Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

1988. NOVEMBER 25.; PÉNTEK 3 MEGKEZDTE TANÁCSKOZÁSÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Hivatali esküt tettek Németh Miklós és Nyers Rezső az ülésszak szünetében Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hi­vatali esküt a Parlament Nándorfehérvári termében. Az eskü­tételnél jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Kál­lai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, valamint Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, NÉMETH MIKLÓS NYERS REZSŐ Monokon, parasztcsaládban szü­letett 1948. január 24-én. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, maid ott tanított 1971-től. Az Országéi Tervhivatal osztály vezető-helye. - seként tevékenykedett 1977-től. Az MSZMP Központi Bizottsága gaz­daságpolitikai osztályán 1981-től munkatársként, majd ugyanitt osztályvezető-helyettesként dolgo­zott, 1986 végétől pedig az osztály vezetője lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak titkárává 1987 júniusában vá­lasztották meg. A pártnak 1968 óta tagja, 1987- ben a Központi Bizottság, 1988 májusában pedig a Politikai Bi­zottság tagjává választották. 1987 júniusa óta elnöke az MSZMP KB gazdaságpolitikai bizottságának, valamint az MSZMP KB közgaz­dasági munkaközösségének. Az országos listán választották meg országgyűlési képviselőnek ez év október 5-én. Budapesten született 1923. már­cius 2l-én. Eredeti foglalkozása nyomdász. Betűszedő szakmunkás­ként dolgozott 1944-ig, majd a Szociáldemokrata Párt kispesti szervezetének titkárhelyettese volt. 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja Pest megyei szervezőtitkáraként, később a központi vezetőség poli­tikai munkatársaként dolgozott. Az ötvenes években a Belkereske­delmi Minisztérium főosztályveze­tője, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, majd elnöke volt. 1960-tól két évig pénzügyminiszterként tevékenyke­dett, majd 1974-ig az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, 1966. és 1975. között a Politikai Bizott­ság tagja volt. 1981-től a Magyar Tudományos Akadémia Közgazda­ságtudományi Intézetének tanács­adója. 1940 óta párttag, 1975-től tagja aa MSZMP Központi Bizottságának, 1988 májusától pedig újra tagja a Politikai Bizottságnak. (Folytatás az I. oldalról.) fontosságát, hogy tétovázás nélkül kell elkészíteni a ter­veket a tulajdon, az elosztási és a hatalmi viszonyokat is magában foglaló, általános, ra­dikális reformra. E nélkül az elszántság nélkül ugyanis el­képzelhetetlen a stabilizáció és a kibontakozás a magyar társadalomban. Kényszerű szükségesség az is, hogy e ra­dikális reformnak a kibonta­koztatása előtt szigorú bírálat alá vessék az eddigi reformot és főként annak végrehajtását. Ez az eljárás akkor tisztessé­ges — mutatott rá —, ha nem egyszerűen a rendszer műkö­dési zavaraival foglalkozunk, hanem azok zavaraival is, akik már régóta kísérleteznek prog­resszív választ adni a gondok­ra, de még nem találhattak rá a helyes útra. Elismerve a gazdaság meg­határozó szerepét, Pozsgay Imre a továbbiakban kijelen­tette: o reform alapgondolata nem közgazdasági természetű, mert a gazdaság gyötrelmei­nek, ellentmondásainak az oka is társadami eredetű. — Az emberi jogok, a poli­tikai szabadságjogok alkotmá­nyos garantálása nem vigasz­díj a népnek a romló életkö­rülményekért. Ellenkezőleg: azért van rá szükség, mert po­litikai béklyóba verték a gaz­dálkodást, a vállalkozói fantá­ziát és kockázatvállalást. A politikai viszonyokról szólva Pozsgay Imre rámuta­tott: mindenekelőtt a párt és az állam viszonya tisztázandó, hiszen a tapasztalatok azt mu­tatják. hogy a párt és az ál­lam összefonódása bénítólag hat az egész politikai mozgás­térre. S amíg egypártrendszer van az országban, addig a kor­mányzásért felelős párt mun­kája ne csak a tagság, hanem az egész társadalom számára legyen nyilvános. A stabilitáshoz fűződő poli­tikai érdek és a közbizalom erősítése kapcsán kiemelte: a kormány nem válságlevezető, taktikai meggondolásból kez­deményezte a politikai intéz­ményrendszer átalakítását s a hozzá kapcsolódó törvényelő­készítő munkát. A kormány tisztában van azzal, hogy a dolgok a régi módon nem mennek tovább, s azzal is, hogy az erőszak — bármely ol­dalon kezdeményezik is — visszavetné az országot a vál­ság legmélyebb pontjára, ki- rekesztené az európai országok köréből és a civilizált világ­ból. les látóköre, politikai tapasz­talatai és tekintélye okán — Pozsgay Imrét találták a leg­alkalmasabbnak erre a tiszt­ségre. Németh Miklós csupán a második helyen került szóba, amit életkorával, s ebből adódó rutintalanságával magyaráztak akkor a képviselők. Valószínű­leg ez a vélekedés is hozzájá­rult ahhoz, hogy tegnap 27 el­lenszavazat és 36 tartózkodás mellett választották meg mi­niszterelnöknek. Dr. Vona Fe­renc szavazata is benne volt ebben a 27-ben. Ahogy a szünetben fogalmazott: helye­sebbnek tartottam volna, ha Németh Miklós egyelőre csak államminiszteri rangot kap, s néhány éves kormányzati ta­pasztalat után kerül a minisz­terelnöki posztra. Hasonló indokok alapján tartózkodott a szavazástól dr. Berdár Béla (25. vk., Budaka­lász), a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság főigazgatója. Ügy véli. az ország olyan nehéz helyzetben van, hogy a kor­mányfőnek egy sor népszerűt­len intézkedést kell kezdemé­nyeznie, s ehhez nemcsak szakmai hozzáértés, hanem egyéb tulajdonságok is kelle­nek. Németh Miklós személye, munkamódszerei, elképzelései még nem eléggé ismertek a közvélemény és a képviselők előtt, hiszen kevés ideje vesz részt a politikai életben. Ezért Berdár Béla most még nem tudta megítélni, mennyire fe­lelhet meg ezeknek a felada­toknak az új miniszterelnök. A SZ3V8Z3S eredménye végül is azt fejezte ki, hogy sokkal A kormány terve — hangoz­tatta Pozsgay Imre — a politi­kai demokrácia és a jogállam megteremtésére a stabilitás és rend talpköve is lehet, mert e terv gondolatilag nem egyetlen centrum csalhatatlanságának és mindenhatóságának ingatag szerkezetére alapozza az ország jövőjét, hanem a demokratikus szocializmus alapeszméjére. Végezetül a Minisztertanács nevében kérte az Országgyű­lést, támogassa és hagyja jóvá a politikai intézményrendszer reformjára irányuló kormány­zati terveket, jogalkotási fel­adatokat. Pozsgai Imre a hozzászólá­sokra és javaslatokra válaszol­va mondta el, hogy a vita so­rán a legalapvetőbb kérdések­ben egyetértés mutatkozott. Pozsgay Imre igazat adott azoknak a felszólalóknak, akik köntörfalazás nélkül felvetet­ték a többpártrendszer kérdé­sét. Ezzel összefüggésben azt a véleményét fejtette ki: ha a társadalomban megérnek a fel­HO OS JÁNOS: Elöljáróban hangsúlyozta: a kormányzat legfontosabb fel­adata most — a gazdaságpo­litikai célokat és a gazdasági fejlődés mozgásterét áttekint­ve — annak megválaszolása, hogy a kormányprogramban megfogalmazott irányokban haladhatunk-e tovább, illetve, hogy kell-e céljainkon, eszkö­zeinken változtatnunk. — A kormányprogram vég­rehajtása során is újból és el­kerülhetetlenül szembekerül­tünk azzal a nehéz örökség­gel, amelyet a világgazdasági változások és a késedelmes gazdaságpolitikai lépések, té­ves döntések következtében halmoztunk fel az elmúlt másfél évtizedben. A gazda­ság, a termelés- és az elosz­táspolitika mozgásterét mind­ez alapvetően meghatározza, rendkívül szűk sávra korlá­tozza. Problémáink közül a leg­súlyosabb : a konvertibilis adósság magas állománya. Az adósság immár 15 éve, önger­jesztő módon halmozódik, mert az esedékes kamatok egy részét is újabb hitelek felvé­telével vagyunk kénytelenek törleszteni. 1987-ben a tar­több érv szól Németh Miklós mellett, mint ellene. Általános vélemény volt tegnap az ülés­teremben és a folyosói beszél­getéseken is, hogy az ország­nak gazdasági szakemberre van szüksége ezen a fontos poszton. Méghozzá fiatal, ener­gikus, jól képzett szakember­re, aki nyitott a reformok iránt. A szavazás aránya pe­dig azt mutatja, hogy a képvi­selők döntő többsége ilyennek tartja Németh Miklóst. Koltai Imrétől (28. vk., Vác), a Ce­ment- és Mészművek vezér- igazgatójától például azért ka­pott bizalmat, mert értékes ta­pasztalatai vannak a gazdasági és a társadalmi tervezésben. Márpedig a reális, hosszú táv­ra szóló s nemcsak a pillanat­nyi érdekeket szem előtt tartó elképzelésekre nagyon is szük­ségünk van. Megnyugtatónak tűnik az is, hogy Nyers Rezső személyében ugyancsak kitűnő szakember, reformközgazdász került a kormányba. Koltai Imre szerint ez a páros sokra hivatott. Grósz Károly alig egy hó­napja az; nyil..tkozta egyik napilapunknak: ha gazdasági szakember lesz az új minisz- ter.lnök, kkor azt tanácso­lom, hogy többet foglalkozzék társadalompolitikai kérdések­kel. De azt is tanácsolni fo­gom, hogy legven következetes. Következetesebb, mint én. Pártfőtiticárunk ezeken kívül is ígért még néhány praktikus tanácsot. Ám az új kormány­fő ezekkel felvértezve sincs könnyű helyzetben. Kövess László tételei a többpárti kezdemé­nyezésnek az alkotmány tisz­teletben tartásával, akkor a társadalom hozza létre a pár­tokat, nem a kormány. Az egyes javaslatokra reagál­va az új alkotmány előkészíté­sének meggyorsítására vonat­kozó javaslatot a kormány ne­vében maga , is támogatta, ígéretet tett arra, hogy a kor­mány következő ülésén — az Országgyűlésen elhangzott ja­vaslatokra visszatérve — meg­vizsgálja az emberi jogok lis­tájáról, illetve kódexéről el­hangzott javaslatod is, és tájé­koztatni fogja erről az Ország- gyűlést. A többpártrendszerrel kapcsolatos indítványra vissza­térve elmondta, hogy a jelen­legi törvényhozói kezdeménye­zés az egyesülési törvényre irányul. Megítélése szerint azonban az Országgyűlés de­cemberi esedékes ülésén az egyesülési törvény keretében konkrétan — előzetes vizsgáló­dás és tudományos megalapo­zottság nélkül — még nem tozások meghaladták a 17 milliárd dollárt. Mozgásterünk egyik meg­határozó tényezője KGST- kapcsolataink alakulása. Bő­vítésének lehetőségei tovább­ra is korlátozottak, bár a be­folyásoló tényezők minőségi­leg változtak. Ilyen tényező az energiahordozók világpiaci árának az utóbbi években be­következett csökkenése, amelynek hatására a magyar —szovjet árarányok a mi ja­vunkra változtak. Ez kedvező számunkra, de a múlt évben elkezdődött csere arány-javu­lást nem tudjuk igazán ki­használni, előnnyé formálni. A Szovjetunió ugyanis jelen­leg nem tudja exportját a számunkra szükséges áru- és minőségi összetételben, s olyan ütemben növelni, mint aho­gyan ml tettük a megelőző évtizedben. Moszkvából Üdvözlet A Szovjetunió Minisz­tertanácsa táviratban üd­vözölte Németh Miklóst abból az alkalomból, hogy megválasztották a Minisz­tertanács elnökévé. A szovjet kormány meg­győződését fejezte ki, hogy hazánk és a Szovjetunió sokoldalú együttműködése, a magyar és a szovjet nép barátsága tovább erősödik és fejlődik, összhangban a két ország és a szocialista közösség más államainak érdekeivel. Azzal kell számolnunk, hogy a következő években a szocia­lista irányú gazdasági kapcso­lataink nem jelentenek dina­mizáló tényezőt a magyar gazdaság számára. Gondjaink harmadik oka az, hogy a gazdaságpolitika moz­gásterét a kialakult gazdasági szerkezet is szűkíti. összességében megállapítha­tó, hogy a program leglénye­gesebb célkitűzéseinek telje­sítésében a kívánt irányba mozdultunk el. Ennek köszön­hető, hogy a nehéz gazdasági helyzetben sikerült talpon ma­radnunk, és ez alapot teremt a stabilizációs program folytatá­sához. A gazdasági stabilizáció fel­tétele a fogyasztás kényszerű csökkentése is. A lakosság fo­gyasztása 1988-ban a számí­tottnak megfelelően, jelentő­sen mérséklődik. A fogyasztói árszínvonal körülbelül 16 szá­zalékkal emelkedik, ami 1 szá­zalékkal több a tervezettnél. A lakosság jövedelemhelyzete ré­tegenként, csoportonként ugyanakkor a korábbiaknál erőteljesebben differenciáló­dik. — Nem léptünk előre a fel­dönthet a pártok létrehozásá­nak lehetőségéről. Ilyen, for­dulat jellegű kérdésekben hosszabb időre van szükségük a döntés-előkészítőknek, így a kormánynak is. Megerősítette azt a kormányzati szándékot, hogy az alkotmányban megje­leníthető legyen a politikai pluralizmus is. Végezetül kér­te, hogy az Országgyűlés azzal a kiegészítéssel fogadja el tá­jékoztatásul a politikai intéz­ményrendszer reformjával kapcsolatos jogalkotási munká­ról szóló előterjesztést, hogy a kormány gyorsítsa meg az al­kotmány előkészítésével kap­csolatos tevékenységét. Kérte továbbá, hogy az Országgyűlés a párttörvénnyel és az emberi jogok kódexével kapcsolatban kötelezze a kormányt: tegyen jelentést a parlamentnek az előkészítő munkálatokról. Ezután határozathozatal kö­vetkezett: az Országgyűlés jó­váhagyólag tudomásul vette az államminiszter tájékoztató­ját. jesítmények szerint differen­ciált jövedelemszerzés feltéte­leinek megteremtésében, a ko­rábban leértékelődött szelle­mi munka anyagi megbecsü­lésében. A tartósan vesztesé­ges vállalatok felszámolása to­vábbra is vontatottan halad. Elosztási rendszerünk 1988-ban sem képes az összkeresletet megfelelő keretek között tar­tani. Az állami költségvetés újraelosztó szerepét nem si­került mérsékelni. A deficit a tavalyihoz képest ugyan je­lentősen csökkent, de megha­ladja az ez évre számítottat. Az adott feltételek figye­lembevételével több gazda­ságpolitikai változatot, cselek­vési irányt dolgoztunk ki. Az egyik az úgynevezett „A” vál­tozat, olyan gazdaságpolitikát javasol, amely a világpiaci in­tegrálódás érdekében erőteljes strukturális elmozdulásokat kényszerít ki, olyan külpiaci nyitást valósítva meg, amely a hazai termelést differenciál­tan ösztönzi és erre alapozza a külgazdasági egyensúly szükséges és tartós javulását. Elsősorban azok a tevékeny­ségek fejlődhetnek, amelyeket a világpiac is gazdaságosnak ismer el. Egy ilyen folyamat­ban vállalnunk kell a nagyobb differenciálódásból adódó tár­sadalmi feszültségeket és konf­liktusokat, kialakítva az ehhez igazodó szociálpolitikát. A „B” változat a külgazda­sági egyensúly rövid távú ja­vításának ad elsőbbséget. En­nek rendeli alá a termelési szerkezet átalakítását. A kibontakozáshoz az „A” változathoz tartozó gazdaság- politika vezethet, ezért a Mi­nisztertanácsnak az az állás­pontja, hogy az elkövetkező évek gazdaságpolitikájának alapját ez a változat képezze. A szerkezet gyorsabb kor­szerűsítésének, a gazdaságos export bővítésének fontos gaz­daságpolitikai eszköze az im­port- és a bérgazdálkodás li­beralizálásának megkezdése. 1989-től az importált termékek több mint egy harmadát kitevő gépekhez, alkatrészekhez, egyes, a mezőgazdaságban fel­használt termékekhez, továb­bá fogyasztási cikkekhez az eddigieknél lényegesen köny- nyebben lehet hozzájutni. A kormány 2,4 milliárd fo­rintra, az ideinek a kétszere­sére emeli a foglalkoztatási alapot, segítve új munkahe­lyek létesítését, a munkaerő átképzését. Lényeges előrelé­pés történik a többszektorú piacgazdaság kialakításában, a különböző tulajdonformák versenyében és együttműkö­désében. Külön adókedvez­mények ösztönzik a vegyes­vállalatok alapítását. A hitelezési mechanizmus korszerűsödik, eszköztára bő­vül. A kisvállal'közások hite­lezési feltételei javulnak. 1989- ben is csaknem 300 milliárd forintot fordítunk beruházá­sokra; 1 milliárd dollárt — az ideinél 150-200 millió dol­lárral többet — gépbehoza­talra, lízingre, licencvásárlás­ra. A korszerűsítést segítik a fejlesztési célokra orientált (például a Világbanktól fel­vett) hitelek is. Ösztönzik e folyamatot a műszaki fejlesz­téshez kapcsolódó kedvezmé­nyek is. — A gazdasági reform is­mertetett lépéseitől, a külpiaci nyitástól a termékszerkezet átalakításának megindulását, a piaci verseny erősödését várjuk. Az infrastruktúrában most csak arra vállalkozha­tunk, hogy a legégetőbb la­kossági és termelési igényeket elégítsük ki. A kormány álláspontja az, hogy a lakosság terhelését 1989-ben sem lehet elkerülni, de ennek az ideinél kisebbnek kell lennie, mivel 1988-ban a terhek nagyobb részét a lakos­ság viselte. Így jövőre a lakos­sági fogyasztás az ez évi 3 százalékkal szemben körülbe­lül egy százalékkal csökken, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 2 százalékos, az egy főre jutó reálbér hozzávetőleg 6 százalékos mérséklődése mel­lett. 1989-ben a négyéves támo­gatásleépítési program kereté­ben 25 milliárd forinttal mér­sékli a kormány a termelés­hez és a fogyasztáshoz kap­csolódó költségvetési támoga­tásokat. Ez hat a fogyasztói árakra is. A tervjavaslatban megjelölt 5—5,5 százalékos ha­tású központi áremelkedés, amely elsősorban az élelmisze­reket, a személyszállítást, a vízszolgáltatást érinti, az ar­cs értékarányok javítását is szolgálja. A piaci hatásokat is figyelembe véve mai ismere­teink szerint a fogyasztói ár­szint emelkedése az ideinél alacsonyabb szinten — 12—15 százalékban — prognosztizál­ható. Az ebből adódó megélhetési nehézegeket a kormány is­meri. A legsúlyosabb gondok enyhítése érdekében az ár­emelkedés egy részét pótlóla­gos, 16 milliárd forint össze­gű szociálpolitikai intézkedé­sekkel ellentételezzük. Így ja­nuár elsején 300 forinttal emelkedik a nyugdíj és gyerme­kenként a családi pótlék. To­vábbi 200 forinttal emeli a kormány a régi nyugdíjasok ellátását. Jelentősen szűkülnek az ál­lamigazgatáshoz kapcsolódó költségvetési kiadások. A gazdasági reform mun­kálatai széles körben és rész­ben új alapokon folynak. így a Minisztertanács megbízásá­ból és irányításával megkez­dődött a gazdaság irányításá­nak, működésének és intéz­ményrendszerének továbbfej­lesztésére vonatkozó átfogó reformkoncepció kialakítása. Szabó István és Hámori Csaba gratulál az új miniszterelnöknek A kívánt irányba mozdultunk el a

Next

/
Oldalképek
Tartalom