Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) igény a szövetségi rendsze­rünk együttműködésének ha­tékonyabbá tételére. Egyet­értésre talált az a szovjet kez­deményezés, amely szorgal­mazza egy, a jövő év elején tartandó köteüen miniszteri találkozó létrehozását. A dokumentum a továb­biakban a magyar külpolitika aktivitásának néhány fontos állomásáról ad áttekintést, majd leszögezi: az új külpoli­tikai irányvonal jegyében a Szovjetunió ösztönzi szövetsé­gesei önálló nemzeti szerep- vállalását, aktivitását E kez­deményezések. sorozatába il­leszkedik megnövekedett ak­tivitásunk az európai hagyo­mányos fegyverkorlátozás te­rületén, ezen belül a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt javaslata, amely a nukleáris eszközökkel nem rendelkező európai országok összefogását szorgalmazza a leszerelés elő­mozdítása, kontinensünk atomfegyver-mentesítése érde­kében. Uj külpolitikai gondolkodás Szűrös Mátyás szóbeli ki­egészítőjében először az el­múlt időszak magyar—szov­jet kapcsolatainak kiemelke­dő eseményéről, Alekszandr Jakovlevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titká­rának magyarországi látoga­tására tért ki. Elmondotta: a megbeszélések tapasztalatai alátámasztották azt a koráb­bi magyar értékelést, hogy a két párt törekvéseiben, a fel­adatok megközelítésében az utóbbi időben teljesebbé vált az összhang. Alekszandr Ja­kovlev többször hangsúlyozta, hogy hazánk és a Szovjet­unió problémái nagyon ha­sonlóak. A Szovjetunióban jelenleg a politikai rendszer átalakí­tásának a feladata áll elő­térben. Ennek lényege, hogy a tanácsok tényleges hata­lommal és igazi felelősséggel rendelkezzenek. Sokan nem értik a reformintézkedéseket, a hatalom gyengülése miatt aggódnak, holott a valóság­ban a reform a párt politikai élcsapatszerepét erősíti. A szovjet politikus megerő­sítette r az SZKP Központi Bizottsága a közeljövőben kü­lön ülést szentel a nemzetisé­gi kérdésnek. Az egészséges nemzeti törekvésekkel párhu­zamosan azonban olyan szél­sőségek is tapasztalhatók, amelyeket a szovjet vezetés nem tart elfogadhatónak. A megbeszélések során az SZKP KB titkára kiemelten kezelte az új külpolitikai gon­dolkodás gyakorlati érvénye­sítését, miután — megállapí­tása szerint — e kategória hi­tele elsősorban a konkrét eredményektől függ. Hang­súlyozta, hogy a vezetés ré­széről bátorságra és állandó kezdeményezésekre van szük­ség. Az előadó a továbbiakban Grósz Károlynak az elmúlt hé­ten Felipe Conzález meghívá­sára Spanyolországban, vala­mint Francois Mitterrand el­nök vendégeként Franciaor­szágban tett látogatásáról szólt. Kiemelte: e látogatásoknak az adott különös jelentőséget, hogy a politikai viszonyunk lényegében mindkét országgal problémamentes, de a gazdasá­gi kapcsolatok a spanyol és francia részről egyaránt han­goztatott együttműködési szán­dék ellenére nem fejlődnek ki­elégítően. Az előrelépés nyu­gat-európai kapcsolatrendsze­rünk egészét kiegyensúlyozot­tabbá tenné. Szűrös Mátyás ezt követően a Magyar Népköztársaság bu­karesti nagykövetségének ke­reskedelmi tanácsosa elleni román provokációval foglal­kozott. Emlékeztetett arra, hogy a magyar sajtó a Kül­ügyminisztérium által az MTI- hez eljuttatott közleményben, illetve az Agerpress román hír- ügynökség által közzétett köz­lemény alapján adott tájékoz­tatást arról, hogy román hiva­talos szervek november 14-én súlyos provokációt követtek el bukaresti nagykövetségünk egyik diplomatája ellen, akit november 19-én kiutasítottak Romániából. — A