Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
1988. NOVEMBER 23., SZERDA Moholy-Nagy László-ösztöndíj Nagykorúsított szakma A formatervezői szakma nagykorúsításának is lehet tekinteni azt a tényt, hogy a Művelődési Minisztérium, az Ipari Minisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az OMFB Ipari Formatervezési Tanács Irodájának koordinálásával — többéves előkészítő munka után — létrehozta a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíjat. Ez az új lehetőség — a Der- kovits-, a Kozma-, a Móricz- ösztöndíjak mellett — teljesebbé teszi a harmincöt éven aluli művészek támogatásának eddigi rendszerét. Jövő év január 1-jétől kezdődően évenként maximum öt ösztöndíjat osztanak ki. összege — háromévi időtartamra — havi 8500 forint, amelyet a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapja folyósít, s az ehhez szükséges anyagi fedezetet a három minisztérium együttesen biztosítja. A Moholy-Nagy László-ösztöndíj ra olyan felsőfokú végzettséggel rendelkező formatervezők. iparművészek pályázhatnak, akik önálló alkotói tevékenységüket vállalaton belül, illetve szabadfoglalkozásúként végzik. Olyan feladatot kell maguk elé tűzniük, amelyek segítik a hazai tárgyi és környezetkultúra fejlődését, ipari termékeink minőségének javítását, gyártmányaink versenyképességének fokozását. Az ösztöndíj odaítéléséről a három minisztérium által kinevezett ösztöndíjbizottság dönt. Tagjai figyelemmel kísérik és évenként értékelik a díjazottak munkáját. A bizottság elnöke Spabó Imre ipari minisztérium'i államtitkár; tagjai pedig az említett minisztériumok, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Ipari Formatervezési Tájékoztató Központja, a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Iparművészeti Főiskola, a Fiatal Iparművészek Stúdiója képviselői lesznek. A pályázatok elbírálásánál az említett szakmai programon kívül figyelembe veszik az alkotók eddigi munkásságát és emberi magatartását. Előnyben részesülnek azok, akiknek pályázata kapcsolódik az Ipar- művészeti Főiskola oktatási programjához, akik tevékenységük megvalósításához vállalati támogatással rendelkeznek, vagy ha több pályázó együttesen vállalja komplex feladatok megoldását. Ha a pályzati munkát az ösztöndíj ideje alatt megvalósítják, illetve sorozatgyártása megkezdődik, a szerző az ösztöndíj mellett is jogosult szerzői jogdíjra. A pályázati kérelmet az OMFB Ipari Formatervezési Tanács Irodájához — 1374 Budapest, Pf. 565 — legkésőbb 1988. december 31-ig kell eljuttatni. Alakulóülés ma este Madách-kör Több, mint egyesztendős szünet után ismét hallatott magáról a váci Madách-kör, amely mindenkor szem előtt tartotta Madách Imre széllé-, mi örökségét. Az elmúlt hetekben két rendezvényt szerveztek: az egyik egy József Attila-est volt, a másik alkalommal pedig a História című folyóirat főszerkesztőjét, Glatz Ferenc kandidátust és főmunkatársát, Szakály Ferencet hívták meg. A Madách Imre Művelődési Központ keretén belül ugyanis most szervezik újjá a kört, amely feladatának tekinti a szellemi, a művészeti és a közéleti-politikai tevékenységet városukban és annak kulturális vonzáskörzetében. A magyar történelmi hagyományok követése mellett a szellem és a politikai gondolat erejével kívánják szolgálni a társadalmi haladást. Önképzőkörök, fórumok, íróolvasó találkozók, zenei rendezvények, kiállítások szervezésére vállalkoznak majd. Annak érdekében, hogy segítsék a tudományos és kulturális törekvéseket, amelyeknek célja — a minőség, a humánum és a hagyományos nemzeti értékek jegyében — a közoktatás, a köznevelés, a művészeti és a tudományos élet megújítása. A kör ma este 6-kor tartja újjáalakuló ülését a Pest Megyei Levéltár váci osztályán. A Hazafias Népfront és a műemlékvédelem • • Önzetlen, megszállott emberek Második esztendeje működik megyénkben a műemléki albizottság. A társadalmi munkacsoport a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának művelődéspolitikai bizottságához tartozik. Romhányi Andrással, a HNF Pest Megyei Bizottságának titkárával és Bárdos Istváfiné ntű.vylödésr politikai munkatárssal — aki a műemléki albizottság összekötője — arról beszélgettünk: hogyan került e témakör is a népfronthoz? Közérzet és értékek — Tulajdonképpen a műemlékvédelmet úgy tekintjük, hogy széles körű társadalmi feladat is — kezdi Romhányi András. — A népfront helyi szervezetei a lakótelepen működnek. Jó ismerői minden gondnak, így az építészeti értékekkel kapcsolatos tennivalóknak is. — A népfront megalakulása óta foglalkozik a művelődés- politikával — veszi át a szót Bárdos Istvánná. — Természetesen a különböző honismereti mozgalmak is hozzánk kapcsolódtak. A különböző településeken élők közérzetét befolyásolja, hogy mi történik régi — védett vagy nem védett — értékeinkkel. Így tulajdonképpen el sem kerülhetik ezeket a kérdéseket, amelyeket különböző fórumokon, falugyűléseken felvetettek. Az említett figyelemnek köszönhető, hogy HévízgyKr- kön megmentették és felújították a XIII. századi kis kápolnát. Azért említem ezt, mert egészen friss példa. — Meg kell mondanom — folytatja Romhányi András —, hogy a népfront nagyon későn kezdte meg a mentést, a figyelemfelkeltést. Addigra már sok érték — épületek, népi hagyományok -j kárba veszett, elpusztult. Őszintén ke kell vallani, hogy az erőfeszítés, a jó ügy felkarolása, csak ott vezetett eredményre, ahol megszállott aktivistákkal és önzetlen lakossággal találkoztunk. Olyanokkal, akik a még meglévő tárgyi emlékeket szívesen átadták a közösségnek, hogy gyarapítsák általuk a tájházat vagy múzeumot. Legutóbb Péteriben került sor tájházavatásra. Ide szlovák nemzetiségű anyag került. — Milyen a kapcsolatuk a helyi városvédőkkel, faluszé- pitökkel? — Pest megyében 18 egyesület és 1 baráti kör foglalkozik az építészeti értékek megóvásával, a lakókörnyezet szebbé tételével. Vácon, Cegléden, Budakeszin, Gödöllőn, Nagybörzsönyben, Nagykörösön a legutóbbi időkben alakultak egyesületek, baráti körök, de a szentendrei, a monori, a gyömröi, a gyáli, a dabasi is csupán néhány éves múltra tekint vissza. Szeretnénk megyei- megbeszélést tartani; december 10-én Vácon fogunk találkozni képviselőikkel. Hogy kapcsolatunk mennyire élő, azt bizonyítja, hogy a múlt héten a megyei honismereti körök tagjaival, vezetőivel jöttünk össze Szo- bon. Meg kell mondjam: legkevesebb eredményt a műemlékvédelem területén tudunk felmutatni. Gyors értékmentést — Mi ennek az oka? — A népfront csupán a szemlélet megváltoztatására vállalkozhat. Költségvetésünkből nem tudunk a védett épületek megóvására pénzt fordítani. Egyéni véleményem, hogy nemcsak megyei, hanem országos szinten is többet kellene törődni ezekkel az emlékekkel. Ha értéket akarunk menteni, akkor az elgondolásokat gyorsabban kellene megvalósítani. — Ezek halogatást nem tűrő dolgok — szólal meg újra Bárdos Istvánná. — Sajnos sohasem kapott elsődlegességet megyénkben az effajta tevékenység. Igaz, az albizottság még rövid ideje működik, de elvégzi azokat a felméréseket, amelyekre vállalkozott. Nagy István nagykőrösi plébános színes fotókon „feltérképezte” a város összes építészeti értékét, és elvállalta Nagykátának, valamint körzetének fényképes bemutatását is. Abonyban Győré Pál múzeumigazgató végzi e feladatot. Számukra csupán filmet tudunk biztosítani a fényképezéshez. A Pest Megyei Tanács azonban a jövő esztendőben másfél millió forintot ad az albizottságnak, amely dönt majd arról, hogy az összeget melyik műemlék rendbehozatalára fordítsák. — A műemlékvédelemben sokat köszönhetünk az egyháznak — jegyzi meg Romhányi András. — A társadalmi munka szervezésére éppen úgy mozgósít, akár az építészeti értékek megmentésére. Ma ez ä legtöbb Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy ebben a műemléki albizottságban ugyan értékeket megóvni akaró, az ügyet szerető, ám többnyire csak laikus emberek tevékenykednek, ök azonban társadalmi hátteret, erőt jelentenek. Koordinációs feladatokat vállalhatnak: utánjárást, érdekképviseletet, ötleteket adhatnak. Azt hiszem, ez a legtöbb, amit ma tehetnek ... Vennes Aranka IÁLLÍTÓTERMEKBÓL Gyömrői festmények Budapesten December 5-ig láthatók Uny! István festményei az Ikarus Művelődési Központban. (XVI., Margit u. 2,) Breznay András akvarelljeit a a kölesdi Kossuth Lajos Művelődési Ház fogadja novemberben. Sólyom Zoltán képeit szintén ebben a hónapban tekinthetjük meg a y budapesti KISZ-bizottság pro- í pagandacentrumában. (II., V Bimbó u. 7.) A hétköznapok színei Vnyí István fokozódó művészi becsvágya és szorgalma új műveket eredményezett. A Gyomron élő alkotó, aki eddig is figyelemre méltó bőséggel festett péceli és felsőfarkasdi tájakat, most festői figyelmét kiterjesztette a Balatonra, az alföldi tanyákra, Királyrétre. Amiben tekintélyes előrehaladást észlelünk, az Unyi István gondolatisága, amely a csernobili változatokban és figurális csoportjaiban érhető tetten. Bátor és lendületes ecsethúzásokkal örökítette meg környezetének műemlék fáit, a holtágakat, a Dunakanyar tükröződését, a Kertek alja vizuális eszményeit, a táj rejtőző líráját. Külön erénye a folyamatosság, amely egyúttal alapja fejlődésének és kibontakozásának is. Nem lankadó energiája az egyszerűség közvetlenségével ragadja meg a hétköznapok színes jelenségeit. Képi eszméit újabban nemcsak olajképeken fejezi ki, hanem szobrokban is. Pályájának ez újabb állomása és lehetősége. Breznay András egy kiemelkedő művészcsalád fiatal tagja. Édesanyja Gánóczy Mária, édesapja Breznay József — mindketten nemzetközi hírű festőművészek. Testvérei is piktúránk ígéretei. Közös értékük egymástól eltérő egyéniségük. A szerkezet szigorúsága Breznay András most végzi a Képzőművészeti Főiskolát Gerzson Pál tanítványaként. Diplomaosztás előtt áll. Műveit azonban már bemutatták Budapesten, Nyíregyházán, az NSZK-ban, Hollandiában, részt vett az 1988-as egri akvarell- biennálén, önálló tárlaton mutatkozott be Hódmezővásárhelyen, Bonyhádon, Gyönkön, 1987-ben Hermann Lipót-díjat kapott. Markáns egyéniség. Szigorúan szerkeszt, világosan fogalmaz, visszafogott, színes eufóriája fegyelmet tükröz. Ezen belül hol a rajzos elemek uralkodnak, máskor a halk Unyi István: Dunai táj vagy erőteljes színárnyalatok. Így idézte, idézi kölesdi, balatoni és olasz tájait. Értékeit tényként és ígéretként üdvözölhetjük. Észrevenni, megörökíteni Sólyom Zoltán eredeti tehetség. Függetlenül sorsától — volt benne öröm és megpróbáltatás elég —, másfél éves kora óta szakadatlanul rajzol. Első gyurmás szobrát Med- gyessy Ferenc is dicsérte, mintegy látta benne művei jövőjét. Sólyom Zoltán ezután mindvégig csak a festészetre összpontosított, úgy, hogy élményeit véglegesítette. Elámult a túristvándi vízimalmon, az ártéri vízzel körülvett tanyákon, Balatonarács színes csöndjén. Fő motívuma azonban a ló lett és az is maradt. Lovak csoportja, amely emberi harmóniát és drámát is közvetít úgy, hogy közben a lét szépségét üdvözli. Színes lendülettel ünnepli, hogy a lét minden egyedében szép, s művészetének éppen ez a hivatása; észrevenni és megörökíteni. Losonci Miklós Megszépül a váci Duna-part Szobrászati szimpózium Szimpóziumprogramot szervez a Váci Tanács és a villányi nemzetközi szobrászszimpózium. Célja, hogy a résztvevőik a váci Duna-parti sétány területére komplex tájépítészeti és szobrászati terveket hozzanak létre és valósítsanak meg. A rendező szervek a munkához biztosítanak körülbelül egy hét tervezési időt Vácott, teljes ellátással, a szükséges technikai feltételekkel. A kivitelezésre mintegy három hónap áll rendelkezésre a villányi szobrásztelepen, teljes ellátással, a szükséges anyagokkal és technikai eszközökkel. A résztvevők napi 120 forint ösztöndíjat és útiköltségtérítést kapnak. A ADIOFIGYELOI A MEZÖGAZDASÄG jövője. A műsor beharangozója leszögezi: a néhány héttel ezelőtti szövetkezeti konferencián arról volt vita, hogy mire vállalkozhatnak a mezőgazda- sági szövetkezetek az ország politikai, gazdasági stabilizációja érdekében. A rádióban kerekasztal-beszélgetés keretében ez az eszmecsere folytatódott néhány vezető szakember részvételével. A vendégek és Lakatos Pál szerkesztő a jó szándékú aggodalom hangját ütötték meg. Abból kiindulva, hogy a kormányzat kilencmilliárddal kevesebbet ád a jövőben a mezőgazdaságnak, melyből hat- milliárdot a felvásárlási árból pótol, azt a nézetet fejtegették — egyebek közt —, hogy a mezőgazdaság teherviselése túlértékelt, és ezért minden évben újabb és újabb terheket raknak a vállára. Ebből adódóan megnőtt az egész ágazatban a bizonytalanság. A kormány nem számol azzal sem, hogy a mezőgazdaságban dolgozók pénztárcája is egyre laposabb; ugyanakkor minden többletmunka az éjszakáit kurtítja meg, ami az egészségének a rovására megy. örökké az a közhiedelemben uralkodó nézet sem tartható, hogy ezt a kis országot a sok jó föld mindig kihúzza a csávából, a tartalékok bizony kimerülőben vannak, a beruházások pedig a leghátul ballagnak, még az égbe szökött alkatrészárakkal sem tudnak lépést tartani. FELNŐTTEK ISKOLAPADBAN. Ügy rémlik, mintha az utóbbi időben kevesebb szó esne a felnőttoktatásról. Talán az az oka ennek, hogy vajmi csekély haszna volt mindannak a társadalmi erőfeszítésnek, melyet ennek érdekében korábban tettünk. Pedig minden követ megmozgattunk, különösen a hatvanas években, hogy hónuk alá nyúljunk azoknak, akik valamilyen Oknál fogva a kellő időben nem végezték el a nyolc általánost. Hiszen a szakképzetlen munkások seregének több mint a harminc százaléka úgy él, hogy a betű meg sem igen érintette és legfeljebb beérte a szellemi ínségkonyhák sanyarú kosztjával. Belátom, hogy nehéz valakit munkahelyi és családi gondokkal a háta mögött felnőtt fejjel ismét iskolapadba ültetni, hogy megtanuljon legalább tisztességesen írni, ‘ olvasni, számolni. Ugyanakkor a saját jól felfogott érdekükben magukra sem lehet hagyni a legelemibb ismeretekkel nem rendelkező embereket. A képesítés nélküli munkások már napjainkban egyre szoronga- tottabb helyzetbe kerülnek. A jövőben pedig — mint a fejlődés kerékkötői — még többen hullanak ki a munkaadók rostáján. Az ábécé és az egyszeregy ismerete nélkül semmihez nem tudnak kezdeni, a maguk és a családjuk napi betevő falatját sem tudják majd megkeresni. Éppen ezért szinte az utolsó pillanatokat éljük, amikor talán még rá lehet döbbenteni az érintetteket, hogy ismét a tankönyvek fölé hajoljanak és pótolják, amit annak idején elmulasztottak. Ha az üzemek már. kevésbé, a művelődési intézmények bizonyára továbbra is jó szívvel vállalják mindahány új jelentkező istápolá- sát. A néphadseregnél például, ahol már hosszú évek óta folyik az arra rászorulók általános iskolai oktatása az utóbbi időben mintha fellendült volna. Sugár Ágnesnek egyik alakulatunknál készült riportjából az derül ki, hogy több a jelentkező és nagyobb a szorgalom a tanulásban. Igaz, az ott dolgozó pedagógusok a rendelkezésükre álló tizennyolc hónap alatt csodát nem tudnak művelni, ám amikor tanítványaik leszerelnek, már nem mint analfabéták hagyják el a sereget. Nem is beszélve arról, hogy nemcsak látókörük szélesedett ki, hanem magatartásukban, viselkedésükben is jelentős változás tapasztalható. Személyes érintkezésükben magabiztosabb a fellépésük, önálló véleményükkel bátrabban hozakodnak elő és a közösségi élethez is jobban alkalmazkodnak. Amikor pedig elköszönnek oktatóiktól, a jövőjüket illetően a legtöbben már kész terveket forgatnak a fejükben. Szombathelyi Ervin szimpózium tagjait évente körülbelül 500 ezer forint honorárium illeti meg. (A program kivitelezésének időtartama maximum három év.) Pályázhatnak mindazok a magyar képző-, ipar- és építőművész kollektívák, amelyeknek képviselője tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának vagy a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, illetve a Fiatal Képző- vagy Iparművészek Stúdiójának. A beküldött anyagnak tartalmaznia kell a pályázók szakmai önéletrajzát, az eddigi munkáikat bemutató, minimum 5 darab fotót vagy diát, valamint a kiírásra vonatkozó, lehetőleg illusztrált elképzeléseket, amelyeket független bizottság bírál el, és a döntésről 1988. február 28-ig értesíti az érdekelteket. A rendezők kérik, hogy a pályázatokat a kollektívák képviselőjének megjelölésével küldjék meg. A csoportok tagjai külföldi állampolgárok is lehetnek. A pályázatok (amelyeket a Baranyai Alkotótelepek, 7800, Siklós, Vájd tér 2. Pf. 11. címre kell küldeni) beérkezésének határideje: 1989. január 31. A szervezők november 26- án, 11 órakor Vácott, a levéltárban helyszíni megbeszélést és bejárást tartanak, ahol részletes tájékoztatás is lesz. Ezen minden érdeklődőt szívesen látnak. Ismét bővült a skanzen Pajta vendéglő Űj szerzeményekkel bővült nemrégiben a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Felépült a Kisbodakról áttelepített torkos pajta, amelyet eredeti helyén még 1853-ban emeltek. A paticsfalú, nádfedelű épületet nem hagyományos gazdasági eszközökkel rendezik be, hanem közművelődési és vendéglátói funkciókat lát majd el. Ugyancsak most került a skanzenbe egy Rábcakapiból származó, hétméteres tölgyfából faragott kereszt-mestergerenda, Győrig János csináltatta anno 1789 die 20 may felirattal. Ezenkívül Rábaszentmiklóson, eredeti használati helyén vásároltak egy domború faragá- sú, hegedűhátú széket, amely datálása szerint 1833-ban készült
