Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-22 / 278. szám

Gyomról festő tárlata Gondolkodásra késztet mindenkit ! November 22-én, ma, kedden délután tél három­ig kor dr. Losonci Miklós mű- ^ vészettörténész méltatja ^ Unyi István gyömrői festő- í művész kiállítását az Ika- 6 rus Karosszéria- és Jármű- 5 gyár művelődési központjá- ^ ban (Budapest XVI. kér., ff Margit u. 2.). Megközelít- ^ hető a piros 44, 44 A autó- < busszal az Örs vezér térről. Többször volt alkalmam fi­gyelni mostanában Unyi Ist­vánt, amint gyömrői Dózsa György utcai otthonában kerí­tést épített, szép családi há­zának környékét csinosította. E szorgoskodásban is a mű­vészet véltem felfedezni ben­ne, mert hát az ember nem bújhat ki a saját bőréből... Kedden nyíló kiállítására szép képekkel illusztrált meg­hívófüzetet juttatott el azok­nak, akiket vár a tárlatára. Ebben írja le gondolatait a kiállításról, a képekről: „Két éve már, hogy első al­kalommal állítottam itt ki, az Ikarus dolgozói és brigádjai előtt, s úgy éreztem, jó fogad­tatásban részesültem. Élményt nyújtottak képeim a szemlélő­nek és örömet nekem. A most bemutatott anyag 1987-ben készült munkáimból állt össze, jelezve az életünket fenyegető állandóan jelenlevő veszélyeket. Az utóbbi évek eseményei megéreztették ve­lünk a csúcstechnika veszé­lyeit, s alig kivédhető hatá­sait, a radioaktív sugárzást, a mindenütt jelenlevő vegyi anyagok szennyezését. Nem vagyok politikus alka­tú festő, képeimen sem szere­tem a borús-komor hangulatú tájakat, eseményeket rögzíteni. S jött Csernobil — a savas esők, amelyek tönkreteszik környezetünket, lelkűnkbe és testünkbe marnak, veszélyez­tetik harmonikus, üde, tiszta tájainkat. Ennek hatására szü­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM. 278. SZÄM 1988. NOVEMBER 22., KEDD A kiállításon szereplő tájképek egyike. lettek a robbanásokat, sugár­zásokat ábrázoló képeim, a ve­gyi anyagok, a savas esők ál­tal szabdalt képi megjeleníté­sei. S e sokkoló hatású esemé­nyek hatására jutottam el a Bibliához, itt is az Ótesta­mentumhoz, ahol is Mózes tanácsa — útmutatása hang­zik el a pusztába vándorló zsidó nép számára. Ügy érez­tem, nekünk is szükséges, hogy kiutat találjunk a magunk ál­lította csapdákból. Szükségünk lenne most nekünk is egy új Mózesre. Én nem tudok ki­utat mutatni, csak jelezni az életünket és a természetet fe­nyegető veszélyeket. Remélem, hogy az egyébként derűs szí­nekkel megfestett robbanások gondolkodásra késttetnek min­denkit ... Ez az anyagom bemutatásra került már Gyomron és Szent­endrén, s most az Ikarus-ga- lériában tárulkozom ki.” Huszonhét kép szerepel a tárlaton, olajjal megfestettek és akvarellek. Az iménti be­mutatáson kívül örömmel ír­Levelesládánkból Mindig tanul az ember A gúnyos „Őszapó” jól megfricskázta az orrunkat, a gépkocsival közlekedőket, a gyalogosokat, a buszra váró­kat. Igaz, a meteorológia je­lezte a csapadékot, havat. No most bejött. November 13-án vasárnap 17 órakor olyan kegyetlen ónos eső kez­dett esni hirtelen, hogy a mű­jégpálya is megirigyelhette volna a Maglód—Rákoske­resztúr útvonalat. Jómagam is Maglódon hagytam a gépko­csimat, gyalog indultam el Ecserre. Két kilométer a tá­volság, amit bőrig ázva, a fű­ben igyekeztem megtenni. Nagy-nagy örömmel töltött el egy maglódi Bacsó Béla u. 15. szó alatti lakos segítő szándé­ka, amely abban nyilvánult meg, hogy gyorsan kikotorta a kazán hamuját és az úttestre szórta. A gépkocsik nagyon lassan, de tovább tudtak ha­ladni. Megkérdeztem mint gyalo­gos, hogy miért fárad? A vá­lasz: — Ne szóljon senkinek, mert a környezetvédők feljelente­nek. De látja, nem tudnak az autók haladni és az autóbusz sem. Én megköszöntem, igyekez­tem haza — gyalog —. hiszen a busz nem tudott jönni a „Dolinkán”, bőrig ázva, szom­szédokat is riasztva, hordtuk ki az úttestre a hamut. Elné­zést a környezetvédőktől! Bálint Istvánná Ecser Végigolvastam ecseri tudó­sítónk sorait, és csak néztem értetlenül, aztán kérdezősköd­ni kezdtem: tényleg környe­zetszennyező anyag lenne a hamu és a salak? Hiszen a szén ásványi anyag, égés­terméke nem lehet környezet­idegen. Ha csak a brikettfélék­be kevert anyagok nem. Éle­temben nem hallottam, hogy a jeges utat hamuval nem le­het felszórni, de hát az ember mindig tanul valamit. Biztos ami biztos, felhívtam a Monori Tanács szabálysérté­si előadóját, hogy megkérdez­zem: jár-e szabálysértési bír­ság hamuszórásért? Kiderült, a jogszabálygyűj­temény nem tud erről. Eszerint nem jár, nyugodtan szórhat­juk. Mégpedig reggel hét óráig — erről ugyanis már rendel­kezik a jog. A gyakorlatban viszont merőben más a helyzet. Hét­főn reggel Monoron utcahosz- szakat korcsolyázhatott végig a járdákon a munkába igyek­vő, számtalan háztulajdonos­tól akár a nyakát is kitörhet­te volna. Jómagam tehát amondó vagyok: szórjuk a hamut, mert én még olyan környezetvédőt nem láttam, aki hasra- Vagy hanyattesvén azt kiáltaná: Sebaj, fő hogy nem szórtak hamut! —ez hatjuk le, hogy a szűkebb hon szép tájaival is megismerked­hetnek a tárlatlátogatók. így a csodálatos farkasdi tájjal, a gyömrői kertek aljával, a fák kai, amelyek szintén valahol Gyömrő határában ihlették meg Unyi Istvánt. Tudom jól, hogy az Ikarus ba sokan járnak dolgozni Űri­ből és Gyömrőről, hiszen na­ponta különautóbusz viszi- hozza a munkásokat. Érdemes lenne nekik is látniuk a tár­latot. Akár úgy is, hogy egy szer, mondjuk, fél órával ké­sőbb indulna vissza az autó­busz Gyömrőre és Űriba ... Unyi István képzőművészeti kiállítása az Ikarus-galériában december 5-ig hétköznap dél­előtt 10 órától 20 óráig, szom­baton 16-tól 20 óráig tekint­hető meg. G. J. Csábítások Dgy-egy üzlet néha nem akármilyen kirakatbeli fel­hívásokkal próbálja csábí­tani a vásárlókat, illetve a vendégeket. Több napja olvasható például az alábbi szövegű plakát Monoron, a piacté­ri gazdabolt melletti le­értékelt áruk boltjának be­járati ajtaján: „Űj szállítás érkezett! Vállfa kapható." Ez is valami, bár azt hi­szem, ezzel nem nagyon si­került felcsigázni az érdek­lődőket. Gyomron, a Halászkert étterem bejárati ajtaján ezt olvashatják a vendégek immáron hetek óta: „Mai ételajánlatunk: pacalpör­költ.” Jó lenne néha más­sal is csábítani a vendége­ket. mert nem biztos, hogy mindenki szereti a pa­calt ... A tanács-vb napirendjén A jó szándék ne legyen megalázó Több vaskos tájékoztató és beszámoló került a Monori Tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülése elé. E tény min­dig több hátrányt is magában hordoz. Az ugyanis természe­tes, hogy az egyes