tények, sőt a román megnyilatkozások kétségbe- vonhatatlanul tanúsítják, hogy meghatározott . politikai célt szolgáló, előre kitervelt forga­tókönyv szerint lebonyolított rendőrségi akcióról van szó, amely a magyar—román kap­csolatokba a feszültség újabb elemeit vitte be — hangoztat­ta Szűrös Mátyás. — A ko­lozsvári főkonzulátus bezárását követően a román fél ismétel­ten látványos módon, érvényes nemzetközi jogot sértő lépést tett. Illetékes kormányzati szerveink ismert elvi álláspon­tunk alapján tettek kísérletet az ügy érdekeinknek megfele­lő rendezésére. Hivatalos tilta­kozásunk bejelentésével egy- időben lehetőséget kívántunk adni a román félnek, hogy a kapcsolatokat szándékosan ter­helő lépését visszavonja. Mi­vel külképviseletünk érvényes nemzetközi szerződéseknek és normáknak megfelelően végzi tevékenységét, semmi okunk nem volt arra, hogy a ténye­ket ne hozzuk nyilvánnosság- ra. Szűrös Mátyás végezetül el­mondta, hogy a kormány fo­lyamatosan foglalkozik a kér­déssel, s megteszi a szükséges válaszintézkedéseket. A szóbeli kiegészítést köve­tően megkezdődött a napirend első pontja feletti vita. A vitában többen is elíté­lően szóltak a bukaresti ma­gyar nagykövetség kereske­delmi tanácsosát ért román provokációról. Nyers Rezső javasolta, hogy a Központi Bizottság is bélyegezze meg ezt az akciót, és támogassa a kormányt a megfelelő állás- foglalások és intézkedések ki­alakításában. Ezzel a testület egyetértett. Több felszólaló érintette az utóbbi időkben alakult új szervezetek, csoportosulások nemzetközi tevékenységét. Ki­fejeződött az a vélemény, hogy a párt kisérje figyelem­mel és a gyakorlat alapján ítélje meg ezt a munkát. Szűrös Mátyás vitazáró ösz- szefoglalója után a Központi Bizottság a tájékoztatót egy­hangúlag tudomásul vette. Elvi politikai eszközökkel A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munka­rendjére, munkamódszerére, a KB munkabizottságainak, mun­kaközösségeinek és apparátu­sának feladatkörére vonatko­zó javaslat megtárgyalása kö­vetkezett. A témát részletező, a KB tagjaihoz előzőleg írás­ban eljuttatott anyag leszöge­zi: a Központi Bizottság alap­vetően a XIII. kongresszus és az országos pártértekezlet ál­lásfoglalása alapján végzi munkáját. A döntések előké­szítésénél feltárja és össze­hangolja a különböző érdeke­ket, felhasználja a tudomány eredményeit és mérlegeli ál­lásfoglalásainak várható tár­sadalmi és politikai hatását. A testület elsősorban a poli­tikai, stratégiai irányvonal meghatározására összpontosít­ja erőfeszítéseit. A párt poli­tikáját a kommunisták, a kom­munista csoportok útján, elvi­politikai eszközökkel, meggyő­zéssel közvetíti. Tiszteletben tartja az Országgyűlés kizá­rólagos törvényalkotói szere­pét. A Minisztertanácsnak ön­állóságot és felelősségét bizto­sít a kormányzati munkához, és támogatja tevékenységét. A Központi Bizottság azt várja a különböző társadalmi szervezetektől és mozgalmak­tól, hogy ezek az általuk kép­viselt rétegek érdekeinek fel­tárásával és képviseletével járuljanak hozzá a politika alakításához. A párt közpon­ti testületéi az érdekegyezte­tés, az érdekek védelme fő színterének az érdekképvise­leti szervek egymás közötti, illetőleg e szervek és a kor­mány egyeztető megbeszélé­seit. fórumait tartják. A javaslat további részé­ben a Központi Bizottság ha­táskörét, tagjainak és tisztség- viselőinek főbb feladatait tag­Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága lalja. Megállapítja, hogy két kongresszus, illetve országos pártértekezlet között a Köz­ponti Bizottság az MSZMP legfelsőbb politikai döntésho­zó, irányító és ellenőrző tes­tületé, politikai műhelye. A döntés után kisebbségben ma­radottaknak a testületi hatá­rozatot, állásfoglalást kell kép­viselniük, de joguk, hogy el­lenvéleményüket a KB ülésein újra felvessék, kezdeményez­zék annak újratárgyalását. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai feladatkörének ismertetése után a Központi Bizottság munkamódszerével foglalkozik a javaslat. A tes­tület — ha a kérdés társadal­mi fontossága indokolja — az egész párttagságra kiterjedő, szervezett pártvita alapján dönt. Fontosabb javaslatai­nak előzetes véleményezésébe bevonja a pártszervezeteket, igényli az alternatív tervezetek, megoldási módok kidolgozá­sát. Biztosítja a javaslatoktól eltérő elgondolások és véle­mények ismertetését. Dönté­seit a testület kollektíván és demokratikusan hozza. A Központi Bizottság — a nyilvánosságot is felhasználva — fellép a szocialista elvektől idegen magatartás, a szubjek­tivizmus, a korrupció, a hata­lommal való visszaélés minden formája ellen. A vétkesekkel szemben fegyelmi felelősségre vonást kezdeményez. Munkájáról és döntéseiről a testület tájékoztatja a párt tagjait, az állami szervek és a társadalmi szervezetek veze­tő testületéit, az ország lakos­ságát. A pártsajtó és a párt- szervezetek tájékoztatója út­ján gondoskodik a párttagság részletesebb tájékoztatásáról. Indokolt esetben a testület zárt ülést tart. Részletesen foglalkozik a ja­vaslat a KB mellett működő új munkabizottságok létrehozásá­val, a régiek megszüntetésével, valamint a KB apparátusának korszerűsítésével. Eszerint a jelenlegi nyolc osztályt meg­szüntetik, és az apparátust munkájának, feladatainak igé­nyei szerint szervezik meg. Ennek megfelelően a tervek szerint a jövőben hat osztály működik. A többpártrendszer irányába? A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munka­rendjét, munkamódszerét, a KB munkabizottságainak és apparátusának feladatkörét vázoló írásos előterjesztéshez Grósz Károly fűzött szóbeli kiegészítést. A Központi Bizottság ap­parátusának átalakítását il­letően Grósz Károly bejelen­tette, hogy ezt két lépcsőben tervezik megvalósítani: de­cember 31-éig az osztályokat szervezik át, majd március 31-éig ezek létszámát vizsgál­ják meg. Ez utóbbiról szólva elmondta, hogy a KB-ban je­lenleg 249 politikai munka­társ dolgozik; ez a létszám a korábbi 10 százalékos csök­kentés után alakult ki. Bár­melyik más párt gyakorlatá­val összehasonlítva rendki- . PÚI kicsi ez a központi appa­rátus — mondta a főtitkár.. A vitában felszólalók között Romány Pál az ügyrend fon­tosságáról szólt, Korom Mi­hály javasolta, hogy országos pártviták szervezéséről és té­májáról csak a Központi Bi­zottság döntsön, s a Politikai Bizottság félévente adjon tá­jékoztatást munkájáról a KB előtt. Többen azt szorgalmaz­ták, hogy meghatározott idő­közönként maga a Központi Bizottság is tájékoztassa a párttagságot átfogó módon a tevékenységéről. Katona Béla — akárcsak Korom Mihály — indítványozta, hogy a párttag­ság egészére kötelező határo­zatot csak a Központi Bizott­ság hozhasson. Berend T. Iván szorgalmazta, hogy személyi kérdésekben titkos szavazás­sal döntsön a KB. Ügy ítélte meg továbbá, hogy nem lehet érdemben 7—8 napirendi pon­tot megvitatni egy-egy ülésen, ezért javasolta a rendszeres havi központi bizottsági ülé­sek bevezetését. Ezzel kapcso­latban Horváth József úgy fo­galmazott: ne a Politikai Bi­zottság döntsön