négy évig tagja volt a városi nép- fron tbizottságnak. 1957-től nyugdíjazásáig volt az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója. Munkáját elismerték több Kiváló Dolgozó és a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetéssel. Halála az egész városban nagy részvétet keltett. A gyászolók között ott volt dr. Mo- nori Balázs, a városi tanács titkára és azok a Petőfi és Hattyú utcai lakosok, akikért sokat fáradozott a város „kis parlamentjében”. pártbizottság titkára a testületnek a nyíltság irányába tett kezdeményezéseit. Ezt folytatni kell: csökkenteni szükséges a bizalmas anyagokat, s erősíteni kell a tömegkapcsolatokat. Napjaink egyik kiemelkedő politikai feladata a KISZ-nek a megújulása. Az irányításban és a végrehajtásban ma egyaránt az útkeresés a jellemző. Nem mindegy, hogy a jövőt illetően az ifjúsági szervezet mennyiben tudja felvállalni a felnőtt generációval együtt a kibontakozás programját, amely a társadalom egészének boldogulását jelentheti. A beszámoló után Szalai Árpád, az MSZMP Vác Városi Bizottságának titkára hozzászólásában minősítette a gyári pártbizottság 1985—1988 közötti időszakban végzett munkáját. A testület jelentős szerepet töltött és tölt be a város gazdasági és politikai életében. Kiemelte, hogy az a nagyarányú fejlődés, amely 25 évvel ezelőtt kezdődött a városban, nagy részben a DCM- nek köszönhető. Nincs még egy olyan vállalat, amely any- nyi lakást adott volna dolgozóinak, mint a cementgyár. A város vezetői elismerik a gyár kollektívájának gazdasági és társadalmi tevékenységét, bizonyíték erre az 1986-ban odaítélt vörös vándorzászló. A város lakóinak ellenszenve a várost szennyező DCM-mel szemben remélhetőleg megszűnik, ha a rekonstrukció befejeződik. A hozzászólások után Gyenge Károly, a jelölőbizottság elnöke számolt be a bizottság munkájáról, majd javaslatot tett a pártbizottság tagjaira. A szavazatok összeszámlálá- sa után Pintér Sándor istoer- tette az eredményt, mely szerint a tizenhárom tagú párt- bizottság titkárának ismét Fordán Tibort, helyettesének Elter Antalt választották a küldöttek. Tóth Gézáné Bérmunkában A gödi Dunamenti Tsz k.ós- pallagi fém- és villamosipari üzemében transzformátorokat és villanymotorokat gyártanak bérmunkában. Az üzemben azonban sokszor kell átállni, más, kevésbé nyereséges termékekre, mert a folyamatos munkának gátat szab az alapanyag-ellátás akadozása. A dinamószalagból például száz tonna kellene évente, ám csak olykor " csurran-csöppen valami, az is a váci Híradás- technikai Anyagok Gyára jóvoltából. Richter Vilmos üzemvezető ezért más, kis szériás üzletek után is jár, ezzel biztosítva az üzemben dolgozó 45 asszony megfelelő keresetét. Karácsony Richard, az „egy szem” fiú — jobbra fent —, egyelőre megelégszik a havi 3500—4000 forinttal A HAGY-tól bérelt tekercselőgép megbízhatóan dolgozik (Vimola Károly felvételei) Gondozási központ Segítenek a kismamák A cukorbetegek, a mozgás- korlátozott gépkocsi-tulajdonosok kedvezményeinek biztosításával is foglalkozik verőcemarosi gondozási központ, amely a három társközségben összesen huszonnégy idős ember gondozását oldja meg, és hetven rászoruló számára gondoskodik szociális étkeztetésről. Ebben az évben húsz főt részesítettek rendszeres szociális segélyben. Az elmúlt évben felmérést végeztek a három községben. Az ott élő 750 hetven éven felüli kisnyugdíjas és egyedülálló ember 'közül 67 olyat találtak, aki támogatásra szorul. Problémájukat sikerült megoldani. A gondozásra szorulók ellátását segítette, hogy a házi gondozásba sikerült bevonniuk a gyesen lévő kismamákat is. A KISZ-kórus az NSZK-ban A zene - élet A zene — élet. Ez volt a jelszava annak a nemzetközi ifjúsági kórustalálkozónak, amelyet az NSZK-beli Kerpen- Buirban, október 15. es 20. között rendeztek meg. Buir az ország északi részén. Köln mellett terül el, barátságos lakóival, tiszta, virágos utcáival, nagyon tetszetős falu. Énekkarunk, a KISZ- kórus, immár másodszor kapott meghívást a fesztiválra. Rövid, de komoly felkészülés előzte meg az utazást, tudtuk, hogy egyedüli magyar kórusként mi képviseljük hazánkat, a magyar dalosokat. Barátaink nagy szeretettel fogadtak, és azzal, hogy a vendéglátó kórus tagjainak családjánál kaptunk szállást, részeseivé váltunk az ottani életformának. Nagyon érdekes volt a többi részt vevő énekkart hallgatni: a szovjet fiúkórus csengő hangját, a fiatal belga kamarakórus kedves énekét, a német kórusok jókedvűen éneklő tagjait. Koncertünkkel, amelyet Brusznyai Margit és Bogányi Tibor vezényelt, nagy sikert arattunk. Ez nagyrészt programunknak köszönhető, hiszen egyházi kompozíciókat, régi és modern műveket. Kodály és Bartók népdalfeldolgozásait egyaránt énekeltük. Büszkék vagyunk arra is, hogy másnap a kölni újságban elismerő kritika jelent meg koncertünkről, és a nyugatnémet televízió (ZDF) felvételt készített énekkarunkkal. A kitűnő szervezésnek köszönhető, hogy szabadidőnket nagyszerűen tudtuk kihasználni. Ellátogattunk Kölnbe, ahol a városnézés után a dómban énekeltünk. Megtekintettük az ország legnagyobb barnaszénbányáját, egy napot szórakozással töltöttünk a brühli Fantáziavárosban, amely hasonlít az amerikai Disneyland- hez, és Bonnban megnéztük a Beethoven-házat. A jó hangulatot fokozták az esti baráti összejövetelek, partik. Mécséi Judit kórustag Sakkverseny - hatodszor Újabb Lőwy-siker Hatodik alkalommal rendezték meg a Lőioy Kupa sakk- csapatversenyt a Lőwy Sándor Szakközépiskolában. A megjelent 18 csapatot Újvári István tanár és a Pest Megyei Sakk- szövetség elnöke köszöntötte. A résztvevők között távolabbról érkezettek is voltak, például a budapesti Árpád Gimnáziumból, Jászberényből, Karcagról. Kedves fiatal barátom, jobb’ szerettem volna akkor és ott, azon a borongás október végi kora reggel perceiben, a váci vasútállomás peronján mindezt élőszóban elmondani, de hát neked és a köréd gyűlt sorstársaidnak, a tizenéves csitriknek éppen halaszthatatlan dolgotok volt — nevetve rugdostatok odább a zsebkendődből imént kiszóródott tíz- és húszfilléreseket, félforintosokat. Nem is a zsebkendődből szóródott ki az a félmaréknyi apró: régen porába omlott szép emlékű nagymamámnak volt szokása szövetbe burkolni a tisztes aprópénzt — inkább úgy mondanám, zsebed mélyéről ugrasztottá kövezetre a fényes korongokat az a fránya szövetdarab. És nem is a nevetésetek fájt — ti, szépséges tizenévesek, mindenen és mindenkor nevettek, s ez a gyönyör ebben a korban boldog vétek, természetes állapot —, inkább a kacajotokat megelőző másodpercek alatt lettünk dühösek mi, köröttetek álló nagyapák, apák, és kenyérkereső felnőttek. Dühösek és szomorúak, a látványtól fölmordulók, a hallottaktól felháborodottak. Mert te. kedves tizenéves barátom, a minap a tévében látott PaAz aprópénz tisztelete rabola műsor gegjeit fölemlegetve könnyeztél a nevetéstől, kacagástól, nyerítéstől, s hogy letöröld „férfikönnyeidet”, nos, gyorsan előkaptál egy szövetzsebkendőt. És ekkor történt a baj. Mint ezüsttallérok a mesebeli csodaszamár szőrei közül. úgy hullottak zsebkendőd ráncaiból alá a tíz-, húsz- és ötvenfilléresek. Pengtek, csilingeltek, azután elfeküdtek a hideg, cigarettacsikkel teleszórt, éjszaka meggyalázott padozaton. Azokon a kis korongokon a munka, a béke, a kenyér, az Erzsébet-híd szimbóluma, képmása fénylett, s a lányok kacagva, kuncogva passzolgatták az aprópénzeket, melyeknek azonban — igaz, egyre kisebb — vásárlóértéke még mindig van. Igaz, olyan cipőért, melyet a lábadon láttam, legalább 3—4 kiló aprópénzzel kellene fizetni, mondhatnád tehát, baga- tell, szóra sem érdemes az egész, nemhogy nyomdafestékre, újságpapírra. Te azonban röviden és tömören csak ennyit mondtál: Nem számít! — és beszálltai a pénzrugdosók közé. A "munkába igyekvő, vonatra várakozó felnőttek előtt ekkor sötétült el néhány pillanatra a világ. Egyikük megragadva válladat, rádkiáltott: De, számít, és most édes fiam, azonnal összeszeded azt az aprópénzt! És te, kedves tizenéves barátom, nem ellenkeztél. Szót fogadtál az apádkorú, munkába igyekvő, az aprópénzt még tisztelő férfinak. Sajnos, közben megérkezett a vonatom, fölszálltam rá, pedig jobb’ szerettem volna akkor és ott elmondani neked: igenis, minden fillér számit! Még ha nem is te dolgoztál meg érte, hanem apád. édesanyád, nagybátyád, nővéred, akárki, hajnalban vonathoz, autóbuszhoz igyekvő, a fillért is tisztelő családod felnőtt tagjai közül. Ök már tudják a bölcsességet: sok kicsi sokra megy. Tp azonban — ifjúkorodnál fogva — még nem ismerheted az aranyigazságot: akit (amit) egyszer porig aláznak, porig kell azért lehajolni. Remélem, hogy akkor és ott, azon a reggelen, a váci vasútállomás megalázott peronján, ha csak néhány fillérre is, közelebb kerültél ehhez az igazsághoz... Besze Imre A négytagú csapatok versenyében az A csoport győztesei a házigazdák lettek, és ezzel végleg elnyerték a kupát. (1985, 1987 után újra elsők lettek). A csapatból veretlenül végzett Vass, Dudás, Szővén és Szűcs, veretlen volt Arnold (Szentendre) is. Az A csoport második helyezettje a karcagi Gábor Áron Gimnázium, harmadik a budapesti Árpád Gimnázium lett. A B csoportban a váci Juhász Gyula iskola győzött, tagjai közül Őri Áron és Bélák veretlenül végzett. A C csoportban szintén a lőwysek nyertek, itt a szak- középiskola harmadik csapata volt eredményes. A győztes csapat tagjai a vándorserleg és az oklevél mellett 600 forintos könyv- utalványt vehettek át, a második helyezettek oklevélben és 400 forintos könyvutalványban részesültek. A díjakat a Forte szakszervezeti bizottsága és a rendező iskola adta. A mezőnyben egyébként öt olyan csapat szerepelt, amelyik a középiskolás országos döntőbe került, és közülük kettő ezüstérmet, egy pedig bronzérmet szerzett. S. L. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.) november 9-én este fél 6 és fél 8 órakor a Légy bátor és erős! című kanadai filmvígjátékot tekinthetik meg a 18 éven felüli nézők. Főszereplői: James Woods és Gábriellé Lazure. Videóprogram: két előadásban, 17 és 19 órai kezdettel, a Csúfak és gonoszak című olasz filmszatíra szerepel a minimozi műsorán. Rendező: Etto- re Scola. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) P. R.
