Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
4 Wäätm 1988. NOVEMBER 5„ SZOMBAT Idegenben Szerte a nagyvilágban szinte mindenütt élnek honfitársaink. S nyugszanak idegen földben is sokan, köztük olyanok, akiket bűnös háborúkba küldtek meghalni. S olyanok is, akik önszántukból álltak igaz ügyek mellé: harcoltak Garibaldi seregében, a forradalmat védelmező Vörös Hadseregben, vagy a Spanyol Köztársaságért küzdő nemzeti brigádokban. Élnek és meghalnak milliók, akiket sorsuk vetett hazájuktól távoli országokba, vagy tárgyalóasztalok mellett megrajzolt határok szakítottak el szülőföldjüktől. Rájuk gondoltak Cegléden, amikor a város temetőjében fölállították az Orisek Ferenc által faragott kopjafát: minden idegen földben nyugvó honfitársunk emlékére. Görbe volt a csatorna, beleguruít a gép Nem szuper az intenzív Van új törvény, de a régi szerint alakulnak át Részvénytársaság lesz a DCM A lineáris csatorna nem egyenes — mutatja Benke László —*■- (Vimola Károly felvétele) A telepen egymás mellett sorakoznak a hatalmas, narancssárga hengereken a tömlők. Benke László, az alsóné- medi Közös Út Szakszövetkezet növényvédelmi ágazatvezetője azt mondja, ezek a Waldhauser öntözőberendezésekhez tartoznak, amelyekből kettő is dolgozott a nyáron. Az intenzív gabonatermelési program meghirdetésekor a szövetkezet is benevezett. Vásároltak is öt osztrák gyártmányú Waldhauser öntözőgépet, majd, amikor a Mezővíz, felismerve a termelési rendszerben rejlő vízgazdálkodási feladatokat, gyártani kezdte licence alapján a magyar Waldhause- reket, tőlük rendeltek meg nyolc darabot. Tavaly sikerrel zárták az évet. —_ A program szerint 180 hektáron termelünk szuper- intenzív öntözéssel kukoricát, s hektáronként legalább 9,1 tonna termésátlagot kell elérünk ahhoz, hogy megkapjuk az ezer forint pluszt tonnánként — mondta Szabó László elnök. — Az idén az eredeti Waldhausereket beállítottuk a táblába. A megrendelt, nálunk gyártott gépekről azt gondoltuk, hogy 720 hektáron öntözőfürtben dolgoztatjuk. Ebből azonban nem lett semmi. A gépeknek nemcsak a gyermekbetegségei jöttek elő, hanem késtek is. A szuperintenzív program második évében tehát a szak- szövetkezet teljesítette vállalását, de igazán továbblépni mégsem tudott. Kedvüket azonban nem szegte mindez, hiszen a megyében elsőként, s egyelőre egyedül belevágtak a lineár típusú öntözési rendszer kipróbálásába, és hasznosításába. Kétszáz hektáron kukoricát termelnek ezzel a módszerrel. A vállalás szerint az előző 3 éves átlagot, ami 5,1 tonna hektáronként, 5 tonnával megfejelik. Ezért tonnánként 1300 forint támogatást vághatnak zsebre. Eszerint igaz a mondás: aki mer, az nyer. A kukorica meghálálta a kezdeményezést, 11 tonnás termést takaríthattak be hektáronként. A Valley—6000 típusú öntözőgép egy kilométer Jiosszú, impozáns látvány. Az ára is az, 7 mi&ó forint. — A gép beüzemelése egyben a munkába állítás is volt — mondta Benke László. — Élesben tanultuk meg, hogyan kell bánni a berendezéssel, s hiába értünk el jó eredményt, ha ott munkál bennünk a tudat: lehetett volna jobb. Ez a gép a talaj és a növény együttes napi vízfogyasztását képes pótolni, s ezzel megszüntethető a légköri aszály okozta veszteség. Tizenegyszer öntöztünk a berendezéssel, s ez elég is lett volna, ha nagyobb vízadaggal dolgoztathatunk. Ez a gép kisebb-nagyobb meghibásodásai miatt nem sikerült. A másik gondunk az volt, hogy ehhez a berendezéshez új csatornát kellett építeni. A 2500 méter hosszú, kettős működésű csatorna hatmillió forintért a Közép-tiszai Állami Gazdaság kivitelezésében készült el. A csatornának nyílegyenesen kellett volna haladnia, a gépet lézerrel bemért acélsodrony is vezeti, ennek ellenére nekünk kellett utólag szabni, egyenesíteni, mert a csatorna görbe lett, s a gép itt-ott belegurult a rézsűbe. — A két szuperintenzív programra ötéves kötelezettségünk van — mondja az elnök. — Ha ezalatt áremelések lesznek, megeshet, hogy belebukunk. Most nyereségesek vagyunk, de kudarc esetén sem szállhatunk ki, mert a gépek bérletben vannak nálunk. Ha nem teljesítjük vállalásunkat, vagy kifizetjük egyben az árát, vagy elviszik. Bellér Agnes Negyedszázada, amikor a cementipar országos nagyvállalataként létrehozták a váci központú Cement- és Mészműveket, illetve amikor ugyanebben az évben átadták a KISZ védnökségével épített Dunai Cement- és Mészműveket, valószínűleg nem várt volna fényes jövő arra, aki azt jósolja, hogy 25 év múltán részvénytársasággá alakul a hazai építőanyagipar egyik fellegvára. Akkoriban még az ország 50 kiemelt nagyvállalata közé tartozott a CEMt1, bár a rangsorban elfoglalt előkelő helyezését elsősorban stratégiai fontosságú termékeinek köszönhette. Ugyanez a szempont indokolta azt is, hogy gazdálkodását hosszú éveken át az állami támogatás, majd a korlátozott nyereségérdekeltség segítette. Kérdéses, hogy nevezhetjük-e szép időknek ezeket az éveket. Egy azonban bizonyos: hajdaninak már tekinthetjük őket. Mert az a változás, amely most a hat gyáregységből álló, 6000 embert foglalkoztató nagyvállalat életében november 1-jétől kezdetét vette, új korszakot teremt. Ám ami furcsának tűnik, az az, hogy új társasági törvényünk ellenére az új korszak egy régi, az 1875-ös kereskedelmi törvény alapján kezdődik. Beremend, Hejőcsaba A CEMÜ két első — legjobban, illetve legjobb körülmények között gazdálkodó —■ gyára ugyanis még e szabályozás alapján alakul át. Természetesen okkal, észérvek alapján. De ezekről már Kol- tai Imre, a vállalat vezérigazgatója beszél: — Az Állami Tervbizottság korábbi döntése alapján 1989. január 1-jétől trösztté kellett volna átalakulnia a CEMÜ-nek. Egy évvel ezelőtt, amikor a társasági törvény tervezetéről megkezdődött a vita, úgy döntöttünk, hogy a szervezetfejlesztési koncepciót — ha módunk lesz rá — e lépcső kiiktatásával hajtjuk végre, hiszen a tröszti formát eleve nem a végleges megoldásként könyveltük el. Most, hogy a feltételek adottak, elsőként a beremendi és a he- jőcsabai gyár alakul át részvénytársasággá. A változás ezekben a napokban 2000 embert érint. A vezérigazgató szerint pozitívan. Az ottaniak ugyanis az 1875-ös szabályozás értelmében három éven át nyereségadó-kedvezményben részesülnek, s részvénytársaságként ezután már kizárólag maguk dönthetik el, hogy megtermelt javaikat hogyan, mire költik el. Ám, hogy mi lesz a többi gyár — köztük a DCM — és az ott foglalkoztatott 4000 ember sorsa, az az iméntiek- nél is fontosabb. Mert ezek az előbbi kettővel szemben — igaz, különböző okok folytán — gyengébb lábakon állnak. Az ő jövőjükről a vezérigazgató ekképp vélekedik: — A legnagyobb gondunk most az, hogy a vállalat egésze nem képes a teljes önfinanszírozásra. Igaz, az idén is jelentős, legalább 500 millió forintos nyereséget értünk el, de a fejlődéshez, előrelépéshez legalább 1,5 milliárd forint kellene. Ahhoz pedig, hogy felzárkózzunk a nyugateurópai színvonalhoz, 1995-ig 20 milliárd forintra lenne szükségünk. A részvénytársasági forma minden problémánkat nem oldhatja meg, de kétségtelen, hogy a részvényekből befolyó pénz jelentős előrelépéshez teremti meg a feltételeket. Csakúgy, mint a termelékenység növelésére kidolgozott stratégia, amely a jelenlegi eredmény négyszeresét hozhatja. Igaz, e stratégai megvalósítása azt igényli, hogy az ezredfordulón csupán az 1980-as létszám felét foglalkoztassák majd a CEMÜ gyáraiban, de a korszerűbb körülmények között dolgozók az egykori termelés kétszeresét produkálják majd. A lépés tehát, ha fáj is, előrevisz pár év alatt. Arról nem is beszélve, hogy Koltai Imre szerint ezeket az intézkedéseket akkor is meg kellett volna tenniük, ha nem térnek át a részvénytársasági formára, hiszen így érhetik el, hogy akik továbbra is a cementiparban maradnak, azokra biztos jövő, megélhetés várjon. Osztalék és kedvezmény Cementre ugyanis holnap, jövőre, s évtizedek múltán is szükség lesz. Talán ennek is tulajdonítható, hogy már most, a kezdet kezdetén nagy äz érdeklődés a két elsőként átalakuló gyár részvényei iránt. Elsősorban bankok, biztosítók, építőipari cégek, szállítmányozó, illetve kereskedelmi partnerek keresik meg őket. A kereslet ellenére azonban a részvénytársaságok alapításakor a Cement- és Mészművek magának jegyzi a legtöbb részvényt, amit csak akkor ad majd el, ha jó pénzért talál rájuk vevőket. Végső céljuk mégis az, hogy csupán annyi értékpapírt tartsanak meg, amennyire a folyamatok irányításához feltétlenül szükségük lesz. A nagyszabású tervek, távlati elképzelések mellett azonban érdemes az apróbb részletekre is figyelni. Például arra, hogy a CEMÜ dolgozói számára is bocsát ki — ingyenes vagy kedvezményes áron — részvényeket. S az sem elhanyagolható, hogy a nagyvállalat vezetői gondoltak azokra is, akik felhasználják a cementet: — Még nem tudjuk pontosan, hogy mi módon, de el akarjuk érni, hogy a lakásépítőkkel együttműködést alakítsunk ki. Szeretnénk, ha számukra olcsóbban tudnánk eladni a cementet. Ami pedig a részvényeseinket illeti, úgy gondoltuk, hogy például az ilyen kereskedelmi partnereknek kedvezményt adunk, s ez az osztalékon kívül az ő hasznukat növelheti. Természetesen ehhez még számos kérdésben döntenünk kell.., Praktikus szempontból Kérdés azonban más területen is akad. Például az ideológia terén. Mert manapság, amikor sorra vagyunk tanúi jelentős vállalataink átalakulásának, amikor gomba módra szaporodnak azok a cégek, amelyek új formában kívánnak működni a jövőben, sokan teszik fel a kérdést: hogyan egyeztethető össze ez a folyamat elmúlt 40 évünkkel, szocializmusképünkkel? Nos, Koltai Imre szerint erre a kérdésre a válasz csak egyféle lehet: — A jövőben praktikus szempontból kell néznünk a változásokat, s ezekhez kell alakítanunk ideológiánkat. Be kell látnunk, hogy a részvénytársaság, a tőzsde vagy a többi, újból előkerült forma, módszer és eszköz nemcsak a kapitalista társadalomhoz, gazdasághoz kötődhet, hanem bennünket is segíthet az előrelépésben. Pató Zsuzsa Alma mater a hegyek alatt Apró dolgokon mérik a változást Peresztrojka - ahogy láttuk Amint 1L—85-os óriás gépünk landol az omszki repülőtéren, a váróteremben nem más, mint személyesen a glasz- noszty és a peresztrojka fogad. A tárlókban elszórt reklám- kiadványok mellett ugyanis egy füzetecske hívja föl magára a figyelmet, amely a gazdaságirányítás átalakításának fontos láncszeméről, a nemrégiben elfogadott vállalati törvényről s az azt kísérő társadalmi vitákról tudósít. Magyar nyelven is! Amikor a városközpontba igyekezvén buszra szállunk, az első nagyobb téren hatalmas transzparens magasodik, rajta a felirat: demokrácia, peresztrojka, munka! Hirdetve a célokat, meg azt is, hogy a három fogalom összetartozik. Festői környezetben tájba illeszkedő épületegyüttes. így jellemezhető a megye egyik jelentős beruházása, a budaörsi új gimnázium, amely a napokban vette fel Illyés Gyula nevét _ (Erdősi Ágnes felvétele) Az Irtis folyó mellett szaladt autóbuszunk, amelyet hamarosan jégpáncél borít majd. Ezt még nem láthattuk, de a fogadtatás azért hűvös volt. Amikor elindultunk, Budapesten plusz húsz Celsiust mértek, Moszkvában plusz tizenötöt, Omszkban mínusz kilencet. És — október közepén — már havazott. A most következő télről csak annyit, hogy mínusz harminc fok körüli az átlagos hőmérséklet, s az Ir- tisen május elején kezdődik a jégzajlás. Hatalmas, még beépítetlen területek maradtak mögöttünk. Az egyiken — nem tévedés! — hamarosan 500 ezer embernek otthont adó lakótelep nő ki a földből. Buszunkat taxik előzgették, kétezerötszáz van belőlük a városban, de ez is kevés, ezért magánszemélyek is kapnak engedélyt a fuvarozásra. A méretek európai ember számára lenyűgözőek. Szibériai testvérmegyénk majdnem kétszer akkora, mint egész Magyarország. Vendéglátóink csodálkoznak, hogy mi csodálkozunk. Nekik ez a természetes. A Szovjetunióban és Omszkban is az a nagy kérdés, hogyan tud egy ekkora ország megbirkózni a gorbacsovi reformokkal. A most már pangás időszakának nevezett brezsnyevi korszak után szükségszerűen, ugyanakkor túl gyorsan jött az alapvető változásokat szorgalmazó politika. Már-már befogadhatatla- nul gyorsan. Ennek egyik felszíni jelensége az alkoholizmus ellen meghirdetett harc, amelynek nyomán föllendült az illegális szeszfőzés. Ennek következményeként jelenleg is jegyre árusítják a cukrot. Mintha csöndesedéit volna a kampány, a szállodákban például nem számított különlegességnek a pezsgő és a sör, a boltokba is több jut az alkoholtartalmú italokból, mint akár egy évvel korábban, de az üzletek előtti délutáni sorban állás még mindig jellemzője a szovjet városoknak, így Omszknak is. Ám ennél sokkal lényegesebb kérdés: miként és menynyi idő alatt lehet átalakítani a hosszú évtizedekig tervutasításos rendszerre alapított gazdaságot? A változásokat elindító új vállalati törvény tervezetét társadalmi vitára bocsátották. Az alapelvekkel, az önigazgatás és önelszámolás megteremtésével a gazdálkodás eredményeiért viselt felelősség növekedésével teljes az elvi egyetértés. A nyereség szerepe már más megvilágításban szerepel, mint korábban, ám rengeteg a nyitott kérdés, s — csakúgy, mint idehaza — fenyeget a lassítás, a visszarendeződés veszélye is. Többen figyelmeztettek, hogy lesznek olyanok, akik fékezni fogják a törvény érvényesítését. A szovjet központi televízióhoz érkezett egyik levél írója például így fogalmazott: „Szerintem a bürokrata számára a felelősségre vonás legkomolyabb formája, ha felfüggesztik állásából és a jövőben sem foglalhat el ilyen pozíciót. Hadd nevelje a bürokratát a gazdasági önelszámolás.” A törvény már életbe lépett, s az általános tapasztalatok kedvezőek. Omszk megyében 100 vállalat tért át az önelszámolásra, aminek eredményeként javultak a gazdasági eredmények. Jövő januártól már valamennyi termelőegységre az új szabályok vonatkoznak. Hogy több lesz-e ettől a borítékban fizetésnapokon? Ez attól is függ, hogy nyereséges-e a vállalat. Egyelőre még sok a veszteséges. Elvileg két út kínálkozik számukra, ha tartós a hullámvölgy. Az