arról, hogy mikor üljön össze a Központi Bizottság. Vajda György írás­ban javasolta, hogy az előadói beszéd időtartamát 15 percben maximálják. Fock Jenő kez­deményezte, hogy az egyes munkabizottságok vitáinak ta­pasztalatait összegezzék, s úgy tárják a KB elé. A döntési felelősséget új ol­daláról világította meg Kato­na Béla, amikor az elmulasz­tott döntésekért viselt felelős­ség kérdését feszegette, rámu­tatva egyúttal arra is, hogy az apparátusnak kötelessége tájékoztatni a testületet a ko­rábbi döntések megvalósítását akadályozó tényezőkről. Tété­nyi Pál ugyancsak az előter­jesztők felelősségéről szólt, hangsúlyozva, hogy a KB tag­jai a döntés meghozatalakor nem ismerhetnek minden ösz- szefüggést, ezért az előkészí­tők kötelessége tájékoztatást adni egy-egy döntési javaslat valamennyi lehetséges követ­kezményéről. Vissza-visszatérő témája volt a felszólalásoknak, hogy a párttagság néhány alapvető fontosságú kérdésben világos, egyértelmű állásfoglalást vár a vezető testülettől. Aczél György egyenesen úgy fogal­mazott: nem biztos, hogy szer­vezeti kérdésekkel időszerű foglalkozni akkor, amikor a hangulatjelentések tanúsága szerint a párttagság körében nagy a bizonytalanság, a fá­sultság, s néhány kérdésben a Központi Bizottságnak le kel­lene végre szögeznie álláspont­ját. Ilyennek ítélte a társadal­mi tulajdon vagy magántulaj­don kérdését, a különböző újonnan alakuló szervezetek­hez való viszonyt. Kérte, hogy a Központi Bi­zottság egy hónapon belül fog­laljon állást a közvéleményt és a párttagságot foglalkoztató legfontosabb öt-hat kérdésben. Tétényi Pál ugyancsak szor­galmazta a választ néhány, a közvéleményt foglalkoztató kérdésre, s példaként említet­te, hogy egy országgyűlési kép­viselő nemrégiben bizottsági ülésen sürgette a pártot: dönt­se már el, hogy az egypárt- rendszér vagy a többpártrend­szer mellett foglal állást. Be­rend T. Iván az elhangzottak­kal szemben éppen azt hang­súlyozta, hogy a legfontosabb kérdésekben — mint például a platformszabadság — a szerve­zeti szabályzatban kell kimon­dani a végső szót, ezért szinte feleslegesnek érezte a doku­mentumban megfogalmazot­takat a kisebbségi véleményt képviselők jogairól. Borbély Sándor és Tömpe István más­más megközelítésben, de ugyancsak foglalkozott azzal, hogy a párt szögezze le állás­pontját a legfőbb kérdésekben. Judik István megjegyezte: tu­domása szerint az egypártrend- szerrel kapcsolatban és az al­ternatív szervezetekhez fűződő viszony kérdésében egyaránt világos a párt álláspontja. Számos felszólaló — például Gubicza Ferenc és Horváth Miklós — megfogalmazta egyetértését, hogy ügyintéző párt helyett mindinkább poli­tizáló párttá váljék az MSZMP. Ennek szellemében vizsgálták azt is, hogy miként működjön együtt a párt irányító testüle­té az Országgyűlés kommunis­ta képviselőivel. Ugyancsak többen foglal­koztak a KB-ülések nyilvános­ságával, a vitákban elhangzott észrevételek utóéletével. Grósz Károly a 13 hozzá­szólás valamennyi lényegi észrevételére reagált zársza­vában. Elöljáróban egyetértett azokikal a konkrét javasla­tokkal, amelyek arra irányul­tak, hogy két kongresszus kö­zött csak a KB hozhasson döntést az egész párttagságra, s ugyancsak e testület hatás­köre legyen az országos párt­aktíva témájának meghatá­rozása. Támogatta azt az in­dítványt is, hogy a PB rend­szeresen, de legalább féléven­te köteles legyen tájékoztatni munkájáról a Központi Bizott­ságot. Az úgynevezett „nagy kérdésekkel” kapcsolatban először az egypártrendszer- többpártrendszer problemati­kájáról szólt. — A pártértekezleten dön­töttünk, hogy az egy párt ál­láspontján vagyunk. Ezt kell képviselni a kongresszusig. Ugyanakkor én nem hiszem, hogy tartósan az egypártrend­szer viszonyai között fogunk dolgozni, de ezt majd vitassa meg és döntse el a kongresz- szus. Én azon az állásponton leszek, azt fogom támogatni, hogy a többpártrendszer irá­nyába menjünk. Nem hiszem persze, hogy ez minden prob­lémát megold. Az, hogy egy vagy több párt tevékenyked­jen, nem elvi, hanem gyakor­lati kérdés, ugyanakkor az elvi kérdés, hogy a szocializ­mus jól működjék, és ha eh­hez több pártra van szükség, akkor legyen több párt. Ügy tűnik, a mostani magyaror­szági gyakorlatban több párt­tal talán jobban kezelhetők a társadalmi problémák, mint az egypártrendszerben. Az országgyűlési kommunis­ta frakcióról szólva Grósz Károly határozottan leszögez­te: minden párt fenntartja magának a jogot, hogy képvi­selőt állítson, s el is várja, hogy az a képviselő a párt politikájának megfelelően fog­laljon állást. Ugyanakkor nem szabad minden kérdésben megkötni a képviselő kezét, mint ahogy az is kivihetetlen, hogy a KB minden egyes kér­désben kikérje törvényhozóink véleményét. Az MSZMP po­litizáló párttá alakítása kap­csán Grósz Károly kiemelte: a kormányzati felelősséget a Minisztertanácstól nem szabad átvállalni, nagyobb szabadsá­got és felelősséget kell bizto­sítani az állami szerveknek például a külkapcsolatok ala­kításában. A Központi Bi­zottság testületé csak a párt­kapcsolatok formálásában döntsön, és rendszeresen szá­moltassa be az állami veze­tést az ország külpolitikai tö­rekvéseiről. Hányszor ülésezzen a Köz­ponti Bizottság? — hangzott el több ízben is. Grósz Károly megfogalmazása szerint annyi ülést kell tartani, amennyi elegendő a munkához. Való­színűleg többet, mint most, de az élet már eddig is ehhez iga­zodott. Grósz Károly végeze­tül annak a véleményének adott hangot, hogy visszalépést jelentene, ha titkos szavazást vezetnének be személyi kérdé­sek eldöntésénél, ebben a kör­ben ugyanis ki-ki vállalja a felelősséget voksáért. Ezután szavazás következett. A Központi Bizottság — egy­hangúlag — elfogadta a KB és a PB munkarendjére, mun­kamódszerére, a KB munkabi­zottságainak és apparátusának feladatkörére előterjesztett do­kumentumot, Grósz Károly előadói beszédét és a vitában elhangzottakra adott választ. A megvitatott dokumentum szövegét a Pártélet közli. A testület döntött arról is — 15 ellenszavazattal és 4 tartózko­dás mellett —hogy a követ­kező központi bizottsági ülésen a társadalmat és a párttagsá­got foglalkoztató legfontosabb négy-öt belpolitikai kérdésről — előterjesztés alapján — ki­alakítják a testület álláspont­ját. Ugyancsak szavazással foglaltak állást a KB-tagok amellett, hogy a testület ülé­séről kialakult jelenlegi tájé­koztatási rendszer maradjon fenn. A népszavazás változatai Az országos és helyi népsza­vazásról szóló törvény elveit tartalmazó javaslat megtárgya­lása következett. Az írásos anyag leszögezi: a Politikai Bi­zottság 1987-ben, majd az MSZMP országos értekezletén az idén májusban állást fog­lalt arról, hogy törvényt kell alkotni az országos és a helyi népszavazásról. , _u.. ; A népszavazás formái lehet­nek: a) Az országgyűlési és ta­nácstestületek által hozott döntések megerősítésére vagy elvetésére irányuló népszava­zás (referendum). b) Az Országgyűlés és a ta­nácstestületek tervezett dön­téseinek tartalmát meghatáro­zó, illetve azokat helyettesítő népszavazás (plebiszcitum). Ha a plebiszcitum jogszabály meghozatalára irányul, ered­ménye köti az Országgyűlést és a tanácsokat. c) A döntést előkészítő, csu­pán véleményt nyilvánító nép­szavazás (konzultatív plebisz­citum) jogilag nem köti a népképviseleteket, elhatározá­suk a szavazástól eltérhet. Az előkészítő konzultációkon egyöntetű támogatást kapott, hogy a b ponttal jelzett nép­szavazás legyen a fő forma, konzultatív népszavazást pedig főként helyi szinteken rendez­zenek. A Politikai Bizottság a kö­vetkező változatok mérlegelé­sét javasolja: — A törvényjavaslat ne so­rolja fel sem a népszavazás kötelező eseteit, sem az ab­ból kizárt tárgyköröket. — A törvényjavaslat sorol­ja fel azokat a tárgyköröket, amelyekben kötelező népsza­Módosított tagdíjfizetés vazást tartani (például alkot­mány, illetve az alkotmány főbb elvi tételeinek elfogadá­sa; helyi szinten a közös köz­ségi tanácsból való kiválás), és azokat is, amelyekben a szavazás elrendelése kizárt (például költségvetési, illet­ve adókérdések). — A törvényjavaslat csak ■azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben nem lehet nép­szavazást tartani (például költségvetési, illetve adókér­dések). Arról, hogy mikor legyen kötelező, meghatározó a nép­szavazás során hozott döntés, ugyancsak alternatívát fogal­maz meg a javaslat: A. ) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint kétharmada, és a szavazatok több mint fele Igenlő vagy nemleges, illetve valamelyik változatot támogatja; B. ) a szavazásban részt vesz a választó jogosultak több mint fele, és a szavazatok több mint kétharmada igienlő vagy nemleges, illetve valamelyik alternatívát támogatja; C. ) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint fele és a szavazatok több mint fele igenlő vagy nemleges. Ha a szavazásra föltett kér­dés nem kapta meg a válasz­tópolgárok szükséges hánya­dának a támogatását, a nép­szavazás változatlan körülmé­nyek mellett való ismételt kezdeményezésére, illetve el­rendelésére csak három éven túl és egy ízben kerülhessen sor. A népszavazás eredmé­nyeként született törvényt vagy tanácsrendeletet az Or­szággyűlés, illetve a tanácsok két évig ne módosíthassák. Az írásos javaslathoz Fejti György, a Központi Bizottság titkára szóban is tett néhány kiegészítést. Elöljáróban ki­emelte: a népszavazás a köz­vetlen demokrácia legősibb formái közé tartozik. Népsza­vazás esetén a parlament, vagy az illetékes önkormány­zati testület mintegy lemond hatásköre gyakorlásáról és azt átengedi, másként fogal­mazva „visszaadja" a válasz­tópolgároknak. Határozathozatal követke­zett: a Központi Bizottság az országos és a helyi népszava­zásról szóló törvénytervezet elveire vonatkozó írásos elő­terjesztést, illetve Fejti György szóbeli kiegészítőjét egyhangúlag elfogadta. A Központi Bizottság ezt követően — Lukács János elő­terjesztése alapján — jóvá­hagyta a tagdíjfizetés egye kérdéseinek módosítására tét javaslatot, majd határozott a KB 1989. évi munkatervérő A testület végezetül állarr tisztségek betöltésére fogado’ el ajánlásokat. Még tartott a Központi B; zottság ülése, amikor a KE szóvivője találkozott az ú. ságírókkal. A miniszterelnöki poszt be töltésére vonatkozó újságíró kérdésre válaszolva Major László leszögezte! a szövetségi politika értelmében a párt ajánlásokat tesz a Hazafias Népfront elnökségének, s csak ezután lehetséges a jelölt sze­mélyének nyilvánosságra ho­zatala. A Központi Bizottság ülésé­ről közlemény jelenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom