Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
XXXII. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM Ára: 1,00 fwriní 1958. NOVEMBER 30., SZERDA Grósz Károly beszéde a budapesti pártaktíván Korszerűbb magyar szocializmust Több mint tízezer budapesti kommunista részvételével pártaktívát rendeztek kedden a Budapest Sportcsarnokban. A rendezvény előadója Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára volt. Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára köszöntötte a kerületek küldötteit, a főváros országgyűlési képviselőit, a budapesti pártbizottság, a Fővárosi Tanács tagjait, a tömegszervezetek képviselőit, valamint a meghívott pártonliívülieket. Ezt követően Grósz Károly lépett a mikrofonhoz. Beszédét az alábbiakban ismertetjük. A fővárosi kommunista-aktívaértekezlct elnöksége. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára beszél Ülést tartott az iSZiP Politikai Bizottsága A belpolitikai élet régen tapasztalt sokszínűségének vagyunk szemtanúi és — megítélésem szerint — cselekvő formálói, alakítói is — mondotta Grósz Károly. — Azt persze nem állíthatom, hogy mindent előre megterveztünk, minden úgy történik ma, ahogyan elképzeltük. A belpolitikai helyzet ösz- szességében pozitív irányban változik. A politizáló társadalom eszménye soha nem volt idegen tőlünk, mi magunk is szerveztük az aktív politikai közéletet. Sajnos — és ezt négy évtizedes történelmünk bizonyítja — a politikai élet akkor élénkült meg igazán, ha megnőttek nehézségeink, gondjaink, s elkényel- mesedtünk,. ha jobban ment a sorunk. Mi a biztató, mi az értékes ebben a megélénkült politikai légkörben? Mindenekelőtt az, hogy csökken a közömbösség, és nő az érdeklődés a jelen és a jövő sorsfordulót is jelentő kérdései iránt. Egyre több összefüggést ismernek fel az emberek a gazdaság és a politika között, a hazai folyamatok. a változás, illetőleg a nemzetközi tendenciák, nemzetközi viszonyok között. Tapasztaljuk: nagy a tenni akarás, a cselekvési vágy és az értelmes — ezt hangsúlyozni szeretném — áldozatkészség is. Mi ad okot a nyugtalanságra? Mindenekelőtt a nagy hajlam a megújulás, a felfrissülés parttalansága iránt. Divat lett mindent tagadni, akár van indoka, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása. A sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés, az eleve teljesíthetetlen igények tömeges megfogalmazása. Ügy tapasztalom, hogy a város nyugtalanabb, mint a falu, ami azt jelzi, hogy inkább a városokban halmozódtak fel azok a feszültségek, amelyek mindenekelőtt a fiatalok és az értelmiségi körökben érhetők tetten. Figyelmeztető továbbá, hogy megnőtt az ellenséges, kis létszámú, de hangos, a polgári restaurációi, ellenforradalmi erők agresszivitása is. Taktikájuk átlátszó, ismert, de nem veszélytelen, mert könnyen megtévesztheti a politikai kérdésekkel aktívan nem foglalkozó embereket. A demokrácia, a reform hangos követelése mögé rejtik szándékukat a vezetés lejáratására. a folyamatok olyan típusú felgyorsítására, amely egy ponton már kezelhetetlenné válik. Ügy tűnik mostanában, hogy a legnagyobb tekintélyű államhatalmi szervezet, a parlament lejáratásával, s a választások előrehozatalának kierőszakolásával akarják a vezetést kényszerlépésre késztetni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. Zavarják nemzetközi kapcsolatainkat. Védelmi rendszerünk lejáratására és szétzilálására törekszenek. Hangulatot keltenek a hadsereg ellen, a köz- biztonsági erők ellen azon a címen, hogy sokat fordítunk rájuk. Követelik a Munkásőrség megszüntetését azzal az indokkal, hogy hem törvényesen működő testület. Látszik tehát, hogy célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarják széjjelzilálni a szocializmus intézményrendszerét. A kérdésre tehát — amit feltettek — az a válaszom: a magyar párt és társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út és benne van a bukás esélye is. Ellenségeink is tudják ezt és spekulálnak rá. Osztályharc ez a javából. Eredménye csak tőlünk függ; attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és — ne legyen illúzió — a fehérterror uralkodik eh Nemzeti összefogás kell tehát és nem politikai válság. Jogos az a kérdés is, amit mindenütt hallok, amikor különböző közösségekkel találkozom: hogyan jutottunk politikailag ilyen nehéz helyzetbe. Egyetemes-e, törvényszerű-e a szocializmus válsága időről időre? Erre akkor tudok válaszolni, ha röviden visszatekintünk azokra a tapasztalatokra, amelyeket akkor szereztünk, amikor 1956 után konszolidáltuk a magyarországi politikai folyamatokat. A nyolcvanas évek második felére kialakult bizalmi válságnak is több oka van, éppúgy, mint a közmegegyezés korábbi kialakulásának. Gyorsan romlott a gazdasági helyzet, s ez egy borús jövő képét, a kilátástalanságot vetítette elénk. Kiderült, hogy gazdasági gondjaink alapvető oka a kialakult termelési struktúra és a műszaki színvonal, amely nem felel meg a nemzetközi versenynek, a világpiac követelményeinek. Nehezíti a helyzetünket.) hogy a bizalmi válság — valljuk be — először a pártban alakult ki. Miért? A párttagság úgy érezte, s ma is úgy érzi, hogy osztoznia kell a felelősségben, miközben nem volt tényleges beleszólása m folyamatok alakulásába, nem vdlt valóságos befolyása a kialakult helyzetre. Ide kapcsolható meg a demokrácia és a nyilvánosság viszonylagosan alacsony színvonala. Felvetődik tehát a kérdés: a szocializmus maga került-e válságba vagy sem. Nekem határozottan az a véleményem, hogy nem a szocializmus van válságban, hanem egy gyakorlat, amelyet meghaladott az élet. Mi a célunk, mit kell tennünk? — ez a legfontosabb kérdés, amit meg kell válaszolnunk. Határozottan kijelentjük, hogy folytatjuk a szocializmus építését, és erre hívjuk az egész magyar népet. A kibontakozó reformfolyamatok sodrában is arra törekszünk, hogy biztosítsuk a széles értelemben vett termelési eszközök, a fejlesztési források társadalmi tulajdonának elsődlegességét és meghatározó szerepét, Tisztában vagyunk vele, hogy az állami tulajdon a társadalmasításnak csupán egyik lehetséges, és önmagában elégtelen formája. A főtitkár ezután röviden szólt . a magántulajdon szerepéről. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államokban járva egy újságíró kérdésére azt mondta: a magántulajdon 25—30 százalékos részesedését tudja elképzelni. De, sajnos, nem fenyeget az a veszély, (Folytatás a 3. oldalon.) A moszkvai Kremlben kedden délelőtt tíz órakor megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának soron kívüli ülésszaka. — A peresztrojka elmélyítése elképzelhetetlen a társadalmi élet egészének, a nép önigazgatásának demokratizálása nélkül — hangoztatta a tanácskozást megnyitó előadói beszédében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a legfelsőbb tanács elnöksége elnöke. A szovjet vezető a tervezetekről folytatott egy hónapos vita legfőbb jelentőségét. abban jelölte meg, hogy egyetértés jött létre a politikai reform alapkérdéseit illetően. Gorbacsov bejelentette, hogy a beérkezett javaslatok, módosítások száma az ülésszak megkezdéséig meghaladta a Ultimatum a Uhudnak Korniányszövetség? Jichak Samir izraeli miniszterelnök hétfőn Ismét eddigi koalíciós partnerének, a Munkapártnak ajánlotta fel az új kormány külügyminiszteri és hadügy miniszteri posztját. — közölte az izraeli televízió. , A miniszterelnök elfogadta a Munkapártnak azt a követelését is, hogy a tíztagú szükebb kabinetben egyenlő arányban kapjanak helyet a Munkapárt és a Likud tagjai. A Likud számára azonban nem a nagykoalíció az egyetlen elképzelhető megoldás: ezt bizonyítja, hogy Ariel Sáron kereskedelmi miniszter hétfőn fogadta a vallásos pártok vezetőit, hogy miniszteri tárcákat ajánljon fel nekik. Likud—munkapárti koalíció ismét feléledt esélye és Jichak Samir halogató taktikája ellen lázadva, az izraeli ultraortodox pártok kedd délután valóságos ultimátumot intéztek a Likud elnökéhez. A SASZ vezetője, Jichak Perec rabbi közölte: egy nap áll Samir rendelkezésére, hogy létrehozza a Likud—szélsőjobb— ortodox koalíciót a vallási pártok eredeti követelései alapján, amelyeknek teljesítésére maga Samir írásos ígéretet is tett, ellenkező esetben a maguk részéről elállnak a kormányszövetségtől. Előre számítani lehetett a nagy vitára, ám arra kevésbé, hogy végül is a testületi ülés a délutáni órákban ér véget. Mégis ez történt a Pest Megyei Tanács keddi ülésén, amikor több más mellett, a napirend fő pontjaként, megtárgyalásra került az a koncepció, amely a jövő esztendei gazdálkodásnak a fő irányait és sorrendjeit határozta meg a tervezők számára. A megyeháza dísztermében sorra került tanácskozáson, amelyet Balogh László elnök vezetett, többek között részt vett Lénárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága titkára is. A napirend jóváhagyása után és több, tájékoztató jellegű jelentés tudomásul vételét követően a testületi tagok megkezdték annak a koncepciónak a megvitatását, amely az 19S9. évi tanácsi gazdálkodás fő kereteit és irányait határozza meg a tervezőt) ezret. Ennek eredményeként a végső, a szovjet törvényhozók elé került tervezetek jelentősen módosultak: a választási törvény tervezetének 62 pontjából 32, az alkotmánymódosítási javaslat 55 cikkelyéből pedig 26 változott meg, az eredetileg publikálthoz képest. Beszédében kiemelte, hogy a törvénytervezetek meghatározzák az új hatalmi szervek felépítését és a választási rend elveit, minthogy a Szovjetunióban új, legfőbb államhatalmi szerv, a Szovjetunió Népi Küldötteinek Kongresszusa felállítását tervezik. Ez az elképzelések szerint évente egyszer ülésezik majd, a legfelsőbb tanács pedig — módosult formában — állandóan működő hatalmi szervvé válik. Kedden ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület eszmecserét folytatott a Hazafias Népfront megújulási törekvéseiről, amiről a közeljövőben széles körű, nyilvános vita kezdődik. A Politikai Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy lakóhelyükön aktívan vegyenek részt a népfront megújítását szolgáló társadalmi vitákban. A testület támogatja, hogy a mozgalom biztosítson lehetőséget az állampolgároknak és közösségeiknek — világnézeti és politikai meggyőződésüktől függetlenül — nézeteik és javaslataik kifejtésére. ,A Politikai Bizottság támogatja, hogy az illetékes páriszervek létrehozzák a népfronttestületekben dolgozó kommunisták csoportjait. A Politikai Bizottság megvitatta a párt foglalkoztatáspolitikai elképzeléseiről készült előterjesztést. A testület állást foglalt a szaktudás, a munkakultúra, a műveltség fejlesztése mellett. Támogatja, hogy a gazdaságban az eredményesség alapján folyó verseny, a munkában pedig az érték, a tudás, a teljesítmény alapján történő kiválasztódás és díjazás érvényesüljön. A Politikai Bizottság olyan kormányzati politikát támogat, amely a gazdasági lehetőségekből kiindulva minden lehetséges eszközt igénybe vesz a mind teljesebb foglalkoztatásért, s a munka nélkül maradókról méltányosan gondoskodik. A testület ülését követően Major László, a Központi Bizottság szóvivője tájékoztatta a sajtó nagy számban megjelent képviselőit az ott elhangzottakról. A sajtótájékoztató vendége volt Kovács Imre, a zők számára a végleges program elkészítéséhez. Az írásban előzetesen a tanácstagokhoz eljuttatott anyaghoz Török Zoltán osztályvezető fűzött szóbeli kiegészítést, rámutatva: az egyes elgondolások, illetve az egyes variációk milyen hátteret, döntési lehetőséget takarnak. Vita, érdekütköztetés éppúgy jellemezte a felszólalásokat, mint a közös nevezők keresése, a népgazdaság helyzetének megértése, a megye súlyos gondjainak a részletezése. Elsőként Ladár Lajos, Nagykőrös megyei tanácstagja kért szót, majd sorrendben őt a következők követték: Kökény József (Göd), dr. Arató András (Dunakeszi), Bene László (Abony), Polgárdi József, országgyűlési képviselő (17. sz. választókerület), Tóth Sándor (Főt), Jámbor Miklós (Nagykőrös), U. Budai János (Kisoroszi, Pócsmegyer, SzigetmoA változások lényeges eleme, mint ez Gorbacsov beszédéből is kitűnt, az új, egyszemélyes államfői tisztség létrehozása. (Korábban a legfelsőbb tanács elnöksége, mint kollektív államfői testület működött.) Annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezet kizárja rendkívüli hatalom összpontosulását egy kézben, majd hozzáfűzte: kulcsfontosságú kérdések megoldásában továbbra is megmarad a szovjet hatalom hagyományos kollegiális vezetési rendszere. A legfelsőbb tanács ülése a két tervezet további vitájával szerdán folytatja munkáját. (Mihail Gorbacsov beszédét a 2. oldalon ismertetjük.) KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. A napirendi pontokhoz fűzött rövid értékelésében Major László mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy bár a Politikai Bizottság megfogalmazta a párt álláspontját a Hazafias Népfront megújulási törekvéseivel, illetve a munkaerő-gazdálkodás alakulásával kapcsolatban, ez nem jelenti a párt beavatkozását. Mindössze arról van szó, hogy egy politikai pártnak szükségszerűen ki kell alakítani a maga programját e fontos kérdésekben. — A párt tudomásul veszi — mondotta Kovács Imre —, hogy a munkanélküliség létező intézmény lesz a jövőben a szocialista társadalomban is. De a tartós és tömeges munkanélküliség elfogadhatatlan. A cél az, hogy a teljes foglalkoztatásra törekedve hatékony foglalkoztatás valósuljon meg a következő években. Végezetül a fiatalok első munkahelyhez jutásának lehetőségei kerültek szóba. Kovács Imre tájékoztatta az újságírókat arról, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint valamilyen formában mindenütt támogatják a fiatalok elhelyezkedését. A munkanélküli-segély azonban csak a munkaviszony elvesztésekor jár. A hazai kormányzati elképzelések szerint sem juthatna munkanélküli-segélyhez az a fiatal pályakezdő, aki iskolái elvégzése után nem talált állást magának. Viszont a koncepciók állami feladatként jelölik meg az úgynevezett munkaerőpiaci képzést. Ennek részeként különösen nagy figyelmet fordítanak a pályakezdő fiatalokra, akik az iskola elvégzése után szakmát kívánnak tanulni. nostor, Tahitótfalu), Pásztor Imre (Kemence, Vámosmiko- la), Fekete Antal (Cegléd), Maczkó József (Ráckeve), Kiss Jenő, a KISZ Pest Megyei Bizottsága első titkára. Az elhangzott kérdésekre, véleményekre, javaslatokra Balogh László, Vágvölgyi József, általános tanácselnökhelyettes, Török Zoltán, valamint Árki Sándor osztályvezető reagáltak. A továbbiakban hosszadalmas szavaztatás következett, hiszen a testületnek a koncepció egészének elfogadása előtt annak minden fejezetéről, valamint a fejezetekben foglalt egyes döntési párokról is határozni kellett. Egy-két kérdésben szoros szavazással, a legtöbb esetben viszont túlnyomó többségi véleménnyel alakult ki a végleges álláspont. Ezt követően a megyei tanács a koncepciót, a szóbeli kiegészítést, a kérdésekre adott válaszokat, a vitazárót egyhangúlag elfogadta. (A napirendnek erről a részéről a lap harmadik oldalán olvasható összefoglaló.) Jelentést tett a testületnek a megyei tanács ügyrendi és jogi bizottsága. Gödöllőn, a lemondás miatt megüresedett tanácstagi helyre a városi testület a törvényes előírások betartásával november 10-én tartott ülésén dr. Kocsis Pétert, megyei tanácstagnak megválasztotta. A megválasztást a megyei tanács, bizottsága jelentése alapján törvényesnek ismerte el, az új testületi tagnak Balogh László kívánt jó munkát. Az egyéb ügyek sorában a megyei tanács rendeletet alkotott a tisztségviselők, valamint a szakigazgatási szervek és az intézmények ügyfélfogadási és munkarendjéről. Tekintettel az idő elteltére, a testület úgy határozott, hogy a tanácstagok által benyújtott négy interpellációra az érintett szakigazgatási szervek vezetői írásban adják meg a választ, s arról következő ülésén jelentést hallgat meg. Gorbacsov beszéde az átalakítás további feladatairól Néphatalomról és önigazgatásról a jovo evre Pest Megyei Tanács ülése