napirendek előadói mindazt igyekeznek el­mondani az írásos anyagban, és a szóbeli kiegészítésben, ami fontos —, hiszen éppen az a cél, hogy egy-egy témát a körül­ményekhez képest alaposan ismertessenek. Ismeretek nélkül ugyanis nem lehet tárgyalni, vitatkozni, előbbre lépni. Csak­hogy két és fél, háromórás ülésezés után már leblokkol az agy, de legalábbis elmossa a részleteket. Az idő is sürget. A második, a harmadik napirendnél jó néhány kérdés bent re­ked a részvevőkben — holott lenne miről beszélni. így volt ez ezúttal is. Két és fél óra jutott a Monori Egyesített Gyógyító Megelőző Intézmény tevékenységéről szóló beszámolóra, a ta­nács középtávú egészségmegőrző programja megalkotásához született javaslatcsokor megbeszélésére. Kellett is ennyi, sőt. Viszont a másik napirend — a gyámhatóság tevékenységének megbeszélése — legalább ennyit érdemelt volna, s akkor még ott sorakoztak az egyéb napirendek . . . Bár lehetséges, én lá­tom rosszul, s talán annyi is bőven elég, amennyi elhangzott — a lényegből. A gyámhatóság tevékenysé­géről dr. Marton Aurél gyám­ügyi csoportvezető és Takács- né dr. Seres Sára, a hatósági osztály vezetője készített írá­sos anyagot, ők válaszoltak a vb-ülésen elhangzott kérdé­sekre is. Átmeneti állapot A családjogi törvény módo­sítása mellett a kiskorúakról való állami gondoskodás, va­lamint a gyámhatósági tevé­kenység szabályozásáról szóló jogszabály teljesen új. A be­számoló szerint: a tartalmat tekintve minden esetben tar­talmaznak új rendelkezéseket, inkább tendenciájukban tük­rözik azt az átmeneti állapo­tot, amely a társadalom jelen­legi helyzetét is jellemzi. Az új jogi szabályozás “hátasai-'' nak értékelését korai lenne elvégezni — az előterjesztés a korábbi szabályozás alapján kialakult helyzetet részletez­te, kitérve az eddigi gyakor­lati tapasztalatok alapján vár­ható hatásokra, következme- nyekre. A számok. 1985-ben 184 hal­mozottan veszélyeztetett kis­korút tartottak nyilván Monor közigazgatási területén, ta­valy kétszázkettőt. Magatartá­si okból- volt veszélyeztetett 1985-ben 2 — 1987-ben 45. Rendkívüli segélyben részesült 1985-ben 369 — tavaly 512. 1987-ben 181 alkalommal volt szükség védő-óvó intézkedés­re. Az idén 985 ezer forint állt rendelkezésre rendszeres ne­velési segélyként, ezidáig 319 ezer forintot használtak fel. Oka: rövid ideje érkezett a pótkeret, amely ennek az ősz- szegnek a nagyját jelenti. Egy javaslat Forgácsok Megöltem az utolsó példaképem Kicsit álljunk meg a segélye­zéseknél. Mindig bővebben esik szó rpluk a tanácskozásokon, mint a téma egyéb részletei­ről, mintha a köztudatban az élne: a tanács mást sem tesz, mint osztogatja a pénzt. (Egy korábbi végrehajtó bizottsági ülésen ez a cigánykoordiná- cíós bizottság munkájának megtárgyalásakor vetődött fel élesen, a hatósági osztály ve­zetője munkatársainak ne­vében is kikérte magának azt az alap nélküli, meglehetősen ■elharapózott Véléméűt’t,* mi­szerint a tanácsiaknál csak oda kell vágni az asztalra, vagy sírni minden nap egy sort — és megvan a segély, sorozatban.) Ezúttal a kérdés úgy merült fel: kinek adják a segélyt, a jelentős összeg ho­vá kerül? Mint kiderült: n'agy részét az óvodai, napközi ott­honi étkezési térítési díjak vi­szik el. Tél közeledtével sokan rá­szorulnak a tüzelővásárlás­an való segítségre is. Elhang­zott egy javaslat: jó lenne ta­nulmányi eredmények alapján ösztönözni további jó munká­ra a hátrányos helyzetű diá­kokat, s ennek jobb az íze is — ösztöndíj! —, mintha se­gélyről lenne szó. Dr. Marton Aurél azt is elmondta: sok olyan család van, amelynek szívesen adnának, mert szem­látomást rászorulnak —, de éppen a segély szó hallatán fordulnak el. Például: egy anya egyedül neveli a négy gyerekét. A gyámhatóság fel­ajánlotta, hogy átvállalja a napközis gyerekek étkezésé­nek térítését. Az anya örült is nagyon, a gyerekek viszont azt mondták, akkor ők inkább nem járnak napközibe, rájuk ne mondja a többi gyerek, hogy „ingyenesek”. Meg kelle­ne találni a módját, hogy a jó szándék ne legyen sem meg­alázó, sem sértő —, és azok­hoz jusson el, akik igazán rá­szorulnak. Gyámügy, gyámhatóság A kiskorúakról történő ál­lami gondoskodás végső esz­köze: az állami gondozás. 1987. július elsejétől 1988. június 30-ig 32 gyerek esetében ter­jesztett elő keresetet a gyám­hatóság a Monori Bíróságon, szülői felügyelet megszünteté­se iránt. Az új családjogi törvény megszüntette a családba fo­gadás intézményét. A szülők nem a gyámhatóságon mon­danak le felügyeleti jogukról, hogy ezt követően gyámot le­hessen kirendelni, s a gyer­mektartásdíj ügyében is kö­tött egyezséggel lényegében rendeződjék a gyerek sorsa — hanem pert kell indítani, s amennyiben a bíróság a kere­setnek helyt ad, ítélettel he­lyezi el a kiskorút. Szélsősé­ges helyzetek alakulnak ki. Például: az édesanya halálá­val egy csecsemő gondozását az apa átengedi az anya leány­testvérének, aki gyest szeret­ne igénybe venni. Erre azon­ban csak akkor van lehetősége, ha ő a gyám —, gyám viszont csak bírósági ítélettel lehet, s a per közben bizonyítani kell, hogy az apa a kicsi nevelésé­re alkalmatlan —, holott na­gyobb gyermekét gondosan neveli. Felesleges, megalázó tortúra. Nem egyedi eset. Szó esett a kiskorúak há­zasságkötésének engedélyezé­séről, gyámügyi ügyekről, a gyámhatóság más szervekkel való kapcsolatairól — ezekre érdemes visszatérnünk. Kobiencz Zsuzsa A PEVM vegyi gyáregység lakásokat, lukrészeket és kiadó szobákat keres bérleti szerződésre, erdélyi menekültek munkába állásának elősegítésére. Az ajánlatokat a PEVDI, Gyömrő, Dózsa György út 116. 2230-as levélcímre küldjék el. Hálával és szeretettel köszön- jük meg mindazoknak, akik Kiss Sándor haláláról értesülve kifejez­ték mély együttérzésüket és elkí­sérték Üllőn utolsó útjára. Kiss család. Köszönetünket fejezzük ki azok­nak a rokonoknak, szomszédok­nak, ismerősöknek, valamint dr. Hont! János körzeti orvosnak, akik szeretett férjem, édesapám, nagyapánk Jávorszki Géza teme­tésén, Vasadon, részt vettek, sír­jára koszorút, virágot helyeztek és f á jd almun k b an egy üttér aés ük et fejezték ki. Özv. Jávorszki Gézá- né és családja. DN-es 126-os Polski eladó, Monor, Panni­ka ételbár. Eladó Pilisen 360 négyszögöl telken szo­ba, konyhás téglaépü­let, na gy beton pincé­vel (műhelynek is al­kalmas). Jó hozzáépí- tési lehetőség van. Ér­deklődni lehet: Pilis, Vörösmarty u. 13. 2721. Eladó PV rendszámú 1200-as Zsiguli combi, megkímélt állapotban, áron alul. Trabant csere is érdekel Ér­deklődni: Monor. Ki­nizsi U. 101. 2200. 17 óra után. HIRDESSEN A MONORI HÍRLAPBAN] A Monor Városi Jogú Nagyközségi Közös Taríács V B. Építőipa­ri Költségvetési Üzem (Monor Vörös Hadse­reg u. 21. 2200) azon­nal felvesz építőipari árkalkulátort. (Nyug­díjasok és részmunka- idősök jelentkezését is várják.) Bérezés: megegyezés szerint. — Jelentkezni lehet Ta­kács Endre igazgató­nál. Nemcsak nekem, mindenki­nek van példaképe, vagy volt fiatal korában. Én atlétikában csak a megyei leventebajnok­ságig jutottam. Fociban a vál­lalati csapatig, pedig akadtak példát adó nagy menők. A fes­tészet terén hiába csodáltam Munkácsyt, Barabást, Ben­czúrt, csak a fonákságok ka­rakterisztikus ábrázolásáig jut- tottam. Az irodalom szele is meglegyintett, csodáltam és faltam a klasszikus írók vas­tag köteteit, de toliam alól csak apró „irodalmi” forgá­csok pottyantak. Szakmámnál fogva Ybl Miklós is lehetett volna a pél­daképem, de az én terveim alapján csak néhány tucat kis családi fészek épült és azok sem forognak kacsalábon. A régi példaképeim az idő mú­lásával már az emlékezetem ködébe vesztek, amikor várat­lan fordulat állt be minden­napi életemben. Közelünkben eladtak egy házat. Javakora­beli házaspár vette meg. Var- gáéknak hívták őket és az asz- szony összebarátkozott az enyémmel Vargáné mindig az uráról csicsergett az enyém fülébe, aki nekem tol­mácsolt: — Képzeld, a Varga leszo­kott a dohányzásról! Kiszámí­tották, hogy havonta 600 fo­rintot megspórolnak. Te is le­szokhatnál! Leszoktam. Azután újabb témát kezdett duruzsolni a nejem: — A Varga másodállásban egy gmk-ban vállalt munkát! Te is nézhetnél valamit. Néztem és'vállaltam. Ha ki­csit később mentem haza, mindig ilyen volt a fogadta­tás: — Késtél. Nézd meg a Var­gát! Mindig pontos! Ha jön, ha megy, órát lehet hozzá iga­zítani. Időérzékemet azért nem igazítottam a Vargáéhoz. Fő­leg a vasárnap délutáni meccs adott okot az elmaradásra, mert a csapat játékát, ha győ­zött, ha vesztett, legjobban a büfében, sör mellett lehet ki­értékelni. Magam még haza­felé is drukkoltam, pedig már kívülről ismertem a szöveget: — Te mindig eliszogatsz a meccs után. A Varga megissza a pohár sört és jön haza. A Varga nélkül már nem is nagyon múlt el nap miná- lunk. Naponta kellett inget váltanom, nyakkendőt köt­nöm, cipőt suvickolnom és le kellett szoknom a vonaton való ultizásról, mert a Varga id magára. Mértékkel iszik, nem dohányzik, jól keres, nem kártyázik, pontos és mint iga­zi férfipéldakép, még ki tud­ja, mennyi jó tulajdonsággal rendelkezik? Már-már gonosz gondolatok is megfordultak a fejemben: — Ezt a Vargát meg kell ölnöm! Szándékom nem öltött vég­leges elhatározást, csak felve­tődött mint lehetőség. A le­hetőségtől is megfosztott az élet, mert egy napon a fele­ségem köszönés helyett így fogadott: — Képzeld, a Varga! — Már megint? Már ele­gem van belőle — vágtam közbe. — Hallgass meg! — és már­is sorolta: — A Varga itt­hagyta az asszonyt. Pesten összeállt egy fiatal pipivel. — Helyes! — mondtam és bementem a szobába. Kinyi­tottam a szekrényemet és kezdtem kidobálni belőle a ruháimat. Az asszony meg- hökkenve nézett: — Mi lelt? Mit csinálsz? — Megyek a Varga után. Nem mentem, de sikerült megölnöm az utolsó példaké­pemet ... Tarró József (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom