Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

Csendélet magánkézben Ha az ember — már aki ért hozzá — pasztellkrétá­val különféle vonalakat rajzol egy papírra, majd ezt bekeretezi és kirakja egy terem falára, akkor igen nagy veszélynek néz elébe. Mert ugye jön a fölcsigázott tárlatlátogató, rápillant a pasztellműre, egy hirtelen mozdulattal leakasztja a szögről, és még mielőtt a te­rembiztosok észbe kapná­nak, már árkon-bokron túl jár. Aztán később, mikor a ha­tóság nyakon csípi, töre­delmesen vallomást tesz. Bevallja, hogy bár nagyon igyekezett kordában tarta­ni önmagát, mégsem tudott ellenállni a kísértésnek. Annyira szivébe markolt az a kép. Jószerével fogalma sincs — mondja könnyezve —, hogy miért. Hogy miért éppen ez, és miért nem amaz, amit tavalyelőtt lá­tott Pesten: egy deszkába száz darab rozsdás szöget vert a művész. Pedig hát! Szóval teljesen érthetetlen, bement és úgy érezte, el van veszve, azt a csendéle­tet minden szeletében az ö szájaíze szerint csinálták, s ezért kénytelen meglova- sítani. Bárki hasonló következte tésre juthat, ha hajlandó tenni egy közepesen erős sé­tát Tápiószelén a Blaskovich Múzeumban, ahol a ceglédi illetőségű Sárközy Erzsébet képeit állították ki. De hogy a hevesebb vérmérsékletű műélvezők kedvét már most elvegyem: ezt a múzeumot jól őrzik. Elegendő legyen inkább annyit megállapíta­ni: a pasztelltechnika már önmagában is kellőképpen dekoratív ahhoz, hogy ha­marjában a lélek legbelső receptoraira kábítószerként hasson. S az ilyenformán megkótyagosult képnéző ember szemében kiérlelt­nek, megszenvedettnek lát­szik az. ami pedig csupán színes. Vagyis hogy a pasz­tell közvetlen adottságainál fogva könnyedén megté­vesztheti a laikus embert,- a laikus ember rajongása pedig a művészt. Különösen veszélyes csap­da ez azoknak a képírók­nak, akik jól bánnak az ér­zelmekkel és festői témavi­lágukban az ellentétek leg­feljebb csöndes koccanás formájában bukkannak föl. Csalogató, csábítgató verem ez Sárközy Erzsébetnek is, aki egyre többet és egyre eredményesebben tesz azért, hogy elkerülje. Ha a Tápió­szelén szemlére tett munkái között körözve jól értettem és erre semmi garancia —, főképp azon igyekszik, hogy a magamfajta értetlen képkedvelő már csak ezért se áléi jón el harmóniái lát­tán. Igyekszik, ha jól értem, a pasztellszálaknak, a puha, behízelgő színeknek sebes­séget (?) adni. Na most persze nem tudom, szaba­tos-e ez a kifejezés, de nagyjából arról van szó, hogy a mozgás (vagy a megragadásáért vívott küz­delem) lenne az az eszköz, aminek segítségével Sárkö­zy nagy ívben átszökell a csapda fölött. Ha éles sze­mű szakíró lennék, akkor most föltétlenül azt állíta­nám róla, hogy valamiféle áramot (nem föltétlenül vil­lanyáramot) vezet a kép belső elemeibe, amitől ezek megrándulnak, rohanásba kezdenek, majd mindenféle alakzatokká formálódnak. De nem vagyok éles szemű szakiró. Sőt szakíró sem. így mindössze annyit árulhatok el: a kollekció valamennyi darabja közül leginkább ígéretesnek, iz­galmasnak és folytatható- nak a Tűzlovas címűt sej­tem, ami az előrelátó tár­latrendezés jóvoltából rög­tön a terembe lépéskor szembeötlik. De valami azt súgja, hogy a mesterségbe­li erényekből mágis a meg­gyűrt papírra vitt Télutó című mutatja a legtöbbet. Bárcsak tudnám, miért. Ér­dekes, hogy éppen ennek a képnek a szélén lóg egy magyarázó cédula, mt föl- irattal. Ami annyit tesz: magántulajdonban. A kiállítás november 30- ig tekinthető meg. V. S. Épülhet a bevásárlóközpont Alapkő a piactéren (Apáti-Tóth Sándor fölvétele) Hétfőn délelőtt alapkőleté­tellel, azaz jelképesen is meg­kezdődtek a ceglédi bevásárló- központ első ütemének mun­kálatai. Mint arról időről idő­re beszámoltunk, a városmag­ban folyó beruházás nyitánya­ként a régi piactér egyik fer­tályán 2018 négyzetméter alap- területű bútoráruház, a mási­kon pedig 2254 négyzetméteres élelmiszer- és iparcikküzlet fog fölépülni. Ennek folyomá­nya vélhetőleg nem csupán a kereskedelmi ellátás jelentős javulása, a kínálat bővülése lesz, de talán egy városképi értékű épületegyüttes is kiala­kul. Ezt az elhatározásukat meg­pecsételni találkoztak hétfőn a kivitelezésben érdekelt cégek képviselői: a Bútorkereskedel­mi Vállalaté (hozzájárulása 70 millió forint), az Opál Keres­kedelmi Vállalaté (80 millió forint) és a városi tanácsé (közművesített telkekkel tá­mogatja a finanszírozókat). Az előkészítő időszakot — mint azt már megszoktuk — aka­dályok sora tarkította. A be­vásárlóközpont gondolata az V. ötéves terv elképzelései kö­zött is szerepelt, de még a VI. -ban sem volt rá pénz. Utóbb aztán ismét ott sorako­zott az elérendő célok között, ám az eredetileg kiszemelt két vállalkozó visszalépett, s bár helyüket a Bútorker és az Opál foglalta el, az áremelkedések miatt kis híján dugába dőlt a terv. Az, hogy az ünnepi akalom­kor a két kereskedelmi cég ve zetője az áruházakról szóló alapdokumentumokat egy ur­nába zárta, amit a város or­szággyűlési képviselője, Kárpá­ti Ferenc vezérezredes, hon­védelmi miniszter alapkőként helyezett el egy foglalatba, ar­ról tesz bizonyságot, hogy ez a beruházás már visszafordít­hatatlan. A teljes költséget, 192 millió forintot előterem­tik, hogy a létesítmény a ki­vitelező Dutép által ígért ha­táridőre, 1991. január végére elkészüljön — lényegében er­ről írt alá együttműködési megállapodást Cegléden a Bú­torkereskedelmi Vállalat ve­zérigazgatója, dr. Csapiár Gá­bor, az Opál Kereskedelmi Vállalat igazgatója, dr. Than hoffer Imre és a városi ta­nács elnöke, Fekete Antal. A kézjegyek elhelyezése után dr. Csapiár Gábor arról szólt, hogy a Bútorker ceglé­di megjelenése tulajdonképpen a vállalat terjeszkedő kereske­delempolitikájának egyik meg­nyilvánulása. A fogyasztói igé­nyek minél színvonalasabb ki­elégítése mellett szeretnének versenyhelyzetet teremteni ^ a városban, mi több, igyekeznék a vetélytársakat jó kínálattal a partvonalon kívülre szoríta­ni. Dr. Thanhoffer Imre mind­ezt azzal egészítette ki, hogy .sokat várnak az Opál-ház el­készültétől. Azt, hogy vele Ceg­léd a középfokú kereskedelmi központ szerepét visszaszerez­ze, kiemelkedő választékkal és kiszolgálással más megyékből is vásárlókat verbuváljon, s persze, hogy ez a vállalkozás nyereséget hozzon. Csemő Mikó-est Mikó István Jászai-díjas színművész estjét tekinthetik meg az érdeklődők Csemőben, november 26-án 16 órai kez­dettel, az általános iskolá­ban. Pénteken Előadás November 25-én, pénteken 17 órakor az Iskola utca 1. szám alatt Langmár Ferenc tart előadást A Duna sorsa a nem érintett területek felől nézve. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM 1988. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Lassan jár a leirat Lobogtassunk-e hírlapot? Hol épülhet tanya? címmel október 24-én közzétett cikkünkben azt a tényt rögzítettük, hogy a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának múlt havi ülésén fölül­vizsgálták a tanyák fejlesztésére kijelölt területekről szóló 1975-ös határozatot. Ennek eredményeként a vb döntése fölsorolja egyebek között a Cegléd környékén tartósan fennmaradó területté nyilvánított részeket, ame­lyeken az új építési szabályzat szerint lehet lakásokat is építeni. Ceglédi olvasónk, Kosa Ká­roly, amikor fölfedezte, hogy a Gerjétől nem messze lévő 800 négyszögöles telkét is érinti a változás, fogta magát és rész­letes információért a városi ta­nácshoz fordult. Nem is érti... „Többször voltam a tanács­nál, mert azzal hitegettek, hogy kapok építési engedélyt, az úgymond folyamatban van. Nagy örömmel olvastam a hír­lapban. hogy azon a területen is föloldották az építési tilal­mat, ahol az én telkem fekszik, s ahol a gyerekeknek szeret­nék házat fölhúzni. Egy 50 és 60 év közötti szemüveges úr volt ügyintézőként a 22-es asz­talnál, aki rögtön leintett, hogy ne lobogtassam azt a hírlapot, mert nem úgy van a dolog, ahogy ott írják, nem is érti, az újságíró honnan szedhette az információit. Elébem rakott egy 1975-ös rendeletet, ami szerint nem építhetek és kész. Na igén, de az újságcikk éppen arról szólt, hogy a Pest Megyei Tanács ezt az 1975-ös szabályt nemrégiben megváltoztatta. Az ügyintéző közölte, hogy 25 négyzetméte­res határig bővíthetek, építsek disznóólát. Mondtam neki, hogy jól van, majd csinálok oda egy istállót, és beköltözte­tem a gyerekeket. Volt erre is felelet: majd megbírságoljuk.” — Végül is kinek van iga­za? Az újság információja megfelel-e a valóságnak? — kérdeztük Losonczi Józsefné tói, a tanács műszaki osztályá­nak helyettes vezetőjétől. — Néhány nappal ezelőtt (november közepén, vagyis egy hónappal a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülé­sét követően) megérkezett Ceg­lédre is — úgy tudom, hogy a helyi vezetők sürgetésére — a hivatalos megyei tájékoztató irat. Eszerint a lap megfele­lően tükrözte a határozatban rögzítetteket. Harminc nap Tehát Cegléd körzeté­ben a következő részek váltak tartósan fennmaradó ta­nyás térséggé: a Simon-dűlő ben a 0370 helyrajzi számú, a Kemencés-dűlőben a 0216, a Külső-Gerje-telepen a 0154 és a 0156, a Váróczi-dűlőben a 0211 és a 0213, a Gerje-dűlő- ben a 0363, a Kökény-dűlőben a 0380, a Tanhoffer-dűlőben a 0382, a Lestánszki-dűlőben a 0371, á 0373 és a 0375, á' Né- medi-dűlőben a 0366/1 és a 0368. a Vinke-dűlőben a 0219, a Kőkút laposában a 0221, a Réti-dűlőben a 0158, a 0160, a 0164, a 0165, a 0166, a 0168, a Gerje-dűlőben a 0362 és a 0360 helyrajzi számú földterület. A fölsorolt helyeken az Országos Építésügyi Szabvány értelmé­ben 4,5 méter homlokzatma­gasságú tanyaépületek és mel­léképületeik is elhelyezhetők. A z asszony a tűzhely mellé tele­pedett a székre. Fonalat, kötő­tűket vett elő és dolgozni kezdett. A másfél éves Mariettának készített meleg ruhácskát, de úgy gondolta, hogy a fonalból jut a háromesztendős Zolikának is kardigánra. Esteledett. A gyerekek elszundítot­tak a kiságyakban. Erzsébet még a harmincat sem töltötte be, de aki csak felületesen ismerte, legalább tíz esztendővel többnek gondolta. De még így is szép volt... Csak hát az élet... Eddig nem volt túlságosan kegyes hozzá. Valójában lehetett volna másként is. Jobban! De minden összeesküdött ellene. Ott kezdődött a baj, hogy a szülei korán elhaltak. Éppen csak el­érte a tizennyolcat, amikor itt ma­radt a faluban egyszál magában. A rokonok meg... csak ígérték a gon­doskodást, a segítséget, de szinte so­hasem nyitották rá az ajtót, önma­gáról kellett gondoskodnia. Az ap­jáéit nem voltak módosak, sőt, csak némi adósságot hagytak rá örökül. Dolgoznia kellett. De szakma nélkül, nyolc általánost igazoló bizonyítvány­nyal hová mehetett volna? A terme­lőszövetkezet is nehezen alkalmazta, van elég munkáskéz a környéken. Aztán mégiscsak helyet kapott az egyik asszonybrigádban. Bár ne kapott volna' Ott ismerke­dett meg Jóskával, aki traktorosként dolgozott a szövetkezetnél. A férfi szünet nélkül csapta neki a szelet, ígért, könyörgött, fenyegetőzött, míg végül Erzsébet beadta a derekát. Még húsz sem volt, amikor összeházasod­tak. Eleinte nem volt baj. Jóska biztos menedéknek látszott, de aztán inni kezdett. Egyre többet... Az asszony, ha szóvá tette a dolgot, szitkokat ka­pott válaszul. Később már pofonokat is... Erzsébet el akarta hagyni a férjét, összecsomagolt és elindult a buszhoz, hogy a városba költözzék. Aztán még­sem utazott el. Nem volt kihez, ho­vá mennie. Jóska alig adott neki pénzt, pedig az asszony úgy tudta, Menedék (?) hogy a férfi nem keres rosszul. A szökési kísérlet után kicsit megválto­zott a férje. Bár 6 maga sohasem tett neki erről említést, a férfi vala­kitől megtudhatta. Egy ideig nem maradt ki olyan gyakran, s mintha már nem is inna. Erzsébet megnyu­godott. Talán mégiscsak jobbra for­dul a sora. Aztán megszületett Zoli­ka. Elég hosszú házasság után ... Csaknem öt esztendeje éltek már együtt Jóskával. A férfi büszke volt a gyerekre. Rendbe hozta a házat, amit Erzsébet a szüleitől örökölt. Hiszen ebben lak­tak. Ólakat készített a csirkéknek, kacsáknak. A kertben is serényke­dett, lemetszette a gyümölcsfákat, tavasszal zöldséget vetett az ágyások- ba. Az asszony már nem járt a szö­vetkezetbe dolgozni, a gyerekkel kel­lett törődnie. Jóska ugyan nyers volt, de kikerített mindent, amire szüksé­gük volt. Erzsébet azt hitte, hogy ez már mindig így lesz. Aztán jött Marietta... Pár hónapig nem válto­zott semmi, élték a megszokott éle­tüket. Egy este azután Jóska ismét részegen tántorgott haza. Vacsorát követelt, s amikor az asszony kitá­lalta a paprikás krumplit, a férfi un­dorral a földre söpörte a tányért. Erzsébet nem szólt, csak a könnyei­vel küszködve igyekezett eltakarítani a törmeléket és az ételmaradékot. Jóskát feldühítette a nő hallgatása, belekötött. Először csak veszekedtek, aztán Jóska ütni, pofozni, rágni kezdte az asszonyt... Erzsébet akkor már végleg el akar­ta hagyni az urát, de Jóska megfe­nyegette, hogy megöli. A férfi ismét alig adott pénzt az asszonynak. Még szerencse, hogy a ház körül megtermett ez-az, tojást zöldséget, gyümölcsöt a piacon is el tudott adni. Ha nem ügyeskedik, még kenyérre sem jutott volna semmi, nemhogy a gyerekek nevelésére. A környékbeliek tudták, hogy tönkre­ment a házassága, célozgattak is ar­ra, hogy váljon el az urától, de Er­zsébet mozdulni sem mert. A férje sakkban tartotta, valóságosan rette­gett tőle. Akkor volt nyugta, ha Jós­ka két-három napig haza se ment. Mert ez is előfordult. Most is, hogy a gyereknek kötöt­téit, a saját sorsán tűnődött. Azon, hogy el kellene hagynia a falut örökre. Csakhogy a két gyerekkel ez nem olyan egyszerű. A rokonokra eddig sem számíthatott, az idegenek meg miért segítsenek rajta? Hirtelen kivágódott az ajtó, Jóska támolygott be a szobába. A férfi os­tobán vigyorogva dúdolgatott. Amikor meglátta az asszonyt, rámordult: — Mi az istent csinálsz ... ? Erzsébet nem szólt egy szót sem, tovább dolgozott. A szíve hevesebben kalapált, kezében meg-megremegett a kötőtű. — Azt kérdeztem, hogy mit csi­nálsz?! — üvöltötte a férfi. — Nem tudsz válaszolni... — folytatta, az­tán fenyegetően közelebb lépett a nőhöz. — Felébreszted a gyerekeket — mondta remegő hangon, de figyel­meztetése már elkésett. A kiságyban Marietta bömbölni kezdett. — Kuss! — üvöltött rá Jóska. — Vagy elhallgattatlak... Marietta annál hangosabban sírt, s mire az asszony felugrott volna az asztaltól, hogy a gyereket ölbe vegye, Jóska már a kezében tartotta az ap­róságot, s rázogatni kezdte. — Azonnal tedd le! — kiabálta Erzsébet és kirántotta a férfi kezéből a gyereket. Jóska hátulról beleka­paszkodott a nő hajába és az ujjai közé csavarta. Az asszony felsikoltott a fájdalomtól, s lendületét veszítve a gyereket a földre ejtette. Kapott volna utána, de a férfi részegen rö­högve fölfelé húzta a hajánál fogva. Hátrafelé rúgott. Jóska elengedte a haját. Az asszony lehajolt, felemelte a gyereket. C sak ekkor tűnt fel neki, hogy Marietta néma és mozdulatlan ... Csitári János — Az újság lényegében ugyanezt már október 24-én közölte. Hogyan lehetséges az, hogy önökhöz a budapesti Vá­rosház utcából egy hónap alatt érkezett meg a hivatalos pa­pír? — Erre én nem tudok vála­szolni. Az viszont igaz, hogy szabályszegés nem történt, mert az ügyintézési határidő 30 nap, és ez érvényes az állam- igazgatási szervek egymás kö­zötti kapcsolatára is. Sajnos ezt a tempót mondhatjuk általá­nosnak. — Akkor azt kérdezem, hogy az újsághír megjelenése és az ügyfelek érdeklődése után mi­ért nem tájékozódtak arról, hogy valójában mi is a hely­zet? — A sajtóközleményt mind­addig csupán egyszerű hír­ként, figyelemfelhívásként fog­hatjuk föl, míg a leiratot kéz­hez nem kaptuk. Az ügyinté­ző természetesen föltárcsázhat­ta volna a megyei tanácsot, hogy részletes tájékoztatást kérjen. De ezzel még akkor sem ment volna semmire, ha a vonal másik végén azonnal megerősítik a hírlapi cikk ál­lításait. Ugyanis intézkedni, te­hát építési engedélyt adni ki­zárólag a már említett leirat alapján lehet. Azt hiszem, a konkrét esetben én magam sem bíztattam volna az ügy­felet. Ez persze nem azt je­lenti, hogy a szóban forgó ügy­intéző a feladata magaslatán állt. Érdemes lenne — Nos talán mégsem kelle­ne ragaszkodni annyira a sza­bályzathoz. Már csak azért sem, mert a megyei tanács ha­tározata szerintem azt sugall­ja, hogy az állami lakásgaz­dálkodás csődjének kellős kö­zepén a végső eszközökhöz is hozzá kell nyúlni, ha házépí­tésről van szó. — Ez már messze esiik az én hatáskörömtől. De legyen! Mondjuk nem nagyon ragasz­kodunk ehhez az előíráshoz. Csakhogy ezen kívül van egy másik jogszabály is, ami azt mondja, hogy a lakóházat csak ott lehet építeni, ahová járha­tó út vezet, ahol megteremthe­tő az alapellátás, és ahol a víz- meg a villanyvezeték ren­delkezésre áll. Érdemes lenne ilyen szempontok szerint is megvizsgálni a fölsorolt terü­leteket. — Nyilvánvaló, egy csomó helyet alkalmatlannak találná­nak. Ennek ellenére muszáj lakást építeni, önök tehát kénytelenek eltekinteni bizo­nyos feltételektől? — Igen, kénytelenek leszünk. Más kérdés, hogy ezt.meg majd rajtunk fogják számon kérni. Varga Sándor Sporthírek Tizenhat fán múlott A férfi teke NB I. kilence­dik fordulójában negyedik, s abból harmadik 3-5-ös vere­ségét szenvedte el a Ceglédi Közgép együttese. Szombathelyi Spartacus— Ceglédi Közgép 5-3 5051-4947 A nehéz pályán szoros mér­kőzést vívtak a csapatok. Kez­detben a ceglédiek vezettek, de a hajrában a hazaiak utol­só játékosának 947 fás remek egyéni csúcsával a faeredmény a Spartacus javára döntött. A döntetlenhez Sándornak 16 fával kellett volna többet el­érnie. Pontszerzők: Hergáth (852), Szabó (852), Rimóczi I. (848). U. L. tSSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom