Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

1ÄB0MYI KRÓNIKÁS Környezetvédelmi kérdések Egy-egy tartósan száraz időszakban sivatagi porfelhő úszik Abony felett, amiből nyilvánvalóan tetemes meny- nyiséget belélegzünk, aztán a községet átszelő 4-es számú főút mellett lakók, vagy ép­pen az ott közlekedők szinte haraphatják az áthaladó gép­kocsik százainak füstjét, ami mellett a zajártalmak eltör­pülnek. Igaza volt annak a fiatal­embernek, aki a legutóbbi községi fórumon felvetette: jó-jó, ha az abonyi embert az országos környezetvédelem is foglalkoztatja de célszerű len­ne saját házunk táján is kö­rülnézni. A mindenképpen in­dokoltnak látszó kérdés, ja­vaslat folytatásaként kerestük fel Tarkó Sándor tanácselnö­köt. Arról kérdeztük, milyen­nek látja a településen a környezetvédelmet. — Nagyon sok a tennivaló — szögezte le, majd így foly­tatta: — A község úthálózatá­nak 70 százaléka poros, jó lenne legalább 45 százalékát szilárd burkolattal ellátni. Sok új ház épült, de gépkocsival való megközelítésük nagyon sok helyen éppen az útviszo­nyok miatt, szinte képtelen­ség. Részben a rossz útfelü­letek teszik lehetetlenné az intézményes szemétszállítás kiterjesztését, mivel a gyűj­tést végző gépkocsik több ut­cába nem tudnak behajtani, így a házaknál összegyűlt hul­ladékot a lakosság vagy elás­sa, vagy közterületre viszi és lerakja. Egyik megoldás sem egészséges. De előfordul, hogy azok sem veszik igénybe köz- tisztasági intézméríyünknek ezt a szolgáltatását, akik te­hetnék, pedig egy év alatt alig kerül többe 200 forint­nál. Négyezer lakóházba jut el a vezetékes víz, viszont megoldatlan a felhasznált, szennyezett víznek a tisztítá­sa. S legalább ennyire kelle­metlen a 4-es út valamennyi ártalma, nem különben az a tény, hogy a település belte­rületén még mindig elég nagy területet borítanak el a mo­csaras, ingoványos részek, amelyeknek minden kelle­metlenségét a környék lakói­nak kell viselni. — Mikor és milyen mérté­kű változásra lehet számíta­ni? Mi lesz a forgalomból ki­vont vagy fel nem használt növényvédő szereknek, azok dobozainak sorsa? — Az utak portalanítása lé­nyegében most is folyik, de megközelítőleg sem olyan mértékben, mint kellene. Ke­vés az erre a célra felhasz­nálható pénz. A háztartási hulladék elszállítására most vásároltunk egy speciális gép­kocsit. Előreláthatólag 14-15 milliót kell összegyűjteni an­nak a szennyvíztisztító-telep­nek a megépítésére, amelynek tervezése elkezdődött, s vár­hatóan a következő tervidő­szakban épül fel. Sajnos a 4-es út összes kellemetlensé­geit még legalább az ezred­fordulóig kell elviselnünk és rövid időn belül arra sem számíthatunk, hogy a bel­vizes területek megszűnje­nek. Ezek lecsapolása legalább 15-20 milliót igényel. Az egészségügyi munkában ke­letkező veszélyes, fel nem használt szerek, eszközök ár­talmatlanná tételét sikerült megbízhatóan megoldani: a helyi téglagyárban hetenként egy alkalommal elégetik. — Eddig jórészt arról esett szó, mit kell tenni a tanács­nak az egészségesebb környe­zetért, de mit tehet a lakos­ság? — A település rendezési ter­ve tiltotta a faluközpontban az állattartást. Ettől most és a továbbiakban eltekintünk, mindössze annyit kívánunk, hogy mindez olyan zárt tech­nológiával történjen, ami nincs káros hatással a környezetre. Továbbra is ragaszkodunk ah­hoz a rendelethez, miszerint minden kivágott fa helyett hármat kell ültetni. A lakó­házak előtti árokrendszer ki­építése és további rendszeres karbantartása is fontos. Mert ezeket csatlakoztatni lehet a belvízcsatornákhoz, s így meg­oldható a csapadék megbízha­tó elvezetése. Gy. F. Csurgai Ferenc munkáiból Kiállítás Csurgai Ferenc szobortárla­ta november 1-jétől 16-ig lát­ható a ceglédi galériában. CEGLÉDI Otília A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1988. NOVEMBER 3„ CSÜTÖRTÖK Nekem nem ez lenne a dolgom Ha egy építészmérnök prédikál ^ A napokban az Iskola utca 1. szám alatt telt ház előtt ^ tartott szenvedélyes hangú előadást Hitem, magyar- í Ságom, építészetem címmel Makovecz Imre építész, 4 aki a továbbiakban a jelenlévők kérdéseire válaszolt. — Építészként hogyan véle­kedik a Nemzeti Színház fel­építéséről? Mennyire foglal­koztatja a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer? — Én úgy gondolom, hogy ezek botrányproblémák, ame­lyek az emberek érdeklődését a fontos dolgokról más irány­ba terelik. Számomra a Nem­zeti Színházzal kapcsolatban a legalapvetőbb kérdés, hogy legyen magyar nemzeti szín­játszás, és persze színészgár- da, akiket a tehetségük alap­ján vesznek fel a főiskolára. S tanítsák őket meg magya­rul beszélni s tökéletesen ar­tikulálni. Azért nem szeretek színházba járni, mert nem bí­rom, ha ostobára vesznek, és nem értem, hogy mit monda­nak. És hogyha nem érzem, hogy a színpadi tér és lét az az ezoterikus tér és lét, amely­ben annak megfelelően tör­ténik minden mozgás és be­széd. A színpad tehát nem egy városi szlogennek és egy önkényes rendezői ötletnek alávetett 8x16 méteres terület. Hanem az, amit a görögök és a középkori misztériumok an­nak szántaik. Voltak színhá­zi zsenijeink, akiknek idppejc előtte el kellett pusztulni azért, mert evidenciákat pró­báltak megvalósítani. Most már vannak nagyszerű dol­gok hazánkban, de én ilyen múlttal a hátunk mögött, szí­vem szerint, nem tudok ko­molyan a Nemzeti Színház ügyével foglalkozni. S be­vallom, nem is érdekel a do­log. Sokkal inkább izgat az Lomhveszejtő Amikor a fák elpirulnak vagy irigysárga lombruhát ölte­nek, talán akkor legszebb a város. Talán. Mindenesetre fotósunk ilyennek látta a ceg­lédi őszt (Apáti-Tóth Sándor felvétele) a dráma, ami egy faluház építésekor játszódik le, mint az, hogy a londoni központi hall mintájára vajon a Köz­gazdaságtudományi Egyetem mellé vagy pedig a Várba fogjuk elhelyezni a létesít­ményt: rézlemezből kikala­pált rendezői szobával és tit­kárnővel vagy sem. — A bős—nagymarosi vízlép­cső azt hiszem, nem ide tar­tozik. Mindenesetre nem ér­tek egyet azokkal az emberek­kel, akik ebben az ügyben nagy tömegeket kivisznek az utcára, ha ez pusztán csak ezért van. Mert tudható, hogy nem pusztán belpolitikai erők döntötték el azt, hogy a víz­lépcsőrendszert létre kell hoz­ni. S a továbbiakban sem azok fogják meghatározni. — Miért járja azt az utat, hogy a nemzet sorsáról ilyen nyíltan beszél? Mi az, ami feszíti önt, a tenni akarás, vagy szükségszerű következménye annak, hogy a művésznek nemcsak a kezében, hanem az agyában is ott van ez? — Hogy az ember saját környezete iránt milyen mér­tékben érez felelősséget és hogyan, az azt hiszem, -rész­ben alkati kérdés is. Van, aki elhallgatja és csupán otthon mondja, más pedig a többiek­nek is. Persze úgyis fel lehet fogni, hogy nem normális az, hogy egy építészmérnök itt áll és prédikál. Az építésznek az a dolga, hogy házakat raj­zoljon. Csakhogy a szükség hozza így ... Nem én ajánl­koztam ide, hívtak. Máshová szintén mennem kell. És az a gondom, hogy miként tudnám ezt az elviselhető mértékig leszűkíteni. Kevés a káder. Hát ez elég szörnyű, nem, hogy egy 53 éves építész be­szél itt a magyar nemzet ügyéről? Mért van ez? Mert nincsenek olyan nagyjaink, akik megfelelő módon és idő­ben és ott beszélnének, ahol kell. — Nekem nem ez lenne a dolgom. Amikor az ember az ötvennegyedik évébe lép — s nincs már sok hátra —, épí­tészként a legtöbbet tudja a szakmából. Ott kellene ül­nöm és kitalálnom valami gyönyörűséget, ami nekem igazán tetszik. És kész. Szó­val nincs művészi alkat és nemzetmentés... — Nem mondták még ön­nek, hogy a suszter maradjon a kaptafánál? — De igen. Nem politiku­soktól kapom ezt meg. Ha­nem rendszerint az Építésügyi Minisztériumtól: hogy mit ágálok én itt összevissza? Mért nem házakkal foglalko­zom? Csak az a furcsa, hogy ott a minisztériumban nem túl sok építész van, inkább jobbára politikusok. — Bárhol hallom nyilatkoz­ni — tévében, rádióban mindig igzalmas dolgokat mond. Miért nem ír könyvet? — Mert nem vagyok író és nem nagy baj ám ez. Nézze, ez a Gutenberg-galakszis nem oly régi. Tudnék mondani egy nagyszerű embert, Papp Gá­bort — az eredeti foglalkozá­sa művészettörténész —, aki­től tényleg fontos lenne egy könyv. Valójában olyan életet él, mint Ilosvai Selymes Pé­ter és mások a nemzet igri ceként. Egy őrült református prédikátorként járja az orszá­got és fontos világot fest le számunkra. S nem jelenik meg könyve, mert nem haj landó megírni. Nemcsak az a szellem, ami nyomtatásban, tárgyban vagy kőben megje­lenik. A szellem szerintem ugyanolyan, mint a járda, a krumpli, a fai, a férfiak és a nők. Tehát egy valóságos do­log. Attól még nem semmi­sül meg, hogy nem jelenik meg könyvben. Fontos, higy gyük, hogy vám, Most nem tudnánk beszélgetni, ha ez nem lenne. Lejegyezte: Fehér Ferenc Ünnepségek Ahogy az országiján minde­nütt, Cegléden és a környező községekben is megemlékeznek a nagy októberi szocialista forraualom évfordulójáról. Abonyban november 3-án, csütörtökön 17 órakor a torna- csarnokban ünnepi nagygyűlés lesz (előtte koszorúzást tarta­nak), beszédet mond Podma- niczki István, az MSZMP vá­rosi titkára. A többi településen novem­ber 4-én, pénteken rendezik meg az ünnepséget. Cegléden a Kossuth Művelődési Központ színháztermében ünnepi nagy­gyűlést tartanak, amelynek szónoka Berla Ferenc, az MSZMP városi titkára. Ezt követően a Magyar Néphadse­reg művészegyüttese ad mű­sort. Albertirsán 17 órakor ko­szorúznak, a nagygyűlés 18 órakor kezdődik a művelődési házban, ahol Fazekas László, a községi pártbizottság titkára szól az egybegyűltekhez. Jászkarajenőn 16 órakor ko­szorúznak. Majd a kőröstetét- leni művelődési házban 17 óra­kor Bognár József, az MSZMP községi titkára emlékezik a nagy októberre. Csemőben az általános iskolában 14 óra 30- kor Nagy István, a MSZMP községi titkára megemlékezése hangzik el. Törteién a koszorú­zás után a művelődési házban 18 órakor ifjabb Fazekas Sán­dor, az MSZMP községi titkára tart megemlékezést. Dánszent- miklóson a Wekerle-majorban 15 órakor koszorúznak, a mű­velődési házban 16 órakor Né- medi József, a ceglédi pártbi­zottság politikai munkatársa áll az ünnepi megemlékezéssel a közönség elé. Ceglédbercelen a művelődési házban 18 órakor Lűr László, községi tanácsel­nök emlékezik a történelmi eseményre. Tápiószőlősön a községi tanács épületében 15 órakor Kézér János, az MSZMP községi pártalapszerv titkára tart megemlékezést. Mikebudán a művelődési ház­ban 15 órakor ünnepi megem­lékezés lesz, előadó Molnár László politikai munkatárs. Újszilváson az ünnepi megem­lékezés színhelye az emlékmű, 15 órakor Simon Mihály, az MSZMP községi pártalapszerv titkára mond beszédet. Cegléden november 7-én, hétfőn 9 óra 30 perckor a Le­nin parkban, 10 órakor pedig a szovjet hősi emlékműnél tar­tanak koszorúzást. Sporthírek Büntetővel döntetlen A megyei ifjúsági labdarú­gó-bajnokságban pontot vesz­tett a CVSE. Ceglédi VSE—Szigetújfalu 1-1 (1-0) CVSE: Boda — Heirczeg, Fe­kete, Ványi (Tóth), Kecskemé­ti — Vágó, Máté, Vígh — Csű­ri, Pintér, Türei. Gyengén játszottak a tar­talékos ceglédiék, de még így is közel álltak a győzelemhez. A vendégek a befejezés előtt 12 perccel vitatható 11-esből egyenlítettek. Góllövő: Csűri. Jók: Boda, Ványi. A CVSE serdülői — a kör­zeti bajnokságban — befejez­ték az őszi pontvadászatot. Az utolsó fordulóban nyertek, így 12 ponttal a második helyen állnak a 16 pontos Abony mö­gött. Ceglédi VSE—Tápiószőlős 4-2 Súlyemelés Erre számítottak Romhányi, Sándor és Győr azt az eredményt teljesítették, amit várni lehetett tőlük. Nyerges és Lizák túlszárnyal­ták azt a súlyemelők NB Il-es csapatbajnokságában, amely­nek a második fordulójára ke­rült sor. A váltósúlyú. Sándor mindössze 7,5 kilogrammal maradt el az első osztályú szinttől. (Ehhez a minősítés­hez szükséges eredményt a nyíregyházi Molnárnak és a tatai Csatának sikerült elérnie.) Visszatérve a ceglédi együt­tesre: az elért eredmények hűen tükrözték az edzésmun­kát. A nyári időszak kihagyá­sa után ebben a teljes embert kívánó sportágban nem számít meglepetésnek, hogy Farkas mintegy háromszáz ponttal maradt el igazi tudásától. A Cegléden dobogóra lépő négy szakosztály közül a hazaiak szerezték a legkevesebb pon­tot, így várhatóan — később sorra kerülő területi csapat- bajnokság eredményétől füg­gően — visszaesnek a területi mezőnybe. A verseny végeredménye: 1. Tatai AC 8083 ponttal (az el­ső fordulóban 6240-et szerzett.) 2. Nyíregyházi VVSC 7535 (7089), 3. Pécsi MSC 6657 (6741), 4. Ceglédi VSE 6193 (6298). A Ceglédi VSE súlyemelői az év hátralevő részében ké­szülnek, illetve versenyeznek a különböző korosztályok ma­gyar egyéni bajnokságain. ü. L. A nagy iramú találkozón az első félidőben ügyesen ját­szottak a Vasutas fiataljai. Szünet után — a cseréket kö­vetően — kiegyenlítettebb lett a játék, de a CVSE sikere nem forgott veszélyben. A gó­lokat Fairkas (2), Tóth és Gyenes szerezték. ★ Visszaérkezett a Ceglédi VSE sportakrobata-együttese a lengyelországi Zielona Go­rából, ahol a két szakosztály közötti hagyományos viadalon vettek részt. Jól szerepeltek a ceglédi fiatalok, a rajthoz álló öt egység közül hárman az első helyen végeztek. Női párosban: 1. Kiszely Krisztina, Boros Erika. Ve­gyes párosban: 1. Tóth Andrea, Kiss Tamás. Férfi párosban: 1. Tóth Ferenc, Czigony Bé­la. Női hármasban: 2. Farkas Erika, Vonnák Renáta, Tóth Vanda, 4. Szabó Ildikó, Feke­te Gizella. Zelenika Regina. A csapatversenyben a Ceglé­di VSE 82,45, a Zielona Gora 82,10 pontot szerzett. U. L. Hála? A református temetőben mindjárt feltűnt a félméteres­re nőtt gaz, az elhanyagoltság, mert a közeli hantok, emlék­művek példás rendben voltak. Gubody Ferenc, Cegléd város volt polgármesterének emlék­művén hamisnak tűnt a fel­irat, legalábbis abban a kör­nyezetben: „Emeltette: Czeg- léd város hálás közönsége . . S alig néhány lépéssel távo­labb Dobos János hasonlóan el­hanyagolt emlékművét nézve ugyan kinek jut eszébe, hogy ő volt az első városi gimná­zium egyik alapítója és fő me­cénása. Ezt a síremléket is Cegléd város „hálás” közönsé­ge emeltette. (ala) ISSN 0133—2S00 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